20210122
Last updateH, 21 dec. 2020 2am

rovas logo

szerda, 23 március 2016 09:12

Gavallér János versek

Szerző: Gavallér János

 Megjelent Gavallér János MAGÁNYOS BÁRÁNY verseskötete. A borítóképen: A szerző 5-6 évesen, a régi ház "kerthátulján", apja kucsmájában (Balmazújváros, Bánlak)

 

Magányos Bárány kötet 
 
 
 

 

Mindent szabad

Kabátod alá bújt a vacogás,
bőröd alá a remegés;
már megint egy új titkos állomás,
fagyos, rögös út
- vakvágányon rohanás-,
félelem élelem élelmem.

Belém bújt a kisördög,
kétség eke szánt,
szűzföld mélyszántás barázdái sikoltnak,
belső árnyék nyomaszt,
egyedül, csak egyedül emésztem
a mérgezett felhők vonulását.
Nap se süt,
múlik az idő, köd ölel,
- rohanás a holnap elé-
néma könyörgés.

Hogy is hallaná bárki
a belém temetett múlt
igazság csíráinak nyikorgását?
Féltett jövő-félelem,
- aludj, csendben kis Balázs-
ma már semmit se tehetsz!

Mindent szabad, amit lehet,
elveszett lehelet
kiabál, ott, a régmúltban,
mindent szabad, amit lehet.

2021.01.20.

 

 

Vélt jog

Elkopott, az arcodról az ábrázat.
Elkopott, a jog, a szabadság, az ember.
Érdek-igazság dübörög. Lázadás!
Nekem volt vélt jogom: Homo sapiens.

Miért, kinek az arcán szárad a nap?
Verejtékem verem rejtekében élek.
Érdek-igazság dübörög. Lázadás!
Nekem volt vélt jogom: Homo sapiens.

Szennybarázda szánt arcomon, szégyen.
A tükörképemmel szembe kell, hogy nézzek!
Érdek-igazság dübörög. Lázadás!
Nekem volt vélt jogom: Homo sapiens.

2021.01.11.

 

 

Izgató járvány

Nem tudom. Nem érzem.
Meddig még a kétség,
és meddig még a félelem?
Sokáig így, érzem,
sokáig nem mehet!
Elfogyott bennem minden remény,
remegnek sejtjeim, nem is érzem
a napfelkeltét és a napnyugtát!
Miért pereg a homok,
ha talán soha,
sohasem múlik el az idő
a végtelen félelem fölött?
Legyen holnap, holnap
és legyen vége már a mának!
Akarva akaratlanul,
mint folyómederben a víz
rohanok céltalanul,
s minden bűn, szemét, lóg potyán
a sodrás áramlatán,
csüng rajtam sejtelmesen,
nagy konc-batyum; félelem,
kétség-görcs, titok, átok,
-legyen vége már a mának!
Miért, minek izgatott a teremtő,
ha már ő mindent, s mindent tudott?
Legyen végre vége már a mának!

2021.01.07.

 

 

 

Tetszhalott

Mindig körbe jár,
a mókuskerék fejre áll
Egyre sebesebb
hajsza az ismeretlen be

Véletlen sajgás,
cigánykerék, forgó világ,
maradsz örökre
a mozdíthatatlan ökle

a változónak,
és semmit, sohasem adnak,
csakis magadnak
forgatod nekik önmagad.

Napra, fényre jársz,
és mégis minden fejre áll,
mégis, mégis fáj,
hogy amikor végleg kiszállsz,

súlytalan madár,
téged, súlyt minden változás,
válladon teher
tied marad, tied, tied!

Súlytalan madár,
téged, súlyt minden változás,
szárny nélkül is szállsz
halottnak hitt főnixmadár.

2021.01.04.

 

 

 

Nyikhajsóhajtozás (Eszterházysan)

Magas lovon frusztrált ego,
vágtat a „grófi szérűn”,
nyerít, prüszköl, ganét krákog,
nyeregbe ültetett prűd

parázna sarj szokás okán
felsőbbrendű gőg-bűz-gáz
terjeng, kiváltság, báli báj,
meztelen korcs valóság.

Szabad nyikhajsóhajtozás,
innen-onnan nyüszítő
gennyváladék a katedrán
vágtat, s magasba köpköd.

Áll a bál, szól a zene,
csillárról váladék csorog,
felsőszint totál szennyben,
szegény becsület kuporog.

2021.01.03.

 

 

 

 

Felhők árnyékán visz az út

Poros úton mezítláb, mezítláb,
járom az utam dalolva, dalolva,
csak a nap süt le rám,
gondolok néha rád.

Űz a nyáj, űz a nyáj,
énekelj jó anyám!
Egyedül, járom-utamon,
ugye még, néha gondolsz rám, gondolsz rám!
Egyedül jó anyám
csak te vagy, akire gondolok, gondolok.

Csak a szellő ölelget, ölelget,
felhők árnyékán visz az út, visz az út,
messze sok délibáb,
s integet a babám.

Szél sepri lábnyomom,
eltűnök, mint a por,
egyszer majd, ha tücsök hegedül,
ugye egyszer majd gondolsz rám, gondolsz rám!
Egyedül jó hazám,
csak te vagy, akire gondolok, gondolok.

2021.01.03.

 

 

 

A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT
/1990 emlékére/

A jövő elkezdődött, jön a gyerek
És a bábák mossák kezeiket.

Az ember készülődött, egy jobb sorsra,
Vágyott a világ, egy új, jobb korra.

A jövő elkezdődött, a múlt térden,
Kísért a kor, a kór ragály-égen.

Az ember készülődött, egy más útra,
Egy hosszú világos, egyenes útra.

A jövő elkezdődött, szakad a burok,
A bőséglopók nyakán szorul a hurok.

Az ember készülődött szabadlelkű
Becsületes útra, köti az eskü.

A jövő elkezdődött; sírnak a vágyak,
Sír-sír az újszülött, az álmok és az emberek.

2008.05.25.

 

 

 

Holtpont

Hitetlen hit visz, hétköznapok,
alsó széle közepe féle
terv felé, tehetetlen zajos
bűntudat kavarog, zenél;
lehetnél akár, mint más ember,
-hagyd magára álmod!- bús-bohóc.
Furulyáló kézilány, vágyott
álomnak ágyaz. Mindig remény.
Harang szól. Vasárnap muzsikál.
A kisajtó nyikorog, szél fúj.
Hideg ráz, mállik a vályogház.
Elmúltak a nyugati szelek,
egyedül az anyaföld hegedül,
de táncolni még mindig nem mersz.
Megszólnak, megvetett fess szolga,
senkinek nem tetszett vadtörzs torzs.
Földből sarjadó jövőd ölelget,
meg az ostor, ami egykor kezedben volt.

Hitetlen hit visz, vak-nappalok,
halott remény,
ezeréves mag még kikél,
s az élet átlendül a holtponton:
Játszanak még nevetve-
-sírva a gyerekek!

2020.12.31.

 

 

folt

tudatosult tény,
a gyakorlat sikertelensége, nevelt
s tény – húzd meg erezd meg kötél-
siklott kezeim között
cérnaszakadásig
megköptem, nyálaztam, hegyeztem,
míg a cérnát újra a tűbe fűztem,
de a folt,
mármint bélyeg ragadt
vitorlavászon lelkemre,
vitt ahova akart
- hétfejű sárkány dalolt-
sehol sem találtalak,
pedáltalan maradt szűzgondolat.

2020.12.30.

 


Prev Next »

Megnyitva 12152 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások

Honlap ajánló