Habár tisztán látja hogy az egyházi vezetők zsidók, és hogy botrányaik, csalásaik, hazugságaik közismertek, mégsem tud megszabadulni azoktól a sátáni rögeszméktől melyek a judaizmus és a nem-zsidók számára kiagyalt zsidókrisztiánizmus szolga-szektái alapjai, és melyeket ez elmúlt 1100 év alatt a zsidók és bérenceik tűzzel, vassal kényszerítettek a tisztalelkű magyarságra.
Attila honfitársunk cikkét a szolgasors elfogadtatásával kezdi: "embernek le kell borulnia Isten előtt, hogy ezáltal is kifejezze alázatát". Később pedig Istent Atyaként ismerteti, Jézus szavait idézve. A kérdés ma is fennáll (amint azt már máshol is fölvetettem):
Hány normális "atya" tűri el hogy gyermeke "leboruljon előtte, hogy ezáltal is kifejezze alázatát"? Miféle kisebbségi érzésben szenvedő elmebeteg szülő követeli meg az efféle megalázkodást gyermekétől? Minden normális családban a kisgyerek föláll, még pipiskedik is, fölnyújtja karjait, kezeit apja vagy anyja felé, és ha már tud beszélni, azt kéri: "vegyél föl apu, anyu". Ez a természetes, egészséges, szeretetet érző és sugárzó viszony megnyilvánulása gyermek és szülő között; ez a valódi magyar keresztény viszony megnyilvánulása ember és az Atya-Anyaisten közt.
Továbbá, Attila honfitársunk azt állítja hogy a "leborulás a legrégibb, legáltalánosabb, külső megjelenése az imádságnak. Valamelyest ennek külsősége minden népnél megmaradt". Ez egy óriási tévedés. A valóság evvel szöges ellentétben áll: A világ egyetlen népe sem, a legkezdetlegesebb amerikai bennszülöttől a legmagasabb lelki szinteket elért tibeti szerzetesekig, "borul le" amikor imádkozik, kivéve a héber eredetű ábrahámista ideológiák hatáskörébe került népeket.
Az evangéliumokat illetően, kezdjük avval hogy Jézust soha senki sem hívta "Krisztus"-nak, se Földön járása során, se azután még vagy 400 évig. Ezt az nevet vagy elnevezést soha senki sem említi; nyoma sincs ennek a héber "felkent"-et jelentő szónak Jézussal kapcsolatban. Ez a megszólítás a Saul rabbi-féle római ortodoxia 4.-5. századbeli koholmánya.
A Máté-nak és Lukács-nak nevezett evangéliumok is ennek az ortodoxiának a koholmányai. Se Máté se Lukács soha sem találkoztak Jézussal, nem is az ő korában éltek - ha egyáltalán léteztek. Ezen írások összelopkodott és a valódi keresztényekből kikínozott vallomások elzsidósított tákolmányai.
A fölsorolt versek Máté és Lukács kétségtelen zsidó világnézetét tükrözik: A valódi keresztény hitben szereplő isteni, atyai, föltétel nélküli szeretet és ezen szeretetből fakadó megbocsájtás helyett ezek a versek "jutalmazással" és "megfizetéssel" próbálják megvesztegetni és, a biztonság kedvéért, megfenyegetni, a "hívőt": Pl. "Isten-félelem", isteni büntetések és a megbocsájtás megtagadása az engedetlen "hívőtől". De a zsidó gondolkodást legjellemzőbben a bosszú istenesítése tükrözi. "Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért...", "Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljön, avagy talál-e hitet e földön?" Ráadásul a tipikus zsidó fajgyűlölet is rendszeresen fölmerül Máté és Lukács verseiben pl. "az ő választottaiért". Tetejébe, ezek a zsidó evangélisták "kidíszítik" írásukat a zsidó babonák szertartásaival, pl. "kend meg a te fejedet".
Hivatkozás az apostolokra különösen megtévesztő, mert egyetlen apostol sem tette be lábát a saulista Romába ahol ezek az írások keltek. Ezt még maguk a zsidókrisztián papok is nagy részben vallják amikor elmondják a breviáriumot. Tadeus Mezopotámiába ment, Simon Egyiptomba, András Európa Szkitiájába, Tamás a pártusokhoz, Bartolomé Indiába, Fülöp Szkitiába, stb. Azt pedig még a Vatikán is bevallja hogy Péter Antiokheiában (Törökországban) alapította meg Jézus Egyházát, ahonnan Babilonba ment.
Összefoglalva, Tamási Attila honfitásrunk cikke egy jóindulatú, segíteni-akaró lélek írásának tűnik, melyben, sajnos, a magyarságra kényszerített zsidó világnézet erkölcstelenségének és elképzelhetetlen kegyetlenségének szentesítésével próbálja honfitársait megvédeni ugyanazon sátáni ideológia veszélyétől. Itt nem csak a hiedelmi eltérés aggasztó: Itt úgy látszik hogy a dogmatikus gondolkodás kizárja a logikát.