„Hány hadosztálya van a pápának?” 

A történelempolitikai szemléletnek csak úgy van értelme és segíti elő az öneligazodást, ha mindig, mindenre, mindenkire alkalmazzuk. A szemünk előtt zajló események megkövetelik, hogy ugyancsak a tájékozottságunkat elősegítő szándékkal ebben a szellemben térjünk ki a Vatikán szerepére is. A Vatikánban ugyanis az elmúlt évtizedek folyamán is számos kételyt ébresztő esemény történt. (Lélegzetelállítóan ír erről a belső fondorlatokat átélő David A. Yallop brit szerző az „Isten nevében?” c. könyvében). XVI. Benedek európai pápa volt és annak is akart maradni. Ezért távolították el. Majd 2013. március 13-án a fellazított bíborosi testület első jezsuita egyházfőként, s első amerikai kontinensről származó pápaként (731 óta mindig európai volt a pápa) Ferenc pápa néven egy argentin jezsuita teológus papot választott meg pápává.

Pápaságának kezdetétől fogva egyetlen pápa nem kapott annyi komoly egyházi és világi bírálatot, mint ő. Vallási méltóságok még Antikrisztusnak is minősítették, többek között azon kijelentéséért, hogy "a Jézussal való kapcsolat veszélyes és ártalmas". Ő tartotta meg az első muszlim/zsidó imákat és a Korán-felolvasásokat a Vatikánban. Más esetben muszlim imádság gyöngyökkel, Buddha-szoborral és a zsidó menórával imádkozott, de a kereszt hiányzott. Megváltoztatta a miserendet, sőt a „Miatyánk” olasz szövegét, stb. Aktív közreműködésével 2019 októberében tartották Rómában a pán-amazóniai szinódust. A túlhajtott klímaválság szellemében készült munkaokmánya "Amazónia: új utak az Egyház és egy átfogó ökológia számára", a lelki szerepétől a természetimádat (azaz a klímavédelem) felé igyekezett fordítani az egyházat. A politikai korrektség, a posztmodern liberalizmus jelszavainak hangoztatása mellett, a jézusi tanítások helyett diszkrimináció-ellenességről, multikulturalizmusról, befogadó egyházról halandzsázik.

Szemére hányták, hogy a „politikai korrektség” nevében irányította a katolikus egyházat, a háttérhatalom irányzatát, a világkormány létrehozását, támogatta szavakban és tettekben. "Zárt világ" helyett "a Soros-féle „nyitott világ" gondolkodását és megteremtését javasolgatta, pátyolgatta. Nagy figyelemmel segítette elő az Európa ellen megszervezett ázsiai-afrikai betolakodást. A személyi okmányok nélkül érkezőket szívesen kell látniuk a fogadó nemzeteknek, a kormányoknak pedig még több embert kell segíteniük, akik nyomor és konfliktusok elől menekülnek – hangsúlyozta. Sőt, „szélesebb lehetőségeket kell kínálni a migránsoknak és menekülteknek, … megfelelő és emberhez méltó elhelyezést kell felajánlani, biztosítani kell hitük és vallásuk gyakorlásának szabadságát, és segíteni beolvadásukat", fogalmazott. S felemelte szavát mindennemű kiutasítás ellen. Több ízben tagadta az iszlám terrorizmus létét. Azzal is érvelt, „attól félni, hogy a bevándorlók felhígítják a keresztény kultúrát, groteszk módon ábrázolja a kereszténységet és egész kultúránkat”. Oltásfelvételre szólította fel az egyházat, sőt a háttérhatalmi élcsapat, a gyógyszermaffia alá lovat adva, kijelentette, hogy akik nem fogadják el az oltást felelőtlenek, sőt bűnösök!

Számára is 2022. február 24-én kezdődött a történelem: kijelentette, aggódik az orosz csapatok támadása miatt, ám a fasiszta, náci ukrán tömeggyilkosok előző évtizednyi oroszellenes bűnei nem nyugtalanították. Időnként mondott ellentéteseket is, ezért hol az egyik, hol a másik oldal neheztelt meg rá. Így aztán, amikor el akart menni Kijevbe és Moszkvába, egyik helyen sem fogadták, ami nem tekinthető véletlennek. Zelenszkij-nek megvan a saját közvetlen kapcsolata a háttérhatalomhoz, Putyinnak meg fontosabb meggondolások mellett eszébe juthatott Sztálinnak a Trumannal, Churchillel 1943-ban tartott teheráni konferencián feltett gúnyos kérdése: „Hány hadosztálya van a pápának?” Legutóbb pedig Orbán Viktor az amerikai Tucker Carlsonnak adott interjújában mindenkit emlékeztetett, a háború megoldásának kulcsa a háttérhatalmi Amerika kezében van.

Ferenc pápa tehát nemcsak nem európai, hanem háttérhatalmi pápa, amit az első éveiben félreérthetetlenül és látványosan bizonyított. Számos tekintélyes vallási vezető évekig határozottan tiltakozott migránspárti és egyéb zavaros kijelentései, eljárásai ellen, de alacsonyabb szinteken is egyre népszerűtlenebbé vált. Ahogy az életét egy argentínai klub kidobó embereként kezdte – immár pápaként nyilvánosan el is ismerte – XVI. Benedek után kidobta az európai eszmét is, a kereszténységet pedig „pihentette”. Amint az európaellenes háttérhatalmi tervek rá kiszabott részét dicséretesen elvégezte – aminek felmérhetetlen káros társadalmi következményeit szenvedjük az európai nemzetekkel együtt – igyekezett visszaváltozni katolikus pápává. A keresztény felekezetek teológiai nézetei által szentségnek tekintett eukarisztia budapesti világkongresszusán tanúi lehettünk érezhető pálfordulásának, ami azóta is tart. Ez átmenetileg lehetőséget biztosít elővigyázatos együttműködésre vele a háború és a béke bizonyos kérdéseiben. Nincs egyetlen hadosztálya sem, de a dúsgazdag háttérhatalom szolgálatába állott pápának hadosztályokkal egyenértékű befolyása és pénze van. Ezekkel idézte elő a világ által ismert kártékony előzményeket, amelyeket senki nem feledhet, s pápasága egész folyamatát szigorú tárgyilagossággal kell kezelni. Egyes mostani eljárásai, bár még nem jártak értékelhető eredménnyel, kedvezőnek látszanak számunkra, de a végső szót ez esetben is történelempolitika mondja ki. A történelempolitika pedig emlékezetpolitikát jelent, s Ferenc pápa első éveinek eseményei sem törölhetőek. Az erőfeszítései ellenére sem sikerült kijevi és a moszkvai útja után marad a damaszkuszi út, már ha arra többször is rá lehet térni.

Európának ki kell adnia a tűzparancsot!

Nem egyszerűen elültetni akarjuk e gondolatot, hanem ráébreszteni az európaiakat, hogy ez már parancsoló és halaszhatatlan. Európának, a világ minden országához címezve, kellő előidejűséggel megadott a lehető legközelebbi konkrét dátumra, egyszeri végleges figyelmeztetéssel ki kell adni és hirdetni a tűzparancsot az európai határok (nem a szűkebb schengeni) sérthetetlenségének biztosítására, a háttérhatalom által szervezett migrációs betolakodás végleges megállítására, amely annyira előrehaladt, hogy nem létezik más megoldás. Nem is dolgozik senki rajta, de folyik a további betolakodás szervezése. Nincs hát ebben semmi kegyetlenség, antidemokratizmus, semmi antiizmus. Ellenkezőleg, az a kegyetlen, antidemokratikus, európaellenes, hogy az EU ezt elősegítve a saját állampolgárait a jogok szempontjából másodrangúvá fokozta le, határőreit kitette kisebb-nagyobb sebesülések elviselésének, a betolakodó idegenek számára kövezi ki az utat népességcserére, hatalomátvételre, európaiságunk, kereszténységünk, civilizációnk felszámolására. A bíróságoknak sem azt kell már latolgatniuk a betolakodott bűnözőkkel szemben, hogy voltak e nekik indokaik, enyhítő körülményeik, hanem a bűntetteikért ítéljék el őket, vagy rendeljenek el azonnali kitoloncolást. Mivel a hatályos törvények mindezt nem írják elő kötelezően, a törvényhozó szervek készítsék elő, hogy késlekedés nélkül, rugalmasan és folyamatosan változtathassák meg a törvényeket ebben a szellemben.

A pápának is eszerint kellene kardoskodnia, nem pedig misztikus személytelen, a feleket nem megkülönböztető háttérvallási békemissziókról prézsmitálni és erre buzdítani azokat, akik a válságos helyzet nyomása alatt az ilyesmikben és őbenne is hisznek.

A tűzparancsnak, tettenérés esetén, megfelelő nemzetközi jogi áttételekkel és büntetési tételekkel vonatkoznia kell a minden nemzettől elidegenült háttérhatalmi vezetőkre és ügynökökre, hallgassanak akármilyen szóra, angolra, magyarra, vagy másra. Beleértve az Európai Bizottság harcias amazon elnökét, a népét lebecsülő, nyolc osztályt végzett német külügyminiszter-asszonyt, és Keletre haladva sorolhatnánk még túl sok pillanatnyilag személyiségként ismert férfiút, de főleg hölgyeményt.

A bejáratott vendégmunkások, ha a munkára korlátozódnak, folytathatják e gyakorlatot, de újabb vendégmunkásokat csak a kellően megindokolt esetben célszerű fogadni.

Minden egyes európai ember, párt és ország legyen tudatában, hogy e súlyos döntés előtt áll. Nehéz lesz hozzászokniuk a tűzparancs bevezetéséhez. Pedig ha ugyanígy betolakodnának a kibocsátó országokba, tűzparancs nélkül a másvilágra kerülnének, akár anélkül is, hogy a világ erről egyáltalán tudomást szerezne. S mielőtt felháborodottan elkezdenék ellenezni, s az emberi jogokra hivatkozni, jusson eszükbe hogy akkor viszont a tűzparancs helyett az iszlám és más idegen terrorizmushoz és élettérfoglaláshoz kell hozzászokniuk. Vitathatatlan, hogy könnyebb lesz, hiszen már ezen az úton haladnak. Mégis gondolkodjanak ezen a nemzeteik előtt álló halaszthatatlan történelmi parancson, s késlekedés nélkül lássanak hozzá a megvalósításhoz.

Betolakodók, befogadók egyaránt legyenek tudatában, mindkettőjüknek ez a valódi érdeke, még ha kezdetben nem is fogták fel. Ezért a tűzparancs kérdésében nincs „de”, sem „egyrészt-másrészt”, mert a helyzet annyira elfajult, hogy minden más út történelmi európai vereséghez vezet. Senki, egyik oldal sem hivatkozhat arra sem, hogy ilyen értelmű tűzparancs kiadására nincs példa. Oroszország, Belarusz, a KNDK már kiadta a tűzparancsot – sok más ország van közel e ponthoz – végső soron ugyanazok ellen, akik ellen Európának is ki kell adnia, ha országait, népeit meg akarja védeni a kipusztulástól. A kivárás a halállal lesz egyenlő.

Oroszország korlátozottan és megkésve adta ki a tűzparancsot, szenvedi is a következményeit. Semmi remény rá, hogy az EU ebből tanuljon. Pedig ma már maguk a betolakodó is elismerik – a váratlan sikereik láttán – hogy Európa meghódítása és megsemmisítése a céljuk, amit háttérhatalmi irányítóik megnyugtatásul népességcserének neveztetnek. De nem erről lesz szó, hanem egyik népesség kiirtásáról és egy másik telepítésről. Minden erővel törekedni kell rá, de tévedés lehet abban bízni, hogy a jövő évi európai parlamenti választásokon a jobboldal kerül többsége, pláne nem a nemzeti oldal. Az EU tehát nem fogja kiadni a tűzparancsot, a nemzetállamoknak kell lépniük, kellően egyeztetve és szolidárisan. Akkor is, ha az elkésettség miatt kölcsönös áldozatokat követel. Nélküle még több áldozat lesz, de mind európai. Főleg akkor, ha az álbaloldali európaiak és az elkábítottak nem a betolakodókat támadják, büntetik, elszigetelik, hanem, ahogy jelenleg is történik – nálunk is – a valamelyest hadakozó országokat (mint Magyarország, amely kerítést húzott fel az európai határok védelmére)

Talpra magyar, talpra európai. Ha kormányaitok nem lépnek még ma, jöjjenek a szabadcsapataitok. Annak tudatában, hogy nem polgárháborút vívtok, hanem betolakodókat fékeztek meg és ebrudaltok ki, hogy nem elég a helyes jelszó, miszerint a problémákat a keletkezésük helyén kell megoldani, mikor a problémák végzetes idetelepítése folyik. Nem polgárháború kell, hanem honvédő különleges hadművelet. Talpra Európa, itt az idő, most vagy soha. Oroszország, Belarusz, Kína, KNDK, a BRICS csoport már talpon. Nem bírja egyetértésünket a túl sok „legjobb”, „legelső” és a sorozatos „legek” (Várjuk meg, míg mások mondják, hiszen már akadnak is, akik teszik!), de Magyarország is talpon van, ám nagyon kell vigyáznunk, s dolgoznunk rajta, közös őszinte erőfeszítéssel, hogy így is maradjunk.

A minden tekintetben illegális, jog-, nemzet- és emberellenes, civilizálatlan betolakodás ugyanis nem emberi jog, hiába akarják az ugyancsak jogtalanul, agresszíven, civilizálatlanul eljáró szervezőik annak feltüntetni. Mélyen sérti a „küldő” és a „befogadó” nemzetet egyaránt. A dublini egyezmény szerint az EU-ban e kérdésben csak a legfelsőbb fórum, az Európa Tanács dönthet, de helyette a Soros-féle maffia és néhány érdekelt ország által lefizetett magasrangú tisztviselői döntenek, akik, amint egyre inkább kiderül, köztörvényes bűnözők, s jövendő köztörvényes bűnözőket telepítenek nemzeteink nyakára. A élükön álló Ursula von der Leyen éppen a szeptemberben beterjesztett éves jelentésében közölte, hogy Európának szüksége van újabb migránsokra. „Mutassuk meg, hogy Európa képes hatékonyan és együttérzéssel kezelni a migrációt” – követelte.

Maguknak a migránsoknak a tudata alapvetően inkább csak vallási alapon tekinthető sajátnak, más tekintetekben idegen befolyás alatt állnak. A Soros-féle háttérhatalmi maffia rávette őket, hogy országuk és saját maguk védelme helyett minden igazolvány, avagy képesítés nélkül, egyeztetett és bebeszélt hódítási távlati céllal betelepedjenek, beüljenek a készbe. Pénzzel is bőven ellátja őket, hiszen minden további nélkül ki tudják fizetni az embercsempészeket. Majd ingyen minden szociális ellátást megkapnak, munkát nem is keresnek. A vallási és civilizációs szembenállás, valamint az új idegen környezet ellentmondásos hatása alatt, kezdettől fogva látványos és véres harcot indítottak az európai rend, kultúra és a kereszténység jelképei ellen, mintha ők lennének otthon. Terrorizálnak, önbíráskodást engednek meg maguknak, tömeggyilkosságokat követnek el. Mindent birtokba akarnak venni.

Ismerve az iszlám történelmi támadásait Európa ellen, a tudatos európaiaknak kezdettől fogva világos volt, hogy a háttérhatalom által megvezetett, s a pénzüket önmaguk is megérő betolakodók (megnevezésükre ez pontosabb kategória, mint a semlegesen hangzó migráns szó) nem letelepedni, hanem uralkodni jöttek. A tudatilag megdolgozott nyugat-európai társadalmak történelmi tévedést követtek el, amikor az első gyilkos terrortámadásokra az áldozatok emlékére történt gyertyagyújtáson túl gyakorlatilag nem voltak képesek olyan választ adni, amely leállíthatta volna, vagy legalább csökkenthette volna az idegen betolakodást. Sőt a hatóságaik kerülték az elkövetett bűnök megnevezését, közhírré tételét, pláne a kategorikus elítélését, a rendőrség gyámolatlanul viselkedett, a kormányok meghajoltak a háttérhatalom követelései és pénze előtt. Elbizonytalanodtak az emberek is, elvesztették társadalmi tudatukat. Engedték párhuzamos társadalom kialakítását egész városnegyedekben, amelyekbe már a rendőrség sem mer belépni. Sőt akadályozza, hogy a végre – például legutóbb Párizsban – a szabadcsapatok, vagy más formában kialakuló állampolgári ellenállás rendet teremtsen a No Go zónákban, majd a saját városában és hazájában.

Fel kell-e tenni a kérdést, mi lehetett az oka, hogy a társadalmak természetellenes viselkedésének? Megértéssel, legfeljebb szükséges rosszként minősítve, miért fogadta el a beözönlésüket, nézte el pimasz és véres tetteiket, mi több, igyekezett alkalmazkodni, nehogy sértse a törvénytelen hódító betolakodók érzékenységét. Sőt, egyik képviselőjük Sadiq Khan a londoni polgármesterségig vitte s hivatalos honlapján a minap már azt állította, hogy az utcán sétáló fehér családok nem valódi londoniak! Vannak többen, akiket olyan szerencsében részesítettek a háttérhatalmasok, hogy európaiak nyakára ültették őket. Semmiképpen sem az a baj velük sem, hogy pakisztániak, afganisztánok, vagy mások, hanem az, hogy az a hely, ahol országolhatnak, Anglia! Macron francia köztársasági elnök is csak szörnyülködött, de nem tette meg a szükséges lépést az ellen, hogy a betolakodók a franciák szeme láttára, minden akadály nélkül felgyújthassák és lerombolják Párizs egyik negyedét. Nem mutat készséget felelősségre vonásra, büntetésre, sem újabb rombolás megakadályozására. Tudatilag egészséges társadalom nem viselkedhetett volna így a létét nyíltan fenyegető veszéllyel szemben. A háttérhatalmi propaganda hatására már azt gondolták, hogy a betolakodók majd dolgoznak, beilleszkednek a társadalomba, elfogadják az ő kultúrájukat, sőt még a nyugdíjasaik szükségleteit is ellátják! Akik küldték őket, eleve tudták, hogy mindennek az ellenkezője következik be, s erre is készítették fel őket, ezzel a szándékkal is érkeztek. Nem volt tehát mindez előreláthatatlan, sőt inkább nyílt titok. A társadalmak mindebbe beletörődve, felkészülten várták őket. Jó előre bűntudatra, öngyűlöletre, mának élésre nevelték őket, a sajtó elbutította, félretájékoztatta őket, érzelmileg semlegesekké váltak, elfogadták a gondolati irányítást a tudatos állampolgári magatartás, a hazafiság helyett. S ilyen beállítottságú vezetőket is választtattak meg velük. Belekényelmesedtek a digitális világba is, észre sem véve, hogy egyre több tekintetben függővé váltak valakiktől. Az sem nagyon érdekelte őket, hogy kiktől. Bebeszélték nekik, hogy demokráciában élnek, mindent ők uralnak, s négyévenként ugyanezt szavazzák meg, ha nem akarnak diktatúrát. Ez is rém egyszerű, rém hatásos és rém kártékony. Véssük a tudatunkba, mert nyakunkon az ukrajnai és vendégmunkás betolakodók.

Kormányunk 2015 óta folyamatosan azt mondja és teszi, hogy Magyarországon szó sem lehet migrációról. Duka cseh érsek ezért kürtölte világgá történelmi megállapítását: magyarok, vegyétek észre, megmentettétek Európát! A dicséret jogos, de – sajnos – nem lehet befejezett múltidőben mondani. Sőt a növekvő ukrán, kínai és más beözönlés, az ugyancsak növekvő számú vendégmunkásokat is ide sorolva, bizony még kérdésesebbé teszi a befejezett múltidőt. A jelen sorozat 10. fejezetében ki is fejtettük, országunk nem kevésbé megszállt ország, mint bármelyik nyugat-európai, ezért nemkívánatosnak tartunk minden eddigi és most folyó betelepülést, amit a kormányzati szervek nemzeti konzultáció nélkül, vészesen elnéznek.