Mit is mond most nekünk az orvostudomány a cukorbetegségünkről?
Egyrészt, az orvostudomány csak az I. és a II. típusú cukorbetegség besorolást tarja elsősorban fontosnak, mint terápikus megkülönböztetést (kezelés szempontjai), másrészt, a cukorbetegség létrejöttének csoportosítása, feltételezhető oka szerint, mégis megkülönböztet közöttük más csoportosításokat is 1-4 típusokba sorolva őket.
Az I. és II. típusnál maga a terápia eltérő:
I-es típusú cukorbetegség, mindig inzulinadagolással kezelt cukorbetegség. Persze emellett itt is van diéta, és egyéb terápiák is.
II-es típusú cukorbetegség esetén nincs inzulinadagolás és főleg diétával, mozgásterápiával (oxigén ellátás fokozása végett), és egyéb gyógyszerekkel próbálják beállítani a vérben felgyűlt cukor csökkenését, például felszívódás gátlásával, vagy emésztést akadályozó szerekkel, vagy a vérhez kötés megakadályozásával, de a máj vagy egyéb sejtek érzékenységére is gyógyszerrel igyekeznek hatni, mert itt nem az inzulin nem termelés az elsődleges ok, hanem annak csökkentsége, vagy a sejtek nem megfelelő felvétele a cukormolekulából, - sőt eleinte az inzulin túltermelése figyelhető meg, és ez hívja fel a figyelmet, a sejtek nem megfelelő érzékenységére az inzulinnal szemben, amit inzulinrezisztenciának hívnak. Ezekről később szintén részletesebben lesz szó az inzulin leírásánál, és a sejtekben történő folyamatok leírásánál.
A II. típusú cukorbetegség lassan kialakuló megbetegedés, mert a vércukor csak lassan növekszik a határérték fölé a szervezetben. Tünetei között is van eltérés az I. típushoz képest, mivel főleg a végtagok túlzott zsibbadása, a látásképesség romlása, a rosszul gyógyuló sebek, a bőrviszketés, vagy végtagi fekélyesség, pl. lábujj fekély, hívja fel rá a figyelmet, s akkor még meg sem állapítható a túlzott cukorvizelés, vagy egyéb más tipikusan cukorbetegségi tünet.
Az utóbbi években a II. típusú cukorbetegség esetén is alkalmazzák az inzulin, megtámogató, kívülről való adását, a következmények, vagy a folyamat lassítása céljából, melyek között vannak időszakos terápiák is, s ezzel segítik a beteg szervezetet az időszakos rendszerességre, és a továbbiakban, a még meglévő béta-sejtek inzulinjának jó feldolgozóra. Ezt az eljárást, csak a jó állományú béta-sejt esetén lehet alkalmazni, és főleg pont a saját béta-sejtek cukorhoz jutása miatt alkalmazzák, hisz maguk a béta-sejtek is inzulin segítségével jutnak energiát adó cukormolekulához, s ha valamilyen egyéb ok miatt, az inzulint a szervezet többi sejtje hamarabb felhasználja, és ezáltal a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek pont nem jut belőle, akkor ez felgyorsítja a következő időszakra a béta-sejtek éhezését, ezáltal elhalását, és ezáltal a további inzulintermelés kiesését is.
Ezt a terápiát állandó inzulinadagolással is szokták alkalmazni, mint a saját béta-sejtek megtámogatását, de ehhez előtte a vér leleteredményeit veszik figyelembe a saját inzulintermelés kimutatásával kapcsolatban (C-peptid 37-40% alatti értéke), ezzel is megnövelve azt az időszakot, hogy a beteg még ne kerüljön véglegesen inzulinhiányos állapotba, és emiatt minél később szoruljon rá a csak művi inzulinra, melynek használata a továbbiakban, egyéb, és sajnos kikerülhetetlen tünetegyütteseket hoz majd létre. És itt az inzulin olyan fontos szerepet tölt be, hogy maguk a sejtek, és nem csak a béta-sejtek esetén, hanem az egész szervezetre nézve, nehogy további intoleráns (nem tűrő, türelmetlen, elutasító, nem befogadó) viselkedést szenvedjenek. Ezért abban az esetben, ha egy II. típusú cukorbetegnél nem biztosított a pontos diéta betartása, megfontolandó az öszvér-megoldás alkalmazásának elfogadása. Még erről is lesz szó később.
Az orvosok szerint előre megjósolható, hogy kik lesznek későbbi éveikben II. típusú cukorbetegek, mert növeli a betegség esélyét az elhízás, a magas vérnyomás és a családban már előforduló cukorbetegség.
Azért itt egy kicsit álljunk meg, mert e körül az előre meghatározható, véglegesen kimondható dolognál, már az orvosok sem értenek egyet teljesen, mert hogy vita van aközött, hogy maga az inzulin intolerancia hozza-e létre magát az elhízást, vagy az elhízás hozza-e létre az inzulintoleranciát, és hogy minden elhízásra vonatkoztattatható-e egyáltalában, mint a rossz étkezési szokásokból eredőre, mint a hormonzavar miattira, stb. A magas vérnyomás kialakulása sem teljesen egyértelmű, hogy egyben a cukorháztartással összefüggő beépülési zavar lenne mögötte, vagy, hogy azt hozná végül létre. A családon belüli, már előforduló cukorbetegség pedig, csak abban az esetben mérvadó, ha az genetikai, vagy ha az étkezési szokások is teljesen ugyanazok a családtagok között, más esetben azonban nem mondható meghatározó tényezőnek, - hacsak nem vesszük figyelembe, hogy ebben az esetben, a tömeg-termelt élelmiszerek fogyasztása miatt, szinte nincs is különbség, tehát a megállapítás csak is igaz tartamú lehet, az emberek számára megkötött élelmiszer-beszerzési lehetőségek miatt.
Persze még beszélhetünk arról is, hogy az idő haladtával, természetes folyamat, hogy a szövetek érzékenysége csökken, tehát minél jobban kitolódik az átlagéletkor az emberi társadalmakban, annál több II. típusú cukorbeteg lesz a társadalmakon belül, hisz a sejtérzékenység csökkenése egyenes arányos az öregedési folyamattal, bár még erre is azt mondhatom, hogy ez sem egyértelmű, hisz vannak népek, ahol 90 évesen sem ismerik a cukorbetegséget, de ők talán a kivételek, mi azonban már egyre fiatalabban, és nem hogy idősebben válunk ám II. típusú cukorbeteggé. Ennek a megmagyarázásával is későbbre leszek adós.
Megfigyeltem például az utóbbi években, hogy az idősebb korosztályra egyértelműen ráfogják, hogy köszvényesek, s ezért ilyen jellegű diétára fogják őket, hiszen tüneteik zöme megegyezik a köszvény tüneteivel, azonban nem feltételezik az egyszerű ízületi kopásokat és gyulladásokat, és nem feltételezik az ezzel együtt jelentkező inzulin intoleranciát, mert hisz cukorértékük a megfelelő határokon belül van, s akkor már a máj és a vese nem megfelelő méregtelenítési funkciójának feltételezéséről nem is beszélek. Megváltozott a köszvény tünetegyüttes felsorolása is az utóbbi években, és szinte minden benne van, ami érinti az anyagcserét.
Azonban, ahogy az idősebb korosztály elkezdi ezt a diétát, közülük egyre többen mészhiányban kezdenek szenvedni és veseelégtelenségre utaló jelek ütköznek ki rajtuk, valamint a vérnyomásuk is felborul és a szívük is egyre gyengül, sőt sokan vashiányosakká válnak, és a vörösvértestjeik száma egyre alacsonyabb értéket kezd mutatni. Sokukat sómegvonásra ítélnek, aminek hatására még rosszabb értékeik lesznek és még gyengébb állapotba kerülnek. S egyre gyengébbek és egyre több megbetegedésük keletkezik...
Szóval most visszatérek a cukorbetegségre, és majd később, úgyis kivesézzük az anyagcserfolyamatokat és azok egymásra hatását.
A cukorbetegségnek sok típusa ismeretes az oki meghatározás szerint.
Az 1-es típusú cukorbetegség főleg gyulladás(baktérium, vírus) és autoimmun megbetegedés eredménye, melyben szerepet játszhatnak eredetileg gén-módosult állományok a családon belül. Ritkán a mérgezés valamilyen fajtája is megtalálható a háttérben, bár vita tárgya még ma is az orvosok között, de még többször az orvosok és a társadalom tagjai között, hogy egy újszülött esetében pl. mik is nevezhetők mérgezési folyamatnak. (Lásd például a kötelező védőólasok vitáját, vagy a csecsemőknél előforduló besárgulás következményeit, vagy a teáztatás követelményét és a tea cukrozását, vagy a korai gyümölcslé itatást a csecsemőkkel.) Már alapvetően vannak olyan örökletes megbetegedések, amikkel együtt jár az 1. típusú cukorbetegség is. Igazából, hogy mi az alap ok, vagy a kiváltó ok, erre a megbetegedésre, erre mind a mai napig nincsen egyértelmű válasz, de az eddigi megállapítások elég széleskörűek.
Az 1-es típusba, a kifejezetten inzulinfüggő állapotú cukorbetegségben szenvedők kapnak besorolást, akkor is, ha előtte nem is volt gén-módosult állapotra való hivatkozás, vagy tény, valamint akkor is, ha a többi cukorbetegség fajta lezajlásának romlásaként következett be a végleges inzulinfüggőség, a beteg esetében.
Általában fiatalon megállapított kórkép, de bármely nemnél és bármely életszakaszban létrejöhet. (A kórkép szó alatt a betegség teljes leiratát, kórtörténetét kell érteni. A kór szavunkat később kifejtem.) Ilyenkor a hasnyálmirigy azon sejtjei, melyek az inzulin nevű hormont termelik, fokozatosan elhalnak, így az egész szervezetben teljes inzulin hiány lép fel, és emiatt emelkedik meg a vér cukorérték hányadosa. Az inzulinról még később lesz szó.
Az inzulin feltalálása után, ez a hormon bejuttathatóvá vált a szervezetbe, és egész életen át való pótlásával, ez a betegség kordában tarthatóvá, vagyis kezelhetővé vált.
Ez a kór sem azonnali lefolyású, ritka esetektől eltekintve, és általában évek alatt vagy akár évtizedbe telik, mire a sejtek teljesen elhalnak. A fiatalkorit, a tinédzserkorig bezárólag szokták megállapítani.
A 2-es típusú cukorbetegségbe sorolják a nem inzulinfüggő cukorbeteg embereket, s ha az 1-es típus meghatározott okának megállapítása sok kérdőjelet hordoz, akkor ennek a kórképnek az oki meghatározása még többet. Itt ugyanis, nem az inzulin nem léte áll fenn elsősorban, hanem a cukor és az inzulin egyensúlyának a felborulása a szervezetben, valamilyen életünk során megszerzett egyéb szervi, vagy hormonális elváltozás következtében, amikor is, a betegség lefolyása közben, teljesen elmaradhat az inzulin termelés a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben is, s így tényleges inzulinhiány is felléphet, s akkor átsorolják a beteget az I-es típusba.
Mind a szervi, mind a hormonális formában, az előzményi indok lehet fertőzés, vagy az immunrendszer, vagy az idegrendszer, akár időszakos, valamely megbetegedése, zavara is.
A szerzett 2-es típusú cukorbetegség esetén, mindíg megállapítható az anyagcserében való valamilyen zavar, mint előzmény, akár szervi, vagy immunológiai elváltozás nélkül is. Ebben az esetben, a szervezet táplálékkal való leterhelése vagy érzékenysége tapasztalható, valamint ebben a típusban is fellelhető még a genetikai öröklés mint ok, ami a korai gyermekévekben azonban nem vált inzulinfüggő cukorbetegséggé.
Főleg az idősebb korosztály betegsége, de egyre jobban a fiatalabb korosztályokban is előfordul. Hosszú idő alatt válik tényleges cukorbetegséggé, ezért felismerése kései, mivel a 2-es típusú cukorbetegség egyértelmű tünetei csak az elváltozás kezdete után, akár évek, vagy évtizedek múlva nyilvánulnak meg, mely attól függ, hogy az egyéni embereknek milyen az életvitele, gondolkodása és a táplálkozási lehetőségei, vagy szokásai, és hogy milyen környezetben él.
A 3-as típusú cukorbetegségbe sorolt betegek azok, akiknek egyértelműen megállapították az oki hátterét, és ez teljesen független attól, hogy az inzulinfüggőkhöz (I-es típus), vagy a nem inzulinfüggőkhöz (II-es típus) tartozók lennének-e eredetileg.
Ritkán előforduló egyéb megbetegedésekkel együtt jelentkező cukorbetegség, így okai is különbözőek:
3A típusnál, a béta-sejt nem megfelelő működése az ok, és genetikai eredetű.
3B típusnál, az inzulin nem képes helyes hatást kiváltani a szervezetben, de ez is genetikai eredetű.
3C típusnál, a hasnyálmirigy ismeretlen eredetű krónikus megbetegedésére vezetik vissza az elsődleges okot.
3D típusnál, a hormonzavart nevezik meg alap oknak.
3E típusnál, a szerzett cukorbetegség hátterében az előtte használt gyógyszerek, illetve kémiai anyagok vannak megnevezve okként.
3F típusnál, a vírusos fertőzések az oki tényezők.
3G típusnál, az immunrendszer, valamely más ok miatti, helytelen működésére vezetik vissza a cukorbetegséget is.
3H típusnál, megint a genetikai eredetű megbetegedések egyben a cukorbetegséget is kiváltó okok, pl. Down-kór esetén.
A 4-es típusú diabetes típusba, a különleges kategóriába eső, várandóssági időszak alatt jelentkező cukorbetegség tartozik, mivel itt a kezelés mind az anya, mind a gyermek érdekét is kell szolgálja. Itt a besorolásnál az is fontos, hogy előtte az anya nem volt nyilvántartott cukorbeteg, s a terhességi időszakban, vagyis gesztációs időszakban jelentkeztek nála a tünetek. Erről a cukorbetegség típusról az az általános vélemény, hogy nagyobbrészt a terhesség megszűnte után megszűnik, bár előrevetíti a későbbi időszakban, a diabetes II. előfordulását az anyánál, illetve ilyen esetben a gyermek szűrését is elvégzik terheléses cukorvizsgálattal, mindjárt a születés után.
(Megmondom őszintén, hogy ennél az utolsó mondatnál is sokat gondolkodtam, hogy kifejtsem-e önálló véleményemet e vizsgálat jogosságáról, illetve úgy fogalmaznák, hogy kellő körültekintésnek mondható-e az alkalmazása, amikor ugye pont egy feltételezett inzulin-csökkent csecsemő cukorbeteget vizsgálunk, s van más megoldás arra, hogy erről egyértelműen megbízonyodhasson az orvos, ami szintén a véren keresztül kimutatható, de ebbe most nem megyek bele részletesebben.)
Az orvostudomány a cukorbetegséget a krónikus anyagcserfolyamatok csoportjába sorolta be, függetlenül attól, hogy kialakulásának mi volt az előzménye, vagy oka. Sőt a cukorbetegség kifejezést csak is a glükóz, vagyis a szőlőcukor molekula anyagcserében létrejött zavaraira alkalmazza, míg a természetben magunkhoz vett más cukorféleségek ilyen jellegű zavarait más névvel ruházza fel. Ilyen egyéb cukorféleség ismertebb zavara például a tejcukor anyagcserezavar.
Az sem mindegy azonban, hogy ezen zavarok milyen ok miatt lépnek fel az anyagcserében. Általában, vagy nem képes a szervezet azokat felbontani, vagy beépíteni, vagy a beépülésük után nem képes azokat felhasználni, ezért a szervezetben ezen anyagok felhalmozódnak, amik a szervezetben egyensúlyzavart, majd más szervekre való megbetegedést okozhatnak.
Hozzászólás
Köszönöm a gyors segítséget. :)
Sajnálattal jelentem, hogy technikai, vagy szerkesztői hiba csúszott oldalunkba, és így elvesztettünk egyes hozzászólásokat, de a más hibákat is gyorsított ütemben fogjuk javítani. Szíves türelmeteket kérjük.
Szeretettel: >Zoli
Kedves Jäger Miklós!
Nem vagyok dr. :)
Amiről Ön ír, azt naponta elpanaszolják a hozzám fordulók. Majd erre is ki fogok térni a cikksorozatomban.
Köszönettel vettem hozzászólását, s a megadott címre írok Önnek.
Üdvözlettel: Kósáné K. Mária
Kedves JulCSIllag!
Köszönöm az észrevételt és visszajelzést.
El kell, hogy áruljam, hogy sajnos, ezeket a hibákat, mindet, egyedül voltam képes elkövetni, mert sem helyesírás ellenőrző programmal nem rendelkezem, sem senki nem olvassa el a műveimet, mielőtt felküldöm. Önmagam ugyan elolvasom, s nem is egyszer, dehát az emberi elme olyan, hogy amit jól gondol, annak hibáját már ritkán látja meg, a dislexiámról és a rossz szememről már nem is beszélve. :). Ez a cikk 7255 szót, és 53244 karaktert, vagyis leütést tartalmaz. Egy mondatot találtam, - ott azonban tényleg kétszer helytelenül alkalmaztam a mint szót, - egyéb helyeken jó helyen vannak a mint (mint, ahogyan értelemben) és a mind (mind, összes értelemben) szavak, szerintem. Megígérem, hogy még egyszer átolvasom, és korrigáljuk e honlapon a cikket. Valamint az összes vessző és betűhiányt is, ha felfedezem, hogy értelmi változást okoz, vagy többletben, vagy hiányban szenved a szövegben, szintén javítom..
Amit szintén nagyon köszönök, hogy rájöttem, hogy ennél sokkal egyszerűbben kell megfogalmaznom a mondandóm többi részét.
Lesznek tanácsok is, de engedje meg, hogy tovább kifejtsem azt, amit még ismertetni szeretnék, hogy utána a tanácsok már sokkal elfogadhatóbbakká váljanak, mert a róluk való ismeret már előre megelőzte a felsorolást, s később, már csak pár mondatban kell utalni valamire, hogy érthető legyen a lényeg.
Észrevételeit, a következőkben is megköszönném.
Tisztelettel: Kósáné K. Mária
Sajnálattal jelentem, hogy technikai, vagy szerkesztői hiba csúszott oldalunkba, és így elvesztettünk egyes hozzászólásokat, de a más hibákat is gyorsított ütemben fogjuk javítani. Szíves türelmeteket kérjük.
Szeretettel: >Zoli<