A réges-régi sumir városok pusztulását megörökítő siratóénekből[1] mélységes szomorúság, fájdalom és kétségbeesés árad. A vers írója szemére hányja az isteneknek, Enlilnek, Enkinek, hogy védelem nélkül hagyták kedves földjüket, sorsukra hagyták a városaikat: A haza idegen, szemita...