Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2019Nov14

2019. Október 10., Csütörtök 05:34

Rovásírásos hagyaték

Írta:  Friedrich Klára
Értékelés:
(26 szavazat)
Tizenhat évvel ezelőtt jelent meg egy beszélgetés a Magyar Demokratában Szamosvölgyi Péterrel,  Sátoraljaújhely polgármesterével. Ő egy testületi ülésen – az uniós javaslattenger hatására – azt indítványozta, hogy „a felfokozott csatlakozási hevületben" kapjanak szerepet nemzeti értékeink, hagyományaink és ezen belül a rovásírás is.

A képviselő-testület nem is fogadta rosszul az ügyet, a szavazás eredménye tíz igen, nyolc nem és egy tartózkodás volt.
A liberális sajtó ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki, hogy az alkalmazottak most majd körmölhetik a több ezer éves jeleket a határozatok lejegyzésekor. Pedig még az Európai Unió akkori nagykövete, Jürgen Köppen is, aki a berzsenyi Falumúzeumban ismerkedett a rovásírás betűivel, azt nyilatkozta: „Ezzel a páratlan kultúrával és hagyománnyal együtt kell nekünk Magyarország az Európai Unióban."
  Egyre nagyobb sikereket értek el a Kárpát-medencei rovásírásversenyek, az indulókhoz Burgenland kivételével minden elcsatolt területről csatlakoztak. Már elődöntőket kellett szervezni, beindultak az iskolai rovásírásszakkörök, honlapok és könyvek jelentek meg a témában. Forrai Sándor rovásírásos munkássága
Magyar Örökség díjat kapott, a székely-magyar rovásírás pedig bekerült az írásrendszerek nemzetközi szabványába, a Unicode-ba.
  Tíz év felfutás után azonban a fejlődés megtorpant. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a Jobbik üzletemberei felfedezték maguknak a rovásírásban rejlő politikai és anyagi lehetőségeket, és erőszakos, harsány terjesztéssel provokáltak mindenkit. Például a helyiek által készített egyedi, faragott rovásírásos helységnévtáblák fáradságos előkészítő munkával, a székelyekkel egyeztetve útjára indított mozgalma helyett a Jobbik rovásírás-szakértői kitalálták a maguk akcióját az előre gyártott, drágán árult fémtáblákkal, amelyeknek nemcsak szellemisége de még rovásbetűi sem voltak hagyományőrzők – a közösségteremtő hatás elveszítéséről nem is beszélve. Ezzel egy időben pedig a párt durva lejáratótevékenységbe kezdett a versenyek szervezői, a hagyományőrző rovástábla-állítók, a rovásírást a Unicode-ba segítők ellen.
Hangoskodásuk folytán a kevésbé tájékozott tömegek a Jobbikhoz kezdték kötni a rovásírást, sokan emiatt fordultak el régi
magyar írásunktól.
  A feltámadt rovásírás diadalmenetét a hivatalos tudomány is próbálta megtörni.
A Magyar Tudományos Akadémia 1903-ban már eltemette a rovásírást, jegyzőkönyve szerint: „A rovott betűs szöveg-írás, közönségesen rovás-írás, a magyar nép között nem él." Ennek megfelelően a rovásemlékek kb. 90 százalékát nem a hivatásos tudósok fedezték fel, írták le és fejtették meg, hanem mindenféle egyéb foglalkozású emberek – gyakran „szakértői kritikáktól" sújtva. Így járt Somogyi Antal rovásbeírásos könyvgyűjteménye is. Somogyi a XIX. században élt nagy műveltségű országgyűlési képviselő volt, Deák Ferenc barátja, akit az 1848–49-es szabadságharc után halálra ítéltek, és a Habsburgok a legveszélyesebb ellenállók közé sorolták. Somogyi gyűjteménye megvan Szegeden, minden más nép büszke lenne a XVII–XVIII. századi könyvkincsekre. Nálunk ugyanakkor Vásáry István nyelvész, akadémikus egy nagy olvasottságú napilap hasábjain hamisítónak nevezte.
  A megmaradt vagy újra felfedezett rovásemlékek őrzésével sem sokat törődik a hivatalos tudomány. Védelem hiányában a felelőtlen látogatók letapogatták a falról a bögözi templom ötszáz éves rovásfeliratát. A székelyföldi Tászok tetőn a kívülállók figyelmeztetése ellenére megvárták a szakemberek, míg a reléállomás-készítők és a távvezeték-építők minden feliratos követ összetörnek vagy felrobbantanak.
 Ha az ember kilép a koppenhágai repülőtérről, egy gyönyörű rúnafeliratos kővel találja szemben magát, hogy minden külföldi lássa, a dánok legnagyobb kincse az írásműveltségük. Pedig a rúnaírás hivatalosan is jó négyszáz évvel későbbi például a mi szarvasi rovásfeliratos tűtartónknál.
  Budapest XVI. kerületében a Kovács Péter vezette önkormányzat állította a főváros első hivatalos önkormányzati rovástábláját, és anyagilag is támogatták a versenyeket.
Ugyanígy a XVII. kerület, ahol a szintén fideszes Riz Levente polgármester a Budapesti Rovásírásversenyek
támogatója, és itt állították fel a második önkormányzati rovástáblát. A Fidesz–KDNP-kormány segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg az énlakai templom kazettás mennyezetének felújítása, és a szú szétrágta volna legszebb rovásemlékünket.
A továbblépés egyetlen lehetősége ugyanakkor, ha a rovásírás bekerül az oktatásba. A rovásírásversenyek szervezői évek óta szorgalmazzák, hogy legalább tíz órában tanítsák a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében az 5. osztályban, javaslatot is küldtek 2018-ban az új nemzeti alaptantervet készítő bizottságnak.
A CitizenGo-petíciót is elindították, több ezer aláírás jött össze ennek érdekében.
  Most Kásler Miklós Magyarságkutató Intézete dobhat kavicsot a magyar őstörténet és rovásírás 1867 óta álló vizébe. Reményt adhat az is, hogy a Várban található Miniszterelnöki Hivatal udvarán álló szobor talapzatán rovásírással olvasható:
Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűzanya, könyörögj érettünk!

Forrás: Demokrata
Beküldte Ballán Mária

Megjelent: 197 alkalommal Utoljára frissítve: 2019. Október 10., Csütörtök 06:05

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.8%Austria 1.3%
Romania 5.4%Canada 1.1%
United States 4%Norway 0.8%
Russian Federation 2.8%Kuwait 0.3%
Ukraine 2.7%France 0.3%
United Kingdom 2.1%Switzerland 0.3%
Slovakia 2.1%Australia 0.3%
Germany 1.8%Netherlands 0.3%
Sweden 1.8%Italy 0.2%
Serbia 1.4%Spain 0.1%

Today: 194
This Week: 2081
Last Week: 4388
This Month: 8402
Last Month: 17643
Total: 2181985

Belépés