1. számú kép Hunyadi Mátyás, a Wikipédia jóvoltából
Drámai bejelentéssel szeretnénk a www.magyarmegmaradasert.hu olvasóival közölni. Kettős csodával szeretnénk felöltöztetni a pőrére csupaszodott Vatikánt.
Csoda# 01. 2009-ban, a 2010-es VB-re való kijutásunkat eldöntő tétmérkőzés előtt kb. egy héttel az egyik éjszaka Józsi bácsi a lelátóról a VB-re való bejutásunk érdekében ahhoz a magyar labdarúgóhoz [1] fohászkodik, akinek az ügyetlenkedése miatt annak idején, a mexikói labdarúgó világbajnokságon a nemzeti válogatottunk Argentínától csúfos vereséget szenvedett, s így kiesett. Józsi bácsi nem is tétlenkedik, s rögtön másnap, tehát a mérkőzés előtt jó pár nappal bemegy az MLSZ-be s közli is velük a jó hírt, hogy az illető labdarúgóhoz intézett imái meghallgatásra találtak és a magyar nemzeti tizenegy kijutása a VB-re immár tuti biztos. Ennek az MLSZ-nél nagyon meg is örülnek, azonnal pezsgőt bontanak, rendkívüli sajtótájékoztatót hívnak össze, s szokás szerint a „jó hírről” írásban azonnal tájékoztatják is az MTI-t, amely a hírt le is közli, de nem rögtön, hanem csak a tétmérkőzés után másnap, gondolván, hogy itt valami félreértésről lehet szó. Az MTI-hír végül is a következőképen hangzik:
„Józsi bácsi a lelátóról az aranycsapathoz s azon belül is Puskás Ferenchez imádkozott, hogy végre valahára a magyar nemzeti válogatott kijusson a következő világbajnokságra s egyenlő eséllyel szálljon küzdelembe a nemzeti válogatottak közötti megmérettetésben. Idősb XY. Józsefnek álmában aznap éjjel meg is jelent Isten angyala, s közölte vele a jó hírt: „az Úr üzeni, hogy könyörgésed meghallgatásra került az Úrnál. Aludj tovább nyugodtan”
Csoda# 02. S a „csodáról” szóló MTI hír gyorsan elterjedt a világban, mindenhová, ahol szeretik a magyarokat, így pl. Katalóniába is, ahol nagyvártatva (a következő VB selejtezőinek másik tétmérkőzése előtt) az egyik ottani labdarúgó szurkoló szintén imádkozik egy másik, gyenge teljesítményéről elhíresült magyar csatár közbenjárásért, aki miatt a magyar nemzeti válogatott egy másik világbajnokságról csúszott le. S ugyanúgy jár, mint a mi Józsi bácsink, csak négy év késéssel. A katalánok is eljuttatják a hírt az MTI-hez, de mivel a MTI megint nem érti a dolgot, ismét vár egy kicsit, gondolván, se füle, se farka, s az ismét kudarcba fulladó tétmérkőzés után pár nappal már úgy közli le a hírt, ahogy annak a Nagykönyvben hihetően meg kellett volna történnie:
„A katalóniai Barcelonában János bácsi az ottani lelátóról az ott szentként tisztelt Kubala Lászlóhoz fohászkodott, s csoda történt, mert az Úr angyala megjelent neki s hozta a jó hírt, hogy a magyar nemzeti válogatott is kijut majd valamikor a következő VB-re.”
A Kedves Olvasó csodálkozik, hogy mi Fehérvasárnap [2] miért viccelődünk a magyar sport elevenen sajgó fájdalmas pontjával? Tévedés, nem viccelődünk, mi sem áll távol tőlünk. A maró gúny nem a magyar nemzeti labdarúgó válogatottunknak szól, bántják is elegen, sajnos rossz szándékkal, nem is Törőcsik Andrásnak, akinek egészséges felépülésért magunk is imádkozunk, hanem a Vatikánnak.
- ♦ Ha esetleg valaki nem értené a célzást, a fricska a frissen felszentelni kívánt pápának szól. Ha valaki maga magát nem tudta kigyógyítani Parkinson-kórjából a saját életében, akkor hogyan is hihető, hogy ez olyannal sikerült (Marie Simon-Pierre Normand nővérrel), aki benne hitt [3]? Marie nővér II. János Pál felgyógyulásából merített erőt? De hiszen II. János Pál nem gyógyult ki a betegségéből, akkor hogy lehet ez [4] ? Ha Placid atyához fohászkodott volna, hogy járjon közben, aki maga a hit erejével felgyógyult, akkor minden további nélkül elhinnénk. Hihető. De így? Nem áll össze. Persze nem is zárható ki. De a Vatikán – a Hunyadi-ügy okán – sajnos hiteltelen.
A rossz hír, hogy sajnos a fehérvasárnapi kutyakomédia nekünk, magyaroknak szól. Egymillió fős tömeg ünnepli a Szent Péter téren három pápa szentté avatását.
- ♦ János Pálét, aki 33 napos kérészkirálysága alatt többet tett a pápaság lelki üdvéért, mint az összes többi elődje összességében véve azzal, hogy megválasztása után ennyit kérdezett bíboros társaitól vádlón: „Mit tettetek velem?” Nem is szólt többet, meg sem mukkant addig, amíg az Úr - 33 nap múlva - megszánván e szerencsétlen pápát, magához nem szólította, nevét a hívők számára Krisztus 33-asságával megdicsőítvén. Miért mondta I. János Pál ezeket a szavakat („Mit tettetek velem?”)? Mert látván a Szent Korona visszatérését Magyarországra 1978. január 6-7-én amerikai fogságából, és megértvén annak jelentőségét s hazánkra és a vatikáni államra való minden következményét, nem is nagyon mondhatott mást. Ezzel nemcsak ő, hanem az őt megválasztó összes bíboros társa tisztában volt. S mint ahogy a legártatlanabb Jézust is áldozatul vetette oda a bűnös tömeg, úgy választották ki a bíboros társai I. János Pált is erre a korántsem dicsőséges szerepre.
- ♦ XXIII. Jánosét, aki egy csodát azért fel tudott mutatni, de kettőt már nem. (S a jelenlegi pápa a kánonjogot felrúgva – a cél szent lévén – szentesítette az eszközt.)
- ♦ S végül II. János Pálét, aki átlátván a háttérben meghúzódó érdekeket, közölte a világgal, hogy nagyon örül a pápaságnak, de rövid ideig szeretné ellátni ezt a tisztséget. (Hát – mint láthattuk, kicsit hosszúra sikerült uralkodása.)