„A bácskai szerbek vezetői kifejezték hűségüket Magyarország iránt“
A bácskai szerb nemzetiségű lakosság politikai és szellemi életének vezetői saját népük érdekében, valamint azért, hogy Magyarország keretén belül a magyar néppel ismét visszaállítsák azt az együttműködést, amely 22 és fél évvel ezelőtt megszakadt, szükségesnek tartották a hatóságok előtt is kifejezésre juttatni jószándékukat és hűségüket Magyarország és a magyar nép irányában. Körükből egy küldöttség jelent meg Újvidék város katonai parancsnoka előtt, hogy kifejezésre juttassa a bácskai szerbek megnyilatkozását.
A küldöttség tagjai között voltak Vladislav Jankulov görögkeleti püspöki helynök, aki Madách Imre remekművét, „Az ember tragédiáját” szerb nyelvre fordította, továbbá Aleksandar Moč, a szerb Matica elnöke, Branko Nikolić, aki az újvidéki járást képviselte a belgrádi parlamentben, Miloš Petrović Újvidék város utolsó szerb polgármestere, Svetozar Stakić, volt tartomány gyűlési képviselő és mások.
A küldöttség nevében Vladislav Jankulov felolvasta a katonai parancsnok előtt a bácskai szerbek hűségnyilatkozatát és kérte, hogy azt a kormányhoz terjessze fel.
A nyilatkozat, amelyet a szerb lakosság vezetőinek 30 képviselője írt alá, kifejezésre juttatja a legmélyebb hódolatot a Kormányzó Úr Őfőméltósága iránt és a szerb lakosság őszinte lojalitását a magyar állam iránt. A nyilatkozat aláírói hangsúlyozzák azt az elhatározásukat, hogy a szellemi vezetésük alatt álló szerbség az érvényben lévő törvények és rendelkezések szerint akar élni és cselekedni. A szerb polgárság – mondja a nyilatkozat – sohasem azonosította magát a turbulens elemekkel, amelyek az általa is elítélt incidensek előidézésével pillanatnyilag elrontották a magyarok és szerbek között évszázadok között fennálló jóviszonyt.
Vladislav Jankulov püspöki helynök kérte a város katonai parancsnokát, hogy ilyen szellemben tegye lehetővé a szerb polgárságnak e kulturális és közgazdasági életben való tevékenységet. Végül újból kérte, hogy Újvidék katonai parancsnoka tolmácsolja a magyar kormánynál a bácskai szerbség hűségét és ragaszkodását Magyarország és a magyar államhatalom iránt.
A magyar katonai parancsnok megköszönte a hűségnyilatkozatot és megígérte, hogy azt felterjeszti a kormányhoz. A maga részéről annak a reményének adott kifejezést, hogy az a mag, amelyet itt az együttműködés érdekében elvetettek, rövid időn belül hatalmas fává növekedik. /MTI/
A mai szerb történetírás szerint Vladislav Jankulovot 1942-ben kegyetlenül meggyilkolták és bedobtak a jég alá a magyarok, a neve az újvidéki razzia áldozatainak emlékművén lévő táblán lévő névlistán szerepel…
… holott természetes halállal halt meg 1941 novemberében ez a „magyar-szerb szellemi közeledés lelkes harcosa“, akihez mély tisztelettel viszonyultak a magyar hatóságok.
A zombori szerbek hűséget fogadtak Magyarországnak
A zombori szerbek nagyszabású gyűlésen fogadtak hűséget a szentistváni Magyarországnak. A gyűlésen képviseltette magát a katonai parancsnokság is; A gyűlés szónoka Branislav Grba, Zombor város polgármestere volt. A szónok tolmácsolta a szerbek feltétlen egykori államhűségét. Kifejtette, hogy a szentistváni Magyarország nemzetiségi politikája nem nyomja el a nemzetiségeket, amelyek szabadon fejleszthetik népi sajátságaikat, áldozhatnak nyelvüknek és kultúrájuknak, ezt a szerbek tudják már a világháború előtti magyar uralom idejéről. A szerbek már a világháború előtt is jól érezték magukat a magyar uralom alatt és most is a legteljesebb bizalom tölti el őket irányában. Bácska szerb lakossága a magyar állam anyai gondoskodását feltétlen hűséggel és a szentistváni gondolathoz való szeretetteljes ragaszkodással hálálja meg.
A szónok elmondotta ezután a többek között azt is, hogy a felszabadulás utáni napokban előfordult és eléggé el nem ítélendő incidenseket olyanok követték el, akik nem ezen a földön születtek, hanem idegen földről vándoroltak ide, akik nem ismerték a magyar nemzetiségi politikát : és akik soha sem éltek a magyarokkal testvéri közösségben.
Az itt élő szerbek már a világháború előtti időből tudják, hogy a magyar és a szerb testvéri szeretettel segítette egymást, közös volt a sorsuk, közös a harcuk, közös a jövőjük és ezek a szerbek ilyesmit sohasem tettek. A kilengéseket megtévesztett, félrevezetett, idegenből jött telepesek követték el. Cselekedetük a becsületes, Bácskában született szerb nép soraiban éppen olyan mélységes és lesújtó ítélettel találkozott mint a magyar nép soraiban.
A szónok beszédét általános helyeslés kísérte és sokszor szakította meg szavait harsány éljenzés és „úgy van, úgy van“ felkiáltás. Beszéde végén mégegyszer hangsúlyozta a szerb nép feltétlen államhűségét.
A katonai parancsnokság kiküldötte hosszabb válaszbeszédében kifejtette, hogy Magyarországon nincsenek első-, másod- és harmadrendű polgárok. A magyar haza egyenlő elbánásban részesíti minden becsületes, államhű es törvénytisztelő polgárát tekintet nélkül annak nemzeti és vallási hovatartozására. /MTI/
Forrás: Dél Hir
80 éve fejezték ki hűségüket Magyarország iránt a szabadkai bunyevácok
80 éve írták a lapok:
A bunyevácok nem hullatják könnyeiket Jugoszláviáért
A szabadkai bunyevácok pünkösd hétfőjén tartották meg nagygyűlésüket, amelyen hűséget fogadtak Magyarországnak és hódolatukat fejezték ki Magyarország kormányzójának. Az ünnepséget a Szent Teréz templomban istentisztelet és zászlószentelés vezette be, majd a gyűlés résztvevői – mintegy négyezren (közöttük olyanok is voltak, akik 1918. november 25-én „küldöttként” jelen voltak a magyar államtól való elszakadását proklamáló ún. „Nagy Nemzetgyűlésen”, mint például a Marko Jurić, Pero Bajić – A szerk. megj.) – zárt sorokban vonultak fel a nagygyűlés színhelyére. Zászlóik alatt jöttek a bunyevác tűzharcosok, a bunyevác legény-egylet és nőegylet tagjai, azonkívül Grga Vuković dr. volt zombori országgyűlési képviselő vezetésével a zombori bunyevácok nagyobb küldöttsége. Igen festői látványt nyújtott a népviseleti ruhákba öltözött csikériai bunyevác lányok csoportja.
A nagygyűlést Đula Skenderović földbirtokos nyitotta meg, aki kijelentette, hogy a bunyevác lakosság azért gyűlt össze, hogy örömének adjon kifejezést, hogy ismét a Szent Korona védelme alá került.
„Hűségünket és ragaszkodásunkat fejezzük ki aziránt a nép iránt – mondotta – amely mindenkor testvérének fogadott és tekintett bennünket. Hűségünket és ragaszkodásunkat fejezzük ki Kormányzó urunk, az első magyar iránt, aki szívén viseli a bunyevácok sorsát”.
Pero Bajić a rokkantegyesület elnöke a bunyevác tűzharcosok és hadirokkantak nevében szólalt fel és a többi között hangoztatta, hogyha a nagy háborúban a magyarok és bunyevácok tudtak együtt harcolni és a nagy háború előtt ezen a földön tudtak békében élni, akkor a jövőben is tudnak testvériesen együtt dolgozni az új Magyarország fölépítése érdekében.
„A huszonhárom évi idegen uralom -mondotta – kemény iskola volt számunkra. Megtanított bennünket arra, hogy azt a földet, amelyben őseink nyugszanak, még jobban megszeressük és megbecsüljük. Mi hadirokkant és tűzharcos bunyevácok kijelentjük, hogy igen is dolgozni akarunk Magyarország újjáépítéséért és hű állampolgárai akarunk lenni Szent István Magyarországának, készséggel és odaadással követjük egyedüli vezérünk vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónk minden parancsát és ha kell készek vagyunk még nagyobb áldozatot is hozni és még hősiesebben harcolni, mint a világháborúban”.
A nagy tapssal fogadott beszéd után Grga Vuković dr. volt zombori nemzetgyűlési képviselő mondta el ünnepi beszédét.
„Az az állam – mondotta többi között – amelynek vezető nemzete zászlajára jelszóként a rablás, a korrupció és a vele élő többi nemzetiség felosztását írta, nem maradhatott fenn. Az ilyen nemzet maga mondott ítéletet önmaga fölött és maga idézte elő pusztulását. Jugoszlávia összeomlása az események természetes következménye volt és egyetlen bunyevác sem hullatott könnyet a néhai Jugoszláviáért. Nekünk sűrű zárt sorokban kell haladnunk a magyar állam iránti hűség és lojalitás útján. Teljes bizalommal kezdünk új életet és az a remény tölt el bennünket, hogy a magyar nép továbbra is nagylelkű lesz, nem tekint bennünket másodrendű állampolgároknak, mint a szerbek, hanem testvéreket lát bennünk,akik minden erőnkkel részt akarunk venni Magyarország szebb jövőjének kiépítésében. Mi bunyevácok és sokácok a néhai Jugoszláviában többet szenvedtünk, mint bármely más nemzetiség”.
A hatalmas lelkesedéssel fogadott beszéd után felszólalt még Josip Mamužić dr. és Bíró Károly dr. udvari tanácsos, volt szabadkai polgármester, aki átvette a felszentelt magyar zászlót, a bunyevác lakosság hűségének jelképét. Végül elhatározták, hogy a 
nagygyűlésről hódoló táviratot intéznek nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzóhoz. /MTI, 1941. június 2./
← Odaadás és hűség
23 év után játszottak először a magyar színészek Újvidéken
Újvidéken huszonhárom év után pénteken játszottak először a magyar színészek. Az előadás a levente otthon 1200 személyes zsúfolásig megtelt nagytermében volt. Jung közoktatásügyi tanácsos üdvözölte a közönséget és a színészeket. Hangoztatta, hogy ez a találkozás egyedül a Kormányzó úr bölcs országlásának 
köszönhető. A beszédre Beleznai Unger színigazgató válaszolt, majd a János vitéz előadása következett. /MTI, 1941. június 1./
Honvédszobor Szabadkán
Szabadkán mozgalom indult meg abból a célból, hogy a városban honvédszobrot állítsanak fel. Vasárnap dr. Bíró Károly volt magyar polgármester elnöklésével bizottság alakult a szobor létesítése érdekében szükséges gyűjtés megindítására. A bizottság ülésén 32.000 pengő gyűlt össze a szobor-alapra. /MTI, 1941. május 18. /
← Bíró Károly, Szabadka minden idők egyik legnagyobb jótevője haláláig hűséges volt Magyarországhoz és a szentistváni magyar állameszméhez, s utolsó leheletéig ragaszkodott az ország ezeréves történelmével megszentelt határaihoz
50 ezer bunyevác megmozdult, hogy kifejezést adjon Szent István koronájához való hűségének
A Szabadkán élő 50 ezer bunyevác megmozdult, hogy kifejezést adjon Szent István koronájához való hűségének. A szabadkai bunyevácok 400 képviselője vasárnap a városháza közgyűlési termében értekezletet tartott a szabadkai őslakos Mamužić család egyik tagjának, Ivan Mamužić elnöklésével. Az értekezleten résztvevők elhatároztak, hogy június 2-án nagygyűlésen fejezik ki hűségüket Magyarország és Horthy Miklós kormányzó iránt. /MTI, 1941. május 18. /