20241103
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2011 szeptember 21, szerda

Világhódítók 7

Szerző: Marschalkó Lajos

A világzsidóság akkor vette le magáról végleg az álarcot, amikor elárulta Amerikát is.

XV. FEJEZET

A földkerekség minden állama ellen lehet kifogása a zsidóságnak. Egyedül az Egyesült Államok volt az, amely megadott nekik mindent. A pénzt, a gazdagságot, a nyugalmas életet, a szabadosságig fajult szabadságot, sőt a politikai befolyást is! Amerika kétszer vonult hadba és küldte vérezni fiait, mert a zsidó nacionalizmus pénze, profitvágya, politikai befolyása belekergette a háborúba. Amerika leverte Hitlert és 11 milliárd dollárt adott a Szovjetuniónak, hogy segítsen megszabadítani a KZ-ek zsidó rabjait. Amerika vállalta magára azokat az ódiumokat, amelyek a nürnbergi perrel és a zsidó világbosszú kiszolgálásával jártak.

Alig hetven esztendő alatt a zsidóság meghódította Amerika gazdasági életének túlnyomó részét. A keletoroszországi pogromok elől menekült kis zsidó az USA-ban az élet napos oldalára került. Ő élvezte a jogokat és kiváltságokat. Roosevelt idején ő foglalta el a politikai hatalmat. Ő szállta meg az amerikai földi paradicsom: Miami, Florida, California minden gazdagságát. Az ígéret földje nem Palesztina, hanem Amerika lett a világzsidóság számára. Palesztinát, - vagy mint ma mondják:

Izraelt csak azért alkották meg, hogy odaküldjék a koldus zsidót, akitől félnek a New York-i milliomosok, mert ez úgy hurcolja magával az antiszemitizmus bacillusait, mint a pestist.

Roosevelt kormányzása alatt Amerika már majdnem a zsidók országa volt. A világhódítóknak minden okuk meg volt arra, hogy legalább Amerikához legyenek hűek és ne forduljanak szembe az Egyesült Államokkal, mikor annak a kommunizmussal kell megküzdenie. Azonban a zsidóság Amerikával szemben is megmutatta, hogy csak akkor érzi magát biztonságban, ha ő uralkodik és csak addig hű bármely országhoz, amíg annak érdekei összeesnek az övével.

Amerika - Washington, Jefferson, Franklin Benjamin, és Lincoln Amerikája - joggal várhatta volna a világzsidóságtól, hogy a második világháborút követő hidegháborúban Amerika oldalára áll. Mindennek az ellenkezője történt. Valahol a B'nai B'rith páholyaiban a zsidóság megírta az Egyesült Államok végzetét is. Hiszen Amerika keresztény politikusai, még ha a zsidóság kezében voltak is, nem kizárólag a zsidóság számára akarták megnyerni a második világháborút. Talán az egyetlen Roosevelt kivételével nem is hitték, hogy megtudnak egyezni a Szovjetunióval. Truman szenátor, akiből az Egyesült Államok elnöke lett, 1941. június 21-én a német-orosz háború kitörésének pillanatában azt mondta: "Ha úgy látjuk, hogy Németország győz, akkor Oroszországot kell segíteni, és ha Oroszország győz, akkor Németországot. Hadd öljék egymást, amennyire csak lehetséges."

Amerikának nem volt érdeke a szovjet barátság. 1945 után a hideg háború sem volt érdeke. Mindez kizárólag a világzsidóság érdeke volt. Két világháború kirobbantásában nagy szerepe volt a zsidó érdeknek. A harmadik világháború, a szovjettel való leszámolás, az elnyomott népek felszabadítása viszont nem zsidó érdek. Ellenkezőleg! Yaltában és Potsdamban ők osztoztak meg a világhatalmon.

Hogyan is írták a Jegyzőkönyvek? "Belőlünk mindent elborító terror fakad."

Amerika a frázisok szerint a "szabadság hazája". A Hudson torkolatában magasra tartja fáklyáját az amerikai szabadság szobor. Azonban valójában Ellis Islandon túl ma már a "mindent elborító terror" uralkodik Roosevelt korszaka óta. Frankfurter Félix, a legfőbb amerikai bíróság bírája megmondotta, hogy "azok, akik Washingtonban a valóságban kormányoznak láthatatlanok, a tényleges hatalmat kulisszák mögül gyakorolják. Az amerikai polgárnak ma joga van elmenni a szavazógépig és meghúzni annak a köztársasági, vagy demokrata fogantyúját, hiszen a kulisszák mögött lévők tudják, hogy mindkét hatalom az ő kezükben lesz. Aki ez ellen a tényleges hatalom ellen lázad, felkel, vagy csak egy hangos szót ejt ki, azt kiirtják, elnémítják, öngyilkosságba vagy közéleti megvetésbe kergetik.

Gerald K. Smith, amerikai Christian Crusade bátor vezetője megdöbbentő könyvet adott ki ennek a tényleges hatalomnak terrorjáról és azokról a nemes, igazi amerikaiakról, akik áldozatul estek a világhódítók mindent elborító terrorizmusának. A könyv német kiadása (Selbstmord. Wiederhall kiadás, 1954.) alapján rendkívül kivonatosan ismertetjük, hogy a kulisszák mögötti hatalmak miként pusztították el azokat az amerikaiakat, akik útjába álltak a bolsevizmusnak, a második világháborúnak és a világhódítók törekvéseinek.

James Forrestalt, aki Truman hadügyminisztere volt, de ellenezte az Egyesült Államok palesztinai politikáját, mint "antiszemitát" tették lehetetlenné Drew Pearson és Walter Winchell (Lipsitz), két rádiókommentátor, akik a zsidó GPU-t az Antidefamation League-t szolgálják. Forrestal miután egy alkalommal kijelentette, hogy "ezek a zsidók elpusztítják az én Amerikámat", az őrültek házába került és annak 16. emeletéről dobták le titokzatos kezek. Joseph Kennedyt, Amerika angliai követét csendes elnémításra és barátságos floridai internálásra ítélték, miután a második világháború előtt Amerikába hazatérve, kijelentette: "az én hazám csak testemen keresztül léphet be a háborúba." Kennedy utódja John Winnant, miután megismerte a körülményeket, amelyek segítségével Amerikát belehajszolták a második világháborúba, a becstelen hallgatás és az öngyilkosság között választhatott csupán. A jellemes amerikai diplomata főbe lőtte magát.

Henry Wallace egy keleti szekta tagja volt és azt hitte, hogy valami vadmacska kivonatból előállított szérum segítségével 150 évig fog élni, Roosevelt vicepresidentje lett. Mivel kellemetlenné vált a függöny mögötti hatalmak számára, váratlanul és fiatalon halt meg. General Patrick J. Harley 1947-ben kijelentette, hogy még mindig több mint 1000 kommunista zsidó ül a State Departementben. A washingtoni titokzatos Fekete Kéz őt is belső emigrációba, megvetésbe és elnémításba kergette. Csang-káj-sek felesége, Szunjat-szen lánya a második világháború alatt állandó halálfélelemben élt valahányszor Amerikában tartózkodott, mert világhódítók titkos Gestapói lestek rá és el akarták tenni láb alól. Summer Wellest, Amerika második világháború utáni külügyminiszterét ismeretlen tettesek kidobták az ablakon.

Stettinus külügyminiszterről kiderült, hogy az UN alapításakor tartott beszédét egy Dalton Trumbo nevű hollywoodi kommunista filmsztár írta. Morton Kent megölte magát, felvágta ereit, mert tudott arról, hogy a Szovjetunió számára kik lopták el a legtitkosabb iratokat. Tisztában volt vele, hogy akár hallgat, akár beszél, a bűntársak őt gyilkolják meg. Wittacker Chambers, Louis Budenz, Tyler Kent még ma is állandó veszedelemben élnek. Budenz, aki a kommunista párt egyik vezető tagja volt és számos zsidó kommunistát leplezett le, a fordhami katolikus egyetemre menekült. Ha ennek falai közül kitenné a lábát, huszonnégy órán belül halott volna. Ugyanez vonatkozik a másik keresztény, volt kommunista vezetőre, Chambersre is, aki az Alger Hiss-ügyet leplezte le. Alger Hisset Frankfurter Pelixék ama választás elé állították, hogy vagy beszél és akkor meghal, vagy hallgat és akkor megúszhatja ötévi fegyházzal. Ha Hiss valóban megszólal, akkor Gerald K. Smith szerint öngyilkosságok százai történtek volna Washingtonban. Alger Hiss azonban már újra szabadon van.

Tyler Kent, aki az USA londoni követségén Roosevelt és Churchill titkos táviratváltását desifrírozta és koronatanúja annak, hogy a világot mint kergették bele a háborúba, öt évig volt internálva Wight angol szigeten, külön tíz évi fegyházat kapott, mert még Roosevelt gondoskodott róla, hogy az amerikai kongresszus olyan speciális törvényt hozzon, amelyet Tyler Kent esetére lehet alkalmazni. A jóindulatú, korrekt öregúr, Vaugham generális meglehetősen örvendetes számban távolította el a zsidókat és kommunistákat a State Departementbol. Állást foglalt David K. Nilessal szemben, aki Roosevelt és Truman korában a Fehér Ház szürke eminenciása volt. Bostonban szexuális aberrációi miatt több évi börtönre ítélték. Később ő írta Washington utódának beszédeit. Vaugham generális kifogásolta, hogy egy ilyen Lonbroso-ember éljen Amerika elnökének közvetlen környezetében. Antiszemitizmus ürügyén elnémították, félretették és kompromittálták.

General Frederick Morgan, Németország amerikai zónájában az UNRA főnöke, aki angol volt, egy alkalommal azt merészelte írni, hogy a Németországban élő zsidók el vannak látva pénzzel, élelemmel és nem nélkülöznek. Herbert H. Lehman New York-i szenátor, akkori UNRA főnök követelésére megfosztották tisztségétől, annak ellenére, hogy az angol kormány kezdetben nem akart engedni az amerikai zsidóság nyomásának.

Ugyanígy némították el Earle-t az USA volt bulgáriai követét. Az ő szerencsétlensége az volt, hogy von Papen Szófiában átadott neki egy titkos jegyzéket, amelyben Hitler kormánya tett ajánlatot az Egyesült Államoknak, hogy maradjon kívül a háborúból. Mikor a követ Roosevelthez továbbította a jegyzéket, visszarendelték, majd behívták katonának és egy Pacific óceáni szigetre rendelték. Amerika népének nem volt szabad tudni arról, hogy a gyűlölt "nácik" békét akarnak.

A legtitokzatosabb esetek közé tartozik, Huey P. Long louisianai szenátor meggyilkolása. Long Roosevelt egyik legesélyesebb ellenfele volt. 1935. augusztus 9-én a szenátus előtt tartott beszédében kijelentette, hogy egy New-Orleans-i szállodában, a zsidók által vezetett amerikai "Fekete Kéz", meggyilkolását rendelte el. A szenátus akkor kinevette a magányos harcost. Egy hónappal később a szenátus folyosóján mégis agyonlőtte egy Weisz Károly nevű zsidó. Gerald K. Smith könyve szerint Roosevelt ellenségei közül hasonló titokzatos, vagy nagyon is érthető halállal pusztultak el: Cicing szenátor (New Mexiko), Shwall szenátor (Minnesota), Mr. John Simpson az oklahomai mezőgazdasági kamara elnöke.

Hallgatni vagy meghalni! Ez volt a parancs Kimmel admirális számára is, aki pontosan ismerte Pearl Habour igazi történetét. És az admirális hallgatott, nem akarta életét kockáztatni.

William Wirth dr. egyetemi tanárt, aki az indiai Cary-ban lakott, nyilvánvaló tévedés folytán meghívták egy igen előkelő társaságba, ahol elmondotta, hogy a zsidók és kommunisták hogyan akarják átvenni az Amerika fölötti hatalmat. Wirth mindezt közölte a sajtóval, mire "Amerika ellenes tevékenység" miatt egyik szenátusi bizottság elé idézték, amelynek vezetője O'Connor szenátor volt. A bizottság hazugnak bélyegezte Wirthet, aki ezután titokzatos körülmények között meghalt. O'Connor szenátor azonban, halálának egyéves évfordulóján megjelent áldozata sírjánál. Bocsánatért imádkozott, majd pedig öngyilkos lett.

Gerald K. Smithet, az amerikai antijúdaista mozgalom vezetőjét egy alkalommal arzénnal megmérgezték és az orvosok csak az utolsó pillanatban tudták megmenteni. Ugyanez a Gerald K. Smith írja, hogy Gerhardt Eisler az Amerikába emigrált, majd onnan a szovjet zónába szökött német zsidó kommunista többezer amerikai ellen rendelt el gyilkosságot. Westbrock Pegler, az egyik legismertebb amerikai publicista állandó halálfélelemben él. A zsidóság szüntelen bojkottal és terrorral fenyegeti azokat a lapokat, amelyekben Pegler a kommunisták (zsidók) üzelmeit leplezi le.

Charles Lindbergh, az óceán első átrepülőjének története nagyjából már ismeretes. Lindbergh ellenezte a háborút, és egyik Des Moinsban tartott beszédében nem egészen kedvező hangsúllyal ejtette ki a "zsidó" szót. Olyan erkölcsi megsemmisítő hadjárat indult ellene, hogy a hasonló karaktergyilkosságot ma is "Lindbergh-kezelésnek" hívják az Antidefamation League köreiben, ahol jól tudják, hogy Lindbergh kiküszöbölése kizárólag a zsidóság műve volt. Lindberghez hasonló módszerekkel némították el Mertin Diest, aki először kísérelte meg a szenátus és azon keresztül a nyilvánosság elé vonszolni a kommunistákat. Fiát el akarták rabolni. Feleségét fenyegették. A bizottsági ülésen személyesen jelent meg Eleanor Roosevelt, hogy barátaival együtt kinevesse a bizottság elnökét. A sajtó utasítást kapott, hogy a Dies bizottság munkáját hallgassa agyon. Diest elnémították ugyan, de bizottságának tevékenységét tovább folytatta Joseph McCarty szenátor, akire a világzsidóság szintén kimondta az anatémát, és akit minden pillanatban szintén meggyilkolhatnak. (Azóta McCarty szenátor halála igen titokzatos körülmények között be is következett. Számos amerikai újság utalt arra, hogy eltették láb alól. A szerző.)

Ez volt a sorsa Normann Jacqes kanadai képviselőnek is, aki a kanadai parlament egyik legnépszerűbb tagja volt. Halála előtt több ismerősének levelet írt, amelyben ez állott: "Legközelebbi beszédemben ki fogom nyitni hallgatóim szemét és az egész zsidó nacionalista összeesküvést le fogom leplezni." Mielőtt megtartotta volna beszédét, "szívszélhűdésben" meghalt. Walter Winchellék ugyanígy állították félre John E. Rankin szenátort, aki ma amerikai belső száműzetésben él, elfeledve és elnémítva. Azonban az öngyilkosságba kellett menekülnie Faye Ewerson Rooseveltnek, Elliot Roosevelt harmadik feleségének is, aki nem bírta elviselni a Roosevelt család légkörét.

Gerald K. Smith szerint a legnagyobb rejtély Franklin D. Roosevelt halála is. Annyi csaknem bizonyosnak látszik, hogy Roosevelt nem természetes halállal halt meg. Egyes verziók szerint a lelkiismeretfurdalás kínozta Pearl Harbour, a túlzott szovjet barátság, továbbá amiatt, hogy ötmillió német, olasz, magyar, román, bolgár, stb. kiszolgáltatását ígérte meg a szovjetnek. Másik feltevés szerint az UN megalapításakor a világköztársaság elnökének akarta magát kikiáltani, azonban rájött, hogy egészségi állapota erre a tisztségre alkalmatlanná teszi.

Egy bizonyos. Eleanor Roosevelten kívül a volt elnök holttestét senki sem látta. Egyetlen kép maradt, amely koporsójában ábrázolja a Világköztásaság Elnökét. Tarkóján egy fehér virág fedi el a sebhelyet. S mikor saját fia, Jimmy Roosevelt megérkezett a temetésre, a koporsót már nem merték felnyitni előtte, hogy utoljára láthassa apját.

Ezek a fentebb felsorolt események a nap fényességével bizonyítják, hogy Felix Frankfurternek igaza van. A hatalmat Amerikában nem látható személyek gyakorolják, hanem láthatatlanok. Pontosan azok, akik egy világ fölötti nácizmusnak képviselői és akiknek érdeke volt a második világháború, de nem érdekük, hogy egy harmadik világháborúban Amerika kardja felszakítsa a vasfüggönyt. Mi lesz, ha egyszer megnyílnak a szovjet börtönök és Amerika katonái ugyanazt fogják látni a felszabadult területeken, amit Európa harcosai láttak 1941 után Oroszországban? Mi lesz, ha kiszabadulnak a politikai foglyok, az internáló táborok rabjai és elmondják, hogy kik voltak a hóhérok, a pribékek, a szovjet uralom fenntartói és haszonélvezői? Hiszen Lenin megmondotta, hogy az "ellenforradalom eszköze az antiszemitizmus". Ha egyszer a bolsevizmus megdől, bekövetkezik a nemzsidó népek nagy felébredése. megnyílnak a titkos irattárak. És akkor jaj, ezerszer jaj a világhódítóknak.

1945 után a világzsidóság taktikát változtatott, mert jól látta: most már arra kell törekednie, hogy ne kerülhessen sor a leszámolásra és Amerikának ne legyen ereje megvédeni önmagát. És a zsidó nacionalizmus, amely a fegyverkezési versenyeken, inflációkon, és munkanélküliségeken, világháborúkon, forradalmakon keresztül megszerezte páratlan pénzügyi, politikai hatalmát, most hirtelen megfordul. Pacifista lesz. Az UN-en, UNESCO-n, a strassburgi Európa-tanácson, a kezében lévő sajtón és parlamenteken, a szovjet békemozgalmon keresztül megindítja történelmének legnagyobb politikai kampányát, amelynek egyetlen célja van, hogy Amerika gyenge legyen és elszigetelten, szövetségesek nélkül álljon, mikor majd a szovjettel kell leszámolnia. A cél most már az, hogy Amerika politkája népszerűtlen legyen, mikor maga mellé kellene állítani a keresztény népeket és a többi nem keresztény (mohamedán) népeket.

Ennek a zsidó világtörekvésnek egyik legárulkodóbb szervezete a Society for the Prevention of World War III. alapítója Henry Morgenthau, aki 1945-ig a leggyilkosabb totális háború prófétája volt. Ő Amerika titkos kormányának egyik feje, a Morgenthau terv szerzője, aki vak gyűlölettel akarta kiirtani az egész német népet, most mint angyali lelkű pacifista, egyesületet alapít a harmadik világháború megelőzésére. Lényegében Henry Morgenthau nem lett filantróp. A szervezet megalapításával azonban deklarálta, hogy a zsidóságnak nem érdeke a szovjettel való leszámolás.

A zsidóságnak egy érdeke van: az einsteini világkormány és a totális zsidó állam. És most ez a nacionalizmus, amely Hitler ellen vérszomjas háborús propagandát folytatott, megfordult. Csendesen, halkan, s "hatalmunk jellege a titkosság" jelszava alatt úgy akarja térdre kényszeríteni Amerikát, hogy egyfelől szüntelenül erősíti a szovjet hatalmát, másfelől mind inkább bénítja azokat az erőket, amelyek Amerikában elkerülhetetlennek látják a bolsevizmus elleni szabadságharcot.

Ennek a taktikának bizonyos "dicsőséges" múltja van. Európában azonban csak vesztett háborúk végén, a szovjet ellen harcoló országokban vették használatba: szabotázs, suttogó propaganda, lélekmérgezés. Ne harcoljatok! Az orosz is ember! Suttogták azok felé, akik hazájukat meg akarták védeni a szovjet barbárság ellen.

Most pedig a morgenthaui nacionalizmus csaknem teljesen hasonló eszközökkel akarja szétzúzni Amerika nagyságát.

"Nézzétek! - mondja a zsidó náci gondolkodás a győzelem mámorában, - órák alatt leszereltük az amerikai hadsereget, megsemmisítettük és eladtuk a sok-sok milliárd értékű hadianyagot. Most Távolkeleten a mi nagy fajtestvérünk, Lattimore professzor tanácsai alapján vész el Kína. Özönlenek a ferdeszemű milliók, hogy megerősítsék Sztálin, vagy Malenkov uralmát. Fenséges és nagyszerű pillanat ez! Eddig csak a kereszt árnyékában éltek meg a mi véreink. Most ott vagyunk már a Távolkeleten is ahol Borodin (Krusenberg) fajtestvérünk próbálta megalapozni Mao hatalmát.

A népek kimeríthetetlen rezervoárját mi irányítjuk. Németországban a mi vérünk, Ábrahám szent magjának leszármazottja Buttenwieser (1952) főkormányzó és a zsidó CIC-isták gondoskodnak róla, hogy halálos elkeseredésbe hajtsák a német népet minden ellen, ami amerikai. Franciaországban Blum Leo veje Jules Moch szabotálja a hadsereg felszerelését és akadályozza a Németországgal való kibékülést, amint ezt a morgenthau-féle Society előírja. És Angliában ott vannak a mi megbízottaink. A kormányon belül (1950) Strachey, aki 1940-ben megjósolta a chicagói fajtestvéreknek, hogy Roosevelt majd felfegyverzi őket. Ott van Shinwell Mano hadügyminiszter, aki most Wellington dicsőséges örökében ül. Mrs. Anna Roosenberg a budapesti Léderer-lány, gondosan ellenőrzi Marshall amerikai külügyminisztert, hogy a hadfelszerelés terén ne menjen túlságos messzire.

"Óh igen! Amerikában mi vagyunk a hatalom. Olvassátok el a Chicago Tribune-t, amely megírja, hogy Amerikát tulajdonképpen nem a kongresszus kormányozza már, hanem egy triumvirátus. Herbert H. Léhman, Henry Morgenthau és Frankfurter Felix. Ha az amerikai külügyminiszter - 1951-ben Mr. Acheson - a hivatalába megy, akkor a mi Frankfurterünk kíséri útjain, hogy a háború megelőzésére tanácsokat adjon neki. Ha az amerikai fegyverkezésről, önvédelemről kell határozni, akkor ismét csak a mi bankházaink határozzák meg, hogy mennyi pénzt kell erre a célra folyósítanunk. Annyit semmi esetre se, hogy fegyvert adjunk a mi ellenségeink: a németek kezébe. Hiszen Warburg testvérünk világosan megmondja, hogy inkább a szovjettel kell békét kötni, mint a németeket felfegyverezni.

A politika nem ott készül, ahol a szabadságra vágyódó népek hiszik. Nem a Capitóliumon, nem a Fehér Házban, hanem sokkal inkább a Cafritz Móricz washingtoni szalonjában, ahol - az Aufbau közlése szerint - a szép budapest zsidó leány 50 000 dolláros fogadó estjein megjelenik Washington utódja. Ott vannak a republikánusok, a demokraták, a hadsereg tábornokai. A kongresszusban csak hadd beszéljenek Amerika védelméről. Washington kulisszái mögött és New Yorkban a mi három és fél milliós fajtestvériségünk összetartása gondoskodik róla, hogy az történjék a világban, amit mi akarunk. Ne féljetek, ti kicsinyhitűek. Olvassátok el Ézsaiás könyvének 12. részét és lássátok, nem csak a Jegyzőkönyvek ígérik nekünk a világ fölötti hatalmat, hanem a próféta is.

"És nyitva lesznek kapuid szüntelen éjjel és nappal, be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát és királyaik is bevitetnek."

"Mert a nép és az ország, amely neked nem szolgáland, elvész és a népek mindenestül elpusztulnak."

Odaát, a vasfüggöny túloldalán 40 000 szovjet tank, 15 000 repülőgép, 175 hadosztály áll készen, hogy lerohanja Európát és megvalósítsa a mi uralmunk teljességét. Churchill mondotta 1949-ben, hogy már csak az atombomba védi Amerikát és Európát a szovjet támadás ellen. De az atombomba, mint tudjátok "a mienk"! - mondja a zsidó nacionalizmus, amelynek veszélye itt magasodik apokaliptikus méretekre.

Gordon Dean szerint mindössze néhány száz ember ismeri az atombomba titkát. S amikor a világzsidóság úgy látja, hogy már csak ez akadályozza a szovjet hatalom kiteljesedését, akkor a saját embereinek kiadja a parancsot, hogy az atombomba titkát meg kell osztani a szovjettel.

"Akik már viszik az atombomba titkát a Szovjetunió felé, azok kizárólag a mi testvéreink. Mintha csak Einstein, a "földi isten" választaná és küldené őket magasztos feladatokra. Mind a mi véreink! Fuchs Klaus, akinek árulása két évvel gyorsítja meg a szovjet atombombajának elkészültét, Bruno Pontecorvo, az olaszországi zsidó, aki tizenegy kofferrel viszi az atomtitkokat a Szovjetunióba, Harry Gold, David Greenglas, Julius Rosenberg, Bloch Mano, William Perl, a kolumbiai egyetemi tanár, Brothmann Ábrahám, Mirijam Moskovics, Simson, a plutónium-tolvaj zsidó, Jánosi, a magyarországi zsidó, aki majd kozmikus sugárfüggönnyel veszi körül Kaganovics Lázár birodalmát, John Vág-Weiszfeld, Harry Gold segítőtársa, David Böhm, Ervin David, egytől egyig a mi öntudatos fajtánk leszármazottjai. Miért nincs közöttük egyetlen keresztény sem? Mert ezek a goyok nem megbízhatók. A titok a mienk. És ezt nem is tagadjuk. A New York-i bíróság előtt Julius Rosenberg bevallja, hogy Oroszország "a mi szövetségesünk és mint ilyet jogosultnak tartottam arra, hogy információkat kapjon tőlünk."

Igen! Amerikának, amely a világ első antibolsevista hatalma lehetett volna, titkai voltak. A történelem legnagyobb hadititkai, amelyek segítségével könnyűszerrel szabadíthatta volna meg a világot a fenyegető rabszolgaságtól. Ezeket a titkokat el kellett adni, ki kellett szolgáltatni, hogy Amerika és Oroszország hatalma helyett egyetlen hatalom maradjon a földön: a mindkettőt sakkban tartó zsidó nacionalista világhatalom. Ha semmi másnál, Amerika elárulásánál a napnál világosabban lehet látni, hogy a nyugati és keleti hemiszféra megosztására és mindkettő uralására létezik egy nagyarányú zsidó terv, amelyet a legkíméletlenebb következetességgel végrehajtanak.

Amerika titkai között ott volt a radar, az interkontinentális rakéta, amely még az atombomba kiszolgáltatása után is védelmet nyújthatott volna az USA-nak. Ma már az FBI által megállapított tény, hogy a radar kémgyűrű feje is Julius Rosenberg volt. A monmounthi haditechnikai kísérleti intézetben elrendelt vizsgálat után kiderült, hogy a radart is szinte kivétel nélkül zsidók adták át a Szovjetuniónak. H. Coleman professzor, Morton Sobell, a harminc évre elítélt kém, Hyman Gerber Yavis, Carl Greenbaum, Miss Glassman.

Külön szörnyűséges fejezet Kína kiszolgáltatása a vörösöknek. Amerika egyik legjobb üzletfele és kereskedelmi piaca Kina volt. Kínát mindenáron át kellett tolni a vörös hemiszférába, mert az 500 milliós kínai tömeg, amelynek körében sohasem tudott talajt szerezni a zsidó világhódító akarat, alkalomadtán veszedelmes fegyvertárs lehetett volna az iparilag tökéletesen felszerelt USA oldalán a világhatalom keleti fele ellen. Ma már köztudomású, hogy Owen Lattimore, a homályos származású amerikai professzor, aki Rooseveltnek legfőbb kínai tanácsadója volt, az orosz katonai kémszervezet szolgálatában dolgozott Amerika ellen. Lattimore hét évig volt szerkesztője a Pacific Affairsnek, amely az Institute of Pacific Relatíon kiadásában jelent meg. Szorosan hozzátartozott ehhez az Amerasia című folyóirat is, amelytől a Szovjetunió első kézből kapta a Kínára vonatkozó értesüléseket. Az Amerasia irodáiban 1700 legbizalmasabb iratot találtak meg az FBI tisztviselői. Itt is megkülönböztetett jelentősége van annak, hogy az ügyben letartóztatottak valamennyien zsidók. John Stewart Service, Larsen Mano, Andrew Roth, John Abt, Nathan Witt, Lee Pressmann, Philipp Jaffe volt követ, Maria Bachrach, egytől egyik a világhódító nacionalizmus szolgálatában árulták el Amerikát, amely hazát adott nekik. "A probléma az volt, hogyan vigyük bukásba Kínát, hogy ne úgy lássék, mintha az USA vitte volna őket a pusztulásba." - írta Owen Lattimore. Az Amerasia-ügy és a társutasok kínai politikaja miatt 665 millió lélek tűnt el a vasfüggöny mögött! - állapították meg később az amerikai lapok. Amerika legnagyobb fogyasztó piacát vesztette el, megrendült egész távolkeleti helyzete. S ma már cáfolhatatlan a keleti és nyugati hemiszféra megosztóinak célja: divide et impera. Oszd meg és uralkodj: Amerika fölött, de a Szovjetunió fölött is.

A cél érdekében titokzatos kezek mindenüvé odatolták a maguk embereit, akikről tudták, hogy azok nem Amerikát, hanem az ő külön érdekeiket, külön hatalmukat szolgálják. A koreai háború kitörése előtt bizonyos Lyman L. Lemnitzer, amerikai vezérőrnagy volt Dél-Korea amerikai katonai vezetője, és mint a kongresszus megállapította, őt terheli a felelősség a védelem elhanyagolása miatt. Később a félzsidó Mark Clark generális lett a koreai főparancsnok, aki Rebecca Ezekielnek a fia és Ausztriában a keresztény DP-k ezreit szolgáltatta a Szovjetunió kezére. Nem lehet véletlen az sem, hogy a koreai háború idején Koreában bizonyos Á. C. Katzin nevű ezredes volt az UN legfőbb képviselője, így tehát a Mac Arthur fölött parancsnokló legfőbb csúcsszervezet reprezentánsa és Geroge Movahon nevű zsidó vezette az UN Information Center koreai részlegét. Az iráni olajválság napjaiban a State Departement Far Eastern Divisionjának vezetője bizonyos Michael J. Lee volt, akiről kiderült, hogy eredeti neve Efraim Zinoy Liebermann és 1932-ben Oroszországból vándorolt be az Egyesült Államokba.

Amiként azonban a Távol-Keleten elárulták Amerikát, ugyanúgy Európában is a világzsidóság exponensei voltak azok, akik mindent elkövettek, hogy tönkre tegyék Amerika presztizsét, jó hírnevét és lerombolják azokat az ideálokat, elképzeléseket, amelyek a szabadság hajdani hazájáról éltek az európai népek szívében. Arra már többször utaltunk, hogy a Morgenthau-terv Moszkvában született meg. Morgenthau helyettes pénzügyi államtitkára pedig Harry Dexter White, a modern idők egyik legsötétebb figurája. Ő vezette az amerikai pénzügyminisztériumon belül működő kommunista sejtet és szovjet kémszervezetet. Ő szolgáltatta ki a Szovjetuniónak a németországi megszállás számára nyomott, úgynevezett "szövetséges márkák" kliséit, papíranyagát és készítési titkait, hozzávetőleges számítás szerint 225 millió dollár kárt okozva az Egyesült Államok adófizetőinek. Whitetól azonban eredeti amerikai dollárkliséket, és mindazon felül rendkívül fontos titkos okmányokat is kaptak a szovjeték. Az általa vezetett kommunista sejtben csupa ilyen nevek szerepeltek: Frank Cohen, Harold Glasser, Viktor Perle, Irving Kaplan, Solomon Adler, Ábrahám George, Silverman, Ludwig Ullman. Truman elnök Whiteot nevezte ki a Nemzetközi Pénzalap elnökévé, míg Harold GIasser az UNRA pénzügyi vezetője lett. Ennek a zsidó kémgyűrűnek köszönhető, hogy a Szovjetunió kezére adták többek között a Magyar Nemzeti Bank 42 millió dollár értékű arany és devizakészletét.

Ma már fel sem lehet sorolni azokat a százakat, ezreket, akik valamennyien zsidók voltak és a németországi amerikai megszállás legfontosabb kulcspozícióiban, mint propagandisták, CIC vagy OSS ügynökök, sajtó, és színházi tisztek, város parancsnokok, gazdasági előadók a szovjet kezére dolgoztak, és minden lehetőt elkövettek Németország szovjetizálása érdekében. A McCarthy bizottság aktái többet beszélnek erről, mint a legizgalmasabb detektívregény, vagy a legmegrázóbb történelmi dokumentáció. Ugyanakkor Edward Rothschild, aki az USA állami nyomdájának vezetője volt a legbizalmasabb iratokat, utasításokat szállította a Szovjetuniónak. Még a nyomdafesték meg sem száradt rajtuk a szovjet már tudott minden amerikai tervről, intézkedésről.

"És ha még ez sem volna elég, - mondja ez a zsidó nacionalizmus, - akkor közülünk kerül ki Amerika főárulója Alger Hiss, aki 110 millió keresztényt szolgáltat ki Yaltában Kaganovicséknak. És aki mentő tanúként jelentkezik mellette, senki más, mint az amerikai Supreme Court bíraja, Frankfurter Félix. És aki elítéltetése után is ápolja, védi az a mi nagy szenátorunk New York koronázatlan királya, Herbert H. Léman, Buttenwieser németországi volt prokonzulunk apósa, aki a lakásán rejtegeti Amerika legfőbb árulóját.

Az Amerika ellen elkövetett árulásnak azonban nem az atombomba, a radarügy és a többi kémbotrány az igazi jellemzője, hanem az amerikai zsidóság szerepe a kommunista mozgalmakban. Itt bizonyul be az a régi igazság, hogy "talán nem minden zsidó bolsevista, de zsidók nélkül nincs bolsevizmus". Az amerikai zsidóság legnagyobb része a mai vasfüggöny mögül származik. Túlnyomó részük a pogromok Oroszországából menekült Amerikába. Itt már nem a cárok uralkodtak, hanem az úgynevezett demokrácia. Amerika megadott nekik mindent: szabadságot, jólétet, gazdagságot, előrehaladást, vallásszabadságot, közéleti tekintélyt, befolyást, sőt az állam irányításának kiváltságát is. És mégis minden amerikai kommunista, államellenes mozgalom élén zsidók állottak és állanak ma is.

A kommunista párt ott van már Amerikában is és szinte kísértetiesen ugyanazok vezetik, akik az oroszországi bolsevizmus vezetői voltak. Az amerikai politbüro tagjai az úgynevezett "tizenegy nagy" között a négereket nem számítva, szinte kizárólag zsidók ülnek: Eugen Dennies, Henry Winston, John Hates, Irving Pothias, Gilbert Green, Carl Winter, Guss Holl.

"Ha valahol egy kémet, kommunista vezetőt elfognak, mondja az ószövetségi nacionalizmus öntudata, az mind a mi sorainkból kerül ki. Judith Coplon, a szépséges brooklyni zsidó lány adta el Gubicsev szovjet ügynöknek a külügyminisztérium legbizalmasabb iratait. És mi gondoskodunk róla, hogy ne történjék nagyobb bántódása."

Ez ismét a szimbolikus kígyó Amerikában. A zsidó nacionalizmus jelképe, amely mindent behálóz, befon, benyálaz. Bankot, házat, családot, államot, sajtót, társadalmat, munkásszervezeteket.

Mikor leleplezik a californiai kommunista összeesküvést, újra csupa egyfajú, egyarcú árulókat rángat napvilágra az FBI. Robert H. Williams könyve (Know your enemy) riasztó fényképsorozatot közöl Amerika árulóiról. A jellegzetes arcok alatt jellegzetes nevek: Alexander Bittelman, az amerikai kommunista párt egyik alapítója, vele együtt vezetők - Gerhardt Eisler, Jack Stachel, Leon Josephson, Trachtenberg, J. Peters (Goldberger). A hollywoodi összesküvés résztvevői: dr. Sidney Weinbaum, dr. Jacob Dubnow, Philip Bart, a Daily Worker igazgatója, Alex Trachtenberg, V. J. Jerome, a bolseviki kultúrális bizottság vezetője, igazi nevén Isaac Romaine, Simon Gerson, Elisabeth G. Flynn, Alex Bittelman, Betty Gannet, Isadore Begun, Jacob Minden, Claudia Jones (néger), Israel Amter, W. Weinstone, George Charney, Fred Fine, Sid Steinberger, Louis Weinstock, és Jass Jackson.

A Reader's Digest szintén megerősíti, hogy a kommunista párt tizenegy legfőbb vezetője közül hat zsidó, kettő néger és csak három született amerikai. A legfőbb bolsevikek a Reader Digest szerint: 1. Jacob Stachel, 2. John Gates (Israel Regenstreif), a Daily Worker kiadója, Gil Green ( született Gilbert Greenburg) Gus Hall (Arvo Mike Halberg, szülei litvániai zsidók), Irving Potiash oroszországi zsidó, Carl Winter (Philip Carl Weinberg).

Véletlenség ez? Lehetséges volna, hogy Amerikában is csak véletlenül sodródnak az államellenes mozgalmak élére olyan nevek, mint amilyeneket az orosz bolsevikok, magyarországi, romániai kommunisták között soroltunk fel? Véletlen vajon, hogy az első öt ember, akit az amerikai hadseregből kommunista tevékenység miatt el kellett távolítani, Herry Specor, Phil Weiss, Irving Specor, Abraham Kotlechuk, Rheabel Mendelsohn, szintén zsidók? Lehet-e véletlen, hogy az amerikaellenes tevékenység miatt a McCarthy bizottság elé került és elmarasztalt kétezer személy 95 százaléka szintén zsidó? S vajon nem a fojtogató bűntudat eredménye, hogy a Congressional Record 1946. május 17-iki száma szerint a kongresszus összes zsidó tagjai az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló Dies-bizottság megszüntetése mellett szavaztak? Vajon nem a nagy eltussolási akció következménye-e, hogy McCarthy szenátornak egyenesen Bernhardt Baruchot kellett figyelmeztetnie arra, hogy az Egyesült Államokban zsidó kézen vannak a televíziós állomások és ezért ő nem kap lehetőséget arra, hogy a televízió segítségével leplezze le Amerika árulóit.

A zsidó nacionalizmus immár világgá kiáltó létezése mellett döntő bizonyíték az is, hogy az amerikai kommunista mozgalmakban nem az amerikai "proletárok", nem a munkások, szegény emberek vesznek részt, hanem a társadalom legmagasabb régióiban helyet foglaló zsidók. A "Hollywood vörös sztárjai" című kiadvány világosan rámutat arra, hogy a milliókat kereső filmcsillagok közül legalább száz bolseviki és mind a száz zsidó. Ezeknek az embereknek Amerika megadott minden fényt, gazdagságot, sikert és mégis bolsevisták. Illetőleg, csak mi hisszük, hogy bolsevisták. Ezek, élükön Charlie Chaplinnal, valamennyien elsősorban zsidók, akik a bolsevizmusban látják a zsidó hatalom legmagasabb rendű kiteljesedését és ebben tekintik biztosítottnak a totális zsidó uralmat, amelynek ők lesznek a szellemi vezetői. Ha Hugenberg német nemzeti szocialista lehetett, miért ne lehetne az a milliomos Charlie Chaplin (Thornstein Israel) is zsidó náci?

A 3500 amerikai professzor, akik a kommunista frontorganizációkban részt vettek, szintén ennek az ószövetségi nacionalizmusnak rohamgárdáját alkotják. Nagyobb részt valamennyien zsidók. Azok a kommunista tanítók, akik ellen bolseviki tevékenység mi,att eljárás indult meg, szintén ennek a világ fölötti nácizmusnak úttörői: Abraham Biedermann, Cellis Lewis, Citron, Mark Friedländer, Isadora Rubin, Abraham Feingold, David Friedman, Louis Jaffe, és így tovább. Az első szabotdrök, akiket a koreai háború kitörése idején elfognak: Max Schnalzer, Minton Silverman, Samuel Zakkman, Samuel Kerr, Nathan Ostroff, a koreai háború kezdetén 10 millió font gumit ad el a kínai kommunistáknak, hogy gumi cipőkben marsolhassanak Amerika katonái ellen. A fent említett kommunista filmemberek közül elsőnek kerülnek a vizsgáló bizottság elé: John Howard Lawson, Dalton Trumbo, Ring Lardner, AIbert Malz, Alva Bessie, Herbert Bieberman, Samuel Ornitz, akik valamennyien zsidók.

A világzsidóság legnagyobb árulása Amerika ellen, hogy sikerült megingatni a többi népek Amerikába vetett hitét, így többek között a Közelkeleten és a mohamedán népek között. S hiába áltatják magukat az amerikaiak. Ez nem egy "tapasztalatlan" diplomácia tévedése volt. Ez a tudatos zsidó világterv.

A függöny mögötti hatalmak Amerikaellenes árulásához tartozik az a korrupció is, amely Roosevelt és Truman idején felburjánzott a State Departement hivatalaiban, amelyekben a The Hidden Empire tanúsága szerint, 86 százalék volt a zsidó hivatalnok. McCarthy szenátor szerint ötezer homoszexuális van állami szolgálatban. Ez már a megrohasztás, korrupció és destrukció legmagasabb formája. A korrupció mindenütt a bolsevizmus legkitűnőbb szövetségese. Az adminisztráció hasítékain, a jellemtelenek, megvesztegethetők hibáin keresztül kommunista kémek, ügynökök, nagy gengszterek szivárognak be az állami igazgatásba. Ugyanakkor a kommunista propaganda felfelé mutat és azt mondja a tudatlan tömegeknek: "Lássátok, ilyenek a ti uraitok!" Amit elhallgat, az a leglényegesebb. Tudniillik, hogy ezek valamennyien, vagy legalábbis túlnyomó százalékban zsidók. Amikor a demokrácia odáig süllyed, hogy a zsidóknak mindent szabad, akkor a korrupció megállíthatatlan és vészesen segíti a bolsevizmus terjedését. A világzsidóság programja 1945 óta: Amerikának minél gyengébbnek kell lennie. Amerikát alá kell ásni: kommunista összeesküvésekkel, korrupciós panamákkal, meg kell bénítani fegyverkezését, hogy a kommunista rend a zsidó világhatalom magasabb rendű és biztosabb formája legyőzhesse Amerikát is.

Az amerikai zsidó szervezetek ugyan 1950-ben - látszólag - a kommunizmus ellen adtak ki nyilatkozatot. Azonban az amerikai zsidók valójában mást akarnak és mást cselekszenek. Az amerikai zsidók egyik legtekintélyesebb vezető" személyisége 1948. november 1-én a B'nai B'rith Messenger vezércikkében megmondotta:

"Fellázad a lelkem, ha le kell nyelnem, hogy a fasizmus és a kommunizmus azonos összetételű fogalmak. Egyesek azt mondják, hogy kommunizmus ... én azt mondom: ez a zsidó világnézet!"

És a zsidóság, amikor egy-egy pillanatra levetette az álarcot, ezt mondotta mindig és mindenütt.

"Az orosz bolseviki forradalom nagy győzelme idején ugyanezt hirdette a párizsi People Juif 1919. február 8-iki száma:

"A világ forradalmasítása, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünk kell, hogy legyen és a mi kezünkben kell, hogy maradjon. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzetek felett biztosítani."

De ugyanezt mondotta a nagy keleti testvér, Zinovjev-Apfelbaum is, aki később a 11 milliárd dolláros Lend and Lease csekket átvette La Guardia kezéből:

"Kiirtottuk a kapitalistákat és földbirtokosokat Oroszországban. Rajta vagyunk, hogy ugyanezt cselekedjük Európa és Amerika intelligenciájával."

És a német zsidó, aki ma Amerikában "emigráns" vagy Németországban helyettes főkormányzó, esetleg "amerikai" sajtótiszt, ugyanezt mondotta:

"Folytatni kell a küzdelmünket, nemcsak saját egzisztenciánkért, hanem az egyetemes zsidóság uralmának megvédéséért és megteremtéséért, amelyen kétezer éve dolgozunk." (Israeleistische Wochenblatt 1926. január 5. Leipzig).

El kell tűnniük a nemzeteknek és el kell tűnnie Amerikának is, hiszen régi világprogram ez. A zsidóság nagy vezére, az Alliance Israelite Universelle elnöke Adolph Cremieux mondotta ki közel száz év előtt:

"A nemzeteknek el kell tűnniük, a vallást el kell nyomni. Csak Izraelnek nem szabad eltűnnie, mert ez e kis nép Isten kiválasztottja."

Mi okuk van hát azt hinni az amerikaiaknak, hogy Amerika bevándoroltjai között a zsidóság épp olyan népcsoport, mint a többi? Mi okuk volna azt képzelni, hogy a zsidóság hű Amerikához, miután nem volt hű sem Rómához, sem Spanyolországhoz, vagy Portugáliához, és nem volt hű a világ egyetlen államához sem?! Nem! A zsidóság ura, parancsolója akar lenni az Egyesült Államoknak is. Hiszen ez a legtündökletesebb és már-már megvalósult zsidó-álom. Az amerikai zsidó legnagyobb királyi utópiája. Miért mondják vajon a tájékozatlan amerikaiak, hogy "ez nálunk nem lehetséges"?

Azokban az államokban, amelyeket a bolsevizmus leigázott, a "direkt akció" kezdetén nem volt több 3-5 százalék kommunistánál. Oroszországban 1917-ben nem ismerték a bolsevizmust. A német császárság importálta Lenint és társait. Kun Béla magyarországi diktatúrája előtt egyetlen bolseviki sem volt Magyarországon. A vezéreket Leninék küldték. Mikor 1945-ben Rákosi-Roth Mátyás és társai visszatértek Magyarországra, összesen 140 (egyszáznegyven) volt a földalatti kommunista párttagok létszáma. 1945 végén a magyarországi választásokon a kommunisták 17 százalék szavazatot kaptak. Ausztriában 3-4 százalékot, noha ekkor már mindenütt az orosz bolsevikek szuronyaira támaszkodtak. Nagyjából ez volt a helyzet Romániában, Keletnémetországban, Bulgáriában. Ma mégis mindezek az államok bolsevista diktatúra alatt állanak.

A bolsevista párt mindenütt összeesküvő. Fanatikus szekta, mint Churchill is helyesen látta kezdetben. Ez a fanatizmus fölébe tud kerekedni a legtökéletesebb demokráciának is. A szabadság csak arra jó, hogy visszaéljen vele. Minél nagyobb a "szabadság" minél lazább a törvény, annál nagyobb a bolsevista veszély.

Amerikában, azt mondják, a kommunista pártnak mindössze 60-100 ezer tagja lehet. Amerikában tehát nem lesz bolsevizmus. A gazdasági élet és a nép életszínvonala fölötte áll minden más nép életnívójának. Az amerikai demokrácia jól működik. A kommunista minoritás tehát semmiképpen sem győzhet le egy közel 160 milliós birodalmat.

Edgar Hoover, az FBI igazgatója azt mondja, hogy a százezer igazolványos bolsevikihez hozzá kell számítani ötszázezer társutast.

A bolseviki képlet tehát máris változik és a végén így alakul: százezer összesesküvő plusz ötszázezer társutas (közöttük igen sok magas állásban és kulcspozícióban) plusz 5-6 millió zsidó plusz 12 millió néger plusz korrupció plusz szovjet kémkedés plusz száz százalékban zsidó kézben lévő sajtó plusz rádió plusz televízió plusz egyre emelkedő bűnözési hullám, amelyben megdöbbentő része van az ifjúságnak.

A négerek között nagyon sok az istenfélő, művelt, jó ember. A néger azonban "sérelmet szenvedett ember". A bolsevikek mindig az ilyenek közül toborozzák az ötödik hadoszlopot. A zsidók között sok van, aki nem bolseviki. De zsidó nacionalista! Bolsevikivé válik amint a bolsevizmusban felismeri annak zsidó jellegét. Gerald K. Smith szerint az amerikai zsidóságon belül máris legalább félmillió a meggyőződéses, fanatikus bolseviki. Az orosz forradalmat legfeljebb 500 zsidó indította el.

Mindezek után az amerikai zsidó által vezetett Amerikai Kommunista Párt 1951. február 5-én hozott határozatában kimondotta:

"... azért helyezte kongresszusunk tanácskozásainak középpontjába, mint fő feladatot, a békéért való küzdelmet, munkásosztályunk, a néger nép és az ország valamennyi békeszerető erejének mozgósítását."

A zsidóság nyíltan kommunista szárnya tehát most a négerséget akarja mozgósítani Amerika ellen. 5-6 millió zsidó közül félmillió zsidó bolsevista tehát meg akarja valósítani a legkísértetiesebb amerikai zsidó utópiát. Felszerelni milliós néger terrorhadsereget az amerikai zsidó komisszárok vezetése alatt.

A zsidóknak ez a szárnya, amely nyíltan is kommunista mer lenni, Amerikában szüntelen eldicsekszik azokkal a zsidókkal, akik a néger jogok harcosai voltak. A Hungarian Daily Journal, amely kifejezetten kommunista zsidó lap, 1950. árpilis 14-iki számában "Zsidók harcoltak a négerek, munkások jogaiért" cím alatt igen tanulságos cikket közöl. Elmondja, hogy E. L. Rose, aki Lengyelországban született, számos beszédet mondott annak idején, az 1848-as bécsi forradalom leverése után jött Amerikába és persze szintén zsidó volt, a négerek felszabadításának vezére lett St. Louisban. S. A. Bierfield orosz zsidó egyenesen úgy jelenik meg a zsidó kommunista propagandában, mint a néger-zsidó együttműködés mártírja, mert boltjában, néger szolgájával együtt, rablók meggyilkolták. Ugyanez a cikk rámutat arra, hogy amikor 1888-ban jiddis nyelven megjelent Karl Marx "Bérmunka és tőke" című pamfletje, lelkes east-side-i zsidók fogtak hozzá az amerikai zsidó szakszervezetek megalapításához.

Az amerikai kommunista zsidók nagy álma, egy néger terrorhadsereg megszervezése, eddig ugyan megbukott a vallásos négerek ellenállásán, de mégsem tűnik fel álomnak, ha elolvassuk az amerikai Special Committee on Un-American Activities jelentését. E szerint az American Communist Partynak 160 szervezete volt a közmunkások, farmerek, négerek, politikai, jóléti, nemzetiségi, sőt vallási (!) csoportok között.

Valósággal félelmetes az a névsor, amelyet néger kommunista szervezetekről "The Road Ahead" című könyvében John T. Flynn, a bátor amerikai publicista közöl. 88 hatalmas néger szervezet, az African Blood Brotherhood-tól, a legkülönfélébb béke, vallási, szektariánus jelszavak és címek alatt működik az amerikai bolsevizmus érdekében.

Az amerikaiak még nem ismerkedtek meg a zsidó nacionalizmus taktikájával. Azonban számukra is elég volna egy gazdasági krízis, harmadik világháború, vagy kis megingás, harctéri balszerencse, hogy Amerikában is elszabaduljon a pokol. Így szabadultak el a bolsevizmus ördögei 1917-ben Oroszországban, 1918-ban a dunai monarchiában, 1945-ben egész Kelet-Európában.

És ha ez Amerikában következik be, akkor ez már a világkirályság órája. A beváltott ígéret és a beteljesült parancs:

"Belőlünk mindent elborító terror fakad."

"A mi fekete hadseregünk élén ott menetel majd az amerikai Politbüro 11 tagja, akik közül 6 a mi vérünkből való vér. Egy milliós, fanatizált, vasfegyelem alatt tartott hadsereg lesz, amelynek odaígérjük az amerikai fehér nőket, az amerikai lányokat és anyákat. A világ legnagyobb MVD-je lesz ez, amelynek élén Ábrahám szent magjának 500 ezer komisszárja, hivatalnoka, ügynöke, titkos rendőre áll, és átveszi a hatalmat Washington Amerikaja fölött. A Frankfurterek, Morgenthauk, Herbert H. Lehmanok, a kultúr zsidók akkor majd háttérbe húzódnak egy időre. Mi fogunk jönni, a brooklyni gettókból, a bronxi zsidó negyedből, a keletlengyelországi bevándorlók sötét tömegeiből. És persze jövünk a Harlemből, a mi nagyszerű és daliás fekete seregünk élén. Lelkében kigyújtjuk a gyűlölet tüzét, felkeltjük a vérszomjat, amit eltakar a civilizáció máza. Ezek gyűlölik a fehéreket, de nem gyűlölnek minket, akik felszabadítóiknak mondjuk magunkat, hogy az uraik lehessünk. Ezek gondoskodnak majd róla, hogy kisportolt izmaikkal megvédjenek minket."

"Végeredményben azonban nem történik majd semmi. A zsidó magánkapitalizmus kezén összpontosított nagytőkét most átvesszük, mint zsidó államkapitalizmus, és most már 100 százalékig ellenőrizzük az Amerikai Egyesült Államok kimeríthetetlen gazdagságát. Most majd mi vezetjük a szövetségi kormányzatot, az államok kormányait, eltöröljük a demokráciát, a titkos választást."

"Uralmunk felséges despotizmussal lesz megkoronázva!" ígérik a Jegyzőkönyvek.

"Az amerikaiak azt mondják: Ez nálunk nem lehetséges. De hiszen eddig még mindig, mindenütt lehetséges volt. Ha pedig Amerika népe ellenállna nekünk, akkor felállítjuk az akasztófákat a Capitoliumon, a Fehér Ház előtt és ezeket az akasztófákat majd Dávid király komor fekete testőrei őrzik. 12 millió néger és 6 millió zsidó. Ez a hatalom már rendíthetetlen lesz. Próbálj hát lázadni Washington népe. Próbálj felkelni amerikai szabadság, mint egykor felkeltek ellenünk Wrangel gárdistái. A te fejed felett már ott lebeg Jehova kardja. A mi nagy Oppenheimerünk, a mi atomenergia bizottságunk tartja felkelő seregeid feje fölött az atombombát. A saját atomtüzérséged fog megsemmisíteni, ha a mi nagy Dávid királyunk ellen hadba szállsz.

Amerikai szabadság, amerikai demokrácia mi már ácsoljuk az akasztófáidat, és ne hidd, hogy humanisták, filantrópok leszünk, ha a mi kezünkbe kerül a totális hatalom. Mi belőlünk mindent elborító terror fakad!

"Emlékezz azokra a szabadságharcosokra, akik egy-egy keleteurópai várost védtek a mi bolseviki seregeink ellen. Az utca túlsó végén még folyt a harc, mint Budapesten, amikor a gettókból kitörünk mi, akik nem harcolunk, csak az utolsó pillanatban vetjük le az álarcot. És a szabadság harcosa távcsöve puskáján keresztül benézett abba a városba, amelyet már megszálltak a mi bolsevista csapataink. És egy fél óra múlva már álltak az akasztófák. A mi általunk állított bitók. Mi jöttünk elő a gettókból, hogy rájuk akaszthassuk ellenségeinket a keresztényeket."

Ez a látomás mindig valóság lehet. Amerikát elárulta a zsidóság. Csak az a kérdés, észreveszi-e mindezt idejekorán az amerikai nép. Mert, ha igen, akkor egy másik vízió teljesedik. Úgy, ahogy azt Amerika egy nagy zsidó bankárja látta, Oscar Strauss:

"Ez az én népem! És én mondom önnek, barátom, hogyha ez a nép nem lép helyes útra, nem válik jó polgárrá, olyan pogromokat fogunk látni Amerikában, amilyenek Európában nem voltak soha!"

Oscar Strauss csak egyet nem mondott meg. Azt, hogy a zsidó probléma megoldásának útja nem a pogrom. Az erőszak a fegyver nélküli nacionalizmusnak használ.

A zsidó nacionalista világhódítást le kell győzni, de másként kell legyőzni. Mert, ha nem győzik le, akkor az emberi szabadság és az amerikai szabadság órái meg vannak számlálva.

* * *

XVI. FEJEZET

A mai világhelyzetet elemezve, nem győzünk elégszer rámutatni arra, amit senki nem akar észrevenni: a zsidóságnak, amely két világháborút robbantott ki a keresztény népek között, de legalábbis a másodiknak első számú háborús bűnöse, nem érdeke többé a szovjettel, bolsevizmussal való leszámolás. Nem érdeke, mert ha egyszer megbukik a bolseviki diktatúra, akkor a világ megtudja: kik voltak a hóhérok, a komisszárok, a népek rabtartói, a biológiai osztályharc mozgatói.

A világhatalmi ábrándokon túl a bűntudat iszonyú szövetsége köti össze Kelet és Nyugat zsidóságát. Azok, akik nem értik, hogy miért akarja a zsidóság megakadályozni Amerika bolsevista ellenes háborúját, miért tartja fenn a nyugati és keleti hemiszféra között a vasfüggönyt, érdemes, ha elolvassák dr. Israel Goldstein, a World Jewish Congress amerikai vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint "a harmadik világháború a zsidóság teljes kiirtását jelenti". Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Pinkas Lubianker, a Londonban járt izraeli delegáció feje. Még többet árul el Solem Teritsman, a kommunista Lengyelország főrabbija, aki 1951-ben így szólítja fel a világ zsidóságát a szovjet békeíveinek alá írására:

"A zsidóságra nézve a béke vége a zsidók végét jelenti. A harmadik világháború új fegyver a zsidó nép ősi ellenségeinek kezében. A békefelhívásokat akár jobboldaliak, akár baloldaliak, alá kell írnia az emberiség jobbik felének, de mindenek előtt a zsidóknak. A zsidók számára ez nem kelet-nyugat kérdése. A zsidóknak ez az élet-halál kérdése."

A francia rabbik ugyanilyen indokkal csatlakoznak a békemozgalomhoz és nem véletlen az sem, hogy a kommunista békeíveket Izraelben 1950-ben 160 ezer zsidó írta alá. Az aláírások arányszáma, jegyzi meg a Daily Worker, nagyobb, mint bármely más országban kivéve a Szovjetuniót!

Értjük-e már hogy az atombombát miért kellett átadni a Szovjetuniónak? Értjük-e, hogy mi a célja a vasfüggöny fenntartásának, az UN hamis béke jelszavainak, a koegzisztencia jelszavának, a hidegháborúnak és annak a gigászi arányú szemfényvesztésnek, amely a népek elmákonyozására, elkápráztatására folyik? Értjük-e hogy miért nincs aktív európai védelmi közösség, Európahadsereg? értjük-e, miért vannak rabszolga népek, ketté osztott országok? Miért tűri a szabad emberiség a szovjet rabszolgatáborokat? A felelt egyszerű. A két hemiszféra fölötti hatalom és minden hatalom a világzsidóság kezében van.

Sion bölcseinek jegyzőkönyveiről azt állították, hogy hamisítvány. Fél évszázad alatt azonban a Nagy látomás beteljesedett. A zsidóság ott áll a Sion bölcsei által megjósolt világuralom mindkét lépcsőjén és megközelítette a harmadikat is, azonban még nem vetette le végleg az álarcot. A tényleges világhatalom azonban már a világhódítók kezében van és csak idő kérdése, mikor a leigázott népek és az elbarbarizált tömegek fölött nyíltan is kezet nyújt egymásnak a nyugati és a keleti zsidó.

1904-ben Chaim Weitzman mondotta Herzl Tivadar Judenstaatjáról és annak következményeiről:

"Négy év előtt a világzsidóság két táborban volt: kelet és nyugatra oszolva. Akkor jött Herzl és azt mondotta nekünk: "egyesíteni kell a keleti és nyugati zsidóságot, és végre is hajtotta azt. Amit Herzl adott a zsidó népnek, az az egység!"

Herzl Tivadar Judenstaatja írja: "Wir sind ein Volk!" És a két részre osztott világ fölött ma ez az egyetlen létező egység. Egy nép vagyunk az amerikai és szovjet demokrácia látszólagos hasadékai, ellentétei fölött is. Egy nép vagyunk, akiknek nem érdekünk, hogy Nyugat felszabadítsa Keletet, mert szükségképpen a zsidó hatalom keleti felétől szabadítaná meg a zsidóságot és az elnyomott népeket.

A Jegyzőkönyvek nagy programja teljesült és ez a legfőbb bizonyíték a jegyzőkönyvek hitelessége mellett. Amit 50-60 év előtt hazugságnak, vagy gonosz utópiának hitt a világ, íme valóság! 50 év előtt még senki nem álmodott Népszövetségről, Egyesült Nemzetekről, de a Jegyzőkönyvek titokzatos szerzői világosan látták a célt.

"A mi kormányunk szolgáivá tesszük az összes kormányokat! - írta az első számú jegyzőkönyv. - "A mi nemzetközi jogunk fog uralkodni a nemzeti jogok fölött és ugyanazon módon fogjuk kormányozni a népeket, mint ahogy minden szabályszerűen berendezett állam polgári hatalma alattvalóinak egymás közti viszonyát", - jósolta a 2. számú protokoll... "Ki fogjuk fárasztani a gójokat úgy, hogy kényszerülve lesznek bennünket kérni nemzetközi kormányzatra. Ez a helyzet meg fogja engedni nekünk, hogy tetszésünk szerint minden ellentmondás nélkül igénybe vegyük a világ összes kormányzati erőit, ekként egy, a többiek fölött álló kormányzatot formálván."

A megbukott genfi Népszövetséget pótolva, íme, megvalósult az Egyesült Nemzetek. Lake Succesben már ott áll a palotája, amelynek ormán kék-fehér cionista színek alatt egyesülnek a világ kormányai. Az amerikai katonák a cionista színek alatt haltak meg Koreában. Egyébként is, mint más helyen már rámutattunk, az Egyesült Nemzetek joggal tekinthetők a világzsidóság legteljesebb, legtökéletesebb hatalmi szervezetének. A zsidó világkormány megalakítását még nem mondták ki. De Einstein, a próféta a világ föderalisták szervezete, több európai föderációs szervezet már ezt hirdeti teljes nyíltsággal. (Lásd: világföderalisták programja.) New Yorkban a zsidók által legsűrűbben lakott területen már ezzel a programmal választják szenátorrá Herbert H. Lehmant és képviselővé a fanatikus Javits Jakabot.

Az Egyesült Nemzetek legfontosabb szerve a csaknem teljesen zsidó kézben lévő UNESCO, amelynek tagja a Szovjetunió is, és amely irányítani akarja az egész világ ifjúságának nevelését. Ez is a Jegyzőkönyvek parancsa:

"Akként kel1 irányítani a gójok társadalmának oktatását, hogy karjuk tehetetlenül essék le, valahányszor az egyéni kezdeményezést követelő feladatokkal kerülnek szembe."

Az UNESCO tehát az a csúcsszerv, amelyet a Jegyzőkönyvek alkotói szintén előre láttak és adott pillanatban létre is hoztak, hogy kialakítsanak egy világifjúságot, amely már kizárólag lelki zsidókból, hazához, hagyományokhoz, Istenhez nem ragaszkodó világproletárokból áll, és amely természetszerűleg megvetendő antiszemitizmust lát mindenben, ami nem kedvez a világhódításnak.

"A fennálló kormányok helyére egy kolosszust fogunk helyezni!" jövendölték a Jegyzőkönyvek amelyet kormányok fölötti adminisztrációnak fogunk nevezni. Csápjai, mint a fogó csíptetői, így nyílnak kifelé minden irányba, úgy, hogy ez a szervezet az összes népeket meg fogja hódítani."

Az UN-ban már együtt ül a nyugati demokrata és a keleti szovjet zsidó, a New York-i rabbinus és a szovjet komisszár. Amíg keresztény katonák öntik egymás vérét, amíg az UN-n belül is háború folyik, addig az Egyesült Nemzetek békenyilatkozatai fölött ott lebeg Herzl Tivadar hitvallása:

"Egy nép vagyunk! Egy nép!" És minden más komédia... Az UN atomenergia bizottságában demokratának és bolsevistának álcázott zsidó tárgyal a zsidóval a világ legfélelmetesebb problémájáról. Zsidók képviselik az USA-t és zsidók a Szovjetuniót. Az UN-Charta alkotója, Leon Pawlowszky amerikai zsidó ugyan, de a chartába szinte szóról szóra belemásolja a szovjet alkotmányt. Az információs központból csak Jacob Saphiro kezén át juthatnak ki információk a keresztény népek számára. Az atomenergia bizottságban Bernhardt Baruch képviseli Amerikát és a politikai bizottságban D. J. Manuilsky szovjet zsidó képviseli Oroszországot. Az UN nemzetközi munkaügyi szervezetét David A. Morse, igazi nevén Maskovics orosz zsidó irányítja. A hatalmas világorganizáció főtitkára ugyan nem zsidó, azonban a második vonalban ott áll mögötte a helyettes főtitkár, Benjamin Cohen. Legjellemzőbb azonban, hogy a koreai háború idején az UN "biztonsági szolgálatának" főnöke Zinkovics Konstantin orosz zsidó. Végeredményben ő Mac Arthur tényleges főnöke a koreai harcok idején.

Ezentúl már nem az amerikai kongresszus határoz Amerika sorsa fölött, hanem egy ismeretlen, zsidóktól irányított szervezet. A török katonáknak az UN zsidó parancsára kell meghalni és esetleg ugyancsak UN zsidó szabotálja azt, aki komolyan veszi a bolsevizmus elleni harcot. Franciaországnak, Görögországnak, vagy Nyugatnémetországnak ismét csak az UN szabja meg, hogy kit fogadhat állampolgárának, kaphat-e kölcsönt és milyen munkaügyi törvényeket léptethet életbe. Mindezt részletesen látni fogjuk a következő fejezetben.

Nézzük most már, mi valósult meg a Jegyzőkönyvek parancsaiból a keleti és nyugati világban. Szemléltetőbbé úgy tehetjük ezt a látványt, ha először a bolsevizmusra mutatunk rá. Az összehasonlításból az derül ki, hogy a Jegyzőkönyvek sokkal inkább bibliája volt a bolsevizmusnak, mint Lenin összes művei.

"A nép a mi ösztönzésünkre kiirtotta az arisztokráciát, írta 1895-ben a 3. számú jegyzőkönyv, amely természetes protektora és védelmezője, mert érdekei szoros összefüggésben voltak a nép jólétével. A mai napig az arisztokrácia letört és a nép ravasz profitvadászok és sehonnaik igájába került."

Fél évszázad alatt ennél sokkal többet ért el a világzsidóság. Nemcsak a születési arisztokráciát irtotta ki, hanem kiirtott minden más képességbeli arisztokráciát, minden szellemi és jellemi elitet, tartozott bár a munkásság, parasztság vagy középosztály "arisztokráciájához". Oroszország szellemi lefejezése 1917 után megtörtént, és a Dosztojevszkijek helyett ma Ilja Ehrenburgok képviselik a szellemi "elitet". Fél Európát a háborús bűnösség és felszabadítás ürügyén fejezték le. A nép valóban sehonnaiak igájába került.

"Mi a munkások megmentőjének mondjuk magunkat, írja a Jegyzőkönyv, akik azért jöttünk, hogy felszabadítsuk őket ezen elnyomás alól. Felajánljuk nekik a szocialista, anarchista, kommunista hadseregünkbe való belépést, amelyeket mi mindig támogattunk." Fegyvert adtunk a pártok kezére és a hatalmat tettük az összes ambíciók céljává. Földünk minden országából rendkívül nagy tömegeket ragadtak magukkal ezek a szavak! Szabadság, testvériség, egyenlőség. Ügynökeink segítségével, akik lelkesen hordozták zászlóinkat, ezalatt pedig a jelszavak szú gyanánt őrölték meg a keresztény népek jólétét, lerombolták békéjüket, egységüket, erélyüket, aláásva az államok alapjait."

Ma, amikor ezek a sorok íródnak, elég észrevenni azt, ami Oroszországban és a vasfüggöny mögött történt. Előbb a királyoktól vették el a jogart és a koronát, aztán az arisztokráciát irtották ki, majd a különböző országok középosztályát lőtték katyni tömegsírokba, vitték deportáló telepekre, s ma már a munkások vezérei szenvednek ugyanott.

"Szükséges, hogy minden országban, rajtunk kívül, ne legyen más, csak a proletár tömeg."

Ez a cél már teljesen megvalósult a Szovjetunióban és megvalósulóban van a vasfüggöny mögött. A zsidó világkirályság ott már megvalósult a bolsevizmusban. Rabszolga tömeg és zsidó komisszárok.

"Szétszaggatjuk a goj családot és annak nevelő jelentőségét", írja az egyik jegyzőkönyv.

És a vasfüggöny mögötti iskolákban oktató zsidó nevelők az "ampulla apáról", a mesterséges megtermékenyítésről tartanak előadást 12-14 éves gyermekeknek. A népi kollégiumokban együtt alszanak a 13-15 éves fiúk és lányok. Oroszországban nemcsak deportációval szaggatják szét a családokat. Az Ukrajnában született vasutast, vagy postást Vlagyivosztokba rendelik szolgálatra és fordítva. A szovjet ifjúsági mozgalmak kegyetlenül kivonják az ifjúságot a család hatásköréből.

Hiteles amerikai tudósításból idézzük a következőket, amelyek bizonyítják, hogy a programpontnak ez a része ott is megvalósul.

"Amerikában a fiatalság bűnöző hajlama ijesztően no. Nincs a bűnözésnek olyan rendőrileg ismert terrénuma, ahol a fiatalkorú amerikai fiú, vagy lány otthon ne lenne. Szülő- és testvérgyilkosságok, szerelmi és kéjgyilkosságok, betöréses lopások, útonállások, bankrablások, közönséges gyilkosságok, ember rablások, kábítószer csempészések nem mennek ritkaság számba. Elképesztő az a kép, amely a statisztikák tükrében az ember elé tárul." (Hídverők 1955. decemberi szám, 939.oldal)

Még megdöbbentőbb az az interjú, amelyet Herbert Hoover, a FBI vezetője adott az amerikai bűnözésről. "1951. folyamán 1 790 030 bűneset történt. Tehát minden 18 percben egy. Napi átlagban 301 személyt gyilkolnak meg, vagy támadnak meg, 1129 betörés történt naponta, 146 személyt raboltak meg és 468 autómobilt loptak el. Minden öt percben történik egy gyilkosság, agyonütés, elrablás. A legnyugtalanítóbb az, hogy ez a bűnhullám elsősorban az ifjúságot sodorja el. Naponta lehet olvasni, hogy 15 éves fiúk kezükben revolverrel, rablótámadásokat követnek el. Egy statisztika szerint a fiatalság százezrei vannak revolverrel ellátva. Még megrendítőbb, hogy az USA-ban ma egy mesterségesen kitermelt bűnözés mérgező levegőjét kell beszívni. Kezdődik ez már a gyermekeknél, akik a füzetes regényekben a legszörnyűbb bűnözésekről olvasnak. E ponyvaregények közül száz több mint 40 millió példányban jelenik meg. Száz 6-11 éves gyermek közül 90 olvassa ezeket a rémhistóriákat. Detektívregények és bűnügyi novellák százezres példányszámokban kerülnek piacra. 600 szerző foglalkozik kizárólag ezeknek a rémtörténeteknek megírásával. Tegyük hozzá, hogy ezek 90 százalékban zsidók! A mesterségesen kitermelt bűnözést még inkább fokozza a televízió. Az elmúlt évben - a librettóknak megfelelően, - 16 932 ember halt meg a televízió világító üvegén. 9652 személyt revolverrel és 762-t gépfegyverrel gyilkoltak meg. A High Scoolokban végzett vizsgálatok arra a megállapításra jutottak, hogy a 18 éven aluli amerikai tanulók és diáklányok fele kábítószerekkel él, melyek között marihuana, heroin és morfium szerepelnek." (Der Weg, VI. évf. 8. szám.)

S miután tudjuk, hogy a film, televízió, rádió, sajtó csaknem kizárólag a zsidóság kezében vannak Amerikában, nem lehet véletlennek tulajdonítani ezt a bűnözési hullámot. Uralkodni csak megrontott lelkű népeken lehet és ezt nagyon jól tudják ott, ahol a Sion bölcseinek Jegyzőkönyveit irták. A program teljesedett:

"Megrontottuk a gójok ifjúságát!"

"Programunk szerint az alattvalók egy harmada a többit, tisztán kötelesség érzetből, mint a kormány segítője fogja ellenőrizni." hangoztatják a Jegyzőkönyvek. S ma már a bolsevizált országokban, hivatalokban, gyárakban, üzemekben százezres spiclihad hemzseg. Az uralom egyik legfontosabb programja, íme, valóra vált.

"Kell, hogy a nép tudja, miszerint mindent elvettünk tőle, amit el akartunk venni... Ezután nem fogja észrevenni leveretését, a terrort, és megadással fogja várni az eseményeket!" - hangoztatja a 11. számú jegyzőkönyv. Oroszországban mindez már bekövetkezett. A tömeg letargiája a legnagyobb segítője a bolsevista uralom fennmaradásának.

"Egyetlen információt, vagy hirdetést sem tesznek közzé a mi jóváhagyásunk nélkül" - ígérik a Jegyzőkönyvek. Ma a vasfüggöny mögött, főként Szovjet-Oroszországban a cenzúra 100 százalékig zsidó kezekben van. Ez a programpont is tökéletesen megvalósult.

"Midőn el fogjuk érni az új uralom idejét, azaz az átmenetet hatalomra jutásunkhoz (ez a mai szocializmus és népi demokrácia) nem szabad megengednünk a sajtónak még azt sem, hogy a társadalmi romlottsággal foglalkozzék, mindenkinek azt kell hinnie, hogy az új uralom annyira kielégít mindenkit, hogy még bűntényt sem követnek el." Ma a vasfüggöny mögötti sajtóból már hiányzanak a rendőri hírek, bűnügyek.

Az ötven év előtti titkos zsidó parancsot tökéletesen hajtja végre az "új uralom". "Minden más vallást lerontunk!" - ígérik a Jegyzőkönyvekben Sion bölcsei. És ma már a Szovjetunióban tulajdonképpen csak a zsidó vallásnak van szabad gyakorlata.

"Őrködni fogunk afelett, hogy semmiféle összeesküvést ne szőjenek ellenünk: lemészárolunk irgalmatlanul mindenkit, aki avégből fog fegyvert, hogy ellenálljon uralmunknak. Minden titkos társaság alapítását halállal fogjuk büntetni." Ezt a zsidó programot szinte klasszikus szigorral hajtja végre a zsidók vezette MVD. Az oroszországi és vasfüggöny mögötti "tisztogatások", tömegmészárlások bebizonyították, hogy a Jegyzőkönyvek célkitűzéseit vaskövetkezetességgel valósítják meg a hatalmon lévő zsidók.

"A jelenleg fennálló és általunk elismert titkos társaságokat, akár értünk, akár ellenünk dolgoznak, feloszlatjuk, tagjaikat pedig Európától távolabb eső földrészre száműzzük. Ugyanezt fogjuk tenni a goj szabadkőművesekkel is, akik nagyon sokat tudnak." Íme itt a magyarázat, hogy a bolsevizmus úttörőjeként szereplő szabadkőművességet miért likvidálták, amikor hatalmuk már megvalósult. A vasfüggöny mögötti szabadkőművesek ma már Európától távolabb eső földrészen élnek - Szibériában!

"Addig azonban nem tanácsos, hogy vezető állásokba zsidó testvéreinket tegyük bele, írják tovább a Jegyzőkönyvek. Olyanokra bízzuk e fontos helyeket, akiknek múltja, jelleme olyan, hogyha nem engedelmeskednek, elítélés és börtön vár rájuk."

A vasfüggöny mögötti államokban ezt a módszert kísérteties pontossággal vették használatba a bolsevisták, amíg meg nem szilárdították hatalmukat. Ezt legjobban meg tudjuk világítani a magyarországi példával. 1945 óta a hatalom tényleges birtokosa Rákosi-Roth Mátyás moszkovita zsidó. Az első köztársasági elnök Tildy Toltán alkoholista református pap, felesége zsidó asszony, Gyenis-Grünfeld Erzsébet. A második államfő Szakasits Arpád, aki korábban a német Gestapo besúgója, felesége áruházi lopások miatt börtönben ült. A harmadik államfő Rónai-Roma Sándor, zsidófeleséges cigány. A tényleges hatalom azonban a zsidók vezette ÁVH nevű politikai rendőrség kezében van.

"Azt nem szabad megkockáztatni, írták 1895-ben a Jegyzőkönyvek, hogy politikai bűnös esetleges tévedés következtében megugorjék. A politikai bűnre nem ismerünk irgalmat. Arra nincs mentség, ha bárki is megkísérli olyan ügyekkel foglalkozni, amelyekre egyedül a kormány illetékes.

És Középeurópában, a szovjet katorgáiban, a rab államok internáló táboraiban, deportáló telepein csaknem politikai bűnösök raboskodnak. A politikai "bűnösöket" a post facto jog alapján visszamenőleg megbüntették. A szovjet rabszolgatáboraiban az amerikai ÁFL kimutatása szerint 14-20 millió rabszolga építi a zsidó világuralom épületét. A Jegyzőkönyvek azt is előírják, hogyan kell ezekkel elbánni, nehogy sorsuk sajnálatot váltson ki az emberekből.

"Hogy a politikai bűnösök vértanúságának dicsfényét eloszlassuk, egy padra fogjuk ültetni őket a tolvajokkal, gyilkosokkal, az egyéb közönséges bűntettesekkel. A közvélemény akkor azokat is ugyanolyan szemmel fogja nézni, s velük közös megvetésben fogja részesíteni", - hangzik az indoklás.

Ha valaki figyelte a vasfüggöny mögött lefolyt politikai pereket, tudhatja, hogy a Szovjetunió vezetői itt is a Jegyzőkönyvek 50 év előtti parancsainak engedelmeskedtek. Így ismertették be Mindszenty hercegprímással, hogy valutát síbolt, Ordass Lajos püspökkel, hogy dollárokat csempészett, Rajk László volt kommunista belügyminiszterrel, hogy lopott. Mindazok, akiknek nem tetszik a bolsevizmusba burkolt zsidó uralom: népellenes bűnösök. Egy nép ellen "bűnöznek". A zsidóság ellen.

A Jegyzőkönyvek szerzői azonban nemcsak a jelenre tekintenek, hanem a jövőre is. örökre biztosítani akarják a kisebbségi nácizmus világuralmát. Ez nem lehet másként, csak úgy, hogyha a népek ifjúságának emlékezetéből kitörölik a múltat s hagyomány és emlékezet nélküli szolgákat nevelnek százmilliókból.

"A klasszikus tanulmányokat, az ókori történelmet, amelyek sokkal több rossz, mint jó példát tartalmaznak, a jövővel foglalkozó programmal helyettesítjük." (Marxista-leninizmus). "Kitöröljük a népek emlékezetéből mindazokat a múlt évszázadra vonatkozó tényeket, amelyek ránk nézve kellemetlenek lehetnek. Eltörölünk minden magántanítást."

És a vasfüggöny mögött mindez csodálatos biztonsággal és pontossággal bekövetkezett. A klasszikus tudományokat már nem tanítják a szovjet rendszerű iskolákban. Helyettük Marx-Lenin tanait és - mint jövőre vonatkozó programot - az ötéves terveket kell az ifjúságnak megtanulnia. A magánoktatás megszűnt. A latin nyelvet betiltották és az orosszal helyettesítették. Módszeresen folyik a múlt meggyalázása és a történelem meghamisítása. A mindent megőrlő, megrohasztó zsidó világuralom, íme, megvalósult a bolsevizmusban.

A világzsidóság propagandája újabban azzal érvel, hogy a vasfüggöny mögött "antiszemitizmus" van. Erre alapot látszik neki adni egy-két zsidó kommunista látszatpere, például Slansky-Salzman, Pauker-Rabinovics Anna, Péter-Auspitz Gábor, majd Berija elítélése.

"Sokat feláldoztunk a mieink közül, viszonzásul azért olyan helyzetet teremtettünk népünknek, amelyet még álmodni sem mert soha. A mieink közül való áldozatok kevés száma megmentette fajunkat a pusztulástól."

Íme itt van az úgynevezett szovjet antiszemitizmus titka. Pauker, Berija, Slansky holtteste, mint egy lépcső, amely a világhatalom felé vezet.

De vajon mi vár rád ember, aki élsz a szabad Nyugaton és aki felé antibolsevista frázisokat puffogtatnak a zsidóság kezében lévő államférfiak? Mi vár rád szabad Nyugat, ha nem akarod elhinni, hogy a dicsőséges demokrácia nem demokrácia, hanem csupán judeokrácia: - más eszközökkel. Keleten a géppisztoly. Nyugaton az arany és politikai befolyás. "Hatalmunk jellege a titkosság" - írták a Jegyzőkönyvek. "Hatalom és hipokrízis" - hirdetik tovább a kendőzetlen programot, amely teljes egészében szintén megvalósult. Van-e reményed nyugati ember, hogy megmenekülhetsz a Keleten magukra hagyott keresztény testvéreid sorsától? Akik ezt ígérik neked, vajon nem a Jegyzőkönyvek szavaival mondják-e rólad maguk között:

"A gójok olyanok, mint a juh nyáj és mi farkasok vagyunk!"

Nézzük hát mi teljesedett be a Jegyzőkönyvek programjából Amerikában?

Az a pillanat, amikor Roosevelt a zsidók üldözése miatt szakította meg a diplomáciai viszonyt Németországgal, sejteni engedte, hogy az Egyesült Államok titkos kormánya már teljesen a zsidók kezében van. A quebeci konferencia, a Morgenthau-terv elfogadása bizonyította, hogy a hatalom csaknem teljesen a zsidóság kezébe került. A világháború légibombázásai, a nürnbergi bosszúhadjárat, a szovjettel kötött szövetség már egy olyan Amerikát mutattak, amely nem volt többé az igazi Amerika.

"A nép közül általunk választott kormányok szolgalelkűségükkel fognak kitűnni, nem lesznek járatosak a kormányzás körében és igen könnyen válnak sakkfigurákká a mi játékainkban, a mi bölcs tanácsadóink kezei között."

F. D. Roosevelt már csak sakkfigura volt. Mint rámutattunk Roosevelt 72 tanácsadója közül 52 zsidó volt.

Az első lépcső számára előírt programot 100 százalékban megvalósította a zsidóság. A Jegyzőkönyvek szerzői látták a módszereket is és ezeket követték az amerikai zsidók.

"A néptömegek a népből származott egyes tagjai legyenek bár a legzseniálisabbak, nem hivatottak a politikában, nem kívánhatják a nép vezetését anélkül, hogy az egész népet tönkre ne tegyék."

Amerika számára lassú bomlasztást, a céltudatos destrukció receptjét írták elő a Jegyzőkönyvek:

"A rossz az egyedüli eszköz, hogy a jót elérhessük. Azért nem szabad ingadozni, hogy a korrupciót alkalmazzuk, amikor ez segíthet céljaink elérésében és hogy ingadozás nélkül hatalmunk alá hajthassuk a mások tulajdonát, ha ezen eszközök által elérhetjük a hatalmat."

Nehogy megbántsuk Amerikát, most a "The Wanderer" című amerikai katolikus lapot idézzük, amely "visszatérés a pogánysághoz" cím alatt 1950.július 22-én írja:

"Ennek az országnak a polgárai éveken keresztül kell, hogy tanúi legyenek a szégyenletes színjátéknak, amelyben kormányunk vezető emberei, ügy a kül-, mint a belpolitikai életben, és sokan ezek közül igen magas pozíciókban, mint kommunisták és az ország árulói lepleztetnek le. Mások hamis esküben találtatnak bűnösnek és ismét mások, mint a népvagyon nagy tolvajai, vagy zsarolók és hamisítók. Kifogástalan helyről feltételezik, hogy Washingtonban legalább 5 ezer homoszexuális működik a kormányhivatalokban anélkül, hogy felelősségteljes magas állásokban valaki akárcsak a kisujját is megmozdítaná ellenük, megpróbálná kiseperni Augias istállóját."

Ezzel a jelenséggel nagyon is szoros kapcsolatban áll a Jegyzőkönyvek fontos utasítása:

"Minden eszközt, amelyet ellenségeink ellenünk fordíthatnak, hatalmunkba kell kerítenünk. Jelenleg nincs olyan nemzet, amelynél ne tudnánk behatolni odáig, amit az együgyű gójok államtitoknak neveznek."

Az amerikai kémkedési botrányok, az államtitok elárulása, a külügyminisztérium titkainak kiszolgáltatása, a hadsereg titkainak ellopása azt mutatja, hogy a zsidóság itt is engedelmeskedett a parancsnak, hiszen, mint kimutatták ezeket a bűncselekményeket csaknem kizárólag zsidók követték el. Ugyanekkor, mikor a felső vezetést destruálták, elszánt céltudatossággal törekedtek a széles tömegek megmételyezésére, szórakoztatására. Az amerikai tömegek járatlansága a közügyekben, nem az amerikai természet velejárója. Ez már mesterséges produktum, úgy ahogy a Jegyzőkönyvek parancsolják:

"Fékezhetetlen fényűzést fogunk kifejleszteni a gójok között. Minden független elhatározás kiirtása végett szórakoztatni fogjuk őket mulatságokkal, játékokkal, kultúrházakkal és hasonlókkal." Az amerikai filmeket ma Louis B. Mayer, Jack Warner, Harry Warner, Nick Schenk, Joe Schenk, Goldwynn, Zukor és hasonló nevű filmkirályok állítják elő. A vezető színészek közül száz vörös sztár zsidó és kommunista. A sajtó 85 százalékát zsidók kontrollálják. Rádióban, televízióban ugyanezek az elemek szolgálják ki a tömegek élvezetvágyát. Eredmény: fontosabb a jégszekrény, mint a szabadság megvédésére készítendő fegyver.

"Végül, hogy ne legyen idejük a gójoknak a gondolkodásra és megfigyelésre, szükséges szórakoztatásukról is gondoskodni fogunk!" - hangoztatják újból és újból a Jegyzőkönyvek.

Mindez szintén beteljesedett. A nagy problémákról így terelik el a figyelmet a sajtó, rádió, film, televízió. Ez a gigászi szórakoztatási üzem nemcsak ez élet napos oldalát jelenti, hanem ez egy faj destrukciójának méltó propaganda fegyvere.

Amerikában mindez ellen a nagy világlapokban nem lehet szót emelni. A szabadság sűrű hangoztatása nem egyéb hipokrízisnél. Vagy azt jelenti, hogy a zsidónak minden szabad! Elég elolvasni, Dorothy Thompsonnak idevonatkozó cikkét, amelyben bevallja, hogy a háborús gyűlölet visszaszorítása érdekében írt cikkeinek sehol sem sikerült kiadót találni. A sajtószabadság meghalt, illetőleg monopóliummá változott, mert csak azt lehet megírni, ami a zsidó érdekeknek kedvez.

Ezt az állapotot szintén a Jegyzőkönyvek szerzői írták elő Amerika számára.

"Az összes írók meghódolnak előttünk. Végül, ha olyan akadna, aki mégis meg akarna bennünket támadni, munkái közzétételére nem találna kiadót."

A zsidókérdést felismerő amerikai lapok magánemberek adományából tartják fent magukat. Példányszámuk kicsi. Befolyásuk jelentéktelen. Hirdetett igazságaiknak nem találnak sem kiadót, sem közönséget.

"Befolyásunk van a peres eljárásra, a választójogra, a személyes szabadságra és ami mindennél fontosabb a közoktatásra, a szabad lét alapjára." - írják a Jegyzőkönyvek.

Ma az amerikai Supreme Court egyik bírája a hírhedt Frankfurter Félix. Henry Ford már a "The International Jew" című könyvében szót emelt az amerikai igazságszolgáltatás elzsidósodása ellen. A New York-i bíróságokon ma már túlnyomó részben zsidó bírók ítélkeznek. Justita már nem jár bekötött szemmel, hanem nagyon is megnézi, hogy hol lehet kedvezni a világhódító fajnak. A zsidó nacionalizmus ítélkezik, miként Nürnbergben is. Mindig a zsidó nacionalisták javára.

A közoktatás zsidó irányítása köztudomású. Különféle nevelésügyi szervezetek, ligák, alakulatok szállítják a zavaros, megtévesztő szocialisztikus eszméket az ifjúság számára. A legnagyobb ilyen szervezet az American Liberty League, Robert Filene, a híres bostoni zsidó multimilliomos irányítása alatt áll. A chicagói egyetem és a Harward egyetem 60-70 professzoráról derült ki - mint Flynn írja "The Road Ahead" című könyvében - hogy a kommunista párt tagjai. Ezek kevés kivétellel zsidók. Volt olyan egyetemi tanár, aki 14 bolseviki front-organizációban foglalt helyet. Számos kollégiumban zsidók voltak a tanítók, tanárok. Eredmény: az ifjúság bolseviki szervezkedése az erkölcs lesüllyedése. "A gójok fiatalságát megrontottuk."

Közben itt is folyik a kísérteties játék, amely felemésztette, nyomorba, bolsevista szolgaságba döntötte a keleteurópai országokat.

"Felemeljük a munkabéreket, de nem hagyjuk meg a hasznot a munkásoknak és ez okból felemeljük a legfontosabb közszükségleti cikkek árát" - írják a Jegyzőkönyvek.

Az amerikai munkás életszínvonalát hallatlanul magasra emelte fel az ország kimeríthetetlen gazdagsága. Azonban a játék végeredménye ugyanaz. A fegyverkezés idején felemelték a munkabéreket, ugyanakkor megdrágult minden közszükségleti cikk. A fegyverkezési dollár értéke felére csökkent. A munkásszervezetek vezetése Roosevelt idején egy volt oroszországi rabbinövendék, a kommunista Sidney Hillman kezében összpontosult. Halála óta az uniók vezetésében, főként a közép állásokban megmaradtak a zsidók. Ezek kitűnően megértik egymást a zsidó nagykapitalista vezetőkkel. Az amerikai munkásvezetők tudják, hogy a cél nem a proletárok megváltása, hanem a zsidó nacionalizmus győzelme.

"Szükséges, hogy minden országban rajtunk kívül ne legyen más, csak proletár tömeg és néhány előttünk meghajló milliomos, továbbá a rendőrséghez tartozó katonák."

Az amerikai munkásnak ma még rádiója, autója, jégszekrénye, saját háza van, a tőke és a munka harcával azonban a zsidók kísérteties biztonsággal vezetik lefelé az úton, amely a bolsevizmushoz visz.

A vallás már Amerikában is állandó idegháborúban él. De a "szabad államban szabad egyház" elmélete itt is egyre gyengíti a keresztény felekezeteket. A zsidó rabbik tiltakoznak az ellen, hogy az iskolákban a karácsonyi tanítási programon keresztény énekek is szerepeljenek. "Lerontunk minden vallást, kivéve a mienket" - ígérik a Jegyzőkönyvek.

A The Kingdom of God elmélete, amelyet korábban ismertettünk már, biztos út a zsidóvá és bolsevistává alakított álkereszténység felé. S minden szektáriánusságok mögött ott áll az a félelmetes hatalom, amelyet a világuralmi célok első számú segítőtársaként emlegetnek a Jegyzőkönyvek.

"Amíg nem vagyunk teljesen urak a világ minden országában, létesíteni és szaporítani fogjuk a szabadkőműves páholyokat, ide fogjuk vonzani mindazokat, akik nyilvánosan szerepelnek, vagy szerepelni akarnak, minthogy ezek a páholyok lesznek fő forrásai értesüléseinknek és befolyásunk ezekből fog kiáradni. Az összes páholyokat csak egyedül általunk ismert Bölcseink igazgatósága alatt fogjuk centralizálni."

A legnagyobb zsidó szabadkőműves szervezetnek, a B'nai B'rithnek ma már 267 páholya van központi vezetés alatt. Ez magában nagyobb befolyást biztosít a zsidóságnak, mint a többi szervezetek.

"Képviselőink ott lesznek az igazgatóság tanácsaiban, írja a 15. számú jegyzőkönyv, és ezek által összeköttetésben fogunk állni a látható szabadkőműves kormánnyal. Ő fogja kiadni a tábori jelszót, részt fog venni a program kidolgozásában. Ezekben a páholyokban az összes néposztályok képviselői benne lesznek. A legtitkosabb politikai tervek is ismeretesek lesznek előttünk, aznap, amikor kidolgozzák őket, mert a vezetés a kezünkben lesz. Nagyon természetes, hogy egyedül mi fogjuk vezetni fi szabadkőműves munkát, mert csupán mi tudjuk, hová megyünk."

Amerikában mindez megvalósult. A szabadkőművesség a demokrácia igazi uralkodó pártja, egyben a zsidó nácizmus legjobb, legengedelmesebb segédcsapata, láthatatlan SS, összetoborozva minden nép vezetőiből és minden társadalmi osztály tagjaiból. Részvétele bizonyítva van a francia forradalom, a magyarországi első bolseviki diktatúra, az egyházellenes mozgalmak kirobbantásában, a Párizs környéki békeszerződések létrejöttében. Ennek következményeként a pápa egyházi tilalom alá helyezte a szabadkőművességet, sőt legutóbb a Rotary Clubokat is, amelyek ezzel kapcsolatban állanak.

Egy bizonyos. A szabadkőművesség puszta létezése ellentétben áll a demokráciával. Ahol egyik titkos szervezet kezében van a vezetés, ahol a törvényeket előbb a páholyok dolgozzák ki és csak azután kerülnek a parlament elé, ott beszélni sem lehet a népakarat megnyilvánulásáról. Ott a demokrácia már csak önmagának árnyéka. Ahol a zsidó kézben lévő szabadkőművesség vezeti az államot, ott a demokrácia már csak lépcső a bolsevizmus, majd a harmadik lépcsőfok, a teljes zsidó világkirályság felé.

Az európai zsidó kérdés egyik legkitűnőbb ismerője vitéz Endre László a második világháború kitörése előtt rendkívül érdekes könyvet írt épp Sion bölcseinek Jegyzőkönyveiről és eredeti kutatások alapján állapította meg azok hitelességét. Nem csodálatos, hogy az elsők között hurcolták 1946-ban a zsidók akasztófáira, a bolsevizált Budapesten. A magyar nemzeti gondolat mártírja 1946. március 21-én, a kivégzése előtti éjszakán búcsúlevelet írt a börtönéből, s ebben a levélben áll:

"Sion bölcseinek jegyzőkönyvei valóban igazak... az ő kezükben van a világuralom megvalósulása és elpusztít az útjából mindent, ami az új világállam felépítésében nekik akadályt jelent. Ami tehát most folyik, az nem igazságszolgáltatás, hanem prevenció és megtorlás egyben. Elpusztítása nem csak azoknak, akik valamit csináltak, hanem azoknak is, akik valamit csinálhatnának, vagy csinálhattak volna."

Sion bölcseinek jegyzőkönyvei valóban igazak. Nem azért, mert így látta azokat egy magyar mártír, hanem azért, mert minden, ami bennük állt, megvalósult: És ennél nincs, nem is lehet tökéletesebb bizonyíték amellett, hogy a Jegyzőkönyvek valóban hitelesek voltak.

* * *

Folytatás: →


Világhódítók 1

Világhódítók 2

Világhódítók 3

Világhódítók 4

Világhódítók 5

Világhódítók 6

Világhódítók 7

Világhódítók 8

Világhódítók 9 

A rovat további cikkei: « Világhódítók 6 Világhódítók 8 »

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások

Honlap ajánló