20210307
Last updateH, 21 dec. 2020 2am

rovas logo

2011 november 15, kedd

Kiáltónak szava

Szerző: Forray Zoltán Tamás és Dr. Mihály Ferenc

 MAGYAROK ISTENE

(Több külföldi olvasónk LEVÉLBENI KÍVÁNSÁGÁRA ISMERTETÜNK EGY MAGYAR ISTENTISZTELETET)

Szeretettel köszöntelek benneteket Testvéreim az Élő Isten legnagyobb Fiának, a Názáreti Jesszének szavaival, aki azt mondja az aggodalmaskodóknak és gáncsoskodóknak:

"Aki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára:' Ez lesz mai elmélkedésünk alapja. Mindenekelőtt azonban imádkozzuk el az Úr Imádságát, énekelve, mert aki énekelve imádkozik, az kétszeresen imádkozik. (Énekeskönyvünk 7. oldala.)

MINDENHATÓ ÖRÖK ISTEN Dallama: Luther M. 1537.

Szövegét a "Hegyi Beszéd" alapján írta Dr. Mihály F.
Mindenható örök Isten. Ki vagy a nagy
Mindenségben. Dicsőítjük felségedet,
Áraszd reánk kegyelmedet: Jöjjön el a te országod
Legyen a te akaratod.

2. Add meg napi kenyerünket,
És bocsásd meg vétkeinket,
Kísértéstől óh tarts távol,
Szabadíts meg a gonosztól,
Ország és hatalom tiéd,
S mind örökké a dicsőség

Testvéreim!

A Názáreti Jézusnak előbb felolvasott szavai jutottak eszembe a napokban, amikor egyik barátom megkérdezte tőlem, hogy: "Mikor hagyod már abba ezt a magyar vallásos hobbyt? Mi szükséged van neked arra, hogy életed utolsó szakaszában két végén égetve életed gyertyáját, minden vasárnap a templomban néhány embernek ingyen pazaroljad azt a tudományt, amit próféták, tudósok, filozófusok, Krisztusok évezredeken át produkáltak, melyeket te negyvenöt évi éjt nappallá tevő tanulással, munkával összegyűjtöttél, rendszerbe foglaltál és immár tizenkét év óta magyar vallásként hirdetsz talán olyanoknak is, akik akkor hagynak cserben, amikor ki kellene állni melletted, vagy a magyar valláseszme mellett?"

Bevallom, hogy megdöbbentett a talán túlzó, talán igaz, de egészségemért aggódó baráti intelem, és ő, aki jól ismeri életemet és látja küzdelmeimet, bolondnak mondott engem, mert én nem tudtam neki mást válaszolni, mint amit Tarsusi Pál, az apostol mondott, hogy: "Tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket, mert a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket:" A többi barátaimnak pedig Babits Mihály szavaival válaszolok "Isten gyertyája" című versének néhány során át:

"Engem nem tudnak eloltani! Élek és itt vagyok, itten.
Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vall kicsi gyertyád...
Mit akarsz velem, Isten?
Inog a láng és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben ...

S új szelek jönnek, fattyú vihar, vakarcs poklok szégyenfuvalma.
Mit akarsz velem, Isten?
Miért tart magasra nagy tenyered? És milyen éj vize zúg lenn,
Hol sisteregve kiszenvedek, ha majd kegyetlen beledobsz,
Hogy körmödre ne égjek, Isten?

Testvéreim!

Isten tudja, mit akar velünk és velem. Ha nem volnék meggyőződve arról, hogy Isten akaratából és nemzetünk megmaradása érdekében teszem, amit teszek, és ha nem volnék büszke arra, hogy a maguk idejében Zarathustrát, Jézust, Manit, Pál apostolt és Assisi Szent Ferencet is bolondnak tartották, akkor én is a televízió előtt sörözgetve bóbiskolhatnék.

De így, bízva a Magyarok Istene segítségében; szóban, dalban, tovább hirdetem az ő Igéit, hogy - mint az ő Nagy Fia mondta - ti megtartassatok.

Most azért lelki felfrissülésünkre énekeljük el a Boldogasszony Anyánk... kezdetű énekünket, melynek eredetijét az ősmagyarok is áhítattal énekelték Anahitához, a termékenység Istenasszonyához. (Az ének az Énekeskönyvünk 9. oldalán található.)

BOLDOGASSZONY ANYÁNK

1. Boldogasszony anyánk
Nagy ínségben lévén
Régi nagy patrónánk!
Így szólít meg hazánk!

Magyarországról
Édes hazánkról
Ne feledkezzél meg
Szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra...
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

Testvéreim!

Flórián Tibor, a magyar emigráció nagy írója azt mondja, hogy: "Az Igazsághoz csak akkor lehetsz hő, ha előbb hőtlen lettél a hazugsághoz, a tévedéshez."

Ez éppen olyan igazság, mint amit a Názáreti Mester szavaiból is megérthetünk, hogy: ha elindultunk, ne nézzünk hátra, mert úgy járunk, mint a hátratekintgető szántóvető: girbe- görbe lesz a barázdánk. Helyénvaló a figyelmeztetés főleg abból a szempontból, hogy aki felismerte azt a tényt, hogy az óhazán kívül élő magyarság fennmaradásához a befogadó országok alkotmánya csak vallási alapon biztosít elkülönülést, vagyis megmaradást, akkor a zsidósághoz hasonlóan, nekünk is saját őstörténeti alapú nemzeti vallásba kell tömörülnünk, ami nem zárná ki azt, hogy jó polgárai lehessünk befogadó hazánknak, de nem is szakítana el szülőföldünktől, magyar hazánktól, annak segítésétől és pártolásától.

Hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja "tisztánlátóinkat", bizonyítja ezt tudós professzorok, publicisták, politikusok, közírók, köztük Dr. Baráth Tibor professzor véleménye, aki "A külföldi magyarság ideológiája" című nagy sikerű könyvében a következőket írja:

"Az utóbbi évtizedben a külföldi magyarság jelentős részében komoly lelki válság tünetei észlelhetők."

Úgy látszik, hogy az emberek hite megrendült a kereszténység jelenlegi tanításaiban, megjelenési formáiban, politikai, társadalmi és világnézeti sugalmazásaiban és az aggódók új irányfényeket keresnek... és törekvésük talán abban foglalható össze, hogy a keresztény erkölcsi rendet megtartva, szorosabb kapcsolatba kívánják hozni vallásukat az ősi magyar világ gyökereivel és elképzeléseiket modernebb formában óhajtják kifejezni.

Mindenesetre nagy megelégedéssel és tisztelettel vesszük tudomásul Dr. Baráth Tibor professzor mellénk állását, melynek jelentőségét az is emeli, hogy könyvében többször is visszatér a tárgyra és "Útban a népkereszténység" felé című fejezetében részletesen is taglalja.

Ő maga nem szervezett egyházat, nem mondja magáról, hogy próféta, de ismeri és pártolja mozgalmunkat.

Tanulmányában, amikor azt írja rólunk, hogy a keresztény erkölcsi rendet megtartva, szorosabb kapcsolatba kívánjuk hozni vallásunkat az ősi magyar világ gyökereivel és elképzeléseinket a mai ember lelki igényének megfelelőbb formában óhajtjuk kifejezni, a professzor ebben is közel áll a mi álláspontunkhoz, mert mi nem akarjuk lerombolni, vagy elvetni, félrelökni az Isten-keresés útjáról azt, ami a célnak megfelel. Vagyis, hogy megmaradjunk annak, aminek Isten teremtett bennünket: magyar vallású polgárnak, bárhol a világon, akár meg tudjuk tartani anyanyelvünket, akár nem. Vonatkozik ez főleg utódainkra.

Célunk nem a mindenáron való újítás, hanem a magyar lélekben lévő értéktöbblet felszínre hozása és az egyéni boldogulással párhuzamos a nemzet felemelkedésének, gyarapodásának és boldogulásának szolgálatába állítása, felhasználva a tudomány, a művészet és irodalom minden alkotását, ami közelebb vihet bennünket Istenhez és az ő igazságainak megismeréséhez.

A professzor mozgalmunkat hitújításnak nevezi, amiben tökéletesen igaza van, mert mozgalmunk nem új vallás, hanem felújítása és modernizálása annak az ősi egyetemes vallásnak, amelyet egyenesen az Élő Isten oltott bele a mi őseinkbe, amelyről Anderson professzor a londoni egyetemen az tanítja, ez az ősi egyetemes vallás az alapja az összes nagy vallásoknak. Ez az egyetemes, univerzális vallás pedig a mi szkítának is nevezett őseink vallása, melyen Zarathustra, Buddha, Jézus és Mani lelki fejlődésünknek megfelelő reformokat végeztek, olyanokat, amelyeknek legnagyobb része ma is megállja a helyét, de tanításaikkal egyben megmutatták a lehetőséget és bizonyították a szükségességét a Prohászka által is emlegetett "Örök reformációnak"; mert az ember lelki szükséglete, a kultúra fejlődésével együtt változik. Jól fejezi ezt ki a közmondás: "Tempora mutantur et nos mutamur in illis: Az idő változik és benne változunk mi is.

Őseinknek ezer, kétezer vagy ötezer év előtti, ma már babonának tartott hiedelmeire tisztelettel nézünk ugyan vissza, de nekünk az "atomkorszakban" már más igényeink vannak.

Berossos, a suméri szittya őseink nagy történetírója szerint az akkor [Kr. e. 44(ő] ismert tudományok tanítója Hoannes volt, aki nemcsak civilizációt, hanem vallást is tanított, de nem alapított.

A magyar vallást sem alapította sem Zarathustra, sem Buddha, sem Jézus, sem Mani, sem Péter, sem Pál, hanem azt az Isten oltotta belénk, hogy ápoljuk, műveljük, mint egy fát és éljünk is gyümölcseivel saját magunk, nemzetünk, hazánk és felebarátaink jó hasznára.

Jézus és Keresztelő János nem áttérésre hívta prozelitizált testvéreinket, hanem szakításra a judaizmussal és megtérni a régi valláshoz.

Említi a professzor a jelvények és szimbólumok fontosságát is és azok között elsősorban a Nap-jelvényt, mint a senki által soha nem látott legfőbb lény, az Isten jelképét, amelyben mi még az isteni hatalom jelvényét, az egyenlőszárú keresztet is beletettük, egyesítve az őshaza-jelképével, a Hármas Halommal. Ezek mind ősi, sok évezredes jelvényei a nemzettudatos magyar vallásnak.

Helyesen írja Baráth professzor, hogy: "Beletartozik vallásunkba a hittel kapcsolatos minden megnyilvánulás, mint például a szertartások, tanítások, dogmák, stb., az idevágó összes gondolatok rendszere" ; melyet ő vallási ideológiának nevez. Mi ebben sem vagyunk lemaradva.

Szertartásainkba felvettük - néha kissé modernizálva - őseink szent szertartásait, mint például a kereszténység által úrvacsorának nevezett véresküt, vagy vérszerződést, melyet Zarathustra kiterjesztett és meghirdetett az Isten és Ember közötti szövetség, mit ős-szövetség eszméjére, összevontan a mágusok kenyérosztogatásával. Ezt az eszmét, az ős-szövetséget újította fel a Názáreti Jézus amaz utolsó vacsorán tanítványaival és azokon keresztül mindnyájunkkal. Természetes, hogy ezt az ősi magyar szertartást nem vethetjük el, de szent és fennkölt jellegétől sem foszthatjuk meg még akkor sem, ha azt a teológia és a professzor által is judeo-krisztiánnak nevezett vallások is átvették az ős-szittya magyar vallásból.

"A magyar vallási megújhodás... összhangba igyekszik hozni lelki világunk irányvonalait nemzeti törekvéseinkkel, legalábbis azok számára, akik elhidegültek a hagyományos kereszténységtől" - írja tovább a professzor.

De ezt nekünk ki kell egészítenünk azzal, hogy mi nemcsak az elhidegültek részére hirdetjük a magyar Igét, hanem minden magyar lelki megnyilvánulásának igyekszünk irányt mutatni, melynek irányvonalába esik az a követelmény is, amit a professzor úgy fejez ki, hogy "Mellőztessék a Bibliában szereplő idegen nemzetiség dicsőítése."

Ehhez mi csak annyit fűzünk hozzá, hogy az idegen nemzetiségeket - bár nem gyűlöljük - de érdemtelenül nem is dicsérjük. Cselekedeteiket és tanításaikat megvizsgáljuk, kielemezzük és okulásra kritizáljuk, legalább annyira, amennyire azok a mi vallásunkat, történelmünket, emberi vagy nemzeti méltóságunkat, vagy nemzettudatunkat érintik és sértik, vagy azok általában az emberi jogokkal ellenkeznek.

A tőlünk elorzott kultúrjavakat és hitbeli igazságokat, lelki kincseket pedig eredeti formájukba visszatéve és mai igényeinkhez alkalmazva, lelki épülésünkre felhasználjuk.

A vallási tudatunkba, a krisztiánizmus által belenevelt zsidó próféták helyett pedig beleépítjük a magyar

történelem ragyogó alakjait, azok példaadásait, imáit, vallomásait és tanításait még akkor is, ha azokat más nemzetiségek maguknak kisajátították, vagy kisajátítani akarják. Úr-Nammu nagyobb törvényalkotó volt, mint Mózes; és Árpád nagyobb hadvezér, mint Józsue; Botond és Toldi Miklós erősebbek, mint Sámson. Zarathustra, Jézus, Keresztelő János, Széchenyi, Prohászka nagyobbak a prófétáknál. Mátyás király sem volt kevésbé bölcs, mint Salamon. Hát a többi nagy királyok? Írók, költők, alkotók, stb.?

Szertartásainkba belefoglaljuk őseink ma is elfogadható szokásait. Évezredek alatt kifinomult rituáléit, ha azok esetleges naivságukban is alkalmasak a lélek esztétikai igényének kielégítésére. Ilyenek például az imák és énekek.

A régiek, mint a Názáreti Jézus is tanítványaival, sokat énekeltek. Szent Jeromos azt írja a hunokról, hogy azok a saját írásaikból olvassák és éneklik a zsoltárokat.

Az énekről pedig a szentéletű Numidiai Ágoston tanította, hogy aki énekelve imádkozik, az kétszeresen imádkozik.

Éneklésben még a magyar népdalokat sem hanyagoljuk el. Jól mondta Pázmány Péter, hogy a magyar népdal édes testvére a vallásos énekeknek. A hazafias énekek, dalok pedig a lelkünkből jönnek, hiszen nincs talán a világon még egy nép, amelynek annyi oka lenne hazafias énekben kiáltani Istenhez, mint mi magyarok, az ő fiai.

Az ima és az ének között az a különbség, hogy míg az imádkozás lehet őszinte és lehet képmutató, addig az éneklés mindig őszinte, mert a dallam háttérbe szorítja kritikai érzéseinket. Másrészt, amikor az ember dalba önti érzelmeit, nem fontos, hogy az egy ismert személy felé irányuljon, hanem az legtöbbször csak egy személytelen ideál felé irányul, akit szeretne megtalálni, megismerni még akkor is, amikor arra semmi reménye nincsen. Különösen áll ez az Isten- kereső éneklésre, mert Istent sohasem fogjuk tökéletesen megismerni, mivel Isten nem engedi magát megismerni - nem azért, mintha félne attól, hogy nem találnánk őt tökéletesnek, hanem azért, mert mi nem vagyunk tökéletesek.

Ahogy a népdalokat a néplélek vágyai alapján a költők öntik formába, úgy az istenképzeteket is a nép tudósai, bölcselői, prófétái foglalják a nép ízlésének, lelki alkatának megfelelő keretbe.

Ez a keret a vallás. Mely a zsidóknál a judaizmus; az araboknál a mohamedánizmus; a latinoknál a katolicizmus; a szlávoknál a pravoszlávizmus; a germánoknál pedig a protestantizmus.

De hol vagyunk mi, magyarok? Mi a mi vallásunk? Hol vannak a mi prófétáink? Hol van a mi Szentírásunk, Ó- és Újtestamentumunk? Prófétáinkat, ősi vallásunkat kényszerből, a föld alól, és az égetések hamujából feléleszthetnénk, mint egy Főnix-madarat, meg kell küzdenünk a közömbösséggel, a hanyagsággal és az elmagyartalanodással és a hamis prófétálás haszonélvezőivel.

Hiába vannak próféták, ha tanításuk pusztába kiáltó szó, ha nincs, aki kövesse őket, ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk széttörni az ezer éves rabbilincset, ha nem akarjuk kinyitni lelki börtönünk ablakait és kapuit.

Döngessük hát mi a lelkiismeret, a magyar élniakarás kapuját és követeljük a lelkiismeret szabadságát, a több "világosságot", mint Goethe, a nagy költő-filozófus, aki halálos ágyán azt suttogta: "Mehr Licht! Mehr Licht!" "Több világosságot!..." Pár perc múlva az "örök világosság" fényeskedett néki.

Mi is követelhetjük a több világosságot, mert a mai emberek lelkét, főleg vallásilag még ma is nagy sötétség borítja.

A hit sáfárai, haszonélvezői nem is akarják a szellemi sötétség fátylát fellebbenteni. Követőik pedig félnek a világosságtól, mert a sötétségben megszokták, hogy "vak vezet világtalant" - mint Jézus mondotta, és azzal sem törődnek hogy a verembe esnek, mert Isten majd elküldi az ő egyszülött Fiát, aki kihúzza őket. De Jézus ezt nem ígérte, hanem azt mondta: "Ha meg nem tértek, méltók vagytok a gyehenna tüzére."

Ha egy egyszerű, tanulatlan ember, aki megszokta a babonás hiedelmeket, fél a magasabbrendű igazság megismerésétől, azt még meg lehet érteni. De ha egy művelt, nagy tudású ember, mint pl. Dr. Bíró Béla művészettörténész támadja és becsméreli az igazságkeresőket, a magyar nemzeti vallás hirdetőit, az ő esetükben már fel kell tételeznünk, hogy nem egészen a maguk nevében beszélnek és vádaskodnak, hanem megbízásból; vagy hízelgésből a nagyobb hatalom felé, vagy pedig féltik a nyájat, amelyikből élnek.

Dr. Bíró Béla például elismeri, hogy a vallásosnak mondott tömegben nagy a lelki sötétség, de azért a következőket írja:

"Régi dicsőségünk ábrándos kutatói, a ma reánk nehezedő éji homályban mesterséges fényforrásokat keresnek nemzeti önbizalmunk ébrentartására... Ez a vágy indította el azt a megható, magyar érzéssel telt, de teljesen tudománytalan, délibábos kutató munkát... melynek fő jellemzője, hogy művelői nem magas képzettségű szaktudósok, hanem szinte kivétel nélkül - kellő tudományos felkészültség nélküli műkedvelők... akik a világnevekkel dicsekedő "finn-ugor" nyelvészet művelőinek munkáját Habsburg zsoldon élő szélhámosok által felépített kártyavárnak, tudományos humbugnak rágalmazzák. E merész fantáziájú, dilettáns történészek arra az eredményre jutottak, hogy a magyarság sumér származék, és hogy a Duna-Tisza közén beszélt első kultúrnyelv a magyar volt. Ezek az őskutatók jól tudjak, hogy a vallásos érzés milyen mély gyökerű a magyar népben és azon keresztül igyekeznek híveket toborozni zavaros tanaiknak."

"A judeo-kereszténységet azzal a fölényes megállapítással vetik el, hogy maga Jézus sem volt zsidó, hanem ugyanabból az ősi turáni gyökérből származott, amelyből a magyar egyház alapítói származtatják magukat." És így tovább érvel Dr. Bíró Béla, mondván, hogy az őskutatás a szaktudósok kötelessége és joga. Neki Dr. Baráth Tibor, Badiny Jós Ferenc, Dr. Novotny Elemér, Dr. Bobula Ida, Csőke Sándor és Magyar Adrorján, Dr. Rimanóczy László, Dr. Besenyő Sándor, és még sokan mások, professzorok, tanárok: nem szaktudósok, mert nem a - Dr. László Gyula által is "hipotétikusnak" ítélt - zsákutcába vezető finnugorizmust művelik.

Ezek az igenis szaktudósok azt mondják, hogy nagy szükség van az amatőrök munkájára, mert ők megkötöttség nélkül dolgozhatnak, meglátásaikat követhetik, mert nem gátolják őket elkötelezettség a munkaadó és a hatalom iránt.

A Bíró Bélához hasonló szemellenzős tudósokkal nagyon nehéz és hiábavaló a vitatkozás. Nem is érdemes, mert "a karaván úgyis halad".

Nem szükséges nekünk "mesterséges fényforrásokat" keresnünk kutató munkáinkhoz, amikor, mint az égő Nap, világít felettünk az Egy-Örök-Igaz-Isten" egyházi-, párt- és egyéni érdekeket semmibe vevő Igazsága, melynek fényénél tisztelettel kutatjuk sok ezer évvel ezelőtt élt őseink dicsőséges történelmét, mert - mint Garay János, koszorús költőnk írja: "Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakához és a régi fénynél gyújt új szövétneket. S ha a jelennek halványul Sugára, a régi fény ragyog fel honára."

Talán sohasem volt a mindenkori jelennek sugára olyan halovány, mint most, amikor nemzetünknek nemcsak szellemi, hanem fizikai megsemmisítése is utolsó állomáshoz érkezett.

Kiváló íróink, mint Wass Albert, Gábor Áron, Petres Judit, Dr. Kollarits Béla, Flórián Tibor állandóan "egy mély lelki szükségletről beszélnek, amit világjárásuk során a külföldön élő magyarság összejövetelein, konferenciáin tapasztaltak, miszerint csak az idegen mítoszoktól, a nemzetköziségtől mentes, minden mástól megkülönböztető magyar történelmi alapú vallás menthetné meg a magyarságot a beolvadástól, a megsemmisüléstől.

Csodálom, hogy Dr. Bíró Béla és eszmetársai nem vették még észre ezt a mély lelki szükségletet. De ha észre is vették, írásaikat nem ez, hanem más irányú lelki szükséglet és elkötelezettség diktálja, mert másképpen nem gúnyolná az általa merész fantáziájú dilettánsnak mondott történészeknek azt a a megállapítását, hogy a magyar nép azonos származású az Oppert által "sumérnak" elnevezett és Sir H. C. Rawlinson által "ős-szkítának" mondott néppel, továbbá, hogy a Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában beszélt első kultúrnyelv a magyar volt, amit a Biblia írói kétezerötszáz évvel ezelőtt úgy fejeztek ki, hogy "Mind az egész Földnek pedig egy nyelve és egyforma beszéde vala." (Móz. I. Könyve 11. rész, 1. vers) Ez az egy nyelv, bibliaszakértők és történettudósok által térképre vetítve Góg és Magóg fiainak magyar nyelve volt Turántól az Atlanti-óceánig, és Sumértól Észak és Kelet-Afrikáig.

Miért fáj ez a magyar igazság Bíró Béláéknak? Miért fáj neki az, hogy a világ legnagyobb szellemóriása, a Názáreti Jézus a mi fajtánk, Nimród nemzetségéből?

"Mehr Licht": "Több világosságot!" Lelkiismereti szabadságot! Ezer év alatt sokszor letörtük a rabbilincseket, de az ármány hol a terror, hol a csapda, hol a megfélemlítés, hogy a gúnyolódás, hogy a kegyes mellébeszélés

fegyverével mindig visszaverte nemzetünket lelki tömlöcébe, mely előkészítője a fizikai megsemmisítésnek.

Ha semmi sem bizonyítaná a nemzeti vallás szükségességét, és megtartó erejét, már az is elég volna bizonyítéknak, hogy ellenségeink mindig lelkileg akartak bennünket rabigába dönteni, hogy annál könnyebben végezhessenek velünk gazdaságilag és politikailag.

A magyarok Istene azonban megengedte vagy egyenesen elrendelte, hogy legyenek nekünk Széchenyieink, Prohászkáink, Ravasz Lászlóink, Baráth Tiboraink, Badiny Jósaink és legyetek ti testvéreim, mint új próféták, akik bátran kiáltják Keresztelő Jánossal: "Térjetek meg őseitek hitéhez és újuljatok meg a magyar vallásban, mert a történelem fejszéje már a magyar életfa gyökerére vettetett és teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket, mert amely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik."

Mutassátok meg és valljátok bátran, hogy él még a magyarok Istene és vannak még prófétái. Hívjátok a még teljesen el nem fajult lelkeket istentiszteleteinkre, hogy meg tudjanak felelni a Hit sáfárainak, akik közül egy vidéki plébános a Vasárnapi Tudósító című bulletinjében panaszkodik, hogy: "Fülemhez jutott a magyar rádióból is, melyet nem hallgatok, de szónoklatok alkalmával is elég gyakori ez a szó: "a magyarok istene": Így kisbetűvel, mert ez, nem a mi Istenünk, aki kinyilatkoztatta magát Ábrahámnak, hitünk ősének..." és így tovább, összehordva hetet-havat. Csak azt nem mondja, miből gondolja, hogy a rádióbemondó és a szónok kisbetűvel "mondta" a magyarok Istenét. Hogyan lehet egy szót "kisbetűvel mondani"? Írni lehet, de csak gúnyolva. Az, hogy a főtisztelendő father Badiny Jós Ferenc professzort kinevezi "főtáltos"-nak. Nemigen vágyik erre a professzor, elég dolga van a katedrán. Aztán Főtisztelendő testvérem, nyissa csak ki Bibliáját, ahol sokszor van említve "Izrael Istene": Ez ellen tiltakozott-e már? Vagy Izraelnek lehet Istene, de a magyaroknak nem? Hát megnyugtatom Testvéremet: egy az Isten! De erről az egyről minden népnek más-más képzete van. Más tulajdonságú zsidók Jehovája, más az arab Allah, más az indián Manitu, más a hindu Vishnu, más a német Votán és más a magyarok Istene, aki nehéz időkben még Hadúr is.

Abban viszont igaza van főtisztelendőségének, hogy az ő hitük őse Ábrahám. Ezért hívják teológiai nyelven "judeo christianizmusnak". De abban már nincs igaza, hogy amint mondj: "...ez a kis csoport az őstörténet ürügyén megtagadja a kereszténységet": Tudnia kellene, vagy bevallhatná hívei előtt is, hogy az "Ábrahám ősiségű vallás nem kereszténység, hanem alapjaiban "judaizmus", szektáiban pedig "krisztiánizmus". Az igazi keresztények pedig mi, magyar vallásúak vagyunk, mert az egyenlőszárú ősi Kereszt - mint Isten hatalmának jelképe - a mi jelvényünk. A kereszténynek elismert erkölcsök a mi erkölcseink. Az Anderson professzor által elismert

"egyetemes ősvallás" - amelyből a mai nagy vallások lettek - a mi vallásunk, melyet a Názáreti Jézus és őelőtte már Keresztelő János is hirdetett. A keresztség szentsége szintén a mi őseink sok ezer éves hagyatéka, melynek Jézus is alávetette magát, mert - mint ő mondta - "Illik nekünk minden (régi) igazságot betöltenünk". És az Isten és ember közti szövetség, melyet Isten kötött Nimród dédapjával, Noéval, melyet Zarathustra meghirdetett és a Názáreti Jézus felújított az úrvacsorában, és őseink is gyakoroltak a vérszerződésben, egy szittya-magyar szent szertartás.

Ne higgyetek hát a vádaskodóknak és a rágalmazóknak, hanem sajnáljátok őket, mert mint Jakab apostol mondja: "A rágalmazó nyelv megszeplősíti a testet és lángba borítja életünk folyását". Ne legyetek ti ezekhez hasonlóak és ne legyen gyűlölet a ti szívetekben, hanem a ti hiteteket cselekedetekkel igazolva, hívjátok barátaitokat a magyarok Istene tiszteletére, hogy elmondhassátok János apostollal:

"Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy immár Isten fiainak és leányainak neveztetünk, mert immár Isten gyermekei vagyunk". Úgy legyen.

Végezetül Testvéreim, énekeljük el a Himnuszt, és áldjon meg titeket az Isten békességgel, kitartással és jó egészséggel. - Úgy legyen!

1990. július-augusztus hó

NAGY VOLT HAJDAN A MAGYAR

A III. NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUSON ELHANGZOTT ELŐADÁS

Dr. László Gyula Magánbeszéd a kettős honfoglalásról című értekezésében felteszi a kérdést, hogy:

1. "A magyar Krónikák miért nem szólnak egy szót sem az avarokról? Azért, mert az avarok is magyarok".
2. "Téves az az állítás, hogy Nagy Károly hadjáratai megsemmisítették az avar népet".
3. "A nagy tömegű avarságnak egyetlen faji nevét sem ismerjük, hacsak pl. BÉCS neve nem az ő hagyatékuk".
4. "Nagy Károly még az avar hadifoglyokat is hazaengedte és nagy avar tömegeket telepített le a szlávok ellen".
5. "Az avarok és a honfoglalók települései kikerülik egymást békés egyetértéssel és a kései avarok megérték a honfoglalást. Igen nagy falvakban laktak, tehát nyilván oklevelek is maradtak utánuk. Hogyan lehetséges hát, hogy nyomuk veszett"?
6. Az avarság közé 670 táján nagy tömegű magyarság vándorolt be.
7. "Azért nincsenek avar helyneveink, mert a kései avarok is magyarok voltak":

A kérdésekre Padányi Viktor már előbb megadta a feleletet, miszerint: "A felettünk uralkodó kategóriának szüksége volt a német nagyság és a magyar törpeség kihangsúlyozására és egy kollektív magyar kisebbségi érzés kialakítása és fenntartása céljából".

Ennek a kisebbségi érzésnek kialakítói pedig a német-római hódító politika papi csuhába öltöztetett ügynökei voltak - írja Dr. Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvében. Minden írásbeli és tárgyi emléket begyűjtöttek és elégettek, megsemmisítettek, ami ősi múltunkra, ősi kultúránkra és ősi vallásunkra emlékeztetett.

Azt még csak megengedték, hogy úgynevezett "Honfoglalók" ázsiai múltját kutassuk a finnugorizmus szemüvegén keresztül, de a sumér-magyar rokonság és főleg a Kárpát-medencei és európai ősi múltunk kutatása a hallgatás leplével lett tőlünk elzárva.

Rober J. Scrutton The other Atlantis (Sphere Books Ltd. London) című könyvének előszavában írja, hogy: "Bemutatom történetét egy elfelejtett népnek, amelytől örököltük a legszebb eszméket a jó kormányzásról, jogról, erkölcsről és társadalmi biztonságról, melynek jelentőségét már kezdjük elveszíteni; és az elfelejtett európai nemzeti közösséget, ahol az egyéni és társadalmi szabadság, biztonság és méltányosság volt az eszmény, a vallás és a köztörvény ".

Scrutton e könyvében azt írja, hogy Európa templomépítői a magyarok voltak, akik mágusaik vezetésével kultúrát alkottak Európában. Huszonháromszor vannak a magyarok említve - úgy ahogy mi írjuk: "magyar". A mágusok még többször.

Ezzel kapcsolatban az a kérdés is felvetődik, hogy: vajon milyen nyelven beszélhettek azok a magyarok?

A feleletet a Biblia írói is megadják, amikor a Genezis 11. rész első versében az írják, hogy:

"Mind az egész Földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala ". Ez az "Egész Föld" és ez az egynyelvű terület a "Hammond" bibliai atlasz szerint Noé családjának: Gomer, Javan, Magóg, Fót és Madai fiainak nyelve volt, az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig, már abban az időben is, amikor a zsidó nemzet még nem is létezett, ősapjuk Ábrahám még meg sem született.

Őseurópai múltunkat tehát a Biblia is bizonyítja, mely az úgynevezett "bábeli nyelvzavarig" egy magyar őstörténelem. Zsidó nemzet akkor még nem is létezett, mert ősatyjuk, Ábrahám - a Genezis 11. fejezet 26. verse szerint - még sok idővel későbben született.

Robert Charroux francia történész Le Livre des Secrets Trahis (Feltárt titkok könyve) című műve 138. oldalán azt írja, hogy:

"A bibliai történetek nem a zsidók történelme, hanem a mienk".

Mármint a franciáké. És ha úgy vesszük, hogy a francia, vagyis Frank birodalom és nemzet alapítói a Kisázsiából jött galaták, akik Trója pusztulása után a Kárpát-medencébe, onnan pedig nyugatra, a Szajna vidékére költöztek, akkor közel jár az igazsághoz.

Gregory of Tours frank püspök (A. D. 358-94) The history of The Franks című könyve 125. oldalán erről a következőket írja: "It is commonly said that the Franks come originaly from Pannonia..."

"Vagyis": általában mondják, hogy a Frankok eredetileg Pannóniából jöttek". Claude Tchon (Guide De La France Misterouse, Page 669.) ezt részletesebben írja, mondván, hogy: "Trója város pusztulása után Francion, Hector fia, Priamos unokája Magyarországon telepedett le. Utódai 200 évi ott-tartózkodás után, Ybor vezetésével nyugatra vándoroltak és a Szajna partján szervezett társadalmat alapítottak ".

A Képes Krónika 3. fejezete szerint: "Jáfet fia GOMER, kiről a Galatákat, a későbbi Gallokat, Franciaország népét nevezték el... Trója pusztulása után először Pannóniába jöttek és ott erős várost alapítottak Syccan hegye alatt, az Ister (Duna) folyamánál, a Syccan hegyéről a várost (a mai Óbudát - M. F.) Sycambriának hívták és négyszáz esztendeig időztek itt

Krisztus megtestesülése előtt. Végül a keleti népektől való félelmükben átköltöztek nyugatra és a Szajna vidékét foglalták el. Ezt nevezték el az említett vezérükről Francióról Franciaországnak, fővárosukat pedig Franció apja után Párizsnak".

Ezek szerint őseurópaiságunk mellett még francia-magyar származási rokonság is fennáll, mely tényt történészeinknek hangsúlyozni, és Akadémiánknak a külföldi egyetemeken hivatalos kiadványokkal tudatosítani, politikusainknak pedig tárgyalásaikon ki kellett volna használni, nem pedig átengedni ezt a lehetőséget az oláhoknak, akik ezt ki is használták a "Trianoni és Párizsi Béketárgyalásoknál, ahol a mindig magyar "Kincses Erdélyt" koncul dobták nekik.

A franciák már a televízióban közvetített tüntetéseken is "román testvérekről" kiabálnak és szónokolnak.

A francia-magyar rokonságnak másik vonatkozása az is, hogy Nagy Károly frank császár - aki örökség jogán tartott igényt Pannónia birtoklására - Kis Pipin frank király és Berta avar hercegnőnek volt a fia.

Ennek története az, hogy Kis Pipin feleségül vette Flore, magyar (avar) király és felesége Blancheflor "világszép leányát", Bertát.

Berta hercegnő valódi nevét nem tudjuk. A név valószínűleg germano-latinizált fordítása az ő magyar nevének. A magyari népek női névként előszeretettel használtak virágneveket, csillagneveket, vagy régi királynők neveit. Így a Berta lehet Berenice egyiptomi királynő nevének, vagy pedig a Berenice csillagképnek változata is, ami megengedi nekünk, hogy a Csilla névre gondoljunk. De az is lehet, hogy a legendáriusok az anyjára adták az ő nevét: Blancheflort, ami Fehérrózsát jelent franciául, de jelenthet magyarul Hófehérkét is.

A hófehérke nevet a magyar mesevilágból jól ismerjük, melynek egyik változatában a cselszövő boszorkány leánya belenéz a lelkiismeret arany tükrébe és kérdi ettől: "Tükröm, tükröm mondd meg nyomban; Ki a legszebb országomban?" És a tükör válaszol: "Szép vagy, szép vagy, szebb a Napnál. Hófehérke szebb náladnál." Berta, vagyis Hófehérke történetében is ott volt a boszorkány: az édesanyja társalkodónője, Magiste, akinek szintén volt egy szép leánya: Aliste, a tükörbe néző. Cselszövésüket részletesen ismerteti Rajkai László a Berta mondája és a kettős honfoglalás elmélete című értekezésében, mely szerint a történet végül mégis Kis Pipin frank király és Hófehérke boldog házasságával végződik. Az ő második gyermekük volt Nagy Károly frank király és császár.

Hófehérke a magyar mesevilágban tovább él és bizonyára sír történészeink és politikusaink nemtörődömségén, akik elmulasztották felhasználni francia vonatkozásait.

A magyar mesevilágnak másik francia-magyar vonatkozása a mesebeli dúsgazdag "Burkus király", akit meseirodalmunk igyekezett a cseh királyra vonatkoztatni. De dr. Fehér Mátyás szerint ez a szikán-frankok amaz uralkodójára vonatkozik, akinek nevét Burgundia és Bourgess városa még ma is őrzi.

A francia-magyar barátság ápolására fel lehetne használni Szent Márton történetét is, aki Sabariában - a mai Szombathelyen - született és a pécsi katakombáknál hajtotta fejét a keresztvíz alá i. sz. 341-ben. Majd Hilárius püspök szolgálatába állt Pictaviumba (ma Poitiers). Később visszatért Szombathelyre téríteni. Apját azonban nem tudta megtéríteni. Ezután vissza akart témi Pictaviumba, de onnan már Hilárius püspököt számőzték, mert az áriánusok ott hatalomra kerültek. Mikor Hilárius visszatérhetett, Márton is visszament Galliába, ahol Hilárius a mai Vienne megyei Ligagében birtokot adományozott neki és ő ott kolostort is épített. Tíz esztendő múlva, 371-ben Turones (a mai Tours) városban püspökké választották.

Így lett ő St. Martin de Tours. De a tiszteletére 1961-ben Franciaországban rendezett nagy ünnepségekre XXIII. János pápa azt írta Tours érsekéhez hogy:

"Ne feledkezzenek meg imáikban Szent Márton szülőhazájáról, Pannóniáról, a jelenlegi Magyarországról sem és ajánlják testvérileg az ő hathatós közbenjárásába a nemes nemzet megpróbáltatott fiait." - írja dr. Pósfay Pongrác Szent Márton című értekezésében.

Szent Márton utóda volt a toursi püspökségben Gregorio de Tours, aki i. sz. 590-ben megírta a frankok történetét, akik Sicambriából, a mai Óbuda környékéről négyszáz évi tartózkodás után költöztek a Szajna partjára, magukkal víve bizonyára jó néhányan avar feleséget és az avar-magyar nyelvet és megépítették AVARICUM városát Frankhon közepén.

Az európai magyar múlt igazolásához tartozik Atilla nagy királyunk szereplése is, aki a Thuróczy János által Mátyás királyunk könyvtárában megtalált "Csodálatos és emlékezetes Genealógia" szerint Noétól kezdve 38 uralkodón keresztül, szintén Noé, Kush, Nimród, Hunor, Kadar - és így tovább - Bendekush leszármazottja, GOMER ivadéka volt.

Több történész állítja, hogy Atilla nem volt pogány, hanem keresztény és ifjú korában cserelovagként néhány évet Rómában töltött.

Friedrich H. Martens The Romunce of Evolution című kétkötetes művében Atilláról elég tömören, de érdekesen értekezik, az Atilla esküvőjére igyekvő két lovag szájába adva mondanivalóját.

- "Miféle misztikus ember ez az Atilla, akiről azt mondják, hogy nincsen vallása" - kérdi az egyik.
- "Valamilyen vallásának lennie kell, ha Isten Ostorának hívja magát és ragaszkodik hozzá, hogy ő birtokolja Hadúr kardját" - mondja a másik.
- "Formaságok őt nem zavarják. Első minisztere is a keresztény görög Onegézius.
- "Furcsa ember. Ahelyett, hogy megdöntené Rómát és Konstantinápolyt, inkább a fövenyes partokat keresi".
- "Úgy látszik azért szereti, mert emlékezteti őt keleti hazájának sztyeppéire".

Amikor a két lovag arról beszél, hogy Atillának mégiscsak van valamilyen vallása, mert Isten kardjához ragaszkodik, tehát Isten-hívő, akkor igazat mondtak. Atilla keresztény volt, de nem római és így Róma pogánynak tartotta őt is, mint minden keleti keresztényt.

Ezért nem hódította meg Bizáncot, hanem csak adót szedett tőle. Rómát pedig azért kímélte meg, mert Leó pápa elébe ment és hivatkozva ifjúkori barátságukra, kérte, hogy kímélje meg Rómát. Barátságuk még abból az időből eredt, amikor az ifjú Atilla éveket töltött Rómában mint cserelovag, mialatt Aeitus - a későbbi római hadvezér - Atilla apjának udvarában, mint apród, tanulta a hadvezetést.

Az csak jámbor mese, hogy amikor Atilla a pápa kezében meglátta a keresztet és feje fölött az acsarkodó szenteket, úgy megijedt, hogy hadait visszafordította.

Bezzeg a germán vandálok vezére, Alarik, majd Genserik, nem voltak ilyen kegyesek, hanem irgalmatlanul kifosztották Rómát. Nekik hiába volt a pápa érvelése, hogy Róma szent város. Az acsarkodó szentek is jóindulatú semlegességgel távol maradtak.

Atilla nagylelkűségének másik bizonyítékát a legszebben Gárdonyi Géza írja le A láthatatlan ember című történelmi regényében.

Amikor Atilla nyugati hadjáratában - írja Gárdonyi - Troa város püspöke, Lapus, a város tanácsnokainak kíséretében elébe ment és megkérdezte tőle, hogy ki ő, aki feljogosítva érzi magát, hogy országokat hajtson igájába? -Atilla latinul felelt:

"Ego sum Flagellum Dei". (Én az Isten ostora vagyok.)

No ha így van, ha téged Isten küldött, akkor mi nem tehetünk ellened semmit. Jer, végezd el rajtunk is munkádat". - És megfogta Atilla lovának kantárszárát és vezette be a városba.

Atillát meghatotta az agg főpap gesztusa és meghagyta alvezérének, hogy senkinek se essen bántódása a városban.

"Te szent ember vagy és szerencse van azokkal, akikkel Te élsz. Néhány napig a vendégem kell, hogy legyél:'- mondotta az Isten Ostora az öreg püspöknek.

Ilyen volt a nagy király, a császár. Kegyes, ha lehetett - de szigorú, ha kellett.

Atilla szerepe az európai történelemben sokkal nagyobb volt, mint ahogy a velünk szemben ellenséges nyugati történészek beállítják.

Ő volt az első, aki PÁNEURÓPÁT tervezett konnacionalista (nemzetek közötti) alapon és az összekovácsolást meg is kezdte, de korai halála, tragédiája meggátolta a keresztülvitelben.

Az ő uralma alatt még lett volna lehetősége és értelme az Európai Uniónak, mert akkor még az Atlanti-óceántól az Uralig - amint azt a Hammond Historical Atlasz és lsaak Asimov Guide To The Bible című művében bizonyítja - mindenütt Noé unokái, Nimród fiai, Gomer és Javan, Góg és Magóg leszármazottai éltek, akikben még élt a mítosszá magasztosult tudat, hogy Atilla Noé és Nimród egyenes leszármazottja volt, amiről a Thuróczy Krónika közöl egy családfát. Eszerint Noétől a harmadik leszármazott Kush, a 4. Nimród, az 5. Hunor, a 9. Keve, a 12. Kattar, a 17. Csanád, a 19. Beezter, a 23. Kölcse, a 24. Levente, a 25. Lél, a 29. Bulcsú, a 32. Kadicsa, a 36. Turda, a 37. Bendekush, és a 38. Atilla, akinek egyenes leszármazottja volt Álmos vezér és fia, a "honmentő' Árpád.

Az atlantiszi származású baszkoknál még ma is él ez a tudat, mert amint dr. Fehér Mátyás Jenő, A waltharius Manu Fortis című hősköltemény avar vonatkozásai című értekezésében írja:

A Waltharius... hőskölteményben Eckehardt szerzetes a tizedik században azt írja Európa népeiről, hogy:

.. joggal számítjuk közibük Pannónia népét,
melyet többnyire csak hunnak nevezünk...

ím, ez erényeiben és harci tusákban erős nép
Nemcsak a szomszédos tereken terjeszti hatalmát,
Ám utat is lelt és lenyomult a nagy Óceánig,
Védve a hódoltat, hódítva az ellenállót.

Úgy mondják, hogy e faj ezer éve uralkodik immár". (Kozma Andor fordítása)

Dr. Fehér Mátyás még megjegyzi, hogy ő is élt a baszkok földjén nyolc község lelkészeként és sok régi házban és kastélyban találkozott Atilla képeivel.

Majd megjegyzi, hogy a baszkok között élő hun hatásoktól E Böhle Komél és Kőrösy Albin is megemlékeznek útleírásukban.

Atilla bizonyára tisztában volt származásával és a Hun- Magyar nép történetével. Ismerhette családfáját, talán jobban is, mint Kézai mester, vagy Thuróczy János. És ha csak mítosz lenne is a Noétól és Nimródtól való személyes származás - népi származás akkor is fennáll, mert a mítoszok mögött mindig van valami történelmi valóság, miszerint "Nagy volt hajdan a magyar!" - még akkor is, ha minden szomszédja a saját nyelve és érzülete szerint nevezte őket.

Az Atilla óta eltelt másfélezer év alatt nagyot változott Európa népesedési arculata. Szándékának keresztülvitelében az asszonyi kéz merénylete meggátolta. Politikai hatalma szertefoszlott, de a nép maradt, a paraszt nem hagyta el földjét és megérte az Álmos és Árpád által vezetett honfoglalást, befogadta a jövevényeket. Egy volt a nyelvi gyökér és egy volt a nemzettudat. Árpád hadvezéri zsenialitása megmentette a nemzetet a nyugati, német-római inváziótól. Győzelmesen vívta meg a "Bánhidai csatát" Konrád német serege ellen. A győzelemmel megmentette a magyar nemzetet, de a "honvesztést" utódai hajtották végre, mert ő a bánhidai, három napos csatában kapott sebeibe 907. július 7-én belehalt. Egységes nemzetet hagyott a Kárpát-medencében. Nem is mertek a németek Magyarország ellen hetven évig hadjáratot indítani.

Történt pedig, hogy Taksony fejedelem halála után, az Úr 972. esztendejében Taksony fia, Géza lett a fejedelem, kinek feleségétől, az erdélyi Gyula lányától, Sarolttól ekkor már volt egy hároméves fia, Vajk, aki a keresztségben - nem tudni, hogy anyja életében, vagy annak halála után az István nevet kapta. István csak két éves volt, amikor édesanyja meghalt. Géza nem sokáig özvegyeskedett, hanem feleségül vette a lengyel hercegnőt, Adelhaidot, aki mulatós asszony és goromba természetű lévén, nem sokat törődhetett mostohafia nevelésével. Istvánt a német császári udvar papjainak nevelésére bízták.

Nemsokára megindult a német-római cselszövés, hogy a német nevelésű, magyarul nem is tudó Istvánból magyar királyt kellene csinálni. De ennek még volt egy akadálya, mégpedig az, hogy Géza fejedelem öccse, Mihály még élt, és a szenioritás alapján Géza halála után ő következett volna a fejedelmi székébe.

Mihályt azonban meggyilkolták. Vajay Szabolcs szerint Géza fejedelem ölette meg. Vajay szerint Géza véreskezű politikáját az egész középkoron át rejtegették és csak Ransanus - aki Mátyás király udvarában volt a nápolyi király követte - előítélet mentes írása mentette meg az utókor számára ezt az álláspontot. Ezért írta II. Szilveszter pápa Gézának, hogy:

Neked nem adatik meg amire gondolsz, mert embervérrel szennyezted be a kezedet." Nem tudhatjuk azonban, hogy nem könnyebb volt-e a Pápának is Gézára fogni a gyilkosságot, mintsem a papi ruhába bújtatott német politikai ügynökökre, akik tízezer német lovaggal és legalább kétszer annyi fegyveres kísérettel és német feleséggel együtt hozták Magyarországra Istvánt, hogy Koppány leverésével nekik engedelmes királlyá tegyék őt, megszegve ezzel másodszor is a Vérszerződés 1. §-át, miszerint a Fejedelmet "Választás" útján Árpád leszármazottai közül kell a nemzeti gyűlésnek megválasztani.

Mihály és Koppány hercegek vére az Égre kiált, a Magyarok Istenéhez - nem azért, mert István lett a király, hanem azért, mert az ő vértanúságuk árán törték kerékbe a nemzet gerincét és tették a nemzetközi egyház gyarmatává az országot, tíz püspökség között osztva fel a legyilkolt nemzetségfők birtokait. A püspökök közül egy sem volt magyar De még az utódaik között sem, mert Magyar Pál mester a XIII század elején még nem talált Magyarországon olyan főpapot, aki tudott volna magyarul.

Ez lett az eredménye a Hartvik püspök által István király szájába adott és Imre herceg részére írt úgynevezett végrendeletnek, miszerint: "Pártold és istápold az idegeneket, mert gyenge az egynyelvű és egy erkölcsű nemzet". Királyaink, főpapjaink be is tartották ezeket az intelmeket, főképpen Erdélyre vonatkozólag. Elrománosították a mindig magyar Erdélyt. I. Rákóczi György a "Bibliás fejedelem", Lépes György püspök, Bethlen Gábor Fejedelem és a Vatikán: mind előidézték vallásos irodalmon és telepítéseken keresztül Erdély elrománosítását.

Ezért mondta 1919-ben Eperjesen egy cseh ezredes, hogy: "A magyarok magukra vessenek, mert ezer éven keresztül nem magyarosították el nemzetiségeiket."

Bizony Szent István intelmei helyett jobban tették volna, ha Atilla intelmeihez tartották volna magukat. Atilla rendelkezése ugyanis az volt, hogy:

"Minden hun és mindazok, akik közénk jőve hunok akarnak lenni, meg kell hogy tanulják a nyelvünket és szokásainkat. Akik ezt nem teszik, azokkal elővigyázatosaknak el kell lennünk." (Wess Roberts Ph.D.: Leadership Secrets of Attila The Hun, Chapt.3.)

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mik vagyunk? Hunok, Avarok, vagy Sumérok?

Ripley amerikai történész szerint: "A magyarság őseredetű európai nép." A G. Philip Sons által Londonban kiadott Gibrary Atlas szerint az Avar birodalom i. sz. 600-ban még Közép-Európától a Kaszpi-tengerig terjedt. Az 1959-es szovjet népszámlálás a Kaukázus és a Kaszpi-tenger közötti Dagesztánban még 268.000 polgár vallotta magát Avarnak.

S. E Tolstov, Alexander Kifisin, Boris Perlov stb. által feltárt leletek mind a Skytha-Hun-Avar-Magyar népünk hagyatéka. Perlov: a Torma Zsófia régészeti munkáját méltatva, Tatárlaka üzenete című szakvéleményében írja, hogy: "Az időszámításunk előtti 1542-ben a nomád avarok északnyugatról behatoltak Kínába és oda teljesen kialakult írásbeliséget hoztak magukkal."

Ft. Dr. Szelényi Imre teológiai tanár szerint a honfoglalók Árpádi törzse a Kaukázustól délre eső területről, Árpád, Emese, Hunor, Mary és Nimrud városok vidékéről származik. Itt volt a VAN tó körül ADIABENE királyság. ahonnan - mint Anonymus írja - a Magóg király nemzetségéből származó Ögyeg, Dentumagyaria igen nemes vezére, feleségül vette az adiabenebeli vezérnek leányát, Emesét, akitől fia született, aki az Álmos nevet kapta.

Újabb történelmi művek szerint a Názáreti Jézus édesanyja - akit Ft. Szelényi Imre is sumér Nagyasszonynak nevez - egy adiabenebeli hercegnő volt. Ha ez igaz, akkor Jézus és Árpád apánk között vérségi kapcsolatnak kellett lenni. Én hiszem, mert még senki sem szólt ellene.

Erről már részletesebben is írtam a Szittyakürt 1984. májusi számában, melyet az Ausztráliai Magyarság és a Magyar Hit című újságok is átvettek. Hát most már mik vagyunk, Európai Magyarok- Avarok? Ázsiai Szkythák? vagy Szuméri Sumirok? A feleletet a bibliai térképek és a Genezis 11. rész első verse adja meg mondván, hogy:

"Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala." És ez az egynyelvű és egyféle beszédű nép csakis egy népcsalád lehetett, bárhogyan is nevezte egyik szomszéd a másikat.

Ezért írhatta Horváth István keszthelyi plébános Villax zirci apáthoz, hogy: "Arra a soha nem képzelt meggyőződésre jutottam, hogy a Mindenható az első emberben magyart alkotott". Barátai meg is vádolták, hogy mindenütt magyart lát és szerinte az Isten még Ádámmal is magyarul beszélt. Sir John Boweing világhírű nyelvész azonban Horváthnak ad igazat, írván, hogy: "A magyar nyelv a messzi múltba megy vissza, amikor a legtöbb, Európában beszélt nyelv még nem is létezett... Ez az a nyelv, amely állhatatosan és szilárdan, önmagában fejlődött... és a legrégibb, legdicsőbb műemléke a nemzeti önállóságnak és lelki függetlenségnek... eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény - és aki megfejti, az az isteni titkokat fogja vizsgálni. Annak is az első tételét: "Kezdetben vala az Ige. És az Ige vala az Istennél. És Isten vala az Ige."

A magyar nyelv tehát az Ige nyelve. A Szent Lélek nyelve, mert ezen a nyelven tanított András apostol Pannóniában és Tamás apostol az indiai Hunzáknál, János Kisázsiában, stb. (Ap. Csel. 2 rész 4-11. vers.)

Ez volt a nyelve Ádámnak, Noénak, Nimródnak és Gómer, Góg és Magóg leszármazottainak.

Ezen beszélt a Názáreti Jézus és mint Ravasz László mondja:
"Ezt beszélni az igazi ARS HUNGARICA."

"KEZDETBEN VALA AZ IGE"

"Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige." Mondja János Evangéliumának kezdő fejezete. Ebben a két sorban benne van az egész teremtett Világ lényege.

Kezdetben vala az Ige és Isten maga az Ige. Eszerint a teremtett Világban sajátmagát adta, sajátmagából formált mindent és így minket, embereket és az összes élő és anyagi Világot, sőt a Szellemvilágot is.

Régóta hiszi már az emberiség, hogy ez a mi Világunk nem az egyedüli, hanem van egy - a közönséges ember által nem érzékelhető szellemvilág is: amely a pszichiátria vagyis a lélekelemzés; továbbá a hipnózis; és a mind gyakrabban előforduló resuscitáció vagyis feléledés szerint létezik is, s ezek azt bizonyítják, hogy az ember nemcsak testből, hanem inkább egy szellemi valóságból, lélekből áll. Lélekből, amelyet Isten küld el Önmagából, hogy a biológiai kényszer folytán létrejött szervezet, így az emberi szervezet működését is irányítsa, mely irányítást úgy hívjuk, hogy lelki kényszer, mely Isten akaratát fejezi ki a tökéletes emberben.

Az ember kettős lény. Testi és lelki, vagyis inkább fordítva: Lelki és Testi. A lelki tevékenység mellett a testnek is megvan a maga másodlagos funkciója, mely az akaratban nyilvánul meg és amely nem mindig és nem mindenkinél egyezik a lelki kényszerrel, a lelkiismerettel.

Mindezek a jelenségek és fogalmak ma már állandó tárgyai a tudományos kutatásoknak, melyeknek legfelsőbb fóruma a természettudományos teológia. Társadalmi vetülete pedig a vallás, mely nélkül sem emberek, sem népek nem élhetnek, mert a vallásnak kell megtanítani az embert arra, hogy hogyan sáfárkodjon Isten ajándékával, az Élettel és hogyan illeszkedjen bele a társadalomba, hogyan végezze napi tevékenységét, hogy ne ütközzön a társadalmi renddel és az emberi együttélés írott vagy íratlan szabályaival. A vallásnak tehát tanító, de egyúttal ellenőrző szerepe is van, amely kihat a politikára és mindazon kötelességekre, és tevékenységre, amelyek a társadalom, vagyis a nemzet fejlődését és fennmaradását szabályozzák és biztosítják.

Ezért a vallásos tanítás, az úgynevezett igehirdetés szükséges dolog, mert a nép, mint tömeg, nem tud egyformán gondolkodni és tevékenykedni és Istent és Isten akaratát sem érti meg tanítás nélkül.

Bahá-Ulláh, a szittya származású elamita bölcs azt mondja, hogy "Az igazi vallásos élet nem fordít el a világtól, hanem képessé tesz arra, hogy jobban éjünk benne. Mert a hittel művelt tudomány, művészet és munka

Istentiszteletnek számít. Minden, egész szívvel végzett törekvés és fáradozás: Isten-tisztelet, ha nemes alapgondolatból ered és az egyéni boldoguláson felül a közösség javát is szolgálja".

Vonatkozik ez a történelemtanítás nemes munkájára is, ami nem választható el a vallástól, mert a vallásos tanítást egy nemzet sem nélkülözheti, sőt még a nemzetközi világállam, a krisztiánizmus sem, amely a zsidó mitológiára van alapítva.

Minden nemzetnek van egy vallásosan ápolt származástudata, mely a Teremtéssel kezdődik és a nemzetté alakulással folytatódik.

A történések sorrendjében a mi magyar nemzetünk is elindult valamikor, valahonnan. Hogy honnan, azt már tudjuk, de hogy mikor, azt még csak nem is sejtjük. A történészek Árpád, Atilla, Nimród, Noé népén és Atlantisz földrészen keresztül, a Csendes Óceánban elsüllyedt MUROR kontinensig vezetik vissza nemzetünk származását, vándorútját.

De vajon kiindulási helyünk volt-e Muror, vagy az is csak egy átmeneti szállásunk? Ki tudná ezt megmondani? A találgatások, miszerint Murorba is más kontinensről, vagy talán más égitestről kerültünk, nem jelentenek nekünk bizonyosságot.

Egy azonban bizonyos. Ha értelmünkkel felfogni nem is tudjuk, de hittel hisszük, hogy kezdettől fogva vagyunk. És csodák csodája, ezzel a hitünkkel nem vagyunk egyedül. Egy idegen tudós, az angol Sir John Bowring THE POETRY OF MAGYAR című művében, a magyar nyelvvel kapcsolatban a következőket írja: "A magyar nyelv eredete a legcsodálatosabb tünemény... aki megfejti, az az isteni titkot fogja boncolni, annak is az első tételét: "Kezdetben vala az Ige...

Sir John Bowring világhírű nyelvtudósnak minden szavából meggyőződés és felelősségtudat cseng. "Kezdetben vala az Ige... " - írja János evangélista, mely csak egy egyszerű utalás a lét kezdetére, a teremtésre. Ehhez hasonló szépségben csak a murori "Szent Sugalmazású Iratok" fejezik ki a teremtés fogalmát a "Nacaal Tabletek" feliratain, amikor azt mondja: "Kezdetben a mindenség csak lélek és szellem vala. És vala minden élettelen és csendes. A végtelenség üres volt és sötét. Csak a legfőbb szellem lebegett a sötétség felett:" Majd következik a teremtéstörténet hat korszakon át, sokkal modernebb formában, mint az ótestamentumi mózesi teremtéstörténet.

A murori "Szent Sugalmazású Iratok" szerint az emberiség bölcsőjét Murorban, vagy ahogy jobban ismerik, Múban ringatta a Mindenható. Innen indult el a mi népünk is a tíz nemzetség egyikeként, hogy Közép-Amerikán át Atlaniszt kolonizálva, ott a régi világ legfejlettebb civilizációját építse ki, mint Madzsa és Kushi nép.

A Szent Sugalmazású Iratokon kívül, pár évvel ezelőtt a mexikói homokbányákból a régészek hatvankilenc, huszonháromezer évesnél régebbi murori vonatkozású papirusztekercset ástak ki, amelyek igazolják a Naacal

Table és Troano Kézirat néven ismert régészeti leletek adatait, miszerint már Murorban fejlett vallásos élet folyt, ami - természetesen -Atlantiszban folytatódott és továbbfejlődött, majd elferdített formában átszármazott a görög mitológiába és a kushita szumér mitológián keresztül az ótestamentum néven ismert zsidó mitológiába.

Mindezek azt mutatják, hogy Ft. Dr. Zakar Andrásnak igaza van, amikor a "Sumér Hitvilág és a Biblia" című könyvében azt írja, hogy "Egyre világosabb, hogy az Ábrahám előtti emberiség több százezer évnyi története folyamán sem nélkülözte az isteni gondviselés jótéteményeit. A semita népeket megelőző nem semita kultúrák páratlan emlékei, tisztult erkölcsük, jogintézményeik, szellemi alkotásaik, stb., olyan értékeket is felmutatnak, amilyenekre Ábrahám ivadékai hosszú idő után, még a kinyilatkoztatás birtokában sem jutottak el" Majd folytatva, igen fontos megállapításra jut, mondván, hogy "Világos, hogy az Ószövetséget megelőző időkkel kapcsolatban sokkal határozottabban kell beszélnünk az ős- Szövetség, vagy Alapszövetség koráról."

Ezek a kijelentések - bár a tudomány által már rég megállapított igazságokat tartalmaznak - egy ószövetségi alapú keresztény pap szájából rendkívül szokatlanok, sőt az ő körülményeit ismerve veszélyesek és szinte csodálatos, hogy Róma nem ítélte őt legalább sötét zárkára. Mert a keresztény tanítások sohasem ismerték el, hogy az ószövetségi időket megelőzően is voltak próféták, akik a megvilágosodás birtokában Isten igéjét hirdették. Nem ismerte el, hogy a kereszténység már Jézus fellépése előtt is létezett, mert Keresztelő János már azelőtt is keresztelt. A közép-amerikai Mayák is kereszteltek felnőtteket is, és gyermekeket is. Sőt valószínűleg Murorban is keresztelhettek alámerítés formájában, mert néhány évvel ezelőtt egy expedíció a Csendes-óceán szigetvilágában olyan népekre bukkant, amelyek fehér embert még nem láttak és a civilizált világról, a kereszténységről fogalmuk se volt. Mégis gyakorolták az ifjak férfivá avatásának formáját alámerítéssel úgy, amint azt az őskeresztények is tették.

De vajon kik lehettek az ős-szövetségi próféták? A tudósok alig merik kimondani, hogy Közép-Amerikában Mayák, Atlantiszban Magyák, Mezopotámiában Magi-arok, vagyis a mai nyelven magyarok voltak. Ezért a kijelentésért még nem is nagyon régen inkvizíció, máglyahalál és enyhébb esetben kínpad járt. Ma már azonban a történelem által bebizonyított tény, hogy Zarathustra pártos-szittya, Buddha shaka-szkyta, Jézus samariai szittya, "Nimród fiainak fia" - mint a Talmud írja vagyis mind szittya magyari származású volt. A próféták sorsa sohasem volt könnyű, mert az ő fellépésük mindig azokra az időkre esik, amikor a nép fizikai és lelki terror alatt élt. Vonatkozik ez Zoroaszterre, Buddhára, Jézusra és a többiekre is. A régi világ országainak politikai berendezkedése mindig isteni rendelkezésre hivatkozva, teokratikus alapon történt, amit azt jelenti, hogy az uralkodó az ő rendelkezéseit, ítéleteit, törvényeit: mint Isten rendelését hajtatta végre és jaj volt annak, aki nem engedelmeskedett. Az uralkodó, a király egyben legfőbb papja is volt népének. Így volt ez az atlantiszi királyoknál, az egyiptomi fáraóknál, a kánaáni és mezopotámiai királyoknál is. Noé, Nimród és Melkizedek ugyanolyan papkirályok voltak, mint Álmos és fia Árpád.

Az ősrégi népek vallási képzeteiről az agyagtáblák és a papiruszok üzenetei tájékoztatnak bennünket. Felületesen tanulmányozva azt hinné az ember, hogy ezek a régi vallási képzetek csupa tévelygések, babonák voltak. De mélyebb vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyszerűbb nép babonái, kis Istenei felett, mint az égő Nap világított az ATYAISTEN.

Mivel a régiek - szellemi szinten bár, de - emberi formában képzelték el az Atyaistent, aki parancsol, jutalmaz és büntet, ha kell, képzeltek mellé egy ANYAISTENT is, aki az egyiptomiaknál ANU, a suméroknál ANA, sőt az amerikai mayáknál is ANA, vagyis ANYA volt. Ebből lett a kései sumér-szittya népek BOLDOGASSZONYA, ANAHITA, a termékenység Istenasszonya, melynek kultusza olyan mélyen gyökeredzett a magyar népben, hogy a keresztény egyház Jézus anyjára vonatkoztatva ugyan, de kénytelen volt magyarországi liturgiájába beiktatni, míg általánosan csak a tizenharmadik században vezették be a Mária-kultuszt.

Mint említettem, őseink vallási képzetében a sok kis Isten, csak mint az Atya parancsainak végrehajtói, mint közvetítők szerepeltek Isten és Ember között, mely semmiben sem különbözik a katolikus egyház "védő-szentjeitől". Nem igaz az a vád, hogy a sumérok, a szkíták, a mi őseink "politeisták", sok istenimádók lettek volna.

Ft. Szelényi Imre azt mondja, "Hiába égetett el a sargonos (Sargon királyi) szellem mindent, ami dicső múltunkra vonatkozott-a szumér szellem szebb és nemesebb volt, mint a salamoni kultusz".

Ugyancsak sumér, kánaánita, hittita szittya őseink vallásáról írja Imánuel Velykovsky Zsidó történész, hogy a kánaáni "... Rách-Camrai pantheon számos istenségen (oszlopszobrokon) nyugodott, de a fő Istenük ÉL volt..." ÉL, a magyarok Élő Istene, aki Egyiptomban ELU- RA (vagyis Élő Úr), Kánaánban ÉLI, Szumériában ÉL, ÉLI, ILI, ILU, de mindig ugyanaz az ATYA volt, aki elküldte az ő választott fiát, Jézust, az adiabenei hercegi pár leányának - a Dr. Szelényi Imre teológiai tanár által sumér Nagyasszonynak nevezett Máriának gyermekét -, hogy a Kánaán földjén rájuk kényszerített zsidó mitológiának, az ótestamentumnak labirintusaiban tévelygő solymai, sameriai és galileai szittya magyari népeket újból Isten Fiává tegye, mert azelőtt, amint ugyancsak Velykovsky írja, Kánaánt az Isten Országának, népét pedig Isten Fiainak nevezték. Jézus azt mondta: "Nem azért jöttem, hogy leromboljam, hanem inkább, hogy betöltsem a törvényt." Itt az Úrjézus nem az ótestamentumi zsidó törvény betöltésére utalt, hanem az ótestamentumi szellem által eltörölt régi törvényre, az ÉLŐ ISTEN törvényére. Ezért vitték őt a farizeusok a keresztfára.

Amint a történelemből tudjuk, Jézus első tanítványai, az őt eláruló iskarióti Júdás kivételével, mind a zsidók által pogányoknak nevezett szkíták voltak. Nem csoda tehát, hogy az akkor még meglévő, bár judaizált szkíta egyházi szervezetekben, tanítása fogékony lelkekre talált, hiszen eszméi nagyon emlékeztették őket a régi Zarathustra- vallásra. Ezért történt, hogy Zarathustra működési területén, a szittya Párthiában rövidesen több száz gyülekezet hívei fogadták el Jézus tanítását. Ugyanez történt az akkor még a mai Libanonban, az Orontes folyó vidékén élő Árpádi magyar népnél is, akikhez a Pápa 370-ben már nem térítőt, hanem Ambrus holland misszionárius személyében érseket küldött, ami azt mutatja, hogy azok a magyarok - római térítés nélkül is - már akkor Jézus követői voltak. Háromszázkilencvenben még szól róluk egy Vatikáni levéltári adat - írja Szelényi páter.

Tolstov orosz régészprofesszor: AZ ŐSI CHOREZM cími híres könyvében sokszor utal arra, hogy a turáni szittyák MANICHEUSOK voltak, mely vallás egy időben el volt terjedve nemcsak Turánban, Khorezm-ben, Párthiában és Sumérban, hanem Európában is. A mágus nemzedékből származó Mani vallásfilozófiája magában foglalta az akkori vallásos tanításokból a legjobbat: Zarathustrától, Confuciustól, Buddhától, Jézustól, stb.

A. C. Bouquet: COMPARATIVE RELIGION című könyvében azt írja, hogy a manicheizmus keresztényibb volt, mint az akkori krisztiánizmus. Photius, bizánci pátriárka szerint Álmos, Árpád és vezéreik Mani vallását követték. Szent Gellért pásztorlevélben írt a manicheizmus ellen, ami arra vall, hogy még akkor is elterjedt volt a magyarok között. Még IV. Béla királyunk táborában is katonáskodtak manicheusok, írja Diószegi Vilmos MAGYAR ŐSI HITVILÁG című könyvében.

Honfoglaló őseink tehát nem voltak pogányok. Ezt a megtisztelő jelzőt annak idején a farizeusoktól, majd később Rómától kaptuk. Zoroaszter előre látta, hogy a turáni szittya népek szétszóratásban nem maradhatnak fenn. Ezért volt egyik jelmondata, hogy "Tömörüljünk egybe". Ezt a parancsot hajtotta végre Álmos és Árpád, amikor a Kárpát-medencében egyesítette Hét Törzsét a már régóta ott élő, nagy részben keresztény Hun és Avar néven ismert magyari népekkel, megszervezve az akkori Európa legnagyobb katonai hatalmát, a Magyar Birodalmat.

Természetes, hogy az akkor már ugyancsak kialakulófélben lévő Német-Római birodalom bábái nem nézték jó szemmel, hogy a magyarok őket megelőzték. Katonailag legyőzni őket nem tudták, igyekeztek hát bizalmukat, néha szövetségüket keresve, álruhában közéjük férkőzni. Ez az álruha a német-római papi köntös volt. És amint láthatjuk, ez a helyzet és tendencia ma sem változott. Szétszórattunk, megszámláltattunk és híjával találtattunk, mert nem építettük fel a magyar lélek magyar templomát, melyen Ady Endre méltán sír.

Sokan abban reménykednek, hogy odahaza a magyarok most megedződnek és a megmaradás záloga a Kárpát-medencén belül élő nép. De nem így van, mert Európa politikai fejlődése a nagyobb egységek kialakulása, vagy erőszakos kialakítása felé terelődik, melyekben az összetartozás kerete egyedül a nemzeti vallás lesz. Erre a bennünket környező ellenségeink már mind föl vannak készülve, ami nekik máris egy óriási előny. És ha a magyarság nem ébred fel idejében, akkor megint lemaradunk a nemzetek versenyében.

A világban szétszóródott magyarság kilátásai még ennél is sivárabbak. Történészeink, publicistáink látják is a veszélyt. Világjárásuk folyamán az orvosság utáni vágyat is tapasztalják. Okos koponyák megnyilatkozásait is tolmácsolják, miszerint a külföldi magyarság megmaradása csakis a nemzeti vallásban képzelhető el.

"Nincs nemzeti vallásunk, amely bennünket megkülönböztetne, nekünk a nyelvünk a "végső menedékünk" - és fennmaradásunkat itt idegen földön csak nyelvünk, történelmi eszményeink és hagyományaink megőrzése biztosíthatja és intézményeink is csak így maradhatnak meg" írja Dr. Ormay Józsefné, a torontói magyar középiskola igazgatója.

Magyar anyanyelvünk azonban - láthatjuk - az idegen környezetben a harmadik nemzedékben már csak nyomokban és emlékekben marad meg. Mivel kultúránk alapja nem a magyar mitológia, sem a magyar őstörténelem: hanem a judeó-krisztiánizmus - sír fel Ravasz Lászlóban a panasz -, így magyar nemzeti vallás nélkül a külföldre szakadt magyarság beolvadása elkerülhetetlen.

Ami vonatkozik a szétszórtsági magyarokra, az hosszabb távon vonatkozik a kárpát-medencei Óhaza magyarságára is.

Úgy látszik, hogy ezt már odahaza is sokan érzik, úgy vallásos keretben, mint azon kívül élő magyar testvéreink is, mert otthon sokkal nagyobb az érdeklődés a magyar vallás iránt, mint itt a dollárimádó önáltatásunkban.

Ne csüggesszen tehát el bennünket honfitársaink közömbössége, nemtörődömsége, mert azok, akiknek a hátán csattan az ostor, majd felébrednek. A minden magyar ügy iránt közömbös és a televízió előtt söröző álmagyarok pedig úgysem érdemlik meg, hogy magyaroknak tartsa őket a világ.

Aki pedig mindvégig kitart és a magyarság szolgálataiban állhatatos marad, az elnyeri az Élő Istennek kegyelmét és mint a mi nagy prófétánk a Názáreti Jesse mondotta: "Az Isten Országának üzenete hirdettetik majd néki". Ez az Isten Országa pedig a Kárpátok koszorújával védett HUNGÁRIA - államszövetség lesz.
- ÚGY LEGYEN!

 


Megnyitva 30816 alkalommal
A rovat további cikkei: « Jézus a miénk

Hozzászólás   

#2 Laci 2012-01-30 13:31
Idézet - Gyzoltán:
Figyelemre méltó és igényes honlapotokra először tévedtem.
A témák és szerzők megkülönböztetett figyelmet igényelnek, sajnos sok időt is, de látom az ígéretét, hogy érdemes.
Visszatérek, ha Istenünk is úgy akarja...
Gyöngyösi Zoltán


üdvözlet a fedélzeten!
egy potyautas
+2 #1 Gyzoltán 2012-01-30 10:23
Figyelemre méltó és igényes honlapotokra először tévedtem.
A témák és szerzők megkülönböztetett figyelmet igényelnek, sajnos sok időt is, de látom az ígéretét, hogy érdemes.
Visszatérek, ha Istenünk is úgy akarja...
Gyöngyösi Zoltán

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások