Print this page
2015 január 24, szombat

Nem Cirill találta fel a glagolitát

Szerző: Geönczeöl Gyula

Ezekről a rovásírásokról Püspöki Nagy Péter beszélt évtizedekkel ezelőtt. Rovásírás van Felsőszemeréden is a templom ajtaján és a tetőn a csúcson van egy felirat. Cirill nem találta fel a glagolitát, azt évszázadokkal korábban ismerték és az etruszk rovásírás volt az alapja, annak a hajlított változata a glagolita, erről többször írtam. A cikk azt mondja Cirill tökéletesítette a glagolitát. Ilyet csak mondjanak a horvátoknak, akik használják a glagolitát és megkapják a magukét. Cirill és Metód sohasem jártak a Felvidéken.

http://zivot.azet.sk/clanok/19273/runovy-napis-v-skalach-kremnickych-vrchov-budu-sa-vdaka-nemu-prepisovat-nase-dejiny

RovásA rovásírások a türk kor emlékei. Amikor Hunor az apósához költözött és aki tatár kán volt, mert a törökök ezeket a népeket tatároknak nevezték Szulejmán idején, akkor Hunor országa Szamarkandtól a Fekete tengerig terjedt, írja a Tárih-i Üngürüsz. Vagyis Hunor országának népe a türk. Hunor neve Hüngürüszre változott, az Ungaria, Ungaria, Hungary ennek alapján alakult ki i.e. 5-600 körül, amikor a hunok megjelentek a Kárpát medencében és azt tapasztalták, hogy az ott lakók az ő nyelvükön beszélnek, írja a Tárih-i Üngürüsz.

A Kárpát medence eredeti lakossága a magyarok, Hunor ikertestvére után. Nem véletlen, hogy a rovásírás az özönvíz előtt, kb 7600 évvel ezelőtt megtalálható Erdélyben. Hunor népét türköknek nevezi Bíborbanszületet Konstantin és mások. Attila korszaka után a Felvidék hunjait fekete magyaroknak nevezik, akiknek Tudun a vezetője, írja Nagy Károly udvari krónikása.

Felvidékünk múltja majdnem teljesen ismeretlen, holott számos tiszteletben álló krónikás említést tesz erről a területről. A két leginkább megtámadhatatlan krónikást kívánom idézni, azokat kiknek szavahihetőségét nincsen jogunk kétségbe vonni, kiknek szavahihetősége nincsen jogunk kétségbe vonni, kiknek írásaikon alapul majdnem egész Európa középkori története. Ezek egyike, Bíborbanszületett Konstantin császár az Árpádkor előtti Magyarország területéről azt írta: Pannóniában pedig van két türk birodalom, az egyik a lengyel hegyektől terjed le addig, ahol valamikor Szvatopluk néhai birodalma volt, vagyis SIRMIUMIG. Onnan délre van egy másik türk birodalom, az avar, amelyik a horvát hegyekig terjed. Ezt támadta meg az Itália felől támadó harmadik Lombardiából támadó frank ék, amikor Nagy Károly megindult az avarok ellen s ez az ék vette be 790-ben az avarok által ellenőrzött SIRMIUMOT.

Bíborbanszületett Konstantin minden turáni népet türknek nevezett, akár hunok, akár avarok, akár onogurok, azaz magyarok voltak is azok. Az avarokat Einhard hunoknak nevezi, akik 568-ban érkeznek. Ez teljesen megegyezik a kínai adatokkal, amelyek Kína északi határvidékén az avarokat és magyarokat is hunoknak nevezik. A magyarok elz&aac ute;rása a proto-szkitáktól, szkitáktól, hunoktól közönséges, eléggé el nem ítélhető politikai eljárás, aminek a tudományhoz semmi köze nincs.

Erhardus krónikás, kit a francia történelem atyjának is neveznek, VITA Caroli c. művében többször ír az avarokról és ugyanakkor, mint külön népről a felvidéki „hunokról". Erhardus írja, hogy 788-ban, amikor Nagy Károly az avarokat megverte, s a mai Ausztria területéről kiűzte őket, szövetséget kötött bizonyos Tudun hun uralkodóval. Ez a Vág völgyében élő hunnak nevezett altáji-turáni nép, Nagy Károllyal való rövid szövetségének idején segítette őt a szászok elleni hadjáratában. (Petz. Mon. Script. I.58.)

Nagy Károly szövetségének emlékét őrzik Felvidékünkön a jellegzetes cháteau de la motte-ok (Nyitra) a Karolin kard (Tur óc) stb. (Arch.évf. 1913. 252.) Ezen „hunoknak" országa azonban nemcsak a Nyitra-Vág és Turóci vidékre terjedt, hanem volt idő, hogy belenyúlt a mai Ausztria területébe, hiszen Jámbor Lajos csak 823-ban tudta felszabadítani Passaut, hogy oda visszahelyezze a német püspökséget. (Urkundenbuch des Landes Ober-der-Enns. 1856). Jámbor Lajosnak 817-ben kelt, birodalmának fölosztásáról szóló levelében értesülünk arról, hogy a tulni mezőtől északra hunnak nevezett nép, attól pedig délre avarok laktak.

Az avarokról tudjuk kik voltak és milyen kapcsolatokat tartottak fenn változó szerencsével a nyugati frank és germán országokkal. Ilyen módon nem lehet az avarokat azonosítani a vá ;gvölgyi hunokkal. Erhardus még megemlékezik Tudun hun fejedelemnek keresztény hitre való téréséről, amely Nagy Károly jelenlétében történt Aachenben. Ennek emlékét őrizte a turóci fára rótt hun biblia, amelynek hitelességét néhány igen komoly tudósunk fáradozásai és támadhatatlan bizonyítékai nem tudták elfogadtatni, mint döntő fontosságú bizonyítékot a pánszlávizmus dúló harcával szemben. Ungria Nigra a Tudun országa a régi latin oklevelekben. Vagyis a Felvidék.

Ha az evangélikus prédikátor irta a szövegeket, akkor is a Felvidék Hun eredetére hivatkozott, amikor a Turkokat, túróciakat, stb emlegeti. Abban a korban nem létezett pánszlávizmus.

A sziléziaiak betörése az északi germánok támadása, amit Marcus Aurélius és már római uralkodók vertek vissza. A sziléziai szlávok ezeknek a teutonoknak a nevét vették át, innen lehet a tót elnevezés, de ez nem jelent szlávokat a Kárpát medencében, ahogy spekulálnak a magyar rovásirást germán rúnáknak képzelnek, mert a gótok a hunoktól átvették a rovsirást.

A tót nevet a kinai határon a hunok/magyarok ismerik 666 körül, irják kinai krónkák, ennek az angol tanulmánynak nálam az anyaga. http://www.iacd.or.kr/pdf/journal/04/4-02.pdf

The Far East Ancestors Of The Magyars - A historical and linguistic excavation - James Xueyuan Zhu.pdf 687001 Byte

Megnyitva 2026 alkalommal