Tisztelt Nagygyűlés !

Mostanában sok helyre hívnak előadást tartani a Felvidéken. Az emberek ugyanis az egyenes szót keresik. Nem érdekli őket a sok agyon ismételgetett üres, semmitmondó beteges jelszó, kissé, ostoba frázis. Fáj tőle a józan értelem útján haladó, egészséges emberek feje.

A felvidéki magyar szervezetek helyzete nem egyszerű, sokat kell küzdeni a beküldött bomlasztók ellen, akiket központilag, a kommunista, nemzetiségekre rászervezett hálózat maradványai irányítanak. Az alvilági szervezkedések célpontja a magyar önszerveződés, a közélet átláthatósága, és az igaz szó.

Látszólag csak a földről van szó, de ha a kérdés mögé nézünk, életünk szinte minden alkotóelemét érinti a kérdés. Lássuk a felvidéki helyzetet és meglátjuk, mennyire összefügg az anyaország helyzetével.

A felvidéki magyarság fennmaradásának legfontosabb feltétele, hogy az embereknek ne kelljen elvándorolniuk, és hogy a megélhetésükhöz szükséges anyagi és szellemi javakat helyben és SZABADON élvezhessék. A magyar lakosság értékes mezőgazdasági területen él, de erőforrásait nem tudja kihasználni. Hiányzanak a korszerű gépek, a szakértelem, és a szervezettség. Nincs magyar nyelvű jogi, szakmai, gazdasági információs háttér. Nincs falugazdász hálózat, és semmi sincs magyarra lefordítva. Nyakunkon maradtak a csehszlovák államból örökölt jogfosztások, a vagyonelkobzások okozta rendetlenség. Az emberek az alapvető jogaikkal sincsenek tisztában, a lehetőségekről, pályázatokról semmit sem tudnak. Az uniós pályázatoktól nemzetiségi megfontolások alapján elzárja őket a kormányzat, a magyar pártokat pedig valamiféle mezőgazdaság ellenes urbánus süketség sújtja. Kevés a magyar szakember. Nemhogy felső szinten, de közép szinten sem. Különösen a fiatalabb korosztályokat lehetne helyre tenni megfelelő oktatással, szakképzéssel. Azonban hiányzanak a gazdakörök, kertbarátok, hegyközségek. Rengeteg a helyi kezdeményezés, óriási az igény, de nincs, aki össze fogja őket. Viaskodunk két párttal, amelyből az egyik olyan hidakat épít, mi nem vezet sehova, a másik meg küzd azzal a szocializmusból megmaradt előítélettel, ami a mezőgazdaságot lenézte. Pedig csak a helyi jellegzetességeket kellene felismerni és támogatni ahhoz, hogy a választók bizalommal fordulhassanak a képviseletük felé.

Márpedig a demográfiai mutatókat tekintve a vidék az, amely még fordíthat. Ott, ahol a föld van, mint értékes, elmozdíthatatlan termelőeszköz. Az elmúlt évtizedek szélsőséges, nihilista, liberális politikusai, a kívül zöld, bévül vörös környezetvédők, vagy a nemzeti liberálisok, akiket egyszerűen csak nevezzünk rózsaszínűek, mindent megtettek a vidék ellen.

A Felvidéki Országos Tanács elnökeként 2005. március 8.-án adtam ki nyilatkozatunkat, amelyben támogattuk a magyar gazdák, traktorosok, önvédelmi harcát. A hatalom harcban állt a magyarság ellen a kettős állampolgárság kérdésében, és az anyaországban harcban állt a magyar gazdák ellen. Mintegy 500 ezer magyar gazda ellen, akik hitet tettek a magyar föld mellett. Akkoriban a kormány adóssága a gazdák felé, mintegy 360 milliárd forint volt, amit nem fizetek ki. A cél a gazdatársadalom, és a vidék meggyengítése volt, és ami nem véletlenül, a mai helyzethez vezetett. És most a földet akarják kihúznia vidék lába alól. Etnikai háború ez a javából úgy a Felvidéken, mint az anyaországban. A gátlástalan, szélsőséges nihilizmus háborúja a magyar társadalom ellen. Határon innen és határon túl.

A magyar vidék az, ahol sok esetben még töretlenül működik a hagyományos családmodell. Mint egy ismert nemzeti közgazdászunk írta a napokban könyvében: „Egykor a társadalom humántőkéjének az újratermelése, azaz a demográfia rendben volt. Igen, a paraszti modellre gondoljunk. Ott nem volt gyes, gyed, nyugdíj, egészségügyi biztosítás. Mégis felnőtt a sok gyerek, és az idősekről is gondoskodni tudtak.

Sőt még a közösbe is tettek, mert fizettek adót, és évekig szolgáltak a hadseregben. Mindez azért lehetett, mert működött a kohézió, az összetartás a családokon belül, és a kis falusi közösségekben. Ez tartotta a lelket az országban. Ott nem kellett senkinek „ön-megvalósítania" magát, elég volt, ha a rábízott feladatot az ötéves gyerektől a nyolcvan éves aggastyánig mindenki elvégezte. A családban működött a harmónia, több korosztályt foglalva magába". Ma a divatos nihilista, szélsőséges eszmék mindezt idejét múlt nosztalgiának tekintik, pedig az egyetlen biztonságos modell. Aminek az alapja a termőföld volt. Az államnak tehát NEM a tőkét, hanem a társadalom HOSSZÚ távú fizikai megmaradásának ügyét, a családot, a közösségeket kellene szolgálnia. De nem ezt teszi.
Széchenyi a Politikai programtöredék c. művében nem véletlenül a családot, védte, és nemzetromboló nihilista, szélsőséges csoportokat holdkórosoknak, anarchistáknak és veszedelmeseknek nevezte. Ma ezek a csoportok a kormányokat, a parlamenteket és az Unió szervezeteit irányítják. Ők a tőkét, és a speciális érdekeltség, a nagyvállalati, a monopóliumokat védelmező magatartásukkal a társadalom ellenségei, és nem képviselői. Nem véletlen, hogy politikusok a családi gazdaságot támadókat védelmezik, és a spekulánsok érdekében a szélsőséges liberalizmus és nihilizmus bármilyen aljasságra képes. Sajnos az egyetemeken kiképeztek 50-60 ezer közgazdászt, de nemzetgazdász talán van fél tucat és nekik megszólalni szinte lehetetlen. Ilyen rossz, kádárista posványokban ténfergő értelmiségi réteggel a bukás esélye igen reális. Sok indoktrinált, materialista, nihilista lúd ugyanis disznót győz.

Márpedig a Felvidéken, vagy bárhol a Kárpát medencében kik is ezek a kisgazdák. Nos első sorban azok a volt jobbágyok, akik birtokba vehették a jobbágytelkeket az 1848-as jobbágyfelszabadítás idején. Ezek a jobbágytelkek az ország területének 60%-át tették ki. A kollektivizálás idején őket osztályellenségnek mondták ki és kulákoknak nevezték őket. A kommunisták elkobozták az egykori jobbágyok, immár osztályellenség, tehát a kulákok földjeit. Hozzátették a nemesi nagybirtokokat és az egyházak birtokait. Kevesen értik, de az egyházak birtoki az egyházi iskolák, kórházak, otthonok költségeit voltak hivatottak fedezni, míg a nagybirtok sok helyi munkahelyet biztosított.

A kor problémája a föld újra elosztásának módja és kérdése volt, nem a kollektivizálás. A kommunista rezsim azonban mindent összesöpört egybe, és a mai parlamenti pártok, meg egyes politikai erők azt hiszik, hogy joguk van ezeket a géppisztolyvégről, és erőszakkal összeharácsolt földeket idegeneknek eladni. Sok állam, pl. az USA tiltja termőföld eladását idegen állampolgároknak és a vidéket, a családi farmot segíti, mert azt akarják, hogy a lakosság maradjon a föld mellett és ne csődüljön a megapoliszokba, növelni a tömegnyomort. Érdekes módon a hazai, kádárista emlőkön nevelkedett, osztály szempontokon rágódó értelmiségi rétegből alakult politizáló, megélhetési politikai elit ezt az értékrendbeli kérdést képtelen megérteni.

A magyar történelmi alkotmány alkotmányossági kérdésekben megkövetelte a 4/5 –ös többséget, amit egy pártnak elérni lehetetlen volt. Ilyen, különösen a nemzetvédelmi, alkotmányossági kérdésekben az össztársadalmi egyetértés ügye megkerülhetetlen feltétel volt. Utolsó legitim államfőnk Mindszenty József hercegprímás volt, mint a koronatanács tagja. Ő 1945-ben megvétózta a köztársaságot és vele a rendetlenséget. Truman amerikai elnök és Churchill a hercegprímást a magyar alkotmányosságra hivatkozva ismerte el államfőnek, a szovjet ÁVH ezért a hercegprímást börtönbe vetette, hogy a magyar államiság folytonosságát megtörje, majd a legitim alkotmányosságot egy szovjet fércművel helyettesítette. Nagy Imre kormánya 1956-ban a hercegprímást visszahelyezte hivatalába és a forradalom helyreállította az alkotmányosságot. Ideje lenne nemcsak hivatkozni 1956-ra, vagy könnyeket ejteni a hercegprímás sorsa felett a koszorúzásokon, de a hamis szónoklatok helyett az egyenes utat illene választani. A jelenlegi alaptörvény nem tér vissza az eredeti alkotmányossághoz, a szovjet alkotmányból indul ki, és nem ismeri a 4/5-ös törvényhozási, alkotmányos többség elvét sem. Földkérdésről, alkotmányosságról, vita, szavazás, nem volt. 2/3-al pedig nem lehet ilyen kérdésekben a nemzet tör vényei ellenében döntéseket hozni.
Idegenek nem írhatnak elő nekünk törvényeket. Az ország jövedelmének jelentős részét Brüsszelnek fizetik ki, ami vissza jön valahogyan, nehezen belőle, abba német és más idegen cégeket kell bevenni, akik a helybéliekkel olcsó béreken építtetnek autópályát, mélyvasutat a bennszülöttek adóiból. A magyar vállalatok az uniós csatlakozás előtt képesek voltak hidakat, vasutat, autópályát, mélyvasutat építeni, és a saját pénz jól használható lenne a gazdaság fejlődéséhez. A profitot az idegenek külföldre viszik a magyar adófizetőkkel befizetett összegek idegenekhez jutnak, és nem maradnak likviditásként a magyar gazdaságban. Ismert a Swietelsky botrány, amikor osztrák újságok megírták, hogy az osztrák cég Gyurcsánynak 12,5 millió eurót adott kampány célokra. De kaptak az orosz érdekeltségű német Strabagtól is.
A magyar adókból tehát a politikai elitet is korrumpálják. Hogy ezt lehessen, kellenek is idegen cégek. A jövedelmeket a magyar családoktól, gyerekektől a meg nem születettektől vonják meg. És most a nyomorban tartott vidéki lakosság alól kihúzzák a földet is, mert a kormányzat nem védi a választó polgárok, a családok érdekeit. Ennek súlyos demográfiai következményei lesznek, ha nem térünk észhez, és ami azonos a népirtással. Ekkora árat liberális holdkórosokra, mint azt Széchenyi előre jelezte, áldozni, nem szabad.

A Pozsonyban megjelenő Szabad Újság 2014. április 23.-án H. Mészáros Erzsébet tollából jelentetett meg cikket „SZABAD a VÁSÁR" címmel.

Mint kiderült, a kormány a május 1-vel lejáró földvásárlási moratórium lejárta ellen semmivel sem reagált. Az EU állampolgárai és jogi személyei egyenlő joggal vásárolhatnak. Máris hatalmas sertéshizlaldák, baromfitenyésztő telepek keletkeztek holland és dán kézben, és a bejegyzett jogi társaságok korlátlanul vásárolhatnak termőföldet, bárhonnan is érkeznek. Csallóköz, Mátyusföld, Gömör és Bodrogköz szülötteiként nem szeretnénk földönfutókká válni saját szülőföldünkön, írja a cikk. Vajon most, hogy májustól szabad a vásár, még valaki elhiszi a kormány hitegetéseit? Mi kell itt ahhoz, hogy az utcára vonuljanak a gazdálkodók, s tüntessenek saját megélhetésükért? Ha idegenek kezébe kerül a föld, még béresek sem lehetnek az új földbirtokosoknál. Hiszen van rá pénzük, a legkorszerűbb technikát alkalmazzák majd. Minden sajtóban, interneten közzé tett felhívás, figyelmeztetés, falra hányt borsó. Más eszközök, más vezetők kellenének. Egyszerű emberek a Csallóközben, Mátyusföldön, Gömörben és a Bodrogközben is, fejezi be a cikk.

Felvidéken az állam a magyaroktól sok millió hektár földet, erdőt kobozott el. Most úgy gondolják, eladhatják a rablott holmit, és megszabadulhatnak a benesi hagyománytól, mert idegennek adják el a magyaroktól elrabolt vagyonokat. És így végre szétverhetik a hagyományőrző magyar vidékek kivéreztetett, nyomorba taszított lakosságát is.
Jó segítséget ad ehhez pl. Martonyi és a hozzá hasonló megélhetési, kommunista kriptaszökevények, akik bokáig hajlongva bókolnak a jogtipróknak. A Benes törvények ma az európai jogrend az Acquis Communautaire és az „európai értékek", része, amire állandóan hivatkoznak, mint valami áfiumra. Mondjuk ki érthetően: Az államnak, illetve, semmilyen néven nevezendő államnak nincs joga, és más állam bevonásával sem megtartani az elkobzott magán-vagyonokat, földeket, sem azokkal csereberélni, üzletelni, arról jegyzőkönyveket cserélni. Sem a Duna parton, sem a Tátrában üdülés közben a Csorba tónál, magyaroktól elkobzott nyaralókban. Azokat vissza kell adni a tulajdonosoknak, azok leszármazottainak. És ha nem lenne elég még mindig világos valakiknek határon innen és határon túl: Nincs mentség a Benesi kollektív jogfosztás és a rablások agyonhallgatására. Felhívjuk a Magyarországra kitelepítetteket, hogy velünk, felvidékiekkel fogjanak össze, szervezetten , hogy mentsük a közös, ősi szülőföldet. Rájuk számítunk, és minden normális magyar emberre, akiket Széchenyi biztosan nem nevezett volna holdkórosnak, anarchistának, szélsőségesnek, mert a jussukat követelik és joggal.

JEGYEZZE meg mindenki. Fent és lent: A hagyományokat őrző család és a családi gazdaság felett nincsenek és nem lesznek olyan értékek, amelyek a család megsemmisítésére bárkit is feljogosítanának, magasabb érdekre és „princípiumokra" hivatkozva, azokat „európai értéknek" nevezve és illegitim módon a közérdek fölé emelve.

Leírtam, és közreadom, hogy ne lehessen utólag mellébeszélni arról, amit itt elmondtam a földkérdésről.

KÖSZÖNÖM, hogy meghallgattak...

Geönczeöl Gyula,

Felvidék, a Harag Napján.

Témához is klapcsolódó videók:

Világ-Panoráma // 2014-05-02 Világ-Panorám
Téma: Drábik János levele Orbán Viktornak. Vajon tényleg sikertörténet az uniós tagság elmúlt 10 éve? Miért nem beszél senki arról mennyibe került Magyarországnak a tagság? 2014. május 02., péntek 21:30

Világ-Panoráma // 2014-05-05 Világ-panoráma
Téma: Miként látják Magyarországot a Londoni Cityből? Valóban hatalmas, de nem mindenható a pénzügyi háttérhatalom. Magyarország 10 éve az Európai Unióban, de mi volt ennek az ára? Miért nem volt előnyös Magyarország számára az uniós csatlakozás? Hogy alakulhatott ki Magyarországon gyarmati gazdaságszerkezet?