Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2020Oct22

2020. Augusztus 18., Kedd 13:06

Újabb rovásírásos korong Tatárlakán

Írta:  Friedrich Klára
Értékelés:
(26 szavazat)
Újabb rovásírásos korong Tatárlakán és egy ráadás... / Írta és az angol szöveget fordította: Friedrich Klára

Sajnos idén, 2020-ban a vírus járvány miatt kialakult helyzet vesztesei közé tartozik két nagyon fontos magyar ügy is:

Az egyik a 100 éve történt kegyetlen trianoni diktátumra való figyelem felhívás. Rendezvények, megemlékezések, tanácskozások maradnak el és ezek 2021-ben ugyanazzal a hatásfokkal már nem pótolhatók.

A másik nagy vesztes a székely-magyar rovásírás. Fontos versenyeket nem tudtak megtartani Budapesten, Felvidéken, Erdélyben, amelyekre egy év óta készültek a gyerekek és oktatóik.

A jó hír, hogy előkerült egy újabb rovásírásos korong és egy csont függő Tatárlakán, erről szeretnék itt röviden beszámolni.

Emlékeztető az előzményekre

1961-ben az erdélyi Tatárlakán, Nicolae Vlassa régész feltárása során egy hamvasztásos sír került elő. A leletek között 3 helyi agyagból készült táblácska is volt, egy korong és két téglalap alakú. Igen híressé lettek, a koruk 7300 év, a kolozsvári múzeum régészeinek meghatározása szerint. A korongot Mezopotámiával, Sumérrel is kapcsolatba hozták. Badiny Jós Ferenc szerint protosumir képírású fogalomjegyek találhatók rajta, nem rovásírás. Forrai Sándor azonban hét jelet azonosít az ősi magyar rovásírással, ezek közül kettő összerovást. Bár tiszteljük Badiny Jós Ferenc munkásságát, ebben a kérdésben Szakács Gábor és jómagam Forrai Sándorral értünk egyet.

Az 1961-es korong jeleinek sok megfejtése volt eddig és bizonyára még lesz is. Több mint ötvenet gyűjtöttem össze, ezeknek többségét a jelek párhuzamaival és saját megfejtési kísérletemmel együtt közöltem a 2004-ben megjelent a Dobogó történelmi folyóiratban (főszerkesztő Sárosi Zoltán), de könyveinkben is.

A tatárlakai leleteket többször láttuk Szakács Gáborral Kolozsváron az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban és kétszer jártunk Tatárlakán is.

Újabb rovásírásos korong Tatárlakán

A 2014-ben előkerült újabb korongról

2019-ben ismét kiállították az eredeti táblákat a kolozsvári Múzeumban és ennek köszönhetően értesültem arról, hogy 2014-ben Tatárlaka egy másik területén ismét írásos korongra bukkant egy román régész, Sabin Adrian Luca.

Írásának címe: Őskori jelek és jelképek Erdélyből. A rejtélyes tábla. Kőkori és kőrézkori település Tatárlaka Gura Luncii nevű részén. (A Gura Luncii román kifejezés, jelentése: a rét szája, ez egy helymegjelölés.)

Magyarul erről 5 év óta még nem jelent meg tájékoztatás, a régész angol és román nyelvű tanulmányaiból származnak az itt következő ismeretek, röviden összefoglalva.

Az újabb feltárás során nagy kőkori lakóterület került elő. Sok tárgyat gyűjtöttek a régészek, csont eszközök, edény cserepek – Torma Zsófia gyűjtéséhez hasonlók, 5-6 cm. magas agyag szobrocskák, alabástrom töredékek, csont tűk, 6-7 cm. magas talpas pohárkák, csont palántázók, csont fúrók, lyukasztók, lapátkák. Ezek ugyanabba a régészeti korba tartoznak, mint az 1961-es ásatás leletei és Torma Zsófia gyűjteménye: tehát 5500 és 7500 év

közöttiek. Sabin Adrian Luca Tordoson is ásatott, ahol kb. 140 évvel ezelőtt Torma Zsófia, de nem említi a magyar régésznő nevét.

Idézet a feltáró régésztől: „Tatárlaka Gura Luncii nevű területén 2014-ben kezdődött leletmentő feltárások egy szent jeleket hordozó tábla felfedezését eredményezték, amely jelképeiben majdnem tökéletes analógiákat mutat a kerek tatárlakai táblával.” (Tehát az 1961-es ásatáson előkerült koronggal.)

A Gura Luncii román kifejezés jelentése: a „rét szája”. Az 1961-es feltárás a Groapa Luncii nevű területen zajlott, ennek jelentése: a „rét gödre”.

Az új korong 3 cm. átmérőjű, kiégetetlen, de valamilyen hőforrás közelében szárították. A felületén tudatosan készített jelek vannak, tehát nem készítés közbeni véletlen karcolatok. Nem sírban, hanem egy tell-ben, telephalomban került elő.

Az ábrán a korong felső képének elején és hátoldalán az jelenik meg, ami természetes fénynél látható. Az alsó változat különböző fényképészi megvilágítások és számítógépes színezés eredménye, jobban kiemeli a jelek sokaságát.

A régész, Sabin Adrian Luca véleménye a jelekről, tömörítve:

„A korong első oldalán nagyon finom bevésések vannak, talán azért, hogy elrejtsék jelentésüket, mert ez egy titkos mondanivaló része. Szent jel, titkos kommunikáció. Ujjlenyomatok is láthatók rajta, a készítés pillanataiból. Továbbá rövid vonalak, szétszórt V formák. A középtájon két hosszabb vonás kb. 45 fokos szög alakban elrendezve, a jobb oldalitól 5 befelé tartó véset indul, a bal oldali folytatódik 4 vonalban, az egyik V alakban elrendezve.”

„A hátoldalán rövid vonalakból álló jelek, látszólag rendezetlenül, nyilvánvalóan szimbolikus, jelképes mondanivalóval. A felszínén, a még lágy nedves állapotban rajta maradt ujjlenyomatok. Rövid vonalak, pontok, V jelek láthatók. Két jelnél másodlagos értelmezésként ember ábrázolás is lehetséges.”

„Nyilvánvaló, hogy nyakban hordták, hasonló korból származó szobrocskákon is vannak ilyen ábrázolások.”

A régész hangértéket nem ad a jeleknek, ebből arra következtetek, hogy jelképeknek (szimbólumoknak) vagy szójeleknek (logogrammáknak) tartja őket, tehát nem betűknek.

A jelek összehasonlításánál a régi európai írásokat (Old Europe script), az Égei tengeri írás egy változatát (Lineáris A.) és a Duna környéki területek jeleit említi. A napjainkban székely-magyarnak nevezett rovásírásról nem ejt szót.

Saját véleményem:

Összehasonlítva az 1961-es koronggal, látjuk, hogy az egy megtervezett, rendezett műalkotás. A 2014-es korongról, hiányzik a rendezettség, bár ez a fontosságából nem sokat von le.

1961-es korong: 6.6 cm. átmérőjű. Egy lyuk van rajta a felfűzéshez, egyik oldalán vannak jelek, üres a másik oldala, sírban találták

2014-es korong: 3 cm. átmérőjű. Két lyuk van rajta, két oldalán vannak a jelek, nem sírban, hanem lakóterületen találták.

2014-es korong, első oldal: A felfűzésre szolgáló, szem szerű két lyuk miatt arc ábrázolásnak tűnik, talán a korong kb. 7000 évvel ezelőtti készítőjének is ez volt a szándéka. A jobb „szeme” felett az 1961-es koronghoz hasonló kis latin v, vagy rovás ötöshöz hasonló jel. A „szája” szintén kis oldalt dőlő V alak, vagy rovás ötös.

Bal „szeme” alatt (a képen a korong jobb oldalán) az eső, a könnyek, vagy a fésű jele, ez utóbbi „asszony”-t jelent. Lehet számjegy is, négy vonal felül áthúzva, az szerintem ötven. Fésű szerű jel van az 1961-es korongon is. Ettől balra rovás T és egy kis háromszög, mely lehet rovás K is, vannak rá későbbi példáink.

2014-es korong, hátsó oldal: Ha igaza van a régésznek, hogy a korong értelme a „Szent jel, titkos kommunikáció”, akkor ez szerintem a hátsó oldalon jelenik meg. A befelé fordított oldal a „titkos” oldal. Rögtön szembe tűnik egy rovás aK, sajnos azonban bizonytalan, mert kinagyítva lehet egymás mellé került rovás ötös és egy ferde vonal. Továbbá C, Ö (vagy SZ, N), T és R látható (ilyen szár nélküli a Botnaptár R-je). A több rövid egyenes vonalka és pontok lehetnek díszítések is.

Az évek során, rovásemlékek megfejtése alapján arra jöttem rá, hogy a betűkből nem mindig egy szót kell összeolvasni, hanem a betűknek jelentésfelidéző szerepe is lehet. Tehát a felidézendő szó első betűjét tüntetik csak fel az íráshordozón. Egyszerű példa erre a napjainkban használatos BUÉK kívánság a képeslapokon, vagyis a Boldog Új Évet Kívánok. Egy gyűrűre vagy a jelen korongra, medálra nem lehet hosszú szöveget vésni, karcolni, ezen kívül ezek személyes tárgyak, így a betűk rejthetik pl. egy fogadalom szavainak kezdő betűit, de akár a tulajdonos gyermekei nevének kezdőbetűit is. Ezen a medálon lévő szétszórt jeleket is ilyen jelentésfelidéző betűknek tartom. Ez hasonlít az akrofóniára, és a szóírásra (logográfiára), de nem ugyanaz.

A címben ígért ráadás: a csontlemezből készült függő rovásbetűi

(Rajza a korongrajzok alatt.)

Az ásatás során előkerült leletek között még van egy 3 cm. hosszú, csontból készült függő is. A régész, Sabin Adrian Luca véleménye tömörítve: „A karcolt, kifinomult vonalakból álló díszítés a Vinca kultúra kerámia díszítési stílusában készült…van néhány be nem fejezett, különböző átlyukasztási állapotban lévő lyuk rajta. Ez azt jelenti, hogy vagy nem volt befejezve, vagy újra használásra volt előkészítve.”

A régész tehát csak díszítésnek értelmezi a függő karcolatait, jómagam azonban a magyar rovásírás öt vagy hét betűjét látom rajta. Jobbról-balra haladva: A nagy kerek lyuk mellett lévő két véset lehet díszítés vagy két N. Utána B, NTN összerovás és egy SZ. Erre az SZ betűre később, nem a készítéssel egy időben karcoltak egy T betűt. Tehát nem vésés, csak karcolás. Az összerovás bal oldali tagja lehet egy R is, a Marsigli féle botnaptáron is ilyen szár nélküli R-ek vannak. Ebben az esetben jobbról-balra: B, NTR összerovás és SZ.

Ha balról jobbra haladunk, akkor egy szót is ki tudunk hozni belőle: SZ, N, T, N, B. Tehát SZENT N. B. (az N. B. itt valószínűleg nem a Nemzeti Bajnokságot jelenti). Amennyiben R, akkor SZeReT N.B. Gyengéje az olvasatomnak, hogy a T betű szerint jobbról-balra kell haladnunk, nem balról jobbra.

2-3 tárgyon még vannak betűként is értelmezhető vésetek, ezekre később térek vissza, egy bővebb írásban.

A jelek párhuzamai megtalálhatók Torma Zsófia (a világ legelső régésznője), Marija Gimbutas (litván-amerikai régésznő), Makkay János régész és Shan M.M. Winn kanadai kutató kőkori jelgyűjteményeiben, a Tászok-tetői jelek között, több Kárpát-medencén kívüli kőkori jelgyűjteményben és természetesen a későbbi korokban előkerült hiteles rovásemlékeinkben.

Összegzés:

A korongon és a függőn a Tordos-Vinca műveltség írásjegyei közül látható néhány. Ennek a műveltségnek az írásjegyeit napjainkban is használjuk és székely-magyar rovásírásnak nevezzük. Ezért a korong és a függő fontos lelet számunkra, mint a magyarság őseinek írásemléke, egyúttal a Kárpát-medencei őshazának is újabb bizonyítéka, mert e jelek tagadhatatlan folytonossága a Kárpát-medencében az ezt az írást használó nép, tehát a magyarság folytonosságát is jelenti.

Bár a régész nem hozza kapcsolatba a korongot és a függőt a magyarsággal és a székely-magyar rovásírással, mégis köszönettel tartozunk, amiért egy sikeres, gazdag feltárás során felszínre hozta ezeket a kőkori tárgyakat.

A Tisztelt Rovásírókat bíztatom a jelek további értelmezésére.

A román szövegek fordításánál köszönöm Ballán Mária segítségét.

Friedrich Klára

Források a 2014-es leletről:

–Luca, Sabin Adrian (2015):

–Luca, Sabin Adrian (2016):

Források az 1961-es leletekről (időrendben, de nem teljes):

Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (Forrás folyóirat, 1981 november)

Makkay János: Tartariai leletek (Akadémiai Kiadó, 1990)

Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó, 1994)

Friedrich Klára: Tatárlaka titka (Dobogó történelmi folyóirat, 2004. szeptember -2005. június)

Friedrich Klára: Tatárlaka titka (F.K. – Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták c. kötetben, 2005)

Friedrich Klára: Tatárlaka titka: www.1.magtudin.org (Tárgymutatóban)

The Danube script in light of the Turdas and Tartaria discoveries

(Exhibition catalogue, National History Museum of Transylvania, 2009)

Megjelent: 326 alkalommal Utoljára frissítve: 2020. Augusztus 18., Kedd 13:20
Tovább a kategóriában: « A helyzet vesztesei 2020-ban

Hozzászólások  

 
Hevesi Dénes Árpád
#1 RovásírásHevesi Dénes Árpád 2020-09-22 18:26
Vagy 70-80 rovásírással festményt készítettem ami kiállítottam Tiszaalpáron. Sok sikerrel.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.3%Austria 1.3%
Romania 5.1%Canada 1.1%
United States 4.5%France 0.9%
Ukraine 3.4%Sweden 0.8%
Russian Federation 2.8%Switzerland 0.4%
Germany 2.4%Netherlands 0.2%
Slovakia 2%Australia 0.2%
United Kingdom 1.9%Kuwait 0.1%
Norway 1.4%Italy 0.1%
Serbia 1.4%Poland 0.1%

Today: 364
This Week: 2435
Last Week: 4695
This Month: 14818
Last Month: 18121
Total: 2494211

Belépés