Print this page
2012 november 03, szombat

A labanc oligarcha az új embertípus

Szerző: Dr. Bene Gábor

Arisztotelész szerint ha a közjót szolgálja az arisztokrácia, akkor az jó államformát jelent, ha azonban a magánérdekét érvényesíti a politikai megbízatása folytán, akkor oligarchiát azaz rossz államformát valósít meg.

„Az a borzasztó, tudod, hogy akik diktálni próbálnak az üzlet világából, a bankok világából, a telekommunikáció világából, a gazdasági csoportok világából, azokat senki nem választotta meg, maximum a részvényesek vagy a tulajdonosok. És azoknak diktálnak, akik mögött elvileg társadalmi legitimáció van, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti valaki. [...] Nekem az a véleményem, hogy a gazdasági csoportoknak az ország érdekeit kellene szolgálni, és nem a politikai csoportoknak kellene a gazdasági csoportok érdekeit szolgálni." Lázár János

A mai oligarcha azonban már nem elégszik meg a magánérdek érvényesítéssel, hanem képes a pártok politikáját befolyásolni – sőt pórázra is veszi az arra kényszerülő pártokat – ezzel pedig képes a kormánypolitikát eltéríteni a közjó szolgálatától. Ha bármely banknak az állam biztosít profitmaximalizálást, vagy közpénzek lenyúlását engedi, akkor közösséget kifosztó és nagyon káros rendszer jön létre.

A közbeszédben nem igen kap hangot az, hogy az Új ember típusának kialakítása volt a XX. század két szélsőséges szocializmusának legfőbb célkitűzése. Ám az új ember típusát mégis csak a globalizmus hozta létre, hiszen mára az új világrend bűvöletében akár George Bush, akár Gyurcsány Ferenc, vagy Lázár János és sokan mások: ezt a típust képviselik.

Az új ember legfőbb ismertető jegye, hogy csak úgy vesz bárkit emberszámba, ha vagy születésével, vagy spekulációs harácsolásával gazdaggá tette önmagát. Azonban azt minden józan ember tudja, hogy tisztességes munkával nem, de spekulációval és gátlástalan csalásokkal, vagy a közvagyon kárára eszközölt üzletekkel lehetett gazdaggá lenni hazánkban. Így alakult ki, egy önmagát képviselő hazai oligarchia, amely részben a nemzetközi bankárkasztra, részben a hazai pártok politikai erejére támaszkodva gyakorolja a demokráciának csúfolt kulturális-politikai hatalmát.

Oligarchák az új embertípus képviselői, hiszen aki nem közéjük – vagy esetleg a kiszolgáló személyzethez – tartozik, annak az új világrendben nincs helye, annak a legújabb módszerekkel kell majd kipusztulnia. Ennek az érdekében történik minden: el kell eltűrnünk az ősi, hagyományos közjogi rendünk és gondolkodásunk kiirtását, sőt az ország gazdasági, erkölcsi és értékrendi züllését is. Sajnos olyan erős világnézeti válság is van, amit nem képes a maradék nemzet, maradék értelmisége ellensúlyozni, s így az egykor nagyhírű jogásznemzetünket éppen a liberális-bolsevik emlőn nevelt jogász utódok fogják sírba ereszteni.

Magyarország Legfőbb Ügyésze írta ezt: „A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhető, ezért célszerű a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.” Ezen „jogászzseni” egy hosszabb dolgozatban fejtegeti a hazai leánybankok tisztességes magatartását. Ám ahhoz, hogy a józanul gondolkodó ember világosan felismerje ennek a fejtegetésnek a hamisságát, nem kell egyetem.

A jogász szakma sajnálatosan a legfertőzöttebbek közé tartozik a magyar közéletben, s akár egyszerű ügyvédről, vagy ügyészről beszélünk, de akár a politikai pártok képviselőiről is. A bolsevik jogászképzésből, majd a globalistából kikerültek nagy része bizony egy hamis jogrend köpönyegébe bújva fosztogatja a közvagyont, vagy az egyszerű emberek zsebéből emelik ki a nehezen megkeresett pénzüket. Kevés olyan tisztességes ügyvéd, közjegyző van, aki nem él vissza az ügyfél szorult helyzetével. Pl. az OTP ügyvédje a felülvizsgálati kérelmében leírja, hogy a magyar jogszabályok nem fedik le teljes mértékben azt a széleskörű szolgáltatást, amelyet a bankok nyújtanak. Ezzel véletlenül elismeri azt, hogy olyan tevékenységet folytatnak a bankok, amely nem szokásos hazánkban és nincs jogszabály sem mögötte.

(Persze egy törvénytelen államban, ahol a Kádár korszakkal való legalitás fontosabb volt, mint az utolsó legitim korszakkal való jogfolytonosság helyreállítása, ez nem csoda!) De Orbán Viktor például tagadja a hazai oligarchák létét, sőt úgy tesz, mintha a hazai nagytőkéseink teljesen rendben lennének erkölcsileg, persze kivétel az ellentáboré. Ott is különösen a táncos-komikus ex-miniszterelnök, akit persze nem vetnek börtönbe, mert akkor néhány nagytőkést a másik oldalnak is be kellene áldoznia. Márpedig aki a saját táborában nem tesz rendet, az el fogja veszíteni a választást, az a politikai váltógazdálkodást felsőbbrendűségét elismeri és kiszolgálja.

A Fidesz újabb arca azonban nemrégiben – igaz burkoltan – éppen az OTP vezérét titulálta oligarchának, aki a háttérből irányít. A szerinte polipszerűen hazánkat behálózó és az elmúlt húsz évben felépített bankhálózat, még magyarnak is mondja magát, pedig nagyrészt nem is magyar a tulajdonosi háttér. Nos, ritkán szoktam Lázár Jánossal egyetérteni, de most ez történik. Az általa említett bank csoport ugyanis a legnagyobbat hasította a devizahitelezés egyébként törvénytelen bevezetéséből. Ám az egykori bankkonszolidációt a köz fizette, s az mai értéken több mint 1200 milliárd. Nem lehetne erre is figyelmet fordítani?


Szeged, 2012-11-01 Dr. Bene Gábor