20240419
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2010 október 17, vasárnap

A magvallás titkai II. A „mártélyi szíjvég” üzenete.

Szerző: B. Kántor János

„Nem lesz olyan titok, ami ki ne derülne, nem lesz olyan sötét gaztett, ami napvilágra ne kerülne; és a földön nem lesz olyan pecsét, ami fel ne töretnék.” (N. 2. 30/17)

 

Mindannyian keresők vagyunk, csak vannak, akik kitaposott ösvények mentén haladnak, és vannak, akiket vonz a vadon, az ismeretlen felfedezésének szabadsága.

A mártélyi szíjvég üzenete.
 
Az előző fejezettben már említett Atum mag/szem, Széth heréje/Hórusz szeme, a hindu Hiranjagarbhája (aranymag), Síva szeme, az azték Quetzalcoatl (maya Kukulkán) fénylő szeme, és nem utolsó sorban a Szemúrként nyilvántartott hun főpapi jelvény, valamint a magyar nyelvben meglévő, egyértelmű szem-mag megfeleltetések, összefüggések mélyebb értelmének keresése irányába ösztönöztek.

Hosszas kutakodás folyamán arra az eredményre jutottam, hogy a Szentmagból (IGE) áradó sugárzás (IZ) szívünkbe ültetett „magocskája” által vagyunk képesek Isten szemével tekinteni a világra és önmagunkra. Neki köszönhetjük emberré válásunkat, az ismeretszerzés képességét.

Innen már egyenes út vezetett az Édenbe, a Biblia által is megörökített Tudás fájához, annak gyümölcséhez (magjához?), helyesebbenátadásának körülményeihez.

Az idemutató jelek, emlékek (lásd, http://www.magvallas.hu/magonc alatt) hatására rajzolódott ki egy valóban csak szeretetre épülő jézusi ősvallás képe, melyben nyoma sem volt az eredendő bűnnek, a „mindannyian kárhozottak vagyunk” tanának. Mindezek csak a későbbiek folyamán - főként a Saulból Pállá változott apostolnak köszönhetően - épültek be a kereszténység hittételei közé.

Ennél a pontnál kezdett derengeni egy jóval korábban látott késői avar, vagy korai magyar szíjveret furcsa ábrája. Nevezetesen az egyik mártélyi lelet, melynek kisebbik (felső) részén egy négykézláb mászó ember, míg a nagyobbik (alsó) rész közepén már ülve pózoló személy található. Az ülő központi alakot sűrű, kusza, egymásba fonódó növényi, és főként mitikus állati motívumok ölelik körül.

A mű egésze, összképe egyfajta egységet, összetartozást sugall, de az apró gömböcskékből álló keretben indaszerűen kapcsolódó elemek halmazát boncolgatva már egy sokkal tagoltabb, különböző szimbólumokkal tarkított kép tárul az analizáló szemünk elé.

Felül egyértelműem kivehető a szarvasünőt üldöző, zsákmányul ejtő madarak időtlen mondájának jelképrendszere (Lásd, Magonc: Szarvas és madár), majd mintegy folytatásként egy szülőpózban fekvő szarvas jelenik meg az ábra alján.   

Azt hiszem, a magyarság eredetmondáit, annak üzenetét érzőknek és értőknek nincs szükségük különösebb magyarázatokra, mindannyiunk előtt világos, hogy a maghozó madár által megtermékenyített Földanya ősi teremtésmítoszával van dolgunk. Pontosabban, annak egyik fejezetével, az ember teremtésével, még helyesebben „emberré”, személyé válásával.

És már bele is cseppentünk az élővilág tökéletes összhangjába, a természet öröknek hitt harmóniájába, a Paradicsomba. Más néven az Édenbe, ahonnan állítólag valamiféle égbekiáltó, szemérmetlen* bűn következtében kitaszíttattunk, avagy valóban emberré, értelemmel, tudattal bíró lénnyé, SZEMélyé váltunk.

(*A szem szó jelentései: a világ fényeinek, sugarainak (!) befogadására alkalmas szerv, az aprócska elkülönülő, azonos tulajdonságokkal bíró dolgok egyike, de leginkább magok, magot tartalmazó termések, gyümölcsök, rügyek jelölésére használjuk, és nem utolsó sorban az emberi szaporodást biztosító nemi sejtek is ide sorolandóak. Az érem eredeti értelmezése: kicsinyke, de értékes dolgok tárolására szolgáló tokocska. Magyarán a szemérmes kifejezést a következőképpen „fordíthatjuk”: Magját (még) meg nem termékenyítő, ki nem bocsátó egyén.)

Maghozó-madár, mag, szem, személy, igen, ismerős ez a fogalomkör, méghozzá a magerő (Iz) által megtermékenyített, köztes létsíkban tengődő „ember” felemelkedése kapcsán. Aki befogadja az gyümölcsöt (Magot), meglátja mezítelenségét (új Szemet kap), tud jót és rosszat, MER-ít az IZ(S) sugaraiból, azaz IS-MER.

(Egyébiránt a nyelvészkedésből felállított hipotézisünket tudományos körökben is kezdik felfedezni. Többen gondolják úgy, hogy az értelem, az öntudat kialakulásánál jelentős szerep jutott a látáshoz kapcsolódó agyi szöveteknek, nyúlványoknak.)

Egyszóval, már az eddigiek tudtával is joggal gondolhatjuk, hogy erről az „aktusról” üzen nekünk a szíjveretet készítő régi korok ötvöse. A keretként szolgáló apró gömbök, a kihangsúlyozott szemek, a kisebb csatrész „állatemberének” szemnélkülisége, de leginkább a középen ülő, szemérmét, magját már eltakaró ember tenyerében tartott szeme, magja, az isteni és anyagi kettősséget, a szaporodást, az anyagi növekedést lefedő mag-szem, az Iz növekedését szolgáló, isteni mag, Ige-szem mind-mind ezt támasztja alá.

De emberünk hiába tartotta tenyerében Isten ajándékát, hiába mutatta – másik kezét az ég felé nyújtva - az Igazságot, nem vettünk róla tudomást. Bizánci, vagy római előzmények híján ismeretlen, megfejthetetlen jelenetnek minősítettük a tőlünk jövő, nekünk szóló üzenetet.


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról ⇒

Véletlen?
(Kántor, 2010.10.19 18:59)

Mindig mondogatom, hogy semmi sem véletlen, abban a korban még odafigyeltek a szimbólumok, jelek tartalmára, annak hatásaira (nem a jól néz ki elve szerint válogatták a pólókat), és mégsem jutott eszembe megszámolni a gömböket, pedig tudtam, hogy jelenteniük kell valamit.
Köszönöm Őszkatona, akkor is, ha igen, akkor is, ha nem.



Válasz
Véletlen?
(Őszkatona, 2010.10.18 08:20)

Kétségtelen hogy az ötvös képírással üzeni mondanivalóját mert a képen betűket nem látunk. Tehát, a képírás logikája szerint kell "olvasni" a szíjvéget, úgy ahogyan azt Kántor is teszi. De most ne a kép tartalmát hanem csak az alsó, a fölsőtől határozottan elválasztott nagy kép keretét vizsgáljuk meg. Ez a keret 23 pár, azaz, 46 gömbből áll. Az első kérdés, természetesen, az hogy jelentenek-e valamit ezek a számok vagy csak hasból kapott díszítés? Tudtommal se a 23 se a 46 szám nem szerepel se hiedelmünkben, se mondáinkban se népművészetünkben. Ha csak díszítés, miért nem 22 vagy 24 pár gömb? Miért pont 23? Mi a jelentősége ennek a 23 páros gömbnek?

Merészelem föltételezni hogy a 23 páros, 46 gömb a már ülő, gondolkodó ember sejtjeiben a genetikai információit hordozó DNS 23 pár, azaz, 46 (diploid) kromoszóma - a szaporodásra szánt sejtek (haploid) kivételével ahol csak a 23 pár egyik fele, azaz, 23 (a szíjvég egy-egy oldala a két szülőtől melyek a szíjvég alján találkoznak). Vagy ez mind csak véletlen lenne, vagy egész mást jelent? Mit tudhattak elődeink?

Válasz

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások