20220705
Last updateK, 24 máj. 2022 4pm

rovas logo

2022 február 28, hétfő

A Szent Korona és Koronázás

Szerző: Dr. Balogh Sándor

A Szent Korona rendeltetése a koronázás tényében teljesedik be. A Korona a jelképes eszköz amely a koronázáskor tölti be létének célját. A Koronát tanulmányozni a koronázás tanulmányozása nélkül olyan, mint a keresztvizet tanulmányozni a kereszteléstől elkülönítve, vagy egy világiasabb példával, mint a benzint a robbanómotorban végzett szerepétől megfosztani.

A KORONÁZÁS MISZTIKUMA

A Szent Korona és a koronázás tanulmányozásához pedig néhány fogalmat szabatosabban meg kell határoznunk. Dr. Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke szerint Koronánk hivatalos latin nevének, “Sacra Regni Hungarici Corona” minden szava fontos (Csihák, “”Sacra Regni Hungarici Corona és a magyar közjogi kérdése ma” (Budapest-Zürich, 1999).

Elsőnek lássuk, mit jelent a “szent.” Latinul könnyebb megérteni a dolgot, ugyanis míg legtöbb nyelvben, így a magyarban is, a szent szó két fogalmat fedez, a latinban a két fogalomnak két külön szó felel meg, és mindegyiknek van három változata, him, nő, és semleges nemű : Sanctus, Sancta, es Sacer.

A Sancta és Sanctus személyekre, mint Isten, Mária és szentéletű illetve szentté avatott személyek vonatkozik, a sacer a sacrum illetve sacra  semleges nemű változata, és inkább Istennek szentelt tárgyakra. A sacer szóból lett a szakrális, egy élő személyre lehet alkalmazni, aki valamilyen módon  különleges kapcsolatban van az égiekkel.

A Szent Korona mint tárgy lehet különleges viszonyban Istennel, nem csak azért mert esetleg Krisztus második eljövetelére készült Bencsik András szerint, hanem azért is, mert Szilveszter pápa megáldotta,  Szent István felajánlotta és Mária, az Isten Anyja, Jézussal együtt elfogadta. Más szent tárgyak közt találunk különböző tárgyakat, az említett Jakab olajjal felkent kő-párnájától a frigyszekrényen át a megszentelt egyházi eszközökig és templomokig. Ebbe a csoportba tartozik a mi Koronánk is, egyedül az uralkodói koronák közül.

A latin név következő szava “Regni.” Ez alatt sokan, helytelenül, a király személyét értik, pedig ez Csihák szerint nem a rex (király) hanem a regnum (t. i. regni a regnum birtokos esete), királyság szóból ered, tehát a korona nem a királyé, hanem az országé (51 oldal). Majd három évvel később a “Gens Hungarorum – a magyar nemzet,” a Magyar nempolitikai kiadványok (Budapest-Zürich, 2002) című füzetében továbbmegy és a Hungarici szót is mikroszkóp alá veszi. Csihák szerint ez “Hunok Országának” fordítható. Tehát a Korona teljes latin nevének magyar fordítása “Hun Ország Szent Országkoronája,” vagy rövidebben  “Hunok Szent Országkoronája.”

A koronázás pedig mint folyamat lehet misztikus jellegű. A szentségek lényege, hogy anyagi jelek, jelképek használatával természetfeletti változást hoznak létre, és természetfeletti erőt, kegyelmet közvetítenek. Keresztelésnél pl. a víz nem a keresztelendő testének tisztáramosása miatt fontos, hanem a víz látható jelképe egy olyan tevékenységnek amely eltörli az eredeti bűnt, és ezáltal a természetfeletti világban az Egyháznak, Krisztus misztikus testének tagjává avatja a megkereszteltet. A víz önmagában nem elegendő a szentség kiszolgáltatásához, különben minden zápor, vagy minden zuhanyozás egyben keresztelés is lenne. Minden szentségnek megvannak az alanyi és tárgyi feltételei. Így a kereszteléshez is szükséges, hogy a keresztelő maga megkeresztelt személy legyen, akinek el kell mondania a szükséges szöveget a megfelelő szándékkal, és a megkeresztelt (vagy az ő nevében a keresztszülő) kell, hogy kérje (és elfogadja) a keresztség szentségét.

A Krisztus által alapított hét szentségen kívül vannak más, szentség jellegű szertartások is, főleg az Ószövetségben, mint például a próféták és királyok felkenése. Az olajjal való felkenés jelezte egy tárgy vagy személy Istennek való felajánlását és elkötelezését. Sámuel is olajjal kente fel az Isten által kiválasztott Sault (Sámuel I, 10:1). Dávidot megválasztása után szintén olajjal kenték fel Izrael királyának (Sámuel II, 5:3).  Dávid után egyik fia, Adonias, még Dávid halála előtt Dávid hallgatólagos beleegyezésével, kezdett királyként viselkedni, de amikor a papok és a próféta nem őt hanem Salamont kenték fel királynak, Adonias félelmében az oltárhoz menekült Salamon irgalmát kérve (I Kings 1:45-53).

A szentségek kiszolgáltatása az Újszövetségben is gyakran olajjal való meg- illetve felkenéssel egybekötött misztikus jellegű tevékenység. A kérdés az, mennyiben lehet a koronázást a szentségekhez hasonlítani? Külsőleg, maga a koronázás szertartása a püspökszentelés szertartására épül. Azonban a kérdés nem a forma, hanem inkább a koronázás mint szentségi jellegű tevékenység és annak természetfeletti következményeire vonatkozik.

Így tehát eljutottunk a Korona misztikumának elemzésénél a szentség fogalmához. A szentség egy látható  jel vagy eszköz alkalmazása amely a természetfeletti rend “rejtett valósága” , azaz az Istennel való kapcsolat szintjén  hoz bizonyos eredményt (Katekizmus, #774). A Szent Koronával kapcsolatban is feltételezhető tehát, hogy a Korona egy látható jel és eszköz amely a koronázás tényének látható eszköze, míg a természetfeletti rendben a koronázás a király személyét Istennel új viszonyba hozza, és új, láthatatlan hatalommal és tulajdonságokkal ruházza fel. Szent Tamás és más vallástudósok tanítása szerint lehetséges, hogy a király a koronázáskor külön angyalt kap, aki segíti a kormányzásban. Így a Szent Korona sokkal több, mint egy természetfeletti szempontból teljesen semleges, emberi hatalmat képviselő jelkép, mint a legtöbb uralkodói korona. Feltehetően, a Csomor Lajos által készített millenniumi Korona hasonmás sem szent ilyen értelemben, tehát a vele való koronázás nem érné el ugyanazt a természetfeletti hatást. Itt megjegyzendő, hogy a sükösdi jelenések szerint a Szent Korona “működőképes,” azaz képes még ma is a megfelelő kegyelmet közvetíteni!

Bár előfordulhatott a Korona történelme folyamán, hogy egyes trónkövetelők és támogatóik a Korona birtoklásától valami szerencsés kijövetelt vártak, a nemzet egyöntetűen és következetesen, a Koronában kizárólagos látható jelet és eszközt látott a királyi hatalom létrehozására. A Korona nem egy szerencsét hozó tárgy. Akárcsak a katolikus egyházban a szentségek kiszolgáltatása és érvényessége bizonyos feltételekhez van kötve, ugyanúgy szigorú feltételei vannak az érvényes koronázásnak is!

A koronázás lényegében két külön tevékenységből áll: az egyházi rész, amely püspökszenteléshez hasonló, szentmise keretében lezajló, szentélmény jellegű szertartás, amelynek keretében a király felesküszik az Evangéliumra és egyházi esküt tesz. Ez a tevékenység természetfeletti kegyelmet közvetít az uj királynak. A másik rész világi, közjogi jelentőségű eskü (Zétényi, Magyarország, 27-28).

Tóth Zoltán József felsorolása szerint “elsődleges fontosságú biztosítékai” az érvényes koronázásnak “az országgyűlés közreműködésén túl, a hitlevél és a koronázási eskü. Az országgyűlés választási, majd koronázási feltételeit a trónra lépő király a koronázási szertartás részeként, esküvel és a hitlevél kiadásával erősíti meg (333 o.), amit az országgyűlés törvénybe iktat (Zétényi, Magyarország, 28 o.).

Pap Gábor szerint az érvényes koronázáshoz több más megkötés is adódik. Először is csak a Szent Koronával való koronázás érvényes és ez adja meg a szinte mágikus tekintélyt a megkoronázottnak (76 o.). Az Árpádház kihalása után pedig csak a nemzet által szabadon választott személyt lehetett érvényesen királlyá koronázni a Szent Koronával, amíg a Habsburg család nem került hatalomra.

Más lényeges követelmények a hely, idő, és a koronázó személye (80 o.). Van rá adat Pap Gábor szerint, hogy az avatatlanul koronázó személyeket “büntetés” érte, azaz ketten, “egészséges, életerős ember létükre,” rövidesen az illetéktelen koronázás után meghaltak (81). Azonkívül a koronát egy “jelvény együttesben” kell viselni, azaz a palást, kesztyű és papucs mind aranyszállal voltak átszőve, akárcsak a koronázó érsek ruhája, hogy az esetleges elektro vagy ahhoz hasonló, ismeretlen jellegű erőny ne ártson nekik (81-2). Csomor más tekintetben hasonlítja a koronát a szekrényhez, amely agyoncsapta a hozzáérő, papok által viselt védő ruha nélküli személyt, de a lényeg ugyan az. Tehát Pap szerint van komoly fizikai illetve energetikai hasonlóság is a Korona és a Frigyszekrény közt.

Itt megjegyzendő, hogy mivel minden valószínűség szerint Csomorék a Koronát meg is érintették a vizsgálat során, érdekes lenne tudni, hogy ők is viseltek-e védő ruhát, vagy az energetikai folyamat csak hivatalos alkalmakkor, a koronázással kapcsolatban zajlik le? Ahogy a méltó szentáldozás lelki javunkra válik, a méltatlan áldozás pedig kárhozatunkra, a méltatlan koronázás testi vagy lelki kárt okozhat. Ez a tény, ha igaz, közvetetten bizonyítaná, hogy a koronázás művelete természetfeletti következményekkel jár.

A sükösdi Marika is beszél ilyen nem természetes hatásról. “Elmondta, hogy a koronázás alatt a király csak annyi ideig tarthatja a fején a Magyar Szent Koronát, amíg a legszükségesebb, amíg koronázási esküjét vagy imáját el nem mondja. (Marika) elmondta még, hogy ‘volt olyan király a magyar nemzet történelme során, akit megkoronáztak ugyan, de mivel tovább tartotta a fején a Magyar Szent Koronát mint szabad lett volna, megbomlott az agyműködése. Ezért is esett le fejéről a Magyar Szent Korona a koronázás után. Marika Jézus Urunktól  úgy tudja, hogy ez IV Károly volt.” Tehát van alapja, hogy valami misztikus hatás alapján a Koronát a Frigyszekrényhez hasonlítsuk.

Míg egyes keleti országokban nem használnak koronázást, mint hatalomadó szertartást hanem például pajzsra-emelést, nyugaton a koronázás elterjedt hagyomány. Lovag szerint “A középkori világrend alapja az a tétel, hogy minden hatalom Istentől való, ezért annak átruházása az uralkodóra egyházi közvetítéssel, a főpapok által végzett koronázással történt A szertartás legfontosabb része a királyi eskü, a királyszentelés, a szentelt olajjal való felkenés, a királyi hatalmat jelképező jelvények átadása és a trónráültetés voltak. A keresztény Európa uralkodóit lényegében azonos jelvényekkel iktatták be, az írásba foglalt szertartások—az ordók—a jelvényeket illetően nem mutatnak jelentős eltéréseket” (Lovag, nincs oldalszám).

“A középkori fennmaradt koronázási jelvények közül az egyik legteljesebb, legépebben megmaradt együttes a magyar. A Magyarországon hagyományos, kisebb változtatásokkal már a Szent István korától alkalmazott szertartás szerint csak a gyűrű, a karpántok és a ruházat egyes kevésbé fontos darabjai hiányoznak” (Lovag). Legfontosabb természetesen a Korona, ami teljes épségében megmaradt, kivéve néhány képet amelyet a szakemberek szerint valakik eltávolítottak illetve kicseréltek.

Ha magát a magyarországi koronázások egyházi rendjét tanulmányozzuk, az is megerősíti a felfogást, hogy a Szent Koronával való koronázás misztikus, a pap- illetve püspökszenteléshez hasonló esemény, amely természetfeletti hatalommal és jogokkal jár.

Mezey Barna megkülönböztet jogokat amelyeket a király a trónutódlás révén önműködően gyakorolhat (mint pl. II. József, a “Kalapos” király), és jogokat melyeket csak a koronázás nyújt. Mezey szerint is a koronázás két részből áll, a világi rész, melynek folyamán az új király esküt tesz az ország törvényeinek betartására, és az egyházi szertartás, amely felkenéssel, a hatalmi jelvények átadásával, és a tulajdonképpeni koronázással jár, aminek eredményeként “isteni kegyelem birtokába” jut az uralkodó.

Szent István és koronázott utódai, pápai felhatalmazás alapján, különleges egyházi hatalommal is rendelkeztek, tehát a Korona ebből a szempontból is szent!

Pap Gábor tanulmányával, de főleg Bencsik elméletével kapcsolatban érdekes felfigyelni egy fontos hasonlóságra illetve lehetséges kapcsolatra a magyar és az angol koronázást illetően.

Míg nálunk a Szent Korona szükséges az érvényes koronázáshoz, Angliában bármilyen koronával lehet koronázni, így sok királynak saját, sőt több különböző koronája is lehetett. Az angol közjogban a “Korona” inkább egy fogalom mint egy bizonyos létező tárgy. Azonban még mint fogalom is, sokban különbözik a magyar “Szent” Korona fogalmától. Nálunk a Szent Koronával való megkoronázás adja a királynak a tekintélyt. Angliában a koronázási korona csak eszköz, inkább Jákob Párnáján illetve Dávid trónján való megkoronázás a fontos. Eredetileg mindkét rendszerben a királynak “sacerdotalis” azaz papi jellege van, aki mintegy Isten kegyelméből (“minden tekintély Istentől van”; l. Rom. 13:1-4) uralkodik. Azonban Angliában Henry VIII uralkodásával ez más jelleget vett fel. Míg a magyar királyok az egyházi ténykedést a hierarchiára bízták, az anglikán egyházban az uralkodó egyben az egyház feje is. Ezért az uralom jelképei, a trón, a korona és a jogar “szent” tárgyak mivel ezt a “papi” feladatkört jelképezik: “azok sugározzák az Isten által választott király tekintélyét” (Henry Myers, MEDIEVAL KINGSHIP, 1982, 167-8 o.).

Megnyitva 236 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások