Ennek közelében, körútra néző ablakokkal rendelkező második emeleti lakásban élt a családunk egy házban – az egy-házakkal azóta sem vagyok kibékélve! Egyetem után -- kissé jobb kilátással rendelkeztem – egy lakótelepi ház legfelső emeletén éltem 23 évig Budaörsön, szintén zaj és más ártalmak közepette, naponta ingázva fővárosi munkahelyre.

Kétgyerekes családommal együtt itt is szívtam eleget, pl. a konnektorokon keresztül gyakran áradt cigaretta füst lakásunkba, szomszédoktól. Válásom után ismét Budapesten laktam, és csak hatvan éves koromban kerültem végre élhető helyre, vidéki kertes házba.

Még városiként, nyolc évig tanyákon dolgoztam, mások állatait gondozva. Eredendően szeretem az állatokat és általában jobban kijöttem velük, mint városi ismerőseimmel! Ez lehet az oka, hogy gyakran álmodom állatokkal, szokásom szerint beszélgetve velük, és álmomban ők is tudnak beszélni!

Nemrég, egyik éjjel álmomban egy jóllakott szúnyoggal társalogtam, miután megnyugtattam, hogy állatbarát lévén én a szúnyogot is csak akkor csapom agyon, ha rajta kapom, amint éppen a véremet szívja. Tehát neki szegeztem a kérdést, hogy miért nem keres fel egy véradó helyet, ahelyett, hogy egy magamfajta vézna öregemberből táplálkozna? Szúnyog Szerénke – sose volt gond nevet találni beszélgető partnereim számára – azzal kezdte, hogy elnézést kért, amiért pár perccel korábban véremet vette – és elpanaszolta, hogy milyen sanyarú a sorsa.

Szerénke így kezdte elbeszélését: sokat éhezek, és nem válogathatok, ha embert szimatolok – akivel gyakran nem is járok olyan jól!

Nemrég egy kocsmába tévedtem be, ahol már az első vendéglátómnak is magas lehetett a véralkohol szintje. Ezt abból gondolom, hogy akcióm után egy órán keresztül csak spirál vonalban tudtam repülni, ami veszélyes, megkönnyíti levadászásomat.

Máskor kifejezetten sértőnek találtam, amit egy harminc év körüli nő a fejemhez vágott: perverz állatnak nevezett pusztán azért, mert mellei között fértem hozzá legkönnyebben.

Valóban nehéz lehet egy szúnyog élete – mondtam Szerénkének együtt érzően.

Pedig én mindent elkövetek, hogy ne okozzak felesleges kellemetlenséget áldozataimnak – folytatta Szerénke. Repülés közben figyelmeztetően dönögök, noha ez rám nézve veszélyes – aki hallja, már leszállás előtt elzavarhat. Ráadásul mindig csak pár csepp vért szívok, ami egy embernek semmiség -- mint tudjuk, egy felnőttnek van vagy öt liter vére! Engem az a pár csepp az éhhaláltól menthet meg!

Milyen igazad van Szerénke – válaszoltam. Irigy állatok vagyunk, hogy azt a pát cseppet is sajnáljuk egy éhenkórász szúnyogtól.

De hadd folytassam csalódással járó kalandjaim felsorolását – vette át a szót apró beszélgető társam.
Az elmúlt hónapban, egy strandon kószálva többször is életveszélybe kerültem, mert meghallva vagy meglátva engem váratlanul szúnyogirtó permetet fújtak rám. Ez aztán a méreg!

Talán ha orvosi igazolás lenne nálad, hogy nem terjesztesz semmilyen betegséget... -- vetettem közbe, ám Szerénke töretlenül folytatta.

Múlt héten pedig, piacon röpködve egy barna bőrű illető karjára tévedtem. Az ilyeneket a mi fajtánk kerülni szokta, mivel zsíros a bőrük és bódítóan erős szaguk van.

Ezt hallva felmerült bennem, hogy egy kisebbségre céloz Szerénke – csak nem rasszista a lelkem?
Van egy másik csoport is, ha tehetem, elkerülöm őket. Ezeket nagy, görbe orr jellemzi, és meglepő módon még a bőrük alatt is pénz van! Ez persze megnehezíti a dolgomat.

Ez volt az a pont, amikor bizonyossággal éreztem, hogy bizony Szerénke rasszista a javából! Ha ezt az érintettek tudnák, haladéktalanul vérdíjat tűznének ki a fejére! Előbb-utóbb elfognák, és csak akkor kegyelmeznének meg neki, ha megígérné, hogy belőlük csak ötöd annyi vért szív, mint más fajtába tartozó emberekből, valamint szombati napokon nem háborgatja e népcsoport tagjait!

Ezek után lopva körülnéztem, hogy hallgatja-e valaki beszélgetésünket, nehogy később kérdőre vonjanak mondván: minek beszélgetek én egy rasszista állattal!

Elhatároztam, hogy minél hamarabb befejezem az eszmecserét vele és így szóltam: az emberek több olyan csoportját is ismerem, akikkel jól járnál!

Kövér bankárt, politikust, vagy egy minden hájjal megkent jogászt kéne kipécézned! Nekik – mivel jól tápláltak -- nyilván sok a vérük és még tanulhatnál is tőlük, hiszen ők is mások vérét szívják!

Szerénke megköszönte jószívű tanácsomat és szárnyra kapott.

Én pedig biztos voltam abban, hogy segíteni tudtam, és hamarosan talál bankárt, jogászt, vagy politikust -- mifelénk ugyanis mintha túl sok lenne belőlük!

Szeretettel: Lacibácsi, egy apró homokszem a pénzhatalom gépezetében
Dunakanyar, 2020. októberében írta: Schuler László