TURÁNI ÁTOK? Volt? Meddig érvényes?

Egy téma érkezett a szerkesztőségbe igaz a vendégkönyv oldalra. Mivel a kedves olvasónk fórum formájában szeretné ezt megvitatni, így örömmel nyitom meg ezt a témát. Sajnos még nem találtam erről bővebb tanulmányokat, de egy helyen Badiny Jós Feri bátyánk is említett valamelyik írásában olyasmit, hogy nem az átok sújt bennünket, inkább védtelenek lettünk mert elfordultunk Istenünktől. Nem emlékszem már hol olvastam de majd felkutatom.
Azután egy másik helyen azt olvastam, hogy az átok mindaddig sújtsa a nemzetünket amíg Rómát szolgáljuk..
Igaza van M Lajosnak. Keressük meg a választ. Segítsetek. A kérés itt olvasható: >Zoli<

Iskolai tanulmányaim szerint katasztrofális vereséget szenvedett IV. Béla serege Muhinál. Az előadó arról beszélt, hogy Mongóliában járva arról értesült a Mongol történet íróktól, hogy ebben a csatában a tatárok véres vereséget szenvedtek, amit megdöbbenéssel hallgattam.

Szó volt még arról, hogy a Tatárjárást megelőzőleg Dzsingisz kán és IV. Béla titkos szövetséget kötött Európa ellenében, amit aztán megszegett. Állítólag ennek a következménye lett az átok, mellyel a "szövetségesek" sújtották az országot. Az Ö számítása szerint az Átok 2009-ben jár le.

A fentiek rendkívül felkeltették érdeklődésemet. Kíváncsian várom, hogy Te mit szólsz hozzá? Sajnálom, hogy nem tudom az előadó történész nevét. Tisztelettel üdvözöl.

Melczer Lajos

részlet Badiny Jós Ferenc A SORSDÖNTŐ ÁLLAMALAPÍTÁS műből

TURÁNI ÁTOK?!

Mint arról korábban is szó volt: a nemzet külső és belső ellenségének legfontosabb ténykedése, hogy megbénítsa áldozata történelmi tudatát. Származását tagadja vagy csúnyán eltorzítja, hogy az ősi mítosz helyére valamilyen torz hiedelmet csempésszen.

Történelmünk torzítását szolgálta Anonymus a Gesta Hungarorummal, míg a külföldiek közül csak két példát említünk: Bramberg Ottó nevű történész könyvében (1140) olvasható: „A természet nagyon szép külsővel áldotta meg Magyarországot, ám vagy a sorsot kell hibáztatni, vagy az isteni türelmet csodálni, hogy e szörnyű embereknek ilyen gyönyörűséges országot adott."
Aeneas Silvius Piccolomini: Cosmographia című írásában (1450-ben) a magyarságra vonatkozóan a következőket írta: „A magyarok rokonai és leszármazottai az Ázsiában pogány vadságban élő szkítáknak és joguroknak, s nyelvük is egyezik a Pannóniában élő magyarokéval."

A hazaiak közül is csak két példa. Egyik, már nem élő, de ma is ünnepelt költőnk az 1930-as években a következő megdöbbentő mondatot vetette papírra
„A magyar nép még mindig keresi helyét Európában".
A másik egy akadémikusunk, aki állítja, hogy a huszár öltözéket a pesti sváb szabók teremtették meg, s tették divattá a múlt században. A professzor úr nem tud a paziriki faliszőnyeg-leletről, melynek kora kétezer éves, és melyen egy katona látható lóháton, ma is ismert huszár öltözékben. (Ermitázs Altaja Katalog 56. tétel Leningrád, 1958.) és ne tudná, hogy Anton Deimel archaikus szótárában a huszár szavunkat így találjuk: GU-SAR - hős férfi.

Ezekben a példákban találni azokat a torzításokat, melyek helyére odacsempészték a „turáni átok" bénító fogalmát. Nincs és nem is volt turáni átok.

de volt hitvány mesterkedés Nemzetünk ellen, főként apostoli királyaink és kiszolgálói részéről. És hogy ezek milyen elvetemültek voltak, arról kérdezzék meg Tonuzabát, Gyulát, Ajtonyt, Koppányt, Vazult, Vatát, Aba Sámuelt, Bánk bánt vagy Dózsát, a Zrínyieket, Nádasdyt, Frangepánt, Wesselényit, Thökölyt, Bocskait. Rákóczit, Martinovics - Hajnócziékat, Széchenyit, az aradi Nagyokat és Kicsiket, vagy kérdezzék meg Melindát, Zách Klárát, vagy a bécsi apostoli magyar király parancsára gályához láncolt rabokat, kérdezzék meg a kötélen száradó és pallostól lehulló fejeket, a Bécsbe és máshová szertelopkodott nemzeti kincseinket, váraink széthányt köveit és kérdezzék meg a száz és százezer hajdan tulajdonos, de jobbágysorba nyomorított magyart, kit az ősi földdel együtt úgy adtak-vettek, mint a barmot.

Kérdezzék meg! De ki kérdezze meg? A keresztény Nyugat-Európa? - aki, míg a mi védelmünket élvezte, rászívta magát egy-egy gyarmatterületre és millióknak okozott (és okoz) égbekiáltó szenvedést.

Felszántom a császár udvarát,
Belevetem Hazám bubáját,
Hadd tudja meg császár felsége,
Mi terem a magyar szivébe...

A császárt soha nem érdekelte, hogy mi terem a magyar szívében, csak az, hogy mi terem az ősi földben és a kilopott hallatlan értékeinkért mindig hamis tudatot pumpált vissza.
Sajnos nemcsak a császárt, de a keresztény Európát sem érdekelte kultúrát teremtő múltunk és évezredes jószolgálatunk.
Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményének részlete jól tükrözi keserű gondolatainkat:

Száraz nyelvem kisebzett,
Égőfejem zavart,
Elindulok, mint egykor Csorna Sándor
Hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek ott a bércek szikla-mellén,
Üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
Magyarok ott a Duna partján,
Magyarok ott a tót hegyek közt
S a bácskai szőlőhegyek közt
Üljetek mellém!
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párizsban és Amerikában
Üljetek mellém!
Ti ezután születők s ti porlócsontú ősök
Ti rég halott regősök, ti vértanúk, ti hősök
Üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide népem,
S hallgasd, amit énekelek.
Amint a hárfa húrjait,
Feszült idegeim húrjait
Jajgatva tépem,
0 népem, árva népem!
S dalolj velem.
Mint akit füstös lángokra szítottak
Vérszínű, setét, nehéz, fanyar borok...
Dalolj velem hörögve,
És zúgva és dörögve,
Tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
Zsoltárod, mint a poklok tikkadt
Kénköves szele,
Hogy Európa fogja be fülét
S nyögjön a borzalomtól
S őrüljön bele!!!

Nyugat-Európa a pogányság, a rokontalanság jelzőivel illet, holott népünk ezek ellenkezőjének a bizonyítására többezer éves Nap-imát őriz még ma is; a ránk kényszerített hadakozásokban nemeslelkűséget, lovagiasságot tanítottunk; míg az antropológiai indexünk és ősi nyelvünk kölcsönszavainak ezreit őrzi egész Európa napjainkban is.

A vádakat pedig visszautasítva, magyar ember soha nem volt a Kárpátmedencében az itt élő nemzetiségekkel alárendeltségi viszonyban, de mindig uralkodott itt.
Megdöbbentő, hogy Európa tudósai még mindig a német és a német-római felsőbbrendűséget hirdetik.
Ezen tudományos kérdések tisztázási munkálatainál eddig az volt a vélemény, hogy hazai tudósaink távolmaradása nyeresége lenne mind a magyarságnak, mind az egyetemes emberi tudománynak, mert ők (adassék tisztelet a kivételnek) hiányos munkáikkal teret nyitottak idegeneknek, hogy az ún. turáni átkot a tudatunkba csempésszék.

Illyés Gyula évekkel ezelőtti fogalmazását: „A magyar szellemi élet nem adott tárgyilagos képet a magyarságról", eképp módosítanánk: A MAGYAR SZELLEMI ÉLET ADJON TÁRGYILAGOS KÉPET A MAGYARSÁGRÓL!

 Hozzászólások megtekintése a régi honlapról