Tisztelt Székely-magyar Rovásírásunkat érdeklő, azt népszerűsítő magyar érdekközösség!
Hazug történelemírásunk következtében láthatjuk, hogy félelmünkben, elbizonytalankodásunkban mit vesztettünk, és mit nyertek azok a népek, nemzetek, akik kitartóan tudták, és merték adni és hirdetni még azt a hamis kitalált, és nyilvánvalóan veszélyes iskolaoktatást, hogy pl. az egész Kárpát-medence román őstörténet, és már a nép hiszi is, hogy előbb-utóbb Nagy Romániának a külső határa a Tisza folyónál lesz. Vagy, hogy ők a hős dákók leszármazottjai, és ezért ők az őshonosok, mi magyarok pedig a rabló betolakodó, elnyomók. A tótok meg a Duna partjáig követelik ősi földjük visszacsatolását, mint a nagy szláv birodalom örökösei. A Nyugat jól tudja, hogy ez lehetetlen, mert ott, és akkor az avar kaganátus létezett 250 éven át, amelyet éppen a francia Nagy Károly rabolta és tette állam képtelenné. A tótok meg éppen az avaroktól tanulták az államalapítás ismeretét. Hogyan lehet az, hogy népek soha nem létező hazugságokra sikeresen mernek hivatkozni, és nem is kis sikerrel?
Mi történt velünk, egykor híres, nagy tudású, korábbi időkben, különböző területeken többször is, sikeres államokat alapító népünkkel? Mi okozta ezt a hihetetlen hanyatlást? Törést? Lehetséges lenne, hogy az igazságban való hit ereje gyöngébb lenne, mint a sátáni erőben való hit? Én nem hiszem, hitem nem engedi hinni. Abban látom gyengeségünket, hogy amikor elhagytuk az egységesítő ősi Istenünket, az új Isten hirdetői, az állandó, a bűnös nemzet hirdetéssel megtörték önbizalmunkat, és így elgyengültünk. Minden bizonyítás kezünkben van arra, hogy nem voltunk honvisszatérésünk idejében barbárok, sem pogányok, de még ezt a két cáfolhatatlan bizonyosságot sem tudtuk elfogadtatni, megismertetni senkivel.
Az őskeresztény üldözés pedig tudott tény, hogy nem Róma területéről indult ki, hanem Pannóniából és Szabáriából, a jelenlegi Szombathelyről, Nagy Konstantin vezetésével. „Jó munkát" végzett, ezért kapta „a megtiszteltetést". Hogy honnan származott Szent Márton, az is ismert. Ezért ez mind fontos hivatkozás. De mindennek ellenére még mindig úgy emlékszik rólunk az európai történelem, mint barbár-pogány népről. Mikor változtatják meg hibás ismereteiket? Ki fogja töröltetni a barbár-pogány megbélyegzést, ha nem mi magyarok?
Tennünk kell valamit, de nagyot és gyorsan. Itt az alkalom, hogy a két fentebb említett vádak ellen elsöprő bizonyítékként ismertessük meg népünkkel és a világgal, hogy nem voltunk érkezésünkkor barbárok, mert csak nekünk volt egyedül írásunk indo-európai népek között. Itt a lehetőség az egyik hazug vád mindenkori döntésére. Ősi írásunk, a rovás 2014-ben Old Hungarian néven, 2015-ben magyar szabványként is bevezetésre került. Már most csak tőlünk függ, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel. Fogjunk össze, és tegyünk meg mindent, hogy népszerűsítsük ország- és világszerte. Meg kell találnunk annak módját a számítógép felhasználásával, hogy a népszerűsítés sikerüljön. Ez azt jelentené, hogy akár mindkét írásunkat is használhatnánk tetszés szerint*. Az a tényállás, hogy a jelenlegi és az ősmagyar írásunkat is párhuzamosan használhatnánk, ez egy hihetetlen, a nagy világon egyedülálló kulturális fejlemény. *Tanuljuk meg a székely-magyar rovásírást (Old Hungarian) és használjuk. Hisz a megoldást erre Tisza András kidolgozta, ami itt található: http://www.magyarrovas.hu/?func=cikk&id=on-is-rohat-a-szamitogepen
Úgy legyen!
Botos László
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Beküldte: Kunavar