A tanulmány feltételezéseit bár több kritika is érte, a komplex rendszerelemzők szerint egyedülálló kezdeményezés a globális gazdaságot irányító folyamatok szálainak kibogozására. Tovább folytatva az elemzéseket a szakértők szerint megtudhatjuk, hogyan tehető még stabilabbá a globális kapitalizmus.

A felvetés, mely szerint néhány bankár mozgatja a világgazdaság egy hatalmas részét ma már nem számít igazán hírnek, több megmozdulás is jelzi, hogy az emberek kezdenek tisztában lenni a pénzvilág dominanciájával. A zürichi Svájci Szövetségi Műszaki Intézet rendszerelméleti tudósai által készített tanulmány azonban elsőként tekint az ideológia mögé, beazonosítva ezt a hatalmi hálózatot a természetes rendszerek modellezéséhez alkalmazott matematika és az átfogó cégadatok felhasználásával, feltérképezve a világ transznacionális cégeinek (TNC-k) tulajdonviszonyait. "A valóság olyannyira összetett, hogy el kell távolodnunk a dogmáktól, legyen az egy összeesküvés elmélet vagy a szabadpiac" - nyilatkozott James Glattfelder, a tanulmány egyik szerzője. "Elemzésünk a valóságon alapul"

Korábbi tanulmányok is rávilágítottak már arra a tényre, hogy a világgazdaság egy jelentős része mindössze néhány TNC kezében fut össze, ezek az elemzések azonban korlátozott adatokra épültek és kimaradtak belőlük a közvetett tulajdonlások, ezért nem tudtak pontos képet adni a cégek világgazdaságra gyakorolt befolyásáról. A zürichi csapat az Orbis 2007-et, egy 37 millió céget és befektetőt nyilvántartó adatbázist használt, amiből kiemelték mind a 43 060 TNC-t és kielemezték a köztük fennálló tulajdoni viszonyokat.

Elkészítettek egy modellt, amibe belevették a társaságok részvényhálózatokon keresztüli befolyásait, illetve megvizsgálták minden egyes vállalat működőtőkéjét, feltérképezve gazdasági erejük szerkezetét. A kutatás egy 1318 cégből álló magot azonosított, melyeknél összefonódnak a tulajdonviszonyok. Az 1318 cég mindegyike kettő vagy több, átlagosan 20 másik céghez kapcsolódik, ezen felül pedig a globális működőtőke 20 százalékát testesítik meg. Az 1318 cég részvényeivel együttesen uralja a világ értékpapír és termelő vállalkozásainak többségét, ami a globális tőke további 60 százalékát jelenti.

Tovább bogozva a tulajdoni viszonyokat a svájci csapat eljutott egy "szuper-egyedig", ami 147 szoros kapcsolattal egymásba fonódó céget jelent, ezek a hálózat összvagyonának 40 százaléka felett rendelkeznek. Többségük pénzintézet, a toplistán olyan neveket találhatunk mint a Barclays Bank, JPMorgan Chase & Co, az AXA, az ING és a Goldman Sachs Group.

John Driffill, a Londoni Egyetem makroökönómiai szakértője szerint az elemzés nem csupán arra világít rá, hogy egy kis csoport milyen befolyással bír a globális gazdaságra, hanem a folyamat gazdasági stabilitásra gyakorolt hatásaira is. A svájciak szerint a hatalom koncentrálása önmagában nem nevezhető sem jónak, sem rossznak, a mag szoros összefonódásai azonban már igen. Ahogy azt a világ 2008-ban megtanulta, az ilyen hálózatok instabilak. "Ha egy cég tönkremegy, az sok másikat is magával ránthat" - tette hozzá Glattfelder.

A szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy a tulajdon nem minden esetben egyenlő a vezetéssel. Sok esetben a részvények alapkezelők kezében vannak, amik nem feltétlenül szólnak bele a tulajdonolt vállalatok tevékenységébe. Ennek a rendszerre gyakorolt hatásának megállapításához további elemzések szükségesek, a globális gazdasági hatalom szerkezetének feltérképezése azonban mindenképpen segíthet stabilabbá tenni azt. A rendszer sérülékeny pontjainak felderítésével a közgazdászok javaslatokat tehetnek a jövőbeli összeomlások megelőzéséhez szükséges intézkedésekre. Galttfelder szerint globális trösztellenes szabályozásokra lenne szükség, ami jelenleg csupán nemzeti szinteken létezik.

A szakértők szerint a szuper-egyed nem egy világuralmi törekvés eredménye. [Szerkesztő megjegyzése: Hmmm] "Az ilyen szerkezetek gyakoriak a természetben" - nyilatkozott George Sugihara, az amerikai Scripps Oceanográfiai Intézet összetett rendszerek szakértője, aki a Deutsche Bank szakértőjeként is tevékenykedik.

Az újonnan érkező szereplők szívesebben csatlakoznak egy sok kapcsolattal rendelkező taghoz, bármilyen hálózatról legyen is szó. A TNC-k üzleti okokból, nem a dominancia érdekében vásárolnak egymásból részesedéseket, a szuper-egyed tehát nem egy összeesküvés eredménye. A fő kérdés inkább az, hogy képesek-e koncentrált politikai erő kifejtésére? Drifill szerint 147 tag túl sok ahhoz, hogy a felek összejátsszanak, mások szerint a szereplők bár a piacon versenyeznek egymással, más tekintetben azonban együttműködnek, az pedig közös érdekük, hogy ne következzenek be változások a jelenlegi hálózatuk szerkezetében.

A 147 nemzetektől független nagyvállalat közül az 50 legnagyobb:

(PLoS One publikációja alapján, 2007-es adatok, az eredeti svájci tanulmány lent csatolva!)

[1] A Lehman még létezett a 2007-es adatokat felhasználó jelentés alapján

Forrás: NewScientist