Print this page
2022 április 24, vasárnap

Meglátás "balos" szemmel - Kinek az érdeke a háború?

Szerző: Thürmer Gyula

Idézet a bevezetőből: "Miniszterelnök úr a háború-béke kérdésben meglévő lehetőséget is meglátta, és ez is segítette őt. Megőrizték a kormány egységét, ami talán a legfontosabb volt. Sajnáltam, hogy megváltoztatták a választási törvényt és igy eleve lehetetlenné tették, hogy mi listát állítsunk. Korábban a listához 27 egyéni jelölt kellett, most 71. Média és egyebek nélkül ez lehetetlen feladat. Több helyen jeleztem, de nem talált megértésre. / Az amerikai nyomás a háborús részvételre nagyon nagy. És bizony az atlantisták közöttünk élnek. Talán még ott is, ahol nem gondolnánk."...

Kinek az érdeke a háború?


Tudják, mi Amerika legnagyobb találmánya? Másokkal elvégeztetni a piszkos munkát, mások életét kockára tenni, mások nyomorát kihasználni, és persze mindenből pénzt, hatalmat, sok pénzt és nagy hatalmat csinálni. Van erre egy magyar mondás, csúnya, de találó. Tudják, amikor mások bizonyos testrészével verik a csalánt.

Az amerikaiak zseniálisan használják ezt a módszert. Az első világháborúba, csak 1917-ben szálltak be, amikor már a többiek kivéreztek. Veszítettek 116 ezer embert, és Wilson elnök diktálhatta az új európai rendet. A magyar katonák közül 660 ezer nem tért soha haza, és még Trianont is megkaptuk.

A második világháborút nem tudták kikerülni, miután a japánok Pearl Harborban megleckéztették őket, de az európai második fronttal vártak 1944 nyaráig. Öljék csak egymást a németek meg az oroszok, majd a végén beszállunk! Abban a háborúban 418 ezer amerikai halt meg, szemben mondjuk a 27 millió szovjet emberrel. A lerombolt Nyugat Európát Amerika szerezte meg, és alakította kedve szerint.

Aztán itt volt 1956. Az amerikaiak felpaprikázták a szocializmust nem akaró magyarokat, menjetek, küzdjetek, döntsétek le a Sztálin-szobrot, meg úgy általában a szocializmust, majd jövünk és segítünk. Az amerikai hadsereg ott volt Németországban, de nem jöttek. Saját katonáikat akkor sem kockáztatták.

Ha hiszik, ha nem, ez ma sincs másként. Aki azt hiszi, hogy most Oroszország és Ukrajna háborúzik egymással, az téved, sőt semmit sem ért. Ukrajnában az Egyesült Államok harcol Oroszország ellen. A pénz, a fegyver amerikai, a katona speciel ukrán. Amerika az ukránok azon bizonyos testrészével veri a csalánt, és küzd az utolsó ukrán katonáig.

Arra számítanak, hogy Oroszország meggyengül ebben a háborúban, belső viszályok alakulnak ki, netán megdöntik az önálló, nemzeti utat járó Putyint. Ha Oroszország meggyengül, Kína fontos szövetségesét veszíti el, és akkor könnyebb lesz megálljt parancsolni a kínai gazdasági terjeszkedésnek, na és persze szétrombolni a kínai álmot, ledönteni a kínai sajátosságú szocializmus épületét.

Aki azt hiszi, hogy az amerikaiak csak az ukránok bizonyos testrészével verik a csalánt, az téved, sőt bűnt követ el. Amerika az EU-val is nagyjából azt tervezi, amit a második világháborúban tettek. Vérezzenek ki az európaiak, aztán jövünk mi, hozzuk az új Marshall-terveket, és olyan klassz új Európát csinálunk, amitől a lélegzetek is eláll. Csakhogy ott minden amerikai lesz.

Az EU már most sem ura önmagának. Az EU úszik az amerikaiak által keltett hullámokon. Háborúzni nem mer, nem is nagyon tud, gazdasági háborút folytat, amivel maga alatt is vágja a fát.

Az EU-t az mentené meg, ha kiegyezne Oroszországgal. Lenne rá lehetőség. Az oroszok sohasem akarták Európát leigázni. Évszázadonként egyszer elfoglalják ugyan Berlint, de csak azért, hogy Európa tartsa tiszteletben Oroszországot és ne fenyegesse biztonságát.

Amerika azonban nem akarja az EU és Oroszország történelmi kiegyezését. Azok alá ad lovat, akik hajlandók a liberális tőke érdekeit az európai nemzetek érdekei fölé helyezni. Azokat támogatja, akik elfogadják Amerika uralmát és képesek azt saját népükre ráerőltetni.

Nem akarok az április 3-i választások után ünneprontó lenni, de biztos vagyok benne, hogy Amerika velünk is veretni akarja azt a bizonyos csalánt. A választási kampányban markánsan megmutatkozott, hogy a kormánypártok az eddigi önálló magyar utat védik, ki akarnak maradni a háborúból, mert tudják, hogy a háborús részvétel az önálló magyar út végét is jelentené.

A liberális ellenzék buta volt ahhoz, hogy kimondja: a kormánynak most igaza van, nem kell a háború. Ehelyett benyaltak az amerikaiaknak, Magyarország csatlakozását, fegyverek szállítását ígérték. Vesztettek.

Vesztettek, de ez nem azt jelenti, hogy az USA-barát, vagy másképpen fogalmazva, az atlantista politika eltűnt volna. Nem véletlenül terjesztenek olyan pletykákat, hogy nem Szijjártó lesz az új kormány külügyminisztere. Az atlantisták itt élnek közöttünk. Az elmúlt harminc évben sok ezer közéleti személy, sok magasrangú katona tanult vagy dolgozott az Egyesült Államokban. Amerika jelen van a magyar egyetemeken, a médiában, mindenütt. Gondolhatjuk komolyan, hogy Amerika nem számít rájuk?

Az április 3-i választás az önálló nemzeti út politikáját erősítette meg. Az emberek többsége elfogadta, hogy járványok, válságok, háborúk idején ez a helyes út.

De mi jön ezután? Amerika erős nyomást gyakorol a magyar kormányra. Sikerül-e kimaradni a háborúból? Sikerül-e elkerülni, hogy jelentős amerikai erők települjenek az országba?

Sikerül-e megmenteni a magyar társadalmat az infláció pusztításától? Sikerül-e megvédeni a keleti nyitást, ami eddig a nehéz időkben a segítségünkre volt? Sikerül-e megakadályozni, hogy az EU liberális, atlantista erői revansot vegyenek?

Nem tudjuk a választ. De valamit biztosan tudunk. Ha meg akarjuk védeni Magyarországot, ha nem akarjuk, hogy eszköz legyünk Amerika kezében, bátorságra, elszántságra van szükség. A függetlenségünket, a nemzeti érdekeinket nem Oroszországgal vagy Kínával szemben kell megvédeni. Amerika ellen, Magyarországért kell küzdenünk, dolgoznunk.

Thürmer Gyula

Beküldte: Tharan Marianne

Megnyitva 631 alkalommal