Magyarország kilépési kísérlete a II. Világháborúból: Minutes of the British Foreign Office of October 14, 1943.
⇓ Kattints a videó képre. Ami kimaradt a videós beszélgetésből, az itt lent található ⇓
Situation in Hungary: position of Jews. (oktober 14, 1943)
Record conversation with Professor Namier of the Jewish Agency who feared premature desertion of Germany by the Hungarian Government might result in German occupation of Hungary followed by extermination of the 800.000 Jews who now enjoy comparative security there. Mr. Randall said this was already suggested as a reason for Hungary’s not making a move to the Allied side. Professor Namier only hoped that the Hungarian Government would not move until it was certain the Germans would not be able to re-act.
(Hand writing):
We have this point very much in mind as one of the arguments against pressing the Hungarians to make an immediate open stand against the Germans, which might involve the risk of German occupation. We are inclined to think that the risk at present is slight.
⇑ Kattints a képre nagyitásért ⇑
Helyzet Magyarországon: A zsidók álláspontja. (1943. október 14.)
Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) azon félelmének adott kifejezést, ha Magyarországot megszállnák a németek, és a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, akkor az a 800,000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás):
E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.
(Second page):
Professor Namier of the Jewish Agency told me yesterday that his people were most seriously concerned at the possible consequences to the 800,000 Jews, who now enjoy comparative security in Hungary, of any premature desertion of Germany by the Hungarian Government. The Jews here, he said, felt that Germany could not possibly tolerate Hungarian defection and as long as the German army was in position to react, would answer such a move by the Hungarian Government by German occupation of the country, the result of which would be extermination of the most important body of Jewry left in Europe.
I said that this possibility was already being put forward in public (e.g. an article in the current “Tablet”) as a reason for Hungary not making any premature move to the Allied side.
Professor Namier said that the only hope is for, as the Jews are concerned, was that the Hungarians would choose not to move until it was practically certain that the Germans would not be able to re-act.
(Magyar fordítás):
Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800,000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában, még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
A.W.S. Randall
A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula: Magyar-Brit titkos tárgyalások 1943-ban című könyvében. (Kossuth Könyvkiadó, 1978.)
A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, és megkezdték a zsidók deportálását, a melyben Adolf Eichmann-nak vezető szerepe. Ezt követően megjelent Magyarországon a svéd diplomata, Raul Wallenberg, aki menekítette a zsidókat. A fiatal Soros György pedig beárulta a bújtatott zsidókat. Miután Szálasi Ferenc átvette a vezetést 1944. október 15-én, ez a helyzet nem változott, de Wallenberg 1945 januárjában átszökött az oroszokhoz, miután nyoma veszett.
Lucy S. Dawidowicztől még a továbbiakat tudjuk meg:
Lucy S. Dawidowicz
The War Againts the Jews 1933-1945 (Bantam Books, 1981. 7. kiadás.)
Dawidowicz könyvet írt az európai zsidóság sorsáról, történetéről a II. Világháború és az azt megelőző évek zsidókkal kapcsolatos eseményeiről. Dawidowicz Magyarország német megszállásáról könyve 513. oldalán a következőket írja:
“On March 22 (1944) a new Hungarian government was formed under Prime Minister General Dome Sztojay, formally the Hungarian minister in Berlin. The real rulers in Hungary thenceforth were the SS and Reich Plenipotentiary Edmund Veesenmayer. All political parties and trade unions, with their press, were suppressed. The Stojay government could not, however, maintain itself because of overt opposition from the right - the Hungarian National Socialist and the Fascist Arrow Cross, under Ferenc Szalasi.”
Magyar fordítás:
„1944. március 22-én új magyar kormány alakult Sztójay Döme miniszterelnök vezetésével, aki korábban a berlini nagykövet volt. A tényleges hatalmat Magyarországon az SS és Edmund Veesenmayer birodalmi helytartó gyakorolta. A politikai pártok és a szakszervezetek újságjaikkal együtt be lettek tiltva. Ennek ellenére a Stójay-kormány nem tudta megtartani a hatalmat, mert a jobboldali Nemzeti Szocialista Párt, és a Szálasi Ferenc által vezetett Nyilas Keresztes párt nyílt ellenállásába ütközött.”
A valóság az, hogy Hitler és Szálasi soha se kedvelték egymást, olyannyira, hogy 1944 augusztusában a jobboldal Szálasi vezetésével döntötte meg a Sztójay-kormányt. Ezt követően a Lakatos-kormány leállította a zsidók deportálását.
A szovjet csapatok előrenyomulása következménye volt, hogy 1944. október 15-én Szálasi átvette az ország vezetését. Német nyomásra Szálasi beleegyezett írásos garancia ellenében, hogy a németek zsidókat vihessenek ki az országból munkaszolgálatra, amelyről Dawidowicz a következőket írja az 517. oldalon:
“The exigencies of war rendered railroad transportation impossible, and so the Germans marched off 27,000 Jews on a terrible trek of over 100 miles to Austria. But Szalasi soon stopped these marches because of the high death rate.”
Magyar fordítás: '
„A háborús károk lehetetlenné tették a vasúti szállítást, ezért a németek gyalog indítottak útnak 27,000 zsidót borzalmas körülmények között Ausztria felé, de miután Szálasi megtudta, hogy sokan meghalnak, nyomban leállította a menetet.”
Egy pillanatra se kell azt gondolni, hogy Dawidowicz Szálasi-párti volt. Tények azonban tények, még akkor is, ha ezeket a győztesek elhallgatják, vagy hamisan állítják be. Marschalkó Lajos, aki Szálasi sajtófőnöke volt, hasonlóképp számolt be a történtekről.
Dawidowicz az 520. oldalon a román csapatok előrenyomulásával kapcsolatban ezeket írta:
“With the invasion of the Soviet Union and the recapture of northern Bucovina and Bessarabia, unbridle plunder and murder of Jews were authorized by the Romanian army’s high command. The first major wartime pogroms occurred is Iasi in June 1941, organized by special Romanian troops assigned to rounding up, deporting, and murdering Jews. Thereafter, thousands of Jews were packed in cattle cars on the pretext that they were signaling to Russian planes; and shipped off whit out food or water, to no particular destination. Those who did not die of suffocation were shot. About 8,000 died. In and around Czernowitz (Cernauti) and Storojinetz, 12,000 were killed; in Bessarabia, over 200,000. Romanian army units working with Einsatzgruppe D in southern Russia dismayed the Germans with their passion for killing and their disregard for disposal of the corpses.”
Magyar fordítás:
„A Szovjetunió visszafoglalta Bukovinát és Beszarábiát, majd a zsidók gátlástalan rablása és gyilkolása vette kezdetét, melyet a román hadsereg legfelsőbb vezetése engedélyezett. Az első nagy háborús tisztogatás (pogrom) Jásziban történt 1941 júniusában, mely a különleges román alakulatok feladata volt, a deportálások és a zsidók gyilkolásával egyetemben. Több ezer zsidót marhavagonokba zártak ama ürügy alapján, hogy jeleket adnak le orosz repülőgépeknek, és elszállították őket élelem és víz nélkül, meghatározatlan célpont irányába. Akik nem fulladtak meg, azokat agyonlőtték. Mintegy 8000 halt meg. Csernovitz és Storojinetz körül 12,000-t öltek meg, Beszarábiában több mint 200,000-t. Dél-Oroszországban a román katonaegységek, melyek együttműködtek az Einsatzgruppe D-vel, olyan kéjgyíkosságot hajtottak végre, és a halottakat se temették el, hogy az kiváltotta a németek nemtetszését.”
Ettől függetlenül, a románokat megjutalmazták Észak-Erdéllyel!
Dawidowicz a magyar honvédekkel vagy a csendőrökkel kapcsolatban ilyent nem írt.
Az anyagot és a videólinket beküldte: Radics Géza