20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2020 január 10, péntek

Miért vakították meg Fekete Istvánt?

Szerző: Fenyvesi Zsófi

Ki volt Fekete István? Az egyik legismertebb ifjúsági írónk, a Tüskevár és a Téli berek, no meg az állatregények természetbolond szerzője. De valóban csak ennyi? Közel sem. Forgatókönyvektől kezdve oktatófilmeken át felnőtteknek szóló regényekig igen sok mindent letett az asztalra. Az már más kérdés, hogy a rendszer ellenségeként megpróbálták egész írói munkásságát, sőt őt magát is tönkretenni.

Az ember, aki a szemét adta az elveiért

Fekete István 1900 januárjában született Göllén. Kalandos, igazi falusi gyerekkoráról sokat mesél ő maga a

feketeistvanBallagó idő vagy a Cönde című könyveiben. Egészen kiskorától nyilvánvalóvá vált, mennyire szereti és érti a természetet, az élővilág működését. Nem csoda, hogy felnőve híres vadász és mezőgazdász lett belőle. Az akadémián töltött évek alatt már írt kisebb-nagyobb novellákat, és az írást akkor is folytatta, amikor 1929-ben megnősült, majd feleségével, Piller Edittel Ajkára költözött, ahol gazdatisztként kapott állást. A holland származású Nirnsee Ferenc birtokán annyira felvirágoztatta a gazdaságot – fellendítette a tej- és sajtipart, búzamagot nemesített, díjnyertes kosokat tenyésztett –, hogy országos hírnevet szerzett. Hogy mégsem csupán gazdálkodó eredményeiről híres, azt írói tehetségének köszönheti.

← Fekete István 1966-ban / Fotó: Hunyady József / FORTEPAN 

Vadászkalandoktól a színdarabokig

Eleinte vadászkalandjait jegyezte csak le, amiket a Nimród című vadászlapban rendszeresen meg is jelentettek, de Feketében ennél sokkal több lakozott. Lírai elbeszélései, novellái, a természetről, gyerekkoráról, a paraszti életről, erős istenhitéről, emberségéről szóló művei szintén nagy sikert arattak már a kezdeti próbálkozások idején is. Kittenberger Kálmán biztatására egyre komolyabban foglalkozott az írással. Sehol nem volt még ekkor a Vuk vagy a Tüskevár. Fekete A koppányi aga testamentumával és a Zsellérekkel nyert díjakat. Ez utóbbi könyv még nagyon fontos lesz a későbbiekben. Akkor hatalmas sikernek számított, 1939-es megjelenése után hétszer adták ki négy éven belül. Ez tehát Fekete egyik legsikeresebb könyve. Hogy miért nem hallottunk akkor róla, miért nincs a kötelező olvasmányok között? Erre a kérdésre nem lehet egyszerű választ adni.

feketeistvan1

Fekete kifejezetten sikeres szépirodalmi írónak számított. Első írói virágzása idejében alkotta meg novelláit, amiket a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők című folyóiratban adtak közre. Ekkor került a neve olyan szerzők mellé, mint Gárdonyi Géza. Hajnalodik című színdarabját, forgatókönyveit elismeréssel fogadták (a legnagyobb sikert a Dr. Kovács István című film forgatókönyve hozta, de a többit is elolvashatjuk, ugyanis a Fekete István Társaság kiadta őket). 1940-től a Kisfaludy Társaság tagjává és az ország 15 legjobb írójának egyikévé választották. Olyan barátokkal vadászott, mint az íróként és a Nemzeti Színház főrendezőjeként ismert Csathó Kálmán, gróf Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán vagy Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója. A siker évei azonban 1946-ban lezárultak.

„Mondj igazat, betörik a fejed"

Fekete István saját kora áldozatává vált. Soha nem politizált, ám az igazat mindenről megírta, a vörös terrorról is. Ez utóbbi jelent meg a Zsellérek című könyvében, amit 1946-tól az akkori rendszer tiltólistára tett. Ha ehhez hozzávesszük még Fekete mély és nyilvánosan vállalt istenhitét (lánya, Edit 1949-ben apáca lett), konzervativizmusát, máris értjük, miért bántotta annyira a szemét a kommunista vezetésnek. Apropó szem... A Zsellérek betiltása, elégetése, Fekete írói pályájának teljes zárolása nem volt elegendő büntetés. Az írót egyik nap az ÁVO emberei elkapták, elcipelték az Andrássy út 60.-ba, és úgy megverték, hogy búcsút kellett mondania fél veséjének és a fél szemének is. Fekete túlélte a súlyos bántalmazást, ahogy azt is, hogy másnap reggel egyszerűen kidobták egy katonai autóból a János kórház mellett. Két járókelő segítségével jutott be a kórházba, ahol hetekig kezelték.

Fekete István mint patkányirtó

Fekete ma Jókai Mór mellett Magyarország legolvasottabb írója. A negyvenes évek végétől azonban évtizedekig egyetlen betűt sem közöltek, amit ő írt volna le, sőt mezőgazdászként sem dolgozhatott. Az író patkányirtásból, uszálykísérésből tartotta fenn családját. 1951-től sikerült tanárként elhelyezkednie, rendszersemleges kis novelláit pedig a katolikus Új Ember és a Vigília közölte. Ekkortól kezdte el írni az állattörténeteket, illetve az olyan ifjúsági regényeket, mint a Tüskevár. Kénytelen-kelletlen vált ifjúsági íróvá: ezt engedték meg neki. 1960-ban még megérte, hogy utóbbiért József Attila-díjjal tüntették ki, de tíz évre rá a harmadik infarktusa már végzetesnek bizonyult. Jellemző a korra, hogy az író halála után özvegyének kellett elintéznie, hogy a szovjet könyvpiacon megjelenjenek Fekete művei oroszul – a magyarok semmiféle ajánlást nem tettek.

Horváth Tibor elnök, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke mesélt az író munkásságáról, és arról, hogyan dolgozta fel a rendszer igazságtalanságát.

Hiányzó lapok

„A verésről Fekete István nyilvánosan soha nem beszélt, hiszen azzal még nagyobb bajba sodorhatta volna magát és a családját. Senki, ő sem tudhatta, hogy a Horthy-rendszerben megírt Zsellérek a Rákosi-rendszerben ekkora problémát fog okozni. Fekete onnantól, hogy a kor megkívánta, vigyázott arra, mit írt le: az 1947-es Gyeplő nélkül című művében nem véletlenül nincs egyetlen felismerhető személynév vagy helységnév sem. A Zsellérek azonban korábban, 1939-ben íródott. A kommunizmus ideje alatt a megjelent köteteket elégették, nekem van egy példányom belőle, annak is meg van pörkölődve a széle, valaki a tűzből szedte ki. Gyűlölték azt a könyvet, rettegtek tőle, pedig semmiféle vérlázítóan uszító nem szerepel benne. Csak a tények. Ez volt a baj. Megírta, hogy egy idős parasztot felakasztottak az árokparton. Ilyen ugyebár nem történhetett meg. Még a rendszerváltás után is csak olyan változatai jelentek meg a Zselléreknek, amikből kihagytak oldalakat. Azóta természetesen elérhető a teljes, csonkítatlan verzió, érdemes elolvasni.

Nem véletlen az sem, hogy Fekete első állatregénye, az 1955-ben megjelent Kele egy sérült gólyáról szól, akit otthagytak a társai, és idegen közegben kell boldogulnia. Talán az író magára gondolt az írás közben. A Kele ugyanakkor egy kedves állattörténet, amibe nem lehetett belekötni, politikai veszélyt nem hordozott magában. Innentől kezdődnek hát az ifjúsági regények, ezt az ösvényt hagyták meg Feketének, ezen lépdelt tovább."

Mikor történt meg Fekete István rehabilitálása?

Igazából soha. Nem kértek tőle bocsánatot és nem rehabilitálták. A magyar irodalomban sem tölti be azt a helyet, ami megilletné őt. Ott kéne lennie a legnagyobb magyar írók között, hiszen – többek között – jelentősen hozzájárult a magyar paraszti világ bemutatásához. Ennek ellenére az Akadémiai Kiadó 1966 és 1982 között kiadott A magyar irodalom története 1919-től napjainkig című, több mint ezer oldalas művéből egyszerűen kihagyták. Nincs benne Fekete István. Azt gondolom, talán lustaságból sem rehabilitálták őt. Nincs egy olyan erő és bázis a Fekete István-életmű mögött, ami arra kényszerítene bárkit, hogy messzebb lásson az ifjúsági műveknél. Az 1987-ben létrejött Fekete István Irodalmi Társaság sok mindent megtett és megtesz az író népszerűsítésének érdekében, több mint ötszázan vagyunk szerte az országban, de tagjaink már főleg idős emberek. Szeretettel várjuk egyébként sorainkba azokat, akik fontosnak tartják Fekete eszmeiségének megőrzését, hagyatékának ápolását.

Milyen Fekete-műveket szeretne látni az iskolákban?

Középiskolai tanárként fontosnak tartanám, hogy a diákok megismerjék a Hajnalodik című színdarabját, ami az 1920-as években játszódik Erdély elcsatolása után. Egy magyar-román pár szerelmét mutatja be, és ami fontos, a történet vége a megbékélés a két nép között. A novellái közül azoknak adhatnánk még nagyobb szerepet, amelyek bemutatják a kort, és néprajzi vonatkozásban nagyon erősek. Fekete humanizmusa, a természet szeretete, egymás elfogadása, a kitartás: ezek az értékek manapság az iskolákban és az életben is hiányoznak. Fekete művei a mai napig átélhetők, olyan emberi vonásokat emelnek fel, amelyek örökérvényűek, és pozitív példát állítanak a fiatalok elé.

„Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el"

„Ahogy kutattam Fekete ajkai élete után, kirajzolódott előttem a gazdatiszt képe – teszi hozzá Horváth Tibor. – Találkoztam egy cselédasszonnyal, aki még neki szolgált. Ő mesélte, hogy a cselédsoron olyan rosszul voltak megépítve a házak, hogy mindig visszafújta a szél a kályhák füstjét. Az asszony Feketéhez fordult, hogy mint intéző csináljon valamit. Az író pedig elment a falu kovácsához, és minden ház kéményére csináltatott füstelterelőket. Akármilyen problémával fordultak hozzá, ő mindig segített, adott tűzifaelőleget, vagy amire szükség volt. A saját javadalmazásából minden nap több liternyi tejet adott a szegény gyerekeknek, az ajkai katolikus templomot az ő szolgálati telkének kertjében építhették fel. Amikor a vidék két nagy ura, a nagybirtokos és a bányatulajdonos összevesztek, akkor is Fekete csinált rendet. A vita miatt ugyanis az ajkai uradalmi gyerekeket kitiltották a bánya által üzemeltetett egyetlen iskolából, és azok csak hosszú kilométereket gyalogolva tudtak egy másik intézménybe járni. Fekete addig tárgyalt a bányaigazgatóval, amíg az vissza nem engedte a gyerekeket. Ezer ilyen apróság van, amik mind példamutatók: emberek, hát így kellene élni!"

Az eredeti forrás: divany.hu →
Beküldte: Antal Miklós

Hozzászólás  

#11 Filmvászonra kerül Fekete István életútjaR Zoltán 2021-04-10 00:33
Dokumentumfilm-sorozat készül a százhúsz éve született Fekete István életének legfontosabb mozzanatairól. A Tüskevár, a Téli berek , a Bogáncs és A kis Vuk széles körben ismert alkotások, ugyanakkor Fekete István teljes munkássága és életműve már kevésbé. Bővebben: ITT magyarnemzet.hu/.../filmvaszonra-kerul-fekete-istvan-eletutja-9633986
#10 Fekete IstvánBubu 2020-02-02 10:06
Külföldön élve - immár 40 éve - Fekete István gyönyörü (nincs husszú "ü" a gépemen) írásai, mély életismerete, Istenhez való ragaszkodása segít nekem a kínzó honvágyat leküzdeni.
Méltatlan Magyar Nemzetünkhöz e kiváló igaz Magyar ember kirekesztése irodalmi életünkböl (nincs hosszú "ö" a gépemen).
Legyünk hálásak a Teremtönek, hogy meajándékozott vele minket.
#9 "átirányítás"R Zoltán 2020-01-28 09:52
"A korrekt megoldás ilyenkor egy részlet átemelése, majd átirányítás az eredeti cikkre."

Köszönöm a tanácsot, megértettem és a jövőben emlékezni fogok az átirányítási lehetőségre.

Szeretettel: >Zoli
#8 ÁtirányításZirig Árpád 2020-01-28 09:17
Kedves Zoli, az, hogy a szerző/kiadóvállalat engedélye nélkül átveszünk egy komplett cikket, és ezt nem is tüntetjük fel egyértelműen, csak egy nyúlfarknyi, kis betűvel szedett hivatkozással, nem etikus s nem is szokás. A korrekt megoldás ilyenkor egy részlet átemelése, majd átirányítás az eredeti cikkre. Idézet - R Zoltán:
[quote name="Zirig Árpád"]Úgy gondolom, ha már az eredeti forrás megkérdezése nélkül átemelnek egy egész cikket, legyen már annyi szakmai tisztesség önökben, hogy kiírják, hogy ennek a szép cikknek az igazi szerzője Fenyvesi Zsófi, mert így, hogy 5 mikronnyi méretben a végére odabiggyesztenek egy sovány hivatkozást, ez senkinek sem derül ki.



Kedves Árpád!
Köszönöm a megjegyzést és próbáltam helyreigazítani, de sajnos nem igazán értem a hibámat. Az eredeti szerző fel van tüntetve azonnal a cím alatt mint máshol is, a forrást is feltüntettem a cikk alján, ugyanúgy mint azt aki felhívta a figyelmünket erre az írásra. Segítenél, hogy megértsem hol hibázhattam?

Szeretettel: >Zoli
#7 Megjelölve...R Zoltán 2020-01-23 20:40
Idézet - Zirig Árpád:
Úgy gondolom, ha már az eredeti forrás megkérdezése nélkül átemelnek egy egész cikket, legyen már annyi szakmai tisztesség önökben, hogy kiírják, hogy ennek a szép cikknek az igazi szerzője Fenyvesi Zsófi, mert így, hogy 5 mikronnyi méretben a végére odabiggyesztenek egy sovány hivatkozást, ez senkinek sem derül ki.



Kedves Árpád!
Köszönöm a megjegyzést és próbáltam helyreigazítani, de sajnos nem igazán értem a hibámat. Az eredeti szerző fel van tüntetve azonnal a cím alatt mint máshol is, a forrást is feltüntettem a cikk alján, ugyanúgy mint azt aki felhívta a figyelmünket erre az írásra. Segítenél, hogy megértsem hol hibázhattam?

Szeretettel: >Zoli<
#6 Eredeti szerzőZirig Árpád 2020-01-23 19:34
Úgy gondolom, ha már az eredeti forrás megkérdezése nélkül átemelnek egy egész cikket, legyen már annyi szakmai tisztesség önökben, hogy kiírják, hogy ennek a szép cikknek az igazi szerzője Fenyvesi Zsófi, mert így, hogy 5 mikronnyi méretben a végére odabiggyesztenek egy sovány hivatkozást, ez senkinek sem derül ki.
#5 FEKETE ISTVÁNSándor Fiausch 2020-01-19 16:37
Jó,hogy végig elolvastam a cikket! Szeretem Fekete Istvánt, de a Zsellérek c. könyvéről nem is hallottam. Meg arról se,hogy ajkai kötődésű, - ahonnan Apám is származott.
#4 ZsellérekVarga István 2020-01-15 19:28
Idézet a könyvből ami nekem sokat mondott...
"Fekete István

Zsellérek

2002 Karácsonyára kaptam a könyvet, előtte nem is hallottam róla – valamiért nem hallhattunk róla…

Napok alatt kiolvastam, de az óta sem felejtettem el, mint annyi mást sem, amelyek kitörölhetetlenül megültek bennem valamiért (...).

Történetesen, a főhős, Bartali Zsellér Péter, beszélget a haldokló, Baksay Árpád hadnagy barátjával (197.oldal)

Baksay mondja:
- Kinősz a faluból és otthagyod. Olyan eszed van, mint a borotva. Odaadod a városnak. Ügyvéd leszel. Ezer között egy. Vagy bíró. Tízezer közt egy. A falu pedig marad. Vezeti tovább a zsidó kocsmáros, a cigány kupec és a százesztendős jövendőmondó…
- Nem adom el a földem…
- De elszakadsz tőle menthetetlenül. Aktában fogsz gondolkodni, és ha nem is züllesz el, mint én, az életed nem a föld lesz, és nem az ország, hanem az irodád…
- Nem szakadok el…
- Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból…
- Azt hiszed ezt a háborút mi vesztettük el 1918-ban? Fenét! Azt hiszed, Trianont Trianonban csinálták? Ne hidd! A kiegyezéstől csinálták a forradalomig. Kivándorló irodákat állítottak fel állami segédlettel, nemzetrontó újságokat pénzeltek verejtékes adókból, megölték a kisipart és a céheket, pedig ezekből kellett volna a kivénhedt, földjevesztett középosztály helyett egy új, gerinces középosztályt kinöveszteni. Ehelyett csináltak egy hazátlan, vallástalan, nemzetközi proletár munkásságot, mely az első alkalommal belemart az országba…
- Ez igaz…
- És most mi történik? Zsellér Péter és Pál otthagyják a falut. Urak lesznek, és önmagukat adminisztrálják, ahelyett, hogy lekaparnák a kérget a magyar parasztról, akik nélkül ez az ország már rég az ördögé lenne! Egyáltalán ez a szó, hogy „úr”, maga is csalás. Valamikor úr volt az, aki vezetett és meghalt az országért. Úr volt az, aki hazát szerzett és megtartotta. Nem törte a kapa a tenyerét, mert a kard soha ki nem szakadt a markából.
- Nem dolgozott, mert nem ért rá dolgozni. Az országvédő kardot aztán letették, a harcok elmúltak, és az uraságból nem maradt meg más, mint a dologtalanság… Először csak fizikai, aztán szellemi tétlenség… Nézz rám! Tizennyolc éves koromban eltörtem a szálvasat, és úgy beszéltem latinul, mint Tacitus; ma pedig annyi erőm sincs, hogy tisztességgel megvárjam, amíg megássák a gödröt, ahová bedugnak…”
#3 Orosz nyelven.Tarlósi József 2020-01-15 16:23
Ha nem olvasom a cikket és a hozzászólásokat, soha nem jut eszembe: azokban az időkben Taszáron volt szerencsém együtt élni Cseljabinnszki szovjet mérnökökkel és családjaikkal. Kis barátomnak, Vagyim Anatoljevicsnek (5. osztály!) az összes oroszul megjelent könyvet oda tudtam ajándékozni. Falta őket. Cserébe engem rettentő szigorral tanított oroszul. Kedvenc témája (!) a Nagy Honvédő Háború volt. Nem vicc! Nem tudom, mi lehet velük...
#2 VéleményZsótér Flórián 2020-01-15 00:27
Úgy gondolom, hogy az egyik legszebben fogalmazó írónk, aki csodálatosan gazdag képekkel illusztrálja az élet lényegére tapintó gondolatait. Jól ismerte a vidék életét, nyomorúságát s ritka ünnepnapjait. Emberségről, gondoskodásról, szeretetről felejthetetlen sorokban elmélkedett. Többször is átolvastam jó pár állattörténetes remekművét s azt látom, hogy a vadászatok során lelőtt állatok lelkéért így imádkozott, vezekelt a mindenható felé. Aki kézbe veszi könyveit, tesz egy időutazást nagyszüleink a vidéki Magyarország és a környezetünkben élő állatok életébe, hétköznapjaiba. Figyelem: írásai függőséget okozhatnak, de a léleknek gyógyszer! :)

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások