Print this page
2019 január 13, vasárnap

Csíksomlyó és a pápai „csentenár”…

Szerző: Varga Domokos György, Stoffán György, Golarits Imre

(Az alábbi cikkben van egy nagyon kemény mondat: "Saját katolikus hóhérunknak énekeljük majd az Ecce sacerdos-t." Emiatt csak némi habozás után osztjuk meg olvasóinkkal ezt az eszmefuttatást. Ami mellette döntött: igazságait a féltés és a felelősségérzet hatja át. S az ilyen írásokat akkor sem szabad elhallgatni, ha nem minden tetszik belőle.

Nem tudhatjuk, hogy Romániát összességében jobb vagy rosszabb irányba tereli majd Őszentsége csentenári megmutatkozása Csíksomlyó szent helyén. De nem zárható ki, hogy a szerző balsejtelme fog beigazolódni. Akkor pedig jobb résen lennünk, jobb teret engedni a gyümölcsöző vitának, semmint a terméketlen hallgatásnak. Nem tudom, merő véletlen-e, de alig pár órával ezelőtt jegyeztem fel magamnak az alábbi idézetet: "A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért." /Martin Luther/ Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy nincsen béke igazság nélkül. Nem születhet béke igazságtalanságokból. Holott mintha erre irányulnának a csentenári erőfeszítések...

Varga Domokos György, a Szilaj Csikó főszerkesztője)


Stoffán György:

Többen arra kértek szeretett Olvasóim közül, hogy írjam le véleményemet a tervezett csíksomlyói pápalátogatást illetően.

Beleborzongok még a hírbe is... beleborzongok a választott jelszavakba, a tények és a jámborkodó politizálás igaztalanságába. Ismét áldozattá válik a székelység, de most úgy válik áldozattá, hogy még örvend is neki. Amikor az alábbiakat olvastam a Magyar Kurír internetes oldalán, Máriára gondoltam és kértem Őt lélekben, segítse meg ezt az ezerszer meggyalázott népet, s ne kelljen elszenvednie még az egyházától is a megaláztatást. Mert bár nagyszerű dolog volna, ha egy pápa menne el Somlyóra... Például Benedek Őszentsége... egy gyulafehérvári látogatás keretében. Ám, a mostani látogatás a „csentenár" (centenárium oláhul) jegyében, politikai elismerésként, de jámbor szőrcsuhában zajlik. Beleborzongok ebbe az egészbe, mert mostantól megszentségtelenített hely lesz az eddig magyar Csíksomlyó, a magyar nemzet legszebb zarándokhelye. Megszentségtelenített hely lesz, mert román zászlók fognak lengeni Románia elnöke vendégének tiszteletére, s ott lesz az az oláh ortodox püspök, aki Hargita és Kovászna megye magyarsága ellen uszítja és pénzeli a magyar gyűlölő Dan Tanasát, s aki levéteti a székely zászlót, és aki most úgy fog bevonulni Somlyóra, mintha az övé lenne. S ebben az egészben az a körmönfontság, hogy az egész látogatást a Szent Szűz nevében próbálják lenyomni a magyarság és a székelység torkán. Megalázva a csíksomlyói Segítő Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, Királynőjét.

Persze, semmit nem szólnék, ha az erdélyi egyházmegyét látogatná meg Bergoglio. Ha elmenne Gyulafehérvárra, s e látogatás előtt megpróbálná az oláhokat rávenni, hogy adják vissza a Batthyaneumot jogos tulajdonosának, a mindenkori Gyulafehérvári Főegyházmegye érsekének. Nos, ez így üdvözlendő volna. Most azonban nem ez történik. Most elismervén a „csentenár" nagyszerűségét, átadja Csíksomlyót, „Isten anyjának kertjét" az oláhok által régen áhított kegyhelyet, az ökumené és az „Isten romániai népe együtt jár az úton a Szűzanya oltalma alatt" szlogen jegyében...

„Együtt járunk az úton" hirdeti a román trikolór színeivel díszített logó is... és ez a jámborkodó hitbéli egyesítés nem a léleknek szól, hanem annak a nyomorúságos és elnyomásban töltött száz évnek a jóváhagyása, amit most hitbéli erőszakkal, ünnepléssel fogadtat el, jól időzítve a katolikus egyház fejének mondott Bergoglio. Saját katolikus hóhérunknak énekeljük majd az Ecce sacerdos-t... és örvendezik a nép, hogy lám ezer év után ideérkezett Róma püspöke... A papság pedig már most ujjong, mert „pápalátni" mehet Somlyóra...

Öregszem és egyre szomorúbb vagyok, de nem a korom miatt. Hiszen a mai világban az ember jobbára örül is annak, hogy nem kell még hosszú évtizedeket megélnie e velejéig romlott és rothadó világban, amelyben árulókba és megfizetett politikai cselédekbe, Krisztus ellen prédikálókba, és gyűlölködőkbe botlik az ember lépten-nyomon. Ahol nincs jog, igazság és béke. Csak érdek és pénz, hatalomvágy és hazugság. Szomorú vagyok, mert, ahogy telik az idő, úgy kell csalódnom mindenben, amit a magaménak éreztem, amiért éltem, amiben hittem. Hittem a Margit körúti öreg ferenceseknek, akik megjárták a Gulágot, az Andrássy út 60. kommunista kínzókamráit, hittem az emberi tisztességben, az erkölcs erejében, az igazság mindenek felettiségében, a jogban...

Ma pedig látok egy múló, haldokló és erkölcstelen, egykor volt keresztény Európát, látom a körmönfont árulások ezreit, látom a polipot, amely hatalmas csápjaival átkarolja és támadja a jó szándékot és a hazafias kitartást, a keresztény magyar kormányt. Most pedig a legrosszabbat látom... Égi Anyák még érintetlen magyar zarándokhelyének egyházfő általi románosítását, a gyilkosokkal és gyűlölködőkkel való erőszakos és nemzetünket eláruló békítését. A bocsánatkérés nélküli megbocsájtás ránk erőltetését... azt a politikát, amely megsemmisíti a keresztény világot, meg Erdély katolikus népét, s a székelység egyetlen még meglévő kapaszkodóját, Somlyó kegyhelyét.
De... a hívő ember ne legyen kishitű, ne legyen bizalmatlan. Bár, a magyar léleknek mindez fáj és elviselhetetlenül nyomasztó, viszont van rá jó orvosság. Ne menjünk el a Nyeregbe együtt ünnepelni az egyházi „csentenárt". Ne menjünk „pápalátni", és ne engedjük ezzel a látogatással megalázni magunkat. Ez egy olyan esemény, mint az ellenzék Budapesti tüntetései... oda sem megyünk el, mert az nem a miénk.

Nekünk, magyaroknak és székelyeknek maradjon meg a búcsú, amikor magunk lehetünk a Segítő Szűz Máriával, amikor nem más, hanem mi magunk döntjük el, hogy akarunk-e a lelki erőszaknak engedve, bocsánatkérés nélkül megbocsájtani, vagy Krisztus parancsa szerint imádkozunk ellenséginkért. Nekünk maradjon meg Mária, akihez őseink esedeztek, s meghallgatást is nyertek. Mi a somlyói pünkösdi búcsúra menjünk el, s ott a szentmisében imádkozzunk a románok előkelő római vendégéért, aki velük ünnepel, nálunk vendégségben...

S ahogyan őseink, mi is bízzunk teljes bizalommal égi Édesanyánkban, aki nem hagyta el népét, s ma sem hagyja el a Székelyföldet... ellentétben a bukaresti díszvendéggel...

Stoffán György


„Az igazság nem bunkósbot." Hozzászólás Stoffán György: Csíksomlyó és a pápai „csentenár" c. írásához

Csíksomlyó és a pápai „csentenárSzerző: Golarits Imre

Tisztelt Szerkesztőség!

Stoffán György írása nem nyerte el tetszésemet, méghozzá a következők miatt.

← Sa mergem separat! - azaz, menjünk külön...

A magyarságunk megtartása számomra nagyon fontos, de ennél még fontosabb az emberi értékek megtartása. És a bocsánatérés nélküli megbocsátás is ide tartozik, még akkor is, ha a mi országunk a „gengszterváltás" után emiatt a megbocsátás miatt jutott oda, ahol van.

Meg kell tudnunk bocsátani még a románoknak is. S nem azért, mert keresztények vagyunk, hanem azért, mert a meg nem bocsátás hosszú távon nem vezet sehova. Elrettentő példának hadd hozzam fel a sémi országokat, kultúrájukat, az Izrael és az arabok közötti ellentétet; s ezzel szemben kedvező példaként az ősi magyar: szerető, megbocsátó, befogadó kultúrát. (Nem az utóbbi ezer évről beszélek. Hozzáteszem, hogy a mi akadémiai történészeink is hazudnak a Szt. István előtti korral kapcsolatban, sőt az őskorral kapcsolatban csaknem az összes történész, hasonlóan, ahogy a románok az elmúlt pár száz évről.)

Történelmi léptékkel mérve még akár örülhetnénk is, mert a legyőzött népek javát a legyőzők általában ki szokták irtani, a maradékot meg rabszolgának szokták befogni.

A szerkesztői megjegyzésben említett Martin Luther idézetet is én másképp értelmezem: „A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért" szerintem azt jelenti, hogy nem muszáj az igazságot felemlegetni, ha az a békét szolgálja. Édesanyám ezt úgy mondta, hogy „az igazság nem bunkósbot, hogy a másikat fejbe verjük vele." Persze, nem kell a hazugság szerint tevékenykedni, hanem továbbra is az igazság szerint cselekedni, de ezt lehet némán is. Azaz Csíksomlyó ugyanaz marad, és maradjon is, akkor is, ha ott jártak a román vezetők, mert ez szolgálhatja a békét. A román zászlók mellé sorakozzanak fel békében a történelmi magyarok is. Utána meg folytassák a dolguk a ferencesek, ugyanúgy, mint az elmúlt pár száz évben.

Forrás: Szilaj Csikó
Beküldte Hajdu Éva

Megnyitva 1606 alkalommal