A magyar lakosság nem eladó!
A Magyar Állam ezen időszakra a 27 éve regnáló politikai és gazdasági „elit" az állami vagyont jogellenesen eltulajdonító tevékenységének biztosítása érdekében (privatizáció, első és második bankkonszolidáció, felszámolások stb.) mesterségesen alacsonyan tartott lakossági életszínvonal emeléshez már nem rendelkezett olyan közvagyonnal, amely lehetőséget adott volna érdemi életszínvonal emelkedés finanszírozására.
Az életszínvonal emelése azonban már nem volt tovább elodázható, mivel az társadalmi robbanáshoz vezethetett volna. A Medgyessy majd a Gyurcsány Kormány is tisztában volt vele, hogy ha nem hajtja vére a választási kampány során a lakosságnak megígért életszínvonal emelést, akkor az a bukásukhoz fog vezetni. Tekintettel arra, hogy ez időre az állami vagyont a rendszervártó erők már teljesen szétlopták, ezért csak külföldi forrásból lehetett fedezni a lakosság életszínvonal emelését.
Tekintettel arra, hogy állami vagyon már nem volt, így nem volt mit fedezetül odaadni a külföldi bankoknak, ezért a kormányzat a lakosság vagyonát zálogosította el a devizahiteleken keresztül a részükre. A külföldi banktőke a magyar kormány ingatag helyzetet kihasználva extra, a nyugaton elérhető hasznot jóval meghaladó profitot kötöttek ki a hitelnyújtás fejében. Így megállapíthatjuk, hogy a kormányzat a saját politikai stabilitásának elérése érdekében eladta a magyar lakosság jó részét és annak vagyonát a külföldi bankoknak. Ezen látszat „életszínvonal" emelés fedezetére szolgált a lakossági deviza hitelezés bevezetése és tömeges elterjesztése.
Ennek elérését szolgálta az a hamis az embereket becsapó kormányzati és banki propaganda, hogy a deviza hiteleken keresztül a legolcsóbb az azt felvevők által bármikor stabilan fizethető hitelhez, és ez által a jogosan elvárt és azonnali életszínvonal emelkedéshez jutnak a magyar lakosság szegényebb az „elit" lopásából kimaradó rétegei is. Azt azonban mélyen elhallgatták, hogy a deviza hitelezés elterjesztése nem az életszínvonal emelkedést, hanem a 27 éve itt regnáló politikai erők hatalmon tartását és a külföldi bankok extra profitjának a biztosítását szolgálta. Nem véletlen az sem, hogy miért nem lépett közbe a devizahitelezés elterjedésének a megakadályozása és ez által a lakosság védelme érdekében a PSZAF a Svájci jegybank figyelmeztetése és annak ellenére sem, hogy a környező országokban a többi bankfelügyelet megtette ezt. Ez a lépés a magyar kormányzati és gazdasági elit hatalmon való maradását veszélyeztette volna, ezért azt minden eszközzel meggátolták.
A 2008-as gazdasági válság azonban azonnal megmutatta, hogy milyen természetű és milyen extra profitot tartalmazó pénzügyi termék a deviza alapú hitel. Sajnálatos módon ennek lakossági felismerése sem vezetett az ilyen típusú hitelezés által okozott problémák azonnali megszüntetéséhez, annak ellenére, hogy a válság kirobbanásakor 2008. november 6. napján a magyar kormányzat és a bankszektor még írásbeli megállapodást is kötött e vonatkozásban.
Amikor az új kormány és a bankszektor észlelte, hogy a lakossági felismerés után sem alakult ki nagyobb tiltakozási hullám vagy fizetés megtagadás, akkor úgy döntöttek, hogy a korábbi a devizahitelezés azonnali kivezetésére kötött egyezséget nem hajtják végre. Ezen döntés meghozatalát elősegítette az is, hogy ekkorra kiderült, hogy az új kormányzat az Orbán Kormány sem tud hatalmon maradni és a hatalmát stabilizálni külföldi banki segítség nélkül. Ennek következtében 2011 végén a kormány Matolcsi György közreműködésével meg is kötötte azt az alkut a bankszektorral, amely alapján a külföldi bankok továbbra is biztosították a 27 éve itt regnáló politika „elit" hatalmon maradásához szükséges összegeket. Ennek fejében a kormányzat azonban vállalta, hogy a lakossággal kifizetteti a bankszektornak a deviza alapú hitelekben foglalt extra profitot, és hagyja, hogy az ennek fedezetéül szolgáló elzálogosított lakossági vagyonra rátehessék a kezüket a külföldi bankok. Sőt azt is megtették, hogy az MNB Matolcsi György vezetésével még nyerészkedett is a devizahiteleseken, és az így szerzett pénzt párt és egyéb magán célokra fordította. („közpénz jellegét elveszti az alapítványi pénz")
A 27 éve az állami vagyon jogtalanul eltulajdonító magyar politikai és gazdasági uralkodó réteg a politikai hatalmuk fenntartása érdekében a bankokkal megkötött alku végrehajtatására minden politikai és állami eszközt gátlástalanul felhasznált. Ennek keretében a devizahiteleseket megfosztotta az egyéni jogérvényesítés és jogvédelem minden lehetőségétől. Kihasználva azt, hogy a bíróságok 60 éve politikai irányítás és befolyás alatt állnak, a politikai uralkodó réteg ténylegesen „utasította" az által kinevezett bírósági legfelső vezetést, (Darák Péter, Handó Tünde, Wellmann György, Vezekényi Ursula, Kemenes István stb.) hogy a bíróságok az ítéleteiken keresztül akadályozzák meg azt, hogy a lakosság bármikor is jogi úton kétségessé tudja tenni a fenti alku érvényességét. Magyarul utasították a bírósági vezetést, hogy akadályozzák meg azt, hogy a devizahitelesek meg tudják nyerni a pereiket a bankokkal szemben. Sajnos ezen politikai elvárásnak a Kúria vezetése és bírái eleget is tettek, és ennek következtében ma képtelenség megnyerni egy devizahiteles pert a bankokkal szemben a Kúrián. (lásd: kormány felhívása 2013-ban a Kúria felé a jogfejlesztő jogegység megalkotására, vagy a pécsi bírói tanácskozáson elhangzottak, Bankszövetség felhívására való jogfejlesztő jogegységi meghozása.)
E mellett a devizahiteleseket egy nagyon aljas és megalázó propagandával megfosztotta a politikai uralkodó réteg és a bankszektor attól, hogy társadalmi jogvédelemben vagy szolidaritásban részesüljenek. Ennek lényege az volt, hogy a saját áldozatukból „bűnöst" faragtak. Ennek elérése érdekében a klasszikus módszerhez folyamodtak és elkezdték az áldozatot hibáztatni az őket ért jogsérelemért. Sajnos ma Magyarországon a kormányzati propaganda miatt nagyon fogékony a lakosság jó része és az állami szervek arra, hogy az áldozatot hibáztassák a jogsérelem bekövetkezte miatt és ne a tettest. (lásd nemi erőszak, családon belüli erőszak stb.) Ezt kihasználva elérte ezen hamis propagandával a kormány és a bankszektor, hogy a saját áldozatukból „bűnöst faragjanak", és ez által meg tudták akadályozni, hogy a teljes lakosság a devizahitelesek mellé álljon. (lásd: nyerészkedő adós, plazma Tv vásárlás, senki nem tartott fegyvert a fejéhez stb.) Ezen aljas és megszégyenítő hamis propagandával teljesen megfosztották attól a lehetőségtől is a devizahiteleseket, hogy társadalmi jogvédelemben és szolidaritásban részsüljenek, és ezen keresztül tudják megvédeni magukat a kormány és a bankszektor kifosztó tevékenységével szemben. Ezért sem tudott jogos és nagyobb tiltakozás kialakulni a magyar lakosság jó részének tudatos kifosztása miatt.
Így kimondhatjuk, hogy a devizahitelezés a 27 éve itt regnáló és fosztogató (60-70.000 milliárd forint jogtalanul eltulajdonító) politikai és gazdasági uralkodó réteg érdekeit és hatalmon maradását szolgálta csak. Ezen állapot megvédése érdekében 2005 után pedig minden állami intézményt jogellenesen felhasználtak a kormányzatok és a Bankszövetség. E mellett még a társadalmat is megpróbálták velejéig aljas és hamis propagandával a saját áldozatuk ellen fordítani. A deviza hitelezés problémája feltárta azt, hogy ez a 27 éve kormányzati hatalmon lévő politikai és gazdasági uralkodó réteg bármikor eladja a magyar lakosságot, akkor, ha ezt a politikai hatalmának megtartása miatt szükségesnek tartja. Ez igaz minden „rendszerváltó" politikai erőre függetlenül attól, hogy milyen színű. Így nem lehet senkinek az az illúziója, hogy Őt nem érinti a devizahitelesek problémája. Hogy mennyire igaz ez mi sem bizonyítja jobban, hogy ugyanaz történt mint a devizahitelesekkel a Questor károsultakkal, a felszámolás alá került vállalkozókkal, egyéb banki károsultakkal, állami intézmények visszaélései által megnyomorítottakkal is. Az is bebizonyosodott, hogy ez a banki stróman politikusi réteg bármikor felhasználja a lakossággal szemben a saját és a banki háttérhatalom érdekében a teljes államapparátust (bíróságok, ügyészségek, államigazgatás, rendőrség) azért, hogy az akaratukat akár jogellenesen is rákényszerítsék a lakosságra. Azt is tisztán kell látni, hogy csak akkor fognak megoldódni ezek a problémák, ha olyan politikai erők kormányoznak majd Magyarországon, akik végre megszüntetik a bíróságok és máshatóságok politikai irányítását biztosítva ezzel a lakosságnak a jogvédelmet a politikai túlhatalommal szemben, és hajlandóak felmondani a banki szférával megkötött a lakosságot kifosztó alkut.
Erre tekintettel az Adóskamara az alábbi követelések azonnali teljesítését követeli minden politikai erőtől.
Márciusi 12 pont
1. A banki hitelek és közmű tartozások miatt elrendelt végrehajtások azonnali felfüggesztése (az új végrehajtási záradék kiállításától az árverezésen át a kilakoltatásig) addig amíg megvalósulnak a 2. pontban foglaltak.
2. DH törvények és az ezekhez kapcsoló a politikai befolyást megtestesítő kúriai jogfejlesztő jogegységi határozatok hatályon kívül helyezése, valamint a deviza hitelezés problémáinak méltányos, jogszerű politikai, jogi és bírósági rendezése a spanyol, szlovén, szlovák szankciós törvények alapján és az érdekeltek és az ADÓSKAMARA, valamint a valódi civilek bevonásával. Utóbbiakat ne lehessen kihagyni a PBT tagjai közül és a törvényjavaslatok véleményezéséből!
3. Közjegyzői jogsértések kivizsgálása, és a közjegyzők végrehajtási záradékolási jogának azonnali megszüntetése. Közjegyző állami, közhatalmi funkciót csak akkor láthasson el, ha közszolgálati jogviszonyban áll. Vállalkozóként ilyen tevékenységet ne végezhessenek a közjegyzők, végrehajtók.
4. A lakhatási jogot érintő vagy ennek megvonását eredményezhető perekben, eljárásokban (pl: ingatlan jelzálogszerződések, közműtartozások stb.) alanyi jogon biztosítsák a bírósági és egyéb eljárások során az adósok részére a költségmentességet. Ennek az adósnak biztosított költségmentességnek ki kell terjednie a jogi személy hitelező és szolgáltató perköltségére is (ügyvédi, jogtanácsosi díj stb.)
5. Önálló, elváló zálogjog, vételi jog azonnali megszüntetése. (A jelzálog értékpapírból származó banki bevételnek elszámolás kötelesnek kell lenni az adós javára)
6. Lakhatáshoz való jog és a jogállami fogyasztóvédelem intézménye, alkotmányos alapjog legyen!
7. Szélesítsék ki az Eszközkezelőhöz jutás lehetőségét a rászorulóknál és vegyél el a bankok vétó jogát.
8. Amennyiben a pénzintézet a követelést értékesítette vagy értékesíti egy követelés kezelőnek, akkor az adósnak csak és kizárólag a pénzintézet és a követeléskezelő által kötött szerződésben a követelés ellenértékekként meghatározott összeget kelljen megfizetnie, az elővételi joga alapján. Az elővásárlási jog gyakorlása esetén állami segítséget kell nyújtani akár államkötvény biztosítása útján.
9. Azoknak, akiknek pénzintézet jogellenesen kárt okozott vagy a vagyonukat elárverezték (Pl. a deviza hiteleiket már kifizetők, Quaestor károsultak, végrehajtás alatt állók stb.) az elszenvedett károkhoz igazodó kártalanítást kapjanak.
10. Kényszer értékesítés esetén elővásárlási joga, vagy az USA törvénykezéséből ismert „elsétálási joga" legyen az adósnak. Az elővásárlási jog legalább olyan feltételekkel illesse meg az adóst, mint egy 3. személyt.
11. Mindezen eljárások, kivizsgálások felügyeletét egy parlamenti devizahiteles bizottság lássa el, akiknek a tagjai között civil szervezetek képviselői és az ADÓSKAMARA szakértői is kapjanak helyet. A Pénzügyi Békéltető Testület legyen független az MNB-től.
12. Szüntessék meg a bíróságok politikai irányítását és befolyásolását. Ennek keretében törvényi szinten biztosítsák az egyéni bírói függetlenséget és szabályozzák a Rákosi rendszer által eltörölt 1871.évi VIII. törvénycikkben foglaltaknak megfelelően a jogsértő ítéletekért való egyéni bírói felelősséget. Azonnal hozzák nyilvánosságra, hogy melyik bíró és mikor kapott kedvezményes vagy ingyenes hitelt vagy kölcsönt pénzintézettől."
Dr. Ravasz László
Forrás: VNTv