Print this page
2020 május 03, vasárnap

Egyszer áruló, mindig áruló

Szerző: Magyaródy Szabolcs - Jáki Sándor Teodóz

Van egy nagyon régi mondás, amely az évezredek során állandóan alkalmazható volt: Egyszer áruló, mindig áruló. Angolul ez így hangzik: "once traitor always a traitor".

Gondolom, minden nyelvben előfordul ez az arany igazság.

Az erdélyi szászok zömére ez jellemző tulajdonság. A magyar királyok telepítették be őket az évszázadok folyamán, Erdély gyéren lakott területeire. Szép városokat, falvakat építettek maguknak és éltek, mint állam az államban. A magyar királysághoz ritkán voltak hűek. Valahányszor harcoltunk a Habsburg önkényuralom ellen, mindig ellenünk fogtak fegyvert. '

1919-20-ban végleg elárulták hazánkat. MEGSZAVAZTÁK A ROMÁN KIRÁLYSÁGHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSUKAT.

Tették ezt, mert a Hochenzoller-Sigmaringen származású román királytól jobb, befolyásosabb szerepet reméltek. A magyarokkal összefogva megakadályozhatták volna Erdély elrablását. Nem tették!

Tehát:
1919-ben A SZÁSZOK ELÁRULTÁK A MAGYAR KIRÁLYSÁGOT.
1943-ben Elárulták a románokat, lefeküdtek Hitlernek.

Jutalmul Ceauescu kilóra eladta őket a németeknek. Ma alig néhány ezer szász található Erdélyben.
Gyönyörű szász városokat, falvakat - kevés kivétellel- pusztulásra ítélték.
Ennek ellenére akadt egy szász, aki románnak álcázza magát. Románságának bizonyítására elővette a "magyar kártyát" és a románokat vádolta meg azzal, hogy vissza akarják adni Erdélyt a magyaroknak.

Személy szerint:
Elárulta szász népét.
Elárulta a magyarokat.
Most csak arra várhatunk, mikor árulja el a románokat. Mert, hogy őket is elárulja, az biztosra vehető, mert:
EGYSZER ÁRULÓ, MINDIG ÁRULÓ. Még arra is gondolhatunk, hogy idegen hatalom megbízásából vállalta ezt az aljas szerepet s a román állam megdöntésén fáradozik.

Magyaródy Szabolcs


1919. január 8-a

Az Erdélyt-járók sok fontos magyar dátummal találkoznak kirándulásaik alkalmával. Járják/járjuk Erdélyt, mert megtanultuk Dobszay László, egyetemi tanár figyelmezetetésébõl: „Erdélyre úgy tekintünk, mint jobbik magunkra, kincseink õrzõjére, többé-kevésbé tiszta forrásra."

E címben szereplõ dátum egyike a fontosabbaknak: 1919.január 8-a.

Megelõzi azonban ezt három másik. '

Az egyik: 1918. dec. 1-je, mikor Gyulafehérvárra sok tízezer románt szállított ingyen az akkor még magyar államvasutak, hogy „eldöntsék" Erdélynek Romániába való „bekebelezését". Ezt a gyûlést akkor igyekeztek jól láttatni az „illetékesek" az antant ellenõrzõ tisztjeivel.

A másik dátum: 1918. dec. 22-e, mikor Kolozsvár fõterén sok tízezer magyar – 26 vármegye nevében –tiltakozott a gyulafehérvári „döntés" ellen. Ezt azonban már nem láttatták az „illetékesek" az antant tisztjeivel, mintha semmi sem történt volna akkor Erdélyben a „döntés" ellen. A gyûlés fõszónoka Apáthy István egyetemi tanár volt, Kelet-Magyarország kormánybiztosa, akit ezért a szónoklatáért alig egy hónap múlva a román hatóságok letartóztattak.

A harmadik: 1918. dec. 24-e, a román királyi csapatok bevonulása Kolozsvárra.

Következett 1919. jan. 8-a. Az erdélyi szászok Medgyesen gyûltek össze, hogy – mint a mérleg nyelve – támogassák a gyulafehérvári „döntést". („Kényszerûen tudomásul veszik a katonai-hatalmi erõviszonyokat, másrészt egy nemzetiségi autonómia reményében támogatják Erdély Romániához való csatlakozását" – írja Eördögh István Erdély román megszállása c., 2000-ben megjelent könyvében.)

Hogy ott Medgyesen akkor mi történt, álljon itt az 1980-as évtized közepérõl egy búcsúzkodás részlete. Madler Péter, medgyesi evangélikus esperes, összehívta barátait búcsúvacsorára. (Engedélyt kapott ugyanis a Ceauºescu-rezsimtõl, hogy Nyugat-Németországba távozzék.) Pohárköszöntőre állt föl és ezt mondta: „1919. január 8-án, itt Medgyesen a szászok gyûlése megszavazta: Most pedig levetjük a 700 éves magyar rabszolgaságot és fölvesszük a bukaresti szabadságot!" – Itt rövid szünetet tartott a búcsúzó szónok, majd határozottan kijelentette: „Ezt nekünk a magyarok soha meg nem bocsátják!" – És még hozzátette: „A magyaroknak – igazuk van!"

Attól tudom ezt, aki fültanúja volt ennek a búcsúbeszédnek!
Nem telt el utána öt esztendõ, és a C.-rezsim bukását követõ négy hónap alatt – 1990. május 1-jéig – a 12000 medgyesi szászból csak 800 maradt otthon „a bukaresti szabadságban". A többiek sietve kimenekültek Németországba, ahonnan 700 éve jöttek.

Mondják, hogy azóta a Németországba sietõ több mint 11000 szász odakint nyilvánosan bocsánatot kért a magyaroktól – 1919. jan. 8-a miatt!

Ez utólag is szép volt tõlük!

Jáki Sándor Teodóz

Forrás:/Egyeb/Jaki-Teodoz  /  Magyaródy Szabolcs