Print this page
2010 augusztus 05, csütörtök

Elgondolkodtató tájékozatlanság

Szerző: Bozóki Antal

A magyarellenes cselekményeket alapvetően öt kategóriába sorolják: fizikai támadások, verekedések (magyar iskolások zaklatása is), vallási intézmények rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása, parolák írása, jelképek rajzolása és pamfletek terjesztése. Hogy a jogok megvalósításának, illetve meg nem valósításának egyéb megnyilvánulásait ne is említsük. Ezeknek a pontos számát valójában senki nem tudja. Az emberek erről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak.

 Elgondolkodtató tájékozatlanság

Jegyzet Egeresi Sándornak a tolerancia táborral kapcsolatos interjújáról

 

A Topolyán – július 26-a és augusztus 1-je között – megtartott toleranciatábor kapcsán (sokadik alkalommal) nyilatkozott Egeresi Sándor, a Tartományi képviselőház elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács lapja, a Magyar Szó újságírójának.

Pesevszky Evelin (Az EU nem ad pénzt téglára, Magyar Szó, 2010. július 31., 7. o.) egyebek között megkérdezte az elnököt: Tud-e pontos adatokkal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy az első toleranciatábor megrendezése óta eltelt négy évben csökkent-e a nemzeti alapon történő atrocitások száma? Végeztek ilyen felmérést? Egeresi a kérdés(ek)re a következő választ adta:

– Ezzel kapcsolatban már gyakran nyilatkoztam. Semmi esetre sem szeretném azt állítani, hogy egyedül a toleranciatábornak köszönhető, de az utóbbi években csökkenő tendencia figyelhető meg a nemzeti alapon történő támadásokat illetően. Míg a 2000-es évek elején több tíz atrocitásról szereztünk tudomást évente, addig mostanra évi három és öt közé csökkent ezeknek a kilengéseknek a száma. Ezt a rendőrségi nyilvántartásból tudjuk. Szeretném kiemelni, hogy míg a Koątunica-kormány ideje alatt a rendőrség az ilyen ügyeket megpróbálta a szőnyeg alá söpörni, addig napjainkban a rendőrség másként lép fel. Pontos értesüléseim vannak arról, hogy a rendőrség már a jegyzőkönyvben feltünteti, ha véleménye szerint nemzeti alapon történt a támadás, és így küldi az ügyészségre a jegyzőkönyvet.

 A tábor eredeti szerepe

A vajdasági magyar sajtóban (sajnos) nem szokás a politikusok nyilatkozatainak elemzése és hitelességnek ellenőrzése, ezért érdemes elemezni ez néhány mondatos választ:

Először: Egeresi válaszából az derül ki, hogy „az utóbbi években „csökkenő tendencia figyelhető meg a nemzeti alapon történő támadásokat illetően”. Csak éppen azt nem mondta, hogy hol, és hogy ez egyedül a toleranciatábornak köszönhető. Itt azonban két kérdés is megválaszolatlan maradt: Csökkent-e egyáltalán a – mondjuk ki – a magyarellenes kilengések száma vagy sem az utóbbi időben, és ha igen, mivel járult ahhoz a toleranciatábor?

Egyébként el kell elmondani, hogy a tábor eredeti elképzelése időközben megváltozott. Most már nem csak vajdasági, hanem külföldi fiatalok is részt vesznek a táborban, akiket „egy esszé megírása alapján válogatnak össze”. (Lakatos János: A toleranciai nyomában, Magyar Szó, 2010. július 31., 7. o.) Hogy miről kell szólnia az esszének, azt már az írásból nem tudjuk meg. A részvevőknek aztán „neves közéleti és politikai személyiségek tartanak előadásokat, ezt követően pedig a régiók bemutatják egymást”.

A tábor eredeti szerepe abban lett volna, hogy csökkenjen a vajdasági fiatalok közötti nemzeti alapú türelmetlenség és feszültség. Már a kezdetkor azonban fenntartások voltak azzal kapcsolatban, hogy ez-e a leghelyesebb útja a nemzeti kilengések leküzdésének, és hogy kiknek kellene a táborban részt venni (de ez már egy másik téma lehetne). A toleranciatábor részvevői ugyanis „általában jófiúk és jóleányok”, vagyis nem azok, akiket toleranciára kellene tanítani. Akkor meg minek a – bizonyára nem kevés pénzbe kerülő – toleranciatábor?

Az interjú alapján úgy tűnik, hogy elképzelés se nincsen arra vonatkozóan, hogy mire lehet majd használni a Tolerancia Központ épületét, amelynek alapkövét már 2008-ban lerakták, csak az után „semmi nem történt”. Egeresi szerint ugyanis „ne szaladjuk a rúd elé, először fel építeni, és majd utána lehet ezekről a kérdésekről gondolkodni” (sic!). Nem csoda, hogy az „Európai Unió nem ad pénzt a téglára”! Ezért nem ártana a toleranciatábor elképzelését, amelynek Egeresi a „megálmodója, illetve felelős hordozója”, részletesebben megvizsgálni.

 Aki szemet huny…

Másodszor: Egeresi szerint „a 2000-es évek elején több tíz atrocitásról szereztünk tudomást évente, addig mostanra évi három és öt közé csökkent ezeknek a kilengéseknek a száma”( sic!). Az elnök hangsúlyozta, hogy „ezt a rendőrségi nyilvántartásból tudjuk”.

A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a „kilengések” csak a jéghegy csúcsát képezik, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelemnek számos más formája is van.

A magyarellenes cselekményeket alapvetően öt kategóriába sorolják: fizikai támadások, verekedések (magyar iskolások zaklatása is), vallási intézmények rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása, parolák írása, jelképek rajzolása és pamfletek terjesztése. Hogy a jogok megvalósításának, illetve meg nem valósításának egyéb megnyilvánulásait ne is említsük. Ezeknek a pontos számát valójában senki nem tudja. Az emberek erről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak.

Lehetséges, hogy „mostanra évi három és öt közé csökkent ezeknek a kilengéseknek a száma”, de csak a „rendőrségi nyilvántartás” szerint. Egeresi ugyanis bizonyára elfelejtette, hogy Ivica Dačić szerbiai belügyminiszter 2009. február 27-i újvidéki látogatása alkalmával azt mondta: „a belügyminisztertől megtudta, hogy a nemzetek közötti incidensek száma az utóbbi időben csökkent”, mivel 2007-ben 197, 2008-ban pedig 171 esetet jegyeztek fel” (Varjú Márta, 197 helyett 171, Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5. o.).

A kilengések száma tehát, még a belügyminiszter adatai szerint is – habár ezek az adatok sem pontosak – nem az „évi három és öt közé csökkent”, mint ahogyan Egeresi most állítja. (Az utóbbi öt évben történt magyarellenes cselekményekről részletes dokumentáció van az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület évkönyveiben és honlapján: http://www.argus.org.rs. Lásd még: A Vajdasági kisebbségek zaklatása 2003/2004, Árgus, Újvidék, 2004).

Nem világos, hogy miért jó, vagy mire és kinek jó az, ha nem veszünk tudomást a problémáról, vagy lekicsinyeljük azt, ha a homokba dugjuk a fejünket? Nem hazudunk-e ezzel önmagunknak és a világnak is? Aki szemet huny a nemzeti incidensek felett, az maga is felelősséget vállal azok esetleges elterjedéséért. – Miközben magyar és szerb politikusok büszkén feszítenek a toleranciatáborokban, tolerancia kupákon, interetno fesztiválokon, az etnikai helyzet semmit sem változik, sőt, esetenként rosszabbodik az itteni békés magyarok kárára – olvasható a Magyar Remény Mozgalom 2010. augusztus 3-i közleményében.

Pontos értesülések?

Harmadszor: Egeresi az interjúban kiemelni, hogy a Koątunica-kormány ideje alatt a rendőrség az ilyen ügyeket „megpróbálta a szőnyeg alá söpörni, addig napjainkban a rendőrség másként lép fel”. Az elnöknek „pontos értesülései vannak arról, hogy a rendőrség már a jegyzőkönyvben feltünteti, ha véleménye szerint nemzeti alapon történt a támadás, és így küldi az ügyészségre a jegyzőkönyvet”.

Való igaz, hogy a Koątunica-kormány (és nem a rendőrség) „megpróbálta a szőnyeg alá söpörni” a nemzeti incidenseket. Nem véletlen, hogy a vajdasági nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni sűrűsödő támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-tól 31-ig) ad hoc bizottságot küldött Vajdaságba, amelyet Doris Pack asszony vezetett. A 2005. szeptember 29-i Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt” és azonnali – a hasonló jellegű cselekmények orvoslása, illetve jövőbeli megelőzése érdekében – hatékony fellépésre szólította fel (az akkor még) Szerbia és Montenegró hatóságait, valamit javasolta, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe.

Az események hátterének felderítésére a 2005. november 2-án létrehozott szerb kormánybizottság – ismereteim szerint – a mai napig nem ült össze, vagy ha összeült is, jelentését mindeddig nem terjesztette a nyilvánosság elé.

Az elemzett interjújából is hiányzanak a konkrét adatok: Egeresi nem említette, hány esetben tüntette fel a rendőrség, hogy a támadás nemzeti lapon történt és az ügyészség hány esetben indított ilyen alapon eljárást?

A gyakorlat arra utal, hogy a rendőrség nemigen ismeri (f)el, hogy a kilengések nemzeti alapon történtek/történnek. Még akkor sem, ha ez történetesen nyilvánvaló, az incidensek részvevőinek nemzeti hovatartozása alapján. Vagy ha a rendőrség a jegyzőkönyvben történetesen fel is tünteti, „ha véleménye szerint nemzeti alapon történt a támadás”, az ügyészség azt leginkább nem fogadja el.

Példa: Az Újvidéken 2009. június 7-én este 7 órakor a Futaki utcán megvert Szabó Róbert és Horváth Csaba ügyében nem indult eljárás. Sajtóhír szerint a kerületi ügyész ugyanis „elállt a nemzeti gyűlölet szítása bűncselekmény alapján való vádtól, és csupán a súlyos testi sértés okozása kapcsán benyújtott feljelentésen dolgozik tovább”. Az ügyész „a két sértett kijelentését nem fogadta el, nevezetesen, hogy igenis ez úgy kezdődött, hogy nemzeti alapon sértegette őket az idősebb szerb férfi az autóbuszon”.

Ezért az sem véletlen, hogy az Európai Parlament (EP) ún. mini-plenárisának ülésén, 2010. március 24-én, Tőkés László erdélyi képviselő (most az EP alelnöke) – nem első esetben – a vajdasági magyarok védelmében emelte fel a szavát. Napirend előtti felszólalásában elmondta, hogy „Vajdaságban tovább folynak a magyarverések. A tetteseket vagy felmentik, vagy vádat sem emelnek ellenük.”

És még valami: Lehetséges volna, hogy az elnök rosszul tájékozódott, rosszul tájékoztatták, vagy éppen nem olvassa a napi sajtót? Az elnök legyen jól tájékozott, és ne mondja azt, hogy ennek vagy annak okát „ne tőlem kérdezzék, mert nem tudok rá válaszolni”. Egyebek között azért elnök, hogy az illetékesektől megkérdezze azt, amit tudnia kell(ene). Tájékozatlanság ez, vagy valami egészen más?


  Magyarellenes cselekmények

 2009

Január 28. – A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) szabadkai körzeti szervezete közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a szabadkai közigazgatásban erőteljesen csökken a magyarnak, mint egyik hivatalos nyelvnek a használata. 

Január 30. – Szabadkán leégett az Ifjúsági Központ irodája a Strossmayer utca 24/4 szám alatt. A VIFÓ és a VaMaDiSz több mint tízéves munkája veszett oda. A tűz oka hivatalosan még ismeretlen.

Január 31.– február 1. – Temetőgyalázás a Csóka községhez tartozó Hódegyházán: A temetőgyalázók több síremléket ledöntöttek, a vázákat lerugdosták, a virágokat, koszorúkat szétdobálták, sőt egy kriptát is fölfeszítettek. A falu lakossága értetlen döbbenettel áll az eset előtt.

 Február 10. – Vojvodina srbima! – Napolje sa mađarima, azaz Vajdaság a szerbeké, kifelé a magyarokkal! Ez a szöveg olvasható Újvidéken a Felszabadulás sugárút 32. számú épületének oldalsó falán, a sarok és a szomszédos újságos bódé között, a Betánia felé vezető járda mellett.

 Február 23. – A Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület értesítése szerint a futaki úti katonatemetőben vandál módon a hatóság immár huszadik alkalommal tarolta le a honvéd sírokra, az 1944/45-ben áldozatul esett civil magyarokra való megemlékezésül elhelyezett 100 fakeresztet.

 Március 17. – Megtámadták meg Zomborban Balog Eliot (16) bezdáni középiskolást a társai. Eliot az autóbusz-állomás felé tartott, amikor hét-nyolc szerb fiú megtámadta. Amikor utolérték egyikük egy bokszerrel az arcába csapott. A fiú az ütéstől a földre rogyott, betört egy kirakatot, de nem vesztette el az eszméletét, így sikerült elmenekülnie.

 Március 27. – A szabadkai belügyi titkárság betiltotta a magyarországi Pokolgép népszerű rock együttes szabadkai hangversenyét. A koncertet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) egyik tagja szervezte (volna).

 Este 11 óra körül történt Temerinben magyar fiatalok egy csoportja (5-6 fiú) a központban található pékségbe igyekezett, amikor egy körülbelül 15 fős társaság támadt rájuk. A szerb nemzetiségű fiatalok először „csak” azt követelték, hogy Koszovóval kapcsolatos szlogeneket skandáljanak („Kosovo je Srbija” – „Koszovó Szerbia”). Mivel a magyar fiúk nem engedelmeskedtek, előkerültek a bokszerek és néhány sörösüveg. Legsúlyosabb sérüléseket K. Cs. középiskolás fiú szenvedte el, akinek vágások keletkeztek a fején, a homloksérülését pedig ölteni is kellett.

 Március 29. – Reggelre ismeretlen tettesek megrongálták a temerini tájház előtt álló, eredetileg még a 19. században állított római katolikus keresztet, sőt a bádogból készült Krisztus-corpust is megpróbálták letépni, ám ez valami miatt nem sikerült nekik.

 Április 1. – Reggelre nemzeti gyűlöletet szító falfirka jelent meg a temerini Kókai Imre Általános Iskola központi épületének Tanító utcai (Učiteljska) oldalfalán. „Mađari u Mađarsku” (azaz Magyarországra a magyarokkal) – üzente az ismeretlen tettes az egy tannyelvű magyar iskola diákjainak és pedagógusainak, meg velük együtt minden magyarnak.

 Április 5. – Valamivel két óra után Szabadkán a Korzón sétált négy barát, három fiú és egy lány, amikor minden előjel és ok nélkül mintegy öt fiatal támadt rájuk. A magyar fiatalok elbeszélése szerint a támadók hasonló korúak, 20 és 25 év közöttiek lehettek. A sértettek elmondták, azért lehetséges, hogy a támadás oka az lehetett mert magyarul beszélgettek, mert ugyanazon az éjjelen az egyik szórakozóhely előtt, a város szűk központjában, ahová főleg magyar fiatalok járnak, valószínűleg ugyanez a társaság provokált és bántalmazott néhány magyar fiút.

 Május 16. – „Halál a Magyarokra” és „Szerbia” szövegű graffitik jelentek meg az észak-vajdasági Topolyán egy óriásplakáton.

 Május 20. – Irodánk ablaka alá cirill betűkkel kiírták a „SRPSKA BAČKA TOPOLA” feliratot. E feliratot, mely az elmúlt hétvégén több más nemzeti türelmetlenséget szító falfirkával egyszerre jelent meg Topolya központjában, eltávolítjuk, hogy ne zavarja polgáraink többségét – nyilatkozta a Vajdasági Szociáldemokrata Liga községi szervezetének elnöke, Vékony Károly.

 Június 6. – Hódegyházán újabb sírrongálás nyomait észlelték a polgárok. Az új temetőben néhány sír boltozatát beszakították.

 Június 15. – Vojlovicán, Pancsova egyik helyi közösségének falán a nemzeti kisebbség ellen gyűlöletet keltő szövegeket örökítettek meg, az aláíró, vagyis a magát tettesnek megjelölő szervezet a Nemzeti Arcvonal neonáci szervezet. Az alkotás egy része a kisebbség elűzésére szólít fel, de a tettesek odarajzoltak egy horogkeresztet is.

 Június 19. – Két magyar fiatalt, Szabó Róbertet és Horváth Csabát bántalmazták Újvidéken – Szabó Róbertet súlyosan, hét napig feküdt a kórházban. A támadás csak azért érte őket, mert magyarul beszéltek a városi buszban, amellyel a tartományi székváros központjába igyekeztek. A negyven-negyvenöt év körüli támadó először csak sértegette őket rájuk parancsolva, hogy Szerbiában csakis szerbül beszélhetnek. A fiatalemberek először figyelmen kívül hagyták fenyegetőzéseit, majd megjegyezték, hogy szerintük Szerbia szabad ország, amelyben mindenki anyanyelvén beszélhet, illetve úgy, ahogy akar, s visszavágtak: „ki maga, hogy ezt megtiltja nekünk”. A verbális támadást azonban tettlegesség követte.

 Éjszaka fél 11-től hajnali 2 óráig tartó, aljas és gyáva leszámolásban P. Petar, aki Horgoson már másokkal is összetűzött, egyébként Horvátországból idemenekült (a helybeliek szerint frusztrált) szerb valójában előre kitervelte Sz. Zoltán megveretését és három szerbkeresztúri és egy horgosi szerb napszámosával kilesték a sértettet, s a saját földjén csaptak le rá. Öten egy ellen! A nemzeti alap sem hiányzott, hiszen a megfélemlítés, az erőfölény, a dominancia hangján keményen ráparancsoltak Sz. Zoltánra, hogy szerbül beszéljen, ne magyarul!

 Július 2. – Két csuklyás személy éjjel betört a tordai plébániára, pénzt követeltek, bántalmazták, majd megkötözték msgr. Bú Andrást.

 Július 7. – A nagybecskereki kerületi ügyészség erőszakos viselkedés miatt vádat emelt Aleksandar Krstić (21) és Branislav ?egarac (22) csentai, valamint Branko Tintor (31) és Aleksandar Vukotić (21) perlaszi lakosok ellen. Aleksandar Krstić emellett nemzeti, vallási és faji gyűlöletszítás miatt is felelni fog.

A vádirat szerint a négy fiatal 2008. december 11-én arra kényszeríttette Vida Józsefet és Jovica Vrbaąkit, hogy menjenek velük a csentai Fáraó italozóba. Amint betértek a létesítménybe, Krstić elkezdte fenyegetni Vidát, hogy majd leszúrja „mert követeli Vajdaságot”, közben szidta annak magyar anyját, pofozta, és arra kényszeríttette, hogy a pravoszláv módon vessen keresztet. Az erőszakoskodóhoz csatlakozott ?egarac, Tintor és Vukotić, rátámadtak nem csak Vidára, hanem Vrbaąkira is. Mindkettejük testére és fejére több ütést mértek kézzel és lábbal.

Július 14. – Reggelre kirabolták a palicsi Mária, Világ Királynője plébániatemplomot és meggyalázták a Vissy család kriptájában lévő egyik koporsót.

 Július 25. – A nagybecskereki ombudsmanhelyettes a proklamált és a gyakorlatban megvalósított kisebbségi jogok közötti különbségre hívta fel a figyelmet.

 Júliu 31. – Ismeretlen személyek megcsúfították az 1944-es zentai atrocitások áldozatainak emlékművét. Annak betonrészét, déli és nyugati oldalát, illetve az egész kopjafaegyüttest tartó vaskengyelt firkálták

 Augusztus 4. – A többségében szerbek lakta Beodra település névtábláján valakik fekete festékkel lemázolták a Beodra feliratot. A másság elfogadásának hiányával, a magyarellenességgel lépten-nyomon találkozhatunk Bánátban, de sajnos Vajdaság más vegyes lakosságú településein is.

 Szeptember 1. – Dr. Vladimir Ilić, a nagybecskereki székhelyű Civil Társadalom-fejlesztési Központ (CRCD) igazgatói bizottságának elnöke a helyi ombudsmanhoz fordult, követelve a polgárok jogainak a védelmezőjétől, hogy kezdeményezze a latin írásmódnak a hivatalos használatba való visszahozását.

 Szeptember 12. – Éjjel, Szabadka központjában újabb magyarverés történt, melynek négy fiatal esett áldozatul, köztük egy lány is. A fiatalok nem szenvedtek komoly sérüléseket, de traumaként élték meg az esetet, és bár a rendőrségen nem akartak feljelentést tenni, vállalták, hogy nyilvánosságra hozzák a velük történteket, mert szerintük a magyar fiatalok helyzete tarthatatlan.

 Szeptember 12. – Reggelre ismeretlen tettesek ledöntötték a szabadkai evangélikus templom előtt álló Luther-szobrot a talapzatával együtt. A rongálást az evangélikus istentiszteletre igyekvő hívek vették észre. A rendőrség a délelőtti órákban végezte el a helyszínelést.

 Szeptember 20. – Hajnalban Bezdánban az utcán megtámadták a szerbiai kajakválogatott két tagját, Tibor Mártát (26) és Major-Kubik Renátát (26). A kajaknégyes két tagja könnyebb sérüléseket szenvedett, de még így is le kellett mondaniuk az edzéseket, illetve a Csatornákról szóló nemzetközi konferencián való részvételt, ahol Bezdánt és Zombor várost, valamint a bezdáni Dunav kajakklubot képviselték volna. A lányokat megtámadó körtési (Rastina) és gádori (Gakovo) fiatalember ellen a rendőrség szabálysértési feljelentést tett.

 Szeptember 24. – A szabadkai rendőrségnek sikerült azonosítania a szeptember 12-én éjjel Szabadka központjában történt verekedésben részvevőket. A rendőrségi közleményben az áll, hogy az állításokkal ellentétben bizonyítást nyert, hogy nem nemzeti lapon történt a fiatalok közötti összetűzés. A verekedés minden részvevője ellen szabálysértési eljárást indítanak, az esetről pedig jelentés készítenek a szabadkai kerületi Ügyészségnek.

 Szeptember 25. – Szabadka központjában ismeretlen tettesek egy lakóház falán becsmérlő, sértő kijelentéssel örökítették meg a magyar nemzetről kialakított véleményüket.

 Október 8. – Megint megrongálták Csúrogon, a sintérgödörnél az 1944 őszén ártatlanul kivégzett, a megtorlások áldozatául esett szeretteik emlékére felállított fakeresztet. Ez alkalommal szinte minden éghető elégett a kereszt környezetében.

 Ismeretlen tettes az újvidéki Futaki úti katolikus temetőben sírgyalázást követett el, közölte a belügyi osztály. Az újvidéki rendőrség közleménye szerint egy síremléken félbetörték a keresztet, és annak egyik darabját a kápolna bejárata elé dobták.

 November 14. - Kishegyesről déli irányban utazva újfajta térfoglalásra figyelhet föl az ember: gombamód nőnek ki a földből az új pravoszláv templomok. Lehetetlen nem észrevenni ezt a jelenséget, hiszen a török kor után újjátelepült vidékünkön tájidegen elemként hatnak ezek a bizánci építészeti hagyományhoz visszanyúló, modern, kupolás szerb templomok. A korábban épült pravoszláv egyházi építményeket, melyek a neobarokk stílus, a kordivat jegyében épültek, csak az avatott szem tudta megkülönböztetni a hasonló kinézetű katolikus, református és evangélikus templomoktól. Tájidegenségük miatt érzékelhetjük térfoglalásnak ezeket az új szerb templomokat.

 December 6. – Puskás Tibor, a temerini I. helyi közösség tanácsának elnöke mély sajnálattal közölte – és az eset kapcsán tiltakozását fejezte ki –, hogy ismeretlen tettes vagy tettesek letörték a helyi közösség épületének homlokzatára kitűzött vajdasági magyar nemzeti közösség zászlajának rúdját, a zászlót pedig elvitték.

 December 10. – Két fiatal lány kereste fel a Magyar Szó napilap szerkesztőségét, hogy beszámoljanak egy incidensről, mely az egyik szabadkai szórakozóhelyen történt velük.

– Mi lányok hárman voltunk, és a nagy tömeg miatt megálltunk az egyik asztal mellett, ahol egy pár állt. Gondoltuk, ott maradunk, hiszen ez egy nyilvános buli volt, és éppen ott találtunk helyet. Ez nagyon zavarta a lányt, aki az asztalnál állt a fiújával és azt akarta elérni, hogy elmenjünk onnan. Először verbálisan támadott ránk, sértegetett minket, sőt mivel hallotta, hogy magyarul beszélgetünk, erre is durva megjegyzéseket tett, majd többször a hátamba vágott. Próbáltunk nem reagálni a provokációra, de megfutamodni sem akartunk, ezért továbbra is ott maradtunk, hiszen jogunk volt ott lenni – meséli az egyikük.

December második hetében még mindig 4 tankönyvük hiányzik a magyar tagozatokon tanuló hetedik osztályos diákoknak. Vészesen közeledik az első félév vége, és még mindig nincs olyan fontos, nehéz tantárgyakból könyvük, mint a matematika, földrajz, kémia. Bár a képzőművészet tankönyv, a földrajz munkafüzet és a fizika feladatgyűjtemény hiányát is bizonyára megérzik ezek a magyar diákok.

 December 26. - A karácsonyi éjféli mise ideje alatt ismeretlen tettes, vagy tettesek betörtek a kishegyesi plébániára. A betörők azonban nem találtak se pénzt, se egyéb értékeket.

 2010

Január 4-én a szabadkai Kerületi Bíróság felmentette gyilkossági kísérlet és nemzeti gyűlöletkeltés vádja alól Slobodan Đorđevićet (21) és Luka Tubićot (20). A két fiatalt azzal vádolták, hogy 2008. április 19-én hajnalban azért támadták meg Komjáti Attilát és barátnőjét, Lillát Szabadka központjában, a Szabadegyetem parkolójának közelében, mert magyarul beszéltek, azt követően pedig valaki hasba szúrta Attilát, akit életveszélyes sérülésekkel vittek a Szabadkai Közkórházba.

 Január 9. - Január 2009-es év vége előtt – előzetes bejelentés nélkül – minisztériumi rendelettel megszüntették a muzslyai anyakönyvvezetői hivatal munkáját. Aztán a helyi tanács közbenjárására január 4-től a hivatal újra megnyílt, de a gyerekek anyakönyveztetését és a halotti bizonyítványok kiállíttatását ezentúl már a városban kell elvégezni. Ezek után Muzslyán házasságot sem lehet kötni, amivel több, mint egy évszázados hagyomány van megszűnőben.

 Január 13. - Reggelre Temerinben több magyarellenes falfirka jelent meg – derül ki a Magyar Remény Mozgalom dél-bácskai és szerémségi körzeti szervezetének közleményéből.

 Január 16. – Az Újvidéken 2009. június 7-én este 7 órakor a Futaki utcán megvert Szabó Róbert és Horváth Csaba ügyében nem indult eljárás. Sajtóhír szerint a kerületi ügyész ugyanis „elállt a nemzeti gyűlölet szítása bűncselekmény alapján való vádtól, és csupán a súlyos testi sértés okozása kapcsán benyújtott feljelentésen dolgozik tovább”. Az ügyész „a két sértett kijelentését nem fogadta el, nevezetesen, hogy igenis ez úgy kezdődött, hogy nemzeti alapon sértegette őket az idősebb szerb férfi az autóbuszon”.

 A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) közleménye szerint éjszaka Temerinben újabb magyarverés történt. Nemzeti hovatartozása miatt provokálták, majd brutálisan megverték a Pálma cukrászdából a főutcán egymagában hazafelé tartó H. H. (1984) helybeli lakost. A fején és a szemén elszenvedett sérülései miatt a fiatalembert az újvidéki kórházba kellett vinni. Állapota javult, már otthon tartózkodik.

 Január 17. – А rendőrség, példamutató gyorsasággal előállította H. H. három támadóját. Most még csak az a kérdés, hogy indul-e ellenük eljárás, és ha az meg is történik, milyen büntetésben részesülnek? Sajnos több korábbi példa tanúsítja, hogy a magyarok kárára elkövetett bűncselekmények elleni hatósági fellépés nem következetes és a résztvevői ellen leginkább nem indítanak eljárást. Ha pedig bíróság elé is kerülnek, az elkövetőket gyakran a legenyhébb büntetésekkel sújtják, vagy felmentik.

 Január 23. – Éjjel Temerinben magyar fiatalembert vert meg szerb huligánok egy csoportja. L. Márk (1987) fejét, szemét célozták ütéseikkel, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a Vajdasági Klinikai Központ sürgősségi osztályán kellett ellátni sebeit.

 Január 29. – A temerini rendőrség bűnvádi feljelentést tett nyolc személy ellen azzal az alapos gyanúval, hogy erőszakosan léptek fel L. Márk ellen könnyebb testi sértést okozva neki. Ez olvasható az újvidéki rendőrség közleményében. A közleményből az is kiderül, hogy csak az iniciálékkal, illetve csak keresztnévvel megnevezett gyanúsítottak január 24-én több ütést mértek kézzel és lábbal is a fiatalember fejére és teste más részeire. A tettesek a gyanú szerint: Draľen Đ. (20), Aleksandar K. (18) és a kiskorú R. M. (17), N. P. (17), B. G. (17) és A. D. (17).

 Február 5. – A temerini rendőrség bűnvádi feljelentést tett két kiskorú ellen, amiért megvertek két ugyancsak helybeli fiatalt. A feljelentés szerint erőszakos magatartást tanúsítottak. A rendőrségi feljelentés nem említi a támadás indítékát. A Beta híre szerint az incidens még január 9-én történt. A rendőrségi közlemény részletezi, hogy a két áldozat könnyebb sérüléseket szenvedett.

 Február 7. – Hajnalban ismeretlen tettesek megkísérelték kidönteni a temerini Lukijan Muąicki Művelődési Tájékoztatási központ képtára előtt, a 2009-ben közmegelégedésre felállított szobrot. Baranyi Károly „Fésülködő lány” elnevezésű szobra komolyan megrongálódott. A rendőrség elvégezte a helyszínelést és vizsgálatot indított a vandálok felkutatására.

 Február 8. – Az újvidéki rendőrség hivatalos jelentést adott ki a temerini Lukijan Muąicki Művelődési Tájékoztatási Központ képtára előtt felállított Fésülködő lány elnevezésű szobor megrongálódásának körülményeiről. A jelentésben a következők áll: „A helyszínelést elvégző rendőrök megállapították, hogy a gipszszobor félbetört és hátradőlt, majd fényképeket készítettek a helyszínről, és mintát vettek a szoborból. Magán a szobron, illetve annak környékén semmilyen nyom nem utal arra, hogy a műalkotást erőszakkal rongálták volna meg, és a szemtanúk vallomása sem utal erőszakos cselekedetre. A nyomokból és a körülményekből ítélve a szobor megrongálását az azon az éjjel uralkodó zord időjárási viszonyok: az alacsony hőmérséklet és az erős szél okozta.”

 Február 11. – Reggelre Temerin központjában több ellenséges hangvételű, lényegében a magyarok ellen uszító falragasz jelent meg, amelyre a polgárok hívták fel a figyelmet, közölte Csorba Béla, a VMDP temerini körzeti szervezetének elnöke. Az elmondottakhoz még hozzáfűzte, hogy falragasz a „szerb testvéreket és a szerb nővéreket” szólítja meg, mondván, hogy „hív bennünket a haza” és arra hivatkozik, hogy Szerbia egész területén, de Temerinben különösen veszélybe kerültek a szerbség jogai. Az aláírás nélküli iromány hivatkozik arra, az egyébként valótlan tényre, hogy a közelmúltban a 64 Vármegye mozgalom tagjai megvertek öt szerb fiatalembert.

 Február 24. – Hajnalban ismeretlen tettesek több vandál cselekedeteket hajtottak végre Óbecsén, az alsóvárosi városrészben. Nem hivatalos értesülések szerint az elkövetők először egy autót gyújtottak fel, ami egy garázsban állt, majd egy másik gépkocsit égettek el a nyílt utcán, végül pedig az alsóvárosi katolikus temetőben rongáltak meg néhány sírt.

 Március 17. – Molnár Edvard fotója Szabadkán, a tolerancia városában készült. „Szabadka Bűzlik a magyaroktól”. Ez a kép fogadja azokat, akik a Vasútállomásra igyekeznek a Raichle Ferenc nevét viselő parkon keresztül.

 Március 18. – Délután fél öt táján három általános iskolás magyar fiú a főutcán kerékpározott, amikor az út túloldaláról váratlanul minden ok nélkül rájuk támadt a 18 éves S. R., és ököllel fültövön vágta a 13 éves ifjú Guszton Andrást, aki az ütéstől biciklijéről lezuhant és könnyebb zúzódásokat szenvedett. A szerbül beszélő elkövető azon nyomban kereket oldott, de Guszton András polgármesternek köszönve Temerin központjában a rendőrök egy órán belül előállították. S. R. a kihallgatás során beismerte tettét, s ellene pénteken (március 19-én – a szerz. megj.) szabálysértési eljárás indult.

 Május 11. – Traian Pancarichan, nagybecskereki ombudsman-helyettes közleményben tett megjegyzést arra, hogy a május 8-án kihelyezett táblán csak szerb nyelven írták ki a Köztársaság tér új nevét, amely ezentúl dr. Zoran Đinđić nevét viseli. A törvény szerint ugyanis a szerb nyelven kiírt szöveg után vagy alatta ki kellett volna írni azt a hivatalos használatban levő kisebbségek nyelvén is. Vagyis a szerb mellett magyar, román és szlovák nyelven. Pancarichan feltételezi, hogy mulasztásról van szó, ezért azt reméli, hogy az önkormányzat illetékesei kellőképpen reagálnak és kihelyezik a többnyelvű táblát.

 Június 5. – Délután újabb támadás érte a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület épületét Másfél év után ismeretlen tettesek ismét a bejárati ajtót rúgták be olyan erővel, hogy az ajtó deszkái betörtek a bejárati halba. A rendőrök fényképet és jegyzőkönyvet készítettek a bezúzott ajtóról.

 Június 20. – Éjjel megrongálták a palicsi adventista templom 25 méter hosszú kerítését. A kerítést egész hosszában kitörték, a bejárati kiskaput teljesen kiütötték, a kétszárnyú kaput tartó vasszerkezetet pedig kigörbítették.

 Július 10-11. – Mintegy 1500 vajdasági, magyarországi és romániai fiatal vett részt az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) hétvégi, magyarkanizsai rendezvényén. A helyszínt a tábor ideje alatt rendőrök biztosították és igazoltatták a résztvevőket.

A magyarkanizsai EMI-tábor szervezői szerint semmi oka sem volt az erődemonstrációnak. Incidens nem történt, de a lakosságot sikerült megfélemlíteni. A szerb hatóságok nem engedték be a leginkább várt és legnagyobb népszerűségnek örvendő zenekart, a Kárpátiai tagjait.

Magyarkanizsán azt mondták, utoljára a NATO-bombázások idején láttak annyi rendőrt a kisvárosban, mint a hét végén. Nem volt véletlen a karhatalom erődemonstrációja. Itt tartották ugyanis az EMI-tábort, amelynek kapcsán az Újvidéki Antifasiszta Akció (AFANS) elnevezésű szervezet már napokkal ezelőtt nyilvános felhívást tett közzé, hogy a hatóságok ne engedjék meg a „fasiszta zenekarok orgiáját” Magyarkanizsán. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Szerb Megújhodási Mozgalom is elítélte a még meg sem tartott rendezvényt.

Strahl Zoltán, az EMI vezetője a július 12-i sajtótájékoztatón azt mondta: ellenséges fogadtatásban volt részük a horgosi határátkelőn. Személyes poggyászaikat átkutatták, ruhájukat lefoglalták.

 Július 19. – A sokat emlegetett többnyelvűség Nagybecskereken továbbra is messze van az egykor virágzó gyakorlattól. Ezt bizonyítja Traian Pancarichan polgári jogvédő-helyettes legújabb jelentése is. Vagyis a proklamált és a valós helyzet továbbra is összeférhetetlen: A Toąa Jovanović Népszínházban, a Városi Népmúzeumban, a Városrendezési Igazgatóságban, a Vízművekben, a Köztisztasági és Temetkezési Közvállalatban, a Piacok és Parkolók Közvállalatban és az Iskoláskor előtti intézményben egy év sem volt elegendő arra, hogy kihelyezzék a többnyelvű névtáblákat.

 Augusztus 1. – „Mrą u Mađarsku”, ,,Stoka”, ,,Puąi fosom” – ezek a gyűlöletet sugárzó falfirkák jelentek meg hajnalban Szabadkán, a Dinko Zlatarić és a Ptuji utca sarkán levő ház kerítésén, falán, illetve nagykapuján. Az első felirat azon a kerítésen, illetve kapun olvasható, amely a CMH irodával szemben található, úgyhogy nem tudni, az üzenet

Augusztus 4. – A mai napig sincs megoldva a temerini magyar nemzetiségű fiatalok sorsa. A szerb illetékesek nem csökkentették a példátlanul magas és aránytalan börtönbüntetéseket. Az etnikai diszkriminációra utaló ítéletek szemmel látható célja az, hogy jelentősen csökkenjen a magyar fiatalok ellenál­lása, ha szerb kortársaiktól atrocitásokat kell elszenvedniük. (Máriás István, Illés Zsolt, Szakáll Zoltán, Uracs József és Horváth Árpád temerini fiatalokat összesen 61 év börtönbüntetésre ítélte az újvidéki Kerületi Bíróság, mert 2004. június 26-ára virradóra súlyos testi sértést okoztak Zoran Petrovićnak.)

Megnyitva 50031 alkalommal