Hogy halad a film által elkezdett felvilágosító folyamat?

Teljesen megdöbbentett minket, hogy a film milyen óriási érdeklődést váltott ki. Most, amikor a konzervatív, nemzeti oldal még mindig képtelen feldolgozni a tavaszi választási vereséget, amikor a rengeteg ember, aki szívét, lelkét adta az igazi változásért, még mindig keserű, félő volt, hogy az emberek érzéketlenné válnak. Egyre többen fordulnak el a napi politikától, a pártoktól. Ezzel a filmmel, úgy érzem, sikerült nagyon sokukat kirángatni a kilátástalanságból. Ennek oka pedig az, hogy nem a napi politikához köthető eseményekről közvetítettünk gondolatokat, hanem egy egészen más világba repítettük el őket. Trianon el nem fogadása pedig, nem álomvilág, hanem messzemenőkig létező valóság! Ez tartást ad, ebbe lehet kapaszkodni, és még ha az 1920-as tragédiát idézzük is meg, erő gyűjthető abból, ahogy a fiatalok ma, 2006-ban kiállnak a világ elé, és nemet mondanak a diktátumra.

Hihetetlen mennyiségű üzenetet, köszöntő elismerést kapunk a világ minden részéről, az ország határain innen és túl, de a tengerentúlról is rengetegen érdeklődnek. Ami a dolog lelkiségét illeti, egy műsorkészítő ilyenkor érzi azt, hogy tényleg fontos, amit csinál, és hogy hasznos a világban. Ami a továbbiakat illeti, lépéseket tettünk a film feliratozására, eljuttatjuk azt Brüsszelbe, hogy a kinti politikusok is szembesülhessenek a ténnyel: Magyarország nem nyugszik bele a mai állapotokba, a „magyar-kérdést” pedig nem lehet egyszerűen lesöpörni.

A katalánok több száz éves történelmi eseményekre történő hivatkozással napjainkban is eredményeket érnek el, Dél-Tirol történetét pedig, minden olvasónk ismeri. Mégis merre vezethet a jövő útja a megfilmesített megemlékezés után? Jövőre ugyanott folytatódik az esemény?

A legfontosabb: a film létezésének köszönhetően soha nem lehet letagadni, hogy mi történt idén, és hogy a magyarok nemet mondanak Trianonra! Egy ilyen alkotás kicsit az örökkévalóságnak is szól, és azzal, hogy ezt a lehető legtöbb helyen bemutatjuk, elindítunk valamit, egy olyan öngerjesztő folyamatot, amely hozzájárul a társadalmi ébredéshez. Ezt kell minden eszközzel erősíteni.

Hogy jövőre mi történik, az Toroczkai Lászlóékon és Petrás Jánosékon, tehát a Hatvannégy Vármegye és az ötletgazda Kárpátia zenekar vezetőin múlik. Hogy ugyanazon a helyszínen vagy Strasbourg-ban szélesítik-e ki a Trianon-kérdéskört, és hogy milyen most már konkrét követeléseket fogalmaznak meg, az ő döntésük. A várakozás minden esetre óriási. Igenis fel kell vetni Erdély és az autonómia, valamint a délvidéki helyzet kérdéseit, mégpedig a nemzetközi hatóságok és nyilvánosság szintjén! Emellett bizony a polgári társadalomnak kell kézbe vennie a magyarság sorsát, ez a film pedig segítséget nyújthat ebben.

A nemzeti felhajtóerőt a nemzeti média tudja erősíteni. Olvasóink közül is sokakat meglepett, hogy az Ön által irányított DVTV, azaz a Demokrata Video Televízió milyen éles hangvétellel boncolgatja a tényleges nemzeti sorskérdéseket. Többen arra számítottak, hogy a TV a mai jobboldali hetilapok kicsit „puha” hangvételét követi majd, szerencsére csalatkozniuk kellett… Az Ön vezetése alatt egyre keményebben állnak helyt. Minek köszönhető ez az örömteli változás?

Annak idején a közszolgálati televízióban, az Éjjeli Menedék keretein belül kezdtük el a komoly munkát. Ott ugyanakkor kemény keretek közé voltunk szorítva. Ebből a helyzetből úgy szabadultunk ki, hogy gyakorlatilag munkanélkülivé váltunk, viszont függetlenül folytathatjuk a munkát. Ettől lesz a DVTV igazi nemzeti találkozóhely, amellett, hogy továbbra is „földalatti” televíziónak tekinthető, hisz anyagiakban nem dúskálunk. A fentiek mind hozzájárultak ahhoz, hogy keményebben, egyértelműbben fogalmazunk, mint valaha, korlátok nélkül. Azt gondolom, elérkezett az idő, amikor szó nem lehet a lényeges történések elmaszatolásáról. A tisztességesen gondolkodó emberek többé nem töprenghetnek azon, hogy „megfelelő-e”, amit mondanak. A huszonnegyedik órában útmutatást kell biztosítani a nézőknek, hallgatóknak, ebben pedig, nincs megalkuvás.

Az útmutatáshoz komoly szakmai és emberi források kellenek. Milyennek látja a mai utánpótlást, legyen szó televíziós szakemberekről vagy nemzeti érzelmű újságírókról?

Talán furcsa, amit mondok, de a Karpatia csapatának megismerése segített újra átérezni azt, hogy van értelme a fiatal szakemberek nevelésének. Nagyon sok idősebb pályatársam nem bírta elviselni az elmúlt 16 év iszonyatos nyomását, ami annyit jelent, hogy ha felvállalták a fontosabb kérdéseket, ráment az egzisztenciájuk és az idegrendszerük. Mi viszont, Matúz Gáborral elég kemény fából vagyunk faragva, nem roppantunk össze, nem törték meg a gerincünket, így van erőnk a fiatalokkal foglalkozni. Ám nagyon nehéz harc ez, hiszen a „túlpartiak” tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mi minden múlik a médián… Mivel ma az ő kezükben van, ők mossák át az emberek agyát, akivel pedig ezt megtették, azzal bármit elhitetnek, megvetetnek. Ezért a fiatalok közül is a legelszántabbak és a leginkább következetesek járhatják végig ezt a nehéz utat. Össze kell tartani őket, mert ez hatalmas hitet adhat. Lehet sok, ám szakmailag talán gyengébb fiatallal dolgozni, vagy kevés, jól kiképzett emberrel. Én a minőségre, az utóbbira teszem le a garast. Ennek előnye, hogy nem kell tömegeket tanítani, inkább legyen egy kisebb, ám kemény és profi társaság.

A Siklósi Beatrixnál jelentkező fiatalok bizonyára jó kezekben lesznek. Ebben az évben viszont nem lehet megkerülni 1956. évfordulóját, amely hihetetlen szellemi fordulópontot jelenthetne a magyarság életében. Milyen várakozásokkal tekint ez elé?

Az összes említett pozitív folyamat erősödhet, ha az 50. évforduló megadja azt a szellemi többletet, amit várunk tőle. Nem véletlen, hogy a túloldalról megpróbálják összemosni a dolgokat, és elérni, hogy egy helyre tereljék a gyilkosokat és az áldozatokat, egy ál-megbékélés jegyében. Ennek nem szabad bedőlni, ilyen a világon nincs! Egy elszabotált „rendszerváltás” után ez már sok lenne. Fel kell vállalni, hogy külön ünnepelünk, és nem közösködünk a kommunista utódpárttal, amely egy olyan rendszert képvisel, amelyik egyértelműen emberellenes. Így hát Wittner Mária mellett vagyok, nekünk az igazi ’56-osokkal együtt kell emlékeznünk. Ezt már régen, az Éjjeli Menedék baráti körében is így gondoltuk, ezért idén október 23-a környékén újabb találkozót tervezünk, ahová minden igaz barátunkat meghívjuk.

Forrás: abcug.hu