20220123
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2021 augusztus 20, péntek

Árpád és Hannibál

Szerző: Katona Sándor

III.
HANNIBÁL A HADVEZÉR.


arpadhannibal 22A

Egy ezüst dupla - szekel hátsó oldala, amelyet általánosan HANNIBÁL portraítjának tartrnak. Az érmet Új Karthágó-ban préselték, Kr- e. 220-ban. A British Múzeum, London tulajdonában. John Webb fölvétele. Átvéve sir Gavín De BEER "Hannibál, The Struggle for Power ín the Mediterranean." könyve, 66. oldaláról. (Kiadó: Thames & Hudson,

HANNIBÁL tragikus kimenetelű történetét a három
Pun Háború fő mozzanatait figyelembevéve kell megvizsgálnunk.
Ezeket öt döntő szakaszba foglalhatjuk:

1.) Karthágó hatalmának a kialakulása a Földközi tenger nyugati felében - Kr. e. 314- től kb. 300-ig.
2.) Róma hatalmának a kifejlődése, Kr. e. 753-tóL 272-ig.
3.) A Barkidák Spanyolország-i erő-ősszpontositása, Kr. e 238-217-ig. •
4.) Hannibál átkel az Alpokon és 15 éven át háborút folytat Itáliában. - Kr. e. 218-203-ig.
5.) Karthágó bukása, - Zárna után, Kr. e. 202 $ végül: lerombolása: Kr. e. 146.

KARTHÁGÓ, HANNIBÁL SZÜLŐVÁROSA

A tárgyilagos kutatást megnehezíti, hogy Hannibálról , egyetlen sornyi följegyzés sem maradt föl karthágói forrá­sokból. Mindent, amit róla tudunk, halálos ellenségei, a rómaiak tollából vesszük. Távolabbra visszamenőleg, bőséges mythológiai és történelmi emlékek őrzik nagy múltú népe élete folyását. A neves angol történetíró, Sir Gavin de BEER szerint is (a fentebbi kép alatt idézett müvében) Hannibál, valószínűleg a krétai MINOS király távoli rokona. Minos mythológiai alak, Zeus és Európa fia volt. Amint Páris az ismert első "szépségkirálynő választásnál" almáját Vénusz­nak adta a győzelem jeleként, Athene gyűlöletét vonta magára, Páris megszökteti Helénát és ezzel kirobbantja a Trója-i háborút. Athene addig üldözi engesztelhetetlen gyűlöletében Vénusz fiát Aneas-t, amíg az Karthágó-ban partra­ száll s ott beleszeret Didó-ba, az odatelepedett föníciai anya városuk hercegnőjébe. Amint Á n e a s - Zeus-tól kapott - feladata elvégzésére /t. i Rómát kellett neki megalapítania/, elhagyja Didót, a vérig csalódott Didó megátkozza a föníciaiakat, hogy örökké gyűlölniük kell Rómát. Utána máglya­halált hal. Innen származtatják a római történetírók a Kartágói-ak - de különösen a Barkidák, azaz Hannibál családtagjainak - a féktelen gyűlöletét Rómával szemben.

Eme erősen mythologizált ábrázolás mellett, jól ismert történelmi tény, hogy Karthágó az egykori Fönícia egyik legfontosabb városának, Tyros.nak a leányvárosa. A föní­ciaiak - a Biblia szerint HAM fiai.

Ismeretes, hogy a föníciaiak nem őslakók a mai Libanon területén állott Főniciában, hanem oda már mint kiváló hajós népek érkeztek. Ez is azt igazolja, hogy tenger mellől kellett odavándorolniok. Altalánosan a Perzsa öböl mellékéről jöttek a keleti földközitengeri partvidékre kb, 2.000 évvel Kr. e. Nevük, görögül "sötétbörü", mig 1atinul Poeni -- ebből lett később a pun megnevezésük. Két leghiresebb városuk volt Tvros és Sidon. Ezekből a hatalmas kereskedelmi köz­pontokból kiindulva, számos leányvárost alapítottak, Zyprus - sal kezdve, egyre nyugatabbra hatolva a Fö1dközi tenger partjain és szigetein. Igy, Kr. e. 814-ben Karthágót, azután Melitát (a mai Máltát), Szardínián és Nyugat Sziciliá,n .i.s. Kitünő hajóépítő, bátor, ügyes hajós, élelmes, szorgalmas kereskedő és magaskulturáju nép volt. Számos nyelvtudós őket tartja az ABC föltalálóinak is. Tudjuk, hogy a szumirok kb. 3.500, évvel Kr. e. föltalálták az IRAST s följegyzéseiket agyagtáblácskákba vésték bele. ők 5-600 jelet használtak. Néhány évtizeddel később az egyiptomiak is írtak, az ő hyeroglipháikkal, A föníciaiak föltalálták a papyrust, majd leegyszerűsítették a használandó jeleket s mindössze 22 - csupa - mássalhangzót használtak. Ezt - főleg a semitológus nyelvészek - "főniciai írásnak" nevezik. De a legujabb kutatások arra mutatnak, hogy pl. mind a hatalmas Pártus Birodalom népei - tehát a hunok, vagy a Palastu -Palesztina ősnépe, a filiszteusoknak nevezett ázsiai - turáni né o is, s az egyéb Babylóniából, Kutából és Sippárból odakerült többi népek is, - mindnyájan ugyanazt a nyelvet beszélték és IRTAK! Azt is megtudtuk, hogy a Pártos Birodalom alapítója, az eftalita-hun király fia, Nagy ARSZAK volt. Az is bebi­zonyitott tény, hogy -a pártosok· onnan kapták nevüket. mert "elpártoltak" az ázsiai fehér hunoktól. Az u. n. "főniciainak nevezett nyelv" tehát nem csupán az aránylag kicsi főniciai nép nyelve és irása volt annak idején, hanem azt szinte az egész keleti őslakósság birta. (Lásd: az ősi Gyökér 1976. nov.-dec.i számában, annak a 224. oldalán, BADINY JóS Ferenc professzorunk kitünő értekezésében: "A katedra mellől'")

• Eme tisztázás után, mégis megállapítjuk, hogy az u. n. ABC-t mind a héberek, mind pedig az etruszkok, a görögök, latinok és jóval később a cyrill - irás is átvették. •

Hannibál neve a föníciai nyelven CHENU BECHALA, ami annyit jelent, mint „BAAL kegyelme": A Karthágóba kivándorolt föníciaiak megtartották ugyan teljes függetlenségüket, de anyavárosukkal szoros szellemi, vallási és kereske­delmi kapcsolatuk maradt. Igy 600 évvel alapitásuk után még ugyanúgy föistenükként tisztelték Baal-t, s istennőjük­ként TANIT-ot, mint anyavárosukban tették. A RÉGI KE­LET-ről magukkal hozott. NAP ISTEN imádásuk bizonyitéka az a bronz érem, amelyet Itáliában ástak ki Hannibál hadse­rege egykori, sokéves szállásterületén, Capua közelében. (Az alábbi ábrák mutatják.)

ÁSATÁSI EMLÉKEK A Kr .e. 2. ÉVSZÁZADBÓL:

Bronz érem Atella-ból (Kr. e. 2. évszázad). Ez a város Capuával együtt állott át Hannibál oldalára. Első oldal: A NAPISTEN feje. Hátsó oldal: egy afrikai harci elefánt.

arpadhannibal 23

Bronz érem a Chiana - völgyből (Kr. e 217.) Első oldal: egy néger feje. Hátsó oldal: valószínűleg Hannibál híres indiai harci-elefántja, SURUS Mindkét érem: British Museum, London, Foto: John Webb. Átvéve: Sir Gavin de BEER "Hannibál, The Struggle for Power in the Mediterranean", London, 1959. Kiadó Thomas & Hudson.

De folytassuk Karthágó őstörténetét. Amint Kr. e. 1.450- ben a hírhedt Santorini, óriási vulkáni katasztrófában a teljes rnykeriei flotta elpusztult, ütött a főniciaiak órája: kiterjesz­tették hódításaikat további támpontokra, - s a görögökkel egyetemben befolyásuk alá került a mediterránom vala­mennyi, jó kikötőnek alkalmas pontja. A mi tanulmányunk szempontjából fontosak itt, a görög alapítású MASSALITA (a mai Marseille), Szicíliában Syrakuse, s a délspanyolországi Cadiz.

A Kr. e. 7. és 6. évszázadokban sikerült Karthágónak szinte valamennyi addig alapított főniciai - leányvárost befolyása alá vonnia s így jelentős tengeri nagyhatalommá fejlődött a Földközi tenger nyugati felében.

2. MOZZANAT: RÓMA FELEMELKEDÉSE NAGYHATALOMMÁ.

Karthágóval párhuzamosan Róma is hatalmas lépésekkel haladt előre világtörténelmi hivatása felé. Hihetetlen szí­vóssággal, lépésről - lépésre meghódítja egész Itáliát, 500 Éves ádáz - állóképességüket bizonyító - hadműveletek után, 272-ben Tarent-et is meghódítja és Egyiptommal szerződést kötve, megkapta elismerését, mint tengeri világ-­hatalom .. Körülbelül innentől kezdve beszélhetünk Rómá­ról és Karthágóról, mint riválisokról.

A Kr. e. 753-ban alapított Róma rögtön felismerte, hogy a keleti nagy átrendeződésnél eltűnt Főnicia leányvárosa, Karthágó az egyetlen komoly ellenfele a Földközi tenger birtoklásáért megvívandó harcában.

Karthágó Kr. e. 220 körül, mintegy 300.000 lakást számolt. A város-állam összeszorultan, hat emeletes bérka­szárnyakban lakott. Részben túlnépesedésük arra kénysze­rítette őket, hogy a hátországukat is beolvasszák országukba.

A város, szinte minden téren, követte anyavárosa, Tyros rendszerét: vallási, közigazgatási és katonai téren is. A város-király egyben - háború esetén - az u.n. sztrategosz. azaz a hadsereg fővezére volt. A városi Tanács 104 tagból álló afféle kezdetleges parlament volt, amely féltékenyen őrizte felsőbbségét a hadsereggel szemben.

Hannibál Kr. e. 247-ben született. Apja Hamilkár Barkas (innen hívták a családot Barkidáknak) - az időben még csupán egy transseksualac tiszt volt. Karthágó akkor már 15 éve harcban állott Rómával Szicília uralmáért. Hannibál anyja nevét nem ismerjük. A sors különös iróniája, hogy az ABC-t (állítólag) kitaláló főniciai nép - az egyetlen ANTIK népe Nyugatnak - egyetlen saját írásművet sem hagyott vissza a történelméről ...

Hannibálnak két nővére és három fivére volt: Hasdrubál, Hanno és Magó. Gyermekkorából egyetlen jelentős esemény­ről írnak a romaiak: amint apja őt, kilenc éves korában, mielőtt elindult vele Spanyolországba, az oltár előtt ünne­pélyesen megeskette, hogy soha nem szövetkezik Rómával, hanem mindig gyűlölni fogja. öccseinek is ugyanezt kellett esküdniük ... Ebből az esküből minden további lépését könnyen meg lehet magyarázni.

Apja, Hamilkár, kitünteti magát a szicíliai harcokban.

Amint - súlyos ottani vereségük után, a visszarendelt, el­keseredett karthágói csapatok föllázadtak, a városi Tanács Hamilkárt bízza meg a csapatok megfékezésével. Hosszabb belső harc után sikerül neki rendet teremteni s akkor meg­kapja a Lybia-i "sztratéga" kinevezését, amivel velejárt Karthágó Spanyolország-i birtokainak a közigazgatása is.

3. MOZZANAT: A BARKIDÁK SPANYOLORSZÁGI ERŐ-ÖSSZPONTOSITÁSA.

Hamilkárban nagy távlatú terv érlelődött meg. Felismerte, hogy Szicílián át Róma lezárta útjukat Európa irányába. Arra gondolt tehát, hogy másodszor az ibériai félszigeten megkerüli Róma gátjait. E végből - tudta - roppant erőket kell mozgósítania. Céltudatosan haladt előre. Tudnunk kell, hogy Karthágó akkoriban csupán a· baleári oldalon, néhány part menti támponttal rendelkezett Spanyolor­szág területén. Hamilkár áttette székhelyét és működése fő súlyát Lybiából a spanyol birtokaikra és ügyes katonai módszerrel, lassanként egyre nagyobb területeket vont uralma alá a félsziget belső tartományaiba behatolva. Az ottani roppant gazdagságú ezüstbányák hozamából akkora méretű juttatásokat küldött Karthágóba, hogy ottani ellenfelei szemet hunytak Hamilkár egyre nagyobb méretű - önhata1mu - terjeszkedése fölött. Cadiz után következett a gazdag Anda­luzia, majd Granada. Ezzel már egy egész kis :'családi" kiskirályságot teremtett. Fiait, kezdettől fogva, mint az ő "utódait" nevelte. A még kiskorú gyermekek mellé, közvetlen helyetteseként a "szép" Hasdrubál-t jelölte ki, akinek erős befolyása volt Karthágó 104-es Tanácsában. Onnan tűrték a Barkida-dynasztia szemmellátható kiépítését, Az ezüst szállítmányok búsásan feltöltötték a hosszú háborúban erősen kiürült állami kasszát!

Amikor Hamilkár 229-ben életét vesztette egy kisebb hadműveletnél Hasdrubál vette át a vezetést Spanyolor­szágban, hiszen Hannibál - a legidősebb örökös - még csak i8 éves volt. Hasdrubál kitünő diplomata, nagyszerű szervező és ügyes taktikus volt. Karthágói hívei gondoskodtak róla otthon, hogy simán elismerték az ő "utódlását". Családi politikájával - (spanyol hercegnőt vett el feleségül: Imikét) s ezzel - az ibér lakósság felé is megszilárdította helyze­tüket. Igen nagy lépéssel vitte előre a Barkidák távoli terveit, amikor megalapította Új Karthágót (Carthagéná-ti, ottani "országuk" új fővárosát: fellegvárral, kikötővel, pénzverdé­vel ... A katonai vezetést csaknem teljes egészében rábízta a közben hallatlan népszerűvé vált Hannibálra, aki számos alkalommal bebizonyította alkalmasságát s hadvezéri képességeit.

Erre a látványos város - alapitásra már Róma is felfigyelt. Követséget küldött Carthagénába (nem Karthágóba!) És szerződésileg megegyezett Hasdrubál-lal: a kettőjük közötti válaszvonal maradjon az Ebró folyó. Érdekterületük eme pontos meghatározására különösen az egyre féltékenyebb Massilia (Marseille) kérte Rómát. Ez így megtörtént. Nyitva maradt azonban az Ebrotól délre fekvő SAGUNT státusa. Rómának ez időben . tetemes nehézségei voltak a Pó-völgyi gallokkal. Az ottani fölkelést sikerült nekik 222-re leverniük. Igy teljesen szabad kezük volt, amikor Hasdrubál-t egy spanyol lázadó meggyilkolta s a hadsereg, lelkesedéssel, Hannibált választotta meg vezérének. Hannibál ekkor 25 éves volt. Most dőlt el: lesz-e neki ereje, bátorsága és képessége is, hogy apja örökségét megtartsa? Ezzel elérkeztünk a döntő 3. mozzanathoz. Hannibál rálép arra az útra, ahol teljes erejét összpontosítja s megteszi mindazt az előkészületet, amely apja nagy tervének a megvalósításához szükséges volt. Elvégzi a hadsereg feltöltését, befejezi annak a kiképzését és felderíti a Rómába vezető hadiútját.

Mielőtt rátérünk a részletekre, foglaljuk össze néhány mondatban, hogyan érett férfiúvá s Római Világbirodalmat halálosan fenyegető zseniális hadvezérré?

Tudunk róla, hogy Hannibál, már mint gyermek, magas szintű nevelést (görög nyelv és kultura) és, alapos katonai kiképzést élvezett, zsenge fiatalságától fogva. Ismeretes, hogy együtt élt az egyszerű katonáival, velük táborozott, az őrökkel együtt aludt, durva takarók alatt. Már korán elárulta, hogy - apjához hasonlóan - kitűnően tud bánni a katonáival s magával tudja ragadni őket. Veszély esetén mindig velük tartózkodott. Mig apja és sógora is Karthágóban élte le élete javát, addig ő - mint kis gyermek - elkerült onnan s igy nem is, mint polgár, hanem mint "trónörökös" nőtt fel. Látta, hogy az ő csapataik mindig legyőzték spanyol ellenfeleiket s, hogy hatalmuk egyre nőtt Néki nem volt saját tapasztalata a- rómaiak katonai fölényéről Szicíliában. nem is gondolt arra sohasem, hogy a római légiók verhetetlenek. Ismerte katonái gondjait, azok szükségleteit. Szilárdan hitt, meg volt győződve vezetői, hadvezéri képességeiben. 18 éves korától fogva, elismerten a 2. ember volt Spanyolországban. Egyre többször kapott - és oldott meg, ragyogóan! - nehezebb katonai feladatokat. Első hadjáratáról (amiről már részletes adataink vannak) 222/220-ban-már úgy mutatják, mint egy kiváló hadvezért. Fölismerte, micsoda fontossága van - éppen a beláthatatlan ibériai területeken - a terepnek. Ennek megfelelően, sokkal rugalmasabb mozdulatok végrehajtására volt szükség harc közben, mint a nyilt Afrikában, vagy a római - helléni phalanx -: csa­táknál. Látta a saját lovasság lenyűgöző fölényét s rájött: a számszerűleg még olyan fölényben lévő ellenség s legyőzhetetlen. Áthelyezte a csata súlyát az addigi centrum­ból a szárnyakra. Azt is belátta: az elit - csapatokat foko­zottan kímélni kell s ezért a bevezető, veszteségteljes harcot a sokkal könnyebben pótolható segédcsapatokkal vívatta meg. Sok minden, amit a későbbiek folyamán Itáliában hasznosított, ezekből a spanyolországi tapasztalataiból vezethető le.

Követte sógora példáját és ő is egy spanyol hercegnőt vett el feleségül, hogy minél erősebbre kovácsolja a spanyol vezetőrétegek szövetségét. 221-ben, minden nagyobb nehéz­ség nélkül leverte az egyetlen, kisebb spanyol ellenállást kinevezése ellen. Ezzel teljesen biztosította hátát további tervei végrehajtásához. Mig előző évi hadművelete az eddigi kereteket nem robbantotta, addig az arra következő hadmoz­dulatai (222) már komoly hadmüveletté fejlődtek - barát és ellenség szemében is! Ennek folyamán egy 100.Q00 főnyi spanyol erő állott utjába, amint (lényegében) egész Spanyolor­szágot be akarta kebelezni. Sorozatosan félrevezetve a spanyolokat, tönkreverte az övénél sokkal erősebb ellenfelét. Ezek után nem akadt egyetlen ibériai tényező sem, amely el ne ismerte volna Hannibál föltétlen fennhatóságát.

20-ban Róma követségével föl akarta mérni, mi történik tulajdonképpen Spanyolországban s azt követelte Hannibál­tól, hogy garantálja SAGUNT sérthetetlenségét. Ezt Han­nibál kereken megtagadta, mert ez az Ebró - szerződés egyoldalú kitágítását jelentette volna - Hannibálék kárára. Róma hiába fordult Karthágóhoz az ügyben, mert ott is elutasították követelését. Erre Hannibál 219 őszén ostrom alá vette SAGUNT-ot és novemberben be is vette azt. Róma egész idő alatt tétlen maradt, de még csak nem is tiltakozott Carthagénában. Hannibál ebben a passzivitásban Róma gyengeségét vélte felfedezni és a következő sakkhúzásra határozta el magát. - 219/218: jelentős egységeket helyezett át Afrikába: 4.000 lovasát Karthágóba, a garnizon "mege­rősítésére (valójában, természetesen, hogy az ottani ellenzé­két sakkban tarthassa adott esetben), - további 15.000 parittyást Lybiába, ugyancsak biztonsági okokból. öccsét, Hasdrubált kinevezte spanyolországi helyettesének - tá­volléte tartalmára - s neki is 15.000 harcost rendelt alá. 218 tavaszán összevonta hadserege zömét Új Karthágó köré s áprilisban elindult, a tengerparti hadiutat követve Észak felé. Május végén átlépte az Ebrót s ezzel a kocka el volt vetve! Amint u. i. júniusban az első hírek Hannibál hadba vonulásáról Rómába érkeztek, az rögtön átküldte tiltakozó követeit Karthágóba, de ott visszautasították azt a követe­lésüket, hogy szolgáltassák ki Hannibált. Ezzel megkezdő­dött a 2. pun háború.

A 4. MOZZANAT. HANNIBÁL ÁTKEL AZ ALPOKON. SORBAN LEGYŐZI RÓMAI ELLENFELEIT ÉS 15 ÉVEN ÁT HARCOL ITALIA TERÜLETÉN.

Hannibál hadserege 218 májusában, ahogy elindult a Hosszú Ut - jára, 90.000 gyalogosból és 12.000 lovasból állott. Mig eleinte a karthágói gyalogságot a görög phalanx taktikai elvei szerint építették föl, később erősen módosult annak mind a szervezeti összetétele, mind a fegyverzete és a harcmodora is. A phalanx megmaradt, mint nehéz gyalog­ság. Abban 256 sorban állottak a katonák, váll - váll mellett; minden sorban 16 ember mélységben. Egy phalanx tehát kb. 4.000 harcost tett ki. A katonáik abban karddal és hosszú dárdákkal voltak fölszerelve. Nehéz pajzsokat és vértezetet hordtak. Nagy gyengéje volt: a hiányzó rugalmassága, kü­lönösen egyenetlen terepen történő előnyomulás esetén. A phalanx mellett a könnyű gyalogsági egységek kerültek

arpadhannibal 27

bevetésre. Ezek kerek pajzzsal és rövid dárdával voltak fölszerelve; vértjük nem volt. A karthágói hadsereg legjel­legzetesebb egységei voltak a parittyások. Kétezres osztagokban összefogva, kétféle parittyát hordtak: egyet közeli, egyet meg távoli célok ellen. Lőszerként kavicsokat és ólom golyókat használtak, akkora célbiztonsággal, hogy hatásuk a korabeli legjobb nyilasokénál erősebb volt. A lovasság - általában spanyol nehéz osztályokból állott. Egy lovon ketten ültek; egyik aztán a lóról harcolt, a másik leugrott és gyalo­gosan küzdött tovább. Voltak gall segédcsapataik is, de a legértékesebb lovascsapatok az a giri és marokkói numídiaiak (nomádok) voltak - mint BEER is igazolja ezt. Ezek született lovasok voltak: könnyű öltözetben, lándzsával és hajító dárdával fölszerelve lovagoltak, - nyereg és szár nélkül. Kicsi, roppant kitartó lovaikat kiáltásokkal és lovaglópálcá­jukkal irányították. Ha az ellenség erősebb ellenállást fejtett ki, nem bocsátkoztak közelharcba, hanem kitértek előle, leváltak, látszatra megfutamodtak, hogy azután, amint az ellenség üldözőfélben meglazította sorait," mint egy darázsraj, újból és újból ellen támadva, felőrölje azt. Miután hegyes 

arpadhannibal 28

vidékről származtak, hozza voltak szokva, hogy elrejtőzzenek, s onnan b i z t o s a n 1 e p t é k meg az ellenségüket. Ezek a númidiai lovasok voltak abban az időben a világ legjobb lovascsapatai. A karthágói hadseregben voltak harci elefán­tok is. Már Nagy Sándor idejéből tudunk elefántok harci bevetéséről, - egy esetben 200 állattal. Azok indiai elefántok voltak. Karthágó afrikai elefántokat képezett ki hadi célokra. Ezek kb. egy méterrel alacsonyabbak voltak indiai ro­konaiknál. Ezek pánikba kergették az ellenséget, de nem ritkán zavart keltettek a saját csapatoknál is. Hannibál 37 harci elefánttal indult el sorsdöntő hadjáratára - s már most megjegyzem: mind a 37 állat átért a Pó völgyébe.

AZ EBRÓTÓL A PYRENEUSOKIG. A RHONE-ÁTKELÉS.
AZ ALPOK LEGYŐZÉSE.

Ezekhez: lásd a 81. oldalon az 1. sz. vázlatot, általános tájékozódásra, majd a következőkben: a 6. sz. vázlaton az alpesi ut egyes szakaszait és a 2. sz. ábrán a Rhone - átkelés egyik jelenetét.

Az Ebró mögöt Hannibálnak le kellett törnie a katalá-
niak ellenállását. HANNO öccse parancsnoksága alatt ott visszahagyott 10.000 gyalogosból és 1.000 lovasból álló biztosító hadsereget, hogy ezeket a hátsó területeket és a hegyi átjárókat kézben tartsa. 218 augusztusában átkeltek a Pyrenausokon - a Hosszú Ut megkezdődött. Meg sohasem tette meg egyetlen hadsereg sem ezt az 1.500 km-es utat Spanyolországból Itáliába. A tengert uraló Róma felé csak a járhatatlannak ítélt szárazföldi - a zord, ismeretlen, ellenséges érzületü · törzsek védelme ellen legyőzendő - alpesi út vezetett. Hannibál elhatározásához, hogy vállalta az ezzel járó, beláthatatlan kockázatokat is, zseniális elkép­zelésén fölül, elképzelhetetlen merészségnek kellett pá­rosulnia. Minden utánpótlás reménye nélkül, otthoni minden segítségről eleve lemondva, ekkora hadivállalkozást ind.tani az éppen világhatalommá előretört és huszszoros erő - fölénnyel rendelkező Róma ellen - valóban, csak egy egyedülálló lángész tehette meg.

Amint a csapatok is rájöttek, mekkora méretű hadjárat áll előttük, többezren vonakodtak továbbmenni. Erre Hanni­bál - okosan -- hazaengedte minden beijedt katonáját. Ezek után hadserege 50.000 gyalogost és 9.000 lovast, meg 37 elefántot számolt. Hannibál alaposan fölkészült a gigantikus vállalkozására: pontos adatokat gyüjtött, mind a te­repről, mind az egyes népcsoportok helyzetéről, hangu­latáról. Carthagénától az Ebróig 461 km-t, onnan a kisze­melt Rhone-átjáróig, Fourques-ig 570 km-t, onnan az Alpok lábáig további 248 km-t, mig attól a Pó medencéig 213 km, azaz összesen kereken 1.5000 kilométert kell neki megtennie, mire az ellenség területére kerül.

A RHONE- ATKELÉS

Fourques-nél nehézségei voltak, mert a túloldalon egy ellenséges érzületű gall törzs (Volskerek) útját állták. Cselt kellett alkalmaznia. Egy segédcsapatot átküldött a gallok hátába, s amint attól másnap reggel füstjelet kapott, meg­kezdte az átkelés veszélyes műveletét. Amint erre a gallok támadásba kezdtek, Hannibál mögéjük irányított segédcsapa­tai lerohanták őket és megsemmisítették csapataikat. Ezek után simán sikerült partot váltania. (Lásd ehhez a 2. sz. ábrát.)

arpadhannibal 29

Átkelés a Rhonon.

A Rhone ba1partjára jutva, északra fordította seregét s siettette embereit, mert megtudta, hogy Scipió légiói partra szálltak Massaliánál s délről fenyegetik hadseregét. Scipió - amint jelentették neki, hogy Hannibál az Alpok felé tért ki, hadseregét Spanyolországba irányította, önmaga pedig gyors hajóval sietett vissza Itáliába, az északi hadszíntérre, hogy ott várja be Hannibált, ha sikerülne neki átverekedni csapataival az Alpokon ...

Hannibál közben vezetőket kapott (bojer), akik át segítették őket az ismeretlen, veszélyes hegyi szorosokon. Rövi­desen elérték a Dröme torkolatát. Onnan 90 fokban jobbra, keletre fordult és megkezdte a 15 napos, keserves átvonulást a nagy hegyeken. Az időjárás télire fordult s a behavazott, jeges, sikamlós, és szűk hegyi mezsgyéken, szinte állandóan " harcolva az átjárókat és magaslatokat megszálló és makacsul védő hegyilakók ellen - agyonfáradtan, egyre gyengébb élelmezéssel, betegségekkel küzdő, s naponta érzékeny veszteségeket elszenvedő seregében sikerült Hannibálnak a fegyelmet fenntartani. Bár irtózatos veszteségek árán (20.000 emberét és a teljes vonatját elvesztettel), eléri a piemonti lejtőket s beért a Pó völgyébe. Ott - háromnapos csatában,
- elfoglalta Taurinumot (a mai Turin-t) s ezzel megkezdő­dött az a 15 éves (218-203), szakadatlan háborúja Róma ellen, amelynek meg kellett hoznia a döntést a két tengeri nagyha­talom között. Az 1.500 km-es utat 5 hónap alatt tették meg. Bár csak kb. 20.000 gyalogosa és 6.000 lovasa maradt meg, de . ezt a keretet sikerült neki újból feltöltenie, főleg gall törzsekből toborzott zsoldosokkal. Róma persze bármikor is abban a kellemes helyzetben volt, hogy mintegy 3/4 millió katonát tudott hadba állítani és - otthon volt!

HANNIBÁL NAGY GYŐZELMEI: TREBIA - TRASIMENI TÓNAL ÉS CANNAE.

218-ban két római hadsereg volt bevetésben. Az egyik - P. C. SCIPIO konzul parancsnoksága alatt, útban volt Spanyolország felé. A 2. hadseregük SEMPRONIUS konzul alatt Szicíliában állomásozott s onnan Afrikába kellett volna átkelnie s Karthágó ellen vonulnia. E célból M e l i t á t (Máltát) már el is foglalta, de akkor parancsot ·kapott az azonnali visszatérésre, Itáliába, Hannibál ellen. Scipiónak egyrészt az újra lázadozó gallokat kellett volna legyűrnie, másrészt Hannibál csapatait megsemmisítenie. Hannibál - eltérően a szokásos "lelkesítő" beszédektől a csaták előtt, - felszólították hadifoglyait: vívjanak meg egymással. Aki életben marad, szabad és beállhat az ő hadseregébe. Sok száz fogoly élt ezzel az ajánlattal, s "gladiátor" párviadalukban egyre több hulla fedte a harcmezőt. Hannibál ekkor kifejtette csapatai előtt: ez nem szórakoztató mulatság volt. A ha­difoglyoknak nem volt más választásuk, mint vagy győznek És életben maradnak, vagy meghalnak.' "Mi is ugyanilyen helyzetben vagyunk! Minden otthoni összeköttetéstől elzárva, a visszatérés esélye nélkül, segítségre nem számítva, kizáró­lag egy lehetőségük van az életben maradásra: meg kell verjék a gyűlölt Rómát!" Látható, milyen mestere volt Hannibál a "pszichológiai háborúnak" -- már 2.000 ével "ezelőtt! - De be is mutatták katonái, már az első összetalálkozásukkor, mekkora harci fölénnyel rendelkeznek római ellenfeleikkel szemben. 6.000 lovasuk lerohanta az elébük vonuló 2.000 római lovasságból és ugyanannyi lándzsásból álló sereget. Scipio maga is megsebesült ez alkalommal és csak fia merész beavatkozásával tudta kimenteni a karthágói fogságba eséstől. Ez a fiú lett később Hannibál nagy ellenlábasa, a híres Scipio Africanus. - A rómaiaknak sikerült ugyan a Pó hidjait lerombolni, de Hannibál sebtében ponton - hidat épített s utánuk eredt. mire 2.000 római lovas átfutott hozzá. A hadi­szerencse kedvezett neki. és ugyanakkor kezébe jutott egy hatalmas gabonaraktár is. úgyhogy a már éhező csapatait újból, bőségesen kielégíthette.

TREBIA

Közben beérkezett Sempronius visszarendelt hadserege is Északitáliába s a két római sereg egyesült. Scipio sebesü­lése következtében átadta á parancsnokságot Semproniusnak, aki égett a vágytól, hogy Hannibállal leszámolhasson. Köz­ismert volt a konzul forrófejűsége s meggondolatlan hadve­zetését Hannibál ügyesen kihasználta. Elrendelte, hogy a bevezető ütközetekben, a pun csapatok gyengéknek tetessék magukat és rendre hátráljanak meg a rómaiak elől. (Lásd a t továbbiakhoz a következő oldalon, a 2. sz. vázlatot.) öccsét, MAGO-t, válogatott 2.000 'főnyi csapatával, elrejtette egy kedvező fedett tereprészen. Ezután megtámadtatta a római őrséget, hogy húzzák azt át a Trebia saját oldalára. A le­gionárusok prompt beugrottak ennek a cselnek, és minden előkészület és reggeli nélkül üldözőbe vették a látszólag meghátráló pun elővédet. Átgázolva a folyón, a kegyetlen hűvös szélben, decemberi, jeges vízben bőrig átázva jutottak át a pun partra, ahol Hannibál csapatai azonnal ellentáma­dásba kezdtek. Az ellenfél parittya - tüzében megzavarodott római sorokban fejetlenség támadt, de még kitartottak. Amint Hannibál észrevette, hogy elefántjai nem boldogulnak a zárt római centrummal, átvetette azokat a szárnyakon álló római segédcsapatok ellen. Ott aztán ezek a soha nem látott óriási állatok pánikot keltettek. Ebben a válságos pillanatban előre tört MAGO a rejtekéből és hatba támadta a szorongatott római sereget. Az ilyeténképpen teljesen körbezárt - s a d e c e m b e r i kényszer - fürdőtől megbénult légiók meg­kísérelték a visszavonulást; de a heves esőzésben irányt tévesztettek, sokan vízbe fulladtak, zömüket pedig lemészá­rolták. a pun harcosok. A római hadsereg tökéletesen meg­semmisült: 60.000 harcosuk vesztette életét - de sokan át is futottak Hannibál oldalára, főleg a Rómával szemben ellenséges érzületű gall segédcsapataikból. A karthágóiak meglepően csekély vesztesége igazolja kiképzésük, föl-szerelésük, taktikájuk és - Hannibál fölényes hadvezetése mi­nőséget. Ezzel szemben: az egyetlen SURUS (Hannibál indiai harcielefántja) kivételével, a többi 36 (afrikai) elefánt elpusz­tult. (óriási vesztességet jelentett.) A surus szó "sziriait" jelent. Ezen lovagolt Hannibál rendszerint a csaták alatt.

A TREBIA-I CSATA Kr. e. 218. december végén:

arpadhannibal 30

A TRASIMENI TÓ MELLETI CSATA

217-re Róma két új konzult választott: Flaminiust és Serviliust. Hannibál propagandája ez volt: mig a a római - latin Államszövetségből származó foglyokat rabszolgaként kezeltette, addig a nem - római törzsekből ejtett foglyokat szabadon engedte - váltságdíj nélkül - és hazaküldte; azzal az üzenettel: ő nem hóditóként jött Itáliába, hanem azért, hogy a rabnépeket felszabadítsa Róma gyűlölt igája alól.

Hannibál elhagyta a Pó völgyét, átlépett az Appennine­ken és az Arnó mocsárvidéken is átvergődött, majd leérkezett Etruria egyik legtermékenyebb vidékére. Ott újból feltöltötte készleteit és csapatait is kiegészítette. Elkerülte az ütközetet a vele szemben álló római légiókkal s azok orra előtt, tovább vonult a Trasimeni tó felé. (Ehhez lasd a 3. sz. vázlatot.) - Flaminius azonnal elrendelte az üldözést, miáltal fölült Hannibál cselvetésének, sőt: egyenesen besétált a számára gondosan előkészített csapdába. Vázlatunk szerinti felállításban, az erdős-bokros domboldalakon kitűnően elrejtőzve várta a pun hadsereg, amig az utolsó római osztag is begyalo­golt a szűk völgybe. Flaminius csapatai - minden előzetes felderítés és biztosítás nélkül, zárt menetoszlopokban - siettek a szerintük "menekülő" karthágói sereg után. Hanni­bál csapatai, mint a láva, özönlöttek le magaslati állásaikból a mélyben, gyanútlanul menetelő római Légiókra. Miután nem volt helyük a felfejlődésre, a körbezárt rómaiak eleve el voltak veszve. Három óra alatt már be is fejeződött az öldöklés. Sokan belefulladtak a tóba is. (Amely kb. 1/5-e a Bódeni tónak, t.i. 128 km² nagyságú.) Flaminius vesztesége volt: 15.000 halott, sok átfutó és hadifogoly. ö maga is ott halt meg. Hannibál 1.800 katonáját vesztette el, zömében a gall segédcsapatok soraiból. Azt az egyetlen római elő - osztagot, amelynek sikerült előrefelé kitörni a pun gyűrűből, a numidiai lovasok utolértek. Servilius, a másik konzul, igyekezett volna Flaminius-t támogatni s ezért lovassága java részét, mintegy 4.000 lovast, erőltetett menetben· előre hajszolta, - de vesztére! Hannibál lovasai ezeket is bekerítették és foglyul ejtették.

Ezzel a két hatalmas győzelmével Hannibálnak sikerült az egész római haderőt megsemmisíteni. Róma városa és közötte, ekkor, nem állott említésre méltó ellenséges erő Megtehette volna tehát, hogy ostrom alá vegye az ellenfél fővárosát. 

arpadhannibal 31

De Hannibál bebizonyította, hogy ő nemcsak kiváló hadvezér, hanem egyben ugyanolyan formájú állam­férfi is! Tudta jól, hogy végcélját, kizárólag a Római Szö­vetség szétbomlasztásával tudja elérni. Katonai eszközökkel, soha! Nem szabad elfelejtenünk: Hannibálnak sohasem állott 40.000-nél erősebb hadsereg a rendelkezésére. Róma ezzel szemben - bármikor - 750.000 embert tudott hadba küldeni; a saját országában, bőséges ellátást tudott biztositani csapa­tainak. Hannibál viszont, az ellenség területén operálva, állandó harcokban kellett, hogy biztosítsa minden szükségle­tét: emberanyagtól kezdve, élelmen, fegyverzeten és szálláson át, a szállító eszközökig, de nem utolsó sorban újoncai kikép­zéséig is. Hannibál hidegen megállapította, hogy két tökéletes győzelme ellenére sem sikerült neki eddig valamire való római szövetségest elcsalnia: egyetlen törzs, egyetlen város sem csatlakozott hozzá! Ismerte jól a rómaiak hihetetlen szívósságát, példás összetartását. Tudta hát: beláthatatlanul hosszú háborúra kell berendezkednie. Ezért sem kockáz­tathatta elit - csapatait, hogy ezeket az Afrikából származó, pótolhatatlan egységeit, néhány ütközetben felőrölje az ellen. Ezért takarékoskodott erőivel, kímélte afrikai csapatait, ahogyan csak tudta. Egy mozgó - és ideg - háborúra szánta el magát - s nem vonult Róma ellen! Nem tehetett fel mindent egyetlen kártyára ... A rómaiaknak nem volt szabad a következőkben sem megtudni. mit tervez, hol és mikor teszi meg a következő lépését. Csakis így tudta serege be­kerítését megakadályozni· s kivárni a kínálkozó alkalmat, hogy döntő csapást mérhessen nagy ellenfelére. Ezért nem ment Róma városa ellen, hanem Umbriába vonult Trasimeni után, majd az Adria partján délre tért ki, hogy Apuliába vonuljon. Ott pihent meg s képezte ki az újonc osztagait az elkövetkezendő harcokra. Bőséges élelemmel látta el csapa­tait. Ez már igazi latin vidék volt. Most kezdődött a valódi küzdelem Rómával!

CANNAE

Róma nem szépítette a gyors egymásutánban elszenve­dett két érzékeny vereségét. FÁBIUS-t kinevezték diktá­tornak, hogy mentse meg Rómát a gyűlölt pun ellen. Ő lett később a híres "Cunctator", a "habozó". Fabius rendszeresen kitért minden komolyabb mérkőzés elől Hannibállal szemben. S ezzel a módszerével tulajdonképpen el is érte célját. Ez a kevésbé tetszetős harcmodor persze nem igen tetszett Róma polgárjainak s egyre nőtt ellene az ellenzék.

216: amint Fabius ideje lejárt, Servilus kapta meg a főparancsnokságot, mig a két uj konzul VARRO és A. PAUL­LUS lettek. Ezek napi váltással (! !) viselték a fővezérséget az időközben kilenc légióra emelt erejű római hadsereg fölött. Hannibál újabb csapdát készített számukra. (Lásd ehhez az 4. sz. vázlat egyes mozzanatait.) - A rómaiak két tábort állítottak föl. Amint Varro "napja" elérkezett, Han­nibál fölsorakoztatta ellenük az ő jóval kisebb létszámú seregét. A csata a két lovasság ütközetével indult. Hasdrubál 8.000 lovasának sikerült a rómaiak jobbszárnyát átkarolni, majd megsemmisíteni az ellene küldött 2.000-nyi római lo­vasságot. Igy lehetővé vált, hogy a pun lovasság hatba támadhassa a légiókat. Közben a római nehéz gyalogság tömbje benyomta a karthágói centrum ékét, amely Hannibál terve szerint s az ő személyes irányítása mellett, - lassan vissza hajolt, egy hatalmas "U" alakú öblöt képezve. A fokozatosan utána nyomuló légiók, egyre jobban összetorlódtak s képte­lenné v.61tak manövrirozásra. Később már a fegyvereiket sem tudták használni összezsúfolt állapotukban. A pun "U" arcvonal két szárnyán álló afrikai elit csapatok végül is szinte egymással szemben álltak - s elkezdték a tehetetlen légionáriusok öldöklését. Amint aztán a karthágói lovasság kettős átkarolással, tökéletesen körbezárta a rómaiakat (3. sz. mozzanat), nem volt kiút: ahogyan, váll-váll mellett állottak, 8 teljes légió megsemmisült. Varro 48.000 embert vesztett halottakban, mig Hannibálnak 6.000 embere veszett el. Konzul A. Paullus is ott halt meg s Hannibál illő pompával temette el. Varronak sikerült néhány lovassal elmenekülni. Ezen fölül 3.000 római gyalogos és 1.500 lovas került pun fogságba.

arpadhannibal 32

Ez az iszonyú római vereség - végre! - meghozta Hannibálnak a régen várt politikai hasznot is: a városok egész sora vált le a Római Szövetség - ből s állott át Han­nibal oldalára, köztük: Neapolis. Rhegium, Thurii és Ta­rentum is. Amikor nemsokára sikerült neki Capuát is magá­hoz csatolnia, Hannibál hatalma tetőpontjára érkezett. De: most sem kísérelte meg a 20 km. kerületű Róma ostromát. Tudatában volt a rómaiak ellenállási akaratának - és igaza volt! Róma "belső" szövetségesei továbbra is abszolút hűséget mutattak s Cannae után négy év alatt 25 légiót tudtak fölállitani, amiből a római "polgárság" egyedül 100.000 embert állított fegyverbe.

Róma újból magához tért. Bámulatra méltó kitartással és akaraterővel folytatta a harcot, amig el nem űzte zseniális ellenfelét országa területéről. Hannibál és Róma háborúja még 12 éven át dúlt Itáliában. Az első, dicsőséges győzelme­ket hozó hároméves szakasz után, egyre halványult Hannibál csillaga, egészen a végső kudarca pillanatáig. De addig:

Hannibál megmutatta, micsoda fából van faragva! A hanyat­lás, a sorozatos visszacsapások, hosszú évein keresztül is sikerült neki seregében a bizalmat, az ellenálló erőt ébren tartania. Egyetlen lázadás, a vagy merénylet sem ismeretes ellene. Tudta a lelket tartani embereiben, mert átvitte aka­ratát és engesztelhetetlen gyűlöletét Róma ellen harcosai eszébe és szívébe. De - ez az éveken át szított lelkesedés egyedül - minden külső segítség nélkül - nem lehetett - s nem is volt - elégséges a nyomasztó római fölény és erőforrások végnélküli kiegyenlítéséhez. Hannibál még 5 éven át tartotta ugyan Capuát és még 7 további éven át folytatta a reménytelen "kitartó" háborút de végtére is elbukott.

ZÁMÁIG

208: Scipio előbb beveszi Carthagénát, majd döntően megveri Hasdrubál, seregét is. Erre Hasdrubál elhagyja Spanyolországot, áttelel Galliában, majd kb. 15.000 főnyi seregével (tíz évvel nagybátyja nyomán) átkel az Alpokon, hogy egyesülhessen Hannibállal Itáliában. őneki éppen sike­rei vannak ebben az időben. A két soros konzul közül egyik elesik egy portyázásnál, a másik is megsebesül s igy a római haderők vezér nélkül, tehetetlenül állnak. Ez időben érkezett a nyugtalanító hir Rómába, hogy Hasdrubál hadserege útban van Északitáliába.

207-ben ezért Róma legfontosabb teendője volt: minden áron megakadályozni, hogy a két fivér seregei egyesülhesse­nek. Hasdrubál, amint átért az Alpokon, 30.000 főre kiegészítette seregét s üzenetet küldött bátyjának, hogy egyesülje­nek Umbriában. (Lásd a 6. sz. vázlaton.) De ez az üzenet sohasem került Hannibál kezébe. A rómaiak elfogták Hasdru - bál futárját, elébe mentek Hasdrubálnak és körbezárva, megsemmisítették egész hadseregét. Hasdrubál maga is elesett. Levágott fejét oda dobatták Hannibál előőrsei elé - innen tudta meg Hannibál, hogy minden el van vesze. Nem volt más választása: levonult az olasz "csizma" orrát képező Bruttium-ba s ott elsáncolta magát. Hannibál ekkor mar
42 éves volt.

206: Spanyolországban megsemmisült az utolsó karthá­gói sereg is. Maga kiürítette Cadizt s a Baleárokon át (ahol áttelelt), áthajózott Génuaba. Ott azonban az egyetlen Sa­vonna elfoglalásán kívül - semmi érdemlegeset sem tudott elvégezni. Kis serege - 12.000 gyalogos és 2.000 lovas - túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy csak meg is kísérelhette volna, hogy egész Itálián át levonulhasson bátyjához, a félsziget legdélibb csücskébe ... Karthágó - túl későn, s a rossz helyen küldött neki segítséget: 25 hajóval 7.000
harcost és 7 elefántot.

205-ben a konzullá választott Scipio megkapta Szicíliát, mint provinciáját, ahol előkészületeket folytatott az Afrikába történő átkeléséhez, hogy ottani inváziójával megnyissa a 2. frontot Karthágó ellen. A másik konzul, CRASSU Brut- tiumot kapta meg tartományaként.

 arpadhannibal 33

204-'hen: Scipio csak prokonzul lett, de megtartotta Szicíliát s tavasszal átkelt 30.000 emberrel Afrikába (Utica). (Lásd: 6. sz. vázlaton.) Ott telelt át csapatával.

203-ban: Scipiohoz csatlakoznak a legjobb afrikai lovas egységek - ami a későbbiekben döntő jelentőségű lesz. A konzulnak sikerül egymásután a két ő ellene, sebtében összetoborzott karthágói hadsereget szétverni s légióval Karthágó ellen vonul. Ekkor (végre!) elhatározza Karthágó, hogy visszahívja a két Barkida - testvér - vezért Itáliából. Addig is fegyverszünetet kötött Scipióval, bármilyen súlyos föltételeket szabott is az ki rájuk. Róma is megerősítette a Scipió féle fegyverszüneti szerződést.

Mago, egyik helyi csetepatéban, súlyosan megsebesül, de behajózza csapatait. A tengeri útközben belehal sérülé­seibe. Hannibál Crotanban hajózik be - de nem lévén elégsé­ges hajótere, kénytelen értékes lovait leöletni. (Ez még súlyosan megbosszulja magát!) 24.000 emberét rendben áthajózza, Melitán át, s Karthágótól délre, Hadrumentum-. ban rakodik ki s száll táborba. De a 15 évvel azelőtt magával vitt, kiváló afrikai elit- harcosaiból alig van már néhány ebben a seregében! Igaz azonban, hogy Róma viszont 300.000 embert vesztett az ő ellene vívott csatákban.

Utolsó mérkőzésük a küszöbön volt. Karthágó elutasította a Római feltételek formai aláírását és fölmondta a fegyverszünetet. Bízott Hannibál hadvezéri képességeiben 

* * *

ZÁMA

Hannibál és Scipio még sohasem találkoztak egymással személyesen. Scipio ugyan egyszer egészen a közeléből mentette ki sebesült apját a fogságba esés elöl, még 218-ban, az egyik póvölgyí csatározásuknál. Most - csak egy - egy tolmács kíséretében ~ a fölvonult két sereg közötti senki - földjén találkoztak és adták elő kívánságaikat. Scipio nem fogadta el Hannibál ajánlatát s ezzel eldőlt Karthágó sorsa.

Hannibál seregében 45-50.000 gyalogos, de csak 4.000 lovas, meg 80-alig kiképzett -elefánt volt. Scipionál viszont 34.000 gyalogos, 3.000 római és 6.000 numidiai lovas sorako­zott föl. (Lásd az 5. sz. vázlaton.)

arpadhannibal 37

Hannibál 3 sorban rendezte seregét. Az 1. sorban a legkevésbé megbízható liguriai, gall, baleári és mór osztagok álltak. A 2. sorba az afrikai, karthágói és mazedóniai (minden haditapasztalt nélküli) újoncokat osztotta be, mig a 3. sorban a harcedzett Itáliából hazamentett veteránok soroltak be. Eme 3 sor el~, az arcvonala elé, osztotta be a 80 harci elefántját. A két szárnyára tette a kb. egyforma (2.000) erejű karthágói, illetve numidiai lovasságát.

Scipio hadseregénél újszerű taktikát látunk: az egyes légiók között "folyosók" maradtak szabadon, ahová kellett volna ~z ellenfél elefántjait terelni s az ott álló könnyű gyalogságnak kellett azokat ártalmatlanná tenni. Massinissa kiváló numidiai lovassága (6.000) a jobb, a római lovasság meg a bal szárnyon állott.

A csatát Hannibál elefántjai nyitották meg, de rövidesen megtagadták az engedelmességet hajtóiknak, mert túl rövid dresszurát kaptak. Számos állat vissza fordult, betört a saját egységekbe s különösen a numidiai lovasságot pánikba ejtette. Ezt látva, Massinissa rögtön oda irányítottá lovasságát, áttört az ellenség sorain, futamodásra kényszeritette őket és üldö­zőbe vette a szétriasztott osztagaikat. Egyidejűleg a római lovasságnak is sikerült maga részéről a karthágói, gyengébb lovasságot megsemmisíteni. Ezzel Hannibál nemcsak vala­mennyi harci elefántját elvesztette, de a teljes lovasságát is. Scipio most már nyugodtan összezárta légiói tömbjeit, kitöltötte az előbb nyitva hagyott folyosókat és ezzel a tömör kolosszussal rontott rá Hannibál első sorára. Azok szinte azonnal engedtek ennek az iszonyú nyomásnak, s a 2. sorbeli újoncok csak vonakodva és nehézkesen indultak a segítségükre. Erre azok - dühükben - megfordították arcvonalukat és - részben - testvér - harcba kezdtek. Hannibálnak ugyan sikerült átmenetileg helyreállitani a rendet, de ehhez be kel1ett vesse a veteránjait. Igy semmi tartaléka sem volt már, amikor az üldözésből visszatérő numidiai lovas hadtest hatba támadta hadseregét. A csata ezzel tökéletesen elveszett számára. Hannibál - kis fedezettel - elmenekült s táborába tért vissza.

Scipio nem töltött egy órát sem Hannibál üldözésére, hanem azonnal Karthágó ellen vonult. Nem pusztíttatta el ugyan a várost, de óriási hadisarcot követelt és kemény feltételeket szabott ki mindaddig, amig Róma igazolta az ő rendszabályait. Minden hadifoglyot, szökevényt, minden ha­dihajót ki kellett szolgáltatniuk, s öt éven belül 10.000 talentumot kellett fizetniök Rómának. A feltételek betartásának biztosítására 100 - Scipio által személyesen kiválasztott - túszt kellett Rómába küldeniük. Karthágó - éppen Hanni­bál közbenjárására - elfogadta a föltételeket s 201-ben megkötötték a békét. Scipió diadalmenetben tért vissza Ró­mába s megkapta a történelmi jelzőjét "Africanus" melléknevében.

* * * 

HANNIBÁL KARTHAGÓBAN. ALLAMFÉRFIÚNAK BIZONYUL

Hannibál kiszolgáltatásának a követelése - mindenki csodálkozására • -· kimaradt a római békefeltételek közül. Ezt ő nemcsak Séípio kétségtelen s nyíltan kifejezett csodá­latának köszönhette, de Róma hideg számításának is. Ott egyedül Hannibált tartották alkalmasnak arra, hogy a hosszú háborúban kivérzett Karthágó-tál biztosan és ponto­san behajtsa a kikötött, tetemes hadisarcot. S ebben igazuk is lett.

Hannibál Zárna után visszavonult a polgári életbe. Még 7 teljes évig élt és működött azután szülővárosában. Hama­rosan visszahívta a városi Tanács, hogy vegye át az ügyek vezetését. Ekkor Hannibál bebizonyította, hogy ő nemcsak kimagasló hadvezér, de ugyanúgy politikai, szervezői és államférfiúi képességek terén is kimagaslott kortásai között. Elsőként megállapította az adott gazdasági - pénzügyi helyze­tüket. Vizsgálatainál rájött a számtalan kivételezésből eredő veszteségeikre. Azokat könyörtelen részrehajlás nélkül meg­szüntette és bámulatos rövid időn belül rendbe hozta az állami költségvetést és - pontosan kifizette az első évi , ha­disarcot is. A körül ugyan csúnya sikkasztás derült ki, s számtalan ellenséget szerzett magának a drakónikus mód­szerével a legfelső városi pártvezérek körében, de ő nem tért el elveitől. Karthágó - az óriási méretű • veresége
ellenére is - fokozatosan magához tért.

A közben duló u. n. 2. macedóniai háborúban· résztvevő Nagy Antiochos, a Seleukid Birodalom uralkodója, rátette kezét Föníciára, Palesztinára és Zyprus - r_a. Azt . tervezte, hogy visszaállítja Nagy Sándor egykori világbirodalmát. (Lásd ehhez a 100. oldalon lévő vázlatunkat.)

arpadhannibal 38

Róma meggyanúsítottá Hannibált, hogy az ő keze van benne ebben az Antiochos tervekben, ami a 201-i békefel­tételek megszegését jelentette volna. Hozzá kell fűznünk ehhez: Itáliában abban reménykedtek, hogy Zárna után Karthágó egyszer s mindenkorra "el van intézve", s a súlyos hadisarc terhe alól többé nem fog tudni fölemelkedni. Ezzel szemben azt kellett látniok, hogy Karthágó - Hannibál vas­keze irányítása mellett - máris, újból komoly vetélytárs lett s megint fenyegeti Róma egyeduralmát a mediterránum nyugati felében. Küldöttséget menesztettek tehát Karthágó­ba, hogy a helyszínen deríthessék föl, mi is a helyzet ottan? Hannibál ezt úgy értékelte ki, hogy most már életére törnek És kiadatását fogják követelni. Ezért - csellel - elhagyta a várost és gyorshajóval átutazott, ősei anyavárosába, Tyros­ba, Antiochos-hoz. Ott ünnepélyesen fogadták és tovább ve­zették a Márvány-tenger melletti Ephesus-ba, ahol Antiochos akkor éppen e1őkészületeket tett további harcaihoz. Hanni­bál előadta neki elképzelését, hogyan kellene Rómát - térde kényszeríteni: adjon neki 100 hajót, 10.000 gyalogossal, és 1. 000 lovassal, hogy azokkal ő Itáliában partra szálljon. Egyidejűleg Antioch Ösnak a fő erőkkel meg kellene támadnia Görögországot s igy Rómát két tűz közé fognák. Erről a tervről Róma (valószínűleg kémkedés útján) tudomást szer­zett. Azonnal küldöttséget menesztett Antiochoshoz s kérte annak a magyarázatát. Ebben a római küldöttségben ott volt Scipio Africanus is. Az időben találkoztak másodszor egymás­sal s Scipio kérdezte volna Hannibál-tól, kit tart ő a világ legnagyobb hadvezérének, amire ő Nagy Sándort jelölte meg. Erre Scipio megkérdezte, kit tart a másodiknak. Hanni­bál önmagát jelölte meg. Scipio nevetett és föltette a kérdést: ha Zámánál megverte volna őt, akkor kit tartana a világ legnagyobb vezérének, s Hannibál (a fáma szerint azt vála­szolta): "Ha ő Scipiot megverte volna 202 nyarán, akkor ő lenne a világ legelső hadvezére." Római tisztelője megértette és teljes mértékben értékelte ezt az elismerő bókot élete legnagyobb ellenfele ajkáról.

A római küldöttség más tagjaival is összekerült Hanni­bál. sőt többször is, s áttárgyalták vele a világ akkori problé­máit. Antiochos gyanút fogott, mert attól tartott, hogy Hannibál összejátszik az ő háta mögött Rómával. Az igy kegyvesztett Hannibál nem is kapott tőle egyetlen katonát sem ... A nagy pun vezér ezután hányatott életet élt. Életét veszélyeztetve látta s előbb Kréta szigetére menekült, majd onnan tovább, Bithyniába, Prusias királyhoz.

Amint Róma - aki egyre közelebbre jutott men­helyeihez, sorban meghódítva a közbeeső keleti országokat - a Prussias és Pergamon közötti helyi háború befejezését követelte házigazdájától és Hannibál kiadatását kívánta, be kellett látnia, nincsen további kiút. Amielőtt kiitta a méreg­poharat, ezek voltak utolsó szavai: "Beszüntetem Róma régi aggodalmaskodását. Elég sokáig vártak egy ilyen öreg, gyűlölt ellenfél halálára!" Hannibál akkor 64 éves volt.

Scipio Africanus még ugyanabban az évben követte őt a sírban. Élete végét őneki is megkeserítették az örök Város­ban. Meg gyanúsították, hogy az általa diktált békefeltételek kapcsán hasznot húzott Karthágótól . . . Bíróság elé idézve, megtagadta ártatlansága bebizonyítását. Otthagyta Rómát és sírkövére ezeket a szavakat vésette: "Hálátlan hazám ne kapja meg még a csontjaimat sem!" - Egyébként Hannibál­nak hasonló bánásmódja volt hazájában: vagyonát elkobozták s házát földig lerombolták és megtiltották, hogy azt bárki is újra fölépítse ...

UTÓSZó HANNIBÁL ÖRÖKSÉGÉHEZ

A történelem kérlelhetetlen bíró. Szereplői elbírálásánál nemcsak azt teszi a mérlegre, amit életük folyamán tettek, de azt is megítéli, hogy mit hozott azok élet - műve az utókor, elsősorban saját nemzete számára.

Ezért a 3. Pun Háború (149-146) története szorosan hozzátartozik Hannibál ismertetéséhez s elbírálásához.

Karthágó - még Hannibál elvesztése után is - tovább erősödött, de állandó nehézségei voltak Róma afrikai szö­vetségesével, a numidiai Massinissával. Hiába fordultak Rómához orvoslásért, onnan - minden esetben - a szövetsé­gesének adott igazat ·a szenátus. Végezetül mégis egy bi­zottságot küldött ki Róma Karthágóba, hogy a helyszínen nézzenek a dolgok után. CATO alatt gondosan megvizsgálták a város - állam állapotát. Cato ríasztó hírekkel tért vissza: Karthágó nemcsak, hogy nem szorul segítségre, de éppen ellenkezőleg, olyan .. erőt képvisel már megint, ami Rómát veszélyezteti. Beszámolóját a hírhedtté vált szavakkal fejezte be: "Egyebekben úgy vélem, hogy Karthágót szét kell rombolnunk!"

Amint ezután 149-ben Karthágó, türelme fogytán, Mas­sinissa újabb túlkapása után, fegyvert ragadott, Róma azonnal megüzente a háborút afrikai ősellenségének. Hiába küldte át Karthágó a követelt 300 nemes ifját, mint túszt Rómának, ott nem tágítottak s 80.000 légionáriust hajóztak -ki Utikában. Ezzel megkezdődött a 3. pun háború. A rómaiak először is. fölégették a teljes Karthágói flottát s utána ostrom alá vették a várost. Karthágó polgársága hősiesen viselkedett: még az ősi templomokat is berendezték fegyverkovács műhelyeknek, az asszonyok föláldozták hajukat, hogy azzal íjaikra húrt fonjanak. A római túlerőnek három teljes évi ádáz harcába került, amig végleg legyűrték a pun ellenállást,

147: Scipio - az Africanus Scipio fiának a fogadott fia - akkori- konzul - vezette a Karthágó elleni ostromot. Annak végső fázisában a védő polgárok inkább· a tűzhalált választották, semhogy megadták volna magukat ősi ellensé­güknek. Scipio a földig leromboltatta a város fellegvárát (lásd a 104. oldalon mutatott képen) s megtiltotta, hogy a várat újra felépítsék. Ez a Scipio ezért a győzelméért az "Africanus minor" történelmi melléknevet kapta meg jutalmul.

A pun háborúk - valószínűleg legjobb - történetírója, POLYBIOS, aki Scipio házában nőtt fel és szemtanúja volt Karthágó lerombolásának, Scinio Africanus minor ajkáról jegyezte fel a következőket: "Egy nemzetnek ugyanolyan élete van, mint egy embernek. Egy napon Róma feje fölött is ütni fog az óra."

arpadhannibal 39

IV

ARPAD ÉS HANNIBÁL TETTEINEK, ÉRDEMEINEK ÉS ÖRÖKSÉGEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA


1.) AZ EMBEREKÉ

Származásuk tekintetében mind a ketten a Távol, az u. n. Régi Kelet uralkodói családjaiból származtak. Hannibál Tyros-ig biztosan, a Perzsa öböl-ig valószínűsítve, királyi ősöktől , származott, Árpád ága a világhírű ARSZAK - dinasztiáig vezethető vissza az Atilla ~ vérségét sem lehet ma már kétségbe vonni.

Gyermekkorukban mindkettő uralkodónak nevelt, "trón­örökösök" voltak. Míg azután Árpád az is lett, addig Hannibál-nak csupán Záma-í kudarca utáni néhány éven át sikerült Karthágó kormányzóságát betöltenie.

Küldetésük: Hannibált apja kilencéves korában meges­keti Roma örökös gyűlöletére s c eltudatosan annak a szétzúzására készíti elő. Tudjuk: minden közbeeső, valóban kimagasló és látványos sikerei ellenére is, végtére nem tudja Rómát térde kényszeríteni. Sőt, az győzi le őt magát -, és megsem­isiti hazáját is. - Árpád arra volt hivatva, hogy ősei egyko­ri, tejjel - mézzel folyó országát, jogos örökségét, visszavegye s ott népének tartós Új Hazát alapítson. Árpád küldetését tökéletesen betöltötte.

De ÁRPÁD nemcsak "hon"-t alapított, hanem egyúttal visszaállította ATILLA hatalmas Birodalmát is. Ehhez át kellett települnie a honfoglaló magyarság fiataljainak, - a Birodalom vezetőrétegének - a KARPAT-DUNA-meden­cébe, Ez nem jelenti azt, hogy pl. az ETELKÖZ üresen maradt, - . vagy hogy KIEW-et elhagyták volna, avagy DENTUMAGYARIA-ban sem lett volna utána magyar!! Gondoljunk csak a két abszolút biztosan ellenőrizhető évszám adatra:

A. 341 évvel a honfoglalás után, t. i. 1237-ben is JULIAN BARAT kifogástalan magyar nyelven beszélt a mai Bash­kiria területén megtalált (s a fehér magyarokhoz sorolt) egyik magyar nép-csoporttal.
B. S több, mint 440 és múlva honegyesítés után: 1342-ben akkora népességű magyarság élt a Kaukázusi (Kur-vidéki) ősi hazájában, hogy az akkori pápa püspököt küld hozzájuk.

Miután I. István 1001-töl kezdve teljesen elhanyagolta az ÁRPÁD-BIRODALOM keleti országrészeit, igy azok - egy ideig - önállósították magukat s KUN ORSZAG, meg BESENYÖ ORSZÁG lettek. De később is, sorozatosan megkísérelték a csatlakozást a Kárpát-Duna-medencei "anyaor­szágukhoz", - még legjobban KUN LASZLÓ alatt is. Vég­képpen csak akkor önállósodtak, amikor az anyaország önmaga maradéktalanul a "nyugatba helyeződött", - keleti testvéreit teljesen elhanyagolta, lenézte és "elfelejtette".

Életüket részletesen átvizsgáltuk. Árpád, legnagyobb győzelme után hősi halált halt. Hannibálnak keserű sorsa volt: Záma-í döntő veresége zárta le ragyogó katonai kar­rierjét s el kellett menekülnie hazájából, hogy sokéves bujdosás után önkezével vessen véget életének.

2.) A HADVEZÉREKÉ:

Kiképzésük szinte egyforma! Hannibál is, Árpád is apjától tanulták meg a katona - élet minden csinját - binját. Mindketten serdülő ifjúkorban önálló, hadvezéri feladatokat kaptak és oldottak meg. Árpád megnyerte mind a 6 hadjá­ratát. Hannibál - bámulatos alpesi átkelésével, majd három iskolaszerű győzelmével szintén jól indult, de Záma minden előző eredményét semmivé tette.

Vezéri tehetségük, tulajdonságaik velük született sze­nialitásuk, az ellenfél helyes megbecslése, villámgyors el­határozó képességük, fölénye taktikai érzékük, ember vezetési tehetségük, rugalmasságuk és kitartásuk egyformán bámulatos. Rendszerint túlerőben lévő ellenteleiket, majdnem mindig megtévesztéssel, csellel, fortélyos terveikkel s - nem utolsó sorban - csapataik fölényes vezetésével és kiképzésé­vel gyűrik le.

3.) AZ ALLAMFÉRFIAKÉ:

Célkitűzéseik: nagyméretű, nagy távlatú és kihatású; messze tekintő, ragyogó intelligenciájúak. - Hannibál min­denáron meg akarta szerezni a Földközitenger fölötti uralmat, felismerte fő ellenfelétx§ s azt - saját országába vitt - 15 éves é!et-halál harcra kényszeritette. Elejétől fogva: kudarcot kellett vallania. - Árpád: fő ellenfelét, a bolgárokat, akik kezükben tartották ősei országának egy harmadát, tönkreverte és visszafoglalta tőlük örökségét. A pozsonyi csa­tájában pedig learatta annak a tíz éves előkészítő, nagystílű hadjáratának a gyümölcsét, amelyet a nyugati történelem "kalandozások"-nak értékel le. Közép-Európa első hatalmává emelte az általa - mindössze 10 éve - visszahódított és egyesitett Magyar Birodalmat. ÁRPÁD ékes bizonyitékát adta államférfiui nagyságának, amint a honfoglalást - hon egyesítést, a legnagyobb- körültekintéssel, végtelen türelemmel, három évtized ügyes, szívós munkájával előkészítette. Hannibálnak leginkább akkor tűnik föl államférfiui nivója, amikor kezdeti győzelmei után eláll Róma ostromától, meg amint a döntő Záma-i vereségük után fölemeli Karthágót.

P. B. SHELLEY irta: · "A csodálat olyasvalami, mint a HIT." Ehhez fűzi Gavin de BEER a következtetését: ! A csodálat (azonban) nem a racionalista módon kiszámított elismerés, hanem a vérmérséklet kérdése - s az emberi szíve!" Innen 'Van az, hogy az emberiség többsége Hannibált, a vesztest CSODALJA, s nem a győztes Scipiót. Ugyanugy: Wellington legyőzte ugyan Napoleon-t, de hol áll a kettő hírneve egymástól?!

Ez a kis - látszólag nem ide illő - elmefuttatás - egyben biztatás is számunkra. A nyugati könyvtárak "bolykottja" ne zavarjon bennünket, magyar hazafiakat. Mi csodáljuk és szeretjük őseinket, élükön ÁRPÁD PAPKIRALYUNKAT. Előbbiekben láttuk ~ és bizonyítottuk - hogy ő minden összehasonlítást kiáll a világ legnagyobbjának tartottakkal is. Nemcsak Hannibállal, de valamennyi "nagy" európai államalapító "kollégáival" .. is.

ÖSSZEHASONLITAS A NYUGATI ALLAMOK ORSZAG - ALAPITASAVAL.

Ha összehasonlítjuk (megint csak Padányi Viktorral), hogyan történt a legnagyobb európai államok alapítása, akkor a következőkre leszünk figyelmesek:

ANGLIA: az angol és szász törzsek 300 évig éltek közös politikai szervezet nélkül, amig ALFRÉD (akit ezért a tetté­ért a "Nagy" melléknévvel tisztelt meg az angol történet­tudomány) ANGLIA-vá szervezte őket. ALFRÉD halála után azonban műve szétesett s csak másfél évszázaddal később, 1066-ban szervezték meg őket újra országgá a normann -vi­kingek. Területük akkor sem volt még akkora sem, mint a mi Dunántúlunk! Az ír és a skót területek későbbi meg­szállásával, a 13. szd-ban egyesülnek kb. egy akkora országgá, mint Magyarország volt.

RANCIAORSZAG: apránként, megyéről - megyére rakódik össze, századok alatt, s igy alakul ki a "Grande Nation".

NAGY Ottó NÉMET BIRODALMA: 200 év alatt alkotó elemeire hullik szét és 300 picike "operett" - államocskákból csak a 19. szd. végefelé szervezi össze megint őket BIS­MARCK vas keze.

Az OROSZOK országgá szervezése Moszkva és Novgorod összekapcsolásával 1543-ban kezdődik meg.

OLASZORSZAG-é meg éppen 1854-ben!
Jogosan állapítja meg Padányi, hogy "amig a többi európai országok úgy valahogy "lettek", ARPAD-ék alapítottak nekünk egyet s azt olyan körültekintéssel választották ki népünknek, hogy az - minden sorscsapás és belső vi­szálykodásunk ellenére is - ezeréven át állandóan meg is maradt.

ZARSZÓ

Fenti tájékozódásunk és összehasonlító kiértékelésünk után nyugodt lélekkel szögezhetjük le: ARPAD - APANK maradéktalanul kiérdemelte a történelmi teljesítményét elismerő  NAGY melléknevet. 

arpadhannibal 40

 


« Prev Next

Megnyitva 2967 alkalommal

Hozzászólás   

#1 quideszsWeritasz 2021-10-30 15:21
Elméletnek,elmegy de Hannibál mikor hátra nézett,uszkve 100-hercosa maradt miútán át vezette őket az a Alpokon! Bulcsú vezér leggalább 10-szer vezette át a magyar sereget veszteségnélkül,mikor Atilla kincseiért ment a ganéj semmire kellő európaik ellen .

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások