20210122
Last updateH, 21 dec. 2020 2am

rovas logo

szombat, 30 július 2011 17:47

Az Úr szava magyar volt!

Szerző: Esztan Győző

Az ókori Kelet kétezer éves története nem más, mint az árják és szemiták küzdelme, amelyben a szemita az állandóan támadó, az árja állandóan védekező fél. Mivel a szemita katonailag erősebbnek bizonyult, azaz vérengzőnek és kegyetlennek, a küzdelem az árják bukásával végződött.

A keleti magyar népek katasztrófája a legnagyobb katasztrófa, amely valaha is lejátszódott a világ történelmében! Most azonban a történelmi események ismertetéséről térjünk át vallási és nyelvi vonatkozású ismereteink bővítésére! Az Ószövetség forrásairól a következőket tudhatjuk meg, Baráth Tibor munkája nyomán. Az ókori izraeliták egyetlen, de hatalmas irodalmi alkotása a Biblia ószövetségi része, az Ótestamentum. Ennek az írásgyűjteménynek ma ismert legrégibb szövegét jórészt a Kr.e. 9. és 8. században írták le mai formájukban, más darabjait, mint Job könyvét és a példabeszédeket ennél is később, Kr.e. 4. és 3. században. Ezek a szövegek ma részben héber-arámi, részben ó-görög nyelven állnak rendelkezésünkre.

A héber nyelvről annyit tudnunk kell, hogy mai formáját jelen időszámításunk 19. századában alakították ki. A megelőző idők héber nyelvét Biblia utáni hébernek nevezik, amitől megint különbözik az azt megelőző bibliainak vagy ótestamentuminak nevezett héber. Nagyon vitás azonban, szabad-e az Ótestamentum nyelvét hébernek nevezni. Ez a nyelv ugyanis a Kánaánban használt nyelv volt, amely az ősmagyar egyik ágazata. Ettől a kánaáni ősmagyar nyelvtől a tulajdonképpeni ó-héber csak hosszú idő múltán vált el és lett előbb külön dialektus, majd önálló nyelv.

A modern Biblia-kutatók belső szövegkritika útján rájöttek arra, hogy az Ószövetség ma rendelkezésünkre álló szövegei tele vannak olyan tévedésekkel, amelyek az eredeti szöveg meg nem értéséből származnak. Ezért a héberből való szokványos magyarázat helyett a Biblia-kritikát új alapokra óhajtják helyezni, és szorgalmazzák a hébernél régebbi nyelvek e célra való felhasználását. Ma már leszögezhetjük: az Ószövetség valóban magyar nyelvű szövegek összekombinálásából, összefésüléséből származik. Számos magyar tudós foglakozott ezzel a témával már korábban is,Markos Gyula négyezer éves írott és hatezer éves szókincsek alapján szótári pontossággal bizonyítja be 1918-ban megjelent könyvében, hogy Az Úr szava magyar volt, ezt a címet adva egyben művének is.

A magyar szerzők egész sora mutatta ki már a századfordulón: a zsidók első magas kultúrája a magyar népek kultúrájának átvételéből keletkezett. A zsidók nyelvében, a héberben még ma is kimutathatók a magyar eredetű szavak. Például: habar=habar, köröm=karam, lakat=lakat, lát=latas, marok=marak, nád=nud, pazarol=pazar, perec=parac, rágalmaz=ragal, rakás=rakhas, személy=szemel, vakar=bakar. Bél Mátyás /1684-1749/ latin nyelven írt művében, a héber-magyar összehasonlító szótárában 432 szó szerepel. Ha a hang- és nyelvfejlődés, valamint az ősnyelv folyamatos torzításának a tükrében vizsgálódnánk, akkor bizonyára ennek többszörösét találhatnánk meg.

Sok héber szó eredeti értelmét a magyar nyelven keresztül lehet csak megmagyarázni: a mazsoráh is magyar értelmű szó, azaz a magyaráz fogalmát jelenti. Jézus, a Pártos (Parthi) Birodalom hercege a zsidók nyelvét, az akkori hébert idegen nyelvként beszélhette. A galileai Jézus, a tudós máguspap, a napkirályok és papkirályok sarja, hogy a magyar nyelv helyi - a pártosok - tájnyelvét beszélte anyanyelveként, azt az is megerősíti; hogy ősi indiai és tibeti kolostori feljegyzések szerint éveket töltött Egyiptomban, Indiában és Tibetben az ősi írások tanulmányozásával, amelyekről napjainkra kiderült: az emberiség első és közös ősnyelvéből keletkezett nyelvváltozatokon íródtak, azaz valójában a magyar nyelv segítségével értelmezhetők csak pontosan, belemagyarázások és elferdítések nélkül.

A mai India és Pakisztán között fekvő Kasmír tartomány Ley nevű helységének Hemis nevű kolostorában található egy pali (azaz pálos) kolostorból származó feljegyzés, amely szerint Jézus, a hazáját elhagyva, először Egyiptomba ment és ott az osirisi (osiris = ősírás) hitvallás tanait tanulmányozta. Egyiptomból Indiába utazott, ahol többek között Benáreszben és Lahocban tanulmányozta Budha ősi tanításait. (A Budha szó csak az európai nyelvekben hangzik így, a távol-keleti népek Budának nevezik vallásuk alapítóját. A bud(h)izmus alapítójának tartott személy neve eredetileg Gótama Sziddhártha, aki egy nepáli uralkodócsalád sarja. A hinduizmus és a belőle Kr.e.560 tájékán hirtelen kiszakadt bud(h)izmus tanaiban is fellelhetjük az ősvallás elemeit).

Jézus azután egy himalájai kolostorban az Anyaország Szent Sugallatú Írásai (Táblák) tanulmányozásával a kozmikus tudományokat sajátította el. (Hogy mit jelent az Anyaország, arra a későbbiekben kitérünk.) Tizenkét évi tanulás után az összes kozmikus ismeret birtokában lett mester. Ő volt a legnagyobb mester, aki valaha a Földön élt. E kolostori feljegyzések szerint, mielőtt Jézus elhagyta a kolostort, hogy visszatérjen hazájába tanítani, vita támadt közte és tanítói között az újratestesülés tárgyában. A mesterek azt tartották, hogy az újratestesülésben, amidőn egy szellem (lélek) ismételten az anyagi létbe jön, ugyanazok az anyagok használtatnak fel új testéhez, amelyek a régit alkották. Ezzel szemben Jézus azt állította, hogy a Szent Sugallatú Írások (Táblák) úgy állapítják meg, hogy nem az anyagi test születik újra az eredeti anyagokból, amelyek a megelőző testet alkották, hanem a szellem, a lélek testesül újra csupán a születéssel.

Jézus a kozmikus ismereteket az ősi maya nyelven írt Szent Sugallatú Írásokból ezek szerint jobban el tudta sajátítani, mint a mesterei, mert a maya (maja) nyelv Jézus anyanyelvéhez közelálló volt.

Összegzésként: Baráth professzor és a többi magyar és nem magyar őstörténész által feltárt új történetkutatási eredmények alapján érthetjük csak meg igazán a bibliai történések mozgató erőit. Kellő ismeret birtokában cáfolhatatlanul felismerhetők a magyar ajkú népek ősi írásaiból származó válogatások és a magyar ajkú népek ősi jelképrendszerei, továbbá a célzatos átírások, betoldások, egyszóval: a vallási köntös alá bújtatott világuralmi törekvések. Mindez igaz a zsidó vallásra és tanaira is, amelynek ünnepei a zsidóság történelmi eseményeinek dátumai, közöttük az az egyik legkiemelkedőbb, amikor a legnagyobb pusztítást tudták okozni az őslakók körében a babiloni fogságuk ideje alatt.

(Akit érdekelnek Jézus magyar voltát bizonyító írások, olvassák el Baráth Tibor hármaskönyve után Bíró Lajosnak A magyar Jézus című könyvét, továbbá Zajti Ferencnek és Badiny Jós Ferencnek e témában írt műveit és több más magyar szerzőtől származókat!)

Forrás: www.nemzetihirhalo.hu

Beküldte: anikogyorgyi

Eltárolt hozzászólások

Megnyitva 6236 alkalommal

Hozzászólás   

#23 belgium/Andennenagy lajos 2018-02-01 11:47
na egy, az elso látásra egyszeru témában, ennyi hatalmas vita, pár-beszéd legyen, mint itt, ez valami fantasztikus. Az engetekkel és is egy pici lapáttal ráteszek ;

Jézus nyelve magyar volt, vagy sem ? Na ez egy
emberi dolog, felfogás. Az isteni, az O atyai nézete, felfogása a lényeges, ha mi Ot követjük (próbáljuk).
Jézus maga (O-maga !!!) az Ige, a szó, a beszéd ...
Isten, Isten-Igéje, szava, beszéde ezen ember az
atyai ágon. Csak az anyai ága az emberi. Az, hogy O milyen nyelven is beszélt, mint ember ..., annak semmi jelentosége a Jézus-követoi számára (amikor pl-ul nagy dírrel-durral megérkezett a megigért Szent Lélek közénk, az Maga sem adott isteni szót a nyelvünkre, hanem emberieket, a sok
különbözot ...
na itt van az tényleges határvonal, a bennünket megosztó. Mi vagy Jézus Isten-i mivoltját, Istenségét követjük, vagy az O emberségét (a zsoidók számára pl-ul az emberi, az anyai származása a lényeges) ...

ami a nyelvek fontosságát illeti, az sok nép számára nem olyan fontos, mint a mi, a magyarok számára. Ugyanis ez nálunk egy életkérdés. Ha mi
ezt feladjuk, megszunünk elobb-utóbb magyarnak lenni. Egy példával ; az olháhok önmagukat dák leszármazottaknak tartják. Ez azt jelenti (persze az,
hogy ez igaz, vagy sem, az más tészta), hogy ezek
számára, ezek azonossága számára a nyelv nem
mérv-adó. Egy dák feladja nyelvét a latinra, majd csaknem teljesen elszlávosodik és ebbol keletkezik
a "román" nyelvu nép. Vagy a bolgárok, akik magukat egy honfoglaló néppel azonosítják, akiknek nyelvét már feladták. Van sok, szerintem csaknem minden más nép ilyen. Csak mi vagyunk azok, akiknek nyelve azonosító. Azok voltak a magyarok, akiktol nyelvünk jön ...

na itt a beszélgetés (írott) folyamán sokszor van szó az indo-germán, ma indo-európai nyelvek szétterjedése Európába dologról. Na ez számunkra nagyon fontos. Ugyanis bennünket a nyelvünk azonosít, miközben másokat, az ovéké nem mindíg.
Amit észrevehetünk az az, hogy az indoeurópai nyelvek nagyon gyorsan terjeszkedtek (és még ma is teszik) csaknem mindenhova szét. Egy olyan 4-5
évszázad alatt Europa nagy részét 'elöntötték'....

na egy nyelvet nem a szél visz, hanem egy nép viszi magával. Tehát okvetlenül szökséges a 'hordozó' elem ebben. Az elso (ismert) nép, amelyik egy ilyent behozott hozzánk (én magunkat egy oshonos népnek tartom és mondom ki Európában), azok a késobbi klasszikus görög nyelvet (a hellenisztikusnak ismertet késobb) hozták magukkal. Semmit nem tudunk arról, hogy
ennek átadásakor lett volna valami eroszak ...
ezek Kisázsiából jöttek ...
a latinok, albánok ... és minden más déli jövevények csak késobb érkeztek el ide ...

északon a germán és szláv (gót ?) törzsek hordoztak magukkal ilyeneket. Na azok érkezésérol nagyon keveset tudunk. Egész biztos ott is néptöredékek, törzsek hozták ezeket magukkal, amit az oslakosság magáévá tett nagyon gyorsan ...
valami fantasztikus azt látnunk, észlelnünk, hogy milyen könnyen, gyorsan is vettek át népek indoeurópai nyelvet !?
ismerjük pl-ul azt, hogy a keltáknak nevezett nép,
népek még olyan 8-900 évvel Kr elott NEM beszéltek indoeurópai nyelvet és ezt valahol, hirtelen feladták egy indoeurópaira ...

itt szerintem azt történik, hogy mivel ezen nyelvek egyszerubbek, könnyebben beszélhetok lehettek,
mint pl-ul a mienk ..., hát egyszeruen, kényelembol ... az elodeink nyelvét egyszeruen feladtuk ...
egy anekdóta (mert ez még ma is fennáll) ; egyszer észrevettem egy magyar családban, ahol a mama
(a nagyi) felvidéki volt és néha-néha a lányával tótul beszélt. Egyszer egy kicsit neheztelve is
megkérdeztem a Zsuzsika nénitol ; miért beszélnek
Maguk egymással tótul ? Na elobb viccesen; "hogy
ne tudják mirol beszélünk" ..., majd késobb ezt ; "tudja Lajos, az könnyebben jön" ...
tehát el tudjuk képzelni azt, hogy magyarok, akik apránkét teljesen megtanulták a jövevények nyelvét, apródonként feladták a magyart. Mert hát a másik, az indoeurópaiak egyike ... könnyebb volt,
egyszerubb volt. A kényelem, a lustaság ... lehetett annak az oka, hogy az európai nyelvek megsemmisültek (számunka a mienk a szomorú
persze). Mi csak nagy-tömegünkben, magunk között és idegen befolyás nélkül tudunk (ill. a multban tudtunk) fennmaradni. Erdekes és tanúságos azt néznünk, hogy az eredetileg magyar nyelvu, szittya írású .. késobb etruszkoknak nevezett nép milyen gyorsan is adta föl nyelvét, írását. Persze ott ezt az írásjelei feladásán keresztül ismerhetjük elsosorban. Amikor ezek áttelepedten az itáliai félszidet nyugati oldalára,
még a szittya betuiket használták (- 1100 ±) és
már - 9-800 felé már a görögök (a klasszikus) írásjeleit használták ... és - 4-500-ban meg már
a latin betuket ...

vagy a Varga Csabánk tézise szerint (nagyon valószínunek tuno !) akiket ma szlovákoknak nevez a világ eredetileg (a nagy többségében) magyar volt. A ma tótnak (szlováknak) nevezett nyelv, az egy egyszeruen elszlávosodott (el-indoeurópaisodott) magyar ...

tehát számunkra nagyon fontos a nyelv, a nyelvünk elsosorban. Viszont Jézus számára nem. Számára és persze azok számára akik Ot követik, a nyelvnek, az emberi nyelvnek semmi jelentosége. Ezen kettot (a mi nyelv-fontosságunkat és Jézus
nyelviségét) nem szabadna összekevernünk ...

szeretettel, Lajos
+1 #22 Végsö ideje volt!Zoli 2013-01-02 09:20
Kedves hozzászólók!

Az én véleményem is az, hogy itt tegyünk pontot és folytassuk ott és onnan ahol megegyezünk.
+2 #21 Kedves Ködszurkáló,leszerelt 2013-01-02 06:15
Továbbá is tiszteletben tartom véleményeidet, sokmindenben egyet is értünk, de nem látom ezen eszmecsere folytatásának hasznosságát. Egyikünk állít valamit, melyre másikunk válaszul egy annak félreértelmezett értelmét cáfolgatja, amit pontosítások és további félreértelmezések követnek. Mindketten megmondtuk miképp látjuk a Világegyetemet: Megismételni a már elmondottakat, illetve körbe-körbe kergetni egymást a végtelenségig tintapazarlás és megbénító lenne. Bólogatni egymás nyilatkozataira pedig célszerűtlen. Törődjünk inkább az igazság kutatásával és terjesztésével.
#20 Kedves Leszerelt!Ködszurkáló 2012-12-31 20:57
...utaltam az idegen érdekeket szolgáló szervezetek tevékenykedéseire...
Azzal, hogy idegen zsoldosoknak tulajdonítod az indoeurópaiság és finnugor származás terjesztésének tényét és elvitatod a tudományosságot, nem cáfolod valóságát, csupán kitérsz létezésének egyenes elismerése elől! Ráadásul a tudományosság fénye sem a nép gyermekeitől, hanem a hatalom felől világítja meg ténykedésüket, tehát az egyszerű ember szemében ők a tudósok, ennélfogva állításaik szakvéleménynek számítanak! A tudat befolyásolásához pedig ennyi elég. Ráadásul az indoeurópai származáselméletbe - mint azt a "Térképek a Kárpát-medencéről" című írás térképei közül a 7. (Európai nyelvek elterjedése) című mutatja, olyan igazságtartalommal, ámde hamis cimkézéssel rendelkező megállapítások kerülnek be, amelyek az indoeurópaiság fogalmát egyrészt hitelesítik, másrészt a magyarságot (Kárpát-medencét) bekapcsolják ebbe a származáselméletbe, ezzel a magyarság szkíta/szittya felülrétegződésének és Kárpát-medencei, őstelepes népének származását az indoeurópai származáselméletbe illesztik. Ez pedig megengedhetetlen, mert egy fordított származástörténet fog kikerekedni belőle, amelyben a nyelvet és a kultúrát átadó ősnép - akár a Kárpát-medencei, akár pedig a szkíta népről legyen szó - egyetemes kultúrtörténeti szerepe fog elsikkadni, amint ez a szándék tapintható jelenleg is. Ezért az indoeurópai-finnugor származáselméleteket csupán az idegen zsoldban állók tevékenységének tekinteni, olyan nagyvonalúság amelyet jelen helyzetünkben nem engedhetünk meg magunknak! Lehet mögötte egy nemzetközi összeesküvést sejtetni, de ez nem változtat létének tényén!

egy hamis hiedelemmel próbálja fölülírni az emberiség valóság-tudatát
A tényleges valóság (tudata) és a róla kialakított kép közti ellentmondások a tényleges valóságról kialakult képet gyöngítik, nem pedig a hamisat! A beerőszakolás eredményessége pedig megalapozódik azzal, hogy a régészetileg hiteles eseményekre hamis cimkéket ragasztanak. Nekünk nem az eseményekkel, hanem a cimkézéssel van bajunk! És ebben az esetben nem legyinthetünk, hogy ilyen állat pedig nincsen! mint azt tette az egyszeri székely az állatkertben a zsiráf láttán. Mert bizony, ez az állat ("indoeurópai"-zmus fortély) létezik és ha nem vigyázunk, hamarosan részévé válunk!

...emberek közti összecsapás forrása az érzelmi szinten fakad...,
Amit követ a gondolat. Nincs nézetkülönbség, csak fogalmazásbeli, szerintem.

...a teremtés egyik másodrendű munkája...
Nem a rangsor a lényeg, hanem a fizikai világban gyakorolt és bizonyítható szellemi befolyás!

...a beszélt nyelvre szoruló (tudatos) gondolkozás...
Anélkül, hogy félrevinni szándékoznám a vitát, arra utalok, hogy az agy a legújabb felismerések szerint csak egy érzékeny vevőkészülék. A gondolkodásban az érzelmek központjaként is tekintett szívnek van elsődleges szerepe, ezzel az érzelmek is méltó helyükre kerülnek. Viszont a beszélt nyelv az érzelmek által "megfogalmazott"-akat teszi át, (interpretálja) a valóság szintjére. Ez a szint pedig nyelvi jellegű, mert anyanyelvünkön, illetve a beszélt nyelv fogalmaival képezzük le a valóságot.

A magyar kozmikus Világnézet szerint a Világegyetem egy lelki- szellemi- és anyagi kiterjedésű egység.
Köszönöm a pontosítást!

Egy nép nyelvének elvétele és a meghódító saját nyelvének közhasználati elrendelése több célt szolgál egyben.
A nyelvcsere kérdése összetett, amint válaszod is utal rá. Az európai nemzetek nyelvének cseréje mögött ismert és feljegyzett hódítások, háborús események nincsenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyenek nem voltak, mert egyébként egy nép nem cserél önként és dalolva nyelvet. Ebben az eseményben ismét a történelemismeret meghamisítását ismerhetjük fel. Tehát kellett, hogy legyen olyan erőszak, amely a nyelvcserének emberöltőkre terjedő folyamatát kikényszerítette és sikerre vitte! Mivel ismert hódítás egyik nemzet esetében sincs feljegyezve, ezért okkal feltételezhetjök, hogy az erőszak amely a nyelvcserét sikerre vitte, a római/judeo keresztény hitre térítéssel volt kapcsolatban! Ez a térítés pedig nevezhető a saját műveltség terjesztése szándékának, azonban ezzel éppen a hatalmi szempontok kerülnek elfedésre, amelyek pedig elsődlegesek voltak, mivel saját műveltségről ebben a korai időszakban beszélni nem lehet!

Ez pedig egy emberi természettel járó hajlam.
Nem szerencsés dolog elmismásolni a nyelvcserére kényszerítés tényének és körülményei történelmi homályának kérdését, mivel az emberi természetnek nem feltétlen velejárója az intolerancia, amint azt a szkíta és az indoeurópai szemlélet ismert különbsége alapján kijelenthetjük! Lehet a nyelvcserére kényszerítés tényét racionálisnak tartott érvekkel indokolni, azonban a judeo-kereszténység ezen tevékenysége mögött teljes nyugalommal felismerhetjük a nemzeti identitás és gondolkodás megváltoztatásának szándékát! Ennek a ténynek az elfedése racionális mellébeszéléssel felesleges!

harmadik cél a hatékonyság: A saját nyelv használata nem igényel erőfeszítést
Nem az erőfeszítésmentességen van a hangsúly, hanem a gondolkodáson, a világszemléleten és a mindenséghez való viszony megváltozásán! Ez nem hatékonysági kérdés, sőt azzal éppen ellentétes, amint azt Magyar Adorján felismerte az Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciai táviratainak elemzésekor. A követségi táviratok a hivatalos német nyelv használata helyett gyakran magyar nyelven kerültek továbbításra, mivel a magyar nyelv tömörsége és kifejezőkészsége rövidebb és olcsóbb táviratozást tett lehetővé! Ez a gondolat a hatékonyságról, a mai napig érvényes. Hogy mégsem a hatékonyságot választják a nyugat-európai nemzetek, az azzal is jár, hogy szándékosan fenntartják a gondolkodásbeli különbségeket.

A származástudat nem hat az azon tudatban lévő származására
Tényleg nem hat, viszont a származástudat az, ami manipulálható, amint azt a magyar nép eredetével kapcsolatosan is láthatjuk!

Nyomorult az, akinek épsége véglegesen megszűnt.
"Ép testben ép lélek" Ha ebből indulunk ki, akkor csak az a nyomorult, aki rokkant igazolvánnyal rendelkezik (bár ezzel is vissza lehet élni). Azonban nem csupán fizikai testünk van, hanem a fizikai testünk képzetünkben is létezik. Ha a kettő közt megbomlik az összhang, (amputáció, csonkolás) akkor fantom fájdalmakban él tovább az elvesztett testrész. Tehát a kettő egymástól csak munkával választható el. Idő és akarat kell hozzá, hogy a megváltozott testhez igazítsa tudatát a sérült ember. Ha a testünkről tudatunkban élő képnek ilyen szerepe van épségünk megélésében, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a megnyomorított tudat úgy hat a testre, hogy épségét látszólag meghagyja, azonban képességeinek kibontakoztatását gátolja a hamis tudat által. Amint rendeznek paralimpiát a sérült emberek mentális egészségének helyreállítása érdekében, ugyanígy beszélhetnénk para-egyetemekről, ahol a tudatukban korlátozott embereket taníthatnák teljes értékű gondolkozásra. Évezredek agymosását nem lehet "lelkesítéssel" eltörölni!
Szerintem az nem nyomorult, aki felismeri helyzetét és saját elhatározásból igyekszik változtatni rajta, kilépni az elbutítottság köréből! Aki eddig nem képes eljutni, azon a ráolvasás és a lelkesítés nem segít!

Volt elvetemültek néha megkeresik és megtalálják magyar kilétüket, hovatartozásukat, míg mások, hajdan eltökélt hazafiak, kiábrándulnak magyarságukból
Véleményedhez adott gondolatként: ma már magyarnak lenni nem születés, hanem tudatos vállalás kérdése.
+1 #19 Kedves Ködszurkáló,leszerelt 2012-12-31 12:33
Köszönöm: Viszont kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet.

"Szó nincs arról, hogy az indoeurópaiság fogalma meghaladott lenne."
Az előbbi hozzászólásomban utaltam az idegen érdekeket szolgáló szervezetek tevékenykedéseire - hamisításaira, hamisítványaik terjesztésére. Az oktatás - úgymint a magyarság másképp kivitelezett megvezetése is - azon tevékenykedésekről tanúskodik. Ezek csak névben "tudományos" munkák termékei.

"Egyetlen pontban vitatkoznék véleményeddel, ugyanis a nemlétező nem léphet helyébe a létezőnek!"
Egy kis pontosítás: Nem véltem, most sem vélem, hogy a nemlétező a létező helyébe léphet: Azt mondtam, hogy egy idegen érdekeket szolgáló szervezet a közönség hitébe egy valóságra alapozott tudat (létező nép, stb.) helyébe egy kitalált (nemlétező nép, stb.) elméletet próbál beerőszakolni. Azaz, egy hamis hiedelemmel próbálja fölülírni az emberiség valóság-tudatát. Ennyit a politikai célokat szolgáló "indoeurópai"-zmus fortélyról.

"... elsődlegesen gondolati szinten jelent meg..."
Tisztelem véleményedet, de nem osztom nézetedet. Szerintem minden emberek közti összecsapás forrása az érzelmi szinten fakad, s nem egy szellemi munka terméke. A "tenni kell valamit" nyomás mindig érzés szinten születik meg és a "mit tegyek"-et is a lélek dönti el. A szellem csak megtervezi és kidolgozza a "hogyan tegyem" gondolatot - e két munka ezután egymást váltja (vö. magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/oszkatona/item/1831). Az emberek egymás ellen uszítása és ugrasztása is az érzelmi szintet célozza (pl. a judaizmus gyűlölet- és bosszúideológiája).

"...befolyást lehet gyakorolni úgy fizikai folyamatokra (részecskék eloszlása), mint élőlények gondolattársításának befolyásolására."
Nem tartom kizártnak, de szerintem ez a teremtés egyik másodrendű munkája lehet.

"Gondolkodásunk nyelvi jellegű..."
Valószínűnek tartom, hogy a beszélt nyelvre szoruló (tudatos) gondolkozás a gondolkodásnak csak egyik - valószínűleg kis kiterjedésű - mellékmunkája. (Nem tudok tudatalatti gondolkozásról, de nem tartom kizártnak). A gondolkodás oroszlánrésze szerintem a szóbafoglalhatatlan fogalmak (tudatalatti) kezelése, mely munkáknak csak a tudatos világunkba küldött termékéről van tudomásunk - ha odafigyelünk amikor megérkeznek (pl. honvágy.)

"Tehát világunk szellemi jellegű"
Is. A magyar kozmikus Világnézet szerint a Világegyetem egy lelki- szellemi- és anyagi kiterjedésű egység.

"...miért lettek szláv nyelvre kényszerítve... Miért nem őrizhették meg ősnyelvüket..."
Egy nép nyelvének elvétele és a meghódító saját nyelvének közhasználati elrendelése több célt szolgál egyben. Az egyik a meghódított nép megfosztása műveltsége egyik fenntartójától. Mivelhogy a műveltség egy nép egyik meghatározója, ha azt a meghódító meggyöngíti, a nép ellenálló képességét gyöngíti meg. Egy másik, ember saját műveltségének fenntartása, amit - többek közt - annak terjesztésével törekszik kivitelezni. Ez pedig egy emberi természettel járó hajlam. Egy meghódító ezen akaratát egyszerűen ráerőszakolja a meghódítottra. Egy harmadik cél a hatékonyság: A saját nyelv használata nem igényel erőfeszítést (nem kell megtanulni egy idegen nyelvet). Mindez megfigyelhető minden néphódítást követő folyamatban, nem csak a magyar nép leigázásában (pl. az amerikai őslakók leigázásában is.)

"Ha a származás lenne a népet meghatározó tényező, akkor miképpen kellene hozzákezdeni a származástudat megváltoztatásához?"
Itt is szükségesnek látok egy kis hajszálhasogatást: A származás egy nép egyik meghatározó tényezője, nem meghatározó tényezője, és nem azonos a származástudattal. A származástudat nem hat az azon tudatban lévő származására, legföljebb tapasztalatként hathat az utódok genetikai összetételére.

"Akiknek a nevelését a rabszolgaléthez igazították, magyarságuk tudatát, az ebből adódó szellemi és erkölcsi tartását megtörték, azok nem nyomorultak?"
Szerintem, nem. Nyomorult az, akinek épsége véglegesen megszűnt. Ember lelki- vagy szellemi- erőnyhiányban szenvedhet, de szerintem se a lelki se a szellemi épséget sem lehet véglegesen megszüntetni; a hiányzó erőnyök fölfogása visszaállíthatja a lelki, szellemi épséget. (pl. "lelkesítéssel" sugározzuk valaki felé a lelkierőt.)

"Az üldöztetés, elnyomás és megkülönböztetés megacélozta azt aki alkalmas volt erre, és kicsapta azokat, akik pedig arra voltak méltóak."
Nem tudom, de valószínűnek tartom, még ha szerintem nem is ilyen fekete-fehér a kép. Volt elvetemültek néha megkeresik és megtalálják magyar kilétüket, hovatartozásukat, míg mások, hajdan eltökélt hazafiak, kiábrándulnak magyarságukból, miután hazájuk, népük szerintük "elhagyta" őket - de lehet, hogy később újra "hazatérnek". A mi dolgunk az igazság közlése velük, bárhol élnek, bízva annak isteni hatásában rájuk. Ennél többet ember nem tehet.
#18 Kedves Leszerelt!Ködszurkáló 2012-12-28 15:54
Először is kellemes ünnepeket kívánok!

Sajnálom, hogy felületességem miatt Baráth Tibor megállapításáról írott véleményem félreérthető volt!

Anélkül, hogy Baráth Tibor nagy művét olvastam volna, nem is engedhetnék meg magamnak olyan véleményt, amelyet te kiolvastál szavaimból. Ismételten átgondolva ezt a félreértést, az a meglátásom, hogy B.T. egyrészt nyugodtan kijelenthette, amit ..., mivel választott témája nem igényelte ennek a fogalomnak állandó használatát. Másrészt pedig vannak olyan objektumok a tudomány szóhasználatában, amelyeknek tárgyi valósága nem létezik. Ilyen a geometriában a pont, a két pontot összekötő egyenes amely pontok halmaza, stb. De ilyen a térképészetben használt földrajzi szélességi és hosszúsági körök rendszere is. Senki nem keresi fizikai jelenlétüket, mégis létezőnek tételeződnek és használjuk őket szerkesztésben, helymeghatározásban. Véleményem, hogy ebben az értelemben lehet beszélni az indoeurópai népről, amely egy nyelvi kategóriából alakult népek csoportját jelölő fogalommá.

Ha jól értem, Baráth Tibor ezen állítását cáfoltad a "Ha valóban elvetették volna" kétségbevonásoddal. Nem kívánom cáfolni, mert nincsenek meg hozzá az érveim, csupán tapasztalataim vannak arról, hogy az "elvetés" ellenére nem érzékelhető új állítás! Nem olvastam sehol arról, hogy akkor milyen eredettörténetet kívánnak helyébe állítani, honnan származtatják az indoeurópai nyelveket beszélő európai népeket. Nem olvastam arról, hogy folyamatban lenne a történelmük és önmeghatározásuk átértékelése. Legfőképpen pedig nem érzékelem, hogy egy valós alapokon nyugvó történelemszemlélet irányában haladnának. Prof. Müller-Karpe, Hermann 1974-ben fogalmazta meg nevezetes kijelentését: ...hogy a zsinórdíszes kerámiások indogermánok voltak-e, az azokhoz a kiagyalt értelmezésekhez tartozik, amelyek a tudományos megismerhetőség határain túl terülnek el... Ennek ellenére 1991-ben Makkay János neve alatt megjelent az Indoeurópai népek őstörténete, melynek fülszövegében az alábbiak olvashatók: Makkay János munkája az indoeurópai eredet, művelődéstörténet, módszertan, nyelvészet eddigi tudományos eredményeinek pontos és teljes összefoglalása, egyéni rendszerezése. Szó nincs arról, hogy az indoeurópaiság fogalma meghaladott lenne. Mesterházy Zsolt az Indoeurópai-szkíta elméletet cáfoló írásában az 1991-ben kiadott magyar Történelmi Világatlasz egyik táblájával Az ókori kelet (Kr. e. III-II. évezred közepe) [15] illusztrálja, hogy:
Egész Európát indoeurópaiak töltik meg, hatalmas piros nyilak mutatják győzedelmes útjukat a Régi Kelet ősi kultúrközpontjai felé, kelet felől indoiráni különítmények segítik testvéreiket a nagy menetelésben. Ezek az elképzelések saját magyarországi ortodox indoeurópai hivatalosaink álláspontját tükrözik. A fentebbi alapos, 26 éves cáfolat ellenére ma Magyarországon mégis ez jelenik meg. Talán a szakirodalom tanulmányozása maradhatott el, ezért nem tudnak róla.
Sajnos ez nemcsak itt látható, mert a Stiefel iskolai történelmi atlaszában [16] ugyanezen cím alatt ugyanezt látni, csak fekete nyilakkal vonulnak az indoeurópaiak dél felé. Bemutatom ezt is.
Ez utóbbit 1996-ban adták ki. jellemző módon 2000-ben, mikor M.Zs. A magyar ókor című művét kiadta, még a hivatkozott cáfolat külön tételként felkerült az internetre.

Ha mégsem (ezt az állítást cáfoltad), ... Tagadásra nem lehet történelmet építeni! Az indoeurópainak nevezett népek mégis ezt teszik! Tagadják származásukat és megtagadják múltjukat! Nem csupán múltjukat tagadják, hanem a természettel, a mindenséggel való egylényegűségüket is, mert különben nem jöhetett volna létre az élővilág és a természet tönkretétele, ami napjaink angolszász civilizációját jellemzi és az egész Földet fenyegeti!

Az egyetemi könyvtárak tele vannak tudományosan megállapított tényekkel
- és tudományos mezbe bújtatott hazugságokkal is.

Arról beszélünk, hogy (...) egy nemlétező nép-, műveltség-, civilizáció- és történelem-elméletet, és egy kitalált területi jogosultságot, idegen értékrendet és eltulajdonított teljesítmény-készletet próbál beerőszakolni a közönség hitébe. (...).

Nagyon pontosan és jól fogalmaztál. Egyetlen pontban vitatkoznék véleményeddel, ugyanis a nemlétező nem léphet helyébe a létezőnek! A folyamatok lényegét tekintve azt kell megállapítanunk, hogy az általad - tudósok szakvéleményeivel megtámogatottan - nemlétezőnek tekintett nép azonosságtudatába (ami azért létezik ezek szerint) kívánják beolvasztani Európa őslakosságát, amint azt Mesterházy Zsolt: Magyar ókor című művében is felismeri:

A mai nyelvkiegyenlítődés első számú katalizátora a tömegkommunikáció és az írott sajtó, amely rátelepszik a népekre, nyelveikre. Mindez egyben azt is mutatja, hogy már ma javában folyik a majdani Európa egységes nyelvének kialakulása ősnyelvi ragozó alapokon és indoeurópai mezbe bújtatva. Az európai egységesülési folyamat mindenesetre az egy nyelv használata felé mutat, amelynek előállta csak idő kérdése. Azt is lehet előre tudni, hogy takarékossági alapon kezdenek majd hozzá az egynyelvűség megvalósításához. Mi magyarok ebbe természetesen soha nem mehetünk bele, mert az népi személyazonosságunk felszámolását jelenti. (...) Egy nem ragozó (indoeurópai) nyelvű általában nem talál kivetnivalót e latin-angol terjeszkedésben, mert úgy gondolhatja, még közelebb kerül az antik hagyományokhoz. Azért sem feltűnő e folyamat, mert e fiatal nem ragozó nyelvek egyébként is folytonos alakulásban vannak.(...) Mi ragozók gyökeresen másként élhetjük meg e folyamatot. Létünket és hagyományainkat fenyegető áradatnak tekinthetünk minden olyan jelenséget, amely nyelvünket és annak szerkezetét megbontani igyekszik. Az idegenség beáramlása bomlaszt és elsüllyeszt, rombolja az egyéni és népi azonosságot, mert tudásunk nyelvünkbe van beleírva.(...) A rögzített adatok önmagukban cáfolják az indoeurópai nyelvelméleteket - beleértve bármilyen indoeurópai nyelvcentrum létezését is -, és jól cáfolják a kelták indoeurópaiságát. Nem várom azt, hogy az indoeurópaiak magyarul tanuljanak majd ezután (tovább), azt viszont kívánatosnak tartanám, hogy tévedésen alapuló nézeteiket egyszer s mindenkorra felszámolják, nem utolsósorban pedig igazítsák ki származástudatukat és nyelveik származásáról alkotott véleményüket. Úgy gondolom, nem szégyen az, hogy kialakulásuk során tanultak mástól nagyon fontos és alapvető dolgokat. Az igazi szégyen inkább az, hogy a tanító megsemmisítésével és eltagadásával igyekeznek még ma is valamiféle kizárólagosságra szert tenni, a legnagyobb szégyen pedig rájuk nézve az, hogy mindez ki is derült.(...) az a tény, hogy Európa ősnépi jellegű népességet kapott a Kr. e. 3000 tájától folyamatosan érkező hullámokban, arra mutat, hogy jelentős részben menekülők voltak a Régi Kelet borzalmas világégései, és később az indoeurópaiak népirtásokkal tarkított területfoglalásai elöl. Majd miután új hazájukba érkeztek és hosszú idő alatt keleti (kelta) néven összeforrottak, addigra a görög és latin, majd még egy indoeurópai nép (germán) megint utolérte őket és addig irtotta, amíg végül majdnem elfogytak. A gondoskodó istent legyőzte a bosszúálló isten a földi csatamezőkön és Európa sötétségbe borult.(...) Ami pedig az indoeurópai nézetekkel szembeni vitámat illeti, annak egyetlen mozgatórugója van. Nevezetesen a kezdetek nélküli világuk bírálata, amelyben bár mi, az ősnép vagyunk a kezdet, ezt mégis tagadni, eltulajdonítani vagy megsemmisíteni igyekeznek. (...) ha az indoeurópaiak nem az ősnép műveltségének elvitatására építették volna történelmüket, hanem megmaradtak volna saját, amúgy könnyen felismerhető valóságuk körén belül, ma itt nem kellene vitatkozni velük hatalmas energiákat pazarolva a valóság újbóli helyreállítására,(...). (www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mokorab.htm)

"Ha gondolatainkkal teremtjük valóságunkat... A nyelv és a génállomány csak követte azt, ami gondolat szinten megjelent és évezredeken keresztül érzelmi töltést kapott!" Pedig nyilvánvalónak tartom, hogy a tagadás gondolata, amely az ősnépből való kiszakadást és nyelvi elkülönülést, az őshagyomány elvetését, majd pedig az ősnéppel való harcos szembefordulást eredményezte elsődlegesen gondolati szinten jelent meg és nyilvánult meg később a fizikai világban. Ezt értettem a kifogásolt gondolatomban.

Következtetéseidet azon föltételre alapozod, hogy gondolatainkkal teremtjük valóságunkat. Mint fentebb vázoltam! Ezen túl pedig a parajelenségek körében folytatott kutatások, de a kvantumfizika határozatlansági tételének vizsgálata is, igazolták, hogy statisztikailag kimutatható befolyást lehet gyakorolni úgy fizikai folyamatokra (részecskék eloszlása), mint élőlények gondolattársításának befolyásolására. (Beleértve állatokat és növényeket is! Természetesen idegrendszerük megfelelő szintjére vonatkoztatva a hatást.) A magyar népmesei hagyomány pedig tud arról, hogy a gondolat a gondolat sebességével, azaz késedelem nélküli terjedésre képes. (A terjedés itt nem is kifejező!) Az ember mindig annak megfelelően cselekszik, érez és produkál, hogy mit képzel el önmagáról és környezetéről igaznak. Tehát cselekedeteinket alakítják képzeteink. Ezért az ellenségkép megalkotja az ellenséges magatartást. Ebben szerepe van a statisztikailag kimutatható gondolatminták átvitelének/érzékelésének hatása és feltételezhető a ráutaló magatartás, testtartás, arcjáték, pillantás megjelenése és érzékelése is.

Sajnálom, de azon tételedet, hogy a nyelv csak követte azt, ami gondolat szinten megjelent nem tudom elfogadni, mert szerintem a gondolat egy munka (gondolkozás) terméke, mely munkát lehetetlen elvégezni a hozzákellő eszköz és annak használata nélkül. A fentebb bemutatott esetben, igen. Egyéb esetekre vonatkoztatva természetesen igazad van!

Ez az eszköz pedig a (beszélt) nyelv. Másképp mondva, a (tudatos) gondolat a nyelv (alkalmazásának) eredménye s nem fordítva. Nyelv nélkül nincs se (tudatos) gondolat, se gondolkozás, mert nyelv nélkül képtelenek vagyunk fogalmakat (tudatosan) kezelni. (Ám, nem kizárt, hogy tudatalatti gondolatok is létezhetnek - nem tudom.) Ezzel a mondatoddal pedig elérkeztünk a nyelv gondolkodást meghatározó szerepéhez. Gondolkodásunk nyelvi jellegű, azaz gondolataink anyanyelvünkön fogalmazódnak meg bennünk. Anyanyelvünk minél alkalmasabb eszköze az univerzum leírásának, annál pontosabb képünk lesz a mindenségről, annál jobban eligazodunk benne és megértjük, majd hatékonyan alkalmazni tudjuk törvényszerűségeit. Tehát a nyelv, mint a valóság leírásának eszköze egzakt módon kell, hogy igazodjon a valósághoz! Ennek a megfelelésnek meg kell jelennie a mással- és magánhangzók számosságában, hogy a kvantumvilág különböző építőelemeivel összerendelődjenek. A kiterjesztett magyar ABC a 26 mással- és 14 magánhangzójával pontosan megfelel számosságában és képzésük jellegében ennek a feltételnek. Erről a rendszerről Géczy Gábor előadásaiból lehet többet megtudni. A germanista szemléletű magyar anyanyelvi oktatás tagadja a hangok jelentéstartalmának gondolatát, viszont a magyar anyanyelvűek érzik ennek hamisságát. A hangoknak jelentéstartalma van, érzeteket közvetítenek számunkra. Az érzeteket ha összekapcsoljuk, nyelvi gyököt kapunk. A gyökökből pedig szóbokrokat rakosgathatunk. A mindenséghez igazodó nyelvi szerkezet - amely a hangoktól kezdve jelen van - az univerzum érzékelésének lehetőségét rejti. Ebben rejlik a magyar nyelv nagy titka. Ezért kívánják anyanyelvünket elvenni, hogy a nyelv adta világszemlélet biztonságától megfosztva, még kiszolgáltatottabbá váljunk, miközben a magát választottnak hirdető nép már az általános iskolákban tanulja új hazája nyelvét, Izraelben!

Abban igazat adok, hogy a génállomány valószínűleg követi a tapasztalatokat - a gondolatokat beleértve -, de ez egy körben forgó kölcsönös hatásnak csak a fele: Épp úgy, mint ahogy a műveltség is egy nép egyben alkotója is, alkotmánya is, egy ember génállománya is egyben hajlamai, tehetségei adományozója is, és ha kifejlődött, hordozója (továbbítója) is. (A hajlamok, tehetségek kifejlődése (vagy visszafojtása) és alkalmazása a környezet hatásának eredménye.) A lények tulajdonságai kétfélék: öröklöttek vagy szerzettek lehetnek. A génállomány a szülők tapasztalataiból kialakult tudásbázis. A szerzett tulajdonságok pedig beépülnek a tudásbázisba és átörökítésre kerülnek. Ezt az állattenyésztők és növénynemesítők ki is használják.

Az érzés nem csak táplálja, hanem létre is hozza azt, ami gondolat szinten (is esetleg) megjelenik. Mivelhogy semmi sem képes saját alapját létrehozni, a gondolat sem képes teremteni valóságot - legföljebb a teremtés egyes másodrendű munkáit képes végezni. Minden alkotó folyamat forrása az érzés - nem a gondolat. Egyetértek! Ezért a szív a gondolatok igazi központja, nem az agy. Az agy rendkívül érzékeny, ezért könnyen befolyásolható. A szív az állandó működés miatt kívülről a legkevésbé befolyásolható. Ez is az érzés elsődlegességét mutatja.

se az érzés, se a gondolat nem hat az anyagi világra közvetlenül: Közvetve hathat, de csak olyan lények közbenjárásával, amelyek képesek azon erőnyöket fölfogni, átlényegíteni fizikai erőnyökre, és akként alkalmazni. Bár lelkierőnyt (az érzés hajtóerejét) minden élőlény képes fölfogni, stb. szellemierőnyt (a gondolat hajtóerejét) a Földön valószínűleg csak ember tudja fölfogni és hasznosítani - de nem biztos. Igazad van, csak azt kifogásolom, hogy anyagi világról beszélsz, holott feltételezem, tisztában vagy az anyag állóhullám természetével és azzal is, hogy az állóhullámokat is valamilyen energiának mozgásban kell tartania. Tehát világunk szellemi jellegű. Ugyanakkor R.R Rife különlegesen nagy felbontású és nagyítású mikroszkópjával bizonyította, hogy az élet csírája még a kövekben is megtalálható.

Eurázsia lakóit csak "őslakókra" és "bevándorlókra" tudom bontani. Mesterházy Zsolt a fenti idézetben adott egy lehetséges modellt erre. Magam egyetértek a véleményével. Csak azt kell még megérteni, hogy ők sem egy másik bolygóról pottyantak ide, hanem valószínűleg a királyi szkíták magatartásának következtében fordultak velük szembe. Ugyanis G.A. idézi Herodotosz szavait: A Gerrhoson (a Don egyik mellékfolyója; Gerrhos = Kőrös?) túl van azután az úgynevezett királyföld, itt laknak a legbátrabb és a legtöbb szkíták, akik a többi szkítákat rabszolgáiknak tekintik. (IV. könyv 20$, 15.) Bár Herodotosz nem abban a korban élt, amely az indoeurópainak nevezett népek különválásának feltételezhető időpontja volt, közlése mégis fontos adalék annak valószínűsítéséhez, hogy hasonló helyzet évezredekkel korábban is előfordulhatott, ha ugyan nem ezt a korábbi állapotot mutatja be.

a fajtán belüli természetes összehúzás és tartózkodás az idegen fajtáktól a Világ minden sarkán megfigyelhető - méghozzá minden élőlényben -, tehát, ne haragudj, de ez a valóság csak előítélettel tekinthető júdeai taktikának.

Azt írtad: Kérem vigyázzunk, a horvát magyar testvérnép,
Válaszom lényege: Az ő nyelvükkel már semmi baj, a miénket még mindig rontani, rombolni kell! Tehát nem a származás, hanem a nyelv az ami kifelé is meghatározza a népet és sorsát! Tehát nem a természetes összetartásra és az idegenektől való tartózkodásra utaltam! Ha a nép sorsának nem lenne kifelé meghatározója a nyelv, akkor felmerül a kérdés, hogy miért lettek szláv nyelvre kényszerítve a lengyelekkel, a bulgárokkal és az ukránokkal együtt? Miért nem őrizhették meg ősnyelvüket? Miért kell az elszakított részek magyarságát románosítani, szlávosítani? Miért sulykolják az agyakba a magyar nyelvet rontó szabályokat és hamis etimológiákat? Ha a származás lenne a népet meghatározó tényező, akkor miképpen kellene hozzákezdeni a származástudat megváltoztatásához? A nyelven keresztül, természetesen! Ha most Semino és társai felismerik a genetikai rokonságot, akkor az még nem teszi meg nem történtté az elmúlt évszázadok eseményeit. Ha nem tudnak új identitástudatot kialakítani a nyelvcserén átesett népekben, akkor nincs értelme a nyelvcserének sem. De volt értelme, még akkor is, ha esetleg a természetes rokoni vonzalom népeinket nem távolította el olyan mértékben, mint más népeket.
---------------
ő nem nyomorult se lelkileg, se szellemileg, csak neveléséből adódóan az élősködők érdekeit szolgálja. Ő az egyike azoknak a tehetséges, okos, leleményes politikusoknak, "menedzsereknek", elárverezőknek, adóbehajtóknak, hóhéroknak, stb. akik a bankárdinasztiák gonosztetteit végrehajtják.

- Akinek a lábfejét deformálták el a régi Kínában, amely nőknek a nyakát nyújtották képtelenül hosszúra Kambodzsában, amely nőket Afrikában körülmetéltek, azok nyomorultak. Akiknek a nevelését a rabszolgaléthez igazították, magyarságuk tudatát, az ebből adódó szellemi és erkölcsi tartását megtörték, azok nem nyomorultak?

a Horvátországba rekedt horvát egy idegen nyelvet beszélő magyar. Elfogadom. Ez a téma amúgy is olyan messzire vezetne, hogy nem mernék vállalkozni erre az útra! Abban biztos vagyok, hogy a szórványba kényszerültek közül azok, akik még megőrizték magyarságukat és kultúrájukat, azt részleteiben gazdagabban, őszintébben, tudatosan és érzelmileg fűtötten tették. Ebben a vonatkozásban - valószínűleg - magyarabbak a csonka-országbeli keveseknél. Az üldöztetés, elnyomás és megkülönböztetés megacélozta azt aki alkalmas volt erre, és kicsapta azokat, akik pedig arra voltak méltóak. Csonka-Magyarország pedig a se-hús-se-hal magyarság országává vált. Tisztelet persze a kivételnek, és mindenki kivétel aki ezeket a sorokat olvassa!

(A "Didymos Júdás Tamás evangéliuma" című iromány itt is megjelentett szövegére és annak magyarázataira sajnos nem tudok reagálni, mert én azokat nem értem. Elemzésükre pedig nem érzem magam hivatottnak.)

- Mindent a maga helyén!
---------------
+1 #17 Kedves Ködszurkálóleszerelt 2012-12-25 21:28
Baráth Tibor munkájának megítélése az én fülemnek eléggé nemlegesnek hangzott. Azt vettem ki szavaidból, hogy szerinted elszigetelte magát a valóságtól ("saját kis univerzumát") úgymint a történettudomány módszertanától ("saját szabályait"). Most azt mondod, hogy csak szerszámokra, műhelyre gondoltál. Jó: Akkor úgy látszik ezt rosszul értettem.

"Ha valóban elvetették volna, akkor ma (Baráth Tibor fenti véleménye után 25-30 évvel)..."
Lehet, hogy itt is kisördögöt látok - ez velem rendszeresen előfordul - de a zárójelekbe zárt kiegészítés nekem azt sugallja, hogy az indo-európai ősnyelv, ősnép és őshaza fogalmának elvetése szerinted csak Baráth Tibor 25-30 évvel ezelőtt megjelentetett véleménye lenne. Bár az ő szakvéleménye is jelentős - és kérem tegyünk különbséget a vélemény és a szakvélemény közt -, itt sajátján kívül még három kutató munkájára is hivatkozik. Hubert (1872-1927) szerint: "A mai nyelvészek az "indo-európait" már nem tekintik egy beszélt nyelv akár árnyékának sem. Roux szerint: "nem vehető komolyan az ilyen nyelv létezése". Riasanovsky szerint: "Jelenleg alig van olyan szakember aki bármilyen bizalommal beszél egy a történelmi indo-európaiak hazájáról, és egyesek még annak elméleti fogalmát is elvetik". Tehát itt nem csak Baráth Tibor 25-30 évvel ezelőtt megjelentetett "véleményéről" van szó - ha azt sugallnád. Ő azt állítja, hogy ma az indo-európai ősnyelv, ősnép és őshaza fogalmait elvetették, és állítását az elvetők szavai idézésével vagy megállapításuk tolmácsolásával bizonyítja. Ha jól értem, Baráth Tibor ezen állítását cáfoltad a "Ha valóban elvetették volna" kétségbevonásoddal.

Ha mégsem (ezt az állítást cáfoltad), akkor egy másik lehetőség az, hogy szerinted nem vetették el, csak színlelik az elvetést. Eszerint vagy hiszik de nyilvánosan tagadják, hogy egy ilyen nép és nyelv valóban létezett, vagy szándékosan cáfolják saját kitalációjukat valamilyen rejtett célból. Az előbbi valószínűtlen, mert józan ember nem hiszi saját hazugságát. Az utóbbi elképzelhető, de célszerűtlennek tűnik: Egy társadalom átverésének csak akkor van értelme ha az átverő betudja csapni a célzott társadalmat. Ahhoz, viszont, valamiképp terjesztenie kell hazugságát. Bár egy hazugság színlelt (és erőtlen) elvetésével is lehet magát a hazugságot valaki fejébe ültetni - ha az lenne a rejtett cél -, az efféle nemleges reklám csak egy társadalom kis töredékével képes azt ekként elhitetni. A túlnyomó többség azt hiszi amit hall vagy olvas, nem keresgél, észre sem veszi a rejtett üzeneteket a sorok közt. Tehát nem valószínű, hogy az indo-európai ősnyelv, ősnép és őshaza fogalmai elvetése valamiféle nagyszabású átverés lenne.

Az, hogy a gyakorlat nem igazolta "elméleti igazát" szerintem nem azon múlt (múlik) hogy a tudomány mit fogad el, mit nem, hanem azon, hogy az idegen érdekeket szolgáló szervezetek milyen hatásosan hamisítják meg a tudomány magállapításait és terjesztik hamisítványaikat. Ezek a szervezetek pedig sajnos elég hatásosan végzik mindkét munkájukat (pl. National Geographic, vö, magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/anyanyelvunk/item/309 #4). Az egyetemi könyvtárak tele vannak tudományosan megállapított tényekkel és szakvéleményekkel, a tudósok íróasztal fiókjai is tele vannak tanulmányokkal, kéziratokkal, de ha nem szolgálják a hatalmat, sohasem látnak jelentős napvilágot még az oktatásban sem, a közönség tájékoztatásáról nem is beszélve. Ha mégis a nagyközönség tudatába kerül itt-ott egy, azokból a lényeg ki lett csépelve, vagy egyszerűen át lett írva a hatalom érdeke szolgálatára.

"Ha a vélemény nem vitatható, akkor miről beszélünk?"
A vélemény azért nem vitatható, mert nem elégíti ki a vitához kellő érvelés föltételeit, az állítások vagy tételek bizonyítására vagy cáfolására bevetett körülmények, tények, megállapítások bizonyítását vagy egyetemes igazolását. Márpedig a vélemény mindenkor bizonyíthatatlan, mert csak a vélekedő fejében létezik. Igazolni lehet, de csak akkor ha a vélemény igazságát a vitatárs is megtalálja saját tapasztalattárában. A vélekedő, viszont, képtelen igazolni véleményét, mert nem ismerheti vitatársa tapasztalatait. Vitatársa, viszont, esetleg visszatudja azt igazolni. De, mivelhogy az egyéni tapasztalattárak egyáltalán nem mondhatók egyetemesnek, az egyetemes igazolás föltétele sincs kielégítve. Vitatható a mindenki által ellenőrizhető tények, kiszámítható valószínűségek, és az érvelések, következtetések ésszerűsége, de a vélemény - bár esetleg gondolat-serkentő (ha közölt) -, szerintem sohasem vitatható.

Arról beszélünk, hogy egy jól pénzelt és kiképzett idegen érdekeket szolgáló szervezet nép- műveltség- civilizáció és történelem-hamisítással próbálja eltüntetni az eurázsiai őslakó magyar-hun népet, területi jogosultságát, értékrendjét és teljesítményeit, és helyébe egy nemlétező nép-, műveltség-, civilizáció- és történelem-elméletet, és egy kitalált területi jogosultságot, idegen értékrendet és eltulajdonított teljesítmény-készletet próbál beerőszakolni a közönség hitébe. A mi dolgunk az igazság kutatása, a megtalált tények és valószínűségek közlése, a tévhitek kigyomlálása, a hamis állítások megcáfolása, és a hamisítók és hamisításaik leleplezése.

"Ha gondolatainkkal teremtjük valóságunkat... A nyelv és a génállomány csak követte azt, ami gondolat szinten megjelent és évezredeken keresztül érzelmi töltést kapott!"
Következtetéseidet azon föltételre alapozod, hogy gondolatainkkal teremtjük valóságunkat. Bár elfogadom, hogy egyesek ekként fogják föl a Világegyetemet, jómagam nem vagyok meggyőződve, hogy ez lenne a teremtés folyamata. Sajnálom, de azon tételedet, hogy a nyelv csak követte azt, ami gondolat szinten megjelent nem tudom elfogadni, mert szerintem a gondolat egy munka (gondolkozás) terméke, mely munkát lehetetlen elvégezni a hozzákellő eszköz és annak használata nélkül. Ez az eszköz pedig a (beszélt) nyelv. Másképp mondva, a (tudatos) gondolat a nyelv (alkalmazásának) eredménye s nem fordítva. Nyelv nélkül nincs se (tudatos) gondolat, se gondolkozás, mert nyelv nélkül képtelenek vagyunk fogalmakat (tudatosan) kezelni. (Ám, nem kizárt, hogy tudatalatti gondolatok is létezhetnek - nem tudom.)

Abban igazat adok, hogy a génállomány valószínűleg követi a tapasztalatokat - a gondolatokat beleértve -, de ez egy körben forgó kölcsönös hatásnak csak a fele: Épp úgy, mint ahogy a műveltség is egy nép egyben alkotója is, alkotmánya is, egy ember génállománya is egyben hajlamai, tehetségei adományozója is, és ha kifejlődött, hordozója (továbbítója) is. (A hajlamok, tehetségek kifejlődése (vagy visszafojtása) és alkalmazása a környezet hatásának eredménye.)

Ha a Grandpierre Attila által megállapított ősi magyar kozmikus-mágikus világképet vesszük mérvadónak - amit nagyjából el is fogadok -, akkor az általad fölvetett folyamat - azaz valami megjelent a gondolat szinten és (azután) érzelmi töltést kapott -, azon világképben megadott iránnyal szembe halad. Ezen világképben kimondottan az érzés a legalapvetőbb valóság - nem a gondolatot ("az érzés a legalapvetőbb valóság", GA, az általad is idézett, Királyi mágusok ősnépe a magyar). Eszerint minden, a gondolat is, az érzésen alapszik s nem fordítva. Az érzés nem csak táplálja, hanem létre is hozza azt, ami gondolat szinten (is esetleg) megjelenik. Mivelhogy semmi sem képes saját alapját létrehozni, a gondolat sem képes teremteni valóságot - legföljebb a teremtés egyes másodrendű munkáit képes végezni. Minden alkotó folyamat forrása az érzés - nem a gondolat.

Ez nem azt jelenti, hogy 100%-ban egyetértek Grandpierre Attila ezen megállapításával: Szerintem az érzés és a gondolat, és az anyagi világban az időt- és tért foglaló (téridő) jelenségek (pl. test), egyetlenegy egybefont és szétválaszthatatlan erőnyegység. Eszerint, a valóságot ez az egység teremti, de anyagi szinten csak a fizika törvényei szerint. Másképp mondva, se az érzés, se a gondolat nem hat az anyagi világra közvetlenül: Közvetve hathat, de csak olyan lények közbenjárásával, amelyek képesek azon erőnyöket fölfogni, átlényegíteni fizikai erőnyökre, és akként alkalmazni. Bár lelkierőnyt (az érzés hajtóerejét) minden élőlény képes fölfogni, stb. szellemierőnyt (a gondolat hajtóerejét) a Földön valószínűleg csak ember tudja fölfogni és hasznosítani - de nem biztos.

"Ha köztük élsz, akkor te is fantom vagy?... Egy fantom nép cimkéjével pedig mi baj lehet?"
Élet vagy bármiféle lét egy nemlétező nép közt egy logikai képtelenség, tehát én sem élhetek egy fantom nép közt. A történelmet lehetetlen eltüntetni, de meglehet hamisítani egy nép eltüntetésével, de csak akkor, ha azt helyettesíti egy cselekvőképes alany. Erre a célra lett az indo-európai, stb. nép kitalálva. Arra, hogy hogyan nevezzük azon népet, amelyet a tévhit terjesztők indo-európai, stb. néven szerepeltetnek nem tudok javaslatot tenni, mert egy nemlétező népet szerintem csak "fantom", "elképzelt" és hasonló jelentésű címkékkel ésszerű ellátni. Nem vagyok eléggé járatos se a régészetben, se az embertanban, tehát Eurázsia lakóit csak "őslakókra" és "bevándorlókra" tudom bontani.

"Egyetlen kotta van! Ha te kettőt látsz, az nem a kotta hibája!"
Kérem ne tévesszük össze a kottát a zenével: A zene lehet egyetlen, de kotta annyi lehet, ahány a kottára vető fül. Mindenki a valóságot csak és kizárólag sajátos érzékelő szűrőjén keresztül észleli. Én is csak egy kottát látok - nem kettőt, ahogyan te azt elképzeled -, de észrevettem, hogy te nem azt a zenét olvasod a te kottádról, amit én az enyémről. Nem szükséges látni mások kottáját ahhoz, hogy észrevegyük a kakofóniát.

"viszont, szláv nyelvre kényszerítették őket és ez már a gondolkodásukat meghatározza!" Elfogadom, sőt, állítom is, hogy a nyelv idővel befolyásolja a gondolkodást. Nem ismervén a horvátok által is beszélt szerbhorvát szláv nyelvet, sajnos nem tudom megmondani, hogy az miként hat a horvátok gondolkodására.

Egyetértek avval is, hogy a származás önmagában nem határozza meg egy nép kilétét. Megismételve a fönt említett génállomány szerepét, szerintem a származás csak az adottságok lehetségességét biztosítja, melyek a környezet hatása alatt vagy kifejlődnek vagy nem, és ha kifejlődnek, aszerint fejlőnek ki. Viszont, szerintem, hibás föltételezni azt, hogy a környezet a semmiből bármikor is kitudna fejleszteni bármiféle adottságot vagy, hogy a genetikai adottságokat megtudná semmisíteni. Szintén hibásnak tartom azon föltételezést is, hogy a környezet hatása - pl. nyelv - önmagában határozza meg egy nép kilétét, épp úgy, mint azt is, hogy kizárólag a származás határoz meg egy népet.

Egy nép meghatározásának tényezői, szerintem, a származás és a környezet-hatás - kisebb-nagyobb arány változatokban. Pl. egy idegen fajta ivadéka sohasem lesz 100%-ban "magyar", mert hiányzik élettani jelzőkészletéből a magyar fajta jellegzetes jelzői (pl. mtDNS) valamelyike. Fából még a környezet sem képes vaskarikát fejleszteni. Ráadásul, az idegen fajta olyan jelzőkkel is rendelkezhet, amelyek nem léteznek a magyar nép örökléstani kimutatásaiban. Akár tetszik akár nem, a fajtán belüli természetes összehúzás és tartózkodás az idegen fajtáktól a Világ minden sarkán megfigyelhető - méghozzá minden élőlényben -, tehát, ne haragudj, de ez a valóság csak előítélettel tekinthető júdeai taktikának.

A nem-sémi emberfajták erőszakolt keverése, és az abból eredő, öszvér-tenyésztéshez hasonlítható emberállomány létrehozása, viszont, kétségtelenül annak tekinthető. Az emberiségen élősködők célja egy őket kiszolgáló teherbíró munkaképes, de lelkileg és szellemileg tehetségtelen (s emiatt, tehetetlen), nemtelen emberállomány "kitenyésztése". Ezt a célt űzik az erőszakolt természetellenes fajták keveréssel. Pl. az Afrikából elrabolt néger rabszolga gondolkodó, ön- és céltudatos volt: Emiatt hasznosítása költséges mozgás-korlátozást és másfajta kényszer-kezelést igényelt. A későbbi USA-i félnéger, viszont, szellemileg lusta, közönyös és a megélhetés bebiztosításán kívül céltalan, egy önkorlátozó rabszolga, aki semmiféle nemes, fölemelkedés hajlamot sem tanúsít, de jól dolgozik a detroiti Genaral Morors szerelőszalagján. Az emberiségen élősködők kiszolgálására "kitenyésztett", de lelkileg és szellemileg nyomorult USA-i félnéger képtelen fölismerni rabszolga sorsát, s amiatt képtelen azon változtatni.

Viszont az is igaz, hogy egy magyarnak született, de idegen környezetben fölnőtt vagy idegen nevelésben részesült sem lesz több mint fél-magyar mindaddig, amíg magáévá nem teszi és gyakorlatba nem veszi a magyarul gondolkodást. Rá is mondható, hogy közönyös és a megélhetés bebiztosításán kívül céltalan, egy önkorlátozó rabszolga, aki semmiféle nemes, fölemelkedés hajlamot sem tanúsít. Ő is az emberiségen élősködőket szolgálja, de ő nem nyomorult se lelkileg, se szellemileg, csak neveléséből adódóan az élősködők érdekeit szolgálja. Ő az egyike azoknak a tehetséges, okos, leleményes politikusoknak, "menedzsereknek", elárverezőknek, adóbehajtóknak, hóhéroknak, stb. akik a bankárdinasztiák gonosztetteit végrehajtják.

És, kérem vegyük számításba, hogy a beszélt nyelv egy nép kilétének, pontosabban műveltségének, csak egyik, bár jelentős, tényezője - megnyilvánulása és fenntartója - a sok közül, de önmagában nem meghatározója. A horvátok úgymint az ukránok is, és a lengyelek is a beszélt nyelv kivételével megtartották magyar kilétük többi tényezőit - nem nagyobb eltéréssel, mint azt a Magyarországon belüli tájakon is megfigyelhetjük. Azon magyarok emlékére, akiket a fajgyűlölő rosenfeld (rákosi) hibátlan magyar fogalmazással ítélt kínhalálra, a tehetséges szerbhorvát nyelvet beszélő horvát népművész hibátlan magyar kopjafát farag. Tehát, szerintem bátran mondhatjuk, hogy míg a Magyarországon élősködő zsidó egy magyar nyelvet beszélő idegen, a Horvátországba rekedt horvát egy idegen nyelvet beszélő magyar.

(A "Didymos Júdás Tamás evangéliuma" című iromány itt is megjelentett szövegére és annak magyarázataira sajnos nem tudok reagálni, mert én azokat nem értem. Elemzésükre pedig nem érzem magam hivatottnak.)
+1 #16 Kedves Leszerelt!Ködszurkáló 2012-12-19 06:52
ad.1.)
- azt írtam:
Idézet:
Baráth Tibor A magyar népek őstörténete című művében megalkotta a saját kis univerzumát és saját szabályait.
- Szerintem sem sértőt, sem állításait cáfoló kijelentést nem tettem! Régen minden mesterember (ahogyan még én tanultam!) elkészítette a szerszámait, berendezte a műhelyét, ahol mindennek megvolt a maga helye. Ez volt az ő kis univerzuma. Szerintem ma is megvan mindenkinek, ha nem is így nevezi.
- Ha a vélemény nem vitatható, akkor miről beszélünk? Egyetlen állítását nem cáfoltam, csupán arra utaltam, hogy Baráth Tibor elméleti igazát a gyakorlat nem igazolta vissza, máig!
- Ha gondolatainkkal teremtjük valóságunkat, akkor az indoiráni és indoeurópai fogalom évszázadokon keresztül történt használata akkor is megteremtette azt a valóságot, amelynek része az indoeurópaiság cimkéjével jelölt nép létezése, ha világnézeti különbségek nem lennének népeink között! Nem a naptár csinálja a tavaszt! Grandpierre Atilla meglátása szerint, hiába az egy tőről eredésünk. Világszemléletünk különbsége, ami az ún. "szabadlélek" tagadásában nyilvánul meg (és eredményezte a materialista világnézetet) mindenképpen elkülönít bennünket egymástól. Tehát nem az választ el bennünket, hogy kitalálták az indoiráni származástörténetet, hanem a transzcendens valósághoz való viszony különbsége. A nyelv és a génállomány csak követte azt, ami gondolat szinten megjelent és évezredeken keresztül érzelmi töltést kapott! Ezért indokolt a jelző használata akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy még nagyobb hazugság elleplezésére lett megalkotva! Ezért az indoeurópai jelző használatának jogosságát megkérdőjelező magatartásod csak a hazugság leleplezésének megakadályozására, az igazság keresésének gáncsolására teremt lehetőséget! Feltételezem, hogy ez nem szándékod, ezért várom javaslatodat az indoeurópai/indogermán/indoiráni és indoszkíta jelzőket kiváltani hivatott új meghatározásokra és származástörténeti elképzelésekre!

ad.2.)
„Itt nem csak ezen fantom nép címkéjével van baj”
- Ha ez a nép egy fantom nép, akkor országaik is fantom országok. Ha köztük élsz, akkor te is fantom vagy? Egy fantom nép cimkéjével pedig mi baj lehet? Nevezzük őket hobbitoknak! Egy fantomnépnek mindegy, nem?

ad.4.)
Itt attól félek nem ugyanarról a kottáról olvassuk a zenét. vö: magyarmegmaradasert.hu/.../...

- Egyetlen kotta van! Ha te kettőt látsz, az nem a kotta hibája!

ad.5.)
a horvát magyar testvérnép, nem szláv (Semino és társai)

- Viszont szláv nyelvre kényszerítették őket és ez már a gondolkodásukat meghatározza! Itt belépünk az ördögi körbe, amikor származási alapon próbáljuk elfedni a gondolkodásban kialakult különbségeket! Jellemzően júdeai taktika! A testvériséget nem kell tagadni, de a gondolkodásbeli különbséget nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert csak magunkat csapjuk be! Azt pedig a történelem már igazolta, hogy testvérnép mivoltuk ellenére a hajlító nyelvű nyugat számára kedvesebbek, mint mi, akik még mindig őseink nyelvén beszélünk! Az ő nyelvükkel már semmi baj, a miénket még mindig rontani, rombolni kell! Tehát nem a származás, hanem a nyelv az ami kifelé is meghatározza a népet és sorsát!


Didymos Júdás Tamás evangéliuma, 22. bekezdés (22. pont)

„22. Jézus kisgyerekeket látott, akik szoptak. Mondta tanítványainak: Ezek a szopó kicsinyek hasonlítanak azokhoz, akik bemennek a királyságba. Mondták neki: Ha mi kicsinyek vagyunk, be fogunk menni a királyságba? Jézus mondta nekik: Ha a kettőt eggyé teszitek, a belsőt olyanná mint a külső, a külsőt mint a belső, a fölsőt mint az alsó, a férfit és a nőit egyetlenné teszitek, hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő; ha szemek helyébe szemet, kezek helyébe kezet, lábak helyébe lábat tesztek - akkor fogtok bemenni.
(Mt 18,3; Mk 10,14) ”


Jézus itt megfogalmazza, hogy a kisded számára mindkét emlő egyformán fontos - a két emlőben is csak az Emlőt látja. Apja, aki férfi, anyja, aki nő, egyformán kedves - mindkettőben a Szülőt látja. Minden, amiből több van - csak egyet lát, a Lényeget látja.

Nézzük csak - milyen is a magyar nyelv?

Jézus fenti szavainál maradva: aki magyar nyelven helyesen beszél, az kettő után egyes számot használ; "belső"-"külső" szavaink: 1 mássalhangzó eltérés van a kettő között (a magánhangzó csak követi a mássalhangzóváltozást); "felső"-"alsó" szavak, régiesen: "felső"-"halsó": szintén 1 mássalhanzóeltérés (magánhangzókra u.a. vonatkozik); továbbá nyelvtanilag semmi különbség nincs a férfi (hím)-nem és a nő-nem között, mert a főnevek nem utalnak nemekre, és ennek következtében sem a névelők, sem a jelzők, vagyis semmilyen járulékos nyelvtani elem sem szerkezet nem jelzi a főnév nemét; páros szerveinket, mint a szemeink, kezeink, lábaink - egyes számban használjuk, vagyis szemek helyett szemet, kezek helyett kezet és lábak helyett lábat használunk, "teszünk".


Vagyis aki magyarul beszél és gondolkodik, az olyan világban él és gondolkodik, amely alapvetően a lényeget láttatja, azt fogalmazza meg; ennek következtében közel van a Jézus által fent nevezett királysághoz, olyan közel, amennyire csak lehet.


Érdemes megjegyezni, hogy fenti gondolatmentnek egy homályos pontja van, mégpedig a fordítás, pontosabban fordítások. Az általam látott fordítások ugyanis nem tudnak mit kezdeni a páros szervek egyes számban való megnevezésével. Ennek megfelelően az egyik fordításban: "kezet kéz helyébe" szerepel, másikban "kezet kézért [tesztek]". Látható, hogy fogalmilag nem tudják megragadni a többes szám és az egyes szám különbségét, éppen ezért kifejezni sem tudják azt. Feltételezem, hogy az eredetiben a többes szám és az egyes szám különbsége szerepel, ugyanis fenti idézetben Jézus minden szava arra vonatkozik, hogy a több-ből egy legyen, és a különbségek ne kihangsúlyozódjanak, hanem összeolvadjanak. A lényeggé.

Forrás: osnyelv.hu/osny0/zzz/tamas22.html
+2 #15 Kedves Ködszurkáló,leszerelt 2012-12-12 21:43
1. "Baráth Tibor... megalkotta a saját kis univerzumát és saját szabályait"

Egy elismert tudós világszemléletének lekicsinylésére, szerintem, csak egy vele legalább egyenrangú tudós tollából eredhet, és csak a megítélt szerző forrásai illetve következtetései megalapozott megcáfolásával. Nem tudom, hogy ebben a nyilatkozatban az első föltétel kielégített-e, de a második biztos nem. A vélemény, természetesen, más kérdés, és nem vitatható.

2. "az, hogy ma milyen cimkével illetjük őket, nem jelenti azt, hogy ez dokumentum szintű hitelesség..."

Itt nem csak ezen fantom nép címkéjével van baj, hanem avval, hogy állítólagos nyelvük nem egyeztethető össze azon népek nyelvével akik azon a tájon éltek. Azt a tájat amit ma Iránnak hívunk hurrik, és később, a perzsa korszakban és azután - legalább a pártus királyság bukásáig (3. sz.) - magyar-hun-szkíta médek és káldusok lakták, akikről tudjuk, hogy ragozó, s nem hajlító nyelvet beszéltek. Tehát bármiféle "indoiráni" vagy más, hajlító nyelv kialakulása azon a tájon csak azután képzelhető el. Tehát nem csak egy nép és nyelve címkézésével van baj: Az indoiráni épp úgy mint az indoeurópai, indogermán vagy finnugor nép és nyelv eszme egy politikai érdekeket szolgáló nép- műveltség- civilizáció- és történelemhamisítási eszköz, függetlenül attól, hogy annak fogalmait kik, mikor, hogyan címkézik.

3. "Érdekes, hogy a magyarok esetében természetes, hogy a különféle elnevezések"... "de az indoiráni, indoeurópai népek esetében..."

Nem csak a magyarok esetében, hanem minden létező nép esetében is. Egy létező nép nevei mindenkor a valóság szemléletének termékei. Ahány a szemlélet annyi a lehetséges név, de mindegyik ugyanazt az egyetlen egy valóságot címkézi, és minden esetben - valaki szerint - azt jellemzi. Továbbá, mivelhogy a valóságot mindenki látja, annak megnyilvánulásait mindenki akire azok valamiképp hatnak elnevezi, vagy magáévá teszi azoknak már létező és azokat valamiképp jellemző neveit.

Egy nemlétező nép nevei viszont mindenkor a képzelet termékei. Itt is ahány a képzelet annyi a lehetséges név, de nem mindegyik ugyanazt a képzeletet címkézi - mert a képzeletek száma végtelen -, és csak véletlenül jellemez egy másvalaki által elképzelt népet. Egy (mindenkor egyedi) képzeletet viszont az elképzelőn kívül senki más sem lát, tehát kizárt, hogy azt mások elnevezzék. Emiatt az elképzelő képzeletei és azok nevei terjesztésére szorul remélve, hogy azt bizonyíték nélkül mások magukévá teszik.

Tehát logikus, hogy az emberiség összessége több nevet ad a mindenki által látott valóság megnyilvánulásainak, mint amennyit egy egyén képes adni egyedi képzeletének. Hogy melyik terjed el jobban azt a természetes terjedés és a tévhit terjesztésére bevetett mesterséges népszerűsítés közti verseny dönti el.

4. "A nyelv nem a gondolkodás egyik, hanem egyetlen tényezője! Ugyanis képekben gondolkodunk."

Itt attól félek nem ugyanarról a kottáról olvassuk a zenét. vö: magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/oszkatona/item/1630

5. "szlávokkal (szerb, horvát, szlovén, szlovák)."

Kérem vigyázzunk, a horvát magyar testvérnép, nem szláv (Semino és társai)
#14 Kedves Leszerelt!Ködszurkáló 2012-12-12 01:00
ad.1.)
- Baráth Tibor A magyar népek őstörténete című művében megalkotta a saját kis univerzumát és saját szabályait. Én ehhez azért sem tudok igazodni, mert vállalt feladatom volt a fogalommal jelzett népek ősnéptől való elszakadását bemutatni. Ezért nem mellőzhettem a fogalom használatát sem. Azon kívül azzal is tisztában vagyok, ha elfajzott szkítáknak tekintem őket, akkor azért kapok a fejemre. Én sem állítottam, hogy létezett indoeurópai ősnyelv, sőt az ősnyelvből való kiszakadást és hagyományvesztést vallom, és ezt próbáltam bemutatni. Ezen kívül arra is utalok, hogy a Nagy európai őskeresés című írásomban pont ennek az identitás válságnak a létére hívtam fel a figyelmet. A fiktív népnek valóban, csak fiktív őshazája lehetett, de azt azért nem állíthatjuk, hogy a falvédőről léptek le. Tehát valahol ők léteztek és ezt a helyet keresik az őskeresők is. Ha pedig keresik, akkor ez azt jelenti, hogy valakik szeretnék megtalálni és ezért a pénzt sem sajnálják! Ha pedig így áll, akkor mégis csak kell lennie valakiknek, akik a nemlétezőnek tekintett néphez számítják magukat!
- Persze azért már változik lassan a leányzó fekvése, mert most már a szkítákat is a nemlétező indoeurópaiakhoz akarják sorolni, hogy mi se létezzünk, ha már Baráth Tibor fikcióvá minősítette őket. Még mindig egyszerűbb azt mondaniuk, hogy nem is léteznek, minthogy a szittya/hun/magyar néphez kapcsolják a történelmüket! Ez teljesen logikus!
Ezért ma az indo-európai ősnyelv, ősnép és őshaza fogalmait elvetették.
- Ha valóban elvetették volna, akkor ma (Baráth Tibor fenti véleménye után 25-30 évvel) nem lenne min vitatkoznunk! Akkor már keblükre öleltek volna, mint megtalált testvért. Mivel ez nem történt meg, ezért csak a gojoknak szánt átverés egyszerű esetével van dolgunk!
nehéz beszélni bármiféle indoiráni népről a 3. század előtt
- Ebben igazat adok, de az, hogy ma milyen cimkével illetjük őket, nem jelenti azt, hogy ez dokumentum szintű hitelesség. Most ez a közismert cimkéjük, függetlenül attól, hogy anno miképpen nevezték magukat. Érdekes, hogy a magyarok esetében természetes, hogy a különféle elnevezések és írásváltozatok garmadáját természetesnek tekintjük és próbálunk eligazodni köztük, hogy őstörténetünket valahogy helyretegyük, de az indoiráni, indoeurópai népek esetében ezt a kevés számú változatot is megkérdőjelezzük?! Pedig ezt is ők találták ki! Vagy szkítának tekintjük őket? Mert nincsen más lehetőség! Vagy szkíták és elfajzottak, megtagadták a mágusok tanító segítségét, szerepét; vagy indoirániak és akkor ugyanott vagyunk, csak nem beszéltünk feleslegesen, sokat! Ha nincsen indoiráni őshaza, akkor csak onnan jöhettek, ahonnan mi is jöttünk. De ennek felvállalására sincsen szándékuk, arról nem is beszélve, hogy minket is száműztek az Uralon túlra!

Grandpierre Atilla írja idézett művének 64. oldalán, összefoglalásképpen:

Mindezek a hasonlóságok és különbségek - a lista a teljeség igénye nélküli - azt jelentik, hogy az indoirániak és a hunok csak néhány ezer éve váltak el egymástól, és a szembefordulás után is erős kölcsönhatásban álltak. Az indoiráni-szkíta rokonság ismerete fontos lesz számunkra a hun-germán rokonság megítélésekor is. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a szkíták nem indoirániak. Nemcsak nyelvük, hanem történelmük, világképük is alapvetően eltér, ahogy azt a felsorolt különbségek listájával igyekeztünk érzékeltetni.

ad.3.)
az idegen nyelvek az idegen gondolkodások tényezői. Eszerint, valahányszor megtanulunk egy idegen nyelvet, fertőzzük gondolkodásunkat. Kérdés, hogy ez kinek "fontos"? Annak aki egy idegen gondolkodását fölakarja fogni? vagy annak aki valakinek gondolkodását manipulálni akarja? vagy mindkettőnek, de nem ugyanabból a célból? Vagy talán változgathatjuk gondolkodásunkat aszerint, hogy melyik nyelven gondolkozunk? Nem tudom, de nehéz elképzelni.

- Gondolkodom, miképpen is tudnám frappánsan érzékelktetni a problémát! A világot, működését a nyelvben kódolt logika révén értjük meg, ismerjük meg. Ha nyelvünk, amin gondolkodunk, jól megfelelő módon képes az univerzum működését leírni, akkor jól eligazodunk a világban. Ha ez a nyelvi logika sérül, akkor annak megfelelő módon csökken a világ megértésének képessége. Eredményeképpen egy inkompetens viszonyulás alakul ki az univerzum felé. Ennek következménye, hogy a TER-Mészettel-éLŐ (TERMELŐ) tevékenységben elveszítjük a tájékozódáshoz szükséges ismereteket, ezért csökken a termelő tevékenység hatékonysága.
- A nyelv nem a gondolkodás egyik, hanem egyetlen tényezője! Ugyanis képekben gondolkodunk. Kimondjuk, hogy asztal és képzeletünk felidézi. Kiss Dénesnek van egy bon-mot-ja: "aki fázik, fát keres" Nemrégiben történt, hogy fáért mentem le a közeli erdőbe. Közben megérkezett unokaöcsém, akit feleségem fogadott. Mikor megérkeztem, azzal köszöntött: ilyen jó időben hogyan lehet fázni, nem értem! :-) Ha azt mondom, hogy fázok, akkor azt jelenti a köznapi értelemben, hogy kezd lehűlni a testem. A magyar nyelv azonban azt is tudtunkra adja, mit kell ilyenkor tenni: fát keresni! Hasonlóképpen, ha nőzök, akkor nőt keresek. Ha vadászok, vadat keresek. Ha azt mondom Fel-Hő, akkor nem csak azt közlöm, hogy eső várható, hanem azt is, hogy ez a FELszálló HŐből keletkezik. Ha belémnyilall a fájdalom, akkor újraélem az egykor nyílvessző okozta seb fájdalmát. Tehát képekben beszélek ma is. Az angol, a német olyan szavakat használ, amelyek csupán egyezményes módon feleltethetők meg a jelzett fogalomnak. A magyarban ez nem egyezményes, hanem egy belső nyelvi logika eredményeképpen jön létre. Ennek megfelelően, ha egy angolnak, németnek nem jut eszébe a megfelelő kifejezés, akkor kilátástalan helyzetbe kerül. A magyar nyelv azonban lehetővé teszi, hogy az alapjelentést leíró gyök használatával új szót alkosson bárki. Ez az új szó pedig a magyar nyelv ismeretében érthető lesz bárki számára. Ezt a tudósok szerves nyelv, szerves kultúraként nevesítik. Bárki hozzátehet képességei szerint. Ajánlom Varga Csaba és Kiss Dénes műveit, előadásait!
Nyelvészeti előadások Varga Csabától és Kiss Dénestől ('Varga Csaba' kifejezésre keresve): www.irodalmilap.net/?q=search/node/varga%20csaba

- Igen. Az idegen nyelv idegen gondolkodást eredményez. Amikor angolt tanultam, egyszer arra riadtam fel, hogy angolul álmodtam. Azóta sem tudok angolul!
- Kinek fontos? Az idegen nyelvek tanulásának erőltetése? Lehet belső indíttatás, hogy megismerjem a nép kultúráját, hagyományait. De leggyakrabban nem ez az indíték. Hanem az, hogy ezzel lehet érvényesülni, így lehet külföldre menni dolgozni, stb. Megállapítható, hogy ez utóbbi motívációk külső hatásként jelentkeznek szülők, társadalom, média felől. Ebben pedig már benne van a manipuláció szándéka, a kivándorlás előmozdítása, a gondolkodás természetestől eltérő irányba terelése. Az kevés, hogy a magyar nyelvet a külföldiek nehezen tanulják meg, ezért nekünk kell idegen nyelveket elsajátítanunk! A bolgár nép szkíta nép volt. Nyelvük elszlávosítása megváltoztatta azonosságtudatukat, gondolkodásukat. De ugyanez a helyzet a lengyelekkel, oroszokkal, szlávokkal (szerb, horvát, szlovén, szlovák). Az eredményt nem kell bemutatni! De, ha visszamegyünk az ősnyelvig gondolatban és elfogadjuk a Biblia állítását arról, hogy egy nép volt és egy nyelv, akkor jelen világunk állapota nagyon jól tükrözi, hogy mennyire fontos lenne egy nyelven beszélnünk és ugyanazt érteni az azonos szavak mögött. Megérteni egymást tolmács nélkül. Nem változtatgatni a szavak jelentését, mint azt a faj kapcsán láthattuk!

ad.4.)
- Jól látod, hasznosan egészítetted ki a gondolatot! Köszönöm!

ad.5.)
- Egyetértek, mivel a magyar Arvisura hagyomány (nem érintve az ismert változat hitelességének kérdését!) szintén az is-is változatot erősíti. A népművészet különböző ágai szintén egyfajta hagyományőrző szerepet töltenek be.

Végezetül egy rövidke idézetet még Barabásitól a nyelv és gondolkodás öszefüggéséről:

"Tehát őrizzük a távoli kőkor beszédét, ugyanis alapesetben nincs más lehetőség. (Mint Varga Csaba írja másutt, hogy tudnunk kell: a nem ragozó nyelvek elrontott ragozó nyelvek, s a romlás csak a világegyetemmel való összhang megromlásával jelenhettek meg. A szerves gondolkodás megromlásával - úgy hétezer évvel ezelőtt.) Hogyan tudjuk más módon is igazolni? Az első, egészében ránk maradt, írott nyelv a sumér. Épp ilyen rövid, nagyon tág fogalmakat összesítő szavakból áll össze. Mint a mai gyereknyelv. Mégis, az ő társadalmuk és a mai fejlett államok lakói között csak technikai szintkülönbség van. Szellemi annál kevesebb. Sőt!" Barabási: Az emberiség története II./57.

A nyelv romlása és a világegyetemmel való összhang megbomlása egymást erősítő folyamatok szerintem. De ez a lényegen nem változtat.

A képekben való gondolkodás bizonyítékaként említem, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb technikai forradalmát a televíziózás elterjedése jelentette. Ha tisztában vagyunk azzal az összpontosított politikai és gazdasági erőfeszítéssel, amely a fejlődés és elterjedés mögött van, akkor belátható, hogy az irányítók is tisztában vannak azzal, hogy képekben gondolkodunk, ezért a képi gondolkodáson keresztül tudják leghatékonyabban befolyásolni az embereket. Következményeképpen ma már szinte mindenki idegen mintákat követ életében, amit a televízió közvetít számára.

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások

Honlap ajánló