A közoktatás válsága

Ennek az egyenletes lejtőnek komoly oka van. Talán nem véletlenül vág egybe a globalizmus tervével, amely szerint az átlagember tudásszintjét minél lejjebb kell szorítani ahhoz, hogy a jelenlegi uralmi rend világszerte fönnmaradjon. 2018 őszére új miniszterrel és új Nemzeti Alaptantervvel kezdtük a tanévet. Nemzetközi összehasonlításban van mit változtatnunk. Az Oktatási Világfórum (World Economic Forum) listáján a magyar közoktatás messze elmarad Európa alsóházától, és távoli ázsiai országok, Vietnam és Pakisztán szintjére került.

Fokozza a feszültséget a kormányszóvivő kijelentése: a NAT a jelenleg ismert formájában nem lép életbe. Kérdésünk: milyen formában óhajtják a változtatást? Ha még mindig a kidolgozás idejét éljük, akkor most szólunk: semmi nem jó úgy ahogy van, és az sem jó, ahogyan meg akarják változtatni.

Kásler miniszter úr azt nyilatkozta a közelmúltban, hogy több ógörög és latinszakos tanárra lenne szükség. Láthatóan nem érti, hogy először magyarra kellene megtanítani a gyerekeket. A gyerek és élményközpontú oktatás feltételei adottak: van rá pénz, vannak jó példák Európában, van felkészült szakmai háttér. Mindezek ellenére folytatódik az elmúlt nyolc év KLIK rendszerének kiépítése, a tanárok önállóságának megtörése, a diákok hamis tudással fertőzése.

Lássuk a tényeket az Oktatási Világfórum (WEF) alapján! A világ 137 oktatási rendszere közül elemi oktatásban Magyarország a 87., Észország az 5 helyen áll. A matematika oktatás minőségét tekintve a 78. helyre csúsztunk vissza, Észország a 8. Az Internet iskolai ellátottságában a 97. helyen állunk, Észország a 7. Oktatási rendszerünk hatékonyság alapján a 111. helyre szorultunk, Észország a 23.

Bármely európai országban egy ilyen helyezés után lemond a kormány, és ha nem teszi meg azonnal, a szülők vasvillával és fáklyákkal tüntetnek a minisztérium előtt. Nálunk semmi nem történik, mert a magyar ember tudja, hogy a parlamenti ellenzék soraiban olyanok ülnek döntően, akik még ennél is rosszabb mutatókra képesek. Mindehhez a világ legrosszabb elvándorlási mutatói társulnak: az elmúlt nyolc év során több mint kétmillió honfitársunk hagyta el Magyarországot. E két adat szorosan összefügg. Azért menekülnek az emberek, mert folyamatosan romlanak a létfeltételek, a megélhetési körülmények, a munkalehetőségek, és a közoktatás még ennél is gyorsabban romlik. Senki ne gondolja, hogy valami rendkívüli hatás, kivédhetetlen külső folyamat áll a háttérben. Tudatosan eltervezett, átgondolt döntések sorozatáról van szó.

A jelenlegi hatalom legbiztosabb támasza a közel hárommilliósra duzzasztott cigányság. Nem véletlenül nevezték az előző emberminisztert cigányszaporítónak. Balog Zoltán után semmi nem maradt, csak a tudatlan, végtelenül lepusztult, afrikai körülmények között tengődő, szaporaságában Afrikát és Ázsiát felülmúló cigányság. A közoktatásban tudatosan rontják le a fehér gyerekek átlagát a közéjük ültetett, több évvel, esetenként évszázaddal elmaradt cigánygyerekekkel. Ezt nevezik a szegregáció felszámolásának. Az eredmény: immáron nemzetközi mércével is a harmadik világ alsó mezőnyéhez tartozó tudásszint. Brutális romlás minden mutatóban.

A Magyar Igazság és Élet Pártja kimondja: nem szegregáció az, ha az egymástól több tanévnyi tudásszintbeli távolságban lévő gyermekeket külön osztályba ültetik. Kerüljön mindenki a maga helyére! Senkinek sem jó az, ha olyan összevont osztályok működnek országszerte, melyek tanulói semmilyen szempontból nem kezelhetőek közösen. A bűvös szó, a szegregáció felszámolása olyan válságot okozott, ami példátlan a magyar közoktatásban. Megszüntették a kisegítő iskolákat, felszámolták a gyógypedagógiai rendszert, és ennek következtében az egész ország oktatása a gyogyó szintjére süllyedt. Mondjuk ki: a közoktatás lezüllesztésével szándékosan hülyéket akarnak nemzedéki szinten gyártani! Ezt a folyamatot meg kell állítanunk. A MIÉP arra szólítja fel a felelősségteljes magyar szülőket, hogy hozzák létre a párhuzamos oktatási rendszert. Ne engedjék az államot egyedüli oktatási szereplőként működni. Tiltakozzanak a kevert tudású iskolai osztályok ellen. Ne féljenek szándékukkal a nyilvánossághoz fordulni. Találják meg azt a fórumot, amely megmutatja gyermekeik valódi helyzetét a nagy-nyilvánosságnak. A tanyák, falvak és városok szülői körei fogjanak össze, és hozzák létre a saját érdekvédelmi és érdekérvényesítési szervezeteit. Az egyházak vasárnapi iskolái, az önként szervezett tanulókörök, házi szakkörök, tudás- és hagyományőrző egyesületek tudnak valamit változtatni ezen a helyzeten addig, amíg politikai megoldás nem születik. A MIÉP az ébredő szülők számára felkínálja a nyilvánosságot, nem mint politikai párt, hanem mint a magyarságért aggódó szülők, nagyszülők, családok és nagycsaládok gyűjtőhelye. Egyúttal felkínáljuk az együttműködést minden nemzeti szellemű párttal, alapítvánnyal, civilszervezettel és polgári kezdeményezéssel.

A most nyilvánosságra került Nemzeti Alaptanterv előre láthatóan semmit nem változtat a helyzeten, mert a leglényegesebb kérdéseket nem érinti. Nem foglalkozik az álszegregációval, a lényegest a lényegtelentől elkülönítő tanári szabadsággal, a nemzetellenes szemléletű tankönyvek kérdésével, és mindenek előtt a gyermekek külön-külön testre szabott egyéni fejlődési lehetőségével. Ugyanakkor a hatalom üldözi és diszkriminálja azokat a pedagógusokat, szülőket és jobbító szándékú magyarokat, akik kimondják az igazságot. Miközben az új Nemzeti Alaptanterv minőségi szintű oktatásról beszél, elfeledkezik arról, hogy olvasási és szövegértési tesztek alapján a diákok nagy része funkcionális analfabéta. Ezen kell először változtatni. A Magyar Igazság és Élet Pártja az analfabétaságot országosan felszámoló programot hirdet. Mivel az állam e kérdésben semmit nem tett az elmúlt hetven év során a szép szavakon túl, a felelősség a polgárokra hárul. A kis magyarokat mentő köröknek létre kell hozniuk a leszakadt alsóbb néposztályok gyermekeit írni-olvasni megtanító köröket. Ám e kettőt nem szabad összekeverni, mert abból - mint láttuk az elmúlt hetven év során - katasztrófa lesz.

A jelenlegi oktatás gátja a társadalmi mobilitásnak. Bebetonozza, vagy még rosszabbá teszi a jelenlegi helyzetet. Nem ad esélyt a hátrányos helyzetű fiataloknak a felemelkedésre. Ebben a kérdéskörben megkerülhetetlen az állami gondozottak helyzete. Ők a legbiztosabb utánpótlásai a szegénység, a nyomor, a bűnözés utánpótlásának. Az állam felelőssége itt mutatkozik meg leginkább. Nincs rosszabb szülő, mint az állam. És ezt a gondolatot kiterjeszthetjük a közoktatásra is: nincs rosszabb nevelő ma, mint az állam. Ezen a helyzeten változtatnunk kell. A szegény, de okos és tehetséges diákoknak bőrszínüktől függetlenül felemelkedési lehetőséget kell nyújtani. A jelenlegi közoktatásban bizonyos, hogy Nyilas Mihály nem kerülhet be a debreceni kollégiumba, mert szüleinek nincs elég pénze hozzá, és ezt az állam közömbösen nézi.

Miközben az állam hivatalosan küzd a szegregáció ellen, ő maga a legnagyobb szegregátor. A kisebbségeket és hátrányos helyzetűek a magyar oktatási rendszerben nem csak lehúzzák a náluk fejlettebbeket, hanem közösen el vannak zárva a korszerű oktatási módszerektől, a fejlett XXI. századi életmodellektől, a kornak megfelelő európai tudásszinttől. Nem véletlen, hogy aki teheti, magániskolába, vagy külföldre íratja be gyermekét, ám ez a rendszer szintű problémán semmit nem javít. Sőt, a megmaradottak még inkább leszakadnak.

Az új Nemzeti Alaptanterv azon sem változtatott, hogy a pedagógusok döntően felesleges ismereteket kényszerítenek a diákokra ahelyett, hogy segítenék tájékozódásukat a természettudományok felé, vagy a nemzet történelmét és irodalmát megismertetve. A fizika, biológia és kémia összevonásával új természettudományos tantárgyat kívánnak létrehozni, amely sem fizikából, sem kémiából, sem biológiából nem nyújt megfelelő alapismereteket. Maga a tanár személye is kétséges, hiszen az új oktatási rendszer nincs összhangban a képzési renddel. Nem képeztek eddig soha sehol Magyarországon "természettudomány tanárokat". Miért kell ismét a gyerekeken kísérletezni? Egy biológia tanár hogyan fogja érthetően elmagyarázni a fizika tudománykörébe tartozó kérdéseket úgy, hogy az ne az átlagember tudásszintjén továbbadott beszélgetés - hogy ne mondjam fecsegés - legyen, hanem tudományosan megalapozott igazi tudás. Ennyi erővel - ha már a fizikát, biológiát, kémiát, földrajzot megszüntetik, akár az összes iskolát át lehetne alakítani. Ha a tanári kart fel akarják számolni, akkor a tanárok helyett lehetne villanypásztort alkalmazni. Bármennyire nevetséges, a közoktatási rendszerünk ebbe az irányba halad. Ezért figyelmeztetjük a magyar társadalmat: nagyon nagy a veszély! Senki nem maradhat tétlen! Nemzeti összefogásra van szükség az önfelszámolás megállításához.

Az oktatáson belül az összevonással felszámolt természettudományos tárgyak mellett a hamis tényekre, adatokra épülő történelemtanítás is súlyos helyzetben van. A Szegedi Egyetem Antropológiai Tanszékének kutatásai bebizonyították, hogy genetikusan a magyarságnak semmi köze nincs a finnugor népekhez. Ezt a tudományos eredményt, amit Dr. Neparáczky Endre és társai kutatásai jelentenek, Kásler Miklós professzor is támogatta, amikor még nem állt az Emberi Erőforrások Minisztériuma élén. A Magyar Igazság és Élet Pártja azt kéri a miniszter úrtól, hogy a nagy-nyilvánosság előtt mondja ki, és a Magyar Tudományos Akadémia tévtanokat követő nyelvi és történeti tagozatával szemben is vállalja fel az általa támogatott kutatási eredmények nyilvánossá tételét. Egyúttal a hamis tudást terjesztő történelem és magyar nyelvtan könyveket vonják vissza, és minél gyorsabban készítsék el a valóságot bemutató oktatási hátteret. Ebbe a pedagógusok átképzése, a szülők és a köznyilvánosság tájékoztatása is beletartozik.

A jelenlegi botrányos közoktatási helyzeten változtatnunk kötelesség, mert ott tartunk, hogy maga a közoktatási rendszer az oka az elmaradásnak. A világban körültekintve a finn, és az észt példát említhetjük. A finneké hosszú évtizedek alatt kidolgozott, bevált, jó európai minta. Az észtek tíz évvel ezelőtt - a szovjet modell következtében - rosszabb helyzetben voltak, mint mi. Mindent megváltoztattak, létrehozták a szabad és független iskolák rendszerét, amely önálló gondolkodásra nevel, figyelembe veszi az egyéni képességeket, lehetőségeket, és az esélykiegyenlítést nem csak hirdeti, hanem meg is valósítja. A decentralizáció, az oktatási rendszer egy központúságát a legkisebb falu világszintre emelésével változtatta meg. Van tehát példa, a követendő modellt nem azoknak kell kitalálniuk, akik az elmúlt évtizedekben nagyon jól megéltek az oktatási rendszer lezüllesztéséből. Mindent új alapokra kell helyeznünk! Ez a MIÉP programja, ám ez nem pártprogram, hanem a nemzeti felemelkedés egyetlen lehetséges útja.

Tiszaeszlár, 2018. szeptember 27-én.

Nagy Tibor

Forrás: miepinfo.hu