20210927
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2018 július 30, hétfő

Az ősmagyar mitológia sumir és ural-altáji öröksége / 1. rész

Szerző: DR. VARGA ZSIGMOND

idézet a dolgozatból: "Nekünk sajnos, nem maradt fenn összefüggõ, szerves, egymásbailleszthetõ mitológiánk, mint szerencsésebb rokonainknak. A miénket szemétdombra vetette a keresztyénség és elmosta az idő."

AZ ŐSMAGYAR MITOLÓGIA SUMIR ÉS URAL-ALTÁJI ÖRÖKSÉGE 

Írta: DR. VARGA ZSIGMOND ny. egyetemi tanár 

Tartalom: 

ELŐSZÓ ⇒

AZ ÕSMAGYAR MITOLÓGIA EREDETI FORRÁSANYAGA ⇒

A SUMIR VALLÁS ÉS MÛVELÕDÉS FORRÁSAI ⇒

A SZUMIR MÛVELÕDÉS ÉS VALLÁS ÚJKELETÛ FONTOS PUBLlKÁCIÓI ⇒

A SZUMIR VALLÁS LEGÚJABB FELDOLGOZÁSAI ⇒

AZ URAL-ALTÁJI NYELVCSALÁDHOZ TARTOZÓ NÉPEK VALLÁSI FORRÁSANYAGA ⇒

AZ ALTÁJI NÉPEK FOLKLORISZTIKUS GYÛJTEMÉNYEI ⇒

ÚTLEÍRÓK TUDÓSÍTÁSAI AZ URALI /FINN-UGOR/ ÁG ÕSVALLÁSI HIEDELMEIRÕL ⇒

A FINNUGOR NÉPEK FOLKLORISZTIKUS GYÛJTEMÉNYEI ⇒

Az Õsmagyar Mitológia irodalma ⇒

IRÁNYELVEK A SZUMIR KÉRDÉS ELDÖNTÉSÉHEZ ⇒

A szumír-ural-altáji nyelv ⇒

EGYEZÕ NÉVRAGOZÁS ⇒

A NÉVSZÓ RAGOZÁSA (Singularis) ⇒

SZÁMNEVEK Általános - jellemző tulajdonságok ⇒

PREPOZÍCIÓK ⇒

A PREFIXUMOS IGERAGOZÁS ⇒

A SUMIR ÉS URAL ALTÁJI IGÉKRŐL ⇒

Szumir finn-ugor egyező ősműveltség ⇒

 


ELŐSZÓ     Tartalomhoz

Amikor a híres- nevezetes nagyenyedi Bethlen kollégium VIII. osztályú növendéke lettem, elhatároztam, hogy egy õsmagyar mitológiával én is megajándékozom nemzetemet. Így okoskodtam magamban: ha van görög-római és van õsgermán mitológia, hát miért ne lehessen õsmagyar is? Sejtettem ugyan, hogy nagyon kemény feladattal kell megbirkóznom, de nem tudhattam elõre, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet. Most már tudom és érzem. Õsmagyar mitológiát írni annyit jelent, mint beteg tüdõvel hegynek futni föl, vagy téglatörmelékbõl díszes palotát, esetleg grandiózus templomot építeni. Nem is mertem volna hozzáfogni, ha el nem kötelezett volna rá ifjúi fogadalmam és a múlt.

Nem feledkezhettem meg arról a felemelõ valóságról, hogy ez õsi fõiskola padjairól indult világgá (19. sz. 1. fele) az a székely ifjú, Körösi Csoma Sándor, akit az õsmagyar haza felkutatásának a vágya egy csendes tibeti kolostorba vitt, és ott megalkotván a tibeti nyelv elsõ tudományos szótárát és grammatikáját, életét teljes magárahagyatottságban a Himalája alján fekvõ Darjeelingben fejezte be. Az õ géniusza volt az elsõ nemtõm, aki állandóan lelkesített feltett szándékom valóra váltásában.

Második nemtõmet hivatásom kiapadhatatlan szeretetében és annak elõre elkészített több irányú megalapozásában találtam föl. Harminc évig (1913. szept. 1. -1944. feb. 1-ig) szolgáltam mint egyedüli vallástörténész, nemzetem felsõbb oktatásügyét és igyekeztem magamat hûségemmel, becsületességemmel, munkám sokoldalúságával az elõlegezett bizalomra érdemessé tenni.

Hazai fõiskolai tanulmányaim elvégzése után Nyugat híres egyetemeit kerestem fel. Jártam Berlinben, Genfben, Londonban, Oxfordban, Utrechtben, Párizsban, megfordultam Wittenbergben, Versaillesben, Bázelben, Hága- Amszterdam-, Rotterdamban. Láttam gyönyörû, Festõi tájakat, a svájci tavakat az Alpesektõl körülvéve, a milánói dómot, a lagunák csodavárosát Velencét, megnéztem a Pére la Chése és a milánói temetõt. Megfigyeltem az emberek, népek életét, szokásaikat, a nagyobb városok néprajzi gyûjteményeit, az építészeti emlékeket. Volt alkalmam elmélyedni a metropolisok ókori keleti emlékeket és papirológiai kincseket õrizõ antik múzeumaiba. Figyeltem a hajdankor és a modern idõk folklorisztikus sajátosságait, a bálványképeket, az õsi fegyvereket, használati tárgyakat, és nem egyszer feltört lelkem mélyérõl a kérdés, mivel szolgáltam én rá, hogy ilyen kiváltságban van részem?

Hát még a tanulmányi eredmény? A berlini egyetemen kora legnagyobb asszírológusától: Friedrich Delitzsch-tõl hallgattam négy féléven át szumero-assziriológiát. Ad. Deismann pedig bevezetett a koinékutatás titkaiba. Gyakori vendéghallgatója voltam a világhírû Ad. v. Harnack és Wilamowitz Moellandorff elõadásainak. Az utrechti és a genfi egyetemrõl a rend, a fegyelmezettség, az erkölcsi puritánizmus nemes szellemét hoztam magammal, és beteltem magyar diákelõdeink sok évszázadra visszanyúló, felújított emlékezetével. Drága, kiváltságos alkalmak, miért szaladtatok el örökre?

Ilyen szellemi hatásokkal megteljesedve hívott el a tiszántúli egyházkerület elnöksége, dr. Baltazár Dezsõ püspök és dr. gróf Degenfeld József fõgondnok, a kollégiumi nagykönyvtár I. tiszti állására, elkötelezvén egyúttal a kollégium felsõ tagozatán 4 óra asszíriológiai elõadás tartására is. 1917-ben a kvtr- tiszti állásból igazgatóság, 1918-ban pedig a docenturából ny. rendes professzúra lett. 1921 nyarán kineveztek a debreceni egyetem református hittudományi karán a vallástörténet és rokontudományai ny. rendes professzorának. 1929 õszén az egyetem tanácsa megbízott, hogy rendszeresen adjak elõ szumerológiát és assziriológiát. Ez utóbbi megbízatást elláttam 30 féléven át. Mivel a kvtr- igazgatástól sem tudtam mentesülni, annyira ragaszkodtak az illetékesek személyemhez, az egyetemi tanács új megbízatásával íme újabb teher szakadt a vállaimra, se terhet súlyosbította még az a körülmény is, hogy egész tanpályám alatt négyszer voltam karomnak dékánja, egyszer pedig az egyetem rektor magnifikusza (1953). Nem a terhek sokasága riasztott meg, hanem a látszat, hogy a kívülállók hite szerint ez az ember mennyire halmoz, és bizonyosan aszerint is keres. Pedig ha tudták volna, hogy én a koll. n. kvtr. 30 évi adminisztrálásáért átlagban évi 500 pengõt kaptam, holott mindenes voltam, és mint ilyen, mai forint-értékben a magam munkaerejének teljes latbavetésével, legalább 2, 000. 000 Ft-ot takarítottam meg, a tanszéken kívül megbízásból tartott elõadásoknak pedig meg volt a szigorúan megszabott minimális hivatalos tarifájuk, talán eszébe sem jutott volna senkinek a látszathoz igazodni.

Én azonban a munkakörök e szaporodásában és az új terhek sokasodásában Isten kezenyomát láttam, s az új feladatokban mindmegannyi áldást gyanítottam. Aminthogy azoknak is bizonyultak. Ifjúi erõtõl duzzadva nagyon bíztam fizikai erõmben és azt hittem, hogy testileg elhasználhatatlan és edzett lévén, még Isten törvényeivel is szembeszállhatok. Isten törvényei azonban változhatatlanok és kivételezést nem ismernek. Aki másra építi bizodalmát, mint Istenre, az okvetlenül csatavesztes marad. Én is beálltam a megszégyenültek és legyõzöttek soraiba. Testileg összeroskadtam, de Isten jósága és könyörülõ irgalmas szeretete gazdagon kárpótolt mindazért, amit hatalma testem épségében elvett éntõlem. Meghagyta lelkem és szellemem épségét, és így tett - mint egykor Pál apostolt, engem a méltatlan szolgát is - egészen az Úr Jézus Krisztus foglyává. Megtartotta elmém világos látását, kritikai érzékemet, emlékezõképességemet megerõsített, lelki érdeklõdésemet kiterjesztette, és szellemi frissességemet érintetlenül hagyta. Kegyelmi idõt ajándékozott, hogy véghez vihessem mindazt, amiért életre hívott. A kegyelem erejét kölcsönözte nekem át erõtlennek és megfáradottnak, hogy jól elvégezhessem amit rámbízott az Ó dicsõítésére és embertestvéreink lelki hasznára. Engem a testi épségem felett szomorkodót megvigasztalt olyan vigasztalással, mely búsulást nem ismer. Én állandóan úgy érzem, hogy bûnös, gyarló életemben minden kegyelem. Kegyelem az egyszerû, szegény paraszti sorsból való elhivatás szent céljai szolgálatára. Kegyelem a legszebb munkahelyre történt beállítódás. Kegyelem a feladat kijelölése, a talentumokkal való megajándékozás. Kegyelem a tér, az idõ, az eszközök, a mód, a cél, a próba és a felhõtlen õröm, a hit, remény és a szeretet - minden, minden csupa kegyelemajándék. Pál apostol tanított meg rá, hogy az élet nem érdem, hanem kegyelem.

De harmadik ihletõm is akadt e nevelõi és oktatási gondjaimra bízott ifjúság szeretetében és szinte túlzásba vitt értékelésében. Hallgatóim zömét teológusok alkották, de akadt közöttük bölcsész, jogász, sõt nem egy középiskolai tanár is. Két tanítványom: dr. Pákozdy L. M. és dr. Papp László teol. professzorok asszír elõadásaimból nyerték elsõ assziríológiai ismereteiket. Pákozdy tanszéki utódom lett, Papp László pedig a pesti teológiai akadémia dékánja, a Ráday-könyvtár igazgatója. Oktatói és nevelõi elvem az alapossággal párosult szigor, de lehetõleg igazságosan alkalmazott egyenlõ mérték és felelõsségérzés volt- Szerettem volna mindnyájukat az elsõ sorban látni. Az én túlzó értékelésem és szeretetem azonban még külön forrásból is táplálkozott. Nemzetem, magyar népem I. világháborús lelki és anyagi romjainak eltakarítását vártam és reméltem ifjúságunktól. Ezért is fontam össze õket szeretetem eltéphetetlen láncszemeivé! De azért is, mert ifjúságunk megizmosodását, valóban magyar fajtánk jövõ reménységévé kialakulását, gyermekeim fejlõdésén keresztül szemléltem. És még most is, b. e, fiam tragikus elvesztése után, szeretném fáradt, sovány karjaimmal keblemre ölelni õhelyette egész ifjúságunkat, mint jövõ fejlõdésünk egyetlen biztos zálogát, iránytûjét.

De hogyan sáfárkodtam én a nekem jutott kegyelemajándékokkal? Távol álljon tõlem minden dicsekedés. melyet Pál apostol a 2. Kor. 11. kkf. -ben "balgatagnak" bélyegez meg, elvül vallván: "aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" (2. Kor- 30, 17. v.), elvül vallván pozitív értelemben azt is, hogy aki õt megítéli, az nem a korinthusi gyülekezet, még nem is õmaga, hanem az Úr (lKor. 4, 3. kv.). Ez elvekhez én is szigorúan ragaszkodom. Inkább csak indokolásul, és a magam megnyugtatására közlöm a következõ adatokat:

1) 1920. május havában a MTA jelen mû szerzõjét a szumir kérdés egybeállításáért és a szumir nyelvtan feldolgozásáért a Fáy- jutalomra érdemesítette. E pályadíjnyertes mû teljesen modernizálva "Ötezer év távolából", Debrecen, 1948- ban megjelent, tehát hozzáférhetõ.

2) A Szerzõ a fenti mû kiegészítéséül "Szumir (babyloni) örökség; az uralaltáji népek vallási életében" 1925. c. a. megjelentetett egy 110 lap terjedelmû (külön-nyomat, a TSZE, 1925. c. f. iratból) tanulmányt, mely a vallásos fejlõdés közös alapelemeit szólaltatja meg a szumir-ural-altáji õsrokonság ténye mellett.

3) Jelen tanulmány írója 1952-re feldolgozta Általános Vallástörténet c. alatt két kötetben 1187 lap terjedelemben a vallások egyetemes történetét. Tehát bõven megszerezte az õsmagyar mitológia megírásához az összes szükséges v. történeti elõismereteket. Jellemzõ a mûre, hogy megjelenése után 5 év alatt teljesen elfogyott, ami magyar tudományos munkánál szerfölött ritka jelenség.

4) De feldolgozta a bibliai vallások történetét is. Az õsz-i rész 1938-ban jelent meg. 714 lap terjedelemben. - Az õsz-i rész kézirata 1944-1958 között készülvén el, most várja kinyomtatását. ily módon a szerzõ a vallások egyetemes körébe betekintést nyert.

A kellõ elõismeret birtokában most már kísérletet tehettem, hogy õsmagyar mitológiát írjak. Az elõkészületek kiegészítõ magyarázatául hozzá kell még fûznöm, hogy anyanyelvem magyar, tehát jól ismerem az ural-altáji nyelvek jellegét és alapszerkezetét. Komoly törekvésem volt az is, hogy az urat-altáji nyelvészet eredményeibe beletekinthessek, se fáradozásomat siker is koronázta. Ezért ne minõsítsen senki analfabétának az ural-altáji filológia mezején. Nem, nem vagyok analfabéta. De az arab közmondás szerint: "ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez. " Én is, látva a sok gáncsot és bántó lekicsinylést, melyet egyes f. -u. nyelvészek engedtek meg maguknak a hazai szumirológusok ellen, elhatároztam, hogy magam keresem fel berkeiket és ellesem tévedhetetlenségük féltve õrzött titkait.

E titkok ismeretében is hirdetem, hogy a szumir nyelv az ural-altáji nyelvcsalád egyik, korán kiszakadt ága, alkotó része. Tehát a kétoldalú kultúrfejlõdés közös elemei nem direkt, vagy indirekt érintkezésbõl, hanem õsrokonság tényébõl sarjadnak. Jelen mitológiai rajz e tételre van beállítva. Igyekeztem azt minden elfogadható bizonyítékkal körülbástyázni. Hátha nekem több szerencsém lesz, mint érdemes elõdeimnek.

Õsmagyar Mitológiám két fõ részre (I-II) tagozódik. Az I, néhány elõkérdést tárgyal, amelyek azonban a tulajdonképpeni tárgyaló rész (II) megértéséhez elengedhetetlenek. Ilyen kérdések pl. 1) az ural-altáji nyelvcsalád kikerekítése, 2) a szumir nyelv u. -a. jellege és alapszerkezete, 3) a szum. u. -a. õshaza meghatározása, 4) a szum. és u. -a. õsmûveltség problémája. Mindezeket megelõzve felsoroltuk az Õsmagyar Mitológia forrásait. Ez elõkérdések megoldási kísérleteiben bevezetést adtunk a II. rész anyagához.

A II. rész anyagát általános vallástörténeti keretbe foglaltuk bele, tehát nem elégedtünk meg csak az u. -a. vagy még szerényebb fokú keretezéssel, hanem a legszélesebb foglalatba állítottuk be, mert csak így reméltük a szumir-ural-altáji sajátosság kiütközésének a felismerését. Az összehasonlító vallástörténeti kutatás u. i. a primitív népek körébõl gyûjtött etnografikus anyag alapulvételével felismerte, hogy a vadász népek ún. természet-imádása nem a természetnek, mint egységnek a részekre bontása, hanem az õ szûk világuknak egybeillesztése, tehát nem analízis, hanem szüntézia. Az õ szûk világuk pedig: a) csak önmagára, majd környezetére korlátozódott és hosszú idõbe került, míg b) beigazolódott, hogy ezek olyan primitív gondolat-kategóriák, amelyek a kultúrfejlõdéssel szükségszerûen együtt járnak, tehát kikerülésük nem lehetséges. Három ilyen primitív gondolati kategória van, ún. animizmus, manaizmus és totemizmus. Ezek többé-kevésbé fölismerhetõ formában megvannak a szumir és ural-altáji népek vallási életében is. Nagyon vigyáznunk kell tehát, hogy a speciálisat össze ne tévesszük az általánossal.

De nemcsak e primitív gondolati kategóriák tárgyalásánál voltunk figyelemmel általános vallástörténeti elvekre és háttérre, hanem minden fontosabb vallási fogalomnál is. Így véltük ugyanis kidomborítani sikerrel, hogy a) szumir és ural-altáji vallásos fejlõdés között semmi lényegbeli elválasztó különbség nincs, b) ami bennük sajátos és sehol másutt nem fordul elõ. Az õsmagyar mitológia kutatásnak eleddig az is érezhetõ fogyatékossága volt, hogy e szempontokra nem terjesztette ki kellõképpen a figyelmét.

A szumir-ural-altáji népközösség bizonyos, ma már idõben is meghatározható együttélés után felbomlott. Az eredeti helyzetet úgy kell elképzelnünk, hogy a közös nyelvcsalád legdélibb szárnyát a szumirok alkották, tõlük keletre az altáji népek helyezkedtek el, északnyugaton pedig a finn-ugor népek lakoztak. Az altáji és finn-ugor ág között a szamojédek foglaltak helyet. Az altáji népek közül a török törzsek, a finn-ugorságból pedig az ugorok voltak közvetlen szomszédai a szumiroknak, mert a nyelvi és vallási összekötõ kapocs e háromnál a legerõsebb. Sõt, ha szabad, e három népelemre nézve különbséget tenni, a szumir-ugor szellemi közösség a legerõsebb. Az õsközösségi kötelékbõl a szumirok váltak ki legelõször (Kr. e. 5. évezred) és a késõbbi Elamon (a mai Perzsia) át, a két folyamköz (Babylon) felé vették útjukat. A Kr. e. 4. évezred közepe már Dél- Babylonban találja õket. Hogy mennyi ideig tartott vándorlásuk, és hogy Elán földjén mennyi ideig tartózkodtak, történeti adatok hiányában teljes bizonyossággal nem dönthetõ el. Mindenesetre megszívlelendõ jelenség némely archeológikus leletnek és a protoelámita írásnak feltûnõ hasonlatossága az elsõ babiloni szumir íráshoz és emlékekhez. Vitás kérdés az is, ha vajon a szumirok birtokukba vették-e az egész Babilont, vagy valahol délebbre törtek át az iráni hegyszorosokon és kezdettõl fogva csak Dél-Babilont tartották kezükben. Az elsõ eset és feltevés látszik valószínûbbnek.

A szumirok kiválása a nyelvcsalád közösségébõl azt eredményezte, hogy a nyelvcsalád keleti és nyugati, azaz altáji és finn-ugor ága között megszakadt a nyelvi összefüggés. Ezért olyan szegényes az altáji és a finn-ugor szóegyezések sorozata. Tehát nem az altáji népek mozdultak meg kelet felé, mint Munkácsi állítja (KSZ. 190, 353. lap jegyzet), hanem a szumirok törtek ki délnyugati irányba, megindulván új hazát keresni. A szumirok igen tekintélyes nép lehetett, és mindenesetre nyelvösszekötõ szerepe volt. Kiugorván a középsõ rész, nem volt a helye pótolható. Az ural-altáji nyelvcsalád mozgásba jött. Az altáji népek kelet felé orientálódtak, a finn-ugorok nyugat, vagyis Európa felé. Ez volt a történelem legnagyobb szabású népvándorlása. De jelen alkalommal nem lehet célunk nyomon kísérésük.

A II. fõrész a vallásos képletek tanúvallomását adja a szumir-ural-altáji õsrokonság igazsága mellett. A következõ fejezet címek alá sorolja be az idetartozó anyagot: a) Egyezõ animizmus, b) Egyezõ manaizmus, c) Egyezõ sámánizmus, d) Egyezõ totemizmus, e) Egyezõ polidémonizmus, f) Egyezõ istenvilág, g) Egyezõ világkép, h) Egyezõ kultusz. E fõcímek alatt a szíves érdeklõdõ megtalálhatja a szükséges részletezést.

Nem követtük némely magyar mitográfusnak ama tudománytalan eljárásmódját, hogy az õsmagyar mitológiába a rokonnépek, vagy legalább is az ugorok mitológiájából mindazt át kell venni, ami a magyarból hiányzik, hisz nyilvánvaló, hogy pogány elõdeink is hasonlóan gondolkoztak. Ez az ún. ki-egészítési módszer úgy okoskodik, hogy nemcsak faj- és nyelvrokonság, hanem hitrokonság is fennforog a nyelvcsaládoknál. Ez igaz az õsközösség idejére nézve, de nem érvényes a közösség felbomlását követõ korszakokra nézve. Le nem tagadható u. i., hogy az uralaltáji népek szétválásuk után igen változatos sorson mentek át és különbözõ idegen szellemi hatásokban is részesedtek. Tehát nem húzhatók egy kaptafára. Nem vetjük el ugyan teljesen a kiegészítési eljárásmódot, de inkább csak ellenõrzõnek használjuk fel.

A mi módszerünk egészen más. Jellemezzük néhány szóval amattól való különbözõségében: a) felkutattuk az egész vallási terminológiát és abból válogattuk ki a mind hangtanilag, mind jelentéstanilag egymással összefüggõnek látszókat; b) Hiába forgattuk jobbra-balra, és hiába próbáltunk reá még oly szigorú kritikát is alkalmazni - pedig még a délibábos nyelvészkedés szégyenbélyege is felmeredezett elõttem -, az eredmény csak nem akart kevesbedni, sõt épp növekedett; c) Ebbõl rádöbbentem, hogy itt mélyebb, nyilván rokonnyelvi fogalmi, s kifejezésbeli összefüggésrõl van és lehet szó; d) Az egyetemes vallásos fejlõdés oly meglepõen egyforma arcot mutat fel mindenütt, hogy ez útvesztõbõl egyedüli kiút csak az összehasonlító filológiai módszer. Az ural-altáji nyelvanyag egyezõ adataira nézve a Gombocz- Helich- féle ETSZ-t, és a Bárczi M. SZ. SZ. -t használtam, ahol eltértem tõlük, ott megindokoltam. A terminusoknak legalább a fele olyan, amely eddig ismeretlen eredetûnek volt beállítva. Egy részébõl Gombocz honfoglalás elõtti török jövevényszót csinált, a másik negyed f. u. esetleg ugor eredettel dicsekedett. Külföldi szakkönyvekbõl az összehasonlításhoz semmi ösztönzést nem nyertem, sõt éppen visszariasztottak. Ez azonban nem szolgált akadályul ahhoz, hogy én meg ne ismerjem és fel ne használjam a legfrissebb termékeikben foglalt adatokat is.

Ha jelen tanulmány ér valamit, hálásan köszönöm intézményeknek és a jó embereknek, hogy nekem annak megírásában különbözõ módokon segítségemre jönni szívesek voltak, és a munka menete iránt tanúsított meleg érdeklõdésüket Különösen köszönöm dr. Bobula Ida úrhölgynek a washingtoni kongresszusi könyvtár magyar tisztviselõnõjének az értékes többrendbeli utánajárást és ajándékot.

De csak emberi segítség hiábavaló lett volna, ha nem segít Az, Akitõl jön végeredményben minden áldás és segedelem. Az Övé legyen tehát minden hála, dicséret, dicsõség, magasztalás, Õt illesse az én fiúi szolgálatom tiszta öröme és boldog valósága.

Debrecen, 1955. karácsony 1. napja.

I. rész

AZ ŐSMAGYAR MITOLÓGIA EREDETI FORRÁSANYAGA      Tartalomhoz

Forrásaink 3 irányból erednek: a) általános természetûek; b) közvetettek; c) közvetlenek. Az a) alatt ismertetendõ források azért neveztetnek általános természetûnek, mert minden õsmitológiai kutatásra nézve érvényesek, a b) alatt felsorolandó közvetett források a rokon népek mitikus-vallási anyagát ölelik fel, maradnak tehát eredeti, közvetlen forrásokul csak a c) alatt felvonultatandó források.

Általános természetû forrásanyag a primtívologia a) A 19. sz. 2. felében nagyon felvirágzott Európában és az USA-ban a modern primitív népek õskultúrája iránt való érdeklõdés. Egymás után jelentek meg neves publikációk a primitívek lélekképzeteirõl, a mana- fogalomról, a totemizmusról stb. és ez érdeklõdés napjainkig felnyúlik. Megállapítást nyert, hogy ez egyszerû népek sok ezer év óta szinte teljes szellemi mozdulatlanságban élnek, tehát kitûnõ mérõeszközök a praehistorikus népek lelki-szellemi életfejlõdéséhez is. E felfedezés végérvényes bizonyossággá érlelõdött akkor, amikor a sírokból vagy egyebünnen kiemelt archeologikus emlékek arról tettek tanúságot, hogy a prehistorikus kor egyszerû embereit is hasonló kérdések és ezek hasonló megoldásai foglalkoztatták. Így lett a modern primitivológia minden publikációja az összehasonlító vallástörténet számára a történet elõtti kor kultúrállapotának hiteles mérõeszközévé.

E gondolati kategóriák szükségképpeni kialakulásával és jellemzésével a II. fõrészben a megfelelõ helyeken fogunk foglalkozni, és ugyanott terjesztjük elõ, ami a polidémonizmus, az istenvilág, a világkép, a kultusz általános és speciális egybevetéséhez még szükségesnek mutatkozik, itt további részletezésekbe nem bocsátkozhatunk.

A SUMIR VALLÁS ÉS MÛVELÕDÉS FORRÁSAI      Tartalomhoz

1. szumir nyelv felfedezése és rekonstrukciója és õrzési helyeik szerint való megoszlása

Eddig már kb. negyedmillió a szumir feliratok és felirattöredékek száma. Hatalmas mennyiség! Hogyan került ez a tömeg össze? Ásatások és illegális kereskedelem útján. 1877-ben a franciák kiásták Lagast, a szumirok politikai központját, 1889-1900 között a University of Pennsylvania ásatta Nippurt, a szumir vallás és mûvelõdés központját, rendkívül gazdag ásatási eredménnyel. Az emlékek 2000-1600 közötti idõbõl valók. Míg a lagasi feliratok uralkodók politikai, történeti emlékei, a nippuriak vegyes tartalmúak. Van közöttük egy csomó vallásos szöveg (mítoszok, eposzok, himnuszok, aforizmák, kultikus szerzõdések, nyugták, jogi döntések, megállapodások, históriai tudósítások, levelek stb.). A legtöbb azonban gazdasági vonatkozású.

A németek Fara romterületén kutattak 1902/03-ban, (a régi Surippak), a University of Chicago pedig 1902-04 között Bismajaban (a régi Adab). Nagyon õsi emlékek kerültek innen elõ. 1911-bee a franciák kezdtek ásatni Kisben, Kishez közel pedig Jemdet Naor területérõl egy csomó árkáikus szumir feliratot hozott felszínre az ásó. A kisi ásatásokat 1922-30 között angol-amerikaiak folytatták. Ur város területén 1918-1933, a British Múzeum és az Ashmolelean Múzeum folytatott feltáró munkálatokat. Eredmény: az úri királytemetõ feltárása. 1928-1938, a németek ásattak Erech (Uruk) romjai alatt és felszínre hoztak jó csomó legrégibb árkáikus írású feliratot.

A szumir feliratok 95%-a gazdasági vonatkozású, és csak I%-a irodalmi szöveg. Ez utóbbiak száma kb. 3000 db. Nagyobb részük a nippuri ásatásokból származik. A filadelfiai University Múzeumban 1100 db. van elhelyezve, Konstantinápolyban 900 db. Az összes többi nemzeti és egyetemi múzeum csak 1000 db-bal rendelkezik. A történelmi kor kezdetétõl felkísérnek Kr. e. 1800-1600-ig (3500-1600). A világ legkorábbi idõbõl fennmaradt irodalma!

A sumir nyelv felfedezése és irodalma.

Egy, a sémi babilónitól elütõ nyelv jelenlétére, a bilingvis anyag alapján már a 19. sz. közegén rámutattak a szakemberek. E rámutatást 1874-tõl fogva követte a több, mint 4 évtizedes vitat. Halévy-vel az élen, aki vitássá tette a jelzett idõ alatt a szumir nyelv jellegét és e nézete mellett akkor is kitartott, mikor a lagasi ásatásokból csak szumir feliratok kerültek elõ. Halévy fellépése és komoly érvekkel való hadakozása nagy zavart idézett elõ tudós berkekben és annak az ural-altáji rokonság irányába való vitatását szakkörökben egyszersmindenkorra befagyasztotta. De mégis járt egy nagy pozitív eredménnyel: a szumir nyelv teljes rekonstrukciójával. Ma már kitûnõ grammatikák és lexikonok állnak rendelkezésünkre, hogy a tájékoztatást megkönnyítsék.

A szumir mitológiai-kutatás jelen állása

Egyáltalában nem megnyugtató és távolról sem kielégítõ. Holott a nippuri ásatások több mint 2000 db. irodalmi Táblája [Filadelfia és Konstantinápoly) - kõztük egy csomó mitikus szöveggel lehetõvé tehette volna akár a legjobb feldolgozások megjelenését is. És mégis pl, az ERE 13 kõtelében, vagy a Moore-féle 12 kötetes The Mythology of all races alig találunk valamit, önálló címszavak alatt éppen semmit. A feldolgozások csak az asszír-babilóniai vallások fejlõdésének a rajzával foglalkoznak. Egyedüli kivétel S. N. Kramer, aki mint a pennsylvaniai egyetemi múzeum kurátora tervbe vette a nippuri irodalmi szövegekbõl egy 7 kötetes sorozat megjelentetését, melybõl az I. Vol. Sumerian Mithology cím alatt 1944-ben már meg is jelent, felette értékes tartalommal.

Kramer keresi az okát ex óvatos tartózkodásnak, és az okot két nehézségben találja meg, nevezetesen nyelvi és a szövegek áthagyományozott töredékes jellegében. Ez utóbbi évrõl évre csökken, de az elõbbi annak ellenére fennáll. Hogy az asszir- babilóniai tudós papi írnokok számtalan segédeszközt hagytak ránk, a szumir nyelv megtanulásához oktatási célokra általuk készített Szillábérokban és lexikográfiai szójegyzékekben. Ezek sokszor félrevezetnek inkább mint nyomra. Gyakran látszik, hogy az írnok nem ért a szumirhoz. De, hogy is érthetne, mikor a szumir nyelv sem nem sémita, sem nem indogermán nyelv, hanem minden valószínûség szerint az ural-altáji nyelvcsalád tartozéka. Kramer úgy nyilatkozik róla: "It belongs to the so called agglutinative tape of languages exemplified by Türkit, Hungarian and Finnsh". De folytatólag hozzáteszi: E nyelvek közül egyik sem mutat közelebbi rokonságot a szumirral, úgyhogy ez utóbbi továbbra is izolált marad a nyelvek tömkelegében.

A sémi papi írnokok úgy segítettek e zavaron, hogy az ural-altáji nyelvsajátosságokat lassanként sémi-babiloni konstrukciókkal váltják föl, az antik világ pedig az asszírok és babilóniaiak politikai és kultúrpolitikai hasonlíthatatlan érvényesülése következtében teljesen elfelejtette a szumir népet, holott minden irányú mûvelõdésének elsõ kifejlesztõje és elsõ zászlóvivõje volt. A szumir népre is áll az igazság: "Sic transit gloria mundi. " Ha a Gen, 10, 19. v. -ben fennmaradt, különben ismeretlen eredetûnek kikiáltott Sinnear helynév és az újkori ásatások tömeges leleteibõl életre keltett szumir nyelv ne figyelmeztetett volna rá, talán a világ emlékezetébõl örökre kitörlõdött volna e szó: szumir.

A szumir irodalmi szövegeknek még van egy jellemzõ sajátosságuk, az nevezetesen, hogy úgy maradtak, amint eredetileg feljegyezték õket. Minden más irodalmon, kivált ha hosszú idõi folyamatról van szó, meglátszik a redaktor, vagy redaktorok keze nyoma, még a szent irodalmon is (v. ö. az ÓSZ-t, vagy az úsz. -i evangéliumok két fõforrása elméletét), az Iliász és Odisszeja is mutatja az egybeszerkesztés nyomait, de a szumir irodalom úgy maradt, amint egyszer feljegyezték. Ezért van 4000 éves szumir irodalmi szövegünk is. Ez természetesen nem zárja ki a hosszú fejlõdés elõzõ folyamatát, vagy a teológiai érdek által sugalmazott fejlõdés utófolyamatát, de így legalább nyomon tudjuk kísérni a fejlõdés egyes fõbb fázisait.

A szumír irodalmi termékek rövid átnézete

Nem akarunk itt még vázlatos áttekintést sem adni a szumir irodalmi termelésrõl, amennyiben szükségünk lesz a tartalmi ismertetésre, azt az Egyezõ Világkép c. fõ paragrafusban fogjuk adni, arra sem vállalkozhatunk, hogy a szumir irodalom fontosabb publikációit soroljuk fel, minderre az irodalomtörténészek hivatottak, amit itt nyújthatunk, az az irodalmi mûfajok rövid ránézete és annak az átütõ hatásnak a rövid ecsetelése lesz, amit a szumir irodalom az egész antik világra gyakorolt.

1) Varázsirodalom. E típust általában nem számítják irodalmi mûfajnak, de mégis az, ha a késõbbi rítusban szabályozott jellegére gondolunk. Minden esetre a sámánceremóniának lényegi része, még akkor is, ha kezdetben az élõ szájhagyomány táplálta és terjesztette. Az elsõ varázsigék rövidek, önállóak, és fenyegetõ hangúak lehettek, késõbb a népközösségbõl történt kiszakadás után sorozatokká egyesíttettek, de minket a külön fejlõdés e szakasza már nem érdekel.

2) A himnuszok, bûnbánati zsoltárok és sirató versek. A himnuszok vagy a panteon isteneihez vannak intézve, vagy királyhimnuszok. Ez utóbbiak az uri 3. dinasztia idejébõl, tehát a szumir önállóság halódása korából (2000 körül) származnak és az istenek himnuszait veszik alapul. Ömlengõ karakterûek. A bûnbánati zsoltárok közül a legszebb és legmeghatóbb a nippuri Tabi-UtuI-Enlil panaszdala, amely ugyan asszír-babiloni fogalmazású, de kétségtelenül szumir hangulat megszólaltatója. E mûfaj a politeizmustól eltekintve bátran odaállítható az ósz. -i babiloni zsoltárok mellé, amelyeket nagyon befolyásol is. A sirató versek, vagy lamentációk egy-egy híres város, mint Ur, Nippur elpusztítását, feldúlását siratják, afölött keseregnek, éppen mint Jeremiás Siralmai Judea bukása felett és emezek õsmintáinak is tekinthetõk. A sémiták által birodalmi központul választott Akkadnak is van sirató éneke szumir nyelven a Naram-Sin korából, melyben megható fájdalmát zengi el az ismeretlen szerzõ az egykor híres város gyászos sorsa fölött. Ám a legmeghatóbb mégis az, amelyben az egész Szumir pusztulás~ fölött kesereg.

3) Eposzok-mítoszok, legendák, mesék. A mítoszok egyben epikus formájúak, tehát eposzok is. De epikus elbeszélésnek a mezébe öltözhetnek legendák és mesék is. Ez utóbbiak hõsei Emmerkar, LugaIbanda és kiváltképpen a szumirok nemzeti hõse Gilgames. E héroszok a 4. évezred vége felé, vagy legkésõbb a 3. évezred elején élhettek, tehát éppen 5000 évesek. Legnépszerûbb és a legterjedelmesebb közöttük a 18 táblára írt Gilgames-eposz, de hogy a hõsnek van-e valami köze a napjáráshoz, bizonytalan. Új kiadásai magyarázatos jegyzetekkel.

A mitikus elbeszélések jóval õsibb képet tükröznek, mint a késõbbi fogalmazású asszír--babiloni nyelven írt mítoszok. A szumir szövegekben még Enlil a világteremtõ, Enki és Ninmagh az ember teremtõi, az életadó istenek. Kur itt még az ósz. -i Leviatham- Tehom (Namma-Tiamat) szerepében tetszeleg, tehát víziszörny, akit le kell gyõzni, meg kell semmisíteni. Itt még személy, az alvilág Kurnuges nevében már helynév elsõ alkotórészévé válik. Érezzük a teremtés forró, izzó levegõjét, olvasunk isten-nemzésekrõl, istenszületésekrõl, az istenvilágnak az égistentõl való feltétlen függésérõl, Inahna-Istar összekoccanásáról atyjával Enkivel. Akárcsak az emberek, az istenek is hódolni járnak gazdag ajándékokkal fölszerelve, Enlilhez a szomszédos Nippurba. Van istene a gabonának, a baromnak, az éles kapa és az eke feltalálói istenek -a sors meghatározása pedig állandó isteni tevékenység.

Néhány mese is ismerõs e korból, ilyenek pl.: A madár és a hal, A fa és a fej, Az éles kapa és eke, Az ezüst és a bronz stb.

4) A gazdasági vonatkozású emlékek csoportjából kiválik kb. 600 darab, melyek építési és fogadalmi feliratok. Fontosságuk abban áll, hogy Szumir politikai történetének az anyagát adják. Legjobb kiadásuk a VAB, I. Bd. 1907.

5) A szumirok vallási életében igen nagy szerepet játszanak az ominaszövegek. Az elõjelek lehetnek mesterségesen elõidézettek, vagy természetesek. A mindenség kettõs tagoltságának megfelelõen lehetnek égi, vagy földi ominák. Céljuk az isteni akarat megtudakolása, amelyhez az embernek igazodnia kell. Azért foglalkoznak magyarázatukkal hivatásos paprendek, Az égi ominák: a nap-, hold-, csillagok-, vihar-, felhõre vonatkoznak; a földi ominák: a) a születés jelenségeibõl-, b) az állatok mozdulataiból, hangjából, számából, erejébõl, színébõl, c) a serlegbe öntött víz és olaj egymáshoz viszonyított helyzetébõl-, d) az áldozati állat májából vett és magyarázott elõjelek, végül e) a halott-jósoltatás esetei.

Nem szenved kétséget, hogy mindezen jóslási módokat a szumirok találták ki és gyakorolták elõször, noha a történelmi kor elejérõl nem maradtak fenn irodalmi bizonyságaink, mert az általános sémita jövendõmondás más eszközökkel végezte ezt és más módokat vett igénybe. Egyedül Babilon és Asszíria sémi lakossága tanulta el e módot a szumiroktól, ahol pedig még ilyen jelenség észlelhetõ az ókori Kelet életében, az mind asszír-babiloni közvetett szumir hatás az emberi mûvelõdés történetében.

6) Példabeszédek, aforizmák, apoftegmák, közmondások is találhatók a szumir irodalom termékei között. Az ókori Kelet azonos mûfajú és tárgyú irodalmi termelésének itt van a végsõ gyökere. Bobula Ida debreceni egyetemi m. tanár szívességébõl hozzájutottam 1954-ben egy Edm. I- Gordonnak, az University Múzeum (University of Pennsylvania) õrének, egy orientalista kongresszuson tartott elõadási szövegéhez, amely éppen 26 bölcs mondást, közmondást, aforizmát tartalmaz szumir nyelven és angol nyelvû fordításában, a nippuri ásatások eredményeibõl.

A szumir kultúra döntõ hatása az antik világ mûvelõdésére

E hatás azért volt ily nagy, mély és egyetemes, mert közvetlen és közvetett hatásnak bizonyult. Nincs még eldöntve a kérdés, ha vajon az egyiptomi kultúrára érvényesült-e szumir befolyásolás, idõileg és tartalmilag éppenséggel nem zárhatjuk ki e lehetõséget - de az már el van döntve, hogy az asszír-babiloni kultúrának a szumir mûvelõdés képezi az alapját. Szumir találmány az írás, az anyagi kultúra minden mûfajával és tartalmi meghatározottságával együtt és mindez fundamentuma lesz az asszír-babiloni kultúrának. Csak néhány kiragadott nyelvi példával szemléltessük e kultúrhatás nagy és átütõ voltát. Ilyenek: a) a szumir ékírás szótagértékei, amelyekrõl határozottan megállapítható, hogy szumir- szavak megrövidítései, b) az ékírás ideogrammjainak jelentõs része. amelyekrõl szintén fölismerhetõ, hogy szumir szavak, c) az írásra vonatkozó terminológia: a dub-a. -b. tuppu-írástábla, narua.

b. naru- kõre való rovás, kõtábla, tubsar a tupsaru- írnok, musar- névírás-a. b. mu-sar-ru- okmány, írott emlék.

d) A vallásos élet mûszavai: majdnem az összes istennevek: a An, Enlil, Enki, Ea, Zuen (Sin), Dumuzi (Tammuz, Hergal, Namtar, Eveskigal, Bilgi (Gibin, Igigi, Anunnaki, a szellemnevek közül: imohul-orkán, széldémon, Gedim (a. b.) Tetimmu)-halotti szellem, démon, udug (a. b. utukk) - ua., usumgal (a. b. usumgallu) -démonnév. e) a köv. hõsök nevei: Era, Ergal, Usum, Gilgames, Enkidu. f) A kultusz mûszavai: sagga, sangu (a. b. sangu) -pap, fõpap, a-guba (a. b. egubbu) - tiszta, szentelt víz, bara-Istenszoba, baramachszentély, (a. b. paramanhu-ua.), zagmuk (a.) -évkezdet, újév.

g) Profán mûszavak: Eura-non (a. -b. Purattu, héber Pörát) az Eufrates szumir neve, Idigna Id-folyó, gin-jön, megy, tehát szószerint örökké folyó folyóvíz (a. -b. Idiklatl héb. Hiddekel-a Tigris szumir elnevezése), e-gal (a. -b. ekallu) -palota, néha templom is, GUZU (a. -b. kussu) -trón, dimgal (a. -b. dimgallu) -építész, zadim- (a. -b. zadimmu) -ékszerész, malaoh (a. -b. malahu) -hajó, szószerinti a hajót mozgató, igi-gal (a. b. egigallj-bölcs tkpn- nagy szemû.

Az elámi kultúra szintén közvetlen részese volt a szumir kultúrhatásnak, bár itt a tisztánlátást akadályozza a protoelámita írott emlékek eddigi megfejthetetlensége. Az antik világ többi népe a szumir hatásban asszir-babiloni közvetítésbõl részesedett, mert közülük egy sem tekinthetõ egyidõsnek amazzal. De, hogy e hatás általános és mély volt, igazolja az ÓSZ, néhány õstörténeti adata is, melyeket a következõkben közlünk: Singár (Délbabilónia) neve (Gen. 10, 10. v.) nem más, mint az asszír-babiloni sumeru elnevezés, ósz. -i átvétele és átírása. A paradicsomkert Eden neve is szumir és annyit jelent, mint (átvétele) e- din-élet háza, vagy élet vize. A szumir zu-ah (a. -b. apsu elõfordul nemcsak a Gen. 1-ben, hanem visszatér a görög abüsszes formában is) -feneketlen méIység - tehát nyilvánvalóan az Óceán, aminthogy az ÓSz-ben is az áfszé hááreo a földet körülvevõ világ-óceánra vonatkozik. Az ósz-i ítélet (elégetés) helyének tefet elnevezése is a szumir tab-fúj, fújtat, eléget gyökre megy vissza.

De, hogy az asszírok és babiloniak nemcsak az írást és néhány fogalmat vettek át a szumiroktól, hanem azok egész mûvelõdését is, bizonyítja, hogy az irodalmi mûfajok is azonosak az egész ókori Keleten. Sõt a tartalom is nagy egészében egyezik. Ez is szumir hatás. Szumir földrõl ugyanis elõkerültek olyan töredékek, amelyek igazolják, hogy a szumir mûveltség és irodalmi termelés minden mást - az egyiptomit is beleértve - megelõz. Itt legyen elég néhány töredékre rámutatni. Ilyenek pl. a világ és emberteremtési töredékek, In-anna alászállása az alvilágba, Enki harca Ereskigal elrablásáért Korral, az özönvíz nippuri töredéke, Gilgames, Enkidu és az al világ, a Tell-el Amarma gyûjteményben megtalálták az Adapa mítosz és a Nergal és Eres, kigal c. mítosz fontos töredékeit. A Gilgames eposz részletei asszír-babiloni nyelven írva elõkerültek a bogházkõi archivumból is. Az is megállapítást nyert, hogy a sémi-babiloni himnuszok és bûnbánati zsoltárok szumir mintákat tartanak szem elõtt, ill. szumir gyökérbõl hajtanak ki, a szumir családi törvények pedig be vannak dolgozva a világhírû Hammurabi kódexbe. Nincs a szumir irodalomnak egyetlen egy mûfaja sem, amely ne éreztetné hatását közeli és távoli népekre egyaránt, az õstörténeti mítoszok pedig alapjaivá lesznek az ÓSZ-tõl elkezdve a mûvelt népek mitológiáinak.

A Tudományos irodalomban hasonló a helyzet. Az elsõ Tudományok a szumirok szellemi termelésének az eredményei, õk a csillagászat úttörõi, ismerik a hatványozást és a gyökvonást, a geometria az õ mûvük, õk a kalendárium feltalálói és tökéletesítõi, az orvostudomány is az õ kezdeményezésükre és tapasztalati megfigyeléseikre viszi vissza kezdetét. A historiográfia az õ fogadalmi és építészeti felirataikból nõ ki, az építészet pedig az ikur-tornyok és az egal -csatornák és az agyagból készített égetett téglák használata által vetíti fényét elõre, mind a mai napig. A nagyvárosi életnek a szumirok voltak a kezdeményezõi és megalapítói. Holott meg van állapítva, hogy a hegyvidéki és a sztyeppe jellegû õshaza után nem tett jót nekik Sinear párás, nedves klímája. Bizonyos fokú antropológiai visszafejlõdés lett úrrá ez ural-altáji fajtán és ez okozta gyors bukásukat is. A pénz bevezetése megmért, vagy kimért ércrudak alakjában szintén a szumirok mûve. De különösen az a 60-as számrendszer feltalálása, amelyen az egész antik világ súly és mértékrendszere nyugszik.

Azonos helyzetet igazol a szumirok által feltalált és a sémi-babiloniaiak részérõl tökéletesített ékírás alkalmazása az antik népek körében. E téren azonban a szumir találékonyságnak osztoznia kell a dicsõségben az egyiptomi írásrendszerrel. A szumir írás eredetileg tiszta képírás volt, majd szó- és szótagírássá alakult át és ily minõségben maradt meg, mindvégig. Soha betûírássá nem fejlõdött. Az egyiptomi írás ellenben szó, szótag és betûírás is volt mindjárt kezdettõl fogva. E két írásrendszer versenyzik egymással a hegemóniáért. A 15. -14. sz. -ban még a szumir-asszír-babiloni van túlsúlyban, de már a 16. sz. -i sinai, és a 19. sz. -dal kezdõdõ Ras Shamra fel iratok írásrendszere tiszta mássalhangzó írás, az egyiptomi írás elõretörését mutatja. A Ras Shamre külsõleg ékírás. A föníciai írás szintén mássalhangzó írás, de a görögök átvevén, 1000-800 körül, a magánhangzók számára is találtak ki külön jegyeket, és ezzel megvetették a jelenleg is dívó írás végérvényes alapját, amely többé semmi javításra nem szorul és minden célra elégnek bizonyul. A betûk külsõ alakja országok és népek szerint változhatik ugyan, de a szerkezet, a mással- és magánhangzók, teljes, betûjelek által történõ körülírása meghatározása, el nem maradhat, meg nem változhatik. Hogy a szumir hatás itt milyen mély és átfogó, az is bizonyítja, hogy az õsperzsa dipi (írásemlék, tábla) éppúgy a szumir dub-ra megy vissza, mint az asszír-babiloni tuppu.

Az ércek megmûvelése tekintetében is új korszakot nyit meg a szumirok megjelenése Elõázsiában. Minden okunk megvan feltételezni, hogy az ércek megmûvelésére is a szumirok tanították meg az emberiséget. E tényt a szumir terminológia minden másnál ékesebben bizonyítja. Itt van pl. az érc szumir neve urudu- réz, érc - alapja nemcsak a magyar ércnek, réznek, a finn rauta (ua) szónak, hanem az indogermán rodus, rautus szavaknak is. Tehát a fém, fogalmak nem indogermán jövevényszók, hanem õsrokonsági bizonyságok, és az indogermán nyelvekben a szumirból való kölcsönzések. Szum.: anna, nagga, nigga món. -álom, (a. -b. amaku-ua.), vog, anech és VOg. aln-ezüst, magy, ón, ólom; oser. Wulno-ón, ólom, szum. guskin (Sb. 112.) -arany, finn: vaski, vask-réz, sárgaréz, lpp-: viask, vieske-réz, magy.: vas mordv. uske, visk-drót, vog. albesz-ón, ólom. Szum.: kubabbar-ezüst, tkpn. Ku- bar reduplikálva: ku-fényes, bar-fehér, tehát: fehéren fénylõ, azaz ezüst; tör. gõmüs-gömmüs-ua., a müs jelzõ, szumir módra hátul helyezve, ezüst.

Ennyit a szumir kultúra döntõ, átütõ fontosságáról.

A SZUMIR MÛVELÕDÉS ÉS VALLÁS ÚJKELETÛ FONTOS PUBLlKÁCIÓI    Tartalomhoz

Elõre bocsájtom, sem teljességre, sem minden fontosabb, újabb keletû kiadvány felsorolására nem törekszünk. Egyedüli célunk. megkönnyíteni azok munkáját. akik jelen tanulmány eredményeit ural-altáji részrõl követni és ellenõrizni akarják. Szumirológusok bátran mellõzhetik e részletet.

a) Elõször a bilingvis feliratok váltak a tudomány számára ismertekké. Ezeket az I-Vr, 1861-1884- c, és a CT. 1896-tól napjainkig c. ékírásos szövegkiadvány egyes kötetei publikálták. Vagy korai szövegeknek késõi változatai, vagy már mesterséges szumir fogalmazványok. De korántsem haszon nélkül valók.

b) A tellói (Lagas) francia ásatasok eredményei, melyek mind a mai napig folyamatosak, közzé vannak téve az E, de Sarzco- féle DC. (1884-1906. o. I-II. Vol.) I. Vol. az ásatások története, a II- Vol. pedig az archeológikus és az építészeti romok leírása. Az utóbbi kötet L. Heuzey tollából származik. A nagyfontosságú epigrafikus anyagot Fro. Thureau~Dangi publikálta 1905-ben franciául, majd németül is a VABJ. Ed- 907-ben.

c) A nippuri gazdag eredményû ásatások kincseit 5 kiadvány sorozat közli. u. m. H. P. Hilprecht szerkesztésében megindított The Babylonian Exidiition of the University of Pennsylvania, A, és D, series 1893-tól, és a Publications of the Babylonian Section of the University of Pennsylvania. 1911 tõl.

d) A drehemi táblákat (valószínûleg a nippuri vásártér romjai) megfejtette Thure au- Dangin (RA. Vol- VII-ben, 180 kkl-, és SL. Langdon Tablets from the archíves of Drehem, 1911).

e) Az õsi Ur (El Obed) területérõl kiásott szumir feliratokat közzétette St. Langdon Oxford Editions of Cuneiform Inscriptions I-VIII. Vol. 1925-30, az uri királytemetõt pedig leírta a C. L. Wolley szerkesztésében megjelent Ur Excavations, Vol. II- ben. The Royal Cemetery 19-39, ca. C. J. Gadd and Sir Arth. Keit.

f) A németek ásatásaiból Uruk-Warka romjai alól kikerült szumir emlékeket feldolgozta E. Heinrch és M. lhlzheimer: Ausgrabungen d. Deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk- Warka, 1-2, Bd. 1936.

g) A több helyrõl ismertté vált festett mûvészi kerámia fontossága majdnem vetekszik a feliratos anyaggal, mert úgy látszik kapcsolatok állanak fenn az uri, kísi, farai, Susa lI. Assur város helyén, Észak-Perzsiában Astrabad környikén, a turkesztáni. Anauban feltárt keramikus tárgyak között és vannak, akik ezt a sumir mûvelõdés megnyilatkozásának tartják. És benne a szumir õshaza egyik fõbizonyítékát látják.

H. Frankfort ezt azonban tagadja. V. ö. pl.. Archeology and the Sumerian Problem (Chicago, 1932) címû mûvében. (Majd Torma Zsófia erdélyi gyûjteményei - Kiadó)

A SZUMIR VALLÁS LEGÚJABB FELDOLGOZÁSAI    Tartalomhoz

1) A. Deimel: Pantheon Babylonium. Róma. 1914. Az összes szumir istenek nomenklaturáját tartalmazza.
2.) A listát részben kiegészíti, részben helyesbíti Ch. F. Jean két mûve: u. m. La religion sumerienne d' apres les documents sumeriens anterieurs á la dynastie d' Isin (1931), és En marge du Pantheon Babylonicum (Annalecta Orientalia, 1935, évf. Róma).
3) S. N. Kramer: Sumerian Mythology (Philadelphia. I944) címû mûve, 9 db. szumir mitikus, részben saját maga alá rekonstruált, szöveget közöl, bõ tárgyi magyarázatokkal.
4) E. Hhorme: Les religions de Babylonie et d'Assyrie (1945), tárgyalja a szumir vallás kérdéseit is, és kiváltképpen a mítosz-kérdés szumir eredetére mutat rá erõteljesen és határozottan. A kozmogonikus mítoszok angol és francia új kiadásai, valamint a Gilgames eposz új feldolgozása 1938-42 között megjelentek és minden tárgyi követelményt kielégítettek.
5) G. Conteneau: La magic chez les Assyriens et les Babyloniens (1947) cím alatt áttekintést ad a babiloni mágiákról, bõ szemelvények kíséretében. Két másik mûben hasonló módon ismerteti az elõjeleket és az orvosi szövegeket (1947, 1938).
6) M. David: Les dieux et le dentin en Babyionie. Avant-propos de E. Brozny (1949, Collection Couchoud, 29. Vol.), tömör összefoglalás, a képzet szumir eredetére nézve alig nyújt valamit.

AZ URAL-ALTÁJI NYELVCSALÁDHOZ TARTOZÓ NÉPEK VALLÁSI FORRÁSANYAGA     Tartalomhoz

Útleírók tudósításai az altáji ág vallási hiedelmeirõl

G., Plano di Carpine, akit IV. Ince pápa küldött a mongolokhoz. Így jutott el 1246/47-ben a mongol khán udvarába. Ott értékes megfigyeléseket jegyzett fel tapasztalatairól. Könnyen hozzáférhetõ.

G. Rubruquis, akit IX. Lajos francia király küldött el Beni Khatai nagy-khánhoz. Mûve szintén hozzáférhetõ. 1253-55 kõzõtt tartózkodott keleten.

Marco Polo 1271-1292-ig lakott Mongóliában. De regionibus orientalious címû útleírása telve a mongol vallásra vonatkozó becses megfigyelésekkel, több európai nyelvre is lefordíttatott.

A kínai, mongol és mohamedán forrásanyagot feldolgozta mongol krónikájában Csanang Csetsen, melyet német nyelvre ültetett át I. J. Schmidt: Geschichte der Ost Mongolen und ihres Fürstnhauses (1829) cím alatt.

A 14. sz. folyamán Mathias de Miekov krakkói orvos és kanonok járta be európai és ázsiai Oroszország különbözõ vidékeit és írta le észleleteit Tractatus de duabus Sarmatiis címen, mely nyomtatásban is megjelent 1518-ban.

M. Witsen holland követ beutazta észak- és kelet-tatár földet és közzé is tette útleírását Noord en Oost Tatarye (Amsterdam, 1672) címen. Jelentõs új megfigyelésekkel gazdagította az altáji népek vallási életére vonatkozó ismereteinket.

Ph. J. von Strahlenberg fogoly svéd kapitány Észak-Európa és Ázsia vidékein tartózkodván írt és kiadott egy könyvet, Das Nord und östliche Teil von Europa und Asia in soweit solches das ganze Russische Reich mit Síberien und der grossen Tartarey in sich begreifet (Stockholm, 1730) címen, telve igen értékes feljegyzésekkel. Orosz forrásból egészíti ki saját észleleteit.

Sok becses adat olvasható G. Frd. Müller Sammlung Russischer Geschichte (St. Petersburg, 1732-64) címû, megjelent kötetben is, mely szintén utazás gyümölcse.

J. G. Gmelin 1709-15 között beutazván Szibériát, útjáról négy kötetes útleírásban számol be 1751-52 között megjelent munkájában.

P. S. Pallas Sammlungen historischer Nachrichten über die mongolischen Võlkerschaften (I. T. 1779) címû mû közli a szerzõ-tudós megfigyeléseit.

J. C. Georgi 1773-74. évben Szibériában, Beschreibung aller Na-Nationen des russischen Reiches, etc. címen életmódjukról, lakásaikról, vallási szokásaikról tesz közzé értékes adalékokat.

Híres utazó és kiváló etnografus volt M. A. Cattrin, kinek 1845-49. évi szibériai útjáról számol be a Nordische Reisen und Forschungen, I-V. (Hd. Petrograd, 1853-62) c, munkájában, telve pótolhatatlan néprajzi adatokkal.

Tudós hazánkfia Vámbéry Á- 1863 körüli években tanulmányozta a keleti törökség etnográfikus sajátosságait és megfigyeléseirõl több munkájában számolt be.

W. Radloff híres turkológus és etnografus, többször beutazván a török-lakta vidékeket, összegyûjtötte nyelvi sajátosságaikat, népköltészeti emlékeiket, vallási szokásaikat és mindezeket közzétette: Aus Sibirian, i-lI (T. 1884., 2. Aufl. 1893.) dinû mûvében.

AZ ALTÁJI NÉPEK FOLKLORISZTIKUS GYÛJTEMÉNYEI     Tartalomhoz

W. Radloff Proben der Volksliteratur der türkischen Stümme Südsíbiriens, 3 Bde, Petrograd, 1866-1870.

A.. Schiefner: Die Heldensagen der minusinskischen Tataren, Petrograd, 1859.
A. Th. v. Hiddendorff: Reise in den Hussersten Norden und Osten Sibiriens. 1-Bden, Petrograd, 1851 - 1875.

M. A. Castrén; Nordische Reisen und Forschungen, I-V. Bd... herausgegeben v. A. Sohiefner.

Mészáros Gy.: Csuvasz népköltési gyûjtemény, I-II. k., 1909-1912, a TTA kiadása.

Ch. de Narlez: La religion nationale des Tartars orientaux mandsu et mongol, Páris, 1837. A kínai trónra került mandzsu dinasztiák által szerkesztett mandzsu szertartásos könyv francia fordítása. Kisegítõ forrásmû a kínai folklorhoz.

P. H. Doré: Lecherches sur les superstitions en Chine, 14 Vol., Shanghai, 1911-1919, és J. J. M. Groot: Religious System of China, 6 Vol., Leyden, 1892-1910. Ez ma a legkimerítõbb és legnagyobb vonalú feldolgozása a kínai vallási rendszereknek.

Általános folklore-enciklopédia, amely alfabetikus sorrendben tartalmazza a folklore egész anyagát: The Standard Dictionary of Folklore, Mythology and Legend. Editor Maria Leach, New York, I-II. Vol. 1949- 1950. 4-rét, 1195 1. Megtalálható benne az egész ural-altáji mitológia, a babiloni szumir is, de sajnos õsmagyar mitikus képzetekre még célzást sem találtam sehol, holott az ural-altáji címszavakat általunk is jól ismert kitûnõ szakemberek írták. Ennyire elhanyatlott az õsmagyar mitológia ismeretének az ügye még a tájékozott szakkörök elõtt is.

ÚTLEÍRÓK TUDÓSÍTÁSAI AZ URALI /FINN-UGOR/ ÁG ÕSVALLÁSI HIEDELMEIRÕL     Tartalomhoz

A finn népek idõszámításunk kezdetekor már a délorosz síkságon éltek, s felvonulóban vannak késõbbi új hazájuk felé. Érthetõ tehát, ha sorsuk és életmódjuk nem vonzotta annyira a világkörüli utazókat, mint az Ázsiában megrekedt, vagy oda újból visszatért rokonaik. A finn népek többé már nem élnek a legendák bûvkörében, hanem európai ember számára elérhetõk,

Mivel minket magyarokat is elsõsorban legközelebbi rokonaink, az ugor közösség népei érdekelnek, minden veszteség nélkül szorítkozunk egyelõre a róluk szóló tudósítások ismertetésére. Ahol másokról is lesz szó, ott a jegyzet-rovatban úgyis megnevezzük. Meg kell még jegyeznünk, hogy az altáji ágnál említett útleírók tudósításaiban itt-ott szó esik az ugor népközösség ázsiai tagjairól, a vogulokról és osztjákokról is, de vannak olyan utazók is, akik egész különlegesen írják le a népek vallási képzeteit, szokásait, életkörülményeit. Ezek a következõk:

S. Herberstein: Rerum Moscovitarum commentarii. 15. mûben, ahol a vogul-híres Arany-asszony (oroszul Zlota baba) elnevezésû b. képrõl emlékezik meg.

Az olasz származású A. Gusgnino Sarmatine Europeae discriptio, 1578, az Aranyasszony bálványkép tiszteletén kívül több olyan érdekes vallási képzetet említ föl, amelyek nála fordulnak elõ legelõször.

A 18. század elején már elvitték keresztyén hittérítõk a keresztyénséget az obi-ugorok közé is, és megindult e két nép tûzzel-vassal való erõszakos áttérítése is. Nem sok köszönet volt benne. Ekkor írta G. Novitzkij híres mûvét a vogul-osztjákokról, amely azóta is gyakran hivatkozott valóságos forrásmû. Bár kéziratos mûvét többen használták, az nyomtatásban mégis csak másfél száz év múlva jelent meg.

J. D. Müller Tobolszkba számûzött svéd kapitánynak mûve: Leben und Gewohnheiten der Ostjaken (Berlin, 1720), címû mûve lényegében a Novitzkij megfigyelései eredményein nyugszik.

P. S. Pallas Reise durch verschiedene Provinzen des russischen Reiches (St. Petersburg, 1773-75, I- III. Bd.) c. mûve, a felsõ turáni vogulok és ob-vidéki osztjákok szent helyeit, bálványképeit, kultuszát, halotti szokásait, medvetiszteletét ismerteti behatóan, színesen.

A 19. század e téren is döntõ változásokat hozott. A közlekedési viszonyok javulása és meggyorsulása biztonságosabb és gyorsabb utazásokat tett lehetõvé, mint amilyenek a régiek voltak. Létrejönnek a különleges célú gyûjtõ utak, amikor is a kellõ elõképzettségû gyûjtõk 1-1 néphez látogatnak el, s az illetõ nép szokásait, helyi kultuszát, hagyományait, népköltészeti emlékeit ott hosszabb-rövidebb ideig tartózkodván, a helyszínen feljegyzik. A 19. és a 20. század eddig eltelt elsõ fele teli van az emberi mûvelõdés történetére nézve a legkellemesebb és legfontosabb meglepetésekkel, melyek addig jelentéktelennek látszó népeket, az ún. elhanyagolhatókat, vagy éppen elfeledteket újra beállították a közérdeklõdés homlokterébe, az ural-altáji népek újból felfedeztettek, vagy ahogy mondani szokás, újból divatba jöttek. Eltekintve a szumirral való esetleges kapcsolat kérdésérõl, pl. a vogul-osztják népköltészeti emlékekbõl jókora adag primitív kultúra tárult föl az olvasók elõtt, mégpedig a prehistorikus korból. Ez lehetõvé tette a modern primitív népekkel való egybevetést és annak a végsõ meggyõzõdésnek a kialakulását, hogy ez utóbbiak több évezred óta szellemileg szinte mozdulatlanok, egyhelyben topognak, circulus viciozust járnak és így a modern primitívekre épített vallástörténeti következtetések szilárdan megállják helyeket.

Bõven rászolgáltak ez utazók, gyûjtõk, tudósok, hogy neveiket ez Õsmagyar. Mitológia is megörökítse, mert valóban az emberi mûvelõdés nagy jótevõi közé tartoznak, kik a tudomány érdekében vállaltak kényelmetlenségeket, nélkülözéseket, hideg klímát, bûzös, szellõzetlen jurtában való hálást, gyaloglást., idegen életmódot, táplálkozást stb. Közülük néhányan a sok nélkülözésben meggyengülve, rövidesen be is fejezték életüket, tehát a tudomány igaz mártírjaivá dicsõültek. Ilyen volt: M. A. Castrén., Reguly Antal, Pápay József és K. F. Karjalainen.

Castrén 1847-ben járt a vogul-osztják és szamojéd területen, de míg szamojéd gyûjtését siker koronázta, a vogul-osztják úttól a várt siker elmaradt.

Az eredményes gyûjtés érdeme és dicsõsége a nagy magyar utazót Reguly Antalt illeti meg, aki Castrénnal egyidõben utazott a vogul-osztják területre és ott, idegen által soha be nem járt vidékekig behatolt és rendkívül gazdag népköltési anyagot gyûjtött össze és jegyzett fel. De, sajnos, nem adatott meg neki gyûjtése eredményeit megfelelõ feldolgozásban közzé is tenni.

N. L. Gondatti orosz etnografus járt vogul és osztják földön, becses megfigyeléseit azonban csak oroszul tette közzé.

A Reguly-féle hagyatékkal a kezében (a vogul rész), 1888-89-ben egy évet töltött az MTA megbízásából vogul földön Munkácsi B., aki a Reguly hagyatékot saját gyûjtése eredményeivel is kiegészítette és a helyszínen szerezte meg megfejtéséhez a szükséges ismereteket.

Pápay J. bekapcsolódván a Gróf Zichy Jenõ szervezte 9. ázsiai expedícióba, 1887-ben osztják földre vette útját és ott a Reguly- féle osztják népköltészeti emlékek feljegyzett részéhez szerezte meg a szükséges elõkészültséget és csatolta hozzá a saját gyûjtése eredményeit is.

S. Batkanov orosz etnográfus 1897-ben fordult meg az irtisz-osztjákok kõzött és igen értékes népköltési anyagot halmozott össze körükbõl.

K. F. Karjalainen éveket töltött osztják földön és rendkívül becses folklorisztikus anyagot bocsátott közre: RJV. címû, 3 kötetes mûvében.

Sok évet töltött vogul-osztják földön A. Kahnisto is, kinek idevonatkozóan igen fontos szövegközlései is vannak.

A FINNUGOR NÉPEK FOLKLORISZTIKUS GYÛJTEMÉNYEI    Tartalomhoz

Sokkal gazdagabb és többirányú, mint az altáji népeké. De ez megmagyarázható abból a nagyobb érdeklõdésbõl, amely e népeket körülveszi. Kíséreljük meg olyan sorrendben felsorolni õket, ahogy primitívségük megszabja. Bár ez nem a felfedezés és a közzététel idõi sorrendjét érvényesíti, de mindenesetre fejlõdéstörténeti szempont. Így következnek egymás után: 1) lapp, 2) szamojéd, 9) obi-ugor, 4) volga-finn, 5) balti-finn. Csak a gyûjteményeket soroljuk fel, de nem a részletpublikációkat.

O. Donner: Lieder der Lappen, 1876- A lapp versek közül az epikai költészet vallási szempontból a legbecsesebb, mert benne õsvallási elemek újulnak fel. A mitikus szövegek a napról, holdról, némely csillagokról és az õsök szellemeirõl szólnak. Az állatmesék közül õsiek a medvekultuszra vonatkozók. E szövegek a vallástörténeti monográfiák írói által mind használtatnak, ezért felsorolásuk itt felesleges.

A szamojédok népköltészeti emlékeit Castrén két mûvében is publikálta, u. m. Vorlesungen über die alten Sprachen nebst samojed. Märchen und tatarischen Heldensagen (1857), prózai szövegek.

U. õ; Wörterverzeichnisse aus d. samojed. Sprachen, hrsg. v. A. Schieffnek, 1856. Verses szövegek.

A Reguly-hagyaték vogul részét megfejtette Munkácsi B. Vogul népköltési gyûjtemény, Budapest, 1892-1921, I-IV k.. 7. füzetben. Saját gyûjtése is benne van- Az 1. kötet a vogulok õsi hitvilága rajzával, az utolsó folklorisztikus tárgy jegyzetekkel és szójegyzékekkel. A MTA kiadása. Versek és prózai szövegek. Tartalmilag Így csoportosíthatók: a) Világteremtési regék és énekek, b) Hõsi énekek. A bennük szereplõ személyek nem történetiek, hanem költöttek, c) Istenidézõ igék, himnikus költemények és imák, d) Medveénekek, különbözõ csoportokba osztva, e) Állaténekek, f). Medveünnepi színjátékok, g) Sorsénekek, h) Vitézi énekek, de nem megistenült hõsökkel, i) Mesék, erõs orosz hatás érzik rajtuk

Külön gyûjteménye az a kötet, amelyet A Kahnisto, M. Limola jelentetett meg Wogulische Volkedichtung. I. Bd. Helsinki, 1951. MS. F. 101. Vol. telve mitikus szövegekkel.

A Reguly- hagyaték osztják részét Pápay J. fejtette meg. Osztják népköltési gyûjtemény (I. k. 1905), cím alatt közzétette Gróf Zichy J.. 3. ázsiai utazása V. köteteként. Két medveéneket teljesen feldolgozott állapotban közrebocsátott, a Debreceni Tisza I. Tudományegyetem mellett mûködõ Tisza I. tudós társaság. Pápay kiváló tanítványának Fazekas J. -nek közremûködésével, 1934-ben. De még mindig tekintélyes anyag várt publikálásra. A MTA megbízásából Zsirai M. budapesti egyetemi tanár vette kezébe a további kötetek gondozásának és közrebocsátásának az ügyes-bajos gondját- Zsirai közre is bocsátott 2 vaskos kötetet: Ostják (chanti) hõsi énekek, cím alatt, a MTA kiadásában, a Reguly könyvtár 1. köret, 1944, II. kötet. 1951. De fájdalom Zsirait is elragadta a halál, mielõtt megbízatásának maradéktalanul eleget tehetett volna. Az I. kötethez írott Elõszóban beszámol róla, hogy milyen állapotban vette át Pápay J. örökségébõl a Reguly-hagyatékot.

Még a Reguly gyûjtés megfejtésének megjelenése elõtt kiadta S. Patkanov a saját gyûjtése eredményét: Die lrtysch-Ostjaken und ihre Volkspoesie (L-II. Bd. St. Petersburg, 1897, 1900), címû mûvét. Csak a lI. kötet közöl szövegeket, az I. a vallás-fejlõdéstörténet rajza, de a II. kötet anyaga változatos és sokoldalú.

A Volgafinnek közül a mordvin népköltés terén az elsõ eredményes gyûjtõ H Paasonen volt, aki Proben der mordvinischen Volksliteratur (JSFOU, IX. Vol. 1891), cím alatt 79 különbözõ nemû és tartalmú népköltési emléket bocsátott közre.

Tartalmilag Paasonen így osztályozta õket: a) az ún. morot balladák és románcok, melyeket a nép munka közben vagy pihenéskor dalol. Tárgya a mindennapi élet, de van közöttük olyan is, mely az õs: pogány vallás reministentiáit szólaltatja meg; b) a 2. csoport, a paravinimat, vagy lakodalmi versek. Ezek is gyakran õsvallási hangulatokat, sõt pogány istenneveket tartalmaznak; c) a laisimat, halott siratók gyûjteménye: d) a puzarat, tavaszi daluk gyûjtõfoglalata, amelyben a régi népkultusz csendül vissza.

H. Paasonen adta ki egy kötetben az újabb keletû varázsverseket is, Erzjanische Zaubersprüche, Opfergebete, Rathsel, Sprichwörter, und Marchen (JSFOU. XII. Vol., 1894) címmel. Az õsi istennevek gyakran elõfordulnak bennük.. Az áldozati imádságok az Esti állatáldozatoknak voltak a felajánló és kísérõ szövegei.

A Mitikus szövegeket W. Mainof publikálta: Les restes de la Mythologie mordvine (JSFOU. 1889. évf, -ban).

A cseremiszek népköltészetének legújabb gyûjteményét Beke Ödön adta ki: A cseremiszek (marik) népköltészete és szokásaik (MTA kiadványa. 1950). Az elsõ világháborúban fogságba került cseremisz hadifoglyoktól eredt nagybecsû gyûjteményrõl van itt szó.

A perai népek közül a votjákok népköltési emlékeit közzétette Munkácsi B., aki az 1885. év nyarát töltötte votják földön. A gyûjtés eredménye a votják népköltészeti hagyományok cím alatt, a MTA kiadásában, 1887- ben jelent meg. Babonák, kozmogonikus szövegek, pogány imádságok, varázsversek és a ráolvasások érdekelnek minket belõle elsõ sorban.

A zürjének népköltészeti emlékei nem számottevõk. Ami mégis itt-ott akad, azt már Castrén G. Wichmann és A. Genetz idejében alkalmilag publikálták.

A balti finnek népköltészetébõl minket különösebben a finnek és az észtek csodálatos bõvizû és gazdag értékû alkotásai érdekelnek. Mindkettõ a 19. sz. folyamán jegyeztetett le népi regõsök ajkáról, és mindkettõ nagyon meglepte a világot. A fontosabb európai nyelvekre is átültették.

A finn népköltészet emlékeit Lönnrot Illés gyûjtötte össze. Orvos volt, de nem a saját hivatása terén, hanem a népi hagyományok lejegyzésével tette nevét halhatatlanná népe és a világ elõtt. Szellemi hagyatékát dicséri a Kalevala (1. kiadása 1835, 2. végleges 1849), a Kanteletar, a finn nép régi varázsversei. A finn nép közmondásai, és a finn nép találós meséi és regéi. E gyûjtemények természetesen különbözõ értékûek, koruk sem egyezõ, de mindmegannyi örökszép kivirágzása a finn képzelõerõnek És a természet egykori meglelkesítésének. Lönnrot csak az enyvezést adta hozzá, ahol szükséges volt, a többi mind a népfantázia mûve.

A Kalevala ma 50 runából (ének) áll. Neve: Kalev földje, országa. A legrövidebbre fogott tartalma: Hõsök harca a csodamalomért. De a hõsök nem karddal, vagy másnemû fegyverrel küzdenek, hanem varázsigékkel. Megható epizódok: Lemminkáinen, Marjotta története és Kullerve regénye. A Kalevala az orosz Karjala dalosainak az ajkán termett, a finn katolikus kor szülötte, a legõsibb része sem idõsebb a 13. századnál. Két magyar fordítása is van: Bartha F. 1871, és Vikár B. 1909, ez utóbbi a MTA kiadása.

A varázsversek újabb keletûek ugyan, de már puszta jelenlétükkel is hirdetõi az egykori finn sámánizmusnak. A Kanteletar-Kantele tündér - lantos költészet. A finn népköltési emlékek vallástörténeti értéke nem egyforma, Legbecsesebb terméke a Kalevala, mely mûvészibb ugyan a vogul-osztják hitregéknél, de azokhoz hasonlóan egy halálra ítélt múltat mentett meg az enyészettõl.

Az észt népköltési emlékek gyûjteményébõl magasra kiemelkedik a Kalevipoeg naiv eposz. Ez R. Frd. Kreutzwald gyûjtésének az eredménye, aki a finneknek Lönnrot volt, ugyanaz az észteknek Kreutzwald. A Kalevipoeg- Kalev fia, 1861-ben jelent meg az Észt Tudós Társaság kiadásában, 20 énekben. Teljes szövegû magyar fordftását Bán W. -nak köszönhetjük (1929). Kreutzwald erõszakosabb változtatásokat eszközölt, és fõképp nagyobb mérvûeket, mint Lönnrot, ezért mûve több kritikával is fogadandó. Erõs keresztyén hatás érzik rajta. Rövid tartalma a következõ: Kalev és 9 fia hõsi harca, sziklává változtatott felesége, illetve édesanyjuk megszabadításáért, és azonközben elszenvedett kalandjaik.

Neus H.: Ehstnische Volkslieder, I-III. 1850- 52., az észtek Kanteletarhja. Kreutzwald-Neus: Mythische und magische Lieder d. Ehsten (St. Petersburg, 1854), újabb keletû vallásos versek gyûjteménye.

Összehasonlító, vagy legújabb monográfikus feldolgozások az ural-altáji vallásokról

Mint már láttuk, itt az elsõ nagyvonalú munka, Castrén: Vorlesungen über die finnische Mythologia (hggbn v. A. Sohiefner, St. Petersburg, 1853, NRF. Bd.). mely, címe ellenére, az egész nyelvcsalád összehasonlító vallástörténeti rajza. Noha betegen írta, alapvetõ munka.

Castrén széles alapját csak a finn-ugor népek körére korlátosa J. Krohn, mikor megírta finn nyelven a finn- ugor népek pogány istentisztelete címû mûvét, melyet fia K. Krohn adott ki apja hagyatékából. Sajnos, a mû befejezetlen maradt, bár így is szerencsésen kiegészíti annak kultikus adatokban fogyatékos mûvét. Krohn mûvét új jegyzetekkel bõvítve és az õsmagyar paganizmus rajzát függelékben hozzácsatolván, az MTA adta ki, 1908-ban. Sajnos, már akkor elavult, mikor megjelent.

Castren mûvét nagystílûen folytatta U. Holmberg-. Harva aki Finno Ugrio, Siberian Mythology (1827), címû mûvében nemcsak ismét a teljes ural-altáji nyelvcsalád õsvallási képzeteit tárgyalja meg, kozmologikus bevezetéssel látván el azokat, hanem az eredetük kérdését is beható vizsgálat tárgyává teszi. Így jut el a migratiós teóriáig, amelynek segítségével különbözõ képzetekre hol babiloni, hol indopátzi, hol kínai, hol skandináv, majd keresztyén hatásokat állapít meg. Az esetek jórészében fején is találja a szöget, és legalább u. a. - esetre fel kellett volna tennie a kérdést, nincs-e itt mélyebb összefüggésrõl, õsrokonságról, vagy közvetlen érintkezésrõl szó?. Nagy kár, hogy e kérdés fel sem merült a kiváló szerzõ elõtt, akit bátran nevezhetünk Castrén óta a finnek legnagyobb folkloristájának, ill. vallástörténészének. Óriási elõnye, hogy tudta értékesíteni orosz forrásait és sorra látogatta a rokon népek területeit és mai folkloristikus forrásaikat. Nagy' érdeme, hogy az ural-altáji népek világképét õ állította elõször egybe, s bár itt-ott kisebb tévedések elõfordulnak benne és helytelen a végkövetkeztetés is, amelyre eljut, mindez érdemeit nem csökkenti. Fogyatékossága az is, hogy Castrén (1. p. a.) említett mûvéhez hasonlóan minden magyar õsmitológiai vonatkozást kerül, holott elõtte állottak Munkácsinak, részben német nyelven, megjelent publikációi.

Erényei és hibái halmozódnak Die religösen Vorstellungen der altaischen Völker (1938. FFC. CLXII. Nö. 125.). címû monográfiájában, mely az altáji népek vallási képzeteinek legfrissebb rendszeres összefoglalása. A mû megkétszerezi azt a terjedelmet, amit a 3/p. a. hivatkozott monográfiájában az altáji népek õsvallási hiedelmei egybefoglalására fordított, úgy, hogy itt még több tere nyílt az eredeti források megszólaltatására, és Holmberg-Harva élt is az alkalommal.

Az ugor népek õsvallási képzeteirõl kitûnõ monográfiát írt K. F. Karjalainen: Die Religion der Jugra Völker (I-III. Bd. 1921-7. FFC, 41, 4, 6.). Bár álláspontjával sok esetben nem értek egyet, elismerem, fenntartás nélkül, hogy kitûnõ monográfia, melynek értékét még az is fokozza, hogy Karjalainen évekig tartózkodott az osztjákok között és a maga idejében az osztják folklórnak legkiválóbb ismerõje volt.

T. Lehtisalo: Entwurf einer Mythologie der Jurak-Samojeden (MS-FOU). Helsingfors, 1924, LIII. Vol.), cím alatt a jurak-szamojédok mitikus képzeteirõl számol be. Szintén fölkereste és meglátogatta e célból a szamojédok településeit.

O. Lorttz: Grundzüge des estnisches Volksglaubens, 1949. Az észtek néphite alatt meghúzódó pogány õsi elemeket teszi vizsgálódása tárgyává.

T. I. Itkonon pedig a finnországi lappok pogány vallási hiedelmeit ismerteti a MSFOU. 87. Vol. 1946.

Az Õsmagyar Mitológia közvetlen eredeti forrásai

1) Az õsmagyar mitológiai kutatás csekély eredménye és az eddigi alapon való továbbmûvelésének a kilátástalansága nemzetünk egyik legfájóbb sebe. Nem ismerjük a bölcsõt, amelybõl kinõttünk. De nem ismerjük az útnak azt a régebbi szakaszát sem, mely Scithiától a Volga-hajlati állítólagos õshazáig vezetett. Ez utóbbi megállapítás érvényes rokonainkra is. De õk legalább a nyelv és a mitológia gyér világításán keresztül be tudnak pillantani az õsi homályba - nekünk csak a nyelv világító fáklyája maradt meg. Nincs nép - talán a világon sem -, amelynek mitológiáját ennyire szétdúlta volna a vihar. Az elõzõ irányvonalon nagyobb eredményekre nem is számíthatunk. Az Ipoly és Kandra K. Magyar Mitológiában minden megtörtént, ami megtörténhetett. További eredményekre nincs kilátás. Ha tehát nem akarunk egyhelyben topogni, vagy éppen lemondani az õsmagyar mitológia legalább vázlatos felépítésének a reményérõl is, akkor elhatározó lépést kell tennünk elõre, mely képessé tegyen, hogy a nemzetünk õstörténetét megülõ ködöt kissé fellibbentsük. Ehhez pedig nincs más mód, mint az egész ural-altáji népcsalád bevonása az elõázsiai, vagy még helyesebben az ókori keleti kultúrkörbe. Erre minden jogunk és lehetõségünk meg is van. Holmberg-Harva is példa erre.

Utóvégre nem mi vetettük fel a szumir kérdés kapcsolatát az ural-altáji nyelvekkel, hanem az asszirológia pionírjai, tehát nem szégyenkezhetünk amiatt, hogy nemzeti sovinizmusból elõráncigált dolog. Ha egy kérdést feltesz a tudomány, illik annak a legpontosabban végére járni, akár jogos a kérdés feltevése, akár indokolatlan. Munkácsival szemben azonban tagadom, hogy a szumir és ural-altáji nyelvek és kultúrák kérdése a maguk összefüggésében, vagy össze-nem-függésében valaha valaki által a szumirológia idõbeli haladásának megfelelõ komoly vizsgálatnak vettetett volna alá. Ezért maradt a szumir izolált nyelv. Holott e mitológiai tanulmány mindenkit meggyõzhet róla, hogy egymás portáján kölcsönösen van mit keresnünk.

2) Le kell róla mondanunk azonban, hogy az õsmagyar mitológiát a magas szintû mitikus képzetek élreállításával kezdjük. Eddigi mitológiai kutatásainknak a végzete éppen az volt, hogy az istenfogalom elemzésébõl indultak ki. Holott, ma tudjuk, hogy a fejlett isten-fogalom nem kezdete a vallási ismeretnek, hanem vége. Nálunk eddig csak Solymossy S. vonta le e tényhelyzetbõl az õsi hitvilág egybeállítására nézve a szükséges következtetést. Pedig ma már közigazság és egyetemes eljárásmód. Istennek az önmagáról szóló kijelentésében épp úgy van ÁBC-je, mint ahogy a földi oktató nem az elvont filozófia bemagoltatásával kezdi a gyermekoktatást. Ez az ÁBC arra inti a primitív embert: a) magadon, b) a szûkebb környezetedben észlelhetõ erõ és egyéb hatásokban vegyél észre engem, és c) úgy haladj tovább a távolesõ jelenségekre, amelyekben még jobban, még hatásosabban kijelentem magamat. Így állnak elõ a primitív gondolati kategóriák, amelyek szükségképpeni velejárói az emberi gondolkozásmódnak. Így alakul ki az animizmus (lélekhit), annaizmus (a rendkívüli erõ képzete) és a totemizmus (állatõs fogalma). Csak ezeken át jut el a primitív ember az általános meglelkesítés és deifkálás folyamatáig.

3) Ezért az Õsmagyar Mitológia tudományos rajzát is csak így lehet kezdeni. Manapság minden mitológia ezzel kezdõdik.

4) Az Õsmagyar Mitológia közvetlen forrásai a következõk: a) A magyar népköltés emlékei, ennek is elsõ renden mondai, mítikus, epikus elemei a mesék, babonás szokások, versikék, közmondások. Nagy érdemeket szerzett magának a regõs énekek gyûjtése körül Sebestyén Gy., aki nemcsak egybegyûjtötte az idevonatkozó anyagot, hanem magyarázó kötetet is írt hozzá. Regõs énekek (Kisfaludy Társaság kiadása, I-II. k. 1902). A Regõs énekek tartalmi szempontból ugyan erõs idegen hatásokat tükröz, de eredeti a mód, ahogyan a sámánok e késõi utódai mondókáikat elõadják.

b) Egyet-mást, különösen a kultuszra vonatkozó adatot feljegyeztek középkori krónikáink is.

c) A keresztyénségre való áttérítés idején élt királyaink tiltó rendelkezései.

d) A honfoglaláskorabeli magyar sírok archeologikus leletei. Ezek némaságukban is beszélni tudnak. Ilyen sírunk van kb. 2000.

e) Gazdag erõforrásnak tekinthetõ a magyar nyelv vallásos terminológiája is, mely sokkal bõvízûbben csörgedez, mint általában hiszik.

f) Végül, bár közvetett forrásunk ugyan, de mégis forrásai az õsmagyar mitológikus kutatásnak, a rokonnépek, mint a szumirok és az ural-altáji népek paganisztikus képzetei.

Az Õsmagyar Mitológia irodalma

Az õsmagyarok pogány vallási képzeteire vonatkozó kutatások csak a 18. sz. vége felé indultak meg. Vannak közöttük monográfiák, de vannak rövidebb lélegzetû, vagy más tanulmányokba belefoglalt cikkek is. Természetesen különbözõ értéket képviselnek szerzõik tudás-felkészültsége szerint. Az elõadást az lassította, hogy a tudomány emberei is még erõsen bibliai hatás alatt állottak, mely a héberektõl való származást hirdette és a fajok, a nyelvek tényleges rokonsági viszonyait elködösítette. A magyar nyelv valódi rokoni helyzete csak a 18. sz. 70-es éveitõl kezdett derengeni és jókora idõbe került, míg a "halszagú" atyafiságot sikerült a büszke magyar öntudattal elfogadtatni. Ma már természetesen ilyen akadályok nincsenek, de közben a haladó és egyre inkább nemzetközivé váló kultúrfejlõdés sok mindent elkallódni hagyott az élõ hagyományokból, ami évtizedekkel elõbb talán még megmenthetõ lett volna. Úgyhogy a keresztyénség irtó munkáját is számításba véve, egyenesen csodálkoznunk kell, hogy az Õsmagyar Mitológiát ennyire sikerült helyreállítani.

1) Az elsõ tudós, aki e téren eredményes munkát végzett Cornides Dániel volt, Commentatio de religione Veterum Hungarorum, c. mûvében, melyet 1785-ben a göttingai tudós társaság szept. -i gyûlésén be is mutatott. Mûvét halála után Engel Keresztély adta ki (1791) Bécsben. Cornides az akkoriban felfedezett párszi vallás párszi Jizdanból való származtatása mellett foglal állást. A magyar krónikák gyér adatai mellett figyelembe veszi a görög és arab kútfõket is, de a párszizmus ismeretét Th. Hyde (1700-ban, 2. kiadás 1760-ban) címû mûvébõl meríti. Engel pótló jegyzeteiben az az új vonás, hogy õ hívja fel a figyelmet a magyar nyelvnek az ugor ágba való tartozandóságára. Még azt is bebizonyította, hogy elsõ királyainknak a régi magyar pogány vallást érintõ felsorolásai teljesen értéktelenek, mivel külföldi középkori törvényeknek majdnem szószerinti másolatai. Abban azonban alaposan téved, hogy õsmagyar monoteizmusról beszél.

2) Horváth J.: A Régi Magyaroknak Vallásbeli s Erkölcsi állapotjukról szóló tanulmánya (Tud. Gyûjtemény, 1817, II. évf. 27-9: 91. 1) teljesen a szimbólikus iskola hatása alatt áll, és annak nézõpontjait érvényesíti. De még jobban aláhúzza az Engel által kiemelt rokonsági szempontot.

3) Kiss Bálint: Magyar Régiségek (Pest, 1839), címû mû 3. fej. szól az õsmagyar vallásról és dicséretére legyen mondva, új szempontot visz bele a kutatásba, mikor az élõ néphagyomány fontosságát hangoztatja. Ez már az etnográfikus hatás elõszeleként tekinthetõ. Egyébként még nála is a párszi hatás járja.

4) A magyar mitológiai kutatást nem az elõzõkben fel- vagy fel nem sorolt tanulmányok, hanem Ipolyi Arnold Magyar Mythologia (Pest, 1854), címû hatalmas mûve alapozta és teremtette meg. Második, változatlan kiadása Zajti F. -tõl (Bp. 1929. I-II, köt.). A mûvet megérdemelt kritikában részesítette Csengery A. (Budapesti Hírlap, u. a. évf.), de ez nem csökkenti Ipolyi abbeli érdemét, hogy õ volt a magyar mitológiai kutatás úttörõje és senki magyar mitológiát nem írhat, míg mérlegserpenyõbe nem veti az õ páratlanul gazdag anyaggyûjteményét. Mert Ipolyi érdeme elsõsorban anyaggyûjtésében áll. Mindent felhalmoz, ami koráig a múlt és élõ folklórból a tudós-kutatás számára rendelkezhetõ. Meg kell mondanunk azonban, hogy gyûjtése nem egyenlõ értékû. A bibliai és a nemzetközi parallelre nagyobb súlyt helyez, mint a rokonmitológiákból meríthetõ anyagra. Ez dogmatizmus nála, valamint az is, hogy a fejlõdéstörténeti elv ellenére is csökönyösen ragaszkodik az õsmagyarok monoteizmusához. E szempontok ma már természetesen csak antikváriumi beccsel bírnak.

5) Kállay F. írt és adott ki egy munkát, melyet a Kisfaludy Társaság elõzõleg 50 arannyal jutalmazott, A pogány magyarok vallása (Bp. 1861), cím alatt. De én utólag nem tudom megállapítani, hogy mivel szolgált rá a szerzõ, a nagy kitüntetésre, mert az Ipolyi mûvéhez mérve, kevés benne az új szempont és tudományos elõrehaladás. Csak az 1848/49. szabadságharc vérbefojtása után fellángolt nemzeti reménykedéssel tudom megmagyarázni az egész esetet.

6) Annál inkább rászolgált minden jó magyar ember elismerésére Kálmány Lajos, aki a MTA b. -ny. és széptud. értekezései között megjelentetett tanulmányaival és az Ethnographia c. f. 180-90-es sorozatában közzétett cikkeivel valóban elõbbrevitte a magyar mitológiai kutatás ügyét.

7) H. von Wliskocki: Volkslaube und religiöser Brauch der Magyaren (Darstellungen aus dem Gebiete d. nichtohristlichen Religionsgeschichte, Münster in W. 8. Bd. 1893), még ma is használható forrásmû folklorisztikus anyaga miatt. H. von Wliskockinak sokkal tartozik az õsmagyar mitológiai kutatás.

8) Ipolyi után a második rendszeres magyar mitológiát: Kandra Kabos írta: Magyar Mythologia (Eger, 1897., kiadta Pásztor Bertalan, 8 rét. 5 1.) cím alatt. Instruktív kutatómunka eredménye, melyen megérzik a szerzõ nemes patriotizmusa, tárgyszeretete, törekvése, hogy elõbbrevigye az õsmagyar mitológiai kutatás ügyét. És valóban elõbbre is viszi. Okult elsõ hibáiból és gondosan kikerüli azokat. Csak az a megjegyzésem van a szerzõ módszeres eljárása ellen, hogy ott is kiegészítéseket vesz a rokon népek mitológiájából, ahol a magyar mitikus képzetek ezt nem feltétlenül kívánják meg. Óvakodnunk kell a túlzott igénybevételtõl, elég, ha ott felhasználjuk a rokon népek mitológiáit, ahol a mienk cserben hagy. Egyébként kritikai munka, gondos mérlegeléssel és józan tartózkodással. Nem elavult mû, bár egész rendszerét és nagyon sok részletét túlszárnyalta az idõ, hanem élõ hatású könyv, mely az õsmagyar mitológia megírásánál nem nélkülözhetõ. Mint anyaggyûjtemény is kiváló.

9) Közben a magyar nyelv rokonsági viszonyai is tisztázódtak és kiderült, hogy nyelvünk valóban az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik, mégpedig annak finn-ugor ágába, és azon belül is ugor nyelv, tehát a vogul-osztják nyelvvel áll a legközelebbi atyafiságban. Ez a leszûrt eredmény hosszú és heves viták mérkõzésébõl született és a meggyõzõ érvek hatása alatt ma már a magyarság megtámadhatatlan eredet mondája. Belenyugodott mindenki. Vámbéry a közvetlen török leszármazás elsõ fõharcosa a finn-ugor nyelviskola képviselõi elõtt kapitulált és azóta csend van a tudomány berkeiben. Olyan csend, amelyet nem lesz könnyû megtörni. Pedig meg kell feltétlenül törni. A finn eredetkutató tudományosság alkalmazkodóbb, mint mi vagyunk. Nevezetesen a Finn Tudományos Társaság (Societas Scientifica Fenica) már 1897-ben saját költségén kiadta L. Tallquist feldolgozásában a babiloni Maqlu varázsszövegsarozatot, amely nyilvánvalóan a szumir mágia egyik õsi terméke volt, és harcba küldte legjobb vallástörténészét, U. Holmberg-Harva-t, a kitûnõ folkloristát, hátha még õsibb nyomot fedhetne föl az ural-altáji nyelvcsalád életét megülõ éjjeli homályban. Nálunk Holmberg-Harva fõmûvét megelõzõleg, én már az övével sok tekintetben egyezõ eredményekre bukkantam, Szumir (Babyloni) örökség az ural-altáji népek vallási életében (1925), c. tanulmányomban, de fagyos közöny lett érte a fizetség.

10) Solymossi S. írt egy rövid tanulmányt a Magyar Szemle, XV, évf. -ba (1932, 100-114. 1.). Címe: A magyar õsvallás. Új szempontok és új eredmények. Módszerét a tudományos világban szokásos prelogikus, vagy misztikus, csodás módszer helyett, integritásos módszernek nevezi, és valamely központ köré csoportosítást ért alatta. Ilyen pl. az ember testi megjelenése, családja, munkája, vagyona, szóval, ami vele szorosan összefügg. Ami a központtal egységet alkot, ugyanazon sorsban részesül. Mi Solymossival szemben is ragaszkodunk a régi bevált terminológiához.

De abban igazat adunk Solymossinak, hogy eleink õsvallását nem a magas mitológiában, hanem a sámánizmusban kell keresnünk. És abban is igaza van, hogy a sámánizmus is hosszú utat járt végig, míg mai tökéletességi fokára feljutott. Megállapítja, hogy ez az alant-kezdés az oka annak, hogy Kandra óta rendszeres Magyar Mitológia nem jelent meg, sõt az érdeklõdés is megcsappant. Háromféle forrást különböztet meg népünk õsvallása ismeretéhez, és egybeállításához, ú. n. a modern primitíveket, a sírleleteket és népünk babonáit.

11) Solymossy nem maradt meg csak az elvi fejtegetések körében, hanem valóra is váltotta, amit ígért. T. i. a Viski K. által sajtó alá rendezett, többek szerkesztésében kiadott: A magyarság néprajza (2. kiad., 19-43. IV. köt. 286-382. 1.), külön tárgyalja a babonákat, majd a 340. 1-tól kezdve a Magyar õsi hitvilág cím alatt, valamint eleink pogánykori hitképzeteibõl mindazt, ami a keresztyénség elõtti, tehát valóban az õsmagyarságnak a hitvilága lehetett. A pogány magyar hitképzetek leírására így mindössze 42 lap marad, és ha ebbõl leszámítjuk a 4 és 1/2 lap és a 12 lapnyi általános vallástörténeti fejtegetése, marad az õsmagyar mitológia számára 28 lap. Ennyire kifosztottnak nem szabad éreznünk magunkat, nem, még akkor sem, ha mint Solymossy teszi, egy csomó kiváló elõtanulmányban tehermentesíti is a tulajdonképpeni tárgyaló részt. Ennyi biztosnál feltétlenül többel rendelkezünk. Tehát az aránytalanság az elsõ észrevételem. A 2. az, hogy a prelogikus gondolkozási módot csak az I. f.: A hitvilág általában, címû paragrafusban alkalmazza elég széleskörûen és egyetemlegesen, de nem az ural-altáji hitvilág képzeteire különlegesen.

Holott pl.: az ural-altáji népek totemizmusáról ma elég széleskörû ismereteink vannak. Mindenesetre beható tájékozódásra vall a folklór és az általános vallástörténet mezején, hogy Solymossy az elsõ és az egyetlen, aki alkalmazni merte az õsmagyar hitvilág rendszeres feldolgozására a prelogikus gondolkozási módot. Forrásapparátusa mindent felölel, szinte az egész feldolgozó irodalmat és ezáltal nagyon megkönnyítette az én feladatomat. Úgy, hogy én a részletek tekintetében egyszerûen csak utalhatok a Solymossy egybeállítására. Solymossy tanulmánya minden ízében modern és a magyar mitológiai kutatásban külön tisztelethely illeti meg.

12) Diószegi Vilmos igen érdekes tanulmányt írt: A honfoglaló magyar nép hitvilága (õsvallásunk) kutatásának módszertani kérdései (Ethnographia LXV. 1954. évf. 20-65. l.), cím alatt. A tanulmány orosz és angol nyelvû rezümével van ellátva. Amit a módszer kérdésérõl ír, mindazt a magunk részérõl is aláhúzzuk és követendõnek tartjuk, de ezzel a magyar õsvallás problémája még megoldva nincs. Szerettük volna, ha Diószegi nemcsak az európai folklór irányában szabta volna meg a magyar õsi hitvilág módszeres kutatásának a kritériumait, hanem az elõázsiai kultúrnépek felé is, melyek mint Munkácsi B. több ízben kimutatta, erõsen befolyásolták azt a népközösséget (finn-ugor népcsoport), amelybõl a magyarság is kisarjadt. Nem volt kedve és ideje az én általános Vallás- történetemet (Debrecen, 1932. 1187 l.) végigolvasni, annyit legalább meg kellett volna tennie, hogy a II. kötetnek a primitív népek gondolati kategóriáit és az ural-altáji népek vallási életérõl szóló fejtegetéseket méltassa figyelemre. De, ha ezt sem tette meg, legalább U. Harva mûvébõl (RVAV, 1938. FFC. 16) kellett volna annyit kihámoznia, hogy nem elég csak a Nyugat és a rokonnépek felé felállítani a kölcsönzés ismérveit fennáll az, mint Harva mûve mutatja az Ókor és a Távolkelet irányában is. Példatára igen szûk, a kritika azonban, amellyel a magyar mitografusokat illeti, találó és helyes. Róheimra mégis túl szigorú, Solymossy pedig az egyetlen magyar etnográfus, aki levonta és érvényesítette az általános vallástörténeti kutatás módszeres követelményeit az õsi magyar hitvilág helyreállítása terén is. Ez pedig nagy érdem, mert amíg az egymás kutatásaira nem tekintve, mindig elölrõl kezdjük a feladat megoldását, elõbbre nem juthatunk.

A jelen idõ folklór-kutatása és az õsmagyar hitvilág

Ez nem azonos a modern primitivológiával. A magyar õsi kultúrnép, és nem azonosítható egyetlen primitív kultúrájú néppel sem. Csak annyi köze van a primitívséghez és az õsi hitvilághoz, amennyiben a jelen folklór alkotóelemei, mint a szokások, a babona, a népköltészet, a mesék, a mondák, legendák stb. õsi csökevény vallásos hiedelmeket tartalmaznak.

A magyar folklór vallásos elemeinek kutatása különösebb mértékben az I. világháború után indult meg. Mégpedig a meseanyagon. Solymosy S. -é az érdem, hogy több tanulmányában sorra vette a különbözõ mesetípusokat és kb. 7 mesérõl kimutatta, hogy keletrõl hozott õsi örökség, amelyhez hasonló típusok a nyugati irodalomban nincsenek. Kettõrõl ma egyetemesen el van ismerve, hogy igenis keletrõl hozott õsi kincs, mert csak a középázsiai mesékben akad párjuk, de azokkal majdnem szóról szóra megegyeznek. Ezek a Tetejetlen vagy Égig érõ fa, és a Madárlábon forgó várkastély. Mindkettõhöz idéztek a külföldi irodalomból példákat, de vagy nem egyeznek, vagy hiányzik belõlük a magyar folklór sajátossága.

Ugyanilyen mesemotívumokkal foglalkozik Honti János, aki Mesetudomány és vallástörténet, Népünk és nyelvünk, VII. 1935. címû mûvében a vallástörténet számára értékes meseanyagot vonultat föl. Etnográfusaink közül õ az egyetlen, aki az idegenbõl felvonultatott példák tömegével kétségbe vonja

Madárlábon forgó várkastély Solymossy által állított keleti jellegét (i. m.. 107 kkl.). Paralleleibõl azonban hiányzik a magyar és rokonnépi sajátosság.

Egyetemesebb jellegû Róheim Géza Magyar néphit és népszokások, Bp. 1925. címû mûve, amelyben megállapítani véli, hogy a magyar néphit mai alkotó elemei idegen, fõképp szláv hatást tükröznek, s vajmi kevés bennük a finn-ugor és török réteg.

És így hiába a módszer, ha az eredmény hibás.

Sok folklorisztikus adat található a többek szerkesztésében megjelent és Viski K. által sajtó alá rendezett A magyarság néprajza c. K-Vállalat, 2. kiadás, 194 k. III. és IV. k-ben, Berze Nagy János és Solymossy S. tollából. Az elõbbi a népköltészetet tárgyalja, az utóbbi a babonával foglalkozik. Végül Bartha N. Károly K-Vállalat, ua. kiadás IV. k-ben a gyermekjátékok népi hiteleire is rámutat.

Alapos megfigyelés eredménye a tanulmány, melyet Illyés Endre írt és jelentetett meg: A magyar református földmûvelõ nép lelki élete, különös tekintettel a vallásos világra (Szeged, 1981) címen. E mûben van egy fejezet, amelyik e címet viseli: V. (Õsvallásunk nyomai a magyar református néphitben (89-170. l.). Ez a mûnek legfontosabb és legeredetibb fejezete. A Szerzõ, a hagyományokból, szokásokból, szólás-mondásokból, közmondásokból, babonákból stb. vonja le következtetéseit és arra a végeredményre jut, hogy a folklór nem értéktelen holmi, hanem minden idegen rárakodás, nem megfelelõ helyre történt beágyazódása és értelemmódosulás után is a népi sajátosságok lerakata, ha avatott szakember bírja megszólalásra. A Szerzõ e véleményében mi is osztozunk, és valljuk, hogy a magyar folklór úgy ahogy van, minden hiányosságával, idegen színûre átfestett és megbõvült alkotórészeivel, jelentésével együtt, magyar népünk hitvilágának a legkorábbi idõktõl mind e mai napig a legegyetemesebb és leghívebb szállítója.

A magyar folklór idõi rétegezõdése

A magyarság néprajza c. gyûjteményes vállalkozásban az õsi magyar hitvilág címû fõparagrafust megelõzõleg Hitvilág címen Solymossy S. babonás szokásainkat ismerteti, módot találván bizonyos rétegeinknek az õsiség szempontjából való idõi felsorolására is. Ilyen idõjelzõ kritériumok egyebek között pl. az, hogy protestánsok és katolikusok ugyanazon babonákat ismerik és követik, mert a reformációt követõ korokban aligha vették volna át egymás babonás szokásait, ebbõl is következik, hogy van egy réteg babonás hiedelmeink között, mely reformáció elõtti (IV. k. I9-43, 289. 1.).

Ide utal az a jelenség is, hogy babonáinkban nem szerepel a 16. század óta magyar földre áttelepített egyetlen növény sem, holott a régebbi növények jelentõs helyet foglalnak el (IV. k. 289. l.).

Solymossy hasonló réteg, vagy idõjelzõ elemeknek minõsíti mindazon elemeket, melyekbõl egy prelogikus gondolkozási mód körvonalai bontakoznak ki. Ilyenek a csúfnév-adás a gyermek nagy betegségei idején, mikor is a csúfnév kiszorítja a rendes, hivatalos nevet a közhasználatból és rajta marad az illetõn holta napjáig. Vagy ilyen a halottak kultikus tisztelete, a képbabona (a rontóbábuval való megvarázsolás) stb.

Az is idõjelzõ határ, ha valamely babonánkhoz hasonlót találunk valamelyik modern primitív népnél, ilyenkor meg kell vizsgálnunk, hogy az illetõ nép melyik mûveltségi fokon termelte ki a maga babonás hiedelmét és joggal ráhelyezhetjük népünket is azonos mûvelõdési fokra a babona megszületése ideje szempontjából.

Mindezek és még egyebek is, amiket felhoz, kétségtelenül igen nyomós idõjelzõ bizonyítékok, de az õsmagyar mitológia forrásértékeléséhez még nem elegendõk. Nekünk még mélyebbre kell idõileg alászállnunk és megkeresnünk, ha vajon az Õsmagyar mitológia nem kapcsolódik-e szorosan ahhoz a mûvelõdési folyamathoz, amelyet még a szumirok indítottak el útjára, és amely beragyogja a történeti kor kezdetét és elsõ szakaszát.

a) Az õsmagyar mitológia a legõsibb, amelyiket az egész ural-altáji nyelvcsaládból csak maga õrzött meg, vagy 1-2 nyelvi adat formájában, vagy õsi babonás szokások alakjában. Jelen tanulmány pontosan beszámol róla, hogy melyek ez adatok vagy szokások. A szumir-ural-altáji közös képzeteknek ez állománya a többi rokon mitológiákból vagy kiveszett, vagy az elõmagyarok érintkezése a szumirokkal más természetû volt, mint amazoké.

b) Második õsi rétegnek tekinthetjük azon elemeket, amelyek a nyelvcsalád egészében közösek.

c) A harmadik réteget azon adatok szolgáltatják, amelyek idegen kölcsönzések és amelyeknek ismerjük is a forrását, de pogány eleink ezeket még a honfoglalás elõtt kölcsönvették. Közöttük akadnak a rokonnépek mitológiáiból való kölcsönzések, kivált török-tatár-eredetû hiedelmek is, de számuk nem jelentékeny. Jóval nagyobb az iráni hatás. Nincs kizárva, hogy a babiloni kultúrából is átkerült egy és más az õsmagyar mitológiába, de ez még mind a nyugat-szibériai õshazában, vagy legfeljebb a délorosz síkságnak a Kaukázushoz közvetlenül csatlakozó legdélibb szegélyén érhette az õsmagyarságot.

d) Utolsó és legfrissebb réteg az, amelyik a honfoglalás után már a mai magyar földön, vagy a szomszéd népek, vagy az európai folklórból szivárgott be népünk vallásos hiedelmei sorozatába. E réteg felfedezése igényli a legtöbb körültekintést és elmulasztása okozza a sok zavart és mellébeszélést.

Az Õsmagyar Mitológia õsi mintázati tárgyi ábrázolásai

Ilyenek fennmaradtak magyar pásztoreszközökön, a rokonnépek sámándobjaiban, sámánviseletében, az obiugorok áldozati tárgyaiban, a magyar táskatartó szíjvégek közép-ázsiai azonos szabásában, népi viseletünk keleti motívumaiban, erõs, rikító színeiben és a székely kapuk díszítõ figuráiban.

Mely népek tartoznak az ural-altáji nyelvcsalád kötelékébe?

1) A nyelvcsaládok így követik egymást az uralomban: a) az ural- altájiak, b) a sémiták, c) az indogermánok. Az urai-altáji népek uralma kezdõdik a prehistorikus idõ beláthatatlan messziségében, és tart a szumir érvényesülés révén Kr. e. kb. 2000-ig, ekkor a semita expanzió és az erõteljes Hammurábi uralma folytán végleg a semiták kezébe megy át. Az indogermánok érvényesülése a görög-római korral kezdõdik el és a népvándorlás alapozza meg jövõ uralmukat. Az õsmúlt az uralaltáji népeké volt, a közelmúlt a sémitákhoz tartozott, a jelen a tényleges helyzet szerint az indogermánoké.

2) E nyelvcsaládok különbözõ elévülhetetlen javakkal gazdagították az emberek mûvelõdéstörténetét. Az ural-altáji nyelvcsaládba tartozó szumirok találták föl az írást, mely jóval régibb, mint a sémi nyelvcsaládba sorozandó sémi-egyiptomi írásrendszer. Vitatni lehet az ural-altáji nyelvcsalád részesedésének mértékét az emberi mûvelõdéstörténetben, kivált, ha megtagadjuk a szumir nép ural-altáji jellegét, de ha azt igazoltnak vesszük, mint ahogy jelen tanulmány írója teszi - akkor teljesen hibás Munkácsi osztályozása, mely szerint az uralaltáji nyelvcsalád és annak fõként altáji ága csak az egyéni és faji jelességek minél tökéletesebb kifejlesztésével járult hozzá az emberi mûvelõdéstörténet gyarapításához, ellenben "a sémi faj istent és erkölcsöt adott a világnak, az indogermán tudományt és mûvészetet. " (Aki a jelen tanulmányt figyelmesen átolvassa, az be fogja látni, hogy mennyire hibás és egyoldalú minden effajta osztályozás és mennyire kerülendõ, mert csak felesleges érzékenységet kelt. Épp ezért mi ne is foglalkozzunk tovább e kérdéssel.

3) Az ural-altáji nyelvcsalád két fõ ágra oszlik, ú. n. az altáji és az urali ágra. Az altáji ág a következõ népcsoportokból áll: a) török, b) mongol, c) mandzsu tunguz népcsoport.

a) A török, tatár ny. -k a Balkán félszigettõl Kamcsatkáig óriási térségek birtokosai, és két alcsoportra oszlanak, ú. n. sz-török és j-török alcsoportra, aszerint, amint a szókezdõ j-megmarad, vagy sz-vé változik át. Sz-török a csuvas és a jakut. A csuvasok európai Oroszországban élnek, Kazántól nyugatra, a Volga jobbpartján. Számuk kb. 900. 000. A bolgár-törökök leszármazottai. A jakutok, kb. 25. 000, Északkelet-Szibériában élnek, csak egy részük van letelepedve, a többség vándorló állattenyésztõ.

A j-törökök, vagy köztörökök hatalmas területen laknak és sok népet, ill. néptöredéket ölelnek fel. Mivel nyelveikrõl még kevés biztos adat áll rendelkezésre, földrajzi szempontból szokták õket csoportosítani. Eszerint van keleti, középázsiai, nyugati és délnyugati csoport. A keleti csoport fõbb tagjai: altáji tatár, telengot, teleut, lebed, sor, kojbal, keragasz, abakáni tatár stb. A keleti csoport tagjainak a száma kb. 260. 000. A középázsiai csoportba tartoznak a kara-kirgizek, lara-kalpag, üzbeg, az Amu-darja és Szirdarja vidékén félmillió beszéli nyelvüket. A nyugati csoport 3 további alcsoportra oszlik, ú. n. az urak, a kaukázusi törökség, és az európai tatárok. Az urali alcsoport sokszor emlegetett tagja a baszkir. A Kaukázus északi oldalán lakó nyelvalcsoport fõbb képviselõi a karccsaj, kümük, balkar, és karanogaj. Az európai tatárok alcsoportjaiból ismertebbek a kazáni és a krimi tatárok. A nyugati alcsoportot kb. 30 millió ember beszéli.

b) Az altáji ág 2. csoportja a mongol. A következõ fõbb népek tartoznak ide: a kalmük, a khalkha, a burját, a Bajkál tótól nyugatra a dahur (Észak-Mandzsuriában) és a mongol Afganisztánban. A mongol nyelvet kb. 6 millió ember vallja anyanyelvének.

c) Az altáji ág utolsó alcsoportja a mandzsu-tunguz. A mandzsu csoportból kiválik a mandzsu és a gold, a tunguz csoportból a tunguz, az orocson és a lamut. Mivel Keletszibériában és Mandzsuriában élnek, kb. 3 millió embernek az anyanyelve.

Az összes altáji nyelveket kb. 100 millió ember beszéli. De ha Japán kb. 100 millió, és Korea 45 millió lakosát is ideszámítjuk, aminthogy sokan így járnak el, akkor legalább 250 millió.

Az altáji nyelvág egynémelyek nyelve az ún. kihalt, vagy történeti ághoz tartozik. Ily veszteség fõként a török törzseket érte. Példa rá a türk, vagy köktürk nép, amelyhez a híres Orchon és Jenisszei vidéki ótörök feliratok tartoznak, az ujgur, amelynek terjedelmes emléke maradt fenn a Kudatku bilikben.

4) Holmberg-Harva felveti a kérdést, mi lehet az oka annak, hogy e népek ily hatalmas területeket özönlöttek el, míg az urali ág lassanként összezsugorodott? Az okot abban találja meg, hogy e törzsek különös hajlandóságot éreznek a háborúskodásra és életmódjuk is állandóan ébren tartotta bennük a költözködés vágyát. Példának hozza fel a hunok esetét, vagy a rövid idõig fennállott hatalmas török birodalmakat. Ilyennek minõsíthetõ a fél Európát elözönlõ tatárjárás, melynek gyászos emlékezetét a Mohi-pusztai csatáról történetünk lapjai is megõrizték.

5) Szólanunk kell még valamit e népek vallási viszonyairól ú, mert a vallásváltoztatással sok minden beszivárgott az illetõ nép kultúrkörébe, aminek az õsiséghez semmi köze. Az elsõ kultúrhatás, ami mindennél jelentõsebbnek bizonyult, a pehlevi írásrendszer átvétele és török viszonyokra való alkalmazása volt a köktürk nép által. Ezzel írták az Orchon és Jenisszei mellett talált ótörök feliratokat (630-745), melyeket V. Thomsen fejtett meg 1893-ban. 745-840 között az ujgurok összeköttetésbe jutnak manicheista és nestorianus tanokkal, de kínai buddhista misszionáriusokkal is. Majd egy részük Keletturkesztánt özönli el, hol földmûvelésre és kereskedésre adják magukat és virágzó kultúrközpontokat hoznak létre. Ujgur irodalmi emlékeket ásott ki egy keletturkesztáni expedíció 1905-ben Turfám város romjai alól.

A mongolokhoz az ujgurok közvetítésébõl jutott el a keresztyénség manicheista szektája. Párszi hatás érzik abban, hogy néhány mongol és török-tatár törzs ismeri a párszizmus mitologikus istenneveit, mint mongol Hotmuzda, kalinük Hormstan, párszi Ahura Mazda, burján Arima, párti Abgraman Aina (földalatti gonosz szellem neve), párszi Aenan-u. az.

De a mongolok életében az igazi fellendülést Dzsingiz khán uralma jelentette (1162-1247), ezé a nagy hódítóé, aki virágzó birodalmat hagyott utódaira. Utódainak sikerült Kínát leigázniuk, úgy, hogy Pekinget tették birodalmi fõvárosukká. A buddhizmus diadalmaskodott a mongolok között, mély nyomokat is hagyott hátra a nép életében. 1368-ban megbukott a kínai trónra felkerült mongol dinasztia és újból divattá lett az õsi sámánizmus felélesztése, a buddhizmus pedig felvette a lámaisztikus formát és elismerte fejének a Dalai-Lámát.

A török-tatár csoport fokozatosan többségében az iszlám hívévé szegõdött. A szojotok buddhisták, az ujgurok amellett, hogy Buddha híveivé lettek, még nemzetiségüket is elvesztették, elkínaisodtak. A jakutok ellenben, a Bajkálon- túli tunguzok egy része, a minuszinszki tatárok nagy tömege, a csuvasok, és a Volga-tatárok az orosz pravoszláv egyház számontartottjai, tagjai. - Egészen sámánisták a csukcsok, a korjákok és a kamcasdalok. A kultúra legalacsonyabb fokán stagnáló tunguzok, amennyiben nem az orosz ortodox egyház névleges tagjai, szintén sámánisták. De akármilyen hitfelekezet tagjai is, mindenkinél kiütközik az õsi sámánisztikus bélyeg, ezt az ázsiai altáji ágról senki és semmi nem tudja lekaparni. Még a mindent feledtetni tudó idõ sem.

6) Az urak ág szamojéd és finn-ugor csoportra osztható fel. A finn-ugor csoport ismét két alcsoportra tagolható, ú. n. finnek és ugorok alcsoportjára.

a) A szamojédek európai és ázsiai Oroszország legészakibb részén élnek az északi Jeges-tenger partvidékén, a Fehér-tengertõl a Chatanga öbölig terjedõ területen. Elszórtan, mintegy 20. 000 lelket számlálva. Négy dialektus alakult ki közöttük és ezek alapján lehet, sõt szokás beszélni jurak, tavgi, jenisszei és osztják szamojéd nyelvjárásokról. Kisebb csoportjuk még ma is kimutatható az Altáj és Szaján hegyvidék körül. A szamojédok névleg keresztyének, de a külszín alatt erõsen ragaszkodnak õsi hitükhöz és még ma is folytatják sámánisztikus gyakorlataikat. A szamojéd név orosz eredetû s "magát fölfaló"-t jelent, amibõl a nép vad, nyers természetére és életmódjára szoktak következtetni.

b) A másik alcsoport a finn és ugor népek közössége. A finn népek között vannak balti-, és volga finnek. Az elõbbiek a finnek, észtek és lappok, ma volga-finnek a mordvinek, cseremiszek, votjákok és a zürjének. Vegyük sorra e népeket és nézzük meg, hogy hol és milyen mûvelõdési és vallási viszonyok körött élnek, hány lelket számlálnak stb.

A tulajdonképpeni finnek Finnországban, de az Oroszországgal közvetlenül határos területeken is élnek. Hazájuk neve Suomi. Mind keresztyének és a kultúra hihetetlenül magas fokán állnak. Rendkívül gazdag néphagyománnyal - részint pogánykorival is - rendelkeznek. Foglalkozásuk: földmûvelés, állattenyésztés, erdõgazdálkodás, halászat és kereskedelem. A finnek lélekszáma, beleértve a Svédországban és Norvégiában lakó finn lakosságot is, kb. 5 és fél millió.

Az észtek Észtországban (Eesti ma) orosz fennhatóság alatt élnek, a Balti-tenger keleti partján elterülõ kis földjükön. Mivel hazájukba betelepült orosz és német kisebbség is él, az észtek száma nem igen több 2 milliónál. Tekintélyes népköltészeti anyaguk van, részben õsi eredetû.

A volga-finnek a mordvinok, cseremiszek, votjákok és zürjének. Az utóbbit permi népeknek is nevezik. A mordvinok a legtekintélyesebb alcsoport, lélekszámuk 1, 800. 000. A szimbirszki, nizsnijnovgorodi, szaratovi, tambovi és penzai kormányzóságban élnek a Volga jobb és bal partján. A mordvin nevet csak idegenek használják, magukat erza, és moksa nyelvjárásaik szerint különböztetik meg. Ma keresztyének, de az új máz alatt vígan folyik az õsi kultusz is.

A mordvinoktól északi irányban, a Volga középsõ folyása mentén a cseremiszek települtek le. A kazáni kormányzóságban tömegesebben. Az oroszok a Volga jobb partján lakókat hegyi, a bal parton lakókat mezei cseremiszeknek nevezik. Számok 800. 000. Többségük keresztyén, de vannak pogány cseremiszek is, sõt a keresztyén többség hitében sincs sok köszönet.

A permi népek a votjákok, és a zürjének. Az elõbbiek lélekszáma kb. 650. 000, az utóbbiaké kb. 500. 000. A votjákok fõképp a Vjatka zürjének a Vologda kormányzóságban telepedtek le. A votjákok magukat udmurtnak, a zürjének pedig komi-murt-nak nevezik (Káma melléki ember). Névleg keresztyének.

Legutoljára hagytuk a kicsiny lapp népet, mely a finn néppel áll legközelebbi rokonságban, de valószínûleg szamojéd származék. Az enyészet szélén álló kis nép, mely négy európai országban van szétszóródva, Norvégia, Svéd-, Finn- és Orosz ország északi felében. Lélekszáma mindössze 40. 000. Norvégiában kb. a fele él. Részben nomádok, részben letelepültek. A nomád lappok halászatból és rénszarvas-tenyésztésbõl tartják fenn magukat. A lappok manapság keresztyének, de csak nevükben és az anyakönyvekben virul keresztyén hitük -a valóságban mindenütt burjánzik az õsi paganizmus.

Az ugor körösséget három nép alkotja: a vogul, az osztják és a magyar. Tehát népünknek a legközelebbi rokona a vogul és osztják nép. Az ugor elnevezés a török onogur (on-tíz, ok-nyíl), török népnévbõl (a tíz nyíl nemzete) ered, ebbõl rövidült ongur, és a késõbbi fejlõdés során átment a szlávságba, ahonnan aztán a bolgár törökség uralma alatt élõ magyarságra is kezdték már a 9. sz. elején alkalmazni. Belõle alakult ki a magyarok Ungarus (Hungarus), Ungar stb. neve. A név tovább bõvült és a szláv elõképzõs Jura lett belõle, majd Ugra-vá alakult át és az onugorok õsi földjén megtelepedett vogul-osztják törzsek elnevezésévé is vált.

A vogul népnevet maguk a vogulok nem is ismerik és soha sem használják. Csak az osztjákok és a zürjének nevezik így õket. Az oroszban valószínûleg zürjén jövevényszó, az oroszból aztán átkerült a többi nyelvbe is. A vogulok helyette önmaguk és osztják testvéreik jelölésére a mans nevet használják. Ez maradt meg a magyar, mogyer elnevezés magy, mogy elõrészében is. (A név 2. része t. i. a török eri, er, szum, erum, ere, er változata.)

A vogulok ma Északnyugat-Szibériában laknak, az Ural hegység és az Ob alsó folyása közötti hatalmas területen, a következõ folyók mellett: Szoszva, Szigva, Bozva, Pelimka, Konda és Tavda. Számuk Karenisto becslése szerint kb. ötezer. A nagy távolságon és nehéz közlekedési viszonyok folytán mégis három nyelvjárás különböztethetõ meg benne. A vogulok halászatból és vadászatból élnek. Kiveszõ félben levõ nép.

Rendkívül gazdag népköltészetük van, melyet magyar tudósoknak már az utolsó órában sikerült feljegyezni. Mai hazájukba a finn-ugor nyelviskola szerint európai õshazájukból a 13-15. sz. -ban vándoroltak be osztják testvéreikkel együtt. Névleg keresztyének.

Az osztjákok Északnyugat-Szibériában a tobolszki és tomszki kormányzóságban élnek, az Ob és keleti mellékfolyói mentén (Kazim, Tremjugan, Vach, Vasjugan, Szalun, Irtis, Demjanka stb.). Az osztjákok saját elnevezése chande, vagy chante-chui összetételt használják "osztják ember" értelemben. Számuk 18-20. 000 között ingadozik. Ebben is, mint a vogul nyelvben, három fõ nyelvjárás ismerhetõ fel. Életmódjuk, mint a voguloké. E népnek is rendkívül gazdag népköltészeti hagyatéka van. Szintén csak névleg keresztyének.

Az ugor közösség harmadik tagja a magyar. Kiszakadván testvéreik közösségébõl, a Vereckei szoroson át, 896 körül a mai Magyarország területére zúdult, itt és az erdélyi fennsíkon magának hont alapítva, már több mint 1000 év óta állja a vészt és a vihart. "Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán. " Az ország határain kívül és belül élõ magyarok létszáma kb. 17 millió.

7) Végül határozottan ural-altáji nyelv a szumir, mert grammatikájában, szókincsében, õsmûveltségében és vallásos életében oly nagyterjedelmû ural-altáji sajátosságok, egyezések fordulnak elõ, amelyek mind mennyiségi, mind minõségi tekintetben sokszorosan felülmúlják: az akár direkt, akár indirekt érintkezésbõl elképzelhetõ sajátosságok, egyezések mértékét. De ezekrõl majd a következõ paragrafusban lesz szó. Ha tehát nem érintkezés, akkor csak rokonság lehet. A történeti idõ (Kr. e. 3500 körül) velük kezdõdik. Ez idõ tájban már a Tigris és Eufrates alsó folyása mellett Babilonban laknak, amikor is Babilon északi részén már sémi törzsek tanyáznak. Középbabilon bár szumir uralom alatt áll, többé-kevésbé vegyes lakosságú terület. Hogy a szumirok miként nevezték magukat, bizonytalan. Valószínûleg nem Sumeru-nak, mint ahogy a modern tudomány nevezi õket. Mi ma csak átvettük a sémi-babiloni jelzést; amint õk nevezték ez allofil fajt. Továbbá számon tartjuk használatát és ismerjük valószínû etimológiáját. Legelõször a Hammurabi kódex 5, 7. kk. -§-ban fordul elõ. Etimonja pedig a szumirok lakta terület Ki-engi neve volt, amely Gudea kora óta megbõvül egy rafon. komplementummal és Ki-ingzi-a-nak, ill. Ki-in-gi-ir-nek hangzik. Nos ebbõl lett a sumero, vagy sumiru mûszó (a g-, ill. ng-m már a szumiron belül is gyakori hangátmenet, v. ö. pl. dingir-dimir). Kiengi egyébként-ország, a szumir föld, a szumir haza neve.

8) Szumirok és sémiták között dúl a harc a történeti kor eleje óta, már nem is a hegemóniáért, hanem a puszta létért. A harc ide-oda ingadozik. Békés egymásmellett-élésrõl szó sincs.

A küzdelem azonban nemcsak sebeket ejt, hanem a küzdõ feleket egymáshoz közelebb is hozza, Jobban megismerik ellenségeiket. Így esett meg, hogy a sémi-babiloniak átveszik a szumir kultúrát minden tartozékával (írás, anyagi kultúra), s noha Hammurabi 2000 körül végleg meghódította és birodalmába bekebelezte Szumériát és e tettével a szumirokat lassú beolvadásra kényszerítene, mégis a gyõzõk lettek a legyõzöttek. E folyamat már I. Sargonnál és fiánál, Haram-Sin-nél (2800 körül) elkezdõdik, hogy folytatódjék aztán az asszír-babiloni, ill. szumir irodalmi termékek kétnyelvû szerkesztéséig, különösen vallási téren, s mivel ez eljárásmódot az asszírok is gyakorolták - egészen a középkori latin mintájára -, az asszírok és babiloniak világpolitikai érvényesülése következtében így lett a szumir hajtásokból is bõven táplálkozó babiloni kultúra világkultúra

De a szumir nyelvre is hatott a sémi-babiloni idióma. Különösen azután, ahogy megszûnt élõ, beszélt nyelv lenni. A sémi-babiloni írnokok többé nem értették meg e nyelv urai-altáji sajátosságait és felcserélték sémi konstrukciókkal, ezért szinte más nyelv a papi redakcióban született mesterséges és az élõ, beszélt szumir nyelv. Tehát a sémi szerkezetek jórészben e papi írnokok számlájára írandók át.

Egyébként nincs kizárva, hogy a sémi-babiloni nyelv már az élõ, irodalmi szumir nyelvre is hatott, s hogy kis részben így magyarázandók meg azok az elválasztó különbségek, amelyek a szumir nyelv ural-altáji karakterét megtagadni alkalmas bizonyságoknak látszanak. De errõl bõvebben majd a következõ paragrafusban lesz szó.

A szumir-ural-altáji közös õsmitológiai örökség elõzõ szakirodalmi visszhangja

Francois Lenormant francia assziriológus vetette fel elõször a kérdést, mikor egyik mûvében a szumir õsvallás képzeteit is felhasználta Halévy ellen, a turáni szumir nyelv létezése javára. A kutatás meglehetõsen kezdetleges volt, s bizonyos elsietett buzgóság okozta, hogy Lenormant törekvését akkoriban nem koronázta siker. De, hogy e kérdés felvetése jogosult volt, mások példája is igazolja.

Fritz Hommel Grundriss d. Geographie und Geschichte les alten Orients I-II. H. 1904, 1926 - mindenütt tekintettel van a vallási képzetek összefüggésére is, és sokszor helyesbítõleg nyúl bele azok menetének korrekciójába, Hommelnek 1. felét recenzeálta Munkácsi B. és elismerte, hogy Hommel könyve igen instruktív az ural-altáji népek õstörténetére vonatkozólag is. Érveit mind vallásos képzetekbõl merítette.

C. von Orelli jól ismert vallástörténeti kézikönyvében a török-tatár sámánizmus jellemzését e sokatmondó nyilatkozattal fejezi be: "Grosse Ähnlichkeit haben diese Anschauungen mit den babylonischen. "A szumir vallást pedig így jellemzi: "Die älteste Landesreligion, die jener nichtsemitischen Sumerier, scheint nicht viel anders gewesen zu sein, als wir bei den Turaniern Tataren, usw. fanden: Üppiger Geisterglaube, welcher zur Zauberai trieb, also schamanismus. "

Munkácsi az ural-altáji népek õsmûveltségét egy másik mûvében így jellemzi: Felsorolván a szumir és altáji szóegyezéseket hozzáteszi, ezek "csakis történeti kapcsolat felvételével magyarázhatók. " Rendkívüli történeti távlat nyílik meg ezzel elõttünk.. Az õsi nyugat-ázsiai nép, melynél az emberi mûveltség legrégibb alapjait találjuk, melynek kulturális hatása már a Kr. e. 6. évezredben kiterjedt közeli és távoli népekre, Turán, ill, az árjáktól még akkor el nem foglalt Irán felõl közvetve, vagy közvetlenül érintkezésben állott azzal az õsnéppel is, melynek ma a törökök és mongolok a leszármazottjai. Az altáji mitológia legfõbb alakjának, az ég istenének neve, s vele együtt, mint ezt már Lenormant fejtegette, e népek hitéletének még sok eleme szumir eredetû.

Ugyanõ egy másik tanulmányában a következõ nagyfontosságú megállapítást teszi: "Határozott bizonyítékaim vannak arra, hogy az asszír-babiloni mûveltség hatása kiterjedt a magyarral legközelebbi rokonságban álló népekre is. A magyar fajta és török népeknél a Volgától egész az Altáj hegységig, ahol csak az õsi pogány hitélet képzetei teljesen el nem tûntek, a hagyományok lényegileg egyeznek, az asszír-babiloni és héber források hasontárgyú közléseivel, változataikban pedig ezeket sokszor kiegészítik, ill. megvilágítják. "

Varga Zs. a MTA-hoz benyújtott pályadíjnyertes mûvében kiegészítésül, õsrokonsági alapon egybeállította Szumir (Babiloni) örökség az ural-altáji népek vallási életében (Debrecen, 1925, 110. l.), különlenyomat a TESZE 1925. évf. -ból cím alatt mindazon vallási képzeteket, melyek meggyõzõdése szerint szumir-ural-altáji közös örökség. Kár, hogy a mi nyelvészeink és õstörténet kutatóink e tanulmány eredményeit hallgatással mellõzték, holott igen érdekes dolgok voltak benne.

U. Holmberg-Harva Finno-Ugrio, Siberian Mythology, (Boston, 1927) cím alatt megjelent mûvében 587 lapon tárgyalja az ural-altáji népek õsvallási kérdéseit. A hatalmas mû a C. F. Moore által szerkesztett: The Mythology of all races, IV. köteteként jelent meg. Ez és a belõle önállósult Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker (FF. 1. kötet, 1938.) jelenti a szerzõ vallástörténeti mûködésének a zenitjét. Valóban csúcspont, melyrõl szakemberek és mûveltek egyaránt áttekinthetik népeik õsvallási hiedelmeit. De sajnos Holmberg-Harva is még csak az asszír-babiloni képzetek kisugárzásáról, õsvallási hitnézetek átvételérõl beszél egyes ural-altáji népek által. Ez az ún. Holmberg- Harva- féle migrációs teória. Ily szempontból közömbös számára, hogy a babiloni kultúrának melyik népi eleme szumir vagy sémita, az átadója, s átsugárzója? Nagy általánosságban 14 ural-altáji õsvallási hiedelemre tételez föl Babilonból kiáramló hatást, anélkül, hogy a szumirok nevét egyetlen egyszer is megemlítené. Bizony még a Holmberg-Harva migrációs teóriájától is hosszú az út az õsvallási hiedelmek, a sámánizmus lényegi azonosságáig.

Ennyi kiváló szakember példája után indulva, nem látszik megokolatlannak és vakmerõnek, ha újólag kísérletet teszünk az ural- altáji népek õsvallási életében föllelhetõ szumir örökség felkutatására. Célunk kettõs: õsmûveltségi és nyelvészeti. Az õsvallási képletek lényegi azonosságában újabb igen fontos bizonyítékát kívánjuk szolgáltatni annak a ténynek, hogy a szumir újabb altáji nyelv. Vállalkozásunk nehézségeivel teljes mértékben tisztában vagyunk.

a) Roppant hatalmas terület és annyi kultúr- keresztezõdés lehetõségétõl terhes - Ázsiai keleti szélétõl Európa nyugati pereméig, sok különbözõ nyelvvel, hiányos feljegyzésekkel -, ez az egyik, az elsõ nehézség.

b) A 2. annak a viszonynak a tisztázatlansága, melyben a történeti kor elején szumirok és sémi-babiloniak állanak egymáshoz. Nem lehet pontosan elkülöníteni, hogy a késõbbi babiloni kultúrából, mi a szumirok része és mi a sémi-babiloniaké. Természetesen amihez azonos nyelvi kifejezések állanak rendelkezésünkre az ural-altáji nyelvek körébõl, az mind a szumir kultúra javára könyvelendõ el.

C) Bizonyos fokú nehézséget okoz a közép õshaza pontos meghatározhatatlansága.

d) Az animizmus, a manaizmus és a totemizmus mindenütt azonos elveken nyugszik, itt tehát csak az azonos kifejezõ eszközök dönthetik el a genetikus összefüggés tényét. Az azonos lelki meghatározottság külsõ jegyei tekintetében egyedülálló döntõbíró csak a nyelv lehet.

E nehézségek ellen csak az itt felsorolt kritériumok vértezhetik fel még a gyakorlott kutatót is.

1) A közös õsi származás és rokonság tényén alapuló egyezéseknek olyanoknak kell lenniük, amelyeknek szumir és ural-altáji eredete és jellege nyilvánvaló.

2) Az õsi vallási rokonság ténye annál meggyõzõbb, minél primitívebb képzetre vonatkozik. Ilyenek az animizmus, a manaizmussal szorosan összefüggõ varázslás (sámánizmus) és a totemizmus. Hallgassuk meg csak, mit mond erre vonatkozólag a kiváló finn-ugoros nyelvész, Zsirai M.: "Találunk olyan központi képzeteket, hiedelmeket és szokásokat, amelyeket bízvást tulajdoníthatunk az õsnépnek. Kétségtelenül ilyen az animizmus, a lélekhit, ezzel összefüggésben a halottkultusz, bizonyos állatok (fõleg a medve), természeti jelenségek és tárgyak szertartásos tisztelete, úgyszintén a varázslás.

3) Az egyezések csak akkor meggyõzõek, ha szumir részen is, és ural-altáji részen is - lehetõleg az egyik fõágazatban megvannak. tehát ha egyetemlegesek.

4) Az egyezés bizonyos, ha azonos kifejezõ jelek is támogatják és az egyezõ szójel nem izolált.

IRÁNYELVEK A SZUMIR KÉRDÉS ELDÖNTÉSÉHEZ    Tartalomhoz

1) A kur nem jelent idegen országot, hanem a szumir õshazát, szemben a babiloni mélyfekvésû síkfölddel, legfeljebb az Enlil appozíciójául szolgáló lugal kurkurra jelenti még a mellette fekvõ eláni felföldet.

2) A ki, a mélyfekvésû babiloni síkföldre vonatkozik s eredeti jelentése alant fekvõ, szemben a hegyvidékkel. Ezért lesz az alvilágnak is egyik neve és lesz a helyjelölõ általános determinativum belõle.

3) A mada. mad, ma közömbös jelentésû, s ezért lesz Beel matati és Maan ankv. a földisten általános jelölése

4) A szumir õshaza felföld jellege az égre nézve és a földre nézve egyenesen szuggerálta a magasság és az alantfekvés fogalmát. Ezért jelent már az an is, méginkább pedig a nim, num, és a ki magasat, illetve mélyenfekvõt, alantfekvõt.

5) A szumir alvilág kurnugea neve még az õshazában fejlõdött ki, ezért kur.

6) Mu-an-menny (Varga Em. és Bobula).

7) Az ural-altáji õshaza tehát Elam északkeleti része és a hozzácsatlakozó Iran és Turan (hum baba, Nicirhegy. Ninharsag, okur stb.). Csak így magyarázódnak meg a nyelvcsalád mindkét ágára kiterjedõ szumir nyelvhatások. Itt elõfordul mint õstelepítés a méh is.

8) Az ugor õsnép vallási képzetei közül Zsirai közös megnyilatkozásnak tartja az animizmust, a halottkultuszt, bizonyos állatok, fõleg a medve, természeti jelenségek és tárgyak szerint való szertartásos tiszteletét, úgyszintén a varázslást.

9) Az ugor név (Ugria Jugria, hungarus stb. az onugor törökség), a bolgár törökség egy részének saját elnevezésébõl eredt az r-képzõvel ellátva és annyit jelent, mint tíz (on) és nyil (uk), a tíz nyíl, átvitten a tíz törzs nemzetségi (Zsirai, FUR., 143. kkl.).

10) V. szerint a magyar név nem a vogul ember, nép jelentésû szóból ered. hanem a mada szóból.

11) Sz. o. belföldi neve kín (gil) -nád és kalama.

12) Naptár hold-hónapos. A hónap neve is hold hónap, csak szumirban a neve itu. a nap Uzu nevétõl képezve (Em. 1915. évi.).

13) Az estve neve nap leesése (Udsi, ereb Samsi),

A szumir nyelv ural-altáji karaktere is igazolja a genetikus vallási összefüggést

Téved Karjalainen, mikor az altáji és az obiugor vallások közötti egyezések esetében mindig az ugor népeket tartja kölcsönvevõknek, az altáji törzseket pedig kölcsönadóknak. De téved Holmberg-Harva is, mikor ismert nagyértékû vallástörténeti mûveiben mindig az ural-altáji népeket állítja oda az elõ- vagy délázsiai kultúrkörtõl, ill. az indoiráni kulturáltabb népektõl függõ félnek. Ha e tétel az esetek egy részére áll is, semmi sem bizonyítja, hogy az egyezések másik, mint majd látni fogjuk, nagyobbik felére is érvényes- e? Semmi esetre sem. Ez így, kielégítõen meg nem magyarázható. Itt nincs más megoldás, mint az õsrokonság felvétele. Az egyezések oly számosak és az egész felületre kiterjedõk, hogy más nem segít, mint a szumir nyelv besorozása az ural-altáji népcsalád egészébe. Vagyis, más szóval, annak az elismerése, hogy a szumir ural-altáji nyelv.

A rokonságkutatás elnémulása O'Donner és Munkácsi B. elutasító érvelése

De, vajon, valóban igazolható-e, hogy a szumir nyelv az ural-altáji nyelvcsaládhoz tartozik? Nehéz kérdés, mert a szakemberek többsége mind szumirologiai, mind ural-altáji nyelvészeti részrõl tagadólag válaszol reá. Óvatos tartózkodásuknak megvan a tárgyi oka. A szumir nyelv elsõ turáni harcai a szumir grammatika nagyon fogyatékos alapjára építették teóriájukat, amellett ural-altáji nyelvismeretük igen hézagos volt, úgy, hogy a szumir nyelv önállóságát tagadó J Halévynek nem volt nehéz e ponton sarokba szorítani ellenfelét. Mivel a szumir nyelv-vita 1874-1919-ig dühöngött, ez idõszak alatt csak néhány merészebb kutató mert nyíltan állást foglalni a nyelv ural-altáji karaktere mellett (Fritz, Hommel és Galgóczy J.). Hasonló tartózkodás nyilvánult meg ural-altáji részrõl is, ahonnan csak O'Donner 1881-ben és a magyar Munkácsi B. (1904 -1920 között többször is) adott kifejezést elutasító véleményének. Munkácsinál látszik a pozitív irányban való elõhaladás, O'Donner tartózkodóbb volt. A kérdés megoldását az lassítja, hogy két különbözõ nyelvterület nyelvészeinek kell összefogniuk, hogy eredmény jöjjön létre. Mi mégis úgy véljük, hogy a kérdés eldönthetõ. Itt teszünk kísérletet reá, a bizonyítékok elõterjesztésében azonban csak a legszükségesebbekre korlátozódunk. A bizonyítékok részletezése helyett utalunk Ötezer év távolából (1942) címû mû II. részére, mely rendszeres szumir grammatika.

Az ural-altáji nyelvészek, Donner és Munkácsi okfejtését követem és amiben egyetértünk, azzal röviden végzek.

1.) Munkácsi elismeri, hogy a szumirban némely magánhangzóváltakozások az illeszkedés nyomainak tetszenek. Donner felsorolván a magánhangzó illeszkedés nyomait és eseteit a szumirban, hozzáteszi: "mindez kétségtelenül hangzóharmónia, de távolról sem éri el azt a kiterjedés mértéke, hanem maga a hangtani jelenség.

2) Általánosan tudott dolog, hogy a szumir szó elején nincs mássalhangzó csoport.

3) Nem-jelzés a szumirban nincs. A 2-3. pontot Donner nem tartja rokonság-bizonyító kritériumnak, mivel sok más, egymással semmi összefüggésben nem álló nyelvben is elõfordul. Mi sem mondjuk, hogy a rokonság eldöntõ kritérium volna, de ha jelen nem volna, minden esetre kettõvel kevesebb argumentumot könyvelhetnénk el a szumir-ural-altáji rokonság javára.

4) Munkácsi megállapítja, hogy a szumirban a viszonyítás ragokkal történik, Donner azt kifogásolja, hogy Haupt olvasata szerint, Lenormant olvasásával szemben mindössze három olyan rag található, amelyeknek parallelje az ural-altáji nyelvcsalád nyelveiben is jelen van. Tehát a formánsok fontosságát teljes mértékben elismeri, csak számukat kevesli. Persze ma a ragok kérdésében is tisztábban látunk, mint 1881-ben. De e kérdésre majd még visszatérünk.

5) Munkácsi szerint egyezõ szumir-ural-altáji nyelvsajátosság, hogy az alanynak és tárgynak nincs rangjelzése. Donner ezt is sok nyelvben elõforduló sajátosságnak minõsíti.

6) A birtokviszony kifejezhetõ pusztán szórendi helyezkedéssel is. (Munkácsi és Donner azt írja errõl, hogy másfelé is elõfordul, tehát bizonyító ereje nincs.)

7) Mandzsu módra kifejezhetõ pusztán a többes is kettõzéssel is. Donner a többes képzés három módozatát ismeri fel a szumirban: a) az egyes szám, b) a kettõzés, c) az ene-vel való képzés. Hivatkozik a keletafrikai dinkára, a délázsiai malájira, ahol szintén megtalálható, és a logikai fejlõdés eredménye, éppen ezért, "a nyelvrokonságra nézve semmit sem jelent".

8) A melléknevek fokozása szintaktikai úton is történhetik (Munkácsi).

9) A személyi névmások kezdõhangjai a törökéhez hasonlók és belõlük birtokos személyragok is képzõdnek (Munkácsi).

10) Egyes számnevek török hangzásúak (Munkácsi). Donner erre vonatkozóan azt mondja: "A nyelvrokonságnál a számnevek egyezése nem kizáró bizonyíték ugyan, de mindenesetre súlyos argumentum. " Haupt. olvasásában legfeljebb a pes hasonlítható össze a csuv. visse, jakut üs, tör. üc-csel. Ez pedig semmi.

11) Donner szerint a szumir névképzés bizonyos nyugatafrikai és hátsóindiai nyelvek eljárásmódjára emlékeztet inkább, mint az altáji ágéra, a gyök elibe tett a. i. u. e. vokálikus augmentummal. Némely esetekben a japán nyelv is mindig odatesz egy o hangzót a gyök elé, de a névképzési mód nem munkáltatott ki a szumirban általános princípiummá és használata igen ritka. Gyakoribb absztrakták képzésére a nin (mindenféle) és a nam (sora) használata, amelyek a gyökszóval éppúgy összenõnek, mint a ki /hely jelentésû prefixum./

12) Az igeragozásnál a szumirban csak a kezdõdõ ún. szintaktikai agglutináció van meg, de ez más, hasonló fokon álló nyelvekben is megvan.

13) Az igei szuffinumképzök (da, ta, ra és su) közül a da egyaránt pre- és szuffigáltatik, a többiek csak prefixumként alkalmaztatnak, az elsõ reflexió jelentésével szemben kauzátív jelentéssel.

14) Primitív az igetõ használata minden képzõi pótlék nélkül tranzitív, intranzitív, intenzív és kauzatív jelentésben.

15) A pronominalis objektum bekebelezése az igeformába, szintén olyan képzési mód, mely éppúgy sajátos vonása a szumirnak, mint sok más nem rokon nyelvnek. Ugyanez áll a tagadó igeragozásról.

16) A szumir prepozitivusz igeragozási mód ugyan figyelemreméltó eltérést mutat az északázsiai nyelvek szuffigális karakterétõl, de az õsbabiloni nyelv primitív agglutináló állapota mellett csupán ezen egy okból a rokonság viszonya nem volt apriori megragadható. Ez eltérésbõl tehát annyi bizonyosan következik, hogy a szumir-ural-altáji együttélés e nyelvek legtöbbjének mai igeképzése kialakulását, s így ama nyelvek szétválását is megelõzte.

Donner egy kis statisztikával igazolja, hogy miért nem látszott valószínûtlennek a Lenormant közölte grammatikális vázlat alapján a szumir-ural-altáji õsidejû rokonság felvétele. Azért, mert az esetviszonyok kifejezésére szolgáló 14 különbözõ posztpozíció közül 7, a számnevek közül 6, a duálisképzés, a tagadó igeragozás, az 1. -2. sz. névmás, a demonstrativum közössége a szumir egybevetését az ural- altáji nyelvekkel elfogadhatóbbnak tüntették fel, mint besorozását bármely más nyelvcsaládba. A Lenormant adatai azonban a Hauptéhoz viszonyítva, nem mindenben megbízható alap.

A Haupt féle alapra helyezkedve, már elõre kimondja, hogy a szumir- akkád nyelv határozottan nem ural-altáji nyelv. Donner végkövetkeztetése tehát így szól: "Vizsgálódásaink odakonkludálnak, hogy a szumír nyelv, formális struktúrája semmi akadályt nem állít az ural-altáji nyelvekkel való rokonság felvételének az útjába, ha a szumirt olyan idõre visszük vissza, amikor az altáji nyelvek vagy még nem érték el mai fejlõdési formájukat, vagy még egyáltalán nem váltak szét. De e puszta lehetõségtõl az Oppert és Lenormant pozitív állításáig óriási a távolság... Tehát míg a rokonságot bizonyító határozott nyelvi jelenségek elõ nem kerülnek, mindaddig a szumir nyelv éppoly izolált marad, mint a baszk Európában.

A Munkácsi antiszumir érveit a következõkben összegezhetjük: A felsorolt érvek minden esetre igen számba vehetõ bizonyságai lehetnének a szumir nyelv ural- altáji eredetének, ha nem társulnának hozzájuk, mindenekelõtt az, hogy a szumir képzõk és ragok egy része nem elõl, hanem hátul csatlakozik a tõhöz, vagyis prefixum. Hasonlóképp, hogy a névutók mellett jó számban vannak prepozíciók is. Szintén eltérõ, nem ural-altáji módja a szóképzésnek, hogy az igetõ kettõztetésével mûveltetõk alakulnak. De leginkább ellene mond az összes ural-altáji nyelvekben követett rendszernek ama szumir szórendi szabály, hogy a jelzõ a jelzettnek, a birtokos a birtoknak nem elõtte, hanem utána áll, sõt a jelzett szó többese és ragja és az utána vetett jelzõn van kitéve. Amely nyelv így alkotja jelzõs szerkezetét, az ural-altáji nem lehet. "... "Bár ezek szerint egészben téves irányú volt e kutatás, mely a szumir nyelv rokonságát az ural-altáji nyelvcsaládban kereste, van mégis egy becses eredménye az idevonatkozó munkásságnak, az t. i., hogy rámutatott e nyelvek szókincsének néhány kétségtelenül egyezõ adatára. "... Idéznünk kell, ha ismételten is, a következõ végkövetkeztetését: "Úgy látszik ezen s egyéb idetartozó jelenségekbõl, hogy az ural-altáji népcsalád keleti ágának a szumír nép volt a mûveltségben õsmestere, s hogy a szumir ék iratokban maradtak fenn az ural-altáji nyelvek legrégibb emlékei. " A Heinrich G. által szerk. EIT. 1V. k. 34. 1., ahonnan a jelzett rész idézve van, alul a jegyzetben hozzáteszi: "nincs kizárva, hogy ugyan-e mûveltségi hatásban részesedtek a finn-magyar népek is".

A szumír-ural-altáji nyelv    Tartalomhoz

I. Hangtan - általános bizonyítékok:

1) A szumirban a szó elején mássalhangzó-csoport nem állhat. Ugyanez a helyzet az ural-altáji nyelvekben is.

2) A szumír nyelv éppúgy ismeri és alkalmazza a magánhangzóilleszkedés törvényét, mint az ural-altáji nyelvek. Különbség csak az alkalmazás mértékében van. Ellenkezõ feltevésekkel szemben e jelenség az ural-altáji nyelvek õsi jellemzõ vonásának tekinthetõ. A szumirban jellemzõbb esetei a következõk: a) a különbözõ szájképzési hangzók illeszkednek egymáshoz, pl. anim, enim, anigin, enigin, gurin, gurun, vagy girin (gyümölcs), asig, asag (betegség neve).

b) a nevekhez járuló hangzópótlék a szógyök törzshangzójához alkalmazkodik, pl. az a, e, i, u, formát veheti föl; ukkini Gud. A. Cil.

6.) mu-ra-du-us Rim-Sin Kanephore A. II. 2 (neki építették); SUD DU ZU (Gud. A. Cil. IX. 2) távol vagy tel, stb.

c) az igei prefixumok alkalmazkodnak egymáshoz, pl. mi-ni-in, mi ni ib, na-ab, mu-un, na-ab stb. A ra, su, ga, ka ragok, ha a helyzet úgy kívánja ar, ir, ur, us, as, es, ag, eg, ak, ek stb. alakot ölthetnek.

d) hangzóilleszkedés esete forog fenn a gyökszótagok hangzó összevonása, esetleg a 2. szótag eliziója által elõidézett esetekben, mint pl. ud-bi-a helyett udba-az idõben, akkor. Az al-du-on-na helyett aldunna-menõ. És a példák végtelen tömege; e) szumir szókezdõ za török nyelvjárásokban j-vé, az altáji nyelvekben dz-vé lesz. Pl.: zagsu- sors, mongol dzaja.

f) A szó belsejében levõ dentális (D. T.) meglágyítva hangzik, pl. szumir ad, ada, adda, ai, török aryk, ayik-medve, õsatya.

g) A szóközépi EK dingor-isten, az ES üban dimirr formát ölt, ugyanez a hangtani jelenség található meg a törõkben tungus, domuz-disznó, kangit, kimir-porcogó stb.

h) A két nem, a különbözõ irányok, az erõs, és tompa zaj, az erõsebb és gyengébb cselekvés fokát jelzõ szók e tulajdonságaikat mind a szumirban, mind az ural-altáji nyelvekben egymáshoz való hangtani asszimilálással fejezik ki. Szumir pl.: Adda-atya, ummu-anya, kul-fiú, kel, kil-leány, igi elõrész, front, aga-hátsórész, sag-fej, tetõ, sig- alsórész, man- min- mindkettõ, dab- dib- megfog, megragad, tal-til teljessé tesz, kiegészít, sar-sir- növényzet, tenyészet, laoh- luch- tisztít, mos, ohar- ohur- tervez, készít; altáji példák: ama-atya, eme-anya, amoha-após, emohe-anyós, oha-oha-férfi, ohe- ohe-asszony, amila- hímmadár, emile- nõsténymadár, vasi- alászáll, vesi- felszáll; tunguz pl.: ati kan- öreg férfi, etirken- öreg nõ; finn-ugor példák: a közelre és távolra mutató ez, az, vog. tit, tati, finn ta és tuo, cser. ti és tu névmások, magy.: karom, köröm, kavar-kever, lobog-lebeg, rándul-rendül, topog-tipeg, omol-ömöl, gyur-gyür stb. igepárok, ahol a cselekvés erõsebb fokát mindig a mélyhangú formák jelzik.

11. Alaktan - általános bizonyítékok:

1) A szumir nyelvnek az ural-altáji nyelvcsaládba való tartozását bizonyítja az alaktani egyezések minden fontos pontra kiterjedõ hosszú sorozata: a) Szumir és ural-altáji nyelveket egyformán az agglutináció jellemzi más nyelvek formális ragozási eljárásával szemben. Az agglutinatív karakter azt jelenti, hogy a szótõ nem változik, hanem a képzõelemek odaragasztatnak, mintegy odaenyveztetnek a változatlan szótõhöz és így fejezik ki a viszonyítást.

b) Az altáji nyelvekben az affixumok csak akkor használtatnak, ha a kifejezendõ gondolatok világossága ezt megköveteli. Különösképpen hiányzanak a kázusaffixumok, valamint a számjelzés és a nem körülírásos kifejezése.

c) Az egész ural-altáji nyelvcsaládnak jellemzõ vonása a névi és igei gyökök hiányos megkülönböztetése. Nevezetesen az összes igealakok névi formákra vihetõk vissza. Grunzel ezt írja az altáji nyelvekrõl: "névi és igei gyökök között nem vonható éles határ, tiszta ige, mint az indogermán nyelvekben, e népcsoportra nézve nem létezik" (Ford.). Mûller e kérdésrõl így nyilatkozik: "Az igét többé-kevésbé még a nominális felfogás uralja". H. Winkler is hasonlóan ítéli meg a helyzetet: "Die Tatsache, dass d. Formen des Verbum finitum reine Substantiv a nomina actionis zu Grunde eigen, welche einfach die possesiven oder pradikativen Personalaffixe annehmen,... ist dem Altaischen durchaus üblich. Es beruht auf diesem Princip eigentlich die ze Verbalabwandung". A f. u. nyelvcsoportról pedig Zsirai állapít meg hasonló törvényszerûséget (FUNY* 1937. 83. kkl.).

d) A szumirban nemjelölés nincs, akárcsak az ural-altáji nyelvekben.

e) Winkler megállapította, hogy az ural-altáji esetviszonyoknak helyi szemlélet képezi az alapját. Ugyanez a tétel érvényes a szumir esetviszonyokra nézve is, abból is kitûnik, hogy a szumirban és az ural-altáji nyelvekben azonosak a kázusaffixumok és a helyjelölõ képzõelemek.

f) Az egyszerûbb gyökökbõl való szóképzés mind a névszói, mind az igei szóképzéssel kapcsolatban nem egyéb, mint szóösszetétel. Nem mindig ismerhetõ fel az összetevõ alkotórészek önállósága, sem a szumirban, sem az ural-altáji nyelvekben, de az esetek túlnyomó részében igen. Ilyenek pl. az 'a' állítólagos perfixummal képezett következõ szumir szavak: a-ag- köpet, a-gal- mezõ, a-tab- árok, csatorna, ahol az a prefixum nem más, mint az a-víz jelentésû szó; a- agga-jóslat, a- lat- veder, a- pin- eke, a-zag-dögvész, a-kar- kard, szablya, a- gal- kovács, mesterember. E példákban azt a többé-kevésbé felismerhetõen - kéz, kar. Az ara állítólagos prefixummal képzett szavakban az an-ég, magas; aki- vel képezett szócsoportokban a ki jelentése: föld, alsó hely; a nam a magas szócsoporba a name határozatlan névmás megrövidítése; a nig- es összetételekben a nag a másik határozatlan névmás, a nan a nig-nek variációja; a gis hol pre- hol postfixum módjára használtatik, nyilvánvalóan fa, átvitt ért organum.

h) A postfixumos többi képzõ még akkor sem kifogásolható, ha egyik-másikhoz nem akad parallel az ural-altáji nyelvekben. Az ilyen postfixumok jelentõs részérõl is kimutatható, hogy önálló szó és használata voltaképpen szóösszetételt eredményez.

i) Van azonban néhány olyan prefixumunk is, amelyekrõl nem állapítható meg, hogy akár rekonstruálható jelentésüknél, akár alakjuknál fogva önálló szó volna az alapjuk. Ezek e, i, u-nak hangzanak és nyilván a magánhangzó illeszkedés okozza különbözõ hangzásukat. Ilyen példákban fordulnak elõ: e-tuda- gyermek, u-tud- ugyanaz, e- sir- út, utca, de van a- sír hangzása is, ua., i-sís (sís, ses) -sírni, kiáltás, panasz stb. De, ha feltételezzük, hogy különbözõ hangoztatásukat a hangzóharmónia okozta, akkor egyebet is fel kell tételeznünk, hogy e prefixumokban valamelyik 'a' áll elõttünk, de annak értelme már nem egykönnyen fért össze az alapszó jelentésével, úgyhogy lassanként feledésbe ment önállósága, képzõelemmé csökkent alá és így lett a hangzóilleszkedés tárgya. Prefixumi minõsítésben e variációk összehasonlíthatók a japáni nyelv o-prefixumával, amelyet a japán bizonyos esetekben minden szubstantívum elé odatehet.

j) Okunk van hinni, hogy nem helytelenül járunk el, mikor a japánhoz mérünk szumir igei kompozitivumokat is, amelyek testrész és az ige összetételébõl alakulnak. Így vannak a szumirban su- kéz, a- kéz, kar, igi- szem, sag, sab-szív, ka- száj, gu- nyak, zag- oldal, su- ajak, száj, sag- fej. Az ige kompozitivumok e példákban a komp. névszó megtartja relativ önállóságát az összetétel után is és az igéhez viszonyítva, mint annak tárgyi-, hely-, mód-, eszközhatározója szerepelhet. A testrészeken kívül gyakoribb elõkomponensek még sar, dug- jó, szép, im, u, ki- hely, sal, dig- tégla, fény stb. Az igei prefixumok és infixumok utánuk következnek. A testrészekkel történõ kompozícióknak pontos megfelelõjük akad a japán nyelvben, ahonnan hamarjában a következõ kompozitivumokat sikerült összeszedni: vowai- gyenge, ta- vowai- u. az, yasuj- könnyû, ta- yasuj- u. az, motsu- tartani, ta- motsu- u. az, suru- dörzsölni, ku- suru- u. az, muku- fordulni, so muku- hátat fordítani, ahol a ta, ko-kéz a so pedig-hát jelentéssel bír.

A névképzés egyezõ formánsai

Van a névképzésnek két egyezõ formánsa, mind a kettõ postfixum. Az egyik a török nyelvek ki, gi, gu, qi, qu képzöje (i, u is), mely helyi és idõi adjektivumokat képez, mint pl. ohotu-észak, ohotu-gu-északi, qunus- nappal, qunus-ki- nappali, nappal végbemenõ, ozm. bu- gun- ma, bu-gun-ki- mai. E képzõelemek gyökére és szerepére v. ö. a szumir ka, ga, ge képzõ, amely szintén helyi és idõi adjektivumok képzésére szolgál, pl. nig-ud-zalla-ge- minden világos, kas-bia-ge-a testbeli, a testhez tartozó, mu-dis-ge éves az évhez tartozó, egy éves.

A másik a van, létezik segédigével kapcsolódik. A szumirban e segédigét két gyök fejezi ki, u. m. gal, és men. A gal-nak megfelel a tör, csag, hol, ozm. ol, magy. val, vel (v. ö. pl. vala, volt, osztj. uol, ol, vog. oli; uolda, velda, zürj. velni; votj. vilini, cser. alam, ulam, mordv. ul ems, finn olc, uolda, volda). A gal (ES, ma1) adjektivumokat és fõneveket képez, de mindig a participium-alak járul hozzá a másik komponenshez. Példák: ohul-rossz, gonosz, ohul-gal-gonosz, levõ, azaggal- szent, szentséges, ab-gal- magasan lévõ, ne-gal- rémületes, félelmetes, oho-gal- bõség, erjim-gal- ellenség, ag-gal- teremtett lény.

A2 segédige a men, particiális alakjai mena, ena, an, am. Ez utóbbi a leggyakoribb. Bárczi a magy. van igét a vannak, vadnak, vagynak formából való elvonásnak tartja (H. SZ. Szó. 1.) - Helyesebb azonban rokonnyelvi paralleleket keresni hozzá, mert ilyenek akadnak, ott van pl. a finn on, om, um, votj. van, levõ, létez, levés, létezés, zürj. em- levõ, lévõ, meglévõ, létel, vagyon és a szumir gyökszó. A szumirban képzõelemként, vagy a nyomatékosítás kedvéért használják. Mint képzõelem figurát pl. a következõ esetekben: dam- férj, feleség (kompozitum da- am) da- oldal, am participium, tehát szsz. az oldalon lévõ (tam, ta-oldal-participium, szsz. az oldalon lévõ - társ, barát stb.).

k) Az eredeti gyökök túlnyomó többsége egyszótagú, a kisebb tömeg azonban kéttagú. Mindkét csoportban vannak magánhangzón kezdõdõ és végzõdõ, vagy mássalhangzón kezdõdõ és végzõdõ szavak is. Csak néhány példát az ilyen szó-alcsoportokból. Ilyenek: ab, eb-ház, épület, sa-száj, szó, beszéd, sab, sag-szív; kéttagúak: igi-szem, uru-város, ugul-fiú, dingir-isten.

1) A nemjelölés hiányán szumir és ural-altáji nyelvek úgy segítenek, hogy személyeknél és állatoknál elibe teszik a hím, vagy nõstény megjelölést.

Végül fel kell sorolnunk, hogy minõ fogalmak tanoznak a névszók csoportjába? Ide tartoznak természetesen a névmások, a fõnevek, a melléknevek, a melléknévi igenevek, a számnevek és a tulajdonnevek. Mivel a szumir és ural-altáji név- és igeragozás túlnyomó részben a névmások használatán nyugszik, ezért elõször a névmásoknál kell leírnunk az egyezõ mozzanatokat, majd azután térjünk át a többiekre.

EGYEZÕ NÉVRAGOZÁS    Tartalomhoz

A névmások

A rokonságnak igen fontos bizonyító eleme 2 nyelv körött a névmások állománya és kezelési módja.

a) A szumirban és az ural-altáji nyelvekben kétféle alakja van a személyes névmásoknak, u. m. egy független és egy szuffigált alakja. A szuffigált alak a független sorozatból fejlõdött ki, éppen ezért itt nem térünk ki további egyezése bizonyítására.

b) A szumirban és az altáji nyelvekben a 3. sz. személyes névmásnak nincs önálló alakja, hanem a mutató névmás által pótoltatik (Grunzel Entwurf, etc. 55. l.).

c) Szumir és ural-altáji névmások pontos különbséget tesznek személyek és tárgyak között.

d) Vonatkozó névmás sem a szumirban, sem az ural-altáji nyelvekben nincs. E névmás hiányát az illetõ nyelvek vagy participialis konstrukcióvá, vagy másféle ráutalással pótolják.

e) A szumir személyes névmások gyakran kapnak egy nyomatékosító e elemet, ez mutató névmási eredetû, az altáji nyelvek névmásainál is használatos egy a nyomatékosító elem, szintén mutató névmás, az ugor nyelvek személyragozásában ugyancsak elõfordul.

f) Szumir személyes névmások és az ural- altájiak ragozhatók, a kérdõ- és határozatlan névmások pedig birtokviszonyt kifejezõ szuffixumokkal is elláthatók.

A névmások egyezõ állománya Személyes névmások

Szum. ma, me, mar-én, tör, min, mem, ben, mong. bi (gen. minu, mini), tung. bi (dat. min-du), mandzsu bi (dat. min-de), finn mina, cser. men, mordv. mon, lpp, man, votj. mon, zürj. me, osztj. ma, szmjd. man- u. az.

Szum. za, zae, zi, si-te, tör. sin, sen, mong. ci, si; se, tung, si, mandzsu si, finn sina, cser. ten, mordv. ten lpp. ton, votj. ton, osztj, neng, vog. nang, magy. te, szmjd. tan, taang- u. az.

Mutató névmások

Szum. ni, no, bi, ba- ez, az, emez, amaz, tör. bu, mu-ez, emez, mong. ene- ez, emez.

Szum. ul, tör. ol, o, on-az, amaz.

Kérdõ névmások

Szum. ana-mi, micsoda?, ujgur n-a, ozm. ne- u. az.

Szum. me, kérdõ határozókban, mint meamea-ta-hol, mea-ta-ta- honnan, m-e-na- mikor; cser. mo-ma, finn milpp, mi, magy. mi, osztjk. moi; moid, vog. man, zürj. szmjd. mi, ma- mit

A szumir nyelv az önálló kérdõ névmásokat birtokragozza (v. ö. példák ÕÉT. 1942. 280 kl.). Ez is ural-altáji nyelvjelenség a szumir nyelv életében.

Határozatlan névmás

Itt a szumir na-me és a magyar némely esik latba, mint komoly egyezés. Személyi és tárgyi határozatlanság kifejezésére egyaránt használatos. A szumir és magyar változat szóösszetétel a na-me komponensekbõl. A magyar változat né-jét Bárczi föltételesen szláv kölcsönszónak tekinti, amely komponenst pedig a mi kérdõ-vonatkozó névmás me alakja származékszavának. A származtatás csak utótagjában helyes, mert a na- ban a határozatlanság fogalma rejlik, és ezt akarja a kérdõ változót kiemelni. Ha névi összetételben fordul elõ, akkor nam-má rövidül.

A név, mint subsztantivum

a) nemjelölés nincs. A férfi (hím) jelölésére a nitag, gis, us, a nõ (nõstény) fogalom körülírására pedig a gemekil szó használatos.

b) A szubsztantivum és általában minden névszó determinálható, kiemelhetõ egy utána következõ e ill. annak a hangzóharmónia által diktált a. i. u. variációi által. Eredetére nézve azonos a magánhangzó a személyes névmások e hangzópótlékával és kiváltképpen a 5. szem. névmás e-ne formája e-jével.

c) A determináns hangzópótlék a mássalhangzón végzõdõ nevek végmássalhangzóját általában megkettõzi, de a kettõzés gyakran el is marad. A hangsúllyal áll ez összefüggésben és fokváltoztatást idéz elõ, mint a finn-lapp nyelvekben, vagy magyar nyelvünknek némely magánhangzós nyomaiban is találkozunk vele. Valószínû, hogy e hangtani jelenség található föl a szumir névszók gyakori magas és mélyhangzós változataiban is. Ha a végm. hangzó kettõzése elmarad, akkor a magánhangzó nyúlik meg.

d) Az ural-altáji nyelvekben is van ilyen névszói determináló elem, és az mindig szuffigális karakterû. Pl. a japán nyelvben a nominatívusz fölvesz egy wa (va, ba) partikulát, melynek egyedüli szerepe a kiemelés, a determinálás. Simonyi Zs. jeles magyar nyelvész pedig a következõket írja: a determináló elem meglétérõl a finn-ugor nyelvekben: "Das ungarische ist die einzige f. -u. Sprache, die eine veranstehenden Artikel besitzt. Die f-u. Grundsprache hatte einen suffigierten Artikel, der sich aber bloss in der bestimmten Deklination, des Mordvinischen und im ungarischen Akkuzativ erhalten hat. "

A NÉVSZÓ RAGOZÁSA (Singularis)    Tartalomhoz

Nominativus

A szumirban tulajdonképpeni nominativus nincs. Csak a névszó mondattani helyzete döntheti el, hogy valamely névszó alany, tárgy, vagy tulajdonító eset-e, mert a névszógyök mindezt önmagában kifejezheti. Még a determináns pótlék sem szükséges hozzá. Viszont, hogy a determináló pótlék mennyire csak a kiemelés szerepét tölti be, az mutatja, hogy mindenféle esethez hozzájárulhat. Pl. du abzu-a-az abzu fia (K, 44, Rev. 8/9), agubbu-a-vita asszír-babiloni ina sumelisu-az õ balján (K, 246, Col. II. 52, 80).

Grunzel azt írja az altáji nyelvekrõl, hogy belõlük a tulajdonképpeni nominativus hiányzik, mert a puszta névszó mindenféle eset kifejezésére használatos. A különféle partikulák (mong. anu, anu, ber, mandzsu inu) nem alanyi jelzõk, hanem "sie dienen nur zur Hervorhebung", u. az a helyzet, mint a szumirban. Még a legjobban ráillik a szumir és ural-altáji nominativusra a casus indefinitus jelzés.

Accusativus a) A szumirban gyakran jelöletlenül marad.

b) Ha a mondattani helyzet megkívánja, akkor a ni és bi (vagy változataik) és néha a kettõs formáik igébe történõ inkorporálása útján megy végbe az accusativus megjelölése. A ni és bi pedig pronomen demonstrativum, tehát az acc. a határozott kiemelés esete.

b/2) A finn-ugor nyelvek közül öt nyelvben fennmaradt az m. b. hangzós csoport. A magyarból kétféle accusativuszi affixum mutatható ki, u. m. egy m csoport és egy n-t-s bõvített csoport. Az m affixum teljesen elveszett (a határozatlan accus. e jelölése), és egy n-t csoport a határozott tárgyeset kifejezésére. A t bõv. elemrõl meg van állapítva, hogy finn-ugor eredetû pronomen demostr. és valószínûleg akkor merült fel használatának szükségessége, mikor már az 'a' elemé veszendõbe ment. A t mellett feleslegessé válván elõször az a csoport kallódott el, majd az m csoportra is rákerült a sor és az is megbõvülvén a t elemmel, hiába hangzott n-nek, az igazi a csoporttal együtt maga is elveszett és megmaradt csak a t. Ez is a kiemelés határozott, az erõsebb hangsúly jelölésére. Tehát az accuz. jelentése és képzési módja itt és ott teljesen azonos és a magyar, nyilván késõbbi t képzõt kivéve, mindenütt a mutató névmási formák jelölik meg és képezik, eredetére nézve egymással összefüggõ alakjaikat.

Genitivus a) A szumirban legõsibb és legeredetibb birtokviszony forma a birtok ragtalan egymásmellé helyezésével történik. Néhány példa reá: an-sag- az ég közepe (Gud. A cil. XXV. 4), an-zag- az ég szegélye (Gud. A cil. IX. 8), zu-ab- a tudás háza, számtalanszor a szövegekben. Simonyi ezt tartja az uralaltáji nyelvek legõsibb és legeredetibb birtokviszony szerkezetének is., b) A szumirban gyakran elõáll a birtokos jelzõ, ezt követi a birtok, ellátva a 3. szem. szuffixummal (ni és bi). A birtokosjelzõnek azonban semmiféle viszonykifejezõ rangja nincs. Sok ural-altáji nyelvben n-rag járul hozzá, de vannak nyelvek, amelyekben mint a goldban és a jakutban, a birtokhoz csatlakozik, teljesen szumir módra. Laufer megállapítja, hogy ez ugyanaz a szuffixum, amely más ural-altáji nyelvekben a birtokosjelzõ járuléka szokott lenni, Frd. Müller pedig azt állapítja meg e szerkezetrõl, hogy õsi, eredeti forma. (a szum. bi tárgyi, dologi, a ni ellenben személyjelölõ szuffixum.) c) A szumirban. 3. módja a birtokviszony kifejezésének a ka-ge raggal ellátott birtokosjelzõ birtok sorrendû genitivuszi konstrukció. Ez aránylag nem sok példában maradt fenn. de õsiségéhez nem fér kétség. A ka-ge formánsok eredete azonos. Csak egy példát idézzünk használatára: Gudea lu edua-ka namtilani- Gudeanak, a ház építõjének életét (Gud. A Szob. III. 7., IV. I-.), formanst az ural-altáji nyelvek egy részében a birtokos jelzõhöz odafüggesztett a rag helyettesíti, mely azonban a nyelvek más részében a birtokhoz járul (v. ö. b. pont alatt). A szumirban a birtokos jelzõhöz a ka-ge formáns a birtokhoz pedig ily esetben a ni, vagy bi pronom-bõl képezett posszeszívum járul. A szumiron kívül csak a japán nyelvben találjuk meg mindkét formánsnak a birtokos jelzõhöz való odaragasztását. Ezek a ga- és no. A no rendszerint egymással összefüggõ dolgokat köt egybe, a ga azonban véletlenül összekerülõ dolgokat.

d) A ka-ge használata tömeges példatárában a birtok megelõzi a birtokos jelzõt. A sorrend az, amit ural-altáji részrõl erõsen kifogásolnak. Teljes joggal. Ámde nem szabad elfelednünk, hogy az ural-altáji nyelvek mai mondattani rendszere és helyezési sorrendje még nem volt és lehetett kifejlõdve akkor, amikor a szumirok a népcsalád kötelékébõl kiváltak. Ez magyarázza meg pl. a szumirban a jelzõnek a jelzett szót hol követõ, hol elõálló helyzetét is. Aztán azt se tévesszük szem elõl, hogy az ural-altáji nyelvekben is akad példa a birtok-birtokos jelzõ-gen. partikula sorrendre. Ilyen pl. a magy. ékessége a szobának. A ka-ge eredeti alakjáról szóló vitát itt mellõzhetjük, jelentésük a valamihez tartozó, a valamiben bennelevõ, valaki sajátja, stb. tehát túlteng a helyi jelentés.

Dativus a) Jelöletlen marad, és csak a mondattani helyzet szabja meg, hogy minõ szerepet tölt be a mondatban. De ilyen esetben az igében inkorporált infixum, a na-ne jelzi jelenlétét. E na-ne névmási eredetû, pl. Gudea s a dingir Ningirsuka uddam muna-e (A. cil. XII. I8 ks.) - Gudea Ningirsu isten szavát naphoz hasonlóan engedé d (mu) neki (na) kimenni. Be-kimegy.

b) Gyakorta a ra és su alkalmaztatik dativusi formánsként. Mindkettõ önálló szó és a dativuszhoz csatlakozik. A ra az ara-jár, megy, járás, menés megrövidített alakja. Mint ilyen rokon az eddig ismeretlen eredetûnek minõsített magy. jár tõvel, mely már a HB-ben is elõfordul. A hangzóharmónia által diktált változatai: ar, ár, ur stb. A su alapgyökét még nem ismerjük, de bizonyos, hogy önálló szóból ered. Van as, es, us alakja is, a hangzóharmónia kívánta helyzetek szerint.

c) Néha kifejezi a dativust a ge, ka szuffixum is. E formánsoknak pontos paralleljük akad némely altáji nyelvekben, mint pl. a tör. ga, ge, ka, ke, je, oha, ohe, a jakut ga, ka, oha, japán he, je, e, amely itt oldalt-irányt jelent. Mindez a dativusz eredeti helyjelentésû jellegével függ össze.

HELYHATÁROZÓ ESETEK

Lokativus a) A szumirban gyakran jelöletlen marad, vagy mivel a névszó hangzópótlékkal ellátva is megjelenhetik, ily minõségében is kifejezheti a lokativuszt.

b) Szórványos a lokativusz képzésére a ge, k-a formáns alkalmazása. PI. Eridus-ga-ge (K, 224, 237 ks.) -Eriduban, anno-ge asszír-babiloni ina same (K. 2400 m, 31 k.) -az égben, kime-ka asszír-babiloni ing tacházi (V. R. 51. 24/25 s.) a harcban, stb. Kitûnik e néhány példából is, hogy a ge, k-a eredetileg önálló hely jelentésû.

c) A szumirban a lokativusz leggyakoribb jelölõje a ta és da formans volt- Mindkettõ önálló szó, oldal-jelentéssel. A da rokonhangzása miatt jut e szerephez. Használatukra néhány példa: Girnun-ta (Entomena A. tégla III. 2.) -a girnumban, an-ta ki-ta (K. 2375, I. 2/4. s.) -fent és lent, nim-ta, sig-ta (Vat. 227, Rev. 10. ks.) -fent és lent, uru-ta (SEP. 238, I. 13. s.) -a városban, e-da (Gudea A, cil. 18. s.) -abban stb.

d) A lokativusz kifejezhetõ a szumirban a na posztfixummal is, amely azonban névszók mellett igen ritka használatú. Létezését és lokativuszi szerepét más Lenormant helyesen ismerte föl. Voltaképpen azonos eredetû az igében inkorporált dativuszi na, ne infixummal és pronomen demonstrativum jellegû. Névszó melletti használatára példák: kia-na-a földön, su-na-testben és igazu-na-arcod elõtt, arcodon stb., de az igébe inkorporálva is elõfordul.

e) A ra és su postpozició is bír néha hol kérdésre felelõ lokativuszi jelentéssel, igazolván a maga részérõl is, hogy a helyirányok valamikor egybeestek.

a/1) A kevésbé fejlett altáji nyelvekben a lokativusz jelölése gyakran elmarad.

b/1) Az altáji nyelvek egy részében és a japánban megtalálható a ge, ka és változataik, helyi jelentésben a dativusz és genitivusz mellett, jeléül annak, hogy az ural-altáji nyelvekben az eseteknek helyi jelentésük volt. De fennmaradt a mordv. prolativusz ga, gá és va, vá végzetében is.

c/i) A ta, te, tu, du, da, de, tur, dur a tör., mong. nyelvekben pedig egyenesen úgy figurál, mint a lokativusz kifejezõ végzete. A vog., osztj. és magyar nyelvekben szintén megvan a lokativusz képzõ t (tt) pl. Kolozsvárt, Pécsett.

d/1) A finn-ugor nyelvekben lokativuszképzõként használatos az a képzõelem, mely eredetileg na-nak hangzott, és magyar nyelvünkben szintén megvan a lokativusz képzõ mind a mai napig (v. ö., kézen ión. -re).

A lokativuszból fejlõdik ki mind szumir, mind ural-altáji részen az idõ, állapot és módhatározó.

Ablatívus

Az ablatívusz és a belõle alakult eredet és okhatározó formánsa a ta, da. Példák a szumir használatból: ekur-ta (SEP, 218, 11.) -ekurból, e-ta ea-st,. (K. 2507, 26, 27. s.), uru-ta (Gud. B. cil. IV. 4.) -a városból stb.

A finn-ugor alapnyelvben volt egy ablatívuszi formáns, mely t-d-nek hangzott, de az ugor nyelvekben, a magyarban is l lett belõle.

Lativusz

A lativusz formánsa általában a ra és su, szerfölött ritka a da és ta. A vég és célhatározó képzõelem a su és az infinitivuszi da, de.

A szumir su lativuszképzõ pontosan visszatér a finn-ugor s-z lativuszképzõ b-n, de más képzõelemek is elõfordulnak, de csak olyanok, amelyekben helyképzõ rendeltetésével már megismerkedtünk volt, mint pl. vog., magy. ne, ni, ugor ga, mordv. ga. gá, va, vá. Mindez jele annak, hogy az õs-ural-altáji nyelvcsaládban a helyhatározói esetviszonyok még nem különültek el élesen egymástól.

Pluralis - Többesszám

A szumirban csak egyes és többes szám van, dualis nincs.

a) A pluralis jelöletlen marad. Különösen kollektív jelentésû szóknál.

b) A gyök megkettõzése.

c) Az ene és a me, mes formánsok által.

A me a mes forma megrövidülése a mes pedig a men segédige Indik. act. prézensz többes száma - vannak. Elsõ használata a hangzópótlékos participium mellett mutatható ki, innen ment át és lett a többi névszói plur.

Ha pl. 'a' formájú a jelzõs szerkezet, csak a hátravetett jelzõ reduplikálódik, bár van eset reá, hogy jelzõ és jelzett szó is. Pl. dingir gal-gal-a nagy istenek, de kur-kur-ra gal-gal-la (K. 222. Rev. 10 kll.) - a nagy hegyek.

a/1) A pluralis gyakran jelöletlen marad az altáji nyelvekben.

b/1) Megvan a mongol, a mandzsu és a japán nyelvekben.

c/1) Az ene képzõs alak pontos mása pedig a török lar az ol mutató névmás többes képzõ. Hasonló képzési mód eredménye a burját nal, nul is.

A névszó mint adjektivum a) A szumirban a jelzõ csak esetben és számban egyezik a (ónévi névszóval, nemjelölése nincs.

b) A jelzõ az esetek túlnyomó részében követi a jelzett szót, de meg is elõzheti. E példák is régiek és eredetiségükhöz nem fér semmi kétség. Ilyenek: azag dangir Gatumdug (Gud. A. cil. II. 26.) -a szt. Gatumdug isten, mach dugga turdugga (Gud. A. cil. VII. 3.) -emelkedett beszéd, gyarló beszéd, ag kur-za-ra (VAT. 251. Obo. II) -kedvenc hegyedben, ul-nam erimma (K. 224, 42.) -gonosz igézet, sufda anna (IV. R. 19. No. 2. 15.) -a távoli ég stb.

c) A melléknév fokozására külön formáns nincsen, de azért a tulajdonság intenzitása kifejezhetõ volt, éspedig:

1) a melléknév megkettõzése által;

2) az adjectivum és az adverbium ablativusszal összekötve jelenik meg, pl. uru-su kur-a-ta il-la Nina kisu udugsaggazu igisu oha-mu-gin (Gud. A. cil. III. 19. ks.) -a városba a külföldtõl nagyszerûbe -a nagyszerûbbe, mint a külföld, Ninába menjen be jószellemed énelõttem.

a/1) Az ural-altáji nyelvekben is a jelzõ csak számban és esetben egyezik meg a jelzett szóval, nercjelölés szintén nincs. b/1) Míg a szumirban az esetek aránytalanul nagyobb tömegében a jelzõ követi a jelzett szót, addig az ural-altáji nyelvekben eleddig generális szabály volt az az elv, hogy a jelzõ-jelzett szó sorrend az eredeti és õsi sorrend. Csak újabban dereng fel, hogy még az ural-altáji nyelvekben sincs szabály kivétel nélkül. Ott is jókora számú példában található fel a fordított sorrendû jelzõs szerkezet. N. Sebestyén Irén tanulságos cikke szerint, melyet a NYK. 1952. évf. Adalékok a protolapp nyelv problémájához címen közöl, a következõket olvashatjuk: "a finnben szabályos, egyenes sorrend mellett a legrégibb idõ óta kimutatható a fordított sorrend is, sõt bizonyos jelzõs szerkezetekben a jelzõ mindig követi a jelzett szót. Ilyen esetek pl.:

1) A kedveskedõ, sajnálkozó kifejezésekben a jelzõ rendszerint a jelzett szó után áll. Vele mintegy összetétellé egyesül, úgy, hogy az esetragokat csupán a jelzõ veszi fel. "

2) A népnyelvben, különösen a Kalevala nyelvében másféle melléknév is elõfordulhatott hasonló szerkezetben...

3) A fõnévi jelzõk csoportjából a puoli-fél szóval való összetételek, amelyekben a puoli szó mindig 2. tagja az összetételnek. V. ö. a magyarban is, pl. ajtó-fél, kapufélfa, éjfél, vog. sam-pal-félsze, osztj. sempelek- u. az, szum. ge-bar, de néha bar-ge is- éjfél, ge-éjjel, bar-fél.

4) A Kalevala nyelvében az anyagnévi jelzõ is állhat fordított szórenddel. Pl.: vyö vaski- rézöv, vagy övû stb. Ilyenkor azonban az anyagnév jelzõ változatlan marad, az esetragokat csak a jelzett szó veszi fel.

5) A megfordított sorrend mellett figyelembe kell még vennünk a finn és a magyar nyelvnek azt a sajátosságát, hogy széleskörûen használja az értelmezõt, amely mindig felveszi a jelzett szóhoz járuló esetragokat.

6) Mely nyelvekben fordul elõ a jelzõnek ily fordított szórendû használata? Elõfordul finnben, a magyarban, a szamojédben és az ebbõl származott lapp nyelvben.

7) A finnben a jelzõs szerkezetek mindkét tagja (tehát jelzõ és jelzett szó) egyaránt felveszi az eset- és számragokat. Eddig ezt a jellemvonást indoeurópai hatásnak minõsítették, újabban azonban itt is utat tör magának az a helyesebb felismerés, hogy nem izolált esetrõl, hanem több nyelvben ismétlõdõ jelenségrõl van szó. Pl. a mordvin melléknévi jelzõ felveszi a jelzett szó többesszámú ragját, a tavgi, és jurak szamojéd és a lapp nyelvek kivételes esetekben a jelzett szón kívül a jelzõt is ragozzák. A magyar nyelvben is különös figyelmet érdemelnek azok a szerkezetek, amelyekben a tárgy, ill. a ragos, vagy névutós határozó mutatónévmási jelzõje felveszi mindazokat a formánsokat, amelyek a jelzett szóhoz, mint tárgyhoz, illetõleg mint határozóhoz járulnak. Így pl. ezt (a) házat, ebben (a) házban stb. N. Sebestyén I. ezt a jelenséget szamojéd-lapp, triszonhatásnak állítja az elõfinn nyelvre, de nézetünk szerint a jelenség sokkal elterjedtebb, semhogy ilyen úton-módon megmagyarázható volna (I. r. 37. ki.).

Emlékezzünk csak vissza: ilyen jelenséggel a szumirban is találkoztunk, ahol a hátul álló jelzõnek, de néha az elõl álló jelzett szónak is megvan az eset- és ha többes, a számjelzõ ragja is. Igaz, hogy a szumirban is találkoztunk példával eleddig az elõl álló jelzõ ragozására nézve, de az ural-altáji nyelvek többségében a szumirhoz hasonló a helyzet és a jelzett szó, jelzõ konstrukció már elõbb konstatált lényegi azonosságán mit sem változtat,

Ha a finnben tovább haladt a fejlõdés a jelzõ és a jelzett szó közös ragozása tekintetében, mint akár a szumirban, akár más ural-altáji nyelvekben, ez már a finn külön nyelvfejlõdés ügye. Minden esetre elõsegítette a fejlõdést az értelmezõ finn különös favorizálása, amely mindig ragozva van, és amelyrõl ráragadt a fordított szórendû elõl álló jelzõre is (I. t, 40. 1.).

8) Simonyi szerint a jelzõs szerkezet voltaképpen összevont, sûrített mondati melyben a jelzõ maga "másodlagos, elgyöngült állítmány". (E felfogás azon meggyõzõdésbõl származik, hogy az értelmezõ jelzõt véli õseredeti jelzõs szerkezetnek.) Ámde ez esetben a jelzõnek a példák túlnyomó többségében megállapított hátulhelyezése indokolva van azon szumir s egykor bizonyosan ural-altáji szórendi szabály által, hogy az állítmány mindig az utolsó helyen áll.

SZÁMNEVEK Általános - jellemzõ tulajdonságok      Tartalomhoz

1) A szumirok eredetileg csak ötig (1-5) számoltak, mert csak az 1 -5-ig terjedõ számoknak van egységes neve, az 5-9 már kompozitumok 5 plusz 1 -6, 5 plusz 2-7 stb. és ez a nevekben is kifejezésre jut.

2) Ez az egy kéz ujjainak összeszámolása, ami nemcsak szumiroknak és a török népeknek volt a számolási módja, hanem amint ki van mutatva, más primitív törzseknél is divatozott. Ha szumir és nem sémi találmány, akkor ennek maradványa a chamustu, az 5 napos hét.

3) De mindenesetre szumir észjárás eredménye a 60-as ún. sexagesimalis számolási mód kitalálása és korai, még az õsi együttélés idején történt alkalmazásba vétele, mert a továbbmenõ számolás, a 60-nak, mint legmagasabb egységnek az alapulvételével történik. Karakterisztikus száma a 6, mely a 360 fokú napkörnek hatfelé osztásával nyeri el bizonyos jelentõségét és napszám karakterét. Szent szám marad továbbra is a 7, mint a holdnak szentelt szám. Õsi számolás maradványaként ugyancsak szent szám marad az 5 is, és az 5 plusz 7 összetevõdésébõl adódó 12 is. Helyzeti elõnyt élvez a 30, t. i. a 60-nak a fele.

4) A tõ- és sorszámnevek vagy megelõzik, vagy követik a jelzett szót. Megelõzik pl. a gazdasági jellegû listákban, vagy a hangsúlyozott számnevekben. Ez esetben változatlanok maradnak, hátul helyezés esetén azonban az adjektivum módjára kezeltetnek, vagyis szuffigálhatók és esetraggal láthatók el.

5) Számnév után a névszó mindig 1-es számban áll.

6) A nagyobb szám mindig megelõzi a kisebb egységet mind az írásban, mind az olvasásban. Ez kivételt nem ismerõ szabály.

Számnévi részlet-egyezések

A részlet egyezések száma minimális. De ez nem csoda, ha arra gondolunk, hogy nincs két altáji nyelv, melyben a számnevek egyeznének, viszont annál inkább osztják a szumir számnevek 1-6. pontban felsorolt elõzõ paragrafusban idézett általános tulajdonságait.

Ami egyezés mégis akad, az a következõkben foglalható össze: a) A legõsibb szumir 1 (egy) szóérték az as. A többiek mind újkeletûek és késõi szövegekben fordulnak elõ. Az as birtok ragozott formája: as-ni-egyedül, voltaképpen az õ egyedülisége, ujg. as-ni-egyedül.

b) Szumir man, min-2, magyar monno-mindkettõ.

c) Szumir pes, es-3, csuv. visse, jakut us, török uc-3.

d) Szumir bar-fél, magyar aty-val, fi-al (kihalt összetételek) -mostohaapa, mostohafiú, valószínûleg az atya fél, a fiú fél összetételei, vog, pal, osztj. pelek, finn puoli.

Az ural-altáji népek ismerték a szumir sexagesimalis (60-as) számrendszert!

Már említettük, hogy a sexagesimalis számrendszer vitathatatlanul a szumirok szellemi tulajdona. E felismerésben ma már minden szumirológus egyetért. Mindazonáltal, hogy senki ne kételkedhessék, soroljuk itt fel néhány újabb bizonyítékát, melyek a következõk:

A sexagesimalis számrendszer szumir jelenlétét bizonyítja a 60 magasabb egységeinek (360, 3600, 36. 000 stb.) a határozott kiemelkedése a sorozat többi számai közül, külön nevekkel való jelölése, a csillagászat eredményei kifejezésére való kizárólagos használata és végül az összes nap-mítoszokban észlelhetõ tükrözõdése. Fontossága abból is kidomborodik, hogy a babiloni mértékrendszert is határozottan ez dominálja.

A történeti idõ kezdetén Babilonban jelenlevõ másik nagy számrendszer, a tízes számrendszer, minden valószínûség szerint a sémi-babiloniak mûve, de amazzal szemben nagyobb jelentõségre és szélesebb alkalmazásra nem jut.

Nos, e hatvanas számrendszernek határozott nyomai tükrözõdnek az ural-altáji nyelvekben is. Pl. Munkácsi teljes joggal mutat rá a török nyelvekben arra a jelenségre, hogy az 1-5-ig terjedõ, s elnevezéseikre nézve egymástól merõben különbözõ (bir, iki, üc, dört, bas) egyes számok után a hat és hét (alti és jatti, jati, jadi) egyfelõl, valamint a nyolc és kilenc (sakiz, toquz) másfelõl, egyezõ módon vannak képezve. Ez tehát azt jelenti, hogy az eredeti számolás csak az ötig terjedt, a hat és hét máshonnan s a nyolc és kilenc (sakiz, toquz) más forrásból került bele a számrendszerbe. Az ötig terjedõ egységszámolás, mint a számrendszer alapja, azonban elsõ sorban a szumir nyelvben található föl, ahol az 1-5 tõszámnév a következõképp hangzik: as, ge, di-es, dili-1, man, min-2, es-3, limnu-4, ia-5 -a következõ tõszámok pedig kilencig az elsõ öt összetételei as. -6, ia-as-5plusz1; umun-7, ia-man-5 plusz2, ussu-8, ia-es-5plusz3; ilimnu-9, ia-Iimnu-5plusz4. A török nyelvnek ez a számolási módja tehát kétségtelenül a szumir megfelelõ eljárásmóddal függ össze. De szumir alapra vezet vissza a hat és hét képzési módja s az egységszámokhoz való török kapcsolása is. Munkácsi a tudós Ramstedt-tel szemben, aki a hat és hét szóértékeiben a hüvelykujj (Greiffinger) és mutatóujj (Essfinger) jelentéseit látja kifejezve, a hetes teljesebb altáji alakjából (jatti) indulván ki, a jat-elérni, megérkezni, nomen verbale- elérkezve értelmét találja fel, ami a számolásra alkalmazva azt jelenti, hogy a számoló elérkezett a végsõ számhoz, tehát a számolást újból elölrõl kell kezdenie. Az egyezõ módon képezett hatos és hetes számok, mint végszámok, pedig szintén csak a szumirban játszanak szerepet, ahol a hatos a nap-, a hetes a hold-szám. Továbbmenõleg Munkácsi azt is kimutatja, hogy ugyanez a képzési mód ismétlõdik a török tízes számnevek képzésében is, amennyiben a 10-50-ig terjedõ tízesek egymástól teljesen eltérõ módon, a hatvan és hetven ellenben egyezõ módon (altmis-csuvas utmel-60, és jatmis-csuv. s'itmel-70) vannak képezve. A 60 és 70 tehát ugyanazon számolási mód eredményei, mint a hat és hét, és kétségtelenül a sexagesimalis számrendszer maradványai a török nyelvekben.

Teljesen azonos jelenségre a finn-ugor nyelvekben ugyancsak Munkácsi mutat rá. Nevezetesen Munkácsi tette elõször beható vizsgálódás tárgyává a finn-ugor nyelvág tízes számképzési módját, s vizsgálataiban a következõ eredményre jutott: A syrjén nyelvben a tízessel s 70-tõl feljebb a das tízes képzõvel képeztetnek (sizim-das-70), míg a 60-ig a min (mis) képzõvel. Tehát a 60 után a számolásban képzési szakadék van. A votjákban e szakadék már a 30 után megjelenik, de valószínûleg megvolt a hatvan után is. A vogul nyelv a hatvan után szintén eltérõen képezi a tízeseket, a 30-tól feljebb a 60-ig azonban egyezõen, tehát a 30 is egy befejezõ számnak látszik. A magyar nyelvben ugyancsak a harmincon felüli tízesek képzése egyezik (negyven, ötven, hatvan stb.). -A finn-ugor nyelvág több nyelvében található ez egyezések egy olyan számolási mód maradványai, melyben a 30 egy befejezõ számsor élén állott. E számsor pedig eredményezõdik azon számolási mód által, mely a török nyelvekhez hasonlóan az öt ujjal való számolást hatszor ismétli. De miért éppen hatszor? És miért egyeznek a finn-ugor nyelvekben az egyes számok csak hatig? A primitív számolásnak - helyesen jegyzi meg Munkácsi - nem természetes megálló helye a hat, mert az ujjakkal való számolás csak ötig vezeti az embert, amennyiben pedig továbbfolytatja azt a másik kézzel, nem állapodik meg a hatnál, hanem eljut tízig. S, hogy a finn-ugor népek ennek dacára mégis csak a hatig jutottak el, ez csak ama kulturális hatásból magyarázható meg, amely által a hatvan és a harminc is elõbbi jelentõségéhez jutott, s amelynek forrása Mezopotámia volt.

A Munkácsi kölcsönzési elméletét azonban megerõtleníti a szumir sabot napnak a 7 napokkal való kombinálása, s a sexagesimalis rendszernek csak a szumirokra és az ural-altáji népekre történõ korlátozódása, holott más Elõázsiába betört népek is, mint pl. az árják, részesedhettek volna ilyen hatásban. De amint Thureau-Dangin meggyõzõen kimutatta, a valóságban nem részesültek.

PREPOZÍCIÓK     Tartalomhoz

Általános jellegû tulajdonságok a) A szumirban valódi profixumok nincsenek, csak amint már Lenormant helyesen felismerte, ún. perafrasztikus konstrukciók.

b) Sem természetüknél, sem magatartásuknál, sem a meghatározott szóhoz kapcsolódó birtokviszonyuknál fogva nem érdemlik meg, hogy valódi prepozícióknak nevezzük õket. Még elõállásuknál fogva sem, mert ez egyszerûen következik abból a ténybõl, hogy a szumirban az esetek jelentõs hányadában a birtok megelõzi a birtokost.

c) A látszólagos szumir prepozíciók mind kivétel nélkül önálló, értelmes szavakra, szubsztantívumokra mennek vissza és egyetlen egy sincs közöttük, mely névszói eredetét a legvilágosabban el ne árulná.

d) Alapjukban megegyeznek az ural-altáji névutók alapanyagával, mikor amazokhoz hasonlóan a következõ szavakból erednek és a következõ jelentéssel bírnak: igi (ES), ide-szem, elõrész, arc, azelõtt kifejezésre, gab-mell, kebel (szemben, átellenben), sag-fej (felé., fej, felett), aga, egir-hát, hátsó oldal (hátúl, mögött), ki-oldal, mellett (val-vel), sab, sag-szív, közép (között), sig-ba-alsórész (alatt, alól), ugu (alapszó, ismeretlen) -a felett névutói jelentés és fogalom kifejezésére.

e) Mindig genitívuszi konstrukció alakjában fejezik ki a túlnyomólag helyhatározói viszonylatot.

f) Birtokragozhatók és postfixumokkal is elláthatók.

g) Néhány példa használatukra: igi-zu-su (Gud. A. cil. V I. 6. s.) -elõtted, igi sugalamma-ka-a sugalam elõtt, szósz. a sugalom frontján (Gud. B. cil. XI. 20.) -az ég fölé, sag mamuda-ka (Gud. A. cil. IV. 14.) -álom közben stb.

Tehát a szumir prepozíciók mindenben megfelelnek az ural-altáji névutóknak, ezért nem lehet õket felhasználni a szumir nyelv ural-altáji karaktere ellen bizonyítékoknak.

A tagadó szócskák a) A nu, na nam és bara. Ezek közül a nu és nam formák az egyszerû tagadást, a bara és a na pedig inkább a tiltást fejezik ki.

b) Eredetüket különbözõképpen magyarázzák a szakemberek, mi azonban úgy véljük, hogy a tagadó szócskák egytõl egyig mind névmási eredetûek. A nu mellékformája a na-nak, a nam kompozitívum a na és a men segédige am participialis alakjának, a bara pedig szintén kompozitívum a ba névmási forma az ara megrövidített alakja, a ra iránytjelzõ jelentéssel.

c) A tagadó szócskák rendszerint megelõzik a tagadandó fogalmat.

d) A tagadó szócskákon átszûrõdik még bizonyos helyhatározói jelentés is és éppen ez adja meg tagadó értelmüket.

AZ IGE

Az igegyökök általános jellemzése a) A szumirban a gyökszók bizonyos neutrális jelentéssel bírnak, és önmagukban éppúgy lehetnek névszók, mint igék. Valamely gyöknél csak a hozzájáruló formánsok, vagy a kontextus és a mondattani helyzet szabhatták meg, hogy minõ igazi értelemben használtatik.

b) Az igegyökök, akárcsak a névszók lehetnek egyszerûek és összetettek. Az egyszerûek állhatnak 1-2 szótagból. Túlnyomó az egytagú igegyökök száma, min ag- tesz, cselekszik, dug, di-szól, beszél, gal-lesz, létezik, van, ku-eszik, ott.

De néhány kéttagú is akad a sorozatban, mint pl. buluchsiet, szalad, isis-sír, jajgat, ohulag- megijed, megrendül stb. Összetett gyököknek azok tekintetnek, amelyek az alapszó megkettõzésébõl, vagy valamely hol elõl, hol hátul az alapszóhoz csatlakozó névszó, ill. az általános tevést, cselekvést kifejezõ ige hozzájárulásából képzõdnek. V. ö. pl.: babbor-a bar gyök összevont reduplikációja, bar-bar, helyett-fehér, fénylik, világosodik (de a nap egyik neve is). Itt látszik meg igazán a gyökök hiányos megkülönböztetése, eredeti neutrális jelentése.

A névszói alkotórészek az igegyökökkel való összetétele után is, mint a testrészekkel történt képzések esetében már láttuk, az összeolvadás után is megtartják logikai és mondattani különállásukat, ami abból tûnik ki, hogy az igei pre-, vagy infixumok mindig a névszói komponens után következnek. Vagy, hogy a- mindig az igei alapszóhoz elõl csatlakozó - névszói komponens el van látva postfixummal is, pl.: szigta gal-lent lenni, sag-ta dugga (K. 2034, Col. 1I. 1.) -a fejjel tenni stb.

Az általános tevést, cselekvést kifejezõ igei komponensek, mintegy segédigék módjára és azok szerepét töltvén be, mindig hátul járulnak hozzá az igei alapszóhoz. Ezek a következõk: ag, ga, gar, mar és dug; pl.: habar-ag-fénylik, világosodik (K. 40. Col. III. 80. ks.), tu-dugga (K. 40. Col. III. 80, 7-10. s.) varázsol, ir-ga-ga (u. o. 15 ks.) -sírni, gu-gar (VAT. 7478. Col. II. 49.) -meghajol, aláveti magát, meghódol (szószerinti nyakat csinál) stb.

c) Téves némely szumirológusnak az a megállapítása, hogy a szumir igegyök minden külsõ formans nélkül egyaránt aktívum, passzívum és kauzátivum jelentéssel is bír, mert ilyen jelentés-összevisszaságot a rendszerességhez szokott szumir észjárás nem tûrt volna meg nyelvében egy pillanatig sem, hanem a tévedés oka abban rejlik, hogy a szakemberek egy része nem értékeli jól és helyesen a kauzátivum és passzivum jelentésû formánsok szerepét. Avagy mi ösztönözte volna a szumir nyelvérzéket, hogy késõbb vezessen be ilyen jelölési rendszert az igeragozásba, mert abban ma már egyetért minden szumirológus, hogy a ta (da) és a ba formánsnak van ilyen rendeltetése. Nem lehetne e késõi rendszert megérteni, ha a szumir igének valóban lett volna ily sokféle jelentése. A konfuziót itt is a bilingvisek okozták, melyek néha ötletszerûleg, néha félreértésbõl, de sokszor a sémi nyelv-szellem hatása alatt is aktívum, passzívum, kauzátívum jelentésekkel adták vissza az egyes szumir igealakzatokat, de a fõ az, hogy tévedésüket felismerve, ne kövessük õket vakon e vonatkozásban.

d) A szumir nyelv kétféle igeragozást ismer és használ, u. m. a postfixumot és a prefixumost. Mielõtt állást foglalnánk az eredetiség és õsiség kérdésében, meg kell ismernünk e kétféle igeragozás lényegét, szerkezetét és az alkotóelemeket, amelyeken mindkettõ felépül, vagy összetevõdik.

A postfixumos igeragozás

1): Mutassunk be néhány korai példát, mindjárt áttekinthetõbb lesz a rendszer egész lényege. Ily õsi példák: Ur dingir, bau me (Urbau szobor II. 4.) --Urbau vagyok én, sib lugal-ni ki-ag-me (Gud. K. szobor I, 6-7.) -pásztor az õ királyát szeretõ vagyok én, gis-isi-dim ga-ga-tu (Gud. A. cil. VIII. 24.) -az usu fához hasonlóan szilárdan álló te, aba me-a-anu aba mea-ni (Gud. A. cil. IV. 23.) -ki nem, ki õ? stb. De vannak példáink a mesterséges fejlesztés korából is. A postfixumos igeragozás rendszere tehát abból áll, hogy a személyes névmásoknak ún. szuffigált alakjait az állítmány után helyezi. Egészen megfelel az ural- altáji nyelvek postfixumos konjugációjának.

2) Egyéb bõvítõ elemek, pl.: modusz-jelzõ, vagy az ige állapotát kifejezõ formánsok eleddig még nem kerültek elõ.

3) A hátulhelyezett szuffixumok mindig az alanyt jelölik, és igei állítmány mellett mindig participiális konstrukciókhoz csatlakoznak. Ugyanaz a helyzet, mint az ural-altáji postfixumos igeragozásban. Csak egypár magyar nyelvû példát idézzünk, mint men-tek-menõ-tik, esznek-- evõk-õk, leszünk-levõk-mik (a HB. még vog-mukot ír, õsibb alakja a mi több. sz. 1. szem. sz. névmásnak).

4) Mivel a szumir postfixumos konjugació a nyelvfejlõdés minden idõszakából példákkal igazolható, néha parallel fut a fõigeragozási móddal, a prefixumos konjugációval és azzal szemben nagyon alárendelt szerepet játszik, mégsem lehet sem õsiségét, sem eredetiségét megtagadni. Nem tudnók u. i. magyarázatát adni annak a ténynek, hogy miért vezették be a szumirok nyelvükbe ez ural- altáji jellegû igeragozási módot?

A PREFIXUMOS IGERAGOZÁS   Tartalomhoz

Általános tudnivalók a) Az elsõ teendõ tisztázni, hogy mibõl áll a szumir igei prefigálás. Az igei állítmány elé tett összes alkotóelemekbõl. Bár eszerint minden prefixumnak volna minõsíthetõ, ami megelõzi az igét, mindazonáltal, tekintettel a prefigált elemek önálló és egymástól élesen lekülönülõ mondattani szerepére és rendeltetésére, gyakorlati szempontból különböztetnünk kell közöttük és a szokásos nemzetközi terminológiával élve, a prefigált elemeket felosztjuk: I) Prefixumokra, 2) inafixumokra és 3) Priedr. Belitzschet követve gyökpótlékokra.

b) A szumir mondatban az igei állítmánynak van domináló szerepe. Minden más mondatrész tõle függ, amazoknak csak helyi, idõi, vagy egyéb modifikáló értelmet engedélyez, de hogy azok értelme felõl kétség ne essék, a fõbb mondatrészeket rájuk utaló névmások formájában pre-, vagy infixumokként az igébe besûríti, prefigálja. Ez urai-altáji nyelvsajátosság a szumirban, szemben az indogermán nyelvek ama törekvésével, hogy az egyes mondatrészeket mellé- vagy alárendelt mondatok alakjában önállósítsa. Ezért nincs a szumirban kötõszó és hiányoznak a vonatkozó névmás és a konjunkciók.

c) Nem kell azonban azt hinni, hogy az igei prefigálás uralaltáji- ellenes szerkezet. Vannak u. i. altáji nyelvek, ahol pl.: a mongolban az 1., 2. és a többes számú személyjelzõ névmás formák megelõzhetik az igét, de követhetik is azt; vagy pl.: a mandzsu-tunguzban szintén ellentétesen helyezkednek el a személy-jelzõ névmáselemek, az elsõben megelõzik, az utóbbiban követik azt. És mégsem jut eszébe senkinek akár a mongol, akár a mandzsu ural-altáji nyelv jellegét kétségbe vonni.

d) Aztán ne feledjük el, hogy közös szumir-ural-altáji nyelvsajátság a mondattani viszonyokat gyakran jelöletlenül hagyni és rábízni, hogy ki-ki elhelyezkedésükbõl találja ki a mondat valódi értelmét. Nos, a bábeli nyelvzavart akarta a szumir kiküszöbölni azáltal, hogy az igei prefigálás útján pontosan megszabta minden mondatrésznek az értelmét.

Tehát a prefigálás õseredeti szumir nyelv-vonás, sõt a késõbbi irodalmi termelésben is ez az eljárási mód alakult át fõ igeragozási típussá, míg postfixumost, bizonyítja a mongol és mandzsu azonos eljárás, csak a szumirral közös nyelvszellem tudott produkálni, máskülönben a mongol és mandzsu eljárás maradna érthetetlen. A különbség mindössze annyi, hogy a szumir nyelv következetesebben és nagyvonalúbban építi ki a maga prefigálású rendszerét.

A prefixumok állománya

Mi tehát a prefixum? Prefixumok azok a legelöl álló elemek, melyek az állítmányi konstrukcióban önmagukon, vagy bizonyos, az értelmet nem módosító elemmel kibõvülve a következõképp jelennek meg:

1) Legrégebbi prefixum a mu, amely már Urnina szövegein is jelen van. Pl.: e dingir Nina mu-du-Nina isten házát õ megépítõ.

2) Vele egyidõs, mert szintén már Urnina egyik feliratán megjelenik (Dioritlemez, IV. 2- 4.) az e prefixum. Pl.: dingir-lugal dus u-azag e-il-az istenkirály hordpárnát vivõ õ. Számtalanszor a szövegekben. Néha megbõvül egy me, ma formával: e-me, e-ma, melyben az elõbbi mu alakváltozatát kell látnunk.

3) Igen régi a ni, ne és a bi, ba prefixum is. Pl.: kiba na ne-du (Entemena kupf. i. I, 12-) -helyére oszlopot építve õ, egal tiraaska, s a bi-idim (Urukagin agyag-tábla I. 9.) -a tiraas palotában vért kiönt õ.

4) Régi klasszikus szövegekben alig néhányszor, de késõbb annál gyakrabban elõfordul az al. Pl.: ki-maoh uruka al nu gar (Gud. B. szobor, V. 1.) -a város temetõjében õ nincs eltemetve.

5) A fent felsoroltakon kívül még más prefixum a szumirban nincs.

A prefixum eredete és jelentése

1) A prefixumok az al-t kivéve, egytõl egyik mind névmási eredetûek éspedig vagy a személyes névmás formákra mennek vissza, mint a mu és változatai, vagy mutató névmásokkal függenek össze, mint a ni, bé és e. Az al prefixum eredete még tisztázatlan. Ha az an változata, akkor névmási eredetû, ha nem az, akkor bizonytalan.

2) Nem kétséges, hogy prefixumok elsõ általános jelentése alanyjelölés. Ha mind a postfixumos, mind a prefixumos igeragozás régi és eredeti, akkor amint a postfigált konjugációban a névmási eredetû szufixum mindig az alanyt jelöli, a prefixumosban sem szolgálhat egyéb célt, minthogy az alanyt jelölje.

Az infixumok állománya, eredete és jelentése

1) A prefixumok után következõ azon elemeket, amelyek szintén az igegyök elõtt állanak, s a prefigált elemek sorrendjében a 2. vagy 3. helyet foglalják el, infixumoknak nevezzük. Az infixumok a következõk: a na, ne, a ra, a ni, bi, ba és hangzóharmónia okozta inverziós alakjaik: un, an, in, inlab, ub stb.

2) A ni, na infixumként való használata megállapítható már az Urnina és a I.. Eannaru idejébõl (Kr. e. 3000 körül), de nem sokkal késõbbi a bi vagy ba csoport sem. A prefixumokkal való kapcsolt változataik, valamint a példák itt mellõzhetõk.

3) Az infixumok a ra kivételével mind névmási eredetûek. A ra a dativus képzõként a névszók után használt ra-val azonos és az ara teljesebb gyökbõl (jár, megy, járás, menés) van elvonva. Az igeállítmányba inkorporálva is egy jelöletlen névszói dativusra utal vissza.

4) A névmási eredetû na az 1. számú dativuszra, a ne pedig a többesszámú dativiszra mutat vissza. Variációik is.

5) A szintén névmási eredetû ni, bi és változataik a jelöletlenül hagyott akkuzativuszra hívják fel a figyelmet, a hallott vagy olvasott szövegben. A 4-5. pont alatt közölt névmási formánsok szoros egyezését ural-altáji dativusz és akkuzativusz képzõ formánsokkal már a névragozásnál megismertük volt.

6) Az infixumok önálló elemek, semmi egységet a prefixumokkal nem alkotnak, mindenik önállóan tölti be a maga funkcióját.

Az igei gyökpótlékok a) Ezek a da, ta, ra, su és az al. Rendszerint az igegyök elõtt állnak, csak olykor-olykor választja el õket egy n-h elem, amelyben, mint névmási eredete formánsokban, akkuzativuszképzõ elemeket kell látnunk. E véleményt alátámasztja az is, hogy az igegyök-pótlékok olyan eseteiben érvényesül, amikor azok valamely jelöletlenül maradt helyhatározóra utalnak vissza.

b) A gyökpótlékok kétféle jelentéssel bírnak, vagy valamely névszói helyhatározóra mutatnak vissza, vagy az ige jelentését módosítják. Az 1. csoportba tartozik a da, ta, ra, su és az al. Az al, amennyiben önálló eredettel bír, gyakorító, folyamatos értelemmódosulást kölcsönöz az igének, a ta, da pedig a mûveltetõ, medi-reflexiv, ~-passzívum cselekvési módnak a formánsa.

C) Ha a ba áll a prefixum helyén, akkor a passzívum formánsa. Ez a helyzet a klasszikus szövegekben. A ta, da és a ba medio-reflexív-kauzátivum és passzívum jelentését Fro.

Thureau- Dangin még a 20. sz. 1. tizedében állapította meg, s azóta sem sikerült senkinek elfogadhatóbbal pótolni. Mellette szól a postfixumos igeragozás azonos célú rendszere, a gyakorlatias érzékû szumiroknál a józan ésszerûség elve és követelménye, valamint az ural-altáji nyelvcsalád helyzeti különbsége, hogy a szumir prefigálja ugyanazt, amit az urai-altáji népek postfigálnak. Ez majd az igeragozás egyezõ táblázatából ki fog tûnni.

d) A szumirban éppúgy lehet névszó az állítmány, mint az ural-altáji nyelvekben. Ez logikusan következik a gyökök neutrális jelentésû karakterébõl- Mind a szumirban, mind az uralaltáji nyelvekben bizonyos képzõk válogatás nélkül egyaránt hozzájárulhatnak névszókhoz is, igéhez is. Pl.: a szumirban az Indik. prezensz többes ragja ugyanaz, mint a névszói többesé, ene. Mit jelent ez? Semmi mást, mint azt, hogy az állítmány nomen verbale (participium). Ez pedig azért fontos, mert minden igeidõ és igealak e princípiumon nyugszik, akár prefixumos, akár postfixumos igeragozásról is legyen szó. A finn-ugor ágra nézve azonos princípiumot mutatott ki Zsirai és Szinnyei. És, hogy az altáji népek igeragozása is azonos elven épül föl, ezt már az elõzõkben láttuk, sõt idézetekkel is illusztráltuk.

e) Nem mond ellent e generális ural-altáji szabálynak az a tény, hogy az Indik. pret. aktívum többese es, mes formánssal van képezve, mert ez semmi más, mint a men segédige többese (vannak) és elõször nomen verbale mellett használtatott, majd igei használatból lett a névszói többes jelölõje is.

f) A szumirban éppúgy hiányozhatik a mondat teljességébõl a kopula (vah), mint ahogy ez nyilván idegen hatás a finnugor nyelvekre.

IGERAGOZÁSI ÖSSZEHASONLÍTÓ ÉS SZEMLÉLTETÕ TÁBLÁZAT
A SUMIR ÉS URAL ALTÁJI IGÉKRÕL     Tartalomhoz

Indikativusz:

a) Prézensz

Szumír: Prefixumos igeragozásnál: Préfixum-infixumgyökpótlék~, hangzópótlékos (e. a, u) participium.
2. Postfixumos igeragozásnál: Hangzópótlékos participium-, személyes névmás.
NB!
A szumir préfixumok és infixumok az al kivételével mind névmási eredetûek, a gyökpótlékok önálló értelmes szavakra mennek vissza. A préfixumok az alanyt, az infixumok a dativuszt, akkuzativuszt, a gyökpótlékok a dimenzionális viszonylat és a cselekvés mûveltetõ, szenvedõ formáját jelölik.

Altáji:
török: Participium prézensz-, perszonálaffixumok.
mongol: Participium iterat- a buku segédige prézensze
tunguz: Participium prézensz, personalaffxumok
mandzsu: Particium prézensz- bi.

Finn-ugor: finn-ugor pré tõ a k formánssal képezett participium volt. Ez a tõ-képzõ szuffixum a legvilágosabban a vogulban jelenik meg, mint pl. min, men-járni, menni, mine -m, men e-m-én,- megyek, szósz.: menõ én, mine -n, men e-n-te, mész, szósz.: menõ te.

b) Préterium

Szumir: A konjunktivuszt helyettesítõ kohortativusz-speciális partikula alanyi préfixum- participium. Az alanyi préf. néha el is marad.

Altáji:
török: Patricipium prézensz- sa, se-. personalaffixumok.
tunguz: Particip, préz. sza, dze.

Finn-ugor:
1. A-k. vel.
2. A-p b-vel képezett participium-egy tõ jelölõ -n, mely a mozzanatos -n szuffixummal azonositható.

III. Imperativusz

Szumir: Hangzópótlékos vagy hangzópótlék nélküli participium. -néha elibe helyezett kiemelõ partikula. 2-3, lmperativuszoknál is (v. õ. a nyelvtani részen) az igegyök mindig a participium.

Finn - ugor:
A k képzésû participium mint felszólító hangon ejtett prézensztõ, amelynél a személy eredetileg vagy nem, vagy a megfelelõ pronom. Szuffixummal volt jelölve.

IV. Igenév (Verbalnomen), Infinitivusz

Szumir:
Az igetõ- da, de formáns. Eredeti céljelentéssel. Jellemzõ sajátossága, hogy személyragok járulhatnak hozzá, pl. K. 224, 149. /150: te-ga-e- da-mu-de- assz bab. ina tehea. VR. 51. 54/55. b. te-ga-da-zu-de ina teheka-azén, a te közeledtekor amikor is a szem. rag után köv. de visz. az udu megrövid. formája.

Altáji:
tunguz igetõ-da, de do formans.

Finn-ugor:
Igetõ: ta, ta (hangsúlyos) és da, da (hangsúlytalan) szótag után). Szinnyei szerint (FuSpr. 92. l.. ) la tivusz eset eredetileg egy -k szuffixummal, amely azonban a legtöbb nyelvbõl elveszett. A szumirban is van egy ka, ge lokat, elkopásra hajlamos formáns. Az inf. szuffigálására v. ö. magy. ennem, enned, ennie kell.

V. A cselekvés neme: gyakorító, mûveltetõ, passzívum

Szumir:
1. al gyökpótlék, az igének gyakorító jelentést kölcsönöz. (L. a lII. szóképzésrõl adott fejtegetésében,)
2. ta gyökpótlék, az ige kauzativum, passzívum jelentését fejezi ki.
3. ba - passzivum formáns

Altáji:
1. la, le igeképzõ szuffixum.
2. ta, te - passzivum kauzativum formáns.
3. bu, vu, v - ugyanaz, ill. reflexív is.

Finn-ugor:
1. l - frekventativ képzõ
2. t, d- kauzativum, reflexivum (és passzivum) jelentést képzõ formáns.
3. b, v- ugyanaz.

III.. Mondattan. A mondatrészek elhelyezkedése a mondatban

Az igei pre-, infixumok és gyökpótlékok világosan mutatják a mondatrészek egymásra következését a mondatban. A sorrend ez: a) alany, b) dativusz, c) lokativusz, d) akkuzativusz, e) az állítmány. A klasszikus, az élõ szumir nyelvben ez a helyzet.

Az ural-altáji nyelvekben utolsó helyen mindig az állítmány áll. Az alany pedig bevezeti, megnyitja a mondatot, kivéve, ha hangsúlyos részek ki nem szorítják elsõ helyérõl. Az akkuzativusz mindig az állítmány elõtt áll. A legrégibb török nyelvemlékekbõl így állapította meg ezt W. Radloff

A SZUMIR-URAL-ALTÁJI ÕSHAZA KÉRDÉSE

1) Mivel a finn-ugor õshazát a finn-ugor nyelviskola újabban különválasztja az altáji ág öshazájától, szükséges elõször azt a kérdést megvizsgálnunk, hogy mit értenek finn-ugor õshaza alatt. E kérdést szabatosan körülhatárolja Zsirai, mikor így ír róla (FUR. 1937, 10-9 l.): "Õshazának azt a területet nevezzük, amelyen az õsnép együttélése utolsó szakában, közvetlenül szétválása elõtt lakott, tekintet nélkül arra, hogy korábban hol élt, merre járt és hányszor változtatta tartózkodási helyét? "

Amint látjuk, e nézettel jól összefér a finn-ugor népek egykori ázsiai tartózkodási helye is, föltéve, hogy az idõileg megelõzi az európai állítólagos õshazát és feltételezésének kényszerítõ bizonyságai vannak. Elõlegezhetjük: ilyen kényszerítõ bizonyítékaink csakugyan vannak.

2) Gombocz a finn-ugor õshaza fenti elméletét a következõképp ülteti át szavakba: "A finn-ugor népeknek, s velük együtt a magyaroknak is, mint a finn-ugorság kezdettõl fogva legkeletibb csoportjának az õshazája minden valószínûség szerint a Volga-hajlattól keletre és nyugatra esõ erdõs, vizekben gazdag vidéken terült el" Hasonló felfogást vall E. Setálá, sõt Zsirai is. Munkácsi még 1894-ben Ázsia felé tolta ki a finn ugor népek õshazáját, amikor az ugor-népek õshazájának az Ural hegység, a Káspi- és Aral-tavak közti pusztaságot tartotta. E helyes nézetét azonban feladván Nagy G. -val és Thury J. -vel együtt 10 évvel késõbb az orosz síkság legdélkeletibb részén, a Kaukázustól északra fekvõ halban, vadban gazdag, bõvizû, erdõs vidéken keresi a finn-ugor õshazát

Ligeti L. közvetítõ álláspontot foglal el az európai és ázsiai õshaza-elmélet között, de viszont oly gyakran engedi utazni eleinket a prém-utak mentén Ázsia felé, hogy szinte az a benyomása támad az olvasónak, hogy a szerzõ csak faute de mieux választotta e megoldást. Ily módon Nyugat-Ázsia az õsmagyarságnak mintegy második õshazájává válik.

3) Az osztatlan népcsalád ázsiai õshazáját elõször P. J. Wiedemann és M. fI. Castrén igazolta. Mindkettõ az altáji és urali ág vitathatatlan rokonsága tényébõl indult ki és ebbõl vonta le azt a következtetését, hogy e népeknek valamikor az õsidõben együtt is kellett lakniuk. A Szaján és Altáj vidékére, a Jenisszei, Ob és Imis forrásvidékére helyezi mind Wiedemann, mind Castrén az egységes nyelvcsalád õslakóhelyét. Wíedemann mûve 1858-ban, Castréné pedig 1877-ben jelent meg.

Vámbéry Á. a magyar nyelv és nép török eredetét vallván, szintén a magyar középázsiai õshaza tétele mellett kardoskodik, Az altáji ág õslakóhelyét Almássy Gy. egyik cikkében Nyugat-Szibériába helyezi, ahonnan aztán késõbb benépesítették Közép-Ázsiát. Nyugat-Szibéria mellett foglal állást Németh Gyula is, aki a magyarok õshazáját a kirgiz-steppe külsõ részére, kb. a Tobol, Isim, Irtis és Ob mellett elterülõ vízben gazdag pusztavidékre teszi, nem pedig a Közép-Ural vidékére, ahol szerinte általában hiányoznak a feltételek nomád lovasság kialakulásához. Viszont Molnár Erik az Altáj és Szaján hegység körüli õshaza mellett foglal állást. (V. ö. a finn-ugor õshaza ázsiai elhatárolására nézve Diószegi V. elutasító érvelését az Ethn, LXV. 1954. évf. 244. kkl.)

Az egész népcsalád egyetemességére gyakorolt szumir hatás bizonyossá teszi, hogy az ural-altáji népek õshazáját az Aral-Balkhásé és Káspi tó között kell keresnünk, a kirgiz pusztaságot, Turkesztán jó részét, az Amudarja és Szirdarja folyam területét körülvevõ váltakozó felületû területen. Ugyanitt volt a szumir õshaza is. Csak így magyarázódnak meg azok a nagy és mély hatások, melyekrõl az ural-altáji népek és nyelvek tanúskodnak, és jelen tanulmány is egy döntõ ponton beszámol.

Ez õshaza-elhatárolásra rám nézve alapvetõ fontosságú a nyelvcsalád mindkét ágának szumir mûveltségi hatásban való kb. egyenlõ mértékû részesedése. Turkesztán nevének õsi eredete (Törökország) és az Amu- és Szir-Darja (meder) szumir és a finn-ugor eredetûnek minõsített ia-jó folyó-folyóvíz, folyam, alkotórészekkel történt, szintén õsi jelölési módja. Végül az Urmia tó, ez a Babilontól északkeletre fekvõ nagy állóvíz is, a szumirból jól megfejthetõ komponenseivel (t. i. urum-alattvaló, harcos, Ea, Ia-vízdémon, tehát ia-harcos, vagy alattvaló) a szumir õshaza felé mutat. Nem jelentéktelen adat a szumirok egykori hazájára nézve az sem, hogy a szumirok, kínaiak és indusok a leghosszabb nyári napot egyformán 14 óra 24 perc hosszúságúnak mérik, de ez az adat csak az é. sz. 35 fokára talál, ám sem a szumirok babiloni, sem az indiai õslakosság indiai hazájára nem, a kínai birodalomból pedig csak Honan tartomány fekszik ugyanazon szélességi fok alatt. Föltéve tehát, hogy az indusok és kínaiak a szumiroktól vették át ez adatot, ez esetben a szumirok õshazája valahol Afganisztán és a mai Perzsia határára feküdt, mert itt futott át az é. szél. 35. foka.

A szumirologusok túlnyomó többsége osztotta és osztja azt a nézetet, hogy a szumirok Kõzépázsia irányából Elamon át nyomultak be Babilonba. Pl.: E. Meyer így kommentálja a szumirok bevándorlását: "Manche Spuren legen die Vermutung nahe, dass sie... aus den Bergen in Nordosten... den Tigris hinab erobernd in das Tiefland eingedrungen sind". G. Hüsting aprotoelámita kultúra szumír jellegét hangsúlyozza nagyon erõteljesen.

T. Gó Pínohes ezt írja a szumirokról: "The Sumarian may... have come from mountanious region where lakes and ponds were common, and rivers were mountain streams or torrents. " Nyomósan esik a latba A. Ungmad véleménye is, aki így ír a szumirokról: "Bizonyos okok a szumirok prehistorikus bevándorlása mellett szólnak,... a vallás és kultusz is olyan idõre utal vissza, amikor fontos isteneket még hegyes vidéken tiszteltek a szumirok... " (v. ö, pl. Nin-sharsag-a hegyvidék ûrnõje).

De az újabb szumirológusok is azonos felfogást vallanak, mint G. Contenau, Ch. F. Jean, W. H. Worell stb. Akadnak azonban olyanok is, akik más nézetet vallanak, pl. H. R. Hall, akinek véleménye szerint a szumirok egy indiai népfaj, amely a Pendzsáhon és Elamon, vagy a tengeren és a Perzsa öblön át jutott el Babilonba. Még határozottabban nyilatkozik az Indiából történt bevándorlás mellett G. L. Wolley, de inkább szubjektív érzés, mint tárgyi érvek alapján.

A finn-ugor õshaza védelmezõi újabban állat-növényföldrajzi, ún. paleontológiai bizonyítékokkal igyekeznek alátámasztani elméletüket. E. Setálá ezek bizonyságtevõ erejérõl a következõket írja: "Ázsiáról mint a finn-ugor nép õshazájáról szó sem lehet, hiszen egy finn-ugor nép sem lakott Ázsiában a finn-ugor kor után sem, s ellene mond Ázsiának az ilyen állatföldrajzi körülmény is, mint a méh elõfordulása. "E bizonyítás szolgálatában áll N. Sebestyén Irén: Zur Frage des alten Wohnungsgebietes der uralischen Völker (ALAH/1952/213-346 l).

De mindhiába. Ha igaz a tétel, hogy az ural-altáji nyelvcsalád mindkét, ún. altáji és urali ágán kb. egyforma szumir mûveltségi hatás érzik, pedig e tétel igaz, és ha e mûveltségi hatások számosak, õsi, kezdetleges fogalmakat ölelnek fel és egyéb elfogadható, közelebb fekvõ magyarázatuk nincs, akkor más eljárás nem segít, mint az eddig vallott finn-ugor õshaza elmélet revíziója és feladása. Nem elég az õshazaképzet semminõ beszûkítése. körülhatárolása - csak egy járható útja van a revíziónak: az ural-altáji õshazát ott keresni, ahol az valóban megtalálható, vagyis Nyugat-Szibériában.

A szumir és altáji közös õsmûveltség kérdése

E kérdés azért fontos, mert kb. megmutatja, hogy a vallásos fejlõdés is a közös együttélés idején minõ szintre juthatott el és milyen természetû és fejlettségû képzeteknél kísérelhetjük meg sikerrel a genetikus összefüggés kimutatását.

Az altáji ág népeit, kõztük a török nyelvet beszélõket is, szokás volt a legújabb idõkig úgy tekinteni, mint nomád pásztorkodással foglalkozó mûveletlen vad törzseket, kik magasabb mûveltségi fok elérésére már szellemi alkatuknál fogva is képtelenek. Szerencsére ez az értékelésmód végleg papírkosárba került. Mert, ha igaza van Munkácsinak abban, hogy az ural-altáji népcsalád keleti ágának a szumir nép volt a mûveltségben õsmestere, s hogy a szumir ékiratokban maradtak fenn az ural-altáji nyelvek legrégibb emlékei és "nincs kizárva, hogy ugyan-e mûveltségi hatásban részesedtek a finn-magyar népek is", akkor ez ítéletnél részrehajlóbb és egyoldalúbb el sem volna képzelhetõ.

Természetesen e közös mûvelõdési szintnek csak olyan közös fogalmak, genetikusan egyezõ szójegyei szolgálhatnak mérõfokául, amelyek mindkét oldalon elõfordulnak. Vámbéri A. a nomád pásztorkodással foglalkozó török törzsek mellé felvesz egy földmívelõ réteget is, és a következõket írja róla: "Es muss schon in der Urzeit eine Minderzahl es Türkenvolkes gegeben haben, die infolge günstigerer Verhaltnisse des Bodens und des Klimas sich mit Landbau beschäftigten, ohne jedoch hierin von fremden Völkern unterrichtet worden zu sein. "A hunok hasonló foglalkozásáról bizonyságot tesznek a kínai annalesek.

De mindennél meggyõzõbb bizonyíték Vámbéry feltevésének igazsága mellett a földmívelés mûszavainak szumir és altáji török egyezõ hosszú sora. Ezek a következõk:

Szum. apin, ótör. abyl-éles kapa, mint a föld feltörésére szolgáló eszköz; baskír: haban, saban, tatár: saban, karnosaj: saban, csagataj: sapan-eke. De az eke egyezõ kifejezésén kívül igazolják a szumir és altáji földmívelõi foglalkozás közös eredetét még a következõ nagyfontosságú szóösszefüggések is:

1) a sumirban ara-arat (Brünnow 8524. Sb. 272), altáji, csagat, kar. leb. tel. ur-u. az, ujgur or-u. az, ozmán ora-u. az, csuvas ver-u. az, baskír ur-u. az;

2) sumírban ara-õröl (innen o-ara - Gudea B. cyl. XV. 15.) -az õrlés háza, malom, na-ara- az õrlésköve; csagatai, iwir, szag., kojbal ebir, osmán awir-undre-hen, wenden, csuv., Buj. ave, ujgur abür, ávürdrehen, abwenden, altáji, tel, abir, szoj, ar-umdrehen, wenden. M kar ar-mahlen;

3) szumir nibir (Delitzsch, AL 4 Aufl. 109, 134) - bot, valószínûleg a cséplésnél használt fadarab, csép-féle-csag ebir, cöp-Holz. Holzstück., baskír sabagas, sabagas, tatár cubagas-csép;

4) szumir sab-ebbõl assyr babyloni sabbu (Brünnow 5671) -véka, Scheffel-kirgiz, saba, sava, baskír haba. Schlauch für Kumis dagestani sapa Getreidemass, kond. saba-Gefaess aus Kirkenrinde, abak. sapca-veder, Einer, mongol saba-vase, poterie, voiselle, a magyar szapu-véka.

Almássy állást foglalván a török kultúra állítólagos silvicol karakterével szemben, amely a török õshazát erdõs vidéken, pl. az erdõkben gazdag Altai környékén engedné feltételezni, utal a török jurta építés módjára, amely Ázsia lösszel fedett pusztaságain fejlõdhetett ki, és ennek tökéletességig vitt mintaképére a mezopotámiai agyagépítkezés szokására. És nem jelentõséges dolog-e, hogy a ház szumir neve ab (Sb. 188. Sc. 97.) -lakás, hajlék, ház egyezik az altáji tatár ab, ap, ozmán ev- ház jelentésû szóval.

De adataink vannak arra nézve, hogy az állattenyésztés szumir és altáji típusa is a közös õshazában fejlõdött ki, amint ezt a következõ állatnevek mutatják: szumir ansuemesal (újszumir alsu) -szamár variánsa: ansi, alsi- u. az; köztörök asak, mongol eloigen-u. az, szumir gaz-kecske; volgai tatár käzä- kecske, õz; szumir nig (emesal-lig) -kutya, mongol nok-oi, no-ai-u. az, szum. nig (assyr-bab. cenu - Brünnow 2575) -juhnyáj, juh, abak. irík verschnittener Widder, kojb. irik, irk-ürü, mongol irga-vervex. aeoceros ovis, irge-mouton ohatré, burjet irge-vervex (valamennyi Gombocz: Török jövevényszók, 328. 1.) és még más itt nem részletezhetõ állatnevek.

A szumir és altáji társadalmi élet egyezõ fejlõdését állapíthatjuk meg a következõ szóösszefüggésekbõl: szumir ugul (újszumir ibil) -fiú, köztörök ogul-u. az, szumir kur-rabszolga, köztörök kul-u. az, szumir uku, ugu, ug-nép, nemzetség, emberiség, török uk, mongol u, csuvas jex-nép, nemzetség, család, szumir su (Sc, 229. asszyr-bab. kissatum) -tömeg, csapat, összesség, töröksu- u. az, szumir sar (Sc, 68) -tömeg, bõség, sereg, török carig-sereg; szumir er, eri-ember, szolga; török er-férfi.

Jellemzõ kifejezések a közös szumir-ural-altáji õskultúra fokára nézve, a szumir omol, us (Sb. III. 6.), asszyr-babiloni temu-ész, értelem; török us-u. az; a szumir dingir-isten (emesal dimir-u. az), atai-tatá-tanara, tanir, csagatai tinri-ég, isten. De talán még kifejezés teljesebbek azon egyezõ képzetsorok, melyek egyes szumir és török fogalmakhoz tapadnak hozzá a fejlõdés rendjén, s amelyek mutatják, hogy a gondolkozás menete is egyezõ volt, a közös törzsbõl fakadt a két népágnál. Pl. szumir gis-tug-hallani (gis-értelem, tug-bírni), V. ö. tör.: ok-maq-hallani, hõren. (ok-Sinn, maq- infinitívuszképzõ), szum. gis-ember, úr, férfi (csak hímnemû személy jelölésére, altáji kisi, mert csak a férfi számított). Szum. Utu, Udu-sol és dies, a törökben u. az. A tör. ag, av-háló, de vadászni is, azért, mert valamikor így fogták a vadat, a szumirban az ellenség elfogatása az istenség, vagy a király hálójának reá való kivetése. Szintén õsi vadászati mód.

A finn-ugor õsmûveltség körvonalai

Figyelmen kívül hagyva a finn-ugor õsmûveltség korábbi rajait, és csak Zsirai M. -hoz igazodva a következõ képet nyerjük róla: A finn-ugor õsnép ismerte a házat, de az csak sátor, kunyhószerû tákolmány lehetett, valamint vadász viskó, nyári szállás. Ismerte az ágyat is, de az sem volt fából, vagy vasból készült szilárd bútordarab, hanem csak kiterített prémdarab, vagy alvásra szolgáló rénszarvasbõr. Ismerte továbbá a falat, amely azonban eredetileg gát, halfogó rekeszték lehetett. A város ismerete sem jelent túl sokat, mert az õskor idõszakában, mint a rokonnyelvi parallelek mutatják, kerítést, udvart, bekerített helyet jelentett.

De, ha a szavak jelentése a fejlõdés folyamán megváltozhatott, nincs jogunk szavak esetleges hiányából arra következtetni, hogy az illetõ õsnép a fogaimat sem ismerte. Lehet, hogy a közös szavak innen-onnan kikoptak, elavultak, vagy használatuk elmaradásának egyéb (vallási, stb.) okai voltak, tény az, hogy a hiányból a fogalom, a tárgy ismeretlensége még nem szükségszerûen következik.

Zsigrai felteszi, hogy a finn-ugor õsnép fõfoglalkozása, fõ élelemszerzési módja a vadászat és halászat volt, tehát lényegileg a zsákmányoló, az elsõdleges életmód, és ezt igazolja a rokon nyelvek közös állatneveivel is. De elismeri, hogy a nyelvi tények, adatok megengedik az állattartás, növénytermesztés, vagyis a gyûjtögetõ-, zsákmányoló életmód mellett a magasabb termelõfokozat ismeretét is. A finn-ugor õsnép megszelídítette a kutyát, melyet vontatásra és vadászatra használt föl, a rén szarvast és a juhot. A növénybõl a kenyeret nyerte, meg a kásához szükséges darát. Ruházatul az elejtett vadak bõre szolgált. A ruhát varrták, ujjas ruhában jártak, övvel erõsítették magukra, ismertek valamilyen föveget is. Volt ujjatlan kesztyûjük, sõt állatbõrbõl készült szandáljuk is. A magyar falusi paraszt ember még ma is ujjasnak nevezi a kabátot.

A házi foglalkozásokra utalnak a varrás, sütés, fõzés, faragás, fúrás, vágás, nyesés, szúrás, szövés, fonás közös õsi mûszavai. A családi rokonság kifejezésére sok rokon szavuk van, ami azt mutatja, hogy a családi érzés ápolása a finn-ugor õsnépnél igen erõs volt.

Szumir finn-ugor egyezõ õsmûveltség     Tartalomhoz

Ha a szumir valóban rokona az ural-altáji nyelvcsaládnak, akkor ennek meg kell látszania az egyezõ szavak megfelelõ számában is. Itt csak néhány õsmûveltségi fogalom szójegyének egyezésére mutatunk rá, amelyek kétségtelenül az alapnyelv õsi birtokállományához tartoznak. Ilyenek: a) testrészek: szum. sab, sag, magy. szív, vog. sim, osztj. sem, fnn aydán-szív; szum. bar-máj, vog. por-u. az, szumir su-száj, ajk, szó finn-ugor eredetûnek minõsítik, holott jóval õsibb, még a szumir-ural-altáji õsközösség korából való. V. ö. hozzá vog. sup. sop, cser. su, votj. su, finn suu-száj; szum. bur-fül, osztj. pel, vog. pul, zürj. pel, lpp. pel-u. az; szumir gara-kéz (ez ment át az asszír-babiloni nyelvbe is qatu alakban, holott az összes sémi nyelvek teljesen más gyökbõl képezik a kéz-jelölõ szavakat), vog, kát, osztj. ket, finn káli-u. az; szumir gab, guba-kebel, Brust állítólag ugor eredetû volna. Brünnow felhozza parallelül hozzá: vog. kepel-ruha, öble; oszt. kimehl-u. az (v. ö. M. Sz. Szé. 156. i.). b)

A társadalmi tagozódásra, a családi rokonságra vonatkozó fontosabb elnevezések, az atya, anya elnevezéseket leszámítva: szumir nin-asszony, úrnõ, nõvér, néne; vogul ne, ni, mordvin ni, magyar nõ; szumir nimgir, majd ebbõl rövidülve nir-fejedelem, úr; vogul näjer, näjär-király, naj, näj-királynõ, úrnõ. Közösek a szumirban és a finn-ugor nyelvcsoportban a következõ állatnevek: szumir ku, kua (Sb. I, III. 29. Brünnow 11821.) és szumir ga (Sa. I. 36-38.) -hal (piscis), v. ö, vogul ul, kul, osztják ul, khul, cseremisz kol, finn kala, mordvin kal, lapp N. guolli, lapp S. kuotte, lapp R. kull, magyar hal; szumir su ur-egy hasfajta, melyet különösen Gudea patesi tenyésztett halastavaiban. V. ö. az osztják sukar, magyar sügér, továbbá az osztják sokor nevû alvilági halat, melyeknek etymológiai alapját eddig még nem sikerült megtalálni; szumir uz-kecske, õz; vogul as, os, zürj. votj. iz, magyar õz; közös vogul ma, finn maa, mordvin moue, osztják moue-ország, föld; osztják mu-ország, föld; hegynek a neve: szumir kur (Sb. 103.), zürjén kir, mons, a zürjénben a gör változat is-u. az, cseremisz karuk-u. az; a fa jelölése: szumir pa, gis pa; asszyr-babiloni icu-Baum, Holz, vogul pa, cseremisz, votják, zürjén pu, finn pu-u. az, és a víznek a neve: szumir id (Brünnow 11647), asszyr-babiloni naru-víz, folyóvíz; samojed öt, üt, vid-víz; vogul ut, but, bid, bít, cseremisz büt, mordvin ved zürjén va, votják vu, finn vete, vesi; magyar víz.

Egyezik a tûz elnevezése, amely a szumirban ne, ni, asszyr-babiloni isatu (Brünnow 4584.), osztják nai-tûz. A további egyezések sorából megemlíthetjük a nádnak a közös nevét, a ház közös elnevezését, a várnak azonos kifejezéssel való jelölését, néhány ásványnak végsõ fokon a szumirra visszavezethetõ elnevezését, továbbá a következõ õsfoglalkozási tevékenységet kifejezõ érdekesebb egyezéseket, mint szumir si-szõni, magyar szõni; szumir ru-kivágni, bevésni, magyar ró, róv, szumir si-vágni, magyar szel, szumir suru-szúr, magyar szúrni, szumir ur-õrizni, figyelni; vogul ur-u. az; szumir men-menni, finn-ugor men- u. az. Egyeznek továbbá az élet, halál és a lélek mûszavai is, amint ezt majd a vallási képzetekrõl tárgyaló részben fogjuk közelebbi vizsgálat tárgyává tenni.

Amint láthatjuk tehát, a megfelelõ szumir mûveltségi elemek bevonásával eléggé kiszélesül az ural-altáji õsmûveltség kerete, de még sokkal kedvezõbb volna a róla alkotható kép, ha itt felvonultathatnók mindazokat a nyelvi bizonyságokat, amelyek a szumir nyelvnek az ural-altáji nyelvcsaládba való beletartozandóságát bizonyítják.

Szumir finn-ugor egyezõ õsmûveltség

Ha a szumir valóban rokona az ural-altáji nyelvcsaládnak, akkor ennek meg kell látszania az egyezõ szavak megfelelõ számában is. Itt csak néhány õsmûveltségi fogalomszó:

Szumir-török-magyar õsmûveltség

Ilyenrõl is lehet beszélni, mert a Gombocz által összeállított 227 tételbõl legalább 30, közös szumir-török-magyar szókincsnek bizonyul, ami arra vall, hogy az altáji népek közül a törökök, a finn-ugor népek közül pedig a magyarok voltak a szumirok közvetlen szomszédai. Ez a 30 tétel nem jövevényszó a magyarban valamely csuvasos jellegû (bolgár) török nyelvbõl, ez csak õsközösségi örökség lehet mind a 3 nyelvben.

Mivel a Gombocz jegyzék közismert, ezért rövidség okából úgy járunk el, hogy közöljük a szumir alapszót, a magyar és a török legmegfelelõbb parallelt, eleikbe téve a Gombocz-féle listaszámot. A tételek így következnek:

1/6. szum. ara, magy. ara-t, tör. ur. 2/10. szumir mum, magyar: bû-báj, török: bag, baj, a varázslás egyik neve. 3/12. szumir: bal, magyar: balta, csuv. balta- Handbeul. 5/32. szum. buru, magy. borjú, kirg. buzau-Kalb. 6/39. szum. mu-varázslás, magy. bölcs, õscsuv. bügüci-magicien. 7/43. szum. mu-incantamentum, magy. bü, õscsuv. bügü, büjü ugyanaz. 8/48. szum. ara-öröl, mahlen, ujgur abür, avür-drehen, wenden. 9/57. szum. sigis-se-Opfer, magy. csök-Opfer, Opferung, Opferfest, Taufmahl; csuv. tsüku. az. 10/59. szum. IV. sig-schwach werden, schwächer und schwächer werden, schwinden; magy. csök-fik-fin Wachsen zurückbleiben, klein bleiben - ebbõl csökevény szavunk; csuv. dök-u. az. 11/89. szum. udz-Tag, Zeit, Wetter; magy. idõ és idõjárás, török u. az. 13/104. szum. ir-schreiben, maeln; magy. ír, õscsuv. yr-u. az. 14. szum. uz, magy. õz (Reh). 15/117. szum. gib, gim-faragvány, magy. készítmény, kép, továbbá a hasonlítás pártikulája: magy. kép, tör. kap, kep, geb u. az. 16/128. szum. IV. kor-gross, hochangesehen, magy. kor-u. az, pl. ez-kora, mek-kora? -so gross, wie gross? tör. kur-der Rang, die Szellung. 17/131. szum. Kukkar-Mutterl, magy. kos-Widder, õscsuv. koc, kockar, kuckar-Widder, mong. khuca-báliér, agneau 18/52 szum. Ubur-mell, kebel, magy. öböl (régi jel, kebel). (v. s. hozzá a M. Sz. Szb. 237. l.), tör. -magy. rang. öbür, übür, uvur-u. az. 19/155. szum. ara, magy, õr (pl. örvény, örök, õröl, stb.), õscsuv. awir- undrehen, wenden. 20/161. szum. sar, sar-sír-zöld, tör. yri, magy. sár-ga, de sár-arany. 21/168. szum. sar, magy. sereg, tör. oarig-sereg seer. 22/178. szum. sab, magy-. szapu, tör. saba, haba-modius, Scheffel Hohlmass, Lederschlauch für Kumiss. 23/182. szem. lil-Wind, ventus; magy. szál, tör. sál, jel, jil-u. az. 24/198. szum. tar, dar-tarka, magy, tarka, de tar is, tör. csag. tar-gu-tarka, sokszínû. 25/208. szum. I. dar-epulum finebre, Zotenfeier; magy. tor, csag. tor- Gastmahl, Bewirtung. 26/212. szum. tar-rendel, végez; magy. törvény, törü-Gesetz. 27/222. esz. azag-fényes, tiszta, szent; magy. egy, igy, id. heilig, sacer; tör. adkü-jó, kiváló pius, csagataj azgû-szent, stb.

E tõbõl még magyar id-nap-ürinep, üdv, üdül, ülni pl. ünnepet ülni. 28/112. szum. kasa-Ziege, magy. kecske, a ke kicsinyítõ képzõ; õscsuv. káoká-u. az. 2/195. szum. su-gin, sumun, sun-elfogy, tönkremegy, elenyésztet; magy. szûnik, õscsuv. sön, sün-kialszik. 30. szum. su-ub-csókol, hódol (szószerint su-száj, ub-csókol, tehát vagy szájon, vagy szájjal csókolni), magy. apol elavult szó, csókol, gondoz, ápol, töv. ap, tör. op - csókol.

Ha a 30 tételt levonjuk a G. jegyzékbõl, még mindig marad 197 tétel a honfoglalás elõtti török hatás nagyságának szemléltetésére. Milyen tárgycsoportok között oszlik meg e rengeteg jövevényszó?

E kérdés is hozzátartozik a honfoglaló magyarság õsmûveltsége jellemzéséhez. Van közöttük egy csomó vegyes szó, a többi megoszlik: a) az állattenyésztés, b) a földmûvelés, c) a szõlõmûvelés és egyéb termesztvények, d) a társadalmi és állami élet, e) házi berendezkedés és ruházat, f) a mesterségek, g) az írás és számolás, h) a hitvilág mûszavai között. Ellenben nincs közöttük egyetlen egy fegyvert jelentõ mûszó sem. Eszerint tehát az õsmagyarság magasabbrendû kultúrája török eredetû volna. Majd a vallási képzetek ismertetése során ki fog tûnni, hogy jóval õsibb, még a szumir-ural-altáji õsközösség idejébõl való és szélesebbkörû, mint emez.

   Tartalomhoz

Folytatás következik: 

Az ősmagyar mitológia sumir és ural-altáji öröksége / 2. Rész ⇒

Megnyitva 5390 alkalommal

Hozzászólás   

#1 HAZUG „CSILLAGÁSZOK” és „TUDOMÁNYOS” FARIZEUSOK!!!palostrend 2021-01-01 20:32
HAZUG „CSILLAGÁSZOK” és „TUDOMÁNYOS” FARIZEUSOK!!!
GYALÁZATOS AGYMOSÁS és ALATTOMOS CSALÁSOK a magyarországi NASA=SA(T)AN FANATIKUSAI ÁLTAL!!!
Orbitális hazugság és eltorzított képhamisítás Ivanics Ferenc és a Bakonyi Csillagászati Egyesület közreműködésével...- külön kiemelve az ún. (Z)ŰRbatyun szereplő magyarországi cégeket!!!...- akik anyagi támogatásukkal (az "űrexpedícióról" kezdettől fogva tudták, hogy átverési kísérletről és a tömegek direkt megtévesztéséről szól!!!) hírverés és nyerészkedési céllal (előre kitervelten!!!) minél kiterjedtebb média felületeken manipulálják a javarészt hívő és vallásos emberiség világnézeti tudását és teremtett világunkról alkotott képét!!!
Mindezt egybevetve javallom, hogy minél többen vigyük hírét ezeknek a lelküket pénzért eladó profitra éhes vállalkozásoknak és a csalással tudományos eredményekre áhítozó embereknek úgy a nevét, mint aktuális elérhetőségeiket!!!
www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/urbatyu-es-balaton/
www.mcse.hu/
(Törölve)

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások