20220819
Last updateK, 24 máj. 2022 4pm

rovas logo

2012 január 27, péntek

Rajzolatok a magyar nemzet történetéből

Szerző: Horvát István és Internet

Pártus eredetünk

Mivel ismert a Pártusokról említést tettem, meg nem állhatom: hogy Nemzetünk Pártus Eredetének azon fontos tanúbizonyságát, melyet a finom ízlésű és igen velős tudományú Drezdai Könyvtár Felvigyázója Ebert Fridrik Adolf (Überlieferungen. I. B. 1. Stück. Dresden 1826. . 8. pag. 81-82 a napokban Európával közlött, kedves hazám fiaival meg ne esmértessem. Bir a Wolfenbbütteli híres Német Országi könyvtár egy X. Században Pergamentra íratott kéziratot, melyben egyebeken kívül vagyon egy rövid históriai ének is kottákkal a Lech folyóvíznél történt véres ütközetről. Eben az Énekben a következők találtatnak: "Excitatus Otto, spes suis surexit, timor magnus adversís mox venturus. Nam dum fama volilat VNGARIOS signa in eum extulisse, juxta litus sedebant armati. Vrbes, agros, villas vastant late; matres plorant filios, et filii matres vndique exulari. Equis ego? Dixerat Otto videor PARTHIS diudiu (így van). Milites tardos moneo. Dum ego demoror, crescit clades semper. Ergo moras rumpite, et PARTHICIS mecum hostibus obviate. Dux Cuonrat intrepidus, quo non fortior alter, milis (miles) inquit: Pereat quem hocterreat bellum; arina induite; armis in stant hostes. Ipse ego signifer effudero primus sanquinem inimicum. His iucensi, bella fremunt arma poscunt; hostes vocant; signa secuntur; tubis tanunt. Clamor passim oritur, et milibus centum Theutones immiscentur. Pauci cedunt, plures cadunt. Francus instat, PARTHUS fugit Vulgus exangue undis obstat. Liquus (Lech foly) rubens sanquine Danubio cladem PARTHICAM ostendebat. Parva manu caesis PARTHIS ante et post saepe victor. " és a t. Hogy itt azon században, melyben a Magyarok mostani Hazájukba költöztek, a Magyarok egyenesen PÁRTUSOKNAK hívatnak, ugyan ki tagadhatja?

(Ottó felriadván, remény támadt benne, aztán nagy félelem ellenfeleivel szemben. Mert amíg az a hír járja, hogy a magyarok kivonultak ellene, a harcosok a tengerparton ültek. Városokat, szántóföldeket, nyaralókat pusztítanak messze földön, anyák siratják fiaikat, a fiuk pedig mindenütt anyjukat keresik. Lovakkal én? Hiszen mindennap látnak engem a parthusok, mondta Ottó. Figyelmeztetem a lassú katonákat. Amíg késlekedem, veszteség egyre növekszik. Hát hagyjátok abba a halogatásokat, és velem, a parthusokkal el az útból! Cuonrat vezér rettenthetetlen bátor, nálánál nincs erősebb más katona, így szól: Vesszen, akit ez a háború megijeszt, vállaljátok a hadsereget, az ellenség hadakat sürget. Én elsőként mint vezér ontom ki az ellenség vérét. Ezekkel felgyújtva zajonganak a fegyverek, a hadsereg vádol, az ellenség felszólít, jelvények köve telnek, kürtök harsognak: Mindenütt hangos kiáltás támad és a katonák közé száz teuton vegyül. Néhányan mennek többen elesnek Francus szorongat, parthus menekül. A tömeg hullámokban ellenáll. A Lech folyó dunai vértől pírosan parthus pusztulást mutatott. Rövid kézzel megölvén a parthusokat, elől és hátul több esetben győz.

Éppen így hívatnak a Kúnok, nem különben Palócok is, mint már jelentettem, Pártusoknak több nagy hitelű régi íróktól. Radevicus (Muratorii SS. Rer. Ital. Tom. VI. pag. 742.) írja "Quo viso Poloni de tam improviso malo perculsi, et vehementer exterriti, cum jam nihil praeter exitium sui, et destructionem terrae superesse viderent, quamvis auxilio vicinarum gentium Ruthenorum videlicet, PARTHORVM (a Kúnokat érti);, Pruschorum et Pomeranorum maximum collegissent exercitum, in sola fuga spem vitae constituunt. " - Kadlubko Vintze Lengyel írónál (Dlugossi, Hist. Polon. Lipsiae. 1711 - 1712 fol. Tom. II. pag. 604. 675. 682. 787, 814.) találom: "Istorum (Polonorum) vero hínc vsque PARTHIAM (a régi Cumania helyett), isthinc vsque, Vngariam, illínc vsque Charinthiam creuit accessio. " Másutt ugyan ő beszéli: "Rursus Sbigneo muliebriter illacrymante PARTHI Poloniae fines populantur, quos trans flumina tandem consequitur Boleslaus, et hostes passim fundens, captivos suos ense redimunt, et Praedones (Palócokat) in praedae praedam convertit.

Alább "Verum ille PARTHICO plus quam PARTHYS fugam eligit potius, et Marii exemplo in Mazoviae carectis deliteseit. "

Még alább: "Adest namque Dux Belziae Vseuoldus cum Principibus Laodomiriensium, cum Haliciensium praecipuis, cum electis Tibianorum turmis, cum PARTHURVM millibus vrbis subsidio. Végre ugyanő: "Romanus (Dux Haliciae) Duci Leszkoni obnixe suppliktat, vt eum perpetuo famulatu sibi obliget, vt ejus obsequio cunctis Ruthenorum Principibus ac PARTHORVM per ipsum partibus imperaret.

Mikor a lengyelek az akkori váratlan bajtól megrázkódtatva és igen megrémülve semmit sem látnak eltávozásuk és a föld szétrombolásán kívül, bár a szomszédos népek, a ruténok segítségével összegyűjtik a parthusok, pruszkusok és pomeránok nagy hadseregét, az élet reményét magában a menekülésben határozták meg.

Maguknak (a lengyeleknek) a hozzájárulása növekszik innen egész Parthiáig, aztán egészen Ungariáig, Onnan pedig egész Charinthiáig.

Visszafelé Sbigneurmot nőiesen megsiratva a parthusok Lengyelország területeit elnéptelenítik, őket végre a folyókon túl Boleslaus nyomon követ, és az ellenségeket mindenütt leverve foglyaikat karddal váltják ki, a praedonokat (palócokat) pedig hadizsákmányként Boleslaus használja. "

"Ő maga igazi parthusként inkább a menekülést választja és Marius példájára elrejtőzik Mazovia sással benőtt rétségébe. " - Ott van ugyanis Usevoldus, Belizia vezére a Laodomiriensek fejedelmeivel, a Haliciensék kiválósaival, a Tibianok válogatott lovascsapatával, a parthusok ezreivel a város védelmére. Romanus (Halicia vezére] Leszkon vezérnek állhatatosan azért könyörög, hogy őt örökös alárendeltséggel magához kösse és az ő engedelmével a ruténok összes parancsnokain és a parthusok országrészein uralkodhasson.

Továbbá Anonymus Saxo krónikájában (Menckenii, SS. Rer. Gerun. Lipsiae. 1730. fol. Tom III. pag. 129) olvashatni: "Temporibus istíus Imperatoris quidam exercitus de Asya exiens, qui iuxta fluvium, qui Than appellatur, habitabant inuaserunt PARTHOS, quibus Rutheni auxilium ferebant, commiseruntque cum Thataris praelium, et victi sunt. Conciderunt itaque de Rhuthenis e PARTHIS ad centem millia hominum. " Az Orosz Évkönyvek éppen így adják elő e szomorú esetet a Palócokról és Oroszokról. Érteni fogjuk tehát a Névtelen Livóniai Krónika írójának (Joan. Dan Gruberi, Origines Livoniae. Francof et Lipsiae 1740. fol. pag. 150.)

Emez előadását is: "1221 Eodem anno fueruut Tartori in Terra VALVORVM paganorum, qui PARTHI a quibusdam dicuntur, qui panem non comedunt, sed carnibus crudis (?) pecorum suorum vescuntur. Et pugna uerunt Tartari cum eís, et debellauerunt eos, et percusserunt omnes in ore gladii, et alii f'ugrunt ad Ruthenos petentes auxilium ab eis. " Ne is akadozzunk a VALVI új néven. Már 1242-dik év felé írá Újságúl egy Domínicánus és egy Szent Ferenc rendéből való szerzetes Férfiu (Matthei Paris Monarchi Albanensis Angli Historia Maior. Parisiis 1644. fol. Additamemta pag. 139.) ime tudósítást: "Et quamuis dicantur Tartari, multi sunt cum eorurn exercitu pessimi Christiani, et COMANI, quos Theutonice VALVEM appellamus. " - Mennyit kellene ismét a Valvenekről, vagy is Váliakról (Móses Pherezaeusaíról) szólanom annak megmutatására, hogy a Német Országi Ost-Válák, West-Válok, és Nahar- Válok Szittya népek voltak! Nem, éppen nem Kábaság, amit Gesner Konrád (Mithridates. Tiguri. 1555. 8. pag. 30. recta) még a XVI. -dik század közepén írt: "Sueuiam continuum montiumr (Hercynii nemoris) iugum dirimit: vltra quod plurimae gentes agunt: ex qiibus latissime patet Lygorium nomen. Ex iis etiam Noharuoli sunt. (Lygii Sueuorurn Populi, inquít AIthamerus, juxta Marcomannos, et Pannones consederunt. HODlE HVNGARIS ADNVMERANTVR. Et mox, NAHAR-VALORVM et finitimorom sedes POMERANI, AVT HVNGARORVM QVIDAM TENERE VIDENUR" és a t. Hol közöttünk Tótokká lehettek számtalan Magyar Faluk, az idegenek között még inkább fogyhatott, sőt kiveszhetett, a Magyar.

De olvassuk inkább, visszatérve a Pelasgusokhoz, az ősz Herodotusnak (Lib. VII. cap. 94-96.) eme sorait: "Jones centum contulerant naves, eodem modo instructi, atque Graeci. Jones quamdiu Peloponneso eam regionem, quae nunc ACHAIA vocatur, incoluerant, prinuquam Danaus et Xuthus in Peloponnesum aduenissent vt Graeci (a magánál régiebb írókat érti) aiunt, PELASGI AEGLALEES (id est Littorales) vocabantur: deinde ab Jone, Xuthi filio, nomen inuenerunt - Insulani septem decim contulerant naues, eodem modo armati atque Graeci. Etiam hic PELASGICVS est Populus, qui deinde JONICVS eadem ratione nominatus est atque illi duodecim Civitatum Jones Athenis oriundi. Aeolenses sexaginta praebuerant naues, eodem modo atque Graeci armati: et hi quoque olim PELASGI nominati, vt Graeci memorant. Hellespontii, exceptis Abydenis; nam Abydenis imperauerat rex vt domi manerent, et pontes custodirent: caeteri igitur ex ponto expeditionis huius socii naues contulerant centum, codem modo instructi ac Graeci. Sunt autem hi JONVM et DORIENSIVM coloni. In singulis istarum nauium erant propugnatores Persae, et Medi et SACAE. - Felebb már azt irta (Lib. VII. cap. 64.) Herodotus: PERSAE enim SCYTHAS nominant SACAS. " Xerxes seregéről mondatnak ezek, a mi most minket keveset érdekel. Fontosabb e sorokban, hogy Herodotosnál régiebb Görög írók szerént a híres JONESER is PELASGVSOK voltak, mint több más Népségek, melyek itten említtetnek.

(Az ionok száz hajót gyűjtöttek egybe, úgy felszerelve, mint a görögök. Az ionok Peloponneszon azt a térséget, amit ma Achaia-nak hívnak, lakták, még mielőtt Peloponeszonra érkezett Danausz és Xutusz ahogy a görögök mondják, a pelaszgok azt Algialees-nek (azaz tengerpartinak) nevezték, továbbá Iontól, Xusus fiától kapták a nevet. A szigetlakók 17 hajót gyűjtöttek egybe úgy felszerelve, mint a görögök. Itt van a Pelasgicus nép, amelyet ezúttal Jonicus-vak neveznek ugyanazon megfontolásból annak a 12 városnak ionjai, akik Athénból származnak. Az Aeolensek 60 hajót adtak úgy felszerelve, mint a görögök: ők is pélasgok voltak, ahogy a görögök említik. A Hellespontuszok, kivéve az Abidenok, ugyanis ezeknek meghagyta a királyuk, hogy otthon maradjanak és őrizzék a hidakat, tehát a többiek, a híd hadi-vállalkozási szövetségesei 10 hajót állítottak ki, úgy felszerelve, mint a görögök. Ezek pedig az ionok és dorienszek telepesei voltak. Minden egyes hajókon a védelmezők a perzsák és médek voltak. A perzsák ugyanis a szittyákat Sacaknak nevezik.

Kik voltak már ezen PELASGVS JONESEK? Ha a Pelásgusok, amit a mondattakból tudunk Barbarus Nyelven vagy pedig Plácius Nyelven beszéltek, Görögök bizonyosan nem voltak. Kik voltak? Nevük eléggé kiáltja, csak folyamodjunk nem Herodotus Jon nevű vezéréhez, hanem a Görög Szó Könyvekhez. Hogy das Gevorfene, Gesoss, Pfeil, azaz magyarul íj, vagy Nyíl; hogy inco telo, scu sagitta uica, az bizonyos a Szó könyvekből. Tehát, akár mit mondjunk, annyi, mint íj- ész íj-ász, azaz Sagittarius, másképpen Görögül a Bogen, vagy is íj szótól. Hogy e magyarázat természetes és nem erőltetett, Csak abból is kitetszik, mivel a Régiség tanúnyújtása szerént a Kis Ásiai JONIÁBAN is, melynek hajdan nagyobb vala a fent kiírt Herodotus sorai szerént kiterjedése, mint eddig gondoltuk, volt Jász Város, és Jásius Sinus; mivel a Jónesek is Pliniustól, Pomponius Melától, és más több íróktól Exul vagy is Pártus néven említtetnek, valamint a Metanasta Jazygesek is PÁRTVS JÁSZ nevet viseltek igazán, ha, a miről kérdés sem lehet, Auswanderung. Így különböztettek meg tudniillik azon Jászoktól, kik Sesostrissal el nem hagyták hazájukat. Laktak Plinius szerént (Hist. Nat. Lib. III. cap. 25. edit. Hard. Tom. I. pag. 180.) a régi Pannóniában Jásusok; laktak a nagytudományú Mitterpacher egykori tisztelt Tanítómtól (Iter per Poseganam Sclavoniae Provinciam. Budae 1780. 4. pag. 94.) feltalált, és leíratott Római Kőírás szerént is: Csuda-e azért, ha a Magyar Nemzeti Múzeumnak egyik Régi Tégláján "LVCIVS SAVARIENSIS ION" olvastatik? Ha Szombathelyi, azaz Savariai születésű volt e becsületes JÁSZ, nem volt Kis Ásiai Görög. és a t.

Erősödést nyernek ezen magyarázatok a Pannónia nevezetből is. Valamint a Szittya Népek Plinius Maior szerént Spanyol Országban és Dalmátiában megye gyűléseket tartottak, úgy megye gyűléseket tartottak a Jónesek is, vagy is Jászok, Jóniában is Kis Ásiában. Ki nem esméri a Pan-Ionium nevű Jóniai Szent Várost? A Gyűléses Jászok tehát Pan- Ióneseknek hívattak, és így a Ma-Iónesektől (e nevet még nem értem) megkülönböztettek. Idővel a lusta kimondás Paeones sőt Pannones, úgy nem különben Maeones neveket faragott az előbbiekből. A Maeonesekben, és a Maeonius Vatesben (Homerusban) most is esméri a világ a Jóneseket: miért nem hasonlóképpen a Paeonesekben? Hogy Homerus (Iliad. II., 848. X., 428.) a Paeoneseknek GÖRBE ÍJAKAT ad fegyverül, és így őket Sagittáriusokká, azaz Jászokká teszi; hogy Arriánus a Paeones név helyett, melyel néhányszor él, többnyire Toxotes, azaz Sagittarius nevet rak; hogy Arránus szerént Nagy Sándor Szövetségesei a Barbaarus Paeonesek, vagy is Toxoták, Polyaenus szerént pedig (Lib. IV. cap. 3. Nro 27.) a Toxota Szittyák voltak; hogy Ovidius a híres Jazygeseket (In lbin v. 135.) íjaikról magasztalja; hogy Pannóniát, valamint későbben Magyar Országot is, számos Görög írók Paeonia néven említik; hogy a Jazyges Metanasták még akkor is, midőn a Latinosok birodalmuk határává a Duna vizét tevék, egyenesen, a Dunántúl tőszomszédságban laktak, és így nekik kellett előbb bírni Pannóniát, azt, és még több ilyeneket, elég említeni. Én ugyan ezeknél foga igen természetesnek találom, hogy a Várhelyen, Erdélyben, nem rég kiásatott Mozaik Táblán (Abbildung von zwei alten Mosaiken. Hermannstadt 1825. fol.) Priamusnak fűzött topánya, feszes nadrágja, dolmánya, mentéje és frigyes Pártus süvege vagyon. Ilyen öltözetű nyilazó Jász Férfi vagyon egy Erdélyi Mithrás Munumentumon is. Lásd: Peter von Köppen Nachricht von Alterthümern. Wien 1823. 8. Tab. 4, és. i. t.

A Jászokat a Régiségek Philistaeusoknak nevezik, a mire mostanig nem is igen ügyelt a tudós világ. Nekem ellenben nem lehetett nem kérdenem, mi adhatott légyen okot e nevezetre? Ez a kérdés vezetett engemet, mint már említettem, a Szent írás és Hermeneutika gondos olvastatására; ez vezetett ezen egész alkatmány feltaláltatására is, ha csakugyan alkotmánynak lehetne mondani új állításaimat. El nem hitethetém különösen magammal, hogy főképpen a Magyar Törvények vaktában adták volna a Jászoknak e nevezetet; és midőn látám, hogy a Philistaeusokat a Szentírás is néhány helyeken Jászoknak nevezi, hogy a Mária Királyné Országlásából fentmaradott Ótestamentumi Darabok is magyarul a Philistaesokat széltében Jászoknak fordították, fontos dolgot kezdék gyanítani a Philistaeus név alatt. Csalatkoztam-e gyanításomban? Azt az idő és Európa Tudósai fogják egykor meghatározni. Addig is tehát bővebben előadom az ide szolgáló helyeket, és különösen előbb a hazaiakat, utóbb pedig a külföldi tanúbizonyságokat hordom fel, hogy az éles és beható elmék gyakorolhassák saját ítéleteiket.

Magyar Országi okleveleink közül mostanig (mert nem kétlem, hogy utóbb régiebbek is fognak találtatni) Zéch Ország Bírájának, ki Nagy Lajos uralkodása alatt élt, 1557-évi ítélő Levele, a Jász Berény és Jákóhalma között fennforgó nehézségekről, emlékezik először a Philistaeusokról. Ezek (Horváth Petri, Commentatio de initiis ac maioribus Jazygum et Cumanorum. Pestini 1801. 8. pag. 164.) az oklevél sorai: "Quod cum inter Ladislaum Leustachii, filii Marcelli de genere Wrs Vaiuodae PHIILISTHINORUM ab vna, et inter Dominum" etc. A Budai Káptalannak 1393-évi oklevelében (op. cit. pag. 95.) Sigmond Király parancsában találtatik: "Fidelibus suis Nobilibus viris Emerico filio Alba, officiali per magnificum Franconem supreutumThesaurarium nostrum inter PHILISTAEOS seu JASSONES nostros constituto, item Magistro Thomae, filii Georgii de Domoszlo, ad Stephano filio Vgrini salutem et gratiam. In personis PHILISTAEORUM seu JASSONUM vniversorum in descensu de Apáti vocato cammorantium nostrae graviter conquestum est Maiestati, quomodo PHILISTAEI sen JASSONES nostri in descensu Négyszállás nuncupato residentes" etc. Sigmond Királynak 1407-évi (op. cit. pag. 165.) oklevelében

"Vniuersi PHIILISTAEI intra ambitum dicti Regni nostri vbicunque commorantes" etc. Sigmond irálynak (op. cit. pag. 96.) másik 1425-évi oklevelében: "Capitaneorum PHILISTAEORVM seu JASSUNVM nostrorum de Ujszász. Sigmond Királynak (Pryay Georgii Historia Regni Hung. Budae. 1801. 8. Tom. II, pag. 30.) 1427-diki oklevelében: "Poharnik de Berzevicze PHILISTAEORUM Regalium Comes etc. Ulászló királynak (Kaprimai, Hungaria Diplomatica. Viennae 1771 4. Parte. II. pag, 206.) 1443-évi oklevelében: "Pohárnok de Berzevicze Hevesiensis et PHILIISTAEORVM Comes. " Mátyás királynak (Kaprinai, op, cit. Parte II. pag. 313.) . . . . -évi oklevelében, Vniversis et singulis PHILISTAEIS nostris ín descensilbus nostris Nagyszálás et Árokszállás constitutis et commorantibus salutem et gratiam. " Így megyen e dolog a Magyar oklevelekben Mária Terézia uralkodásáig. (Horváth Péter tanulmánya a jazigok és a Cuman-ok eredetéről és őseiről, Pest, 1801. 8. 164. oldal)

Amit mikor László és az Úr között a Leustachuszok, Marcelus fiúnak, aki a filiszteusok Was Vaiuodal nemzetségéből származik, stb.

Üdvözlet és köszönet a hűséges nemes férfiaknak, Imrének, Alba fiának, a gazdatisztnek, akit a nagyra becsült franci férfiú nevezett ki a mi filiszteusaink és jassonaink legfelsőbb kincstárnokává, ugyancsak Tamás mesternek, Domoszlói György fiának és Istvánnak, Ugrinus fiának. Az összes philisteus vagyis jász személyek nevében, akik apátinak nevezett szálláson tartózkodnak az a súlyos panasz érkezett őkegyességéhez, hogy azok a philisteusaink azaz jászaink, akik Négyszáláson telepedtek le, hogyan. . .

Mindazok a philisteusok akik az országunk határán belül bárhol is tartozkodnak? Az Újszász településben lakó vezető philiszteusinknak, vagyis szászoknak. . . Üdvözlet és köszönet mindegyes philiszteusunknak, akik Nagyszállás és Árokszállás községekben telepedtek le és ott is tartózkodnak.

A Magyar Törvények közül, melyek részént a Corpus Juris Hungarici című könyvben, részént Tek. Tudós Kovachich József kedves Barátomnak Sylloge Decretorum című Gyűjteményében találtatnak, a következőkben olvashatni a PHILISTAEVS nevet: Ulászló 1444, 4. Posthomus László II, 1454, 9. Mátyás 1459, 33, 34. Mátyás 1467, 2. II. Ulászló III, 1498, 47, 48. . II. Ulászló VII, 1514, 23, 29. II. Lajos I519, 51. II. Lajos 1525, 12, 32. II. Lajos 1525 8. II. Ferdinánd I, 1622, 34. §. 2. II. Ferdinánd II, 1625, 28. §. 3. II. Ferdinánd III., 1630 3 , 43. Il. Ferdinánd IV, 1635, I. §. 5. III. Ferdinánd I, 1638, 67. 4. 3. III. Ferdinánd II, 1647, post. cor. 26, 27. III. Ferdinánd III, 1655, 444. I. Leopold I, 1659, 61 §. et art. 69. I. Leopold III, 1681, 46. §. VI. Károly I, 1715. 34. Mária Theresia I, 1741, 63. §. Ettől az évtől fogva, mintha a Jászok, vagy is PHILISTAEUSOK akár kivesztek akár kiköltöztek volna Hazánkból, egyszerre megszakad a Philistaeus név sora a nélkül, hogy legkisebb okát adhatnók. Így bánnak el az Írók a Nemzeteknek neveikkel! Így kezd lassanként némely szőrszálhasogató Tudósok után kiveszni a Német Nyelvből az Ungern, Hungarn és. i. t. név, mintha a múlt század vége felé Ungáriát valamely újonnan beköltözött Magyar nemzet az Ungarusok helyett elfoglalta volna. Ilyenek okozták, mivel sok könyv és kéz irat kiveszett, a régi Históriában is a zűrzavart.

Méltó esmérni a Mária Királyné Országlásából 1382-dik évből fen maradott O Testámentomi Darabokból is a Philistaeus szó fordíttatásait Amos Proféta CaP. I, 8. "Et disperdam habitatorem de Azoto, et tenentem sceptrum de Ascalone; et conuertam manum meam super Accaron, et peribunt reliqui PHILISTHINORVM, dicit Dominus Deus. " Magyarul így olvastatik: "És elvesztek Azotomban lakozókat, és Estápot tartót Askalonból, és fordítom én kezemet Acharomra, és elvesznek a JÁSZOKNAK maradékai, úgy mond Úr " Sophonias Cap. II, v. 5. " Vae, qui habitatis funiculum maris, gens perditorum: verbum Domini super vos Chanaan terra PHILISTINORVM, et disperdam te, ita vt non sit inhabitator. Magyarul: "Jaj, kik lakozzátok tengernek kötelét, elveszetteknek nemzete; Úrnak igéje tűrjétek a Kánaáni JÁSZOKNAK földjét, és elvesztlek tégedet, hogy ne legyen lakozó. Zacharias Cap. IX. v. 6. Et sedebit separator in Azoto, et disperdam suherbiam PHILISTINORVM magyarul: "És a megválasztó ül Azotomban, és elvesztem a JÁSZOKNAK kevélységét. " Amos Cap. VI.

2. "Transite in Chalane, et videte, et ite inde in Emath magnam, et descendite in Geth Palaestinorum, et ad optima quaeque regna horum, si latior terminus eorum termino vestro est. Magyarul: "Menjetek el Kalameba, és lássátok meg, és onnan menjetek nagy Emáthba, és szálljatok le JÁSZOKNAK Gethébe, és ő Országoknak mentől jobbaiba, ha szélesebb az ő határuk a ti határaitoknál. Ellenben Amos IX, 7. nem különben Joel III., 4. a Palaestinus szó Palestynaiknak fordíttatott.

De még a Debreceni Magyar Legendában is, mely a XVI. század kezdetén íratott, Szent Dávid életében ezeket olvashatni Fol. 14. verso: "Kit halván a Saol Király, jelesül, hogy ezután a JÁSZOKAT elverték volna:" "Végre mikoron eltelt volna Saul Királynak élete, az ő fiával Jonatással egyetembe a Gelboenak hegyén a JÁSZOK hadába, megöletteték". "Ennek utána mikoron a JÁSZOK a zsidókra hadakoznának, és a Góliát Óriás harcra ingerlené az Istennek népét, senki őreá nem merne menni. - Fol. 44 recto: "E Szent Dávidnak mindenkoron hada vala a JÁSZOKKAL, és igen meg nyomorítá őket a sok haddal"- Fel nem tehetni, hogy a Szent írás fordítók vakmerően éltek volna á JÁSZ szóval a PHILISTAEUS helyett: kellett tehát a Magyaroknak szorosabban tudni hajdan a Jász Históriát. Noha, a mint egybe látni fogjuk, a külföld is széltében a Jászokat Philistaeusoknak nevezte. Philistaeusoknak nevezte mindazonáltal a Kúnokat is, ami azonban ritkábban történt.

Bazanói János (Johannes de Bazano), ki a Modenai Históriát 1002 -1363. évekről leírta, és így az utóbbi esztendő felé élt, a Mutinense Chroniconban (Muratorii, Script. Rer. Ital. Mediolani. 1729. fol. Tom. XV. col. 613.) Nagy Lajosról így ír: "Et productis quibusdam exceptionibus satis vanis ipsum Dominuxn Gloriosum Carolum Ducem Duratii sequenti die in aurora in Sala, ubi frater suus Andreas fuerat dolose suspensus, et mortuus, per unom FlLlSTEVM infidelem fecit decapitari, et alios quatuor fratres carnales et consohrinos juvenes misit in Hungariam, et eos strictis carceribus mancipavit, ubi fuerunt in castro Visegrado annis V. demtis XXVIII. diebus. "

(És meglehetősen alaptalan vádakkal magát a dicső Károly urat, Duratium vezérét a következő nap hajnalán Sarában, ahol András nevű testvére volt csalárd módon felakasztva és holtan, egy hűtlen philiszteussal lefejeztette, a többi négy vértestvérét és fiatal unokatestvérét Magyarországba küldte és szigorú börtönökbe vetette ahol is a visegrádi táborban 28 nap kivételével 5 évet töltöttek.)

Ugyan e történetet Dominicus de Gravuna (Muratorii, SS. Rer. ltal. Tom. XII. col. 583.) Krónikájában így írja le: "Vocatis autem duobus suis militibus CVMANIS, et duobus scutiferis, praedictum ducem per eos perimi (Ludovicus Rex) expresse commisit" (Odahíván pedig két saját kun katonáját és két pajzs viselőt az előbb említett vezért velük megölette)

Villani Olasz Írónál pedig (Muratorii, SS. Rer. ltalie. Tom. XIV. cap. 10. col. 20.) ezek olvastatnak: " Da uno infedele CVMINO. " (Hűtlen dauniszi kunnal.)

Alatt a különböző olvasatokban jelentetik, hogy CVMINO alatt CVMANO szavat kell érteni. E helyek tanúi annak, hogy a külföldön is PHILISTAEUS néven nevezték a CYMANVST. Azonban már Aurelius Prudentius Clemens, ki Krisztus születése után 405 év felé halt meg, írta (Opera Hanoviae 1613, 8. ln Hamartigenia adversus Mareionitas pag. 213.) a Hunosokról, vagyis Kunokról:

"Quin si fulmineos cogens ad Bella Gigantas, Allofilus tua castra velit delere tyrannus Tutus eris " (Ha Allofilus nem kényszeritette volna a villámsújtotta Gigászokat háborúra és táboraidat nem akarta volna megsemmisíteni, biztosan egyeduralkodó leszel.)

Szent Pontius. : Paulinus Meropiusnál is, ki Krisztus születése után 354-431. évek között élt, ezeket olvasom. (Opera, Veronae. 1736. fol. Poema XXV. v. 69. seqq. col. 609.) a Hunusokról vagy is Kúnokról:

"Credite, non armis, neque viribus esse timendos Allophylum Populos, quos propter crimina nostra Offensa movet ira Dei, ut formidine mortis Excitet ad curam vitae torpentia corda" (Ne higgyetek sem a hadseregnek, sem a férfiaknak, hogy Allophylus fél azoktól a népektől, akiket bűneink miatt az isten megbántott, haragja arra késztet, hogy halálfélelemmel indítsa az érzéked szívűeket az élet gondozására.)

Valamivel alább (v. 73 - 74.) pedig: "Ergo Deum mitem saevo timeamus in hoste, Absit ut hoste metus, quem formidare meremur" Tehát féljünk a szelíd istentől zord ellenségként, de távol legyen ellenségként a félelem, amelyet azonban megérdemelnénk, hogy féljünk tőle.

ALLOPHYLUS név bibliai görög nevek a PHILISTAEUSOKNAK, mint alább látni fogjuk és hogy ilyen értelemben él Szent Paulinus a szóval, ki tetszik több helyeiből. p. o. (Poemate XXII. col. 587. a. 548. Sámson hajáról: "Allophyla mulier est mihi Iex carnea, Blandis dolosa retibus. " (Az allophylusi (filiszteus) nő nekem, testi rendeltetés, csábító hálókkal fondorkodó.)

XXI-dik János Pápa Branda nevű Placentinus Püspök, és Sigmond Magyar Fejedelemhez küldött. követéhez írt 1410. évi levelében (Odorici Raynaldi Annales Eccles. Baronii Continuati. Coloniae Agrippinae. 1691. fol. Tom. XVII. pag. 408). ad annum 1410. Nro 29.) ezek foglaltatnak: "Vt in exequutione reformationis, quam in Regno Hungariae et nonnullis aliis partibus charissimo in Christo filio nostro Sigismundo Regi Hungariae; illustri subiectis tuae commisimus fraternitati, expressioribus auctoritatis tuae et patrociniis fulciatis, et sicut accepimus, in certis partibus infra et circa Iimites dicti Regni sint CVMANI, PHILlSTEI, et TARTARI nouterad fidem Christianam conversi, quorum curam animarum Fratres Ordinis Minorum ex ordinationibus, vt dicitur, apostolicis, hactenus gesserunt, prout gerunt, et gui modernis temporibus non modicum multiplicati sunt, et insimul commorantur, sintque in eisdem partibus certae ecclesiae, ab olim per Tartaros, et alios infideles destructae, et diruptae, ac charissimus in Christo filius noster Sigismundus Rex Hungariae illustris dezideret buiusmodi Ecclesias in ecclesias parochiales erigi, et ipsos connersos et in antea, annuente Domino conuertendos ad fidem praediectam, in parochiales assignari; tibi easdem ecclesias in parochiales ecclesias erigendi, et eis de rectoribus idoneis prouidendi, ipsasque archidiacono, seu archidia conis locorum, vel aliis, prout tibi videbitur, subiiciendi, acomnia et singula alia circa erectionem et parochiales ecclesias huiusmodi necessaria et requisita faciendi, et ordinandi, plenam et liberam auctoritate apostolica concedimus tenore praesentium facultatem Dat. Bononiae XV. Kal. Septembris anno I". Itt, úgy látszik, a Moldvai Bosniai és Bulgáriai Jászokról és Kunokról (infra, et circa limites Hungariae) vagyon szó, és különösen a Kunoktól megkülönböztetett Jászok hivatnak Philistaeusoknak. Ezeket (Schwandtneri SS. Rer. Hung. Viennae 1746. fol Tom. 1, pag. 195. - - Katona Hist. Crit. Reg. Stirp. Mixtae. Tomulo lll. ord. X. pag. 573 - 576.) Nagy Lajos Magyar Király szorgalma téríttette meg. A Moldvai, tőlünk elszakadt, Magyarok ezeknek maradékaik.

(Hitünk megújulása érdekében, rád hagyjuk, a híres, Krisztusban szeretett Zsigmondunkra, Magyarország királyára, hogy mindazokon a helyeken, amelyek a magyar királysághoz tartoznak, vagy közvetlen közel vannak, s a testvériségednek, védelmednek és tekintélyednek vannak alárendelve, országod határain belül azoknak a nemrég a keresztény hitedért kunoknak, filiszteusoknak és tatároknak lelki gondozását - ahogy mondani szoktuk - apostoli rendelkezésünkkel a Minorita szerzetesrendi testvérek látták el, és ezentúl is ellátni fogják. Ezek a szerzetesek a te országodban vannak, s a legújabb időkben szép számmal megsokasodtak megbízható egyházközösségek, melyeket régebben a tatárok és más hitetlenek szétromboltak és kifosztottak, most azt kívánjuk, hogy te, Krisztusban szeretett fiunk, Zsigmond, Magyarország király olyan előbb említett egyházközösségeket létesíts, és azokba plébániákat szervezz a megtért, vagy évente újabban megtérő hívek számára. Ezekben a plébániákban jelölj ki plébánosokat, az egyházközösségekbe alkalmas igazgatókat, templomszolgákat, vagy helyi szerpapokat vagy ilyesféléket, ahogy jónak látod nevezz ki. Ehhez és bármiféle más szükséges dolgokhoz a hozzájárulást apostoli tekintélyünk teljes lendületével megadjuk.)

Nevezetes Dlugoss, máskép Longinus János, Lengyel író tanúsága is a Molduai Jászokról vagy is Philistaeusokról. Így ír (Hist. Polonica. Lipsiae 1711 t. fol. Tom. I pag. 18.) a történet író: "ltem Dressa (fluvius), cuius fons circa Drochum oppidum ostia prope ZASKITARG in Pruth, alias PHILISTINORVM FORVM". Item Moldava, cujus fons ex montibus Sarmaticis ex monte Kirbielia, ostia in Sereth prope Romanowtarg, - Hogy a Zaskitarg elrontatott név, bizonyitja (Benczur, Vorläufige Ausführung der Rechte des Königreichs Hungarn auf Klein oder Roth Reussen und Podolien. Wien 1772. 4. pag. 21. et Anhang pag. 8. Katona, Hist. Crit. Tom. XII. pag. 92.) az eredetiből kiadatott l412-diki oklevél, melyben olvastatik: "Et quod FORUM JASSKYTARG in sinistra parte fluvii Pruth situm maneat pro nobis" Jasskytarg pedig annyi, mint JÁSZVÁSÁR, az az a Moldvai JASSI; mivel Targ (Johann Molnár, Deutsch-Vlachische Sprachlehre. Hermannstadt. 1810. 8. pag. 34) Oláh nyelven VÁSÁRT tészen, és azért Romzanovtarg, még ma is Román Vásár nevet visel. Tehát Dlugossnál Jász-Vásár= Forum Philistinorum.

Innen olvassuk (Kovachich, SS. Rer. Huni. Minores. Budae 1798. 8. Tom. lI. Pag. 13-14.) a Mátyás Királyhoz küldetett Római követ munkájában: "Primum oppidum, quod est corporis dicri Regni Hungariae, ab oriente pergendo versus occidentem appellatur Jasonia, quae príma invenitur in exitu Valachiae ad Hungariam proficiscendo. " Innen olvassuk (Kovachich, SS. Rer. Hung. II., 377.) Decius Baroviusnál a XVI. század végén: "Aaron in Metropolitano Regni sui oppido, quod FORUM JAZYGVM vulgo appellant. " Így Mese amit Kantemir Demeter, egykor Moldvai Fejedelem (Beschreibung der Moldau. Frankfurt. 1771 8. pag. 52.), ír: "Vor desselben Zeiten war die Stadt nur ein Ganz schlechtes Dorf, vorin kaum drey oder vier Familien sich niedergelassen hatten, mit einer Mühle versehen, welche ein gewisser alter Müller Johann, oder wie er diminutive genennet wurde, JASZII F. Hänschen) besass. " JASSIVSOK Erdélyben, vagy Moldvában (Köleséri, Auraria Romano Dacica. Posonii 1780. pag. 17.) Egy Római Kövön már Titus Aelius Hadrianus Antoninus Császár alatt előfordulnak. Timon írja (Imago Nov. Hung. pag. 75.): "Ad posteros Cumanorum anno 1706. in Bessarabiam missus fuit Tirnavia sacerdos. " Még ekkor tehát a Moldvai és Bessarábiai Magyarok Kúnoknak tartattak. Azonban Kún vagy Jász egy Szittya Nép.

Hasonlóan a Dresza folyó, aminek a forrása Arochum város környékén van kikötője Zaskitarag közelében Pruthban, másként a philiszteusok fóruma. És az a Jasskitarg fórum amely a Pruth folyó bal partján van maradjon meg nekünk.

A legelső várost, amelyik keletről nyugat felé tart, Jasoniának hívják. Ezt először Valachia kijáratában találták Magyarországba utazván. - Aaron, királyságának metropoliszi városában, amelyet általában Jazggum fórumnak hívnak. - Régebben a város csak egészen silány falu volt, amelyben alig három vagy négy család telepedett le, egy malom volt benne, amelyet egy bizonyos öreg János nevű molnár, becene vén Jaszii (Jancsi) birtokolt. - A kumanok (Kúnok) utódaihoz 1706-ban egy Tirnavia nevű papot küldtek.

Térjünk innen a Jónium, vagy is Jász tengerhez az Adriai tenger alá, és lássuk hiteles írókból, kik laktak; ezen tájakon. Béla Király Névtelen Jegyzője, a maga koráról beszélvén, feljegyezte (Cap. 45. Schwandtneri, SS.

Rer. Hung. Tom. 1. fol. Pag. 29.) eme fontos tudósítást: "Transactis quibusdam diebus, Zuard et Cadusa, cum omni exercitu suo eleuatis vexillis signiferis aquam Danubii transnauigauerunt, et castrum Borons ceperunt. Deinde ad castrum Scereducy iuerunt. Audientes hoc Ciues Bulgarorum et Macedonum timuerunt valde a facie eorum. Tunc omnes incolae illius terrae miserunt nuntios suos cum donariis multis, vt terram sibi subiugarent, et filius suos in obsides traderent. Zuard et Cadusa paci fauentes, et dona et obsides eorum accipentes eos, quasi proprium populum in pace dimiscrunt. Ipsi vero coeperunt equitare ultra portam Vacil, et Castrum Philippi Regis ceperttnt. Deinde totam terram vsque ad. Cleopatram ciuitatem sibi subiugauerunt, et suó potestates sua habuerunt totam Terram a Ciuitate DVRASU YSQVE ad Terram RACHY. Et Zuardu IN EADEM TERRA duxit Bibi vxorem, et POPVLVS ILLE, qui NVNC dicitur SOBA MOGERA, mortuo duce Zuard in GRAECIA remansit, et ideo dictus est SOBA secundum graecos, id est: STVLTVS POPVLVS, quia mortuo domino suo viam non dilexit redire ad patriam suam".

Nem állítok többet e sorokból, mint azt, hogy Béla Király Névtelen írójának idejében (qui NVNC dicitur) Durazzo város és Rascia. másképp Rama vagy Bosnia között SOHA, tisztább hangon SABA-MAGYAROK laktak. Ha a szószármaztatásokban többnyire hibáz is eme Történetírónk, ezen állításomra nézve, mint Királyi Jegyző, a már akkor Magyar Korona alatt elő Népségről egész hitelt érdemel.

(Múlt napokban Zuard és Cadusa egész csapatukkal könnyű zászlók közepett a Duna vizét átúszták és elfoglalták Borons nevű tábort. Innen Scereducy táborhoz mentek. Ezt meghallván a bulgár és macedón polgárok nagyon féltek tőlük. Akkor azon terület minden lakosa követeket küldtek hozzájuk sok-sok ajándékkal, hogy maguknak szerezzék meg azt a földet, és fiaikat zálogba adták át nekik Zuard és Cadusa békeszerető emberek lévén, az ajándékokat és zálogokat elfogadták és azokat mint saját népüket békében bocsátották el. Ők maguk pedig el kilovagoltak a kapun, és Philippus király táborát elfoglalták. Ezután az egész földet egészen Cleopartra városáig leigázták, és hatalmuk alá hajtották az egész területet Durasu várostól Rachy földig. És Zuardu most Saba Mogera, Zuar vezér halálával Görögországban maradt, ezért mondják a görögök azt, hogy "soha"azaz ostoba nép, mivel uruk halála után nem tértek vissza saját hazájukba.

Nevekedik állításom hitelessége a Szent Földre utazó íróknak, mint szemmellátó Tanúknak, előadásaikból. Raimondus de Agiles (Bongarsiusnál, Gesta Dei per Francos. Hanoviae 1611. fol. Tom. I. pag. 140.) írja: "Venimus Dirachium: credidimus esse in patria nostra, existmantes Imperatorem Alexium, et satellites suos nobis esse fratres et coadiutores. Illi vero ritu leonum incrudescentes, pacificos homines, nihil minus, quam arma cogitantes, inuadunt. Nam ante et retro, dextrorsum et sinistrorsrrm TYRCI, COMANI, HVSI, et Tenaces (Thraces?) PINCENATI, et BVLGARI nobis insidiabantur. " és a t.

(Dirachiurnba jöttünk: azt hittük, saját hazánkban vagyunk, úgy gondoltuk, hogy Alexius fővezér és csatlósai a mi testvéreink és segítőink. Ők azonban oroszlán stílusban eldurvultak, a békés embereket csak úgy megtámadják, akár a háborúzni akarókat. Ugyanis elől és hátul, jobb- és balról törökök, Kúnok, úzok és Tenakok pincenatuszok odafurakodtak közénk.)

Tudebodus Péter könyvében (Du Chesme SS. Rer. Francicarum. Parisiis. 141. fol. Tom IV. pag. 780.) olvastatik;

"Raimundus itaque Comes S. Egidii simul cum Podiensi Episcopo exiuit de Schlauinia, in qua minta pro Christi nomine et Sancti Sepulchri via fuit passus, quae minime pati deberet: in qua etiam plures honestissimos perdidit milites. Exinde peruenit Durachim (Durazzo), quae Cinitas Imperatoris est. - lnter haec autem TVRCI, et PINCINNATI, et C0MATI Comani), et Sclaui, et VSI, et Athenasi insidiabantur Criistianis, vt in aliqua parte eos laedere potuissent;" és a t.

(Raimundus és S. Egidius grófja Podiensum püspökével együtt elindultak Schlauniából, ahol Krisztus nevében és a szent sír érdekében már sok utat megszenvedte, de Raimundusnak nem kellene egyáltalán szenvednie, és ahol igen sok tisztességes katonát elvesztett. Innen át ment Durachumba (Durazzóba), amelyik a fővezér városa. Ide furakodtak keresztények közé törökök Pincuinatok, Camátok, Selánciok és úzok, hogy bizonyos helyen bennük kárt tegyenek.

Hasonlókat írnak Kálmán Király időszakából, és így Béla Király Névtelen Jegyzője előtt más Történetírók is, kiket rövidség okáért most fel nem hozok. Ezeket a Turcusokat (Magyarokat) Pacinácitákat, Kúnokat, Ususokat nevezi tehát a fent ki íratott sorokban Béla Király Névtelen írója közös Néven SÁBA-MAGYAROKNAK; sőt különösen a Francia írók ezen itt előjövő TVRKUSOKAT más néven TVRCOPOLITÁKNAK, is hívják, a mi TVRCO-POLIS városra, a Dalmátiai MACAR-VÁRRA, helyesebben MAGYARVÁRRA, melynek Püspökét (Episcopus Macariensis) ma is nevezi dicsőségesen országló Magyar Fejedelmünk, mutat.

Midőn azonban Béla Király Névtelen Jegyzője azt véli a SABA- MAGYAROKRÓL, hogy ezek Árpád vezér alatt Zuárddal költöztekki Magyar Országból, nagyon csalatkozik. Az a Bársonyban született Constantin Görög Császár, ki (Bandurii, Imperium Orientale. Parisiis 1711. fol. De Admin. Imperio. cap. 28. Tom. I. pag. 85) írja: "Cum autern venisset Attila ABARVM Rex, ac; vniuersam Franciam depopulatus esset" (Mikor pedig Attila, az abarok (avarok) királya jött és egész Franciaországot feldúlta.)

Beszéli más helyen (De Adm. lmperio. cap. 30. edit. cit. pag. 85.) könyvében: "In DALMATIAM venit, ubi ABARES INCOLAS inuenerunt, belloque per almos ahquot inter eos gesto uicerunt CHROBATI; Abarumque alios quidern interfecerunl, alios vero parere sibi coegerunt: atque ex illo tempore a Chrobatis posessa haec Regio fuit, SVNQVE ETIAMNVM IN CHROBATIA (Dalmatia) ABARVM RELIQVIAE ET ABARES ESSE COGNOSCVNTVR. " (Dalmáciába jött, ahol avar lakosokat találtak, és velük néhány évig viselt háborúban a Chrobatok győztek, az avarok közül néhányat megöltek, néhányukat pedig arra kényszerítették, hogy nekik engedelmeskedjenek: attól az időtől fogva a Chrobatok birtoka lett ez a vidék, vannak Crobtiában (Dalmácia) avar emlékek, ezek után kutatnak ma is.)

Az egykori és közelkori Német és Francia írók az Avarokat szinte úgy, mint Constantin Császár, váltva Hunusoknak, azaz Kúnoknak nevezik: Constantin Császár szerént tehát akkor, midőn a Chrobáták Krisrtus születése után 610- 641. esztendő felé Dalmátiába jöttek, ott Avarokat, azaz Kúnokat, találtak, kik még eme tudós Császár időszakában sem fogytak ki. Ezen Kúnok vagy Avarok Constantin Császártól Szlávoknak csak úgy neveztetnek, mint mi p. o. a Hazánkban lakó Német, Rátz, Tót és a t. Népeket Magyaroknak nevezzük.

Még felebb is mehetünk e tárgyban. Lucánus (Lib. IV, v. 402 - 417.) énekli:

"Non eadem belli totum fortuna per orbem

Constitit: in partes aliquid sed Caesaris ausa est,

Qua mar is Hadriaci longas ferit unda Salonas,

et tepidum in molles Zephyros excurrit Iader.

Illic BELLACI confisus GENTE CVRETVM,

Quos alit Hadriaco telluc circumflua Ponto,

Clauditur extrema residens Antonius ora

Cautus ab incursu belli, si sola recedac,

Expugnat quae, tuta fames. Non pahula tellus

Pascendis submittit equis, non proserit ullam

Flaua Ceres segetem: spoliabat gramine campum

Miles, et attonso miseris iam dentibus arno

Castrorum siccas de Cespite vulserat herbas.

Vt primum aduersae Socios in litore terrae

Et BASILVM videre Ducem: noua furta per aequor

Exquisita fugae. Neque enim de more carinas

Extendunt, puppesque leuant, sed firma gerendis

Molibus insolito contexunt robora ducfu. " etc.

Lucánus szerint tehát CVRETESEK, azaz Üstökös Magyarok, és BASILIVSOK, azaz Kúnok laktak Dalmátiában (oda értvén Albániát is) a kor, midőn Julius Caesar és Pompejus között folyt a véres polgári háború. Ugyan is itt a BASILVM szavat BASILIORVM rövidítésnek kell oly módon venni, mint rövidítés a DIVVM a hosszabb DIVURVM helyett. Sokan törték eszüket e sorokon a nélkül, hogy azokat megfejthették volna; pedig a már előadattak szerént a Magyar História segedelmével könnyű itten érteni, és jól érteni Lucanust.

Plinius Major (Hist. Nat. Lib. XIV, cap 2.) írja: "BASILICAM UVAM Dyrrachini celebrant. " (A Dyrrachinok basilica királyi szőlőt termesztenek.)

Erről a BASILICA szótőről (De Re Rustica. Lib. III, cap. 2, 7, 9, 21) több ízben emlékszik Culumella is. - Ugye Plinius Májor (Hist. Nat. Lib. XV, cap. 5.) feljegyzette: "OLIVA Licina, Cominia (Lib. XV, cap. Cominiana) Contia, Sergia, quam SABINI (a Saba - Magyaroknak Véreik) REGIAM (helyesebben írta volna: BASILIKAM) vocant. " (Liciszia olajfa melyet a Szabinok királyinak hívnak.)

Mind a Basilica szőlő, mind a Basilica olajfa helyett KÚN szőlőt és KUN olajfát kell érteni, mivel hiteles íróktól tudjuk, hogy KUNOK laktak egyébb Szíttya Népekkel Dalmátiában és Albániában. Ptolemaeus irja (Lib. II, cap. 17) Dalmácia lakosairól: "Tenent autem prouinciam, qui Istriae haerent, Iapydes. Supra vero Liburniam magis occidentales MAZAEL. Interiora autem Dalmatiae tenent DAVRSII. Supra quos COMENII et VARDAEL. Supra hos NARENSII, et SARDIOTAE. Et iterum supra hos SICVLOTAE et Ducleatae, et PRVSSAE et SCIRTONES versus Macedoniam. " Plinius Majornál magánál is (Hist. Nat. Lib. III. cap. 22) olvastatik: "SALONA colonia, ab Iadera CXII. Mill. pass. Petunt in eam jura descripti in decurias CCCLXXXII. Dalmatae XXII. Decuni (De-Cuni?) CCXXXIX. Ditiones LXIX. MAZAEI LII. Sardiates. " És alább: "NARONA colonia tertii conuentus. M. Varro LXXXIX, ciuitates eo ventitasse auctor est. Nunc soli prope noscuntur Caerauni decuriis XXIV. Daorizi XVII. Daesitiates CIII. Docleatae XXXIII. Deretini XIV. Deremistae XXX. Dindari XXXIII. Glinditiones XLIV. Mel-COMANI XXIV. Naresií CII. Scirtarí LXXII. SICVLOTAE XXIV. Populatoresque quondam Italiae VARDAEI, non amplius quam XX. decuriis. Praeter hos tenuere tractum eum UZUAEI (OZI?), PARTHENI, Hemasini, Arthítae, Armistae. "

Vannak olyan tartományok, melyek Isztriához tartoznak. Liburnia felett inkább nyugati Mlazaeák. Dalmácia középső része a Daurszok-é. Felettük a lomeni-ek és Vardalék. Ezek felett a Narenszi-ek és Sardioták. Ezek felett aztán a siculoták és Ducleaták, Macedónia felé a Prusák és a Scirtonok.

Salona tartomány laderától 122 ezer lépésre van. Követelnek ezért a jogban leírtak 382-t dekuriákban (decuria= 10 fős raj). A dalmaták 22-t, a Decunok 139-et, a ditionok 69-et, a Mazák 52 Sardesbelit. 382-t dekuriákban (decuria= 10 fős raj). A dalmaták 22-t, a Decunok 139-et, a ditionok 69-et, a Mazák 52 Sardesbelit.

Ha észrevesszük, hogy a MAZAEUSOK Salonába jártak gyűlésekre, és tudjuk, hogy MACAR (vagyon ehhez közel Makarska város is) Salonától nem messze feküdött; ha tudjuk, hogy MACAR város már régi köveken Katanchich, Orbis Antiquus ex Tabula Itineraria Peutingeri. Budae 1824. 4. Part. I, pag. 396.) előfordul; ha tudjuk, hogy a MAKAR városhoz közel fekvő POGLIZZAI Nemesek és a szomszéd ALMISSAIAK is (Engel, Geschichte des Ungar. Reichs und seiner Nebenländer. Halle 1798. 4. II. Th. Pag. 221. seqq.) magokat a Magyar Néphez számlálják, és ezen eredeteket a közkormány folytatásában is kinyilatkoztatták: nem kételkedhetünk, hogy Ptolemaeusnál és Pliniusnál a MAZAEVS név oly módon készült neve a Magyarnak, mint a Jásznak a régi JASSAEVS neve, mely gyakran olvastatik. De azon sem akadozhatunk, hogy a COMENII, és MEL-COMANI nevek CVMANVST, az OZUAEVS név VZVST a SICULOTA név SZÉKELT, az az SICVLVST (Skopiait) jelent, ha, a mire most által megyek, tudjuk: hogy DALMÁTIÁBAN és ALBÁNIÁBAN hajdan PARTVSOK laktak. (Katancsics: Az antik világ Peutingerus útitáblázatából)

Stephanus Byzantinus (De Vrbibus. Lugd, Batav. 1694. fol. pag. (628.) feljegyzette: " PARTHUS, urbs Illyrica. Apollodorus in chronicis. Dicitur vero etiam in genere masculino, ut Polybius. Gentile PARTHENVS. " Párthus, illír város. Hím nemben is használják, ahogy Polybius Parthus nemzetségű. De ezen Illyricumi PARTHVS városnak csekély nyoma vagyon a régiségben. Ellenben a DALMÁTIÁBAN, ALBÁNIÁBAN, sőt MACEDONIÁBAN is lakott PARTHVS NEMZETRŐL igen számos helyek fennmaradtak a Görög és Római írókban. Livius Fülöp Macedoniai Királyról emlékezvén (Lib. XXIX, cap. 12.) írja: "Vixdum pace facta, nuncius Regi venít, Romanos Dyrrachiurn venisse: PARTHINOSQVE, et propinguas alias GENTES motas esse ad spem nouandi res: Dimallumque oppugnari. "

Még alig hogy béke köttetett, királyi követ érkezett, hogy a rómaiak Dyrrachiumba jöjjenek, a parthusokat és a szomszédos népeket arra indítsa, hogy reménykedjenek vállalkozásaikat megújítani: Dimallumot megrohamozni. Megparancsolta, hogy a parthusok ellen nyomuljanak(azok, akik elhatározták, hogy túszokat adnak) háborgás nélkül mindketten.

Ugyanő (Lib. XLIII, cap. 21.) Illyricumról: "Procedere etiam in PARTHINOS (ii quo que obsides dare pepigerant) iussit: ab VTRAQVE GENTE sine tumultn exigi. " Másutt (Lib. XLIII. cap. 25.) még világosabban: "Appius, nequidquam in his locis terens tempus, dimissis Chaonumque, et si qui alii Epirotae erant, praesidiis cum Italicis Militibus in ILLYRICUM regressus, per PARTHINORUM Soicas Vrbes (tehát nem az egy Parthus városról folyt a szó) in hiberna militibus dimissis ipse Romam sacrifieii caussa rediit. " és a t Julius Caesar (De Bello Civili. Lib, III, cap. 11.) említi: Pompeius erat eo tempore in Candauia, iterque ex Macedonia in hiberna Appolloniam Dyrrhachiumque habebat. Sed renova perturbatus, maioribus itineribus Apolloniam petere coepit, ne Caesar orae maritimae Ciuitates occuparet. At ille, expositis militibus, eodem die Oricum proficiscitur. Quo quum venisset, L.

Torquatus, qui iussu Pompeji oppido praeerat, praesidiumque ibi PARTINORUM habebat, conatus portis clausis oppidum defendere. " Ugyanő De Bel. Civ. III, 41.) a PARTHVS oppidumról: "Caesar postquam Pompeium ad Asparagium esse cugnoscit eodem cum excercitu profectus, expugnato in itinere OPPIDO PAIRTHINORUM in quo Pompeius praesidium habebat, tertio die in Macedoniam ad Pompeium peruenit. " és a t.

Appius, aki céltalanul azokon a helyeken tartózkodott, miután elbocsátotta Chaonus-t, és epirotában lévő őrségeit, itáliai katonákkal Ilyrricumba távozván, át a parthinuszok szövetséges városain téli időben katonái nélkül ment Rómába Áldozat bemutatás végett. Pompeius abban időben Candaviában volt és Macedóniából télen Appolloniába és Dyrrhachiumba szándékozott menni. De az új fejleményektől megrémülve erőltetett menetben indult Apollóniába, nehogy Caesar a tengermelléki városokat megszállja. De az kiállítván katonáit, aznap Oricumba megy tovább. Megérkezése előtt pedig L. Torquatus, aki Pompejus döntése értelmében a város elöljárója volt, és ott a parthunisok őrségét látta el, a várost a kapuk bezárásával próbálta megvédeni. Caesar, miután észrevette, hogy Pompeius asparagiumnál tartózkodik, had seregével együtt utazván a parthusok városát, amelyben Pompeius őrsége volt, ostrommal legyőzte és harmadnap máris Pompeius előtt állt.

Dio Cassius (Historia Romana. Hamburgi 1750. fol. Lib. XLI, cap. 49. Vol. I, pag. 293.) írja: "Dyrrhachium positum est in terra, quae olim ILLYRIORVM PARTHINORUM fuit, nunc vt isto quoque tempore, MACEDONIAE annumeratur. " (Dyrrhachium ott van, ahol régen az illír parthusok földje volt és most is Macedóniához tartozik.)

Másutt (Lib. XLII, cap. 10. cit. edit. Vol. I, pag. 311.) ugyanő: "Catonem Dyrrhachii Pompejus reliquerat, cum vt, trajectucm ex Italia (ez volt későbben is az általjárás helye) custodiret, tum vt PARTHINOS, si quid mouerent, coerceret; isque primum HIS bellum fecerat. " (Pompeius Cato-t Dyrrhachiumban hagyta, hogy azt itáliai átkelő helyként őrizze, és a parthusokat, netán háborognának, megfékezze, ugyanis előbb ezekkel háborúskodott.)

Még másutt (Lib. XLVIII, cap. 41. cit. edit. pag. 557.) így jelenti ugyan Dio Cassius az Ásiai PÁRTVS háboru alatt történt PÁRTHINVS háborút Európában: "Eodem tempore etiam aput, Epidamnum, quae PARTHINURVM vrbs est, tumultum coortum Pollio. FACTIS ALIQVOT PRAELUS, compescuit. " (Ugyanakkor Epidamnumnál, amely a parthiusok városa volt, a felkeléseket Pollió némely harcok árán fékezte meg.)

Plinius Maiornál is (Lib. III, cap. 23) olvashatni: "A Lisso Macedoniae Provincia: GENTES PARTHENI, et a tergo eorum Dassaretae. " (Liszos városból már Macedón provincia van: itt parthenus népek vannak, hátuk mögött a Dessareták.)

Strabo (L. VII, cap. 7.) röviden mondja: " Circa enim Dyrrachium et Apolloniam usque ad Ceraunios montes habitant Bulliones, Taulantii, PARTHINI, Phrygi. " (Ugyanis Dyrrachium és Apollónia környékén a Ceraunius-i hegyekig Bullion-ok, Taulantuszok, parthiusok, és Phrygek laknak.)

Polybius (Hist. Lib. II, cap. 11.) beszéli: "Adfuere mox plures legationes aliorum POPVLURVM; et in his etiam PARTHINORVM, nec non Atintanum: qui omnes cum se fidei Romanorum permitterent sunt in Amicitiam suscepti. " (Majd több más népek követségei voltak ott, és ezek között parthinusok és Atintan-ok is: és mindezek, amikor a rómaiak oltalma alá kerültek, barátságot kötöttek.)

Ugyanő (Excerptae Legationes. IX) így szól: "Pleurato Lychnis et PARTHINI dati. Illyriorum vtraque ciuitas, sed sub ditione Philippi fuerat. (Pleuratushoz Lychnis és a parthusok tartoztak. Mindkét illír közösség, de philipposzi fennhatóság alatt voltak.)

Végre hogy másokat elhalgassak, Stephanus Byzantinus az Ásiai Pártusokról szóltában ezeket említi: Et PARTHIS regio Macedoniae" és a t. (És a parthusok Macedónia vidékéhez tartoztak.)

Ha már a felhozattakat összevetjük, és még arra is figyelmezünk, hogy Ludovicus Piusnak, Nagy Károly Fiának, némely 823-dik évi eredeti oklevele, melyet a Nemesszívű Báró Hormayr (Wien és Gesch. Wien. 1825. 8. II. Jahrgang. III. Band. I. Heft. pag. CLXXXIII.) a Bajor Királyi Levéltárból kiadott az AVAROKAT is köznévvel a Bevezetésben HUNOKNAK, és egy helyen (a Chuni-hohesstetin szóban) CHUNOKNAK nevezi, bár ezen oklevélben mind a Hunokat, mind az Avarokat (és talán a Szászokat is) különösen megemlíti: Úgy sem arról nem lehet kételkedni, hogy Dalmátiában, Albániában, sőt, a határoknak változásaik szerént, Macedoniában is folyvást lakott SZITTYA NÉPSÉG; sem arról, hogy a régi Íróknak PÁRTUSAIK utóbb Constantinus császár AVARUSAIBAN és a Francia íróknak TURCUS, COMANUS, PACINACITA, UZUS, BULGARUS népeikben századokig fennmaradtak, és így a sok véres háborúk és vándorlások után Szakaszokká vált és fogyott maradékaik sokára ide költözésünk után, fájdalom, szemünk láttára, vagy talán éppen tudtunk nélkül más nyelvű Nemzetté által változtak.

Innen lehet csak megfejteni, miért egyezik meg a Magyar Nyelvnek sok szava a Dalmátiai és Albániai Nyelveknek számos szavaikkal mind a mellett is, hogy egyenesen mi Magyarok e két Néppel soha igen szoros nyelvbeli össze köttetésben nem voltunk. De ezekből továbbá az is világos, hogy Béla Király Névtelen Jegyzőjének, ha a Stultus Populus sületlen magyarázata feneketlen is, a SOBA MAGYAR (Sabinus- Argivus) nevezet fenntartásért forró köszönettel tartozunk. Igazat írt Horátius Sabinumban fekvő Tibor jószágáról Lib. II, 6. "Tibor, ARGEO (Argivo) positu colono. " (Tibur argeus-i telephez tartozott

A mi Lucánus BASILIVSAIT illeti, nem titok a kútfőkben, hogy a PACINAC1TÁK, kik Anna Comnena tanúadása szerént (Alexias. Parisiis. 1651. fol. pag. 232. Lib. VIII) a KUNOKKAL egynyelvűek valának, BASILIVS SZITTYÁK, azaz KÚNOK voltak.

De miért állítám elő ilyen gondosan e Dalmátiai és Albániai Szittya Népséget? Azért, mivel ezeknek őseik foglalták el akkor, midőn Görög Országban fénylett hatalmuk, Olasz Országot. Ha sokkal későbben e Szittya Csapat még Asinius Pollióval is több ütközetekben, mint olvastuk, szembeállhatott, nem vala-e jóval előbb a Római Népnek veszedelmes szomszéda? Őtet, mint egykor Olasz Országban lakót, illetik e sorok, melyeket Plinius Máior (Hist. Nat. Lib. III, cap. 16.) feljegyzett Ravenna mellékéről: "Inde ostia plena: Carbonaria ac FOSSIONES PHILISTINAE, quod alii Tartarum vocant: omnia ex PHILISTINAE FOSSAE abundatione nascentia: accedentibus Athesi ex Tridentinis Alpibus, et Togisono ex Patauiniorum agris. "

(Jumentől gazdag kapuk: szénégetők és philistinus-i feltárások, amelyeket mások tatárokénak mondanak: mindezek a bőséges philistinusi ásatásokból valók: a Háromágú Alpoknak Etsch folyó melletti és a pádovai Togisonoval határos földek közelében.)

Íme PHILISTINVSOK Olasz Országban! - Őtet illetik a Plinius Majornál (Hist. Nat. Lib. III, cap. 14.) található PELESTINUSOK. Sőt figyelemre méltó az is, hogy Suidás Lexiconában (Edit. Cantabr. 1703. fol. Tom. III, pag, 602 - 604.) több Görög országi és Siciliai PHILISCUS nevű Férfiak felhozatnak, és hogy, Siciliában melyben, melyben bizonyosan laknak JÓNESEK, számos pénzek találtatnak (Eckhel, Doctr. Num. Veter. Vindobonae. 1792. 4. Part. I. Vol. 1. pag. 264- 265.) melyek mostanig PHILISTIS esméretlen királynénak tulajdoníttatnak. Hallgatok a Baltikum Tenger melléki Jászokról és a győzetések miatt adatott PHILISTAEUS mutatványokról; hallgatok rövidség miatt a Britanniai Jászokról és Hunokról (Gigánsokról, bár olvasom is Büschingnek (Auszug aus seiner Erdbeschreibung. Hamburg. 1776. 8. pag. 556.) Geographiájában a Scotusokról: "Die Niederländer sind eine Vermischung von alten Scoten, Picten, Britten, Franzosen, Engländern, Dänen, Deutschen, UNGARN und andern Nationen. Kevésben bajos ezekről hitelesen szólani, Inkább által megyek tehát a Szentírás PHILISTAEUSAIRA.

A nederlandok azaz a németalföldi nép: skótok, pict-gallik, brittek, franciák, angolok, dánok, németek, magyarok és más népek keveréke.

Valamint a JÁSZOK, KÚNOK és a i. PHILISTAEUSOKNAK hivatnak az Európai Régiségekben, úgy a PHILISTAEUS0K is (zsidóul: Pelischthim) a Szent Írásban néhány helyen SAGITTARIVS néven említtetnek. Móses (Genes. XXI, 20.) a Philistaeában lakó Ábrahámnak Ismael fiáról írja: "Et fuit cum eo: qui creuit, et muratus est in solitudine, factusque est Iuuennis SAGITTARIUS. " - I. Regum XXXI, v. 1-3. olvastatik: "PHILISTHIIM autem pugnabant aduersum Israel: et fugerunt Viri Israel ante faciem Philisthiim, et ceciderunt interfecti in monte Gelboe. Irrucreruntque Philisthiim in Saul, et in filios eius, et percusserunt Jonathan, et Abinadab, et Melchisua, filios Saul. Totumque pondus praelii versum est in Saul: et consecuti sunt eum viri SAGITTARI, (zsidóul: HAMORIM), et vulneratus est vehementer a SAGITTARIIS (zsidóul: Bak- Kaschet). "

(A philiszteusok Izrael ellen harcoltak és menekültek a zsidó férfiak a philiszteusok elől és gelbon hegyén lekaszabolva estek el. A filiszteusok Saulra és fiaira rontottak és megölték Jonathánt, Abinadabot, Melchisuat, Saul fiait. A csata egész súlya most Saul ellen fordult, nyilazó férfiak (zsidóul: humorim) nyomon követték és súlyosan megsebesítették nyilaikkal (zsidóul: Bak- Kaschet))

I. Paralipomenon X, v. 3. hasonlóképpen a fentebbi szomorú esetről mondatik: "Et aggrauatum es praelium kontra Saul, inueneruntque eum SAG1TTARII (zsidóul: HAMORIM), et vulnerauerunt JACVLIS (zsidóul: Bak-Kaschet, azaz In cu).

(A csata Saul ellen fordult súlyával, utolérték őt a dárdavetők (zsidóul: hamarim) és dárdáikkal (zsidóul: Bak-Kaschet) megsebesítették.)

A Chaldaeus Fordításban II. Regum VIII, 18, íme versben:

"Banajas autem filius lojadae, super CERETHI et PHELETI: filii autem David sacerdotes erant". (Jojada fia Banajas, Cerethi és Pheleti felett, Dávid fiai pedig papok voltak.) mint Stock Christián (Clauis Linguae Sanctae. Lipsiae 1753. 8. pag. 888.) több más írókkal említi, SAGITTARII et FVNDITORES" fordítások találtatnak. " - Dávid Királyról, midőn a Philistaeusoktól, kiknél tartózkodott, Saul halála után Nemzetéhez visszatért, II. Regum I, v. 18. írják: "Et praecepit vt docerent filios Iuda ARCVM (zsidóul: Kaschet), sicut scriptum est in Libro JVSTOIRVM (zsidóul: Jaschar= Justus.)" (És Juda elkezdte a fiúkat íjazni tanítani (zsidóul: Kaschet), ' ahogy az Igazak könyvében meg van írva.)

Ennyi hely gerjeszthet a nálam sokkal tudósabb Hermenevtákban is egy kis figyelmetességet!

Illik mindazonáltal felhoznom a következő helyeket is: II. Regum XI, 24. az Ammonitákról: "Et direxerunt jacura SAGITTARII (zsidóul: HAMORIM) ad servos tuos ex muro desuper: mortuique sunt de servis regis, quin etiam servus tuus Urias Hethaeus mortuus est. " (És fent a bástyáról a dárdavetők (zsidóul: hamarim) dárdáikat szolgáidra irányították, a király szolgái így meghaltak. Sőt a te szolgád, Urias Hethaeus is meghalt.)

II. Paralipomenon XXXV, v. 23. az Aegyptomiakról: "Ibique vulneratus a SAGITTARIIS (sidóul: HAJORIM); dixit Josias pueris suis: Educite me de praelio, quia oppido vulneratus sum". (És ott megsebesülve a nyilazóktól (zsidóul: hajorim) Josias így szólt fiaihoz: vezessetek ki engem a csatából, mivel a városban megsebesültem.)

A nyilazás Feltalálóitól e Népek is, mint Jonathan (II. Regum I, v. 22.) megtanulhatták az íjászságot. Ha már a HAMORIM szó zsidó nyelven, mint láttuk, Sagittarius, Jaculutor, Spiculator, Akontista jelentéssel bírt, elvevén tőle a többes szám formáját, ugyan nem tőle eredett-e a Hamorraeus vagy Amorraeus Nemzet Neve, és Hamorraeus nem a JÁSZ Nemzet zsidó nevezete-e?) Hogy az, én Móses szavaiból (Genes. XV, v, 16- 21) bizonyíthatom: "Generatione autem quarta reuertentur huc: necdum enim completae sunt iniquitates AMORRHAEORVM (Zsidóul: HAMORIM) vsque ad praesens tempus. . . . In illo die pepigit Dominus foedus cum Abram, dicens: Semini tuo dabo terram hane (Palestinát ér ti) a fluuio Aegypti usque ad fluuium magnum Euphratem. Cinaeos, et Cenezaeos, Cedmoneos, et Hethaeos, et Pherezaeos, Raphaim quoque, et Amorrhaeos, et Chananaeos, et Gergesaeos, et Jebusaeos. "

(A negyedik nemzedékkel pedig ide visszatérnek: ugyanis mégsem fejeződtek be az Amorrhaeuszok (zsidóul: hamari) nehézségei mostanáig. . . Azon a napon az Úr szövetséget kötött Ábrahámmal, mondván: a te nemzetségednek adom ezt a földet (Palesztinát érti) az Aegyptus (Egyiptom) folyótól a nagy Eufrátesz folyóig. A Cinaeuszokat, Cenezaetrszokat, Cedmone-uszokat, Hetaetrszokat, Pherezae-uszokat, Gergetae-uszokat és Jebusae-uszokat.)

Hogy itt főképpen a PHILISTAEUSOKRÓL beszél Mózes, és hogy különösen a 16-dik versben minden PHILISTAEUSOKNAK adja közönségesen az AMORHAEUS nevet, az eléggé szembetűnő. Ez is tehát egy új hely volna, melyben a PHILISTAEUSOK világosan SAGITTÁRIUSOKNAK, azaz JÁSZOKNAK hívatnak. És ez nem akadályoztatja semmit is a mert mind a mellett, hogy Móses szerént (Deuter. VII, v. 1.) a Chananaeusok egy különös ágát teszik a hét Phílistaeues Nemzetségnek, ugyan a Philistaeusok mindnyájan néhány helyeken a Szentírásban Chananaeusoknak is neveztetnek.

Neveztetnek a PHILISTAEUSOK a Görög Szent írásban több helyeken ALLOPHYLVS névvel is, melyet a Latin VULGATA több ízben ALIENIGEA szóval fordit. Móses és Josue nevű könyvekben a görög fordításban az ALLOPHILVS név éppen nem találtatik, hanem ezekben görögül is PHILISTAEVSOKROL van szó. A Bíráknak Könyvökben görögül Cap. X, v. 6. 7. 11, Cap. XIII, v. i. 5, Cap. XIV, v. 1. 2. PHLISTIIM, ellenben Cap. III, v. 3. 31, Cap. VIII, v. 10, Cap. XIV, v. 1. 3, 4, Cap. XV, v. 3. 5. 6. 9. 11. 12. 14. 20, Cap. XVI, v. 5. 8. 9. 12. 14. 18. 19. 21. 23. 27. 30. ALLOPHYLVS olvastatik. Joelben Cap. III, v. 4. egyedül ALLOPHYLVS találtatik a Görög Bibliában, ellenben a Vulgátában PALAESTINVS vagyon. Az LV-dik Zsoltárban (mások szerént LVI-dikban) a címnél mind a Görög Bibliában, mind a Vulgátában ALLOPHYLVSRÓL folyik a beszéd. A CVII. Zsoltárban (mások szerént CVIII.) a l0. versben görögül ALLOPHYLVS, a Vulgátában ALIENIGENIA, azaz PHILISTAEVS (nem pedig Idegen) áll. Örömmel, s nagy reménységgel mondja tudniillik Dávid Király a Philistaeusokkal kötött Szövetség után:

"Moab lebes spei meae. In Idumaeam extendam calceamentum meum: mihi ALIENIGENAE (Philistaei) AMICI facti sunt. " (Moab érctelepeiben. Egész Idussaeára (azaz palesztinára) kiterjedően az én cipőm(azaz az én birtokom) az Alienigencaek (azaz a filiszteusok) az én barátaim lettek.)

A Királyoknak Könyvükben, a Paralipomenon Könyvekben, Amosban, Jesaiásban, Jeremiásban, Sophoniásban, Abdiásban, Ezechielben, Zachariásban, mindenkor számos helyeken a Görög Bibliában ALLOPHYLVS név fordul elő, és e Könyvekben a Görög Fordításban a PHILISTIIM név soha sem használtatik. Az Ecclesiasticus nevű Könyv a Görög Biblia szerént Cap. XLVI, v. 18. (a Vulgátában v. 21.) PHILISTIIM névvel él. Végre a Mósestől már Ábrahám koráról ELŐSZÖR, a Machabaeus Könyvekben UTÓSZOR említtetett PHILISTAEUSOK I. Machabhaeorum Cap. III, v. 24. PHILISTIEIM (a Vulgátában: PHILISTIIM) - I. Machabaeorum Cap. IV, v. 22. II. Machab. Cap. IV, v. 15. Cap. VI, v. 24. ALLOPHYLYS (a Vulgátában: ALIENIGÉNA) jő elő. Szent. Hieronymus tehát (Opera. Parisiis. 1704. fol. Tom. III. col. 1376. In Comment. ad Amos) bölcsen írja, ha rendszabását néhol önmaga által hágta is:

"Vbicunque in VETERI TESTAMENTO (Hadrianus Relandus Palaestina. Nurímb. 1746. 4. pag. 56. közbeveti: Et quid ni etiam in NOVO) id est: Alienigenas Iegerimus, non commune externarum gentium nomen, sed proprie Philisthiim, qui nunc Palaestini vocantur, accipiendi sunt. " (Bárhol az Ó-testamentumban, de nem az Újszövetségben az " allofios " azaz Alienigenas-t, ha olvasunk, az nem az idegen nemzetek neve, hanem helyesen Philissiim (azaz filiszteusoknak), akiket most palesztinoknak hívnak, kell el fogadni.)

Tudván ezeket, lássuk már miképpen magyarázzák a Szent írás Fejtegetöi a PHILISTAEVS nevet. Hiller Máté (Onomasticum Savrum. Tubingae. 1706. 4? pag. 279. 280. 905. 906.) írja: "Ipsi autem Caphthoraei et sua et Deorum nomina ab EXILIO ducentes vocati sunt PELISTHIM=EXVLES. (Azokat a Caphtovalusokat, akik a saját nevüket és isteneik nevét az "exilium" (azaz számkivetés) szóra vezetik vissza Pelischtim= exules (számkivetetteknek) hívják, hazájukból kiűzöttek(Caphtore) azaz kiűzöttek saját hazájukból.)

Amos. 7: et KERETHIM, e Patria sua, Caphthore scilicet, EXCISI Ezechielis 25:16 Sophoniae 2: 5 I. Samuel 30: 14. Prius enim vocabulum PELESCHETH regionis occupatae vocabulo derivatum radicem habet Palasch, quae respondet Aethiopico verbo Phalasa, id est, MIGRARE, PEREGRINARI, vnde flexum Tephlasa, incertis sedibus vagatus est. "

(Először ugyanis a "Peleschet" szó tövét kell megkeresni, a " Palarch" - t, amely megfelel az etióp "Phalasu" ige jelentésének amely kivándorolnit, kiutazgatnit jelent, aztán az eredeti szó ragozott részét, a "Tephlasa" kell nézni, ami bizonytalan helyekre távozást jelent.)

Alább ugyanő: "Terra igitur Havvaeorum a nouis habitatoribus dicta est Pelescheth, Terra emigrationis, in quam scilicet Calopadocum ac Caphthoraeorum EXYLES. . . . . . Ita ab cadem mente, imo abeadem voce dicti sunt veterum PELASGI, quorum nomen Syriaca vel Chaldaica linqua scripseris PELASCAJE, cum caph servili, quo elemento gentilia formari solent, vt Susancaje, a Susan, siue Susis; Apharsatheaje-ab Apharsath: Parsatheaje, parasitaceni. Ezr. 4:9. Fuerunt namque, quos PELASGOS Graeci Scriptores nominant, gens erronea et "onogás, " vel vt HesycLius eos describit gens vagabunda, sine lare, sine domo, quae in omnem pene orbis angulum, praesertim in Graeciam, se se effudit. Jam KERETHIM excisí adpellantur, quod EXYLES a patrio solo excisi pepitus essent. "

Hasonlókat ír alább: "PELESCHETH: Palaestuna, id est: EXVLVM TERRA. " Rechenberg Ádám (Hierolexicon Reale. Lipsiae. 1714. 4. Vol. II. pag. 1255.) egyet tart, őtet követvén, Hillerrel.

Simonis János (Onomasticum Veteris Testamenti. Halae Magdeburgicae. 1741. 4. pag. 117.) állítja: "PLESCHETH, migratio, peregrinatio (rad. Aethiop. migrauít, peregrinatus est.) PHILISTAEA, quod denotat: Terra migrationis, i. e. in quam migrarunt Caplithoraei et Chasluchaei, Gen. 10, 14. Exod. 15, 14. Deut. 2, 23. Jerem. 47, 4. Amos. 9, 7, Vnde " allofuuloi" pro PhILISTAEIS passim apud LXX. Interpr. Conuenit nomen PELASGORVM, qui teste Strabone Lib. IX, a vagando denominati sunt. "

A "Havvaeo"-rok "föld" szavát az új bevándorlók "Peleschet"-nek mondják, ami azt jelenti, hogy a "kivándorlás földje", tulajdonképpen a Cappadoaco és Caphthoraeusok kivándorlása. Így ugyanilyen meggondolásból, sőt ugyanezzel a szóval illették az ősi pelazgokat, akiknek a nevét szíriai vagy kaldeai nyelven, ha írnád "Pelascaje" amikor a "caph" szót szolgai módon egyszerűen " nemzetséghez tartozónak" szokták mondani ahogy "Susancanje" szóalak a " Susa ", Susis " szóból származik az "Apharsathcaje " az " Apharsath "-hól, a "Parsat heaje " az arasitaceni-ből. Voltak ugyanis görög írók, akik a pelaszgoszokat csavargó népnek, vagy ahogy Hesychius őket kóbor népnek mondták, akiknek, se istenük, se hazájuk nem lévén bevándorolták csaknem az egész földkerekség minden zugát, főként Görögországot. Már a "Keret" szó is kiűzöttet jelöl, azt hogy a hazájukból elűzöttek már messze vannak.

"Pleschet", kivándorlás, kóborlás, kivándorolt, kóborolt. Philistaea annyit jelent: földet elhagyni azaz ahová a "Caphtorue"-ok és "Chastlucae"- ok kivándoroltak?innen a görög "allofiloi"szó a latin "Philistacis"szó helyett mindenütt?

Megegyezik a pelazgok neve, akiket Strabon tanúsága szerint a kóborló szóról neveztek el.

A bő tudományú Michaelis János Dávid (Spicilegium Geographiae Hebraeorum Exterae post Bochartum. Pars I. Goettingae. 1769. 4. pag. 280.) így fejezi ki véleményét "Graecis Interpretibus Librorum Historicorum PHILISTAEI pIerumque sunt. "Allofuloi, Alienigenae, seu Barbari, út Jud. III. XIV, 1 etc. Nempe Aethiopibus verbum Palasch significat migrare, vt ex una regione in aliam: caque significatio illorum interpretum tempore in aliis quoque finquis Orientalibus superfuisse videtur, licet nunc prope interierit, nisi quod putant Samaritanam linquam aliqua eius seruare vestigia. Ergo cum Philistaei plane essent in Palaestina exteri, ortuque nec PHOENICES, nec ISRAELITAE, no mine tamquarn hroprio cos Barbaros diri autumarunt. Tamquam proprio eos Barbaros dici autumarunt.

Egy nevéről előttem esméretlen L. . jegyű jeles Tudós (Biblische Encyklopädie, oder exegetisches Realwörterbuch. Gotha. 1795. 4. III. Band. pag. 386) írja: "Da die Pfilister, wie wir her nach sehen werden, ihre Wohnsitze veränderten, so könnten sie wohl von dem äthiopischen Pelesch = migrare, wornach Peleschet=migratio, oder die Gegend, wohin die Casluchim und Caphthoräer wanderten (I, Mos. 10, 13.) bedeuten würde, genannt worden seyn. " Valamivel alább pedig: "Nach diesen Schriften soll Philister gar nicht hebräischen Ursprungs seyn, sondern mit dem Nahmen der alten Bevölkerer Griechenlandes, der PELASGER einerley bedeuten, nämlich Reisende, Fremdlinge, die sich in anderen Ländern niederliessen. " Haszontalanság volna több írókat felhordani, minekutána mindnyájan így magyarázzák a PHILISTAEVS nevet. Az tehát inkább ide való, mennyire lehessen védeni, vagy megbizonyítani ezen köz elfogadásra jutott véleményt?

A történelemkönyvek görög magyarázói szerint a filiszteusok barbárok többnyire. Természetesen az etióposok szerint a "Palasch" ige kivándorolnit jelent azaz egyik helyről máshová: ezt a jelentést magyarázók idejében a szó más keleti nyelvekben fennmaradni látszik; hiszen most mar majdnem kihalt, bár egyesek azt vélik, hogy a szamaritánus nyelv azt nyomokban megőrizte. Tehát bár Palesztinában a filiszteusok ott voltak és vannak ma is ott külföldiek de sem a föníciaiak sem az izraeliták nem tartják őket barbároknak, hanem saját nevükön szólítják őket.

Minthogy a filiszteusok ahogy ez után látni fogjuk, lakóhelyüket megváltoztatták, lehetne őket, ahogy az etiópusok mondják, emigráltaknak nevezni (Pelesch= kiköltözni, ebből Peleschet= emigráció), vagy azt a vidéket, ahová a " Casenchim"- ok és a " Caphthora"- kok kivándoroltak emigrációnak hívni.

Ludol Jóbnak Aethiópiai Szókönyvében (Lexicon Aethiopico-Latinum; ex; omnibus Libris impressis et multis MSS. contextum. Francofurti ad Moenum. 1699. fol. col. 610.) találom, hogy a Philistaeusok az Aethiópiai Szentírásban FELESETEEME, Philistaea pedig FELESET EME néven jönnek elő. Ezt tagadni nem lehet; de az is bizonyos a fent említettem Aethiópiai Szókönyvből, hogy FALASA = MIGRAVIT, EMIGRAVIT; AFELASA =MIGRARE, EMGRARE fecit; FALASI= TRANSIENS, PEREGRINATOR; FELESATE= MIGRATIO, EMIGRATO; FELESATA= EXILIVM. Mondatik az is a Szókönyvben, hogy a Feleset'eeme és Feleset'eme nevek ezen kiiratott szavaktól származnak. Hasonlókat olvashatni a temérdek tudományú Castelli Edmund Angol írónak (Lexicon Heptaglotton. Londini. 1669. fol. max. col. 3014-3015.) hétnyelvű Szókönyvében is, melyben egyszerésmind a Michallistól röviden éréntett Samaritanus nyelvbéli PEREGRINATIO jelentés is feltaláltatik a Philistaeus név alatt. Így Aethióhiai Nyelven PHILISTAEVS = EMIGRÁNS, EXIL. A zsidók a Philistaeusokat az Aegyiptomi Fogság alatt kezdették a Szent írás szerént először esmérni.

Nem természetes-e tehát, hol éppen azon nevet adák ők is a Philistaeusoknak, mely néven hívták a Philistaeusokat az Aegyiptomiak? Hanem el ne feledjük, hogy a zsidónak nem levén F betűje, neki a Falasa, vagy Felesata szavat P, vagy PH. betűvel kellett kimondani. Így lett a falasa vagy Phalasa zsidó név, melyet a felebbi írók emlegetének; így lett a Pheleset is. Azt, hogy a többi görög írókban találtató Palastina nagyon egyezik a Palasa szóval; hogy a zsidó Nyelvben hajdan a magánhangzók ki nem írattak, és így ezek egymással, gyakran felcseréltettek; hogy továbbá némely régiségekben is, mint a Magyar Nyelven, a Philistaeusok másképpen Filistaeusoknak mondatnak, vitatni nem szükség. A PHILISTAEVS szó is annyit jelent tehát, mint, EXVL annál inkább, mivel a görög ALLOPHILVS fordíttatása is EXVL, vagy EMIGRÁNS értelemre mutat. Biel János Christiánnál (Nouus Thesaurus Philologus Veteris Testamenti. Hagae Comitum. 1779. 8. Part. I. pag. 71.) olvasom: "'Allofilos" = qui alterius gentis est, alienigena, PEREGRINVS, et speciatim PHILISTAEVS" Épen ezt találhatni Schleusner János Fridriknél is (Nouus Thesaurus Philologico- Criticus Veteris Testamenti. Lipsiae. 1820. 8. Pars. I. pag. 164.) a Philistaeusoknak tulajdoníttatott görög ALLOPHYLYS névrölt. Pedig a PEREGRINVS és EXVL vagy EMIGRÁNS szavak igazi rokon gondolatok.

A PELASGVSOKRÓL írja Strabó (Geogr. Lib. IX. cap. 1. §. 18.) íme tudósítást: "Jam ante autem diximus, videri huc quoque suis MIGRATIONIBVS peruenisse PELASGORVM Gentem, ac fuisse ab Atticis a VAGANDO Pelargos denominatam. " Másutt (Lib. V. cap. II. '4.) így fejtegeti Strabó a PELARGVS nevet: "Pelasgos etiam Athenis fuisse, eosque, quod Auium instar VAGI modo haec, modo alia adirent loca, PELARGOS appellatos ab Atticis fuisse, quae vox CICONIAM significat. "- Dionysius Halicarnassensis (Antquit, Roman. Lib, 1. cap. 28.) szinte ilyen fejtegetést hoz fel: "Hoc regnante Pelasgi a Graecis ex suis sedibus pulsi fuerut, et, nauibus ad Spinetem fluuium in Ionico sinu relictis, vrbem Crotonem in locis mediterraneis sitam ceperunt: atque, hac belli sede vsi, eam, quae nunc Tyrrhenia vocatur, condiderunt. At Myrsilus, ab HeIlanico dissentiens, ait Tyrrhenos post patriam relictam in ipsis suae profectionis erroribus, mutato nomine, PELARGOS appellátos oh quandam similitudinem Auium, qude "pelagol", id est CICONIAE, vocantur; quod gregatím errarent tam per Graeciam, quam barbaras regiones: atque murum, guo Athenarum arx cingitur, quique PELASGI CVS appellatur, ab his exstructum dicit. " Strábó röviditöje (Strabonis, Rer. Geograph. Libri. XVII. Amstelaedami 1707 fol. Tom. Il. Lib. IV. pag; 12225.) beszéli: "Quod PELASGI ab Atheniensibus PelaRgi fuerint appellati, quod ERRONES essent, atque more auium quo fors vocaret huc atque illuc commearent " Hesychiusnak sokat bujdosó Nemzetség véleményét már fentebb hallottuk. Az Etymologicon Magnum írójáról emlegeti Casaubonus (Dionysii, Halicar. Opera. Oxoniae. 1704. fol. Tom. II. Annot. pag. 331.) ezeket: "At Etimologici Magni auctor longe aliam istius appellationis rationem affert. Non enim ab errore aut peregrinatione sic dictos Pelasgos, Tyrrhenosue fuisse: sed a LINEIS TVNICIS quas ferebant. " Mások Martiniere feljegyzése szerént (Geographisch- und Gritisches Lexicon. Leipzig 1747 fol. VIII. Th. pag. I702.) a Pelasgus nevet a PALVTGOI Phoeniciai szótól, mely Flüchtiges Volk jelentéssel bírt, meg mások a PALAG zsidó szótól, mely Abgesondert Népet tett volna, származtatják.

Már az előbb említettük, hogy ide is eljutott a pelasgok népe vándorlásaik során és őket az attikaiak pelargoszoknak nevezték el. A pelargoszok Athénben is jártak, és hogy őket Avium vándorlóknak, akik egyszer ide, másszor oda mennek, nevezi, azért mondják a Hikevik őket "Pelargoszoknak", azaz vándor gólyáknak, mert a szó gólyát jelent. Mivel a pelaszgok elszaporodtak, őket a görögök elűzték, ők pedig a jón öbölben a Spinens folyónál hajóikat elhagyván a mediterrán vidéken fekvő Croton várost foglalták el és ezt hadi lakhelynek használva, ott várost alapítottak, melyet most Tyrrheniának hívnak. De Myrsilus, Hellanicusszal ellentétben azt mondja, hogy ezek a tirréniek, miután elhagyták hazájukat, saját bolyongásaik közben megváltoztatták nevüket, így hívják őket pelagoszoknak, ami emlékeztet az Aviumi hasonlat, ami szerint ők vándorgólyák, aztán csapatonként bolyonganak Görögországban, más barbár földeken: és azt a falat, amely Athén fellegvárát körülveszi, amelyet a pelasgok "eus"-nak hívnak, Myrsieus azt mondja, hogy a pelasgoszok építették.

Az athéniek azért nevezték a pelaszgokat pelargoszoknak, mert kóborlók voltak, az aviuszi kifejezéssel ide-oda csavarogtak.

De a Nagy Etimológia szerzője ennek az nevezésnek egészen indokát adja. Ugyanis tévesen hívják az utazgatás miatt a pelaszgokat Tyrrhenieknek, hanem a vászonból készült tunikájuk miatt, amit viseltek. (Bujdosó nép, elkülönített),

Azon magyarázók, kik a PelaFigus, azaz Ciconia, vagy is Gólya nevet rebesgetik, azon kívül, hogy nevetséges származást adnak, felette gyanúsak lehetnek előttünk, vajon nem inkább Homerusnak Cicones nevű Thrax népéről (Iliad. II, 846 XVII, 73. - Odys. IX, 39. seqq,) beszélnek-e? Nékik ismét a Pelasgusokat össze keverik a más nyelvű Tyrrhenusokkal. A Linea Tunica ellen harcol, amit Cedrenus György (Compendium Historiarum. Parisiis. 1647. fol. pag. 19.) egyezőleg a legrégiebb pénzekkel és más hajdani írókkal valamely régi kútfőből fenntartott:

"Numa, qui post Romulum et Remum Romae regnauit, cum ad eum PELASCORVM legati venissent, Chlamydes gestantes praetextas coccino, quales etiam Isauri gestant, ea forma delectatus, primus ínstituit vt a Romanis chlamydes gestarentur: a regibus purpureae, praetextae auro: a Senatoribus, et iis qui cum Magistratu aut imperio essent, aliae quaae pro indício regii gestaminis purpura essent praetextae: quo significatur Romanae Republicae dignitas et subiectio. Edixitque, nequis sine huiusmodi chlamyde in palatium suum intromitteretur. "

(Numa, aki Rómában Romulus és Remus után uralkodott, mikor hozzá pelaszgi követek jöttek, ezek bíborral átszőtt köpenyt viseltek, olyat, mint az iszaurok viselnek, mindjárt úgy rendelkezett, hogy a rómaiak köpenyt viseljenek, a királyok arannyal átszőtt bíborvöröset, a szenátorok és magasabb állami tisztviselők is, a többi méltóságok bíborral átszőttet: ezzel azt jelzik, hogy a római köztársaság méltóságaihoz tartoznak.)

Fényes készületű Mentét viseltek íme a Pelasgusok, mint a Jónesek is, kik a Pelasgus Nemzetnek egyik osztályát tették, és nem Vászon Tunicát. Mivel tehát a felebb kiirtani helyekből egyenként inkább az a nálok régiebb vélemény tetszik ki, hogy a PELASGVSOK a Kiköltözéstől (Emigratio, Exilium e Patria) neveztettek, okosabban felvehetjük, hogy az Aethiopiai FELAS szóból a Görög, nem levén neki is F betűje, más példák szerint Pelasgia - Exulum-Terra ország nevet, és ebből azután Pelasgus nép nevet csinált. Bölcsen írja valóban a nagy érdemű Schlichthorst Hermanm (Geographia Homeri. Gottingae. 1787. 4. pag. 23.) ezen állítását: "Meum est, obseruare, et ex HOMERO constare, Pelasgos uagos et errabundos paterna domo in alias regianes se se contulisse. " (Az én dolgom megfigyelni és Homéroszból kétségtelenné tenni, hogy a pelaszgok kóboroltak, szülőföldjükről más-más vidékeket bejártak és bujdostak.)

Ezt minden lépten nyomon bizonyítja a Pelasgus História,

Előre bocsátván ezeket, lássuk már a PÁRTUS szó jelentését is. Iustinusnál (Lib. XLI, cap. 1.) olvassuk: "PARTHI penes quos, velut diuisione orbis cum Romanis facta, nunc orientis imperium est, Scytharum EXVLES fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo mauifestatur. Nam Scythico sermone Parthi EXVLES dicuntur. "

(A pártuszok mindig valaki hatalmában voltak, ahogy a rómaiak a földet elosztották, ami most kelet birodalma, aztán a szkíták számkivetettjei lettek. Ezt az elnevező szavuk is mutatja. Ugyanis szittya nyelven pártusz egyenlő számkivetett.)

Stephanus Byzantinus (De Vrbibus. Lugd. Batav. 1964. fol. Pag. 628.) írja: "PARTHYAEI, gens olim Scythica., quae deinde fugit, vet emigrauit Medo Duce vel tempore Medi. Sic vero a Medis vocata fuit ex: natura terrae, quae eos excepit palustris, et caua: Vel a fuga, quoniam Scythae PARTHOS vocant EXVLES. Dicuntul vero etiam Parthi, et Parthii, et Parthyaei. Et Regio, Parthyaea, et Parthyene, et Parthyenus, et Parthis, regio Macedoniae. "

(A partuszok, egykor szittya nép, amelyik aztán menekült, vagy kivándorolt egy méd vezérrel, amikor a médek voltak hatalmon. Így hívták a médek őket, a földjük minősége miatt, amikor őket vendégül meghívták az ő mocsaras, puszta földjükről. Vagy a menekülés miatt, mert a szittyák hontalanoknak hívták őket. Parthusoknak, Parthiuszoknak, s Parthyauszoknak. Területüket Parthyaeusz, Parhyenusz, Parthyene és Parthis Macedóniának hívták.)

Hitelt és nagyobb meghatározást ad ezeknek Arriánus, ki XVII. könyvekből álló Munkát írt a Pártus Históriáról, és azért más íróknál jóval nagyobb tekintetet érdemel. Azon Töredékeiben ezen elveszett. Munkának, melyeket Photius Eclogáiban (Lásd: Arriani, Expeditio Alexandri, et Historia Indica, Amstelaedami, 1757. 8. pag. XXXIV- XXXV.) fentartott, előadatik: "Vult Parthos a Scythis originem ducere. " (Azt akarta mondani, hogy a parthuszok a szittyáktól származnak.)

És valamivel alább: "Narrat ad haec Parthos SESOSTRIDIS Aegyptiorum regis tempore, et IANDVSI Scytharum, ex SCYTHIA in eum, quem nunc tenent, locum DEMIGRASSE. " (Ezután azt mondja, hogy a parthuszok Sesoshridos egyiptomi király a szittya "landusus" idején Scytiából arra a helyre költöztek, ahol most tartózkodnak.)

Többet mond Arriánusból, kinek elveszett Könyvét a Pártusokról (Suidae, Lexicon. Catabrigiae, 1705, fol. Tom. I. pag. 489.) Még a XII-dik század kezdetén olvasta, a nagy szorgalmú Suidas (cit. edit. Tom, III. pag. 53.) íme soraiban:

"PARTHI. Sic linqu Persica vocantur Scythae, duibus SESOSTRIS Aegyptiorum Rex NOVAS SEDES dedit, subaetis Assyriis" (Parthuszok, így a hívják perzsa nyelven a szittyákat akiknek Sesostris: egyiptomi király új tartózkodási helyet adott; amelyek az asszírok fennhatósága alá tartoztak.)

Másutt (Tom. III. pag. 556.) ugyanő: "SOSTRIS Rex Aegyptiorum, a Chamo genus ducens, qui subegit Assyrios, et totam Asiam et Europam, ET IN ASSYRIORVM REGIONE COLLOCAVIT SCYTHARVM MIRIADES QVINGENTAS, qui vocati fuerunt PARTHI; quod est Persica lingua SCYTHAE: et ad hanc vsque diem uestitum. et LINGUAM, et LEGES Scy tharum retinent. " Suidac úgy tetszik, még esmért és helyesen a maga korából Pártusokat.

(Sosostris egyiptomi király, aki a Cham nemzetségéből származott, s aki leigázta az asszírokat, egész Ázsiát és Európát. És az asszír területen összehívott ötszáz miriad szittyát, és ezeket parthusoknak hívták, a parthus perzsa a nyelven szittyát jelent: és erre a teljes napra a szittyák ruházatukat, nyelvüket és törvényeiket megtartják.)

Arriánusból folyhattak Manasses Constantinosnak (Breuiarium Historicum. Parisiis 1655. fol pag. 12.) íme felette fontos sorai: "Ceterum id temporis Aegypti Rex Sesostris, auctus magnitudine potentiae supra Reges ceteros priores, non satis arbitrabatur esse soli Aegypto imperare. Quam ob rem coacto de tota natione sua exercitu, in quo erant hastati, cetrati, sagittarii, loricati praeliatores, viri mauortii: ADSVMPTISQVE BELLI SOCIIS EX VNNORVM GENTE, quam muneribus siói totam adiunxerat: terram vniuersam, Asiam maxime, percurrit: et omnes vt tributa sibi penderent, vi coegit. Sublatis etiam vbique nationum principibus et satrapis, sub iugum suae potestatis eas redegedit. V N N I S autem Assyriorum Regionem dono dedit, et pro V N N I S, siue Scythis, PARTHOS apellauit. "

(Egyébként akkor Egyiptom királya, Serostris hatalma nagyságát messze az előző királyok fölé akarván emelni, úgy gondolta, nem elég csak Egyiptom felett uralkodni, ennek érdekében egész saját nemzetből összegyűjtött hadseregéhez, amelyben lándzsáik, könnyű vértesek, nyilazók és nehéz páncélos harcosok is voltak, mindegyikük jól küzdő harcos: hozzájuk csatolva háborús társként az unnok egész népét őket megajándékozván: aztán így az egész földet, főként Ázsiát bejárta, és mindenkit erővel arra kényszerített, hogy neki adózzék. Mindenütt elvárta, hogy a népek vezetői, vagy perzsa helytartói eltűrjék az adóztatásokat, amelyeket saját hatalma erejével be is hajtott. Asszíria tartományt pedig az unnoknak, akiket Parthusoknal, unnok vagy szittyák helyett, nevezett, ajándékozta.)

Rövidebben, de némelyekben hibásan megváltoztatva, ugyan e történetet említi Compendium

Historiarum. Parisiis. 1647. fol. pag. 20.) Cedrenus György:

" Successit ei Sesostris, ac XX. annis regnum in Aegyhtios gessit. Hic Assyrios, Chaldaeos, et Fersas vsque ad Babylonem subegit, Asiamque, et Europam, Mysiam, et Scythiam. Reuersus, quindecim millia Scytharum iuueneum delectos, qui bellatores essent optimi, in Perside collocauit. " (Őt váltotta fel Sesostris, aki húsz évig volt az egyiptomiak királya. Így az asszírokat, kaldeusokat és perzsákat egészen Babilonig leigázta, Ázsiát, Európát, Műsziát és Szittyaországot is. Visszatérve 15 ezer fiatal, jó harcos válogatott fiatal szittyát Perzsiában helyezett el.)

A Chronicon Paschale írója is (Chronicon Paschale. Parisiis. 1688. fol. pag. 47,) előadja ezen Szittya Kiköltözést íme szavaiban: "HIS posthaec temporibus primus apud Aegyptos regnauit ex tribu Cham Sesostris, qui instuctis copiis bellum intulit Assyriis, eosque. Subegit, vt et Chaldaeos et Persas vsque ad Babylonem. Subegit pariter uniuersam Asiam, Europam, Scythiam et Mysiam: cumque in Aegyptom reuerteretur ex Scythiae regionibus delegit iuuenum bellatorum quindecim millia, quos in Persidem traduxit, ibique habitare jussit, concessa illis quam delegissent regione. Ex eoque tempore Scythae illi in Perside manserunt, qui a Persis PARTIDII nuncupati sunt, quod Persica lingua SCYTHAS sonat qui et Habitum et idioma, ac leges Scytharum VSQVE NVNC sertuant, maximeque virtute bellica praestant, quemadmodum haec tradit doctissimus Herodotus (?)"

(Ebben az időben azután először a "Cham" törzsből származó Serostris uralkodott Egyiptomban, aki miután társakat szerzett magának, háborút indított az asszírok ellen és leigázta őket úgy, mint a kaldeusokat és perzsákat egészen Babylonig. Ugyanúgy elfoglalta egész Ázsiát, Európát Szittyaországot és Mysiát (Műsziát): mikor Egyiptomból visszatért, a szittya térségekből kiválasztott 15 ezer fiatal harcost, akiket Perzsiába vezetett, és megparancsolta nekik, hogy ott lakjanak, bármelyik vidéket is akarják. Attól kezdve azok a szittyák Perzsiában maradtak és őket a perzsák parthusoknak nevezték, ami perzsa nyelven szittyát jelent. És ezek küllemüket, és szittya nyelvüket és törvényeiket mindmáig megőrzik, nagy harci erényekkel rendelkeznek, ahogy azt a nagyon, művelt Herodotus közli.)

Annyit tehát bizonyos e helyekből, hogy a Pártusok Európából Szittya Rokonaik közül kivándorlottak és azért a Szittyáktól. (Nem pedig Persa nyelven) PÁRTVS, azaz EXVL TL EMIGRANS néven hivattak. És íme mindennapi Magyar kifejezés:

"Ne PÁRT-OL-JON el tőlünk az Úr " nem azt tészi-e: " Ne DESERAT Nos; Ne ABEAT a nobis. "? A Pártus szó tehát atyafias emigráns, Exul, Abiens, Deserens jelentéssel ma is fenn vagyon a Magyar Szittya nyelvben, és a Pártus szónak Rebellis jelentése csak másod jelentés.

Nem mindenkor Rebellió a Pártolás. Azt, hogy a Palóc és Kún Nyelv Párt-US formát adott hajdan a hajdan a Magyar Párt-OS szónk, , hitelesen bebizonyíthatja a Magyar Nyelv Története. Sáros Vármegye sok oklevelekben Sár-us; csudálatos a régi kéziratokban, csudálatos, és a t.

I.

Philistaeus-= Parthus.

Philistaea = Parthia.

II.

Pelasgus = Parthus

Pelasgia = Parthia.

III.

Parthus = Philistaeus.

Parthia= Philistaea.

IV.

Parthus= Pelascgus.

Parthia= Pelasgia.

Azaz:

Parthus= Pelasgus = Philistaeus,

V.

Parthiti = Pelasgia = Philistaea?

Én azt gondolom: hogy szabad, hogy kell ezeket a Kritika és História fáklyájánál minden akadozás nélkül állítanunk. És ez az, amit röviden bizonyítani akarok. Röviden, mondom, mert e Rajzolatban nem szükség, de nem is lehet, mindezeket előállítani.

1.) Hogy egyet jelentenek e három különbféle szavak oly módon, mint P. o. Germanus, Teuto, Deutscher, Német egyet tesznek, világos a Nyelveknek históriai tanúságok által is támogattatott természetes jelentésekből Ha a Nyíl, vagy Kenyér szóról hatvan különbféle nyelvű író szólna, és meglehetne hitelesen mutatni, hogy a hatvan különbféle nyelvű író közül mindegyik ezen, vagy a másik helyen, a Nyíl vagy Kenyér tárgyról ír, nem kellene-e állítani, hogy Nyíl = Sagitta = Pfeil = Fleche = Arrow? és a t. Minekutána tehát hiteles példákban láttuk, hogy a Nemzeteknek, neveik is egy nyelvből a másikba le fordíttattak és mostanig Horátius mindegyik magyarázójának szabad volt a Campestris Scythae nevet Herodotusnak Scythae Georgius nevével eggyé tenni, úgy vélem nekünk is szabad élni hasonló szabadsággal Históriai Tanúságok mellett a Magyar Históriában.

2.) Mózesnek fő és határozott helye a Philistaeus HÉT Nemzetségekről (Deuteronomii Cap. VII, v. 1.) így olvastatik: "Cum introduxerit Te Dominus Deus tuus in terram, quam possessurus ingrederis, et deleuerit Gentes muItas coram Tc, 1.). Hethaeum, et 2.) Gergesaeum, et 3.) Amorrhaeum, 4.) Chananaeum, et 5. Pherezaum, et 6:) Hevaeum, et 7.) Jebusaeurn, SEPTEM GENTES multo maioris numeri quam tu es, et robustiores te. " (Amikor téged a te úristened arra a földre vezetett, amely majd a tied lesz, és színed előtt választott ki sok nemzetet: a hetkaeuszokat, gergesaeuszokat, amorrhauszokat, chananaeuszokat, pherezaeuszokat, kvaluszokat és jebuszaeuszokat, ez a hét nemzet sokkal nagyobb számú és erősebb nálad.)

Márpedig ugyan ezen és ilyen nevű HÉT NEMZETSÉG találtatik, csak nem mindenkor együtt lakva, mind a Szittyák, mind a Pelásgusok, mind a Pártusok között akár Európai Szittya Országban, akár Ásiában, akár Görög Országban, akár Látiumban, akár Afrikában, akár Spanyol Országban, akár Északi Német Országban vizsgáljuk az ott lakó SZITTYA NÉPSÉGEKET. Találunk tudniillik mindenütt mindenkor PALÓC (Hethaeus), MAGYAR (Gergesaeus), JÁSZ (Amorrhaeus), HUN (Chananaeus), VÁL (Pherezaeus), LÓFEJŰ (Hevaeus) és UZ (JebUsaeus) Nemzetséget. Csak hogy e hét Szittya Nemzetség neve néhol lefordíttatva jelölő, a mi a dolgot éppen el nem rontja. Holmi Geographiai mellékes Nevek a Hét Nemzetséget hasonlóképpen el nem ronthatják, hanem felvilágosítást kívánhatnak. Ilyen p. o. Ben-Gorionnál a BVLGARVS, a RAGVSA, és TALMITS nevezet.

Ugyan ezen HÉT NEMZETSÉGET lehet feltalálni a TVRCVS név alatt is. Midőn a Török Chagán (Király) Theophylactus tanuadása szerént Mauricius Görög Császárhoz írta maga címében:"SEPTEM GENTIVM et Septem mudi climatum Dominus" (Az Úr hét népet és a világ hét fokozatát.), nem a hét nyelvre, hanem a hét Szittya Nemzetségre célozott. Valamint a Magyar Koronán is (hogy Luitprandot és a Görög írókat ne említsem) még KPAAHC TOYPKIAC, azaz Török Király nevet visel a Magyar Fejedelem: úgy a Kúnok, Avarok, Úzok és a t. hasonlóképpen TÖRÖKÖKNEK hívatnak. Csak ezek mondhatók fenyegetődzve (és nem a mai Törökök) a szökevény Avarokról folyt perlekedésben, hogy jól esmérik a Duna és Hebrus vizeket. Midőn tehát a halhatatlan érdemű Stritter az Árpád előtti Törők História tárgyait a mai Törököknek, és nem az Ásiában lakott Szittyáknak tulajdonította, igen menthető tévedésbe, de még is tévedésbe esett.

4.) Találtatnak PELASGYSOK Ásiában, találtatnak az Európai Görög, Olasz és Spanyol Országokban is, hasonlóképpen voltak PÁRTUSOK Ásiában, de voltak Görög és Olasz Országban is. Görög Országról hiteles tanúságokat adtam elő; Olasz Országról pénzt, és a Parthenopolist (a mai Neapolist, mellyel a Szűz névtől sokan gyermekesen származtatnak) hozhatnám fel az egyes Pártus Nemzetségeken kívül. A Philistaeus név is nem jutott-e el magába Európába is?

5.) Sesostris Király uralkodása több századdal meghaladta (semmit sem nyomnak tudniillik az ezen állítást tagadó okok) Ábrahám idő korát, midőn tehát azt olvassuk a régi írókban, hogy Ábrahám Második Felesége, Ketura, Pártus Nemzetségből volt, önként következik Ábrahámnak Philistaeai laktából, hogy a Pártus Nemzet egy volt a Philistaeus Nemzettel. A kik azt rebesgetik, hogy a Pártusok a Macedoniai Adó lerázása előtt esméretlen, és talán fenlétellel sem bíró Népek voltak, nem veszik észre, hogy a PártusokrróI már Herodotus és Anákreon emlékeznek.

6.) A Philistaeusokról mondatik a Szent írásban, hogy Kaphthorból jöttek. Kaphthor bizonyosan Kappadocia, más néven Syria és Assyria. Úgy de a Pártosok is Sesosta is Király szövetsége által éppen Assyriába, azaz Kaphthorba tétettek által. Innen mentek tehát le Aegyptomig. És ez még abból is erőt kap, hogy a Philistaeusok néhol a Szent írásban Északi Népnek is mondatnak, A Pártusok tudniillik Északeurópából költöztek ki Kappadociába.

7.) A Szentírásban néhány helyen, de még is későbbi időben, a Philistaeusok KERETHI, a Görög Biblia szerént pedig KRETAI nevet viselnek. E szó akár ÜSTÖKÖS, akár KRETAI értelemben vétessék, mindenkor főképpen a PELASGVSOKRA és a PARTVSOKRA alkalmaztatható. Így áll a Kaphthori lakás; áll a Krétai is későbbi időkből, mivel Krétáhan Pelasgusok és különösen SAGITTARIVSOK is laktak. Calmet véleményét ez nagyon világosítja.

8) Az, hogy a Szittyák a későbbi írók szerént Jáfettől származtak, semmi akadály. A Magyar és Georgiai Armálisok Nemrod Óriásról beszélnek, mint ősről. Ki tagadhatja, ha Mósest olvasta, hogy Nemród CHÁM Nemzetségéből származott?

9.) A Machabaeus Könyvekben előjövő Philistaeusokat nem lehet Pártusoknak nem tartani. Nem is lehetett öt városba szorulva az a Nép, mely Ábrahámtól fogva Jeruzsálem elrontatásáig mindig előjő, és nevezetes Nép volt. Ha ez továbbá Aillophylus volt, nem lehetett egy a Phoeniciaiakkal.

Több ilyetén okokkal lehet támogatni a Régiség szószármoztatásait, melyeket felebb előadtam. Pedig ha ezek állanak, úgy, Móses PAISA alatt állna, már azok is állanak, a miket e munkának első két árkusában minden bizonyítás nélkül előadtam. Mósesben, a legrégiebb és felette nagy hitelű íróban, olvastatik a PHILISTAEVS Nemzet eredetéről Genes. Cap. X. v. 6-20.

6) Filii autem. Cham: Chus, et Mesraim, et Phuth, et Chanaan.

7) Filii Chus: Saba, et Hevila, et Sabatha, et Regma, et. Sabatacha. Filii Regma: Saba et Dadan.

8) Porro Chus genuit NEMROD: ipse caepit esse potens in terra.

9) Et erat robustus (Gigas) venator coram Domino. Ob hoc exiuit prouerbium: Quasi Nemrod robustus venator coram Domino.

10) Fuit autem Principium Regni eius Babylon, et Arach, et Achad, et Chalanne, in terra Sennaar.

11) De terra illa egressus est Assur (nem Nemzetnek, hanem Férfiúnak neve), et aedificauit Niniuen, et plateas ciuitatis, et Chale.

12) Resen guogue inter Niniuen et Chale: haec est Ciuitas magna.

13) At vero MESRAIM genuit Ludim, et Anamim, et Laabim, Nephthuim,

14) Et Phetrusim et Chasluim (Férfi Nevek ezek is): DE QVIBVS EGRESSI SVNT (elhallgatja a további származás neveit, és az időhatározást) PHILISTIIN et CAPHTORIM.

15) Chanaan autem genuit Sidonem primogenitum suum, Hethaeum,

16) Et Jebusaeum, et Amorrhaeum, Gergesaeum,

17) Heuaeum, et Aracaeum, Sinaeum,

18) Et Aradiun, Samaraeum, etAmathaeum

(Ezeket is nem Nemzetségi, hanem Férfi Neveknek kell venni, különben a 14-dik vers a 15-18. versekkel, és Deuteronomii Cap, VII. v. I. ellentmondásban volnának): Et post haec (nem mondja post HOS, vagy per HOS, és így a következőkben semmi nehézség sincsen) disseminati sunt Populi Chananaeorum.

19) Factigue sunt termini Chanaan venientibus a Sidone Geraram. vsque Gazam, donec ingrediaris Sodomam et Gomorrham, et Adamam et. Seboim vsgue Lesa.

20) Hi sunt Filii (ez is bizonyítja észrevételeimet) Cham, ín Cognationibus (ez is), et linguis, et generationibus (ez is), terrisque et gentibus suis. "

Cham fiai pedig: Chus, Mesraim, Phuth, Chanaan

Chus fiai: Saba, Hevila, Sabatha, Regma, Sabatacha.

Regma fiai: Saba és Dadam

Továbbá Chus nemzette Nimródot: ő lett uralkodó a földön. Erős vadász volt az Úr színe előtt: emiatt van ez a közmondás: Majdnem olyan erős vadász, az Úr színe előtt, mint Nemrod. Királyságának csatasora volt pedig Babylon, Arach, Achad, Chalanne, Sennar földön.

Erről a földről vonult ki Assur; és Ninivent, város utakat és Chalet épített. Resen is, Niniven és Chale között van, ez nagy város.

És Mesraim nemzette Ludim-ot, Anamint, Laabimt és Nephthumt.

Phetrusim és Chasluimi közülük vonult ki Philistim es Caphtorm.

Chanaan pedig nemzette Sidonem-t, első fiát, Herhaeumot, s Jebuscum-ot, Amorrhaeum-ot, Gergesaeum-ot, Hevaeum-ot Aracaeum-ot, Sinaeum-ot. És ezután terjeszkedtek el a Cananae-uszok népei. Ezzel végződtek Chanaan határai, Sidontól kezdve egészen Gazam-ig mígnem be fogsz lépni Sodomába és Gomorrhába, Adamába, Sebois-ba egészen Lesa-ig. Ők Cham fiai saját rokonságaiban, nyelveiben, nemzedékeiben, földeiben és népeiben.)

Nem ereszkedem a Philistaeusoknak akár Aegyiptomi első kiköltözésekbe, akár többi vándorlásaikba, vagy abba különösen, hogy a hét Szittya Népséget Afrikában ma is nevére nézve fel lehet találni. Kimaradván e Rajzolatból száz meg száz közép Kapocs, nehéz volna értelmesen előadni ezeket. Már azok is, melyeket mostanig felhoztam, mint annyi meg annyi Újságok, elég alkalmat nyújthatnak mind az ébredésre, mind a gondolkodásra, mind a bővebb vizsgálatokra. Mit akartam mondani? Még e Munka kezdetén előjövő számos, mostanig alig érintett Nevekből is alig képzelhetni. Ha mondottam is valamivel többet a Magyarokról, Palócokról, Jászokról és a t. kevés az, amit mondottam. Csekélység különösen, amit a Kúnokról, Válokról, Lófejűekről, Ususokról futólag említettem. A tehető ellenvetésekre és a számtalan üres szószármoztatásokra minden esetre nem is ügyeltem. Parlagon maradott az Ásiai Pártus História, mint a felette zavaros Török nevezet is.

Egészen kihagyattak az Uigurok, és mind azok, melyek e névvel szoros összeköttetésben vagynak. Ha valaki, én bizonyosan tudom azt is, hogy sok helyen rövid soraimra, vagy kimondatott állításaimra egész Értekezések volnának szükségesek. Sokban mindazonáltal a szorgalmas Angoly, Frantzia, Dánus, Svéd, Német, Olasz, és Orosz írók felette könnyíteni fogják későbbi igyekezeteimet: mert, ha mi nem gondolkodtunk is úgy, mint illett, sőt kellett volna, régi Atyáinkról, a Külföld, még a nem hazai tárgyokra is kiterjesztvén (a mi tagadhatatlan jele a magosabb Csinosodásnak) figyelmét, sokakban igen haszonvehető Munkákat készített.

Utószó

Ki ne fakadna hálára, ha Richter Fridrik Károlynak, tudós Geographiai Könyvein kívül, a Göttingai Fő Oskola Jutalom Kérdésére íratott Feleletét olvassa a régi Arsacidákról, vagy is Párthus Fejedelmekről? Ki ne fakadna hála érzésekre ha sok előmenetellel olvassa azon tudós igyekezeteket, menyekkel a Klaprothok, Fraehnek, Nicollok, Hamakerek, Diezek, Kosegartenek, Youngok, Champollionok, Spohnok, Seyffarthok, Májusok, Lanzik, Sestinik, S. Martinok, Pertzek, Savignyk, Hasék, BIuhmék, Ebertek, d' Ohssonok, Schmidtek és a t. a Világ Történeteit általában, és ily a régi Magyar Históriát is, közelébb felvilágosították? Ha Büchler és Dümge (Archiv für ältere deutsche Geschichtkunde. I. B. 1. Heft. Frankfurt. 1819. pag. 16.) a nagy könyvtárokkal bíró Német Históriáról írják: "Und so FEHLT es denn jetzt noch, als der allerwesentlichsten Bedingung gründlicher Kenntnis der vaterländischen Vorzeit, der ELEMENTE unserer Vefassungsgeschichte, des Stufenganges der Bildung und Ausartung unserer Gesetzgebung, Gerichtsverfassung, unseres sittlichen und ökonomischen Zustandes, mit einem Wort: EINER EIGENTLICHEN GESCHICHTE DEUTSCHLANDS", mit lehet, mit kell nekünk a Magyar Históriáról mondani?

(Mert így most még hiányzik: a szülőföld ősi történetének, törvényhozásunk, bírósági szervezetünk alakulási és kiképzési rangsorba állításának, alkotmány történetünk elemeinek, ezek erkölcsi és gazdasági állapotának, egyszóval Németország valódi történetének - s mindezek alapos ismeretének leglényegesebb feltétele.)

Nem vitatom, hogy mi szükséges Könyvek nélkül szűkölködünk; nem vitatom, hogy az egész Görög Classica Literatura (és ezért nem hoztam fel görög nyelven a görög kútfőket) hazánkban a nagyobb rész előtt nem igen esméretes; nem vitatom, hogy magokra a Látiumi írókra is, mind a mellett, hogy Nemzetünk a Deák Nyelvet látszik nagyon kedvelni kevés figyelem fordíttattik; nem vitatom, hogy egy felől a zsidó, Syrus és Chaldaeus Nyelv, másfelől a Persa, Arabs, Török, Örmény, Georgiai és Tatár Nyelvek, noha felette szükségesek Históriánk előmenetelére, nálunk mostanig mind annyi esméretlen új világok; nem vitatom, hogy a Magyar Nyelvet is inkább szokásból beszéljük, mint sem a Nemzeti Nyelv belső Történeteiből tudományosan értjük; nem vitatom, hogy számos Kútfői a Magyar Históriának a külföldön előttünk esméretlenül hevernek; nem vitatom, hogy legrégibb okleveleinket, melyekből temérdek tárgyokat felvilágosítani lehetne a magános Igazaknak legkisebb csonkíttatások nélkül, sok helyen a vak félelem előítélete száz meg száz zárok alatt őrizi.

Nem vitatom, hogy mostani Nagyjaink a Tudomány Gyarapodásáért külföldi Utazásokat nem tettek, és magokkal tudós férfiakat, a mi nagy hasznot hajtott volna, utazásaikban nem hordoztak; nem vitatom, hogy az Írói Felekezet legbuzgóbb iparkodása mellett is a nagy szegénység, pénz szűke, és a Könyvtároknak nyomorult állapota miatt a tudományos Compendiumokon túl fel nem emelkedhetik, következésképpen maga szemével és eszével alig láthat valamit; nem vitatom, hogy ötszáz, vagy ezer, akár papiros, akár pengő forintos fizetés, közel sem elég ara, hogy valaki a mostani tudományos Esméretekkel egy sorba állhasson, és esmérje mind azokat, melyeket a Magyar História Kedvelőjének nem esmérni szégyen és gyalázat; nem vitatom, hogy a hallhatatlan érdemű Nagy Széchényi Ferencnek jelszava: "HVNGARIAM et HVNGAROS" egész Európát, egész Asiát, és Afrikának nagy részét foglalván magában, a Nemzeti Könyvtároknak határokat is messzebbre kívánja jövendőre kiterjesztetni;

Nem vitatom, hogy a História Literáriának nem taníttatása az előmenetelben iszonyatos akadály; nem vitatom, hogy más írónak, vagy Tanítónak, más igazi értelembe Tudósnak készülni; nem vitatom, hogy a Külföldi Tárgyakra való csekély ügyelés miatt néha századok múlva is alig esmérjük azokat, a mik a külföldi tudós Könyvekben hazánkról találtatnak; nem vitatom végre, hogy nagy áldozatok, bőkezűségek, segedelmek, élesztések, ápolgatások, pártfogások nélkül csak pulya előmeneteleket tehetni a Tudományokban. - De minek is vitatnám bővebben éppen most ezeket, midőn a Magyar Nagylelkűség biztos tudományos Előmeneteleket készít a Jövendőségnek, és a Haza együtt tanácskozó Atyai egész kiterjedésben tudják, hogy csak az Ész és az Erő szülhet minden nagyot, minden dicsőségeset?

Ha azokból, a miket e könyvecskében röviden figyelem gerjesztésül előadtam, akármelyik rész idővel (mert mindent csak az idő érlelhet meg) históriai igazságra és valóságra felemelkedhetik, úgy mind Spittlernek, mind Schlözernek e könyv kezdetén érintettem észrevételeit könnyű lészen kielégítőleg okoknál fogva megmagyarázgatni. A SZITYÁK, a PHILISTAEVSOK, a PARTHIUSOK, a PELASGUSOK már az ősz régiségben nem csak vitézségekről, hanem csinosodásokról is magasztaltatnak. Sőt könnyű volna a régi írókból azt is megmutatni, hogy ezek hozták Európába legelőször a nagyobb csinosodást. Atyáink tehát nem valának, ha tőlük szármoztak, durvák és vademberek, mint a háború súlyaitól panaszokra fakadó, vagy őket nem is igen esmérő néhány régi Írók festették. Ha utóbb a Tudomány Kedvelésben itt vagy amott hidegebbek lettek, azt az örökös hadakozások, melyeket nem csak saját Hazájuk védelméért, hanem Olasz Ország és Német Ország Bátorságáért is folytattak a hajdan nagy hatalmú Török Nemzettel, okozták.

Annyiban mindazon által nagyot hibáztak már Eleink, hogy az idegen Látiumi Nyelvet kelleténél többre becsülték, és még akkor sem eszméledtek fel botlásokból, midőn más Nemzetek, által látván tévedéseket, józanabb útra térni kezdettek. És ez okozta azt is, hogy a Külföldieknek soha sem volt édesgető okok a Magyar Nyelv tanulásra adni magokat. A mely Nemzetnek nincsenek saját nyelvén Monumentumai, az keveset, vagy semmit sem érdekli a Tudósokat. Forr Európa mindenfelé az Arabs, a Persa, a Tatár, a Sanskrit nyelv tanulástól és mindenfelé Könyvnyomtató műhelyeket állit ezen nyelveknek, mert írattak e nyelveken már hajdan könyvek, melyekből az emberi Nemzet Történetei fénysugárokat várhatnak. Ellenben kifogja ezredek múlva, ha Nemzetünket valamely szerencsétlenség (amitől mentsen az Isteni Gondviselés bennünket!) érni találná, elhinni, hogy mi Magyarok voltunk egykor, ha Pénzeinket, ha Törvényeinket, ha Könyveinket kezében forgatja? Becsülni akármely idegen nyelvet illőség: megkülönböztetni más idegen nyelvek felett a Nemzeti Nyelvet szoros kötelesség. Ha a görög felírású Pártus vagy Paeon pénzeken magyar szavak állanának, volna-e, lehetne-e most kérdés á Magyar Nemzetnek Pártus Eredetéről? és a t.

Itt vagyon, kedves Hazámfiai! kisebb Testamentumom. Bővebb ez valamivel a derék Kőrösinek Persiai Teherán városban készült utolsó (vajha ne volt volna utolsó!) tudósításánál. A Nagyobbat elkészíthetem-e, vagy nem, azt csak a Jó Isten tudja. Amennyire ennek elkészíttetése tőlem függ, kész leszek ezután is éjt nappallá téve célomhoz kettőztetett lépésekkel sietni, ha a köz részvétel, köz ápolgatás, köz segedelem, (mely nélkül magam egyedül a még kívántató kútfőket és tudományos eszközöket meg nem szerezhetem) könnyebbíteni el nem múlatja igyekezeteimet. Ápolgatás nélkül el kell akadni munkálkodásomnak, melyre mostanig (dicsekedés és hiúság nélkül légyen mondatva) igen nagy summa pénzeket költöttem. Azonban biztat engemet az az édes remény, hogy FELSÉGES NÁDOR ISPÁNUNK hatalmas oltalma alatt el fog készülni azon munka, mely eredetét, mint é könyv kezdetén jelentettem, egyedül e NAGY LELKŰ HERCEG ÉS HAZÁNK OSZLOPA parancsolatának legmélyebb alázatossággal köszöni.

Forrás: Angelfire.com


« Prev Next

Megnyitva 29815 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások