Az ásatás folytatódik, hiszen igen gazdag régészeti lelőhelyről van szó – ilyen nagyméretű kora népvándorlás kori feltárás nem volt Székelyudvarhely környékén a közelmúltban.
Minden bizonnyal egy kora népvándorlás kori település nyomai bukkantak elő a földből – Sófalvi András régész és csoportja ősszel fogott neki az ásatásoknak, és idén tavasszal folytatja azt. Ősszel – mint akkor írtuk – csak két égetőkemence nyomait tárták fel, de a mostani kutatási felületek már teljesen más képet mutatnak. Jól meghatározható rendszerben láthatók az egykori házak, illetve tárológödrök nyomai. Megtudtuk, hogy a leletanyagból rekonstruálni lehetett több, kb. ötvenliteres égetett agyagedényt, ezek valószínűleg a feltárt égetőkemencék valamelyikében készülhettek. Eddig hét, jellegzetes germán lakóház nyomai tárultak a régészek szeme elé: ezek a kornak megfelelően oszlopos, sövényfonatos, sárral betapasztott falú házak lehettek egykor, mindegyikben megtalálható a kőből rakott fűtőkemence. Eddig azért nem végeztek hasonló, nagyméretű feltárásokat, mert egyrészt ekkora beruházások nem voltak, illetve a törvény sem kötelezte a terület tulajdonosait a régészeti ásatás finanszírozására, másrészt pedig nem volt olyan múzeumi infrastruktúra, ami megfelelő szakemberekkel képes lett volna elvégezni egy ilyen ásatást. Helyi viszonylatban igen nagy tudományos jelentősége van – közölte lapunkkal Sófalvi András.
Tudományos szempontból jelentős
Hasonló településeket környékünkön Bögözben, Székelykeresztúron, illetve Sepsiszentgyörgyön tártak fel, de ezek az ásatások nem voltak ekkora méretűek. Magyarországon az autópálya építésekor bukkantak hasonló nagyságú és jelentőségű települések nyomaira. Tavaly a kolozsvári Pólus center építését megelőzően annak területén is volt hasonló jellegű régészeti feltárás.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó
20240425
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm
Hozzászólás
Ami a kitalált, és a történelembe papíron betoldott korszakokat illeti, régészetileg nem nagyon kezelhető az ilyesmi. Ha minden lelet pontos korát korrekt módon meg tudnánk határozni, akkor persze könnyebb dolgunk lenne, de azok többsége nem szerves anyag. Ami meg az, annak vizsgálata költséges, tehát csak kivételes esetekben indokolt. Marad tehát a tapasztalati régészet.
Valójában ezzel sincs gond, mert az egyes kultúrák, tárgyak és eszközök jellegzetességei szorgalommal és igyekezettel autodidakta módon is megtanulhatók, nem kell ehhez régész professzornak lenni. (Lásd pl., Schlieman esetét a trójaiakkal!)
Kitalált kultúrák efféle ismeretekkel is felismerhetők. Ilyen például (szerintem) a "Witemberg" kultúra Erdélyben. Leletanyaga egy mindenféle kultúrából összehordott egyveleg, amit valakik Witembergként adtak el valamikor. Van benne kukutyini újkőkori, hazai bronzkori, szarmata, hun, de még valamennyi kelta is. Magyarul: sokezer év leleteit keverték itt össze, meglepő, hogy ez eddig senkinek sem tűnt fel... (Vagy ha mégis, nem mert beszélni róla.)
Mint már régebben is írtam, az a legnagyobb baj, hogy a régészek is ugyanazt a hamis történelmet tanulják, mint mi. És ha már a fejükbe verték, nehezen szabadulnak tőle!
"Maga az egész ókori történelem, ahogy ma ki van kozmetikázva nem más, mint egy vágyálom. Azt a kevés igazságot amit tartalmaz, csak az eredeti források (ami nagyrésze már nem is eredeti) összevetésével lehet kimutatni." (Megbabrált krónikák 2014.08.17.)
"A XVI.században a török veszély nagy döntés elé állitotta Europa nagy hatalmait. A történelmi irások egyszersmint birtok levelet is jelentenek. A bizánci irásokban Magyarország Turkia néven szerepelt. Igy fenn állt a veszély hogy a törökök jogot tartanak egész Nagy-Magyarországra. Ezt ugy gondolták megakadályozni, hogy átirják a birtokleveleket, vagyis a történelmet. Ekkor jöttek a képbe a gótok, tajfalok, dákok, morvák stb. Szinte pályázati stilusban jelentek meg a különböző történelmi irások. Mivel ekkór találták fel a könyvnyomtatást, ezek a történelmi irások gomba módjára kezdtek szaporodni. Ezekben az eredeti (még át nem fésült) irásokban nagyon sok olyan elirás, elszólás van ami által lelepleződnek. Egy ilyen kezdetleges irás az alábbi linken található:
books.google.ro/.../"
2014. szeptember 23-i bejegyzésében a következőképpen védi meg az elméletet:
"A mai érvényben lévő kronológia apológétáinak legfontosabb érve az volt, hogy nem lehet betoldani az időskálába fiktiv éveket anélkűl, hogy ez ne derülne ki a csillagászati feljegyzések kapcsán. Aztán erre megjött a válasz Toth Gyula jóvoltából, aki kimutatta, hogy egy husvétciklus (ami 532 év), betoldása nem jelent semmi zavart a csillagászati feljegyzések kapcsán. Hozzá teszem, hogy ugyanez a helyzet két husvétciklus betoldásánál is, és ezt nem üres okoskodásként teszem, hanem azért mert az a gyanum, hogy ennyi évet toldottak be időszámitásunkba. Itt azonban nem kell matematikai pontossággal vegyük az éveket, mert a létező sokféle kronológia és a krónikás pontatlansága miatt ez lehetetlen.
Olyan krónikásokat fogok idézni,akikre még nem hatott a Scaligeri által felállitott történelmi időskála."
"Markus Hansiz SJ (* 25. April 1683 in Völkermarkt, Kärnten; † 5. September 1766 in Wien) war ein deutscher Kirchenhistoriker. Amint látjuk ez a Márkus Hanzis akitől az idézet származik 1683 és 1766 között élt. A szöveg forditása ez lehet:
” 477 ben Odoacer a rugák (rokák), gepidák, gotok, hungárok, herulok királya 55 más társával akik ugyanabban a hitvallás-kotorékban laktak vad gyilkosságokat zuditottak az Isten Egyházára.”
Tehát a 18. században még egyházi történészek azt állitották,hogy az 5. században a Kárpát-medencében hungárok éltek. Aztán megtalálják az “elveszett” krónikákat, ahól már ugy irja hogy a hungárok csak a 9.század vége felé jönnek be Verecke felől. Tehát 175o körül a magyarokat még nem turták ki a K-medence fészkéből, de már megjelentek a kakukfiókák: gepidák, gótok, herulok, rókák stb.
A gepidákról, herulokról nemsokat lehet olvasni. Nem ugy a gótokról, akik az europai német hegemoniát hivatottak történelmileg alátámasztani. Ezekről bővebben egy Jornandes nevű középkori pap irt a Getica cimű könyvében. Miért getica és miért nem gótika? Román alternativ történészek már ugy tudják hogy még az angolok is a gétákból származnak. Ha utánna nézünk a régi latin kronikákban, azt látjuk hogy a gente (nemzet) szót a nazális n ugrasztásával irják. Igy lett a genteből gete, ami nemzetet jelent és nem egy bizonyos népre vonatkozik. Például Iohanis Aventinus 1523-ban a gotokat ostrogetáknak és vestrogétáknak nevezi.Ami nem mást mint keleti és nyugati nemzeteket jelent.Még egy érdekes dolog Aventinustól:a longobárdokat láncobárdoknak (lancobard). Ez a szó a lándzsa és a bárd szavak összekapcsolása. Történeti irások szerint a longobárdok Pannoniából Itáliába vándoróltak. Ha a névből indulunk ki ezek olyan harcosok voltak akik fegyverként az alabárdot (lancobard, latinul hasta) használták. Tehát innen is látszik, hogy nem nagy népvándórlásról van szó, hanem egy kismennyiségű harcos áttelepüléséről." (Feltárások, leleplezések 2014.11.30. )
Az írás második részében egy, az interneten is elérhető középkori krónika szerzőjének/másolójának a gótokkal kapcsolatos fejtegetéseiről - többek között - a következőket írja:
"A sok hazugság mellett azért a szerző néha kimondja az igazat is:
“Preterea quod Gothi nunc Cimerij, nunc Traces, nunc Pontici, nunc Daci, nunc Mysij, sive alio quovis nomine appellati fuerint…”” egyesek a gótokat mikor kimmereknek, mikor trákoknak, mikor pontusziaknak, dákoknak, Mysiaiaknak nevezik”. Na ilyen zavaros vizben lehet halászni! Ugye a fönt emlitettek mind nemzetek, latinul gente. De ha ugrasztjuk az n betüt,ahogy a régi latin irásokban áll, akkor a genteből gete lesz, amit gethe-re nemesitenek és egy külön nemzetnek deklarálják. Ezt a trükköt alkalmazta Jornandes amikór megirta a Getica cimű müvét, amit aztán egy sereg történetiró majmól, köztük emlitett szerző is. Miért nem Gothica a mű cime? Talán ugy gondolta hogy félhazugság igazság? Talán inkább azért mert akkor az emberek még szemérmesek voltak. Az ostrogotokat még ostrogeteknek (keleti nemzet) hivták, a vizigotokat meg vestregeteknek (nyugati nemzet). Ma már nincsenek ilyen gátlások,lehet hazudni szégyentelenűl, és ez a Ma már tart egy pár száz éve." (books.google.ro/.../)