Print this page
2012 február 21, kedd

A kálium problémáról

Szerző: Harmathy Ildikó

Tejfalussy András villamosmérnök a műtrágyák terméshozamra gyakorolt hatásának vizsgálata kapcsán találkozott a kálium problémával. Állítása szerint a megnövekedett kálium és csökkent nátriumfogyasztás az alacsony folyadékbevitellel együtt számos élettani problémát okoz, az emberek széles tömegei érintettek. (Szerk: Jó lenne, ha mindenkiben tudatosulna, hogy a konyhasó káliumozása minden évben több halálos áldozatot követel, mint a mohácsi csata)

Duplán szakmámba vág a kérdés: biológus-mérnökként és piac-szervezőként egyaránt. Utánanéztem hát a dolgoknak és az alábbi véleményt alakítottam ki. Véleményemet elküldtem a Magyar Tudományos Akadémia Elnökének, kértem állásfoglalásukat. Elküldtem továbbá a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának, talán ő törődik valamivel.

Az Akadémia megtagadta a vélemény nyilvánítását, az ombudsman nem is válaszolt

Kaliumozott_norbi_soNem vagyok azonban egy feladós típus, aki ismer tudja.

A magas kálium-tartalmú só, amit Schorbert Norbert forgalmaz, nagy valószínűséggel életveszélyes.

A lap alján olvashatjátok a hatalmi szerveknek küldött levelemet, amit körmail formájában közrebocsátottam, azzal a kéréssel, hogy mindenki küldje be a köztársasági elnöknek. Több, mint 100 levél ment el.

Fogalmam nincs, hogyan jutott idáig ez a szép kis ország:

Alkotmánytolvaj az államelnök; http://www.tisztavizet.lapunk.hu/

Jogászok és közgazdászok ülnek 20 éve a parlamentben: a jogalkotás maga a katasztrófa, igazságszolgáltatás nincs, gazdaságunk a pokolban;

Gyógyszerügynökök pénzelik az agytalan receptgyárosokat a mértéktelen és indokolatlan gyógyszerfogyasztás gerjesztésére;

Az egészséges táplálkozás első számú apostola egy agyoniskolázott exrendőr.

Az emberek egymással acsarkodnak, ahelyett, hogy ezeket a nyomoroncokat zavarnák már el végre!

Nagyon-nagyon méltatlan mindez Mária országához! István király, Mátyás király, Semmelweis Ignác, Széchenyi István országához és sorolhatnám. Drága-drága Szentágothai János professzor úr azt jövendölte, hogy eljön az idő, amikor a termőföld és a gondolkodó elmék lesznek ennek az országnak a legnagyobb kincsei.

Mindannyiunk érdekében nagyon remélem, hogy igaza lesz!

Harmathy Ildikó vagyok, a piacomért folytatott harcaimról a

http://www.liliomkert.blogol.hu/

http://www.liliomkertbarat.blogspot.com/ oldalakon olvashattok.

A piacunk hetilapjának anyaga a

http://www.liliomkert.lapunk.hu/ oldalon olvasható.

Lássuk tehát a káliumot

A biológiai lények szervezete sejtekből épül fel. A sejt az összes ismert élő organizmus szerkezeti és funkcionális építő eleme. Ez a legkisebb egység, amelyet még a természetben élő névvel illetnek, mivel ez a legkisebb olyan egység, amely még anyagcserére és szaporodásra is képes. A sejtek a természet építőkövei.

A sejt fallal, sejtmembránnal határolt terében folyadékban, az intracelluláris oldatban úsznak a sejtalkotók, a sejtek közötti teret is folyadék tölti ki, az extracelluláris oldat.

Az emberi test teljes tömegének durván 60 %-a víz. A víztartalom a férfiaknál és a nőknél nem azonos, az életkortól, a teljes testsúlytól is függ, az eltérés azonban nem számottevő a vizsgált probléma szempontjából.

A víztartalom kétharmada az intracelluláris térben, egyharmad része az extracelluláris térben van. Az intracelluláris folyadék szárazanyag tartalma messze felülmúlja az extracelluláris folyadékét, többnyire a sejtfalon belül tartózkodnak a biológiára jellemző makromolekulák.

Az élet a két folyadék között az egyensúlyra való törekvés állandó folyamata. Egyensúly egyrészt ozmotikusan – azaz az ionok száma szempontjából, másrészt elektromos töltés szempontjából – az anionok és kationok száma szempontjából. Illetve az egyes komponensek koncentrációja is ki akarna egyenlítődni, ha hagyná a biológia.

Az intracelluláris folyadékban sok a kálium 140 mmol/l körüli érték, és kevés a nátrium 30 mmol/l körüli érték. Az extracelleuláris folyadékban éppen fordítva van 4−5 mmol/l kálium és 140 mmol/l nátrium. A koncentráció kiegyenlítődésének kényszere miatt folyamatosan kálium folyik ki a sejtekből, és nátrium áramlik befelé. Ennek ellensúlyozására, a fiziológiás koncentrácó fenntartása érdekében egy, a sejtmembránban ücsörgő fehérje melyet Na-K ATPáznak hívunk (köznapi nevén: Na-K pumpa) folyamatosan pumpálja visszafelé a káliumot és kifelé a nátriumot, a koncentráció grádiens ellenében végzett munka energiáját ATP molekula hidrolízise fedezi.

Az ATP-ről azt kell tudni, hogy ő a biológia energiafelelőse, minden tartalék energia ATP formában tárolódik.

Az extracelleláris folyadék, így a vérplazma is cca. 5 mmol/l káliumot tartalmaz. A víz- és ionháztartás első számú regulátora szervezetünkön belül a vese. Az élettankönyvek egybehangzó állítása szerint 180 l vérplazmát filtrál át naponta a vesénk, ennek 90 %-a azonban visszaszívódik és életkörülményeinktől függően 1,5 – 2 l vizeletet ürítünk. Ehhez jön még a verejtékkel elpárolgó víz és az ugyancsak a verejtékkel bőrünkre kiülő só.

Kiegyenlített táplálkozás mellett a vizelet és a verejték nagyjából ugyanolyan koncentrációban tartalmazza a káliumot és a nátriumot, mint a vérplazma., azaz a 2,5 l folyadékkal együtt 10 – 12 mmol káliumot és 300 – 350 mmol nátriumot veszítünk naponta. Grammokra fordítva: 400 – 470 mg káliumot és 7- 8 g nátriumot, azaz 17 – 20 g konyhasót kellene ennünk a pótlás érdekében.

A kálium a normális táplálékkal az esetek túlnyomó többségében pótlódik, soha a történelem során fel nem merült a kálium mesterséges utópótlásának gondolata, egészen a közelmúltig, erre mindjárt visszatérek.

Ezzel szemben ételeink messze nem tartalmazzák a szükséges nátrium/konyhasó mennyiséget, ezért az emberiség történelmében mindig is kulcsfontosságú kérdés volt a nátrium/konyhasó biztosításának kérdése, olyannyira, hogy az ember ősidők óta kincsként kezeli a sót. Nem is olyan régen még sóhivatalok működtek mindenfelé, a só kitermelése és elosztása állami monopólium volt. Ennek kettős jelentősége is volt: egyrészt a mindennapi alapvető sószükségletből az állam jelentős és biztos jövdelmet biztosított magának, másrészt rendkívül szigorú ellenőrzés alatt tartotta a só forgalmazását. Utóbbi azzal van összefüggésben, hogy a sóbányákból előkerülő só is a tenger sótartalmának frakcionált kristályosodásával képződik. Talán a pálinkafőzéshez jobban értetek, úgy kell ezt elképzelni pont, mint amikor pálinkát főzünk. A cefrét elkezdjük forralni és először az alkohol forr ki a cefre alkohol-víz elegyéből, lévén, hogy az alkohol forráspontja alacsonyabb, mint a vízé. A pálinka zömét alkotó etilalkohol 78 oC-on kiforr az elegyből, míg a víz forráspontja köztudottan 100 oC. A 78 oC alatt kiforró, úgynevezett előpárlatot a pálinkafőzésnél szigorúan ki kell dobni, hiszen annak nagy része metilalkohol, vakságot okozó méreg. Ezért is van, hogy nem engedik az otthoni pálinkafőzést, utólag nehezen ellenőrizhető az előpárlat gondos eltávolítása, és ugyanezért fontos, hogy csak megbízható helyről vegyünk pálinkát.

A tengervíz lepárlásával képződő sóval dettó ugyanez a helyzet. A tengervíz nagyjából pont olyan arányban tartalmazza a káliumot és a nátriumot (1:30), mint a vérünk, ám amikor a sók kikristályosodnak, akkor először a nátrium-sók kristályosodnak és annak tetejére rakódik végül a kálium káliumsó formában. Azaz a sóhalom tetején a kálium olyannyira bedúsul, ami emberi és állati fogyasztásra nem alkalmas, illetve konkrétan méreg, pontosan ugyanúgy, mint a cefréből az előpárlatban feldúsuló metanol.

Érdemes észrevenni, hogy a tengervíz és a vérünk nátrium-kálium aránya mennyire azonos. Egyáltalán nem véletlen, ha eszünkbe juttatjuk, hogy a földi élet a tengerben keletkezett. Ehhez tegyük hozzá, hogy a kórházban azt a beteget, aki nem képes táplálékot magához venni ún. Ringer-féle infúziós oldattal táplálják, amelyben 130 mmol nátrium és 4 mmol kálium van literenként. Legyengült, ételt nem fogyasztó betegnek napi 2 l infúziót adnak, azaz 260 mmol = 6 g nátiumot és 8 mmol = 312 mg káliumot. Meglepő egyezés fenti számításokkal. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magatehetetlen, táplálkozni nem képes beteg nyilván nem verejtékezik jelentősen a kórházi ágyban, lázát csillapítják.

Azoknak a betegeknek, akik szilárd vagy folyékony táplálékot is képesek befogadni a SALSOL A infúziót (fiziológiás oldatot) adják a folyadék pótlására, a keringésük épen tartása érdekében, abban 9 g nátrium klorid van literenként és nincs kálium. Hiszen utóbbit az elfogyasztott ételből megkapja a beteg (is).

A kálium rendkívüli anyag. Az a rendkívülisége, hogy fiziológiás, azaz szervezetünkben folyamatosan jelenlévő, plusz az egész biológia történelmében eddig nem fordult − vagy annyira ritkán fordult - elő,  hogy túladagolása előállott, hogy a szervezetnek nincsen ellene védelmi rendszere. (A túlzott nátrium fogyasztása ellen van: a vese kiüríti a felesleget. Persze itt sem lehet a végletekig fokozni a bevitelt, de − lévén, hogy eleve nagyobb 'forgalom' várható, nagyobb is a tolerancia)

Összesen kb. 5 liter vérünk van, annak durván a fele a plazma, a folyadék (a nem sejtes rész). Azaz 2,5 liter vérplazmában literenként max. 5 mmol kálium, összesen 12,5 mmol. Ha a plazma kálium koncentrációja 10 mmol fölé emelkedik, azonnal életveszélyben vagyunk. Tehát 12,5 mmol kálium intravénás bevitele már halálos lehet. 12,5 mmol kálium azaz valamivel több, mint 400 mg kálium, illetve (káliumot magában nem tudunk a vénába injektálni) 925 mg kálium klorid hirtelen az infúzióhoz nyomva halált okozhat. A 'Fekete Angyalok' ennél biztosabbra mennek (nehogy a szerencsétlen beteg szervezete esetleg valami korrekcióra gondoljon) 5 – 6 ampullát is felszívnak a fecskendőbe az 1 g (=1000 mg) kálium kloridot tartalmazó ampullából.

Tudásukat onnan szedik, hogy a sebész a szívműtétnél – ha arra van szüksége – kálium injekcióval állítja meg a szívet.

Visszatérünk ezen a ponton a sejtről tanultakhoz. Mindaddig, míg a szervezet él, a keringés működik, addig a káliumnak a sejtből való folyamatos kifolyását a Na-K pumpa ellensúlyozza, azaz visszapumpálja a káliumot a sejtbe aktív munkájával. Abban a pillanatban azonban, amikor a beteg meghal, keringése leáll, a sejtekből szabadon kiáramló kálium visszapumpálása megszűnik, a kálium koncentrációja a két folyadéktér között záros határidőn belül kiegyenlítődik. A kicsit is gondos 'Fekete Angyal' tehát az éjszakai műszak elején beinjektálja 'megszánt' betegeit, és csak a műszak végefelé 'veszi észre', hogy betege sajnos elhunyt. Ha netán valakinek ekkor az a perverz gondolata támadna, hogy megvizsgáltatja a páciens vérét, azzal se menne semmire. Azt a kevéske hozzáadott káliumot nincs az a rendszer, ami kimutatja akkor már. Soha nem is tudnánk tevékenységükről, ha maguk be nem vallanák − talán néha hálásak lehetünk a rendőrök kitartó vallatásaiért!

Ilyen brutális anyag a kálium

Az élelmiszerek beltartalmi értékeit, vitamin- és ásványianyag tartalmát tápanyagtáblázatokból lehet megtudni. Ezekre az adatokra azért van szükség, hogy értékelni tudjuk a táplálékunkat a szervezetre gyakorolt hatása szempontjából. Az értékelésre azonban a viszonyszámokra is szükség van, azokra az adatokra, hogy a vitaminokból ás ásványi anyagokból mennyi szükséges a szervezetünk számára.

Kortól, nemtől tevékenységtől is függenek ezek a számok, melyeket szintén táblázatok formájában hoznak nyilvánosságra.

Amikor 1994-ben a BioNass adatait számoltam az akkor még KÖJÁL néven fungáló intézménytől kaptam kölcsön (volt évfolyamtársam segítségével) a tápanyagtáblázatot, amiből a BioNass értékeit számoltam. Abban a könyven (sajnos nem tudom, mikori kiadás, régen visszadtam, az intézmény pedig bezárattatott, kideríthetetlen, hol van a könyvtára) 3000 mg kálium és 2000 mg nátrium szerepelt napi szükségletként. Ezek már fals adatok, a számításokból látjátok, azóta azonban még elvetemültebb számok vannak forgalomban. Jelenleg ott tartunk, hogy 4700 mg kálium és 2300 mg nátrium napi bevitele ajánlott (!?!).

Nagyon messsze kavarodtunk a fiziológiás arányoktól

Ezeket az adatokat párévente a második világháborúban az Egyesült Államokban a United States National Academy of Sciences által létrehozott Food and Nutrition Board frissíti. Gyanúsan ott a háttérben mindig az Institute of Medicine és a US Food and Drug Administration, akik a gyógyszerbiznisz elkötelezettjei − nomen est omen.

Tejfalussy András a zsidók összeesküvéséről beszél, talán a divatnak engedve, de önmagával is ellentétbe keveredik, amikor arról beszél, hogy a középkori kolera-járványok idején azért volt kevesebb az áldozat a zsidók körében, mert nekik mások a táplálkozási szokásaik. Hát mások, tudjuk. Sokkal jobban ügyelnek elfogyasztott étkeikre, mint mi gójok. Ezért ne vessünk követ rájuk.

Lehet, hogy az amerikai tudományos akadémiát és kapcsolodó műintézeteit a zsidók koordinálják, de nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerű profitérdekek diktálják ezt is, mint mindent ezen a földön.

Érdekes módon az Asia Food Journal legújabb híreiben arról számol be, hogy végre megjelent a kálium napi ajánlott fogyasztása az európai tápanyagtáblázatokban, 2000 mg/nap ajánlott értékkel. Ezzel nagyon összecseng (márhogy azzal, hogy eddig nemigen foglalkoztak a tápanyagtáblázatok a káliummal), hogy a nekem itthon lévő Tápanyagtáblázat, a Medicina 1972-es kiadása marginálisan sem említi a káliumot. Azaz 1972-ben még senkinek eszébe nem jutott a gondolkodó Magyarországon, hogy a káliumot extra kell adagolni a szervezetnek a táplálék mellé, vagyis akkor még úgy gondolták, a napi táplálék maga megoldja a problémát.

Még egy csöppet vesézgetnünk kell a kálium problémáját, hiszen a szájon át, a dúsított sóval adagolt rengeteg kálium élettani hatásait még nem elemeztük.

A vénába adagolt kálium gyilkos hatásával tisztába keveredtünk, azt hiszem. A 'Fekete Angyalok' mentségére legyen mondva szenvedést nem okoznak, szép csendben átsegítik a megszánt pácienst a szebblétbe. Más azonban a helyzet az emésztőrendszerünkön keresztül a szervezetbe jutó káliummal. Vajon mit képes rombolni a sok megevett kálium?

Mivel nem testidegen anyagról van szó, felfokozott fogyasztására a szervezetünknek nem volt módja felkészülni, így valószínűsíthető annak az állításnak az igazsága, hogy a megevett kálium 90 %-a fel is szívódik, azaz bekerül a keringésbe. Megnöveli az extracelluláris folyadék kálium koncentrációját és beláthatatlan pusztításokat végez.

A vérplazma magas kálium koncentrációja (a felkészületlenség okán) furcsa módon azt eredményezi, hogy a vese visszatart egy csomó nátriumot, egy csomó vizet = próbálja helyrehozni az arányokat. A sok víz megnöveli az extracelluláris folyadék mennyiségét szinte minden szervre extra feladatokat róva. Aztán egy hirtelen terhelés, izzadás, fogy a folyadék, mégtovább romlanak az arányok a víz- nátrium-kálium viszonylatokban, és jön a katasztrófa: a Na-K pumpa fordítva kezd működni. Sajnos képes rá. Ez már rég nem biológia, olyan kémiai helyzet, amelyre megint normál biológiai körülmények között nem került az elmúlt jópárezer évben a rendszer, nem tudja kezelni.

A visszafelé működő Na-K pumpa rásegít az ionok koncentrációjának kiegyenlítődésére, ahelyett, hogy funkciója szerint éppen ellene dolgozna, a káliumnak a sejtből való kifolyása felgyorsul, a normális működéshez elengedhetetlen ionösszetétel drasztikusan megváltozik, a sejt nem képes feladatait ellátni többé.

Feltehetőleg ez a jelenség áll (részben vagy egészben) a mostanában divatos hirtelen sporthalálok mögött. A szóját, az idegen géneket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, de az majd egy másik dolgozat témája lesz. Mára ennyi borzalom legyen elég!

Elküldött levél alábbi címekre

Veszprém Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivat

Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

Egészségügyi Minisztérium

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa

Legfőbb Ügyészség

Alkotmánybíróság

Köztársasági elnök

Tisztelt Címek!

Tejfalussy András villamosmérnök a műtrágyák terméshozamra gyakorolt hatásának vizsgálata során belebotlott a kálium problémájába. Vizsgálatai eredményeit nyilvánosságra hozta, ezek szerint a kálium műtrágya használata - az egészen csekély termőképességű talajoktól eltekintve - teljességgel indokolatlan, nem növeli a terméshozamot, ezzel szemben a talajszerkezet szétesését eredményezi. Ez állítás összecseng V. R. Viljamsz: Talajtan, Akadémiai kiadó, 1950. könyvében foglaltakkal. Tejfalussy szerint az indokolatlan műtrágyázás igényét öncélú profitérdekek gerjesztik.

Óriási károkat okozva ezzel embernek és természetnek. A műtrágyákkal a talajba, onnan a növényekbe és vizeinkbe, onnan pedig az emberi szervezetbe jutó, a fiziológiás mennyiséget meghaladó mennyiségű kálisók felborítják a szervezet elektrolit egyensúlyát, vízháztartását, mérhetetlen károkat okozva.

Súlyosbítja a helyzetet, egy másik - szintén profitérdekek által gerjesztett - nézet, mely szerint csökkenteni kell a nátrium és növelni a kálium fogyasztását. Ezeket a nézeteket támasztják alá az Egyesült Államokból terjedő tápanyagtáblázatok adatai, amelyek szerint pillanatnyilag 3500 - 4700 mg kálium és 2000 - 2400 mg nátrium napi bevitele javasolt.

A Magyar Imre-Petrányi Gyula: A belgyógyászat alapvonalai, Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, 1956. állítása, mely szerint napi 5 - 8 g káliumklorid vagy -citrát (azaz 2,2 - 3,5 g kálium szedése (értsd: táplálékon felüli bevitel) az EKG T hullámában látható torzulást okoz, azaz a szívműködés zavarát okozza. Felnőttek esetében. Gyerekeknek ennél sokkal kisebb mennyiség is életveszélyes lehet.

Dr. Marosi Pál gyermekgyógyász ezen véleményekkel egyetértve azt is állítja, hogy az 1 óra alatt a keringésbe jutó 0,8 - 1,6 g kálium felnőtteknél már életveszélyes. Ezek az adatok a normális táplálkozás (szokásos sófogyasztás) mellett evett (mondjuk tabletta formájában bevett) kálium hatásairól szólnak.

Tegyük még hozzá, hogy a kórházakban a 'Fekete Angyalok' káliumkloridnak a vérbe fecskendésével ölik meg a 'megszánt' beteget. A tudomány a kísérleti állatok életének kioltására szintén használja a káliumkloridot intravénásan befecskendezve.

Tejfalussy azt is állítja, hogy az MSZ-01-10007-82 tiltja a káliumnak a konyhasóhoz való adását.

Amennyire otthoni körülmények között lehetséges, utánajártam és utánaszámoltam Tejfalussy állításának. Biológus-mérnökként, piac-szervezőként, 3 gyermek édesanyjaként és felelős emberkét nem mehettem el szó nélkül a probléma mellett.

Számításaim szerint és kollégáimmal, volt évfolyamtársaimmal megkonzultálva a dolgot Tejfalussynak igaza lehet. Véleményemet a http://www.biokemia.blogol.hu/ oldalra feltettem.

Minden jel arra utal, hogy az emlősállatok (így az ember) normális táplálékával nem jut elegendő konyhasóhoz, (nátriumhoz), olyan mennyiséghez, amely a fiziológiás nátrium - kálium arányt biztosítani tudná. Ezért sózza az ember az ételt és ezért adnak a haszonállatoknak és a vadállatoknak egyaránt sót. A természetes körülmények között az állat maga is megtalálja és rágcsálja - nyalogatja a számára fontos ásványi anyagokat tartalmazó köveket, így pótolja a táplálékból hiányzó makro- és mikroelemeket.

A biológia és az emberiség történetében nem fordult elő egészen a közelmúltig, hogy bármely ösztön- vagy (állítólag) gondolkodó lény pontosan a táplálékban nem megfelelő nátrium-kálium arány további torzulásán fáradozna.

Ennek fényében rendkívül felháborító hogy Schorbert Norbert, aki ma Magyarországon az egészséges táplálkozás első számú apostola (rendőri múltjával és hatalmas szakértelmével) sok-sok ember táplálkozását koordinálja 'Norbi update életmódrendszer - jódozott tengeri só - 50 %-kal csökkentett nátrium tartalommal' olyan sót forgalmaz (nyilván a szükséges engedélyekkel), amely majdnem pontosan 20 % káliumot tartalmaz. Ebből a sóból fentiek értelmében naponta 11 g vagyis alig több, mint egy dekának az elfogyasztása egészségkárosodást okoz felnőtt embernél is, gyerekeknél alacsonyabb az érték. Azt figyelembe véve, hogy ráadásul a megnövelt kálium fogyasztás a nátrium rovására történik, a helyzet még súlyosabb.

Magyarországon a napi átlagos sófogyasztás 5 - 15 g között van. A Magyar-Petrányi féle vizsgálatok arra vonatkoznak, hogy emellett még 5 - 8 g káliumklorid fogyasztása veszélyes, ezzel szemben a mai nézet az, hogy a só (nátriumklorid) helyett kell káliumkloridot enni. A dolgozatomban is leírtam: a táplálkozásra képtelen betegnek a Ringer-féle infúzióval literenként 130 mmol nátriumot és 4 mmol káliumot csöpögtetnek az ereibe, jó egyezésben a vérplazma 30:1 nátrium-kálium koncentrációjával. Szemben a tápanyagtáblázatokban szereplő 1,5:1 aránnyal. !?!

Schorbert Norbertnél a hírek szerint veleszületett szívbetegséget állapított meg orvosa, és legfeljebb néhány további év megélését jövendölte. Nyilván Schorbert Norbert saját készítményeit eszi, amelyek fenti sóval készülnek, folyamatosan túl sok káliumot és túl kevés nátriumot fogyaszt, nem kizárt, hogy a szívének nem lenne baja, ha ezt nem tenné.

Még durvább a kép a hirtelen, gyorsan megevett só tekintetében, hiszen - amennyiben Marosi doktornak igaza van - fenti sóból egyszerre elfogyasztva 4 - 8 g-t már azonnali életveszélyt jelent, amennyiben egy órán belül felszívódva a keringésbe jut. A káliumnak az emésztőrendszeren keresztül történő felszívódási sebességére vonatkozóan nem találtam adatot, csupán néhány embert, akik hasonlóan magas káliumtartalmú só fogyasztása után borzalmas élményeket éltek át: nem volt vizeletük és úgy érezték, megáll a szívük.

Azaz áll a konyhánkban egy anyag, korszerű, egészséges táplálékként hozzánk jutva, amelyből ha a gyerek játszásiból megeszik egy kávéskanállal, akkor előfordulhat, hogy azonnal meghal. Senki nem figyelmeztet senkit, hogy szóljon a gyereknek: nehogy eszébe jusson sót enni!

Kértem a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását, megtagadták. Kértem A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának segítségét, még csak nem is válaszolt.

Hozzátenném még a következőket:

Számos szakember állítása szerint természetes vizeink, az ivóvíz tele van az embertársaink által elfogyasztott gyógyszerek (például fogamzásgátlók) maradékával, melyek biológiai hatást gyakorolnak az egész élővilágra, így gyermekeinkre is. Néhány ember anyagi haszna érdekében.

Ugyancsak szakemberek és a magam véleménye (és sajnos súlyos tapasztalata) szerint ismeretlen hatású szerek fogyasztására buzdítják, esetenként utasítják az embereket, így a gyermekeinket: élelmiszernek, gyógyszernek, tápanyag-kiegészítőnek reklámozva direkt egészségkárosító anyagokat.

Miközben hisztérikusan oltóanyagot erőltetnek a lakosságra a H1N1 elnevezésű vírus ( = idegen gén) ellen, aközben a boltban a veszélyre cseppet sem figyelmeztető génmanipulált terményekből készülő élelmiszerek kaphatók, amelyben olyan idegen gének állomásozhatnak, amelyeknek hatásáról senkinek fogalma sincsen.

Ugyancsak fogalma sincs senkinek a legtöbb gyógyszer 'mellékhatásait', mondjuk például hosszú távú genetikai hatásait illetően. Az édesanyámat hosszú kínhalálra kárhoztatta egy meggondolatlanul felírt fájdalomcsillapítóból bevett 4 db tabletta.

Tisztelt Felelősök!

Az összes magyar anya és gyermek nevében követeljük, hogy

- egyszer és mindenkorra hagyják abba a folyamatos hazudozást, a lakosság permanens félrevezetését a különböző profitérdekek szempontjai szerint;

- a közszolgálati médiákból tiltsák ki az ellenőrizetlen és többnyire hazug információkat terjesztő reklámokat, amelyek kizárólag a profit növelését célozzák akár gyermekeink egészségének rovására;

- a közszolgálati médiák ezzel szemben a lakosság pénzéből, a lakosság számára hiteles tájékoztatást nyújtsanak a közérdekű információk tekintetében politikától, profitérdekektől távolálló, tudományos felkészültségű emberek sokoldalú véleményének bemutatásával.

Tiszta vizet, tiszta levegőt, tiszta közéletet akarunk!


2021-11-14. Frissítés:

Egyik olvasónk vetette fel ferro-cianid veszélyességét például a sóban. Ez végett Körülnéztem Délvidéken ahol túzlai sót (Bosznia) lehet venni és annak az összetétele a következő képen látható. / Szeretettel: Zoli 

tuzlaiso 1001