Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2019Sep23

2013. Február 03., Vasárnap 16:41

Mint a mennyben úgy itt a Földön is! - 2. rész Kiemelt

Írta:  Pap Gábor
Értékelés:
(14 szavazat)

 

A következő tétel kulcsszava az akarat

A következő tétel kulcsszava az akarat. Évköri egysége a Halak hava. A Halak egyik, kevéssé hangoztatott alaptulajdonsága a félelemtől motivált, hajthatatlan, ellentmondást provokáló, de azt következetesen visszaverő akaratosság. Ennek a túloldalán, a Szűz téridő-mezején a "hatalom" fogalmával találkozunk majd. Nos, a hatalmat - akarni kell! Ma, a "Halál-zónában" (értsd: a Halakat a Szűzzel összekötő tengely hatáskörzetében), a benne várható folyamatok végjátékában - az akarnokok korában - ennek a tételnek az érvényességét aligha kell bővebben igazolni.

A Kos téridő-egységéhez érkeztünk. Itt lép érvény-be a "mint fent, úgy lent" egyetemes asztrálmítoszi, ugyanakkor valláserkölcsi indíttatású, itt és most kérés záró formulájaként megfogalmazott iránymutatása: "mint a mennyben, úgy itt a földön is." A képlet egészen tiszta, azonnal érthető. A "fent": évköri értelemben a világos félévet jelenti, amely itt, a Kos nulla pontján indul, és a Mérleg nulla pontjáig tart. A "lent" pedig: az ott kezdődő, idáig tartó sötét félév.

Ami "fent" szellemi vonatkozásban megszületik - konkrétan a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem -, az ölt testet, más szóval költözik testi menedékbe az Isten-idő fényben elszegényedő "lenti" felében. Van azonban itt még egy érdekesség. Régóta vitatéma, vajon a "mint fent, úgy lent" tétele csak az "akarat" mezejére vonatkozik-e, vagy az érvénye áthullámzik - visszaútban - az "országig", sőt még tovább, a "névre" is. Nyelvészeti úton ez a lehetőség nem zárható ki, de perdöntő érvénnyel nem is erősíthető meg. Más a helyzet, ha komolyan vesszük a kétféle jelentésréteg - az üdvtörténeti és a kozmológiai - szoros egymásra-utaltságát az Úri Imádságban. Az utóbbiban, a kozmológiai - tovább pontosítva: az asztrálmítoszi alapú - értelmezési tartományban ugyanis ez a jegy-ötösség, a Nyilastól a Kosig bezárólag, egyetlen összefüggő részrendszernek tételeződik a szakrális tizenkettességen belül. Milyen alapon? Hogy ezt megértsük, meg kell ismerkednünk a "misztikus zodiákus" fogalmával. Ez ugyanazokból a jegyekből áll, mint a "normális", de míg az egy adott eseménynek vagy személynek a szellemiségére vonatkozó legáltalánosabb tudnivalókat közli, addig az ugyanerre a személyre vagy eseményre vonatkozó, ugyanezt tovább minősítő "misztikus" jegy az ugyanakkor, ugyanott érvényesülő lelki sajátosságról informál bennünket. (A testi tulajdonságok, mint már láttuk, mindig a szellemivel szemközti jegy-érvénytartamban váltódnak ki.) Mármost a szóban forgó ötösség tagjai a szellemiség-lelkiség megfelelések zárt láncolatát képezik az évkörben, és e tekintetben egyedülálló a "viselkedésük". Így könnyen rájuk ismerhetünk. Lássuk a kapcsolatokat! Előre bocsátom: ezek jellemző módon itt is visszahatólag működnek a "kis évkör" szabályos jegy-sorrendjéhez képest. A Kos-szellemiséghez Halak-lelkiség tartozik. A Halak-szellemiséghez Vízöntő-lelkiség, a Vízöntő-szellemiséghez Bak-lelkiség, a Bak-szellemiséghez - kitalálták! - Nyilas-lelkiség. És itt vége a zárt láncolatnak. Mint ahogy a Kos előtt is másfajta kapcsolatrendszer működött. De ezekről majd később. A kapcsolódási láncolatot (visszafelé) elindító láncszem, mint láttuk, ezúttal is a Kos volt, akárcsak az Úri Imádságban neki megfelelő tétel - "Mint a mennyben, úgy itt a földön is" - a maga ötös tételrendszerében. Kell ennél látványosabb megfelelés?"Mint a mennyben, úgy itt a földön is" -

A következő téridő-egység a Bika. Ennek a kapcsolatát az imádságban ide eső "mindennapi kenyérrel" fentebb már tárgyaltuk. És a "misztikus" vonatkozások? Mert most már ezekre is tekintettel kell lennünk! Nos, a Bika-szellemiségnek - egyedi esetként az Isten-időben - önmaga lelkisége felel meg. Kényelmes, de veszélyes élethelyzet! Amit az értelmem jónak ítél, azért magától értetődően lelkesedem. Ha viszont érzelmileg kötődöm valakihez vagy valamihez, az értelmem ellenőrzés nélkül jóváhagyja. Ezt a sajátságos létállapotot mindennap - ma éljük meg. Mint-ha megállt volna az idő. Azt hiszem, ide nem kell bővebb magyarázat.

Az Ikrek következik - és itt kerülünk először szembe - az Ekliptikán 180 fokra - egy már megtárgyalt jegy-érvénytartammal. A Nyilassal. Ez azt jelenti, hogy amit "Mi Atyánk" szellemi értelemben jelentett számunkra, annak a testi vetületét fogjuk itt és most megtapasztalni.

Hogyan? "Bocsásd meg a mi vétkeinket..." És itt most már feltétlenül ki kell javítanunk a jelenlegi szövegváltozatban mutatkozó fordítási (értelmezési?) képtelenséget. Nem mondhatjuk az Atyának, hogy Ő cselekedjék úgy, "miképpen mi", hanem mi kell, hogy úgy cselekedjünk, miképpen ő "előjátssza" nekünk. A javított szöveg tehát így hangozhatnék: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, s azonképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". A legtipikusabb párhuzamos cselekvés-modell: "ahogy Te énvelem, én is úgy másokkal." Erre szolgált példázattal Jézus, amikor az adós szolga esetét mesélte el tanítványainak. (Máté 18. 23-35.) Hogy mennyire szoros az összefüggés a párhuzamos cselekvés-modell és a megbocsátás problémaköre között, s hogy mindennek mennyire direkt a kapcsolata a "Mennyei Atyával", azt éppen ennek a példázatnak a záró mondata tudatosíthatja bennünk. "Így cselekszik az én Mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok ki-ki az ő atyjafiának." (Tudniillik ha ugyanolyan kegyetlenek leszünk, mint a példázatbeli szolga, akkor halálra ad bennünket.) Hadd mondjam ki végül, ha eddig nem jöttek volna rá maguktól: ez egyben a legtipikusabb Ikrek-cselekvésmintázat is! Lelki értelemben pedig ugyanitt a Szűz-tulajdonságok fognak érvényesülni. Ezek közül a legismertebb és egyben a legszembetűnőbb a ráció, a "józan ész" szerepének minden egyéb vezérlő elv fölé tornázása. Nos, a párhuzamos cselekvés-modell a józanul mérlegelő értelem számára is alapos okot szolgáltathat a lelkesedésre. Más szóval érzelmileg is indokoltnak tűnhet. Itt még közvetlenül nem működik az ingyen kegyelem, amit a Szűz-lelkiség már semmiképpen sem tudna a maga szabályrendszerében értelmezni.

Ezután érkezünk a csúcsra a Fény szempontjából az Isten-időben. A Rák-hónap nulla foka a nyári napforduló pillanatát hozza be az évkörbe. Ha pedig a Fény (értsd: a Világ Világossága) kiteljesedik, akkor már nemcsak a jóság és a szeretet, de az ingyen kegyelem is "csúcsra járatódik" a teremtett világ működésében. Ami azt jelenti, hogy lesz ugyan kísértés (de még mennyire lesz!) az életünkben, de lesz szabadulás is. Az egyiket, a kísértést a "gonosz", az anyaghoz kötöttségünkből fakadó sötét erők képviselete hozza, a szabadulást - nem a "józan ész", hanem az értelem-feletti működésrendű "ingyen kegyelem". A Rák képjele a hagyományban: egymásba íródó 6 és 9. Az egyik mozgáspálya mélybe visz, a másik kiemel a mélyből.

Helyben vagyunk! És szemben a "névadással", a Bak jegy-érvénytartamában megtapasztalt burok-képződéssel. Ami itt, a fény-maximum idején a maga tiszta szellemi működésében tapasztalható meg, az ott anyagba költözik, foghatóvá lesz, "megneveződik". Ami pedig a "misztikus", azaz lelki síkon várható kiegészítő folyamatokat illeti, ezek a Mérleg tulajdonság-mezejében zajlanak le.

Hiába hozzuk - ingyen kegyelemből - a legteljesebb áldozatot, ha annak élvezője számára nem tudjuk garantálni a lelkileg kiegyensúlyozott fogadó közeget. Például az anyai áldozathozatal hiábavalóvá silányul, ha nem tudja biztosítani a gyermek számára a harmonikus érzelmi-hangulati környezetet.

A hagyományos magyar képjelhasználatban a Rák-tulajdonságokat azok legmagasabb működési szintjén a fiait önvérével tápláló "Pelikán" (Jézus-szimbólum!) jelképezi. A hozzá szükségképpen kapcsolódó "misztikus" Mérleg-tulajdonságokat pedig - a fészek.

Eddig tartott a "katolikus" (Lukács fogalmazta) Miatyánk-szöveg. A Fény-járás csúcsán búcsúztunk a Világ Világosságától, illetve az ő Küldőjétől, a "mi Atyánktól".

Innen a "doxologia" tételei következnek, és itt megint érdekes kapcsolat-rendszer kezd kirajzolódni a szemünk előtt. A maradék résznek ugyanis a kezdő állomása az évkörben az Oroszlán, az ő lelkiségének a képviselete viszont a doxologiai négyesség utolsó tétele, a Skorpió. Ugyanakkor ő, az Oroszlán, lelki értelemben a Nyilashoz tartozik, míg a Skorpió szellemiségének a Kos-lelkiség a kiegészítője. A korábban megismert "kezdő ötös" két, eddig pár nélkül maradt szélső tagja, a Nyilas, illetve a Kos tehát itt és most kapta meg a maga hiányzó felét. A Nyilas-szellemiség Oroszlán-lelkiséggel gazdagodott, a Kos pedig a Skorpió-szellemiség irányából egészült ki a maga lelkiségével.

Sorban haladva: az Oroszlánnak az "országgal" - és a szemben lévő Vízöntővel - való kapcsolatát már megbeszéltük. Azt is tudjuk, hogy a "misztikus" pár, a Skorpió jóvoltából ez az ország - ha nem is evilági matériából gyúrták, de - "mindörökké" él. A Szűz és a „hatalom" viszonyáról is esett már szó, a szemben lévő Halak-"akarat" kapcsolat tárgyalásakor. A "misztikus" vonzatokról sem kell külön szót ejtenünk, hiszen az Ikrek-Szűz viszony ilyen tekintetben reciprok jellegű. Az Ikrek-szellemiségnek - láttuk - Szűz-lelkiség felelt meg, a Szűz-szellemiségnek viszont Ikrek-lelkiség.

Értsd: a "hatalom" - hiába "akarom"! - csak akkor állhat fenn tartósan, ha a szükségképpen elkövetett hibákat a hatalom gyakorlói és kiszolgáltatottjai kölcsönösen meg tudják bocsátani egymásnak. Nem józan megfontolás, hanem lelki egymásrahangolódás alapján. Hasonló reciprok viszony áll fenn a következő téridő-egység, a Mérleg és a már tárgyalt Rák-tulajdonságrendszer között. Korábbi példánknál maradva: ha igaznak bizonyult, hogy a "Pelikán" (Rák) magasrendű szellemiségtől vezérelt áldozata csak érzelmileg kellőképpen kibélelt fészek (Mérleg) esetén szolgálhatja eredményesen az életet, akkor az is igaz, hogy ahol megfelelő szellemi közeg (Mérleg) alakul ki a mindenségben, oda előbb-utóbb beköltözik az önfeláldozó szeretet lelki indítéka, a "Pelikán" (Rák). És ez a "megfelelő szellemi közeg" az Úri Imádság ide illő tételének tanúsága szerint csakis akkor alakulhat ki, ha - Kálvin János nevezetes mondását idézve - "soli Deo glória", vagyis ha "egyedül Istené a dicsőség". (Merthogy most éppen a „di-csőség" tételénél járunk.) Másként a Pelikán-fészek óhatatlanul az önzés, a magamutogatás, a gátlástalan bírvágy melegágyává lesz. Amint azt napjainkban annyiszor tapasztaljuk.

Utolsó tételünkhöz érkeztünk, mind az Úri Imádságban, mind az Állatöv vele párhuzamba állított "kisvilágában". Ez utóbbi vonatkoztatási rendszerben most a Skorpió téridő-egységében járunk. Az egyre tökéletesebb műszerekkel vizsgálódó modern csillagászat-tudomány ebben az irányban jelöli ki (Földünkről nézvést) az általa eddig bemért-azonosított Univerzum központját. A feltételezett "Big Bang" forráshelyét. Az Úri Imádság erre egyetlen szóval utal: "Mindörökké". Ez a születés, az elmúlás és az újjászületés közös kulcsszava. Érvényesülésének tartománya pedig pontosan szembe esik a napi lét anyagi szintjéhez kötött Bika-tulajdonságrendszer "felségterületével". Ott: mindennapi kenyér, ma - itt: most és minden időben. Pillanatnyi lét - örökkévalóság. Tipikus tengely-kapcsolat az Isten-időn belül. És a szó szoros értelmében "telibe találó" végszó az élet-teljességet megidéző Úri Imádságban. Ha pedig a lelki hozadékát is ide akarjuk idézni, akkor megint csak ismételhetünk. A Skorpió-szellemiségnek Kos-lelkiség felelt meg. Az időben megfogalmazódó „mindörökké" misztikus síkon így kapja meg a maga térbeli — ugyanakkor erkölcsi - kiegészítőjét: "mint a mennyben, úgy itt a földön is".

Az "Ámen" - ezek után nyilván maguktól is kitalálták - visszacsatol a "Mennyei Atyához" (hangtanilag is!), és ezzel újra indulhat, természetesen eggyel Eddig tartott a „katolikus" (Lukács fogalmazta) Miatyánk-szöveg. A Fény-járás csúcsán búcsúztunk a Világ Világosságától, illetve az ő Küldőjétől, a „mi Atyánktól". Innen a doxologia" tételei következnek, és itt megint érdekes kapcsolat-rendszer kezd kirajzolódni a szemünk előtt. A maradék résznek ugyanis a kezdő állomása az évkörben az Oroszlán, az ő lelkiségének a képviselete viszont a doxologiai négyesség utolsó tétele, a Skorpió. Ugyanakkor ő, az Oroszlán, lelki értelemben a Nyilashoz tartozik, míg a Skorpió szellemiségének a Kos-lelkiség a kiegészítője. A korábban megismert „kezdő ötös" két, eddig pár nélkül maradt szélső tagja, a Nyilas, illetve a Kos tehát itt és most kapta meg a maga hiányzó felét. A Nyilas-szellemiség Oroszlán-lelkiséggel gazdagodott, a Kos pedig a Skorpió-szellemiség irányából egészült ki a maga lelkiségével.

Sorban haladva: az Oroszlánnak az "országgal" - és a szemben lévő Vízöntővel - való kapcsolatát már megbeszéltük. Azt is tudjuk, hogy a misztikus" pár, a Skorpió jóvoltából ez az ország –- ha nem is evilági matériából gyúrták, de - mindörökké"él. A Szűz és a hatalom" viszonyáról is esett már szó, a szemben lévő Halak-akarat kapcsolat tárgyalásakor. A "misztikus""vonzatokról sem kell külön szót ejtenünk, hiszen az Ikrek-Szűz viszony ilyen tekintetben reciprok jellegű. Az Ikrek-szellemiségnek - láttuk - Szűz-lelkiség felelt meg, a Szűz-szellemiségnek viszont Ikrek-lelkiség. Értsd: a "hatalom""- hiába "akarom"! - — csak akkor állhat fenn tartósan, ha a szükségképpen elkövetett hibákat a hatalom gyakorlói és kiszolgáltatottjai kölcsönösen meg tudják bocsátani egymásnak. Nem józan megfontolás, hanem lelki egymásrahangolódás alapján. Hasonló reciprok viszony áll fenn a következő téridő-egység, a Mérleg és a már tárgyalt Rák-tulajdonságrendszer között. Korábbi példánknál maradva: ha igaznak bizonyult, hogy a "Pelikán" (Rák) magasrendű szellemiségtől vezérelt áldozata csak érzelmileg kellőképpen kibélelt fészek (Mérleg) esetén szolgálhatja eredményesen az életet, akkor az is igaz, hogy ahol megfelelő szellemi közeg (Mérleg) alakul ki a mindenségben, oda előbb-utóbb beköltözik az önfeláldozó szeretet lelki indítéka, a "Pelikán""(Rák). És ez a „megfelelő szellemi közeg az Úri Imádság ide illő tételének tanúsága szerint csakis akkor alakulhat ki, - ha Kálvin János nevezetes mondását idézve -„ "soli Deo glória", vagyis ha „egyedül Istené a dicsőség". (Merthogy most éppen a „"dicsőség" tételénél járunk.) Másként a Pelikán-fészek óhatatlanul az önzés, a magamutogatás, a gátlástalan bírvágy melegágyává lesz. Amint azt napjainkban annyiszor tapasztaljuk.

Utolsó tételünkhöz érkeztünk, mind az Úri Imádságban, mind az Állatöv vele párhuzamba állított "kisvilágában". Ez utóbbi vonatkoztatási rendszerben most a Skorpió téridő-egységében járunk. Az egyre tökéletesebb műszerekkel vizsgálódó modern csillagászat-tudomány ebben az irányban jelöli ki (Földünkről nézvést) az általa eddig bemért-azonosított Univerzum központját. A feltételezett „Big Bang" forráshelyét. Az Úri Imádság erre egyetlen szóval utal: "Mindörökké". Ez a születés, az elmúlás és az újjászületés közös kulcsszava. Érvényesülésének tartománya pedig pontosan szembe esik a napi lét anyagi szintjéhez kötött Bika-tulajdonságrendszer "felségterületével". Ott: mindennapi kenyér, ma - itt: most és minden időben. Pillanatnyi lét örökkévalóság. Tipikus tengely-kapcsolat az Isten-időn belül. És a szó szoros értelmében -„telibe találó" végszó az élet-teljességet megidéző Úri Imádságban. Ha pedig a lelki hozadékát is ide akarjuk idézni, akkor megint csak ismételhetünk. A Skorpió-szellemiségnek Kos-lelkiség felelt meg. Az időben megfogalmazódó „mindörökké" misztikus síkon így kapja meg a maga térbeli - ugyanakkor erkölcsi kiegészítőjét: "mint a mennyben, úgy itt a földön is".

Az "Ámen""-—ezek után nyilván maguktól is kita-lálták - visszacsatol a „Mennyei Atyához" (hangtanilag is!), és ezzel újra indulhat, természetesen eggyel magasabb létfokozaton, a kozmikus-üdvtörténeti körjárat.

Végére értünk volna a magunk elemző körsétájának is? Dehogy! Hiszen még alig indultunk el! Hátra volna az évköri három "kereszt", a kardinális, a szilárd és a változó kapcsolatrendszerének végig-vallatása, az Úri Imádság megfelelő tételeinek ezek szerinti sorba olvasásával. Azután ugyanezt a műveletsort elvégezhetnénk az ún. "trigonokkal"...

Egyvalamit azonban mindenképpen szóba kell még hoznom, hiszen ígéretet tettem rá. A "merre induljunk?" kérdéséről van szó. Első nekifutásra úgy találtuk, hogy célszerű a "kis év" menetében araszolgatnunk végig az imádság szövegén, és ennek a döntésnek a helyessége végül is lépésről lépésre igazolódni látszott. Igen ám, de az a többes szám - "mi Atyánk", "mi vétkeink" stb. - mégsem hagyható egészen figyelmen kívül. Mi lenne, ha "visszafelé", a precessziós rendben is végigpróbálnánk az útvonalat? Nos, meg lehet tenni - magam meg is tettem -, de mindjárt az első lépés után orra buknánk. (Aki nem hiszi, járjon utána!) Nyugodtan ki lehet jelenteni: ez az útvonal - így, önmagában - nem járható! Az egyéni életvitel lehetőségéről lemondva, azt nullázva, úgy látszik, nem lehetséges sem a nemzeti, sem az egyetemes emberi létsíkon közlekedni. Minden ilyen mozgás-kísérlet "eredménye" üres fikció marad. Más megfogalmazásban: a legmagasabb rendű nemzeti (egyetemes emberi) feladatot is egyénekként kell vállalnunk és végrehajtanunk. Ez alól a felelősség alól semmiképpen sem bújhatunk ki.

Mármost mi lenne, ha az Úri Imádságban és az évkörben párhuzamosan bejárható kétféle, egyéni, illetve egyetemes menet-lehetőséget egyszerre, összhangzatosan érvényesítenénk? Mert ennek sem elvi, sem gyakorlati akadálya nem mutatkozik. És így - előre jelezhetem - igen értékes új felismerésekhez juthatunk.

Az indulás természetesen ilyen feltételek mellett is a Nyilasból kell, hogy történjék. Az is mindjárt belátható, hogy sem neki, sem a vele szembe eső Ikreknek nem lesz kiegészítő párja a kétirányú menetben. Ők ketten ilyen módon az egész folyamatrend-szer gerincét fogják képezni. Egyébként az Ikrek már eleve két-összetevőjű rendszert képez mind az Állatövben, mind az Úri Imádság hozzá tartozó szövegrészében. ("Bocsásd meg..., s mi azonképpen megbocsátunk...") A többiek párokat alkotva emelkednek szintről szintre, egyre feljebb, egészen idáig. A kis éves (egyéni) útvonalon addig, hogy "Bocsásd meg...", a precessziós (nemzeti, egyetemes emberi) vonalon odáig, hogy "s mi azonképpen megbocsátunk...".
Lássuk, emeletenként hogyan fognak szólni az imádság párokba rendeződő tételei.
Első emelet (Bak – Skorpió): "Szenteltessék meg a Te neved" - „Mindörökké". Második emelet (Vízöntő - Mérleg): "Jöjjön el a Te országod" - (Mert tiéd) "a dicsőség". Harmadik emelet (Halak – Szűz): "Legyen meg a Te akaratod" - (Mert tiéd) "a hatalom". Negyedik emelet (Kos - Oroszlán): "Mint a mennyben, úgy itt a földön is" - ("Mert) tiéd az ország". Ötödik, egyben utolsó emelet (Bika – Rák): "A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma" - "És szabadíts meg minket a gonosztól, hogy ne vihessen kísértésbe minket".

És szabadíts meg minket a gonosztól,

Az "igen érdekes felismerés" (legalább egy) azonban még csak most következik. Ha ezt a Nyilas - Ikrek tengelyre szimmetrikus emelet-rendszert rávetítjük az évkör rajzos ábrájára, azonnal világossá válik, hogy a manicheizmus jellegzetes "öt plusz egyes" elemrendszerének az állatövi jegyekhez való viszonyát képeztük le vele. Ebben a rendszerben a Skorpió és a Szűz "elemet cserél" a mi szokványos elem-beosztásunkhoz képest. Nevezetesen: a Skorpió föld-elemű lesz, a Szűz pedig vizes. Ezen kívül "plusz egyes" vagy "nulladik" elem szálláshelyeként önálló emeletet kap a Bika - Rák páros, az "ötödik elem", az "életfa" vagy "quinta essentia" pedig a Nyilas - Ikrek tengelyben nyilatkozik meg.
Bármennyire kellemetlenül érinthet ez egyeseket vagy bizonyos köröket, újra hangsúlyoznunk kell: ez a sajátos elrendezésű elem-rendszer csakis a - szkíta ősvallásból mellékágon kialakult - manicheizmus írott hagyományában mutatható ki (Kephalaia). Párhuzama a Miatyánk egyéni és közösségi olvasati egységeit egyetlen emelet-rendszerbe összefoglaló szöveganyaggal mindazonáltal tagadhatatlan.

Ahhoz, hogy eltekinthessünk tőle, az imádságnak az évkörre vetíthetőségét magát kellene kategorikusan tagadnunk. Erre azonban a fenti érveléssor után vajmi kevés esélyünk maradt.

Következtetés?... Nos, valamit az Olvasóra is bízni kell. És én bízom az Olvasóban: végig fogja meditálni ezeket a szövegcsoportosításokat. Valamennyit. Csakhogy ehhez már nem lesz szükség rám.

Isten segítse Önöket örömteli munkálkodásukban!

PAP GÁBOR

Megjelent (kizárólagos közlésként!) a Dobogó - Mitikus Magyar Történelem 2010. októberi számában
Forrás: http://www.dobogommt.hu/dobogo/main.php?op=irasok&kat=20061109194311

(2. oldal / 2)
Megjelent: 11233 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. Február 02., Szombat 12:11

Hozzászólások  

 
Kerion
#3 Oriontól ÁmonigKerion 2014-03-28 09:12
A cikkben említett "zodiákus" a tartalmát tekintve sajnos nem igaz mert kreált. Igaz hogy már elég régen a babiloni időkben szerkesztették át a maira. Egyszerűen azért hogy az un. beavató csillagképeket elrejtsék a tömegek elől - s így persze azok mágiáját is maguknak tartsák fenn az illetékesek. Tehát a Kos ősidőktől fogva a Bika része volt és az Orion volt a Bika után következő "égi felvilági"/ekliptika feletti csillagkép. A Mérleg meg a Skorpió része volt, s így a Kígyótartó volt a Skorpió után következő "égi alvilági"/ekliptika alatti csillagkép. Ebből is látszik hogy valójában semmi sem az aminek látszik.
Az Ámen-ről is ez mondható el - mely szócska természetesen az Ámon-ból - az ősi egyiptomi/magyar főistenség nevéből ered - mint ahogyan a Mária-Jézus "megjelenítés" is az Ízisz-Hórusz legendáriumot "hajazza". Ez nem volna baj - sőt dícséretes. A baj az hogy "valakik" - most úgy mondanánk hogy amolyan "vakoló módra" - kiforgatták az Ámon-t és Ámen-t szerkesztettek belőle. Ez pedig visszafelé olvasva teljesen egyértelműen "ne mÁ"-t jelent. Gondoljunk csak bele milliárdnyian elmondjuk az Imát és azzal zárjuk hogy "ne má" - arra vonatkoztatva ami benne foglaltatik. Jól kitalálták ezt a fajta mágiát az anno egyházilag kőműveskedők.
Ha valaki azt hiszi hogy ez nonszensz csak néhány példa a vissza-fordítós vakoló "titkos" nyelvészkedésre: Zeusz/Szuez, Rémus/Sumér, VivaLét/TelAviv, Amor/Roma. Mondani sem kell hogy például a mezopotámiai magyarok/ősszkíták sumér elnevezése az 1860-as években született az éppen ott sertepertélő zsidó régész révén. A Rémus-ra utalás azért történt hogy - e fekete-mágiával - a magyar még ősiségében is a közismerten negatív rémuszi élettörténettel legyen megáldva.
Idézet
 
 
leszerelt
#2 Figyelmet kéremleszerelt 2014-03-28 07:11
Idézet - Dobogó:
Tisztelt Szerkesztők!

Legalább a forrást írjátok már alá, ha már engedély nélkül loptok...

Üdvözlettel:

Sárosi Zoltán (Dobogó főszerk.)


Kedves Zoltán,

E cikk forrását a cikk megjelentetésével egyben, 2013 február 3.-án, megjelentettük a cikk végén, amint azt a frissítés dátuma is igazolja. A honlapunkon megjelenő anyagok fölhasználását nem a "Dobogó főszerk"-je szabályozza, hanem a hatályos magyar szerzői jogi törvény, ebben az esetben a szabad felhasználási jog.

Mivelhogy e cikk megjelentetésével honlapunk senkinek a jogait sem sérti, az "engedély nélkül loptok" állításod rágalmazásnak és becsületsértésnek minősíthető. Nem szándékunk se veled, se a Dobogó-val hadakozni, hisz meglátásunk szerint valamennyien ugyanabba az irányba törekszünk. Egyelőre csak megkérünk, hogy nyilvánosan vond vissza nem magyar emberhez méltó hozzászólásodat.
Idézet
 
 
Dobogó
#1 Kenyérmező u. 3/aDobogó 2014-03-27 11:12
Tisztelt Szerkesztők!

Legalább a forrást írjátok már alá, ha már engedély nélkül loptok...

Üdvözlettel:

Sárosi Zoltán (Dobogó főszerk.)
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.5%Austria 1.3%
Romania 5.4%Canada 1.1%
United States 3.9%Norway 0.6%
Russian Federation 2.8%France 0.3%
Ukraine 2.6%Switzerland 0.3%
United Kingdom 2.1%Kuwait 0.3%
Sweden 2.1%Netherlands 0.3%
Slovakia 2.1%Australia 0.3%
Germany 1.9%Italy 0.2%
Serbia 1.4%Spain 0.1%

Today: 642
This Week: 642
Last Week: 3765
This Month: 13720
Last Month: 18131
Total: 2151677

Belépés