Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2020Oct21

2020. Szeptember 20., Vasárnap 19:45

Vérszerződéstől az Aranybulláig.  Kiemelt

Írta:  Bene Gábor dr.
Értékelés:
(34 szavazat)
„Minden előadásomban arra törekszem, hogy megtaláljam azt a keskeny utat, amelyen keresztül átadhatom a nemzeti értékeinket a gyermekeinknek..." (a szerző)

A magyar államjogi fejlődés a Vérszerződéstől az Aranybulláig.

„...az első magyar állam megalapítása mindenféle külső hatás nélkül, belső és természetes politikai fejlődés révén ment végbe a IX. század közepén, Álmos nagyfejedelem megválasztásával." (Szabados György)

„A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük…

Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme a kagán, vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy híre és nemzetsége fénye miatt, hogy tőle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket.”

„Kevés idő múltával Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzájuk első vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához, tudakolta, hogy mi okból hívatta őt magához. A kagán azt mondta neki, hogy: »Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak.« Őpedig válaszolva a kagánnak azt mondta, hogy: »Nagyra veszem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked. (BG: Levedi valószínűleg a szakrális vezetője volt népének és nem a katonai vezető, akire a tisztséget szabta volna a kagán!) Azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár az az Álmos, akár a fia Árpád legyen inkább fejedelem, aki rendelkezésetekre áll.« Megtetszett a kagánnak ez a beszéd, és embereit vele adván, a türkökhöz küldte őket….Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért, valamint vitézségéért, s rátermett volt erre a tisztségre. Így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt, hogy a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig az ő nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.”

(BG: Az utolsó mondatban szereplő ellentmondás egyik magyarázata lehet, hogy az „árpád” szó abban a korban valószínűleg egy tisztséget jelentett, így Álmos és fia is „árpádok” voltak, csak jóval később válhatott e valószínűleg szakrális tisztségnek a megnevezése általánosan elfogadott személynévvé!)

(A fenti mondatok VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár szerkesztette De Administrando Imperio, rövidítve: DAI – A birodalom kormányzásáról – című munkából valók. Fordította: Moravcsik Gyula) DAI, 170–173,

„...itt már nem értik a szót,
amely mondaná az igazát,
hogy óvni kell a Hazát,
s óvni kell a nemzetet,
mert a Fény felé csak ez vezet,
NEEM vakon kell botorkálni azok között,
akikbe a magyargyűlölet beleköltözött,
'kik elzárják a lélekcsapot,
gyaláznak tegnapot, mát, holnapot..." (Szőke István Atilla)

Előadásomban a feltérképezem azt a jogi hátteret, amely a szkíta ősállami léttől kezdve jellemezte a magyar közjogi gondolkodást és joggyakorlatot.

I.rész: A Vérszerződés

A legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő közösségeiben – szellemi kaláka műhelyek, polgári körök, Magyarok Szövetsége körök, nemzeti közösségek, Baranta-csoportok, stb. – tagjaitól igen sűrűn hallani azt az igényt, hogy alkotmányos gondolkodásunkat vezessük vissza ahhoz az ősszerződéshez, melyről Anonymustól tudunk.

Budaházy György például egyenesen erre szeretné a magyar jövő jogrendjét alapítani, mert a Turul ház korának nem voltak még nyugati behatásai, vagyis tisztán a szkíta-hun joggyakorlat elemeit tartalmazták csupán. Így Anonymustól fennmaradt legkorábbi önálló formájú munkában a Gesta Hungarorumban feljegyzett rítus és esküszöveg felfogható egy alaptörvényi közmegegyezésnek, melynek 5 pontja bizony, évszázadokra meghatározta a magyar állami berendezkedést és a hatalmi viszonyokat is. A sokáig kevésbé hitelesnek tartott régi gestáink forrásértékei ma már egyre inkább bizonyíthatóan helytállóak, hiszen 7 generáció után kezdett csak csökkenni a történeti hűség a régi időkben. Ugyanis eleinte, a nemzedékről-nemzedékre való továbbadás pontossága nem csökkent, sem a keresztény behatás, sem a latin nyelv miatt.

Nézzük tehát az eskü szövegét Anonymustól!

1/ Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.

2/ Ameddig az ő életük, sőt utódaiké tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük.

3/ Ami jószágot (vagyont) fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.

4/ Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

5/ Ha valaki az utódaink közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, amelyet Álmos vezérnek tettek.

Ez az 5 pont az, amely elkülönít bennünket az európai közjogi gondolkodástól, mert nem hivatkozik a vezető isteni származására, sőt Schiller Bódog pozsonyi születésű neológ izraelita jogtörténészünk ezt írta 1912-ben a Politikai Magyarország című sorozatában: „A világtörténelemben egyedülállóan Álmos és Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, és hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát.”  

E szkíta-hun rítusú ősszerződésnek az általam kikövetkeztetett jogelvei és magyarázatai pedig a következők:

1/ alapelv Anonymus szerint: Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből

1/ A belőle leszűrt következtetéseim: A közösség harcosai – mint az egyik szerződő fél – átadják a szövetségkötés jogát a saját választott vezetőinek, jelen ismereteink szerint az ún. gyulájuknak. Ezt ma befolyásmentes képviselőválasztásnak hívhatnánk. (De létezik-e ma ilyen bárhol a földünkön? Nekem az az érzésem, hogy őseink sokkal „demokratikusabbak” voltak, mint a mai kor reklám-demokratái!) Mindez csak a szkíta-hun harcosok választójogát jelentette akkor kizárólag. Ám csak ők voltak abban a helyzetben, hogy ismerjék a megválasztott személy erényeit, stratégiai képességeit, amely alapján a harcos nyugodtan rábízhatta a családja, nemzete életét, jövőjét az általa is elfogadott katonai vezetőre. Hiszen a nem harcoló gyerekek, betegek, nők nem tudtak volna helyesen dönteni a megfelelő ismeretek hiányában. Tudnunk kell azonban, hogy abban a korban a rátermettség könnyen volt megállapítható, hiszen a ma civil életnek mondott nem fegyveres életszolgálat mintaadása akkor, az ún. kende vagy kündü elnevezésű főfejedelem kezében volt, akit pedig nem választáson jelöltek ki, hanem úgymond: kiválasztódott, mert szakrális élete követésre volt méltó!

(Erről írt (Bíborbanszületett) Konstantin A birodalom kormányzásáról – című munkában:„A magyarok a turkok egyik fajtája. Vezérük 20.000 főnyi lovassal vonul ki. Vezérük neve Kunda (=Kündü). Ez a név királyuk címe. Annak a személynek, aki parancsol nekik, a címe Jula (=Gyula). Minden magyar hallgat arra, amit a Julának nevezett vezérük mond nekik a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben.” (Harmatta 1998, 135, Harmatta János fordítása.)

2/ alapelv Anonymus szerint: Ameddig az ő életük, sőt utódaiké tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük.

A belőle leszűrt következtetéseim: A szkíta-hun hagyományban is létező „átruházott képviseleti” jogosultság alapján a vezérek – akiket az előző alapelv biztosított, hogy nem „eshetnek ki a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből”, a központi, de csak a (harci) hatalomnak szükségesnek mutatkozó részét ruházzák át örökre a Turul-nemzetségre, mint a közhatalmi jogok és kötelezettségek egy konkrétan meghatározott részét! A másik - a szakrális vezető (kende) - tisztsége az ősidőkben valószínűsíthetően a nők kezében lehetett, s ezt Práczki István kutatásai bizonyítják is. Ezért furcsa, hogy egyrészt a mese hagyományainkban nem szerepelnek női szakrális vezetők, bár a napjainkig fennálló Boldogasszony tisztelet ezt ellensúlyozza. Sőt az István/Vajk által történt koronafelajánlás óta a szakrális magyar királyságnak egyértelműen: szakrális, égi és földi királynője van! Ráadásul sok olyan forrás is van, ahol Árpádot szakrális vezetőnek (kendének) Kurszánt viszont (gyulának) hadvezetőnek nevezik, ami nem lehetetlen. Sajnos az ősi kettős vezetési rendszert éppen a királyság bevezetése szüntette meg nálunk úgy, hogy teljesen elhallgatja ezt a több idegen kútfő által is leírt lehetőséget az összes saját gesztánk. 

Ám ne feledjük, hogy a választási szertartást pajzsra-emelés zárta, amely a mai népszavazás és közvetlen államfőválasztás előképe. Mert ha a harcosok tömege előtt egy olyan személyt emeltek volna pajzsra a vezérek, akinek az erkölcsei, vagy bármilyen más tulajdonságai kívánni valót hagytak volna maguk után, akkor a tömeg nem éljenezte volna, hanem biztosan a „le vele” skandálódott volna olyan mértékben, hogy a választást meg kellett volna ismételni, a Tumenek - vagyis a több tízezres hadseregünk harcosainak is tetsző személy felemeléséig!

Ebben a korban a hun-szkíta hagyomány miatt még nem vált el a nép és a nemzet egymástól, mert ezt a két fogalmat az teszi majd külön kategóriákká, amikor a letelepedés hatására egyre többen „kényelmesednek” el és nem akartak lóra ülni és a véreskardot körül-hordozók kifejezett hívására sem jelentek meg a haza védelmére a megadott időben és helyen, fegyverrel a kézben. Pedig ezt a szigorú hun-szkíta szokásjog-törvény egyértelműen előírta számukra: Aki az áldomással egybekötött nemzeti gyűléseken, vagy a hírnökök hadba szólítására a táborban meg nem jelenik és elmaradásának elfogadható okát nem adja, ketté hasíttassék, vagy örökös szolgaságba taszíttassék. (Ma már sajnos ez az ősi és sokáig bevált, pajzsra emelős választási rend sem lehetne befolyásolás mentes, mert a tudatipar már mindent és majdnem mindenkit képes manipulálni!)

3. alapelv Anonymus szerint: Ami jószágot (vagyont) fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.

A belőle leszűrt következtetéseim: A vérszerződés örök időkre rendelkezik a közösen szerzett – vagyis értékteremtő módon előállított, termelt, alkotott – vagyonról, mégpedig igazságosan és méltányosan. Ez a később rögzített „ősiség” törvényének az alapja, amelyet a kettős hatalmi rend eltűnése után az élő égi igazság Szent Koronája tulajdonának neveztek át őseink.

A Szent Korona tulajdonaként megjelenő erőforrástömeg, mintegy „közvagyonként” biztosít majd anyagi függetlenséget minden tagjának azzal, hogy csak érdemmel lehet a közvagyon egyes részelemeinek a birtokába jutni, illetve annak a hasznosítását a saját és a közösség javára művelni, működtetni, hasznosítani! A közös erővel szerzett javakból senkit nem zártak ki őseink, mert mindenki az érdemei – vagyis a közösség szolgálatának mértéke alapján – tehát igazságosan részesülhetett belőle. Ezt az elvet sem tartja be a mai kamatkapitalista világrendetlenség, hiszen ma nagyon érdemtelenül, sőt a pénz hamis hatalmának elismeréseként, még bűnöző módszerekkel is hozzá lehet jutni a Szent Korona szakrális testéhez, akár termőföldről, erdőterületről, vagy akár államterületről van szó. Ráadásul nemcsak birtokosi jogosítványt szerezhetnek ma idegenek, akik nem a Szent Korona tagjai, hanem még tulajdonjogot is kaphatnak úgy, hogy a megszerzett „közvagyonnal” azt tehetnek, amit csak akarnak. A kapitalista „tulajdon szentsége” ugyanis onnantól létezik, amikor már nem védi az ősiség törvénye a birtokosok jogait, pedig abba a védelembe még a jobbágytelek is beletartozott egykor.

Zárójelben azért megjegyzem, hogy az őseink törvényes rendje és szokásjogi alkotmányossága ma is érvényes, csak nem tudjuk érvényre juttatni! Sajnos ez azért következett be, mert de facto a Kádár rendszer minden intézményét átvette a mai hatalmi struktúra úgy, hogy az ősi renddel és a történelmi magyar államokkal való folytonosságot nem állította helyre. Az atomizálódott társadalom elveszítette az egykori önszerveződő képességét, s így a közhatalom a pártoskodók részére lett mintegy „privatizálva” ahelyett, hogy a Nemzet – mint egyéges értékrendben és kultúrában működő, lelki és tudati szerveződés – vissza tudta volna venni a közhatalom irányítását.

4. alapelv Anonymus szerint: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

A belőle leszűrt következtetéseim: Nagyon fontos alapelv, hogy szankció nélkül nincs törvény, nincs jog és nincs alkotmányosság. Ezért alacsony a 2011-es Nemzeti hitvallásnak – vagyis az Alaptörvény preambulumának – jogi érvényessége, mert semmivel nem szankcionálja azon személyeket, akik azt megsértik, sőt a bíróságoknál szinte nem is lehet rá hivatkozni.

A kor szintjén viszont büntethető („örök átok” arra vagy a „vére omoljon”) aki a Vérszerződést: akár a közösség tagjaként, akár a közösség választott vezéreként, vagy uralkodóként szegi meg. Vagyis létrejött az a közjogi alap, amelynek szankciója (büntetési tétele és lehetősége), valamint jogosultjai és kötelezettjei vannak, tehát egyértelműen törvény, pontosabban alkotmányos alaptörvény, vagyis egy államalapító jogi alkotás már 888-ban. Pedig akkor még nem történt meg a Kárpát-medencébe való hazatérése a pl. a tatárlakai amulettek rovásaival bizonyítható módon onnan, évszázadokkal előtte innen kirajzott hun-avar-magyar utódnépeknek. Mindez tehát egy olyan államalkotó akarat tükre, amely a kor szintjén már egy alkotmányos államot hozott létre a szkíta ősállami létezés keretei között, de bizonyíthatóan elsőként Európában! Egy alkotmányos államban fontos a szervezeti struktúra tisztelete és védelme.

A kettős fejedelemség mindkét vezetője az értékrendi nemzet jelképe is! Aki pedig elárulja a vezetőket az káoszt teremt, vagyis a közösség egészét árulja el! Márpedig a közösség elárulója hazaárúló is és hűtlen is, s a hűtlenség pedig a szkíta gondolkodás és törvényesség szerint halálos bűn!

5. alapelv Anonymus szerint: Ha valaki az utódaink közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, amelyet Álmos vezérnek tettek.

A belőle leszűrt következtetéseim: A hűtlenség tehát esküszegéssel elkövetett hazaárulás, hiszen a nemzetét árulja el az, aki megfelelő ok nélkül ellene szegül a vezérnek, vagy ellentétet okoz a vezér családjában!! Az eskü a szkíta-hun-avar-magyar vagyis az íjfeszítő népeknél a legmagasabb erkölcsi kötelezettségű fogadalomtétel volt, aminek a megszegése – amennyiben nem a vezér esküszegése ellen való fellépés okán történik – úgy annak halálos büntetés lesz a következménye!

A szerződő felek ősi szkíta szokás szerint: vérrel pecsételik meg és esküvel szentesítik a szerződést. Ezen „áldomásos” szerződéskötés jelenik meg csökött formában a magyarság hétköznapjain is, amikor pl. egy adás-vételre isznak egyet. De ugyanennek a hun-szkíta, vagy szittya rítusnak az ünnepélyes változata jelenik meg az „Utolsó vacsorán” is. (Valószínűleg ezt rovással és pontosan le is jegyezték az őseink, de mi ezt csak Anonymus gesztájából ismerjük. Mert sajnos ősi rovásunknak még az emlékét is ki akarták töröltetni azok, akiknek nem volt ősi írásuk-nyelvük, s a jelenlegi írásuk, sőt még az őstörténetük sem önálló alkotásuk, hanem jelentős részben plágium!)

A szerződés betartásán minden érintett fél őrködni volt jogosult. A szankció szerint a közösség minden tagjának még a vezéreknek is a vére omoljon, ha az esküt megszegik. Anonymus nem írja le ugyan, de az esküszegővel szembeszállhatott, sőt akár a vezérének, uralkodójának is ellenállhatott, ha az az „esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni”, sőt az örök átokkal sújtott személyt bárki megölhette büntetlenül.

Ez volt tehát a magyar ellenállási jog első ismert eredete, forrása, vagyis a hatalmi visszaélés esetére szóló „visszahívás”, vagyis az eskü, a szokásjog és a törvény megtartásának egy véresen komoly biztosítéka volt ez!

Nézzük mit ír e kizárólag ránk (szkítákra) jellemző kultikus vérszerződési aktusról Práczki István a Szittya Biblia 144-ik oldalán.

Eskü vagy esküvés. Ez a két szó tipikus szittya szerződéskötési aktust, vagyis annak isteni eseményét jelenti. Nem véletlenül van nekünk Ősi és Őskű nevű községünk….a skót parlament legfőbb kultikus tárgya a díszhelyre emelt „Eskü-kő”, amelyet nagy tisztelettel őriznek, hiszen ők is szittya ivadékok. Az őskő jelentése még az „eskü-kés” is, ami kifejezi még azt a „megszentelt” kőkést is, amellyel az alkar felmetszését eszközölték őseink…. A magyar eskü szó azonban az „Őskű”-vel , az ős-késsel, az Ős-Isten megszentelt késével történő véráldozatot is jelenti… A szittya eskü nagy kultikus aktus, egy ünnepélyes szertartás. Legelőször is a táltos „tiszteletesek” előkészítik a „grál”-serleget és a sacrumot (Isten kardját), melyek a későbbi vérszerződések aktusához szolgáltak. Az aktus végrehajtása a következő volt: a felek felgyűrik a balkezükön a ruhaújját. (A balkéz valaha nem bajos-balos kéz volt, hanem Bál-istennőt jelentő kéz.) A kezüket ökölbe szorítva emelték fel derékmagasságba, mert így az alkaron kidagadtak a vénák, melyeket könnyen lehetett megmetszeni, ahol a „félhold alakú” bemetszés is az ős-kűt jelentette. A kifolyó vért egy aszú-borral félig telt magyar tálba csorgatták... A bort és a vért összekeverték, fűszerekkel és mézzel édesítették majd megitták, ami után testi-véri rokonok lettek. Ezt a bort nevezték eleink „örömös bornak”, amelynek a rontott mai neve ürmösbor, amit nyugaton vermut-nak, magyarosan pedig vér-must-nak hívnak. A Vérszerződést a megivott vér pecsételte meg, tehát a vérszava jelentette az örök szövetséget!

Meg kell említenem, hogy a zsidók zsigerből utasítottak el a vérrel kapcsolatos minden aktust, így a vérrel kötött szerződések isteni voltát is tagadták. Ők ugyanis a mózesi törvények alapján halálos bűnnek tartják a vérivást, vagy vérevést.”

Végül nézzük mit ír a Fejlődés vagy Forradalom? – című könyvem hatására Király B. Izabella, aki az Álmos fia Árpád – című zenés történelmi játékába jelenetként bele is foglalja a legutolsó és leginkább ismert vérszerződésünk általam már elemzett gondolatait!

A VÉRSZERZŐDÉS (888) SZÖVEGE NEM „VÉLT” VAGY KITALÁLT SZÖVEG

A Vérszerződés mélyen a magyar nemzet kultúrájában gyökerezik. Olyan közjogi alapigazságok, melyek a magyarság ősi tapasztalatainak, viselkedési szokásainak, érték- és erkölcsi követelményrendszerének a manifesztációi, sajátos magyar kinyilatkoztatások. 

A VÉRSZERZŐDÉS (888) SZÖVEGE NEM „VÉLT” VAGY KITALÁLT SZÖVEG, hanem sok ezer éven át működő társadalomszervező elvek, melyeket korábban nem volt szükséges írásba foglalni. S amíg az új koreszmék ki nem kezdték, a magyar társadalom ezen elvek alapján zavartalanul működött!

A többféle szövegváltozatot, amely lényegében ugyanazt tartalmazza, az Álmosfia Árpádban ötvözve, a vezérekkel mondattam el. Nézzük, mit mond ez a szöveg a mának:

• Ügyekfia Álmos igen vitéz és katonai viszontagságokban felette hatalmas nemzetté tette törzsét, a magyart. Amíg Álmos nemzetsége él, mindig abból választassék az egyesült nemzet fővezére, fejedelme. Az új, egységes nemzet Álmos nemzetsége után neveztessék magyarnak!

(MA IS ÉRVÉNYESÍTENDŐ KÖVETELMÉNY: MAGYAROKAT CSAK MAGYAROK KÉPVISELHETNEK, MAGYARNAK MAGYAR LEGYEN A VEZETŐJE.)

A közös erővel szerzett javakból senki ne zárassék ki. Amit közös erővel szerzünk, abból mindnyájan igazságosan részesüljünk.

(MAI ÉRTELMEZÉS: A JAVAK MEGSZERZÉSÉBEN EGYÜTTMŰKÖDÉS VAN! NINCS SEM EGYENLŐSDI, SEM VAD-KAPITALISTA SZABADRABLÁS, FEUDÁLIS KASZTRENDSZER!  MÉLTÁNYOS, IGAZSÁGOS ELOSZTÁS VAN! LÉTBIZTONSÁG ALANYI JOGON!

  • Mi, nemzetségfők, akik Álmost szabad elhatározással választjuk fejedelmükké, sem saját személyünkben, sem utódainkban a fejedelmek tanácsából, az ország tisztségeiből ki ne zárassunk.

(MAI ÉRTELMEZÉS: A GAZDAPOZÍCIÓK MAGYAR KEZEKBEN LEGYENEK!)

  • Utódaink közül az, aki a fejedelem iránti hűséget megszegné, vagy viszályt keltene a fejedelem és annak családja között, annak vére ontassék, miként mi, a szerződők, saját vérünkkel szentesítjük eskünket.

(A FEJEDELEM A NEMZET JELKÉPE. AKI ELÁRULJA A VEZÉRT, A KÖZÖSSÉGET ÁRULJA EL. A HŰTLENSÉG HALÁLOS BŰN.)

  • Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utódja, ha ezt az esküt megszegné.

(A MAGYARSÁG LEGBECSESEBB KÖZÖSSÉGI JOGA. KRISTÁLYTISZTA NÉPFELSÉGJOG. EZ AZ A BIZONYOS ELLENÁLLÁSI JOG, AMINEK A MEGTARTÁSÁÉRT, VISSZASZERZÉSÉÉRT ÉVSZÁZADOS KÖZJOGI KÜZDELMEK, SŐT SZABADSÁGHARCOK FOLYTAK, S AMIRŐL MINDEN MAGYARNAK MA IS TUDNI KELLENE! S AMIÉRT MA ÚJRA HARCOLNUNK KELL!)

  • Aki az áldomással egybekötött nemzeti gyűléseken, vagy a hírnökök hadba szólítására a táborban meg nem jelenik és elmaradásának elfogadható okát nem adja, ketté hasíttassék, vagy szolgaságba taszíttassék.

(EGYSZERŰ: A KÖZÜGYEKBEN VALÓ RÉSZVÉTEL KÖTELEZŐ.)

Király B. Izabella kitűnő darabja sajnos nem szerepel egyik hazai színház műsorában sem, így azzal a mai magyar fiatalság nem ismerkedhet meg, hacsak nem az internetről. Pedig hagyománytiszteletből, sőt a nemzethez tartozás igényének okán a vérszerződés ősi aktusának ismerete ma is szükséges lenne a magyarság számára, sőt ma még inkább, mint az előző korokban. Hiszen a társadalmi atomizáció olyan szinten polarizálta és idegenítette el a hagyományaitól a köznépet, (főleg az ifjúságot!) hogy csak a nemzeti értékrendünk visszatanulása, és gyakorlatban történő megélése jelenthet csak megoldást arra a problémahalmazra, amit a fogyasztói hamisság a nyakunkba ültetett. Ám sajnos ma nincs nemzeti nevelés, sőt sem a Nemzet fogalmi meghatározása, sem a nemzeti értékrend ismerete nem része az oktatásnak. Így a nevelés és az oktatás hiányossága okozza azt, hogy a nemzeti sorskérdéseink irányába sem nyitott a mai ifjúságunk jelentős része.

A következő részben Szent István királyunk intelmeit és a koronafelajánlás közjogi aktusát fogom körbejárni!

Szeged, 2020 Dr. Bene Gábor

Megjelent: 219 alkalommal Utoljára frissítve: 2020. Szeptember 21., Hétfő 07:45

Hozzászólások  

 
Hevesi Dénes Árpád
#1 Festettem egy festményt: Új vérszerződést KÖVETELÜNK!Hevesi Dénes Árpád 2020-09-22 18:01
ÚJ V8ÉRSZERZŐDÉST KÖVETELÜNK!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.2%Austria 1.3%
Romania 5.1%Canada 1.1%
United States 4.5%France 0.9%
Ukraine 3.4%Sweden 0.8%
Russian Federation 2.8%Switzerland 0.4%
Germany 2.4%Netherlands 0.2%
Slovakia 2%Australia 0.2%
United Kingdom 1.9%Kuwait 0.1%
Norway 1.4%Italy 0.1%
Serbia 1.4%Poland 0.1%

Today: 655
This Week: 1886
Last Week: 4695
This Month: 14269
Last Month: 18110
Total: 2493662

Belépés