Print this page
2011 december 07, szerda

Küskarácsonyra - Forrai Sándorra emlékezve

Szerző: Plósz Sándor

Evvel a kis írással szeretnék mindenkinek áldott Küskarácsonyt kívánni és eredményes boldogabb Új Esztendőt.
Ne felejtsétek el, hogy az Alaptörvény Január elsejétől jogfolytonossá nyilvánítja a Történeti Alkotmányunkat, központi helyen a Szent Koronával. Hogy ez így is legyen, érvényre jusson, még sokat kell harcolnunk! De a rés megnyílt, a feladat adott, csak össze kell fognunk a széthúzás helyett. A bolsevizmus nyomait is meg kell semmisíteni!

 Küskarácsonyra
Forrai Sándorra emlékezve

Sorsom hajója néhány hónapra lehorgonyzott Koppenhágában. Az unokák mellett és azon kívül rengeteg élmény ért, amelyek közül a Dán Nemzeti Múzeumban látottak néhány érdekes, nekünk magyaroknak emlékezető és fontos darabját szeretném megosztani veletek.

Engem a viking kor érdekelt a legjobban, mert ott vannak közös szálaink és természetesen a dán középkor, reneszánsz szintén szinte ismeretlen volt ez idáig előttem. (Nem szégyellem, bevallom.) Újkori ismereteim sem gazdagok, egy távoli nagybácsi, diplomata, vadászemlékei a Klampemborgi vadaskertben, - (Nemeskéri Kiss Sándor, Egyszer volt) és némi történelemolvasás, frissítőnek.

Egyszer volt, Álmos fejedelem fiára, Árpádra bízta Kijev várának védelmét. Kijev fontos kereskedelmi központja volt a 6-800-as éveknek. Északról a viking kereskedők és hódítók jöttek, délről ez a terület már Dentümagyaria része, határövezete volt. De ebben a kérdésben Padányi Viktort tartom legilletékesebbnek.
Először két rozsdás kard ragadja meg a figyelmem. Az egyik markolata, nekünk – királyi, a másiké már sokszor át lett alakítva, de a pengéje biztos Kijevben készült.

Magyar acél a Dán múzeumban

A Pallas lexikon sem magyarnak nevezi ezt az acélt, de mi maradjunk meg ennél az elnevezésnél. Ezt a kijevi magyar kovácsok, kardcsiszárok már mind ismerték és a díszesebb kardok mind így készültek. Én hiszek Padányi Viktornak.

A rozsdás pengén jól láthatók a hajtogatott rétegek nyomai.

 

Kijevi kardok markolata, (a pengénél az üveg, sajnos becsillogott)

Az alsó kardot, a markolatot a díszítő elemek miatt ki kell nagyítanunk.

A forma és az indák elégségesek, mint a „Prágai kard”

Ha a jó sorsom még egyszer elvisz a múzeumba, ígérem a gyönyörű kovácsolt pengét is bemutatom. Ilyent akkor csak Kijevben készítettek, a magyar kovácsok.
Szablyáiknál hiányzik a magyar lelemény, a lefelé hajlított markolat, de nagyon szépek voltak azok is.
A következő tárlókban László Gyula jutott az eszembe, mert gyönyörű ivókürtök sokaságát láttam. Az ivókürtök a dánoknál nem csak a viking korban, hanem a reneszánszig megvoltak, csak a szarv-tülök átment nautilus-csigába. Ebből egy szép tárlót mutatok be.

1024x768 Normal 0 21 false false false SV X-NONE X-NONE

Damaszkuszi acél

Így nevezik Damaszkus sziriai várostól az igen kemény és hajlékony fémet, mely különböző keménységü acél, v. acél- és vaslemezeknek v. rudaknak összekovácsolásából áll elő. Az ilyen acélból készített pengének a fölszinén gyönge sav maró hatása alatt többféle árnyalat keletkezik, amennyiben a savtól kevésbbé megtámadott keményebb fém sötétebb marad, a jobban megtámadott puhább fém ellenben világosabbá lesz. A lemezek vagy a rudak fekvése szerint a damaszkusi acél vagy stráfos vagy felhős, csavarással hajlított vonaluvá lesz. Ha különféle acéllemezt rakunk egymásra, legfölül pedig bevésett rajzu lemezt helyezünk és aztán kovácsoljuk, akkor az acél behatol a vésett mélyedésekbe és a vésett rajzból a maratás után minden lemezen árnyékolás keletkezik. Ha a csavart acélrudat apró darabokra vágják és egymásra rakva összekovácsolják, akkor előáll a mozaikszerü damaszkusi acél. Az eljárást, mellyel a keleti készítményeken, különösen a kardpengéken az arannyal berakott diszítményt állítják elő, azelőtt szintén damaszkozásnak nevezték. Most megkülönböztetésül az ilyen kirakott diszítményt tausziának szokás nevezni. A franciák a tausziát ugy nevezik damasquinure (l. o.), azaz damaszkénszerü.

Forrás: Pallas Nagylexikon

 

Lássuk milyen is volt az igazi viking kard, bemutatok néhányat, amelyből tömegesen találhatók a múzeumban, régiségboltokban. A Magyar kardokat, én már csak így nevezem, egyedi tárolók őrzik.

A legyőzött (valószínű vezér) összehajlított aranyozott markolatú kardja

A kardcsiszár
László Gyula, 50 rajz a honfoglalókról. Móra, Budapest, 1982, 67. old. (részlet).
(A felvétel az eredeti akvarellről készült. forrás internet)

 


Ivókürtök a viking korból

Kérdezhetitek, hol van Forrai Sándorra az emlékezet. Most következik. A késő viking kori teremben néhány korhadó fekete fadarab csillantotta fel a szememet. A dánoknak, a norvégoknak megmaradt, nem kellett rekonstruálni. Nem az ÁBC, mert azt hirdetik a kövek a feliratok.


A rovásbot naptárak. A képek becsillogtak, de az élményt meg kell osztanom veletek.
Lapos, kétoldali és négy oldali rovásnaptárak.

 A kor ami korból ezek fennmaradtak, hasonlít Marsigli gróf korára. Ők vagy ügyesebbek, vagy szerencsésebbek voltak a kor egyházi pusztításaival szemben. Felfrissítésül Varga Géza összefoglalóját illesztem ide, a rovásnaptárról.

Evvel a kis írással szeretnék mindenkinek áldott Küskarácsonyt kívánni és eredményes boldogabb Új Esztendőt.
Ne felejtsétek el, hogy az Alaptörvény Január elsejétől jogfolytonossá nyilvánítja a Történeti Alkotmányunkat, központi helyen a Szent Koronával. Hogy ez így is legyen, érvényre jusson, még sokat kell harcolnunk! De a rés megnyílt, a feladat adott, csak össze kell fognunk a széthúzás helyett. A bolsevizmus nyomait is meg kell semmisíteni!
Isten áldja, hogy így legyen!

Koppenhága, 2011-12-07


Varga Géza: MARSIGLI GRÓF ROVÁSNAPTÁRA

Rovó - 2007.01.07 14:29
A székely rovásírás egyik legfontosabb, leghosszabb emléke, amelyet egy kitűnő olasz hadmérnök másolt le a török időkben, s amelyet Bolognában őriztek meg az utókor számára


Ábra. A Marsigli-féle naptármásolat egyik lapjának részlete

***

Egy feltehetően XIII. századi eredetű botnaptár másolata, amelyet a törökök által megszállt Buda ostromát irányító Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök másolt le Erdélyben 1690-ben. A másolatot ma Bolognában őrzik (Bolognai Egyetemi Könyvtár, Marsigli-különgyűjteménye 54. kötet 669-686. lap).

A naptár az állandó egyházi ünnepeket és a szentek névünnepét tartalmazza. A kéziratlapokon két sorban szerepel rovásszöveg, amely az ünnepek nevét adja meg. A rovássorok jobbról balra haladnak. Az ünnepek fölött rovátkák mutatják, hogy hány nap múlva lesz a következő ünnepnap – ezek a rovásboton lévő rovátkák megfelelői lehetnek. A rovásbetűs sorok alatt találhatók a latin ünnepnevek, az alatt pedig a latinbetűs magyar ünnepnevek, amelyet Marsigli egy székely segítségével készített.

A naptáron túl a Jézus életével kapcsolatos bibliai város- és személynevek, egyszerűbb katekizmusi ismeretek, vegyes feljegyzések (egy áthúzott szöveg) és egy ábécé is található a feljegyzésekben.

A rováspálca egy-egy oldaláról származó jelek két lapot töltenek meg Marsigli gróf papírra írt másolatán. Ennek megfelelően egy-egy papírlapon a rovásbot valamelyik oldalának a fele található meg (két sorban).

A botnaptár a rövidítéses (hangzóugrató, ligatúrás) írás példáinak valóságos tárháza. A 46 ligatúrának (jelösszevonásnak) köszönhetően a rovásbot mintegy fél méterrel rövidebb s a jelek számát tekintve 38%-os megtakarítást ért el. Forrai Sándor mutatta ki, hogy a rovásírás rövidítési rendszere ugyanolyan elvi alapokon épül fel, mint a napjainkban használt modern magyar gyorsírásé. Például az Albert ligatúra egyetlen jellel rögzíti ezt a nevet, azaz szójelet alkot.

A rovásnaptár "Hálát agyunk Tennek hogy adta!" mondata megőrízte a magyar ősvallás istenének eredeti Ten nevét s ezzel eldönti isten szavunk eredetének kérdését, amely a finnugrista nyelvészet számára máig megoldhatatlan nehézséget jelent. Beláthatóvá teszi, hogy a magyar isten szó "ős Ten" értelmű összetétel, amelynek második tagja a kínai tien "isten, ég" szó, az etruszk Tin/Tinia istennév, és az indián Tenochtitlán városnévben rejtőző Tenoch név rokona. Ebből a magyar nyelv- és vallástörténet kezdeteire vonatkozó fontos megállapítások következnek, mert az etruszk, kínai és indián kapcsolatokat legjobban egy kőkori eredet feltételezésével lehet magyarázni.

A rovásnaptárt Marsigli jegyzetei alapján előbb Sebestyén Gyula próbálta meg rekonstruálni. Ez végül csak Forrai Sándornak sikerült, aki három pálcára rótt változatát is elkészítette a botnaptárnak. Ezek közül egy példány ma is fellelhető (ezt a rovásbotot lehet látni a televízóban, vagy a lapokban, ha a székely rovásírásról esik szó). A rekonstruált botnaptár másfél méter hosszú. A rekonstrukció jelentős tudományos siker, amiért örök hálával tartozunk a 94 éves Forrai Sándor tanár úrnak.

 

Ha valaki érdeklődik a rovásnaptárakról akkor nagyfelbontású videóval felvettem. Aki érti, kikockázhat belőle. Háromszáz valahány MP, nem tudom, hogy kell küldeni.

Barátsággal: Sándor