Print this page
2009 október 14, szerda

A képzelgések margójára

Szerző: B. KÁNTOR JÁNOS

(A „Képzelt riport egy amerikai prófétával” című írás kiegészítése.)

Korunk egyik tagadhatatlan vívmánya a szabad információáramlás.
Melynek okán, akinek esetleg nem felelne meg a „hivatalos propaganda”, a Föld leendő urait kiszolgáló „globál-médiadiktatúra” agymosása, annak lehetősége adatik (egyelőre) más nézetek, ellenkező előjelű elméletek megismerésére.

 

A Magyarországon tapasztalható nagymérvű értékvesztés, bizalomhiány és társadalmi széthullás következményeként (az okokra most nem térnénk ki) virágkorukat élik az „alternatív” vallási, történelmi teóriák, összeesküvéselméletek.
 
Persze, nincs mit csodálkoznunk egy anyagilag, szellemileg, erkölcsileg elkorrumpálódott világban, ahol szinte minden történelmileg jelentős eseményről (Lásd; II. világháború, vietnami háború előzményei, Kennedy-gyilkosság, WTC tornyok stb., stb.), idővel kiderül, hogy egészen másként történt, mint ahogyan akkor és ott tálalták az embereknek.
 
Egyszóval, természetes reakció a bizonyság, az igazság keresése, még az általánosan elfogadtatott dogmák megkérdőjelezése árán is.
Nem képeznek kivételt ez alól a vallási dogmák, esetünkben a „zsidó-keresztény” hittételek sem.
Többen gondolják/gondoljuk úgy, hogy létezett egy ősi, „romlatlan” tanítás, amit a későbbi korokban emberi gyarlóságtól, érdektől vezérelve elferdítettek, hovatovább meghamisítottak.
 
Nos, ezen „változtatások” többségét mára meglehetősen nehezen lehet egzakt módon vizsgálni, bizonyítani, ezért fordultam egy, a korban jócskán közelebbi (1830-as évek), vélhetően hasonló indíttatású „prófétáláshoz”, nevezetesen a mormon vallás alapjaihoz.
 
Ahol, egy Joseph Smith nevezetű úriember csodás körülmények között megtalálja Amerika igaz történelmét és Jézus eddig nem ismert dolgait tartalmazó, ősi aranylemezeket. Elvileg, ezen lemezek tartalma szolgáltatta „A Mormon könyvében” foglaltakat.
 
Amint azt tudjuk, a könyv alapjául szolgáló tárgyi bizonyítékok, hitelt érdemlően nem kerültek bemutatásra, ezért a következő lehetőségek merülhetnek fel (a jelenéseket és csodákat kihagyva a sorból):
 
-       A mű jellegéből, terjedelméből, az abban foglaltakból adódóan léteznie kellett valamiféle alapforrásnak.
-       A lemezek – vagy egy részük – Joseph Smith birtokában voltak, de valós tartalmukat, a jelentős mértékű átdolgozás miatt nem akarták nyilvánosságra hozni.
-       Vagy, a lemezekről, a rájuk rótt szövegekről Joseph Smith közvetve, egy másik személytől szerzett tudomást.
-       Mivel, az indiánok és zsidók között - a tudomány mai állása szerint – nincs rokonságra utaló genetikai hasonlóság, a történet ezt bizonygató része, nagy valószínűséggel kitaláció, helyesebben itt fogható tetten az „emberi gyarlóságtól vezérelt hamisítás”.
-       Az eredeti forrásban jó okkal feltételezett ősvallás nyomait pedig a bibliai tanításoktól eltérő tételeinél fedezhetjük fel.
 
De, miért annyira érdekes ez, nekünk magyaroknak? – tehetnénk fel a kérdést.
 
Bizonyára, mindenki (az oldal látogatója mindenképpen) hallott már Móricz Jánosról és a dél-amerikai kutatásairól, melyek által egyes indián törzsek, és a magyarság nyelvének egyértelmű rokonságát szerette volna bizonyítani.
Valamint arról – és ez a lényeg -, hogy indián barátai elvezették őt egy titkos barlanghoz, ahol - az őslakók emlékezete szerint - az emberiség történelmét megörökítő, rovásírásos aranylemezek garmadáját találta.
 
Móricz 1967. szeptember 7-én nyilvános sajtótájékoztatón ismerteti a nagy jelentőségű nyelvi, és tárgyi felfedezéseit. Ennek hatására több dél-amerikai ország szakmai és politikai elitje érdeklődik eredményei iránt, egyben felajánlják támogatásukat a további kutatásokhoz.
 
Mit gondolnak, vajon miért kerültek a történelem süllyesztőjébe ezek a reményekkel kecsegtető felfedezések?
 
Igen, a mormonok mindenáron meg akarták szerezni a lemezeket…
 
De térjünk vissza az ősvallás kutatásához; meglepődve tapasztaltam, hogy tucatnyi magyar hangzású névvel (Éter, Étem, Kom, Kis, Ákis, Hét, Kim, Korom, Émer, Ómer, és Alma) találkozhatunk a Mormon könyvében, főként a járediták (leszármazottak) históriáját feldolgozó fejezetében.
 
Valamint, fantasztikus érzés volt, ahogy - a fentebb említett módszert alkalmazva - a számunkra értékes magot lehámozva, lassan kirajzolódtak, a már korábban is sejtett (Lásd: Magyar Kód), magyar őshit „magvallásának” körvonalai.
 
Hogy, mindez a véletlennek köszönhető-e?
Aligha hiszem.


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

Arad
(charly , 2009.11.04 20:07)

Attila Csaba!Szia! Nem gondolnám hogy szerencsés,az amerikai indiánt összemosni a zsidóval,csakis azért mert mindkét fajnak befelé görbülö az ora.Köztük nagyon is lényeges a külömbség.Nó,mem az orukat illetöen,hanem a természetükböl kifolyolag.Ameddig az indián,egy felettéb büszke,egyenes deréku,harciasfaj volt,addig a zsidó egy ravasz,minden hájjal megkent,csörtetö,könyöklö,amikor szegény,alázatos,de annál dölyfösebb,gögösebb ha kegyetlen uzsora révén megtollasodott.Ez nem úgyanaz.

Válasz
madárorrok
(fritzi, 2009.10.20 13:51)

Az amerikai indiánok nem negroidok, a zsidó népesség pedig nem mongolid. Ez a két népesség közötti különbség. Két különböző faj.
Ami az orrot illeti, a sasorr nem azonos a karvalyorral.

Válasz
Nem orrolok...
(Kántor, 2009.10.19 18:54)

Köszönöm, megnéztem...
Valóban nagy az orrok hasonlósága, de én genetikáról beszéltem.

Válasz
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
(attila csaba, 2009.10.19 03:43)

aki azt hiszi, hogy az őshonos amerikai indián és a zsidók között nincs genetikai rokonság, az nézzen utána az images.google.com-on, keressen 1x egy zsidót profilból, aztán egy indián törzsfőnököt profilból; nem létezik két más nép amelynek ennyire nyílvánvaló sasorra volna

Válasz