Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2020Jul12

2019. December 22., Vasárnap 04:48

Ukránok vérengzéseinek dokumentumai / Titkosítás felodva!

Írta:  nifadmin007
Értékelés:
(17 szavazat)
Oroszországban a Föderációs Tanács kérésére, titkosítás alól feloldott dokumentumok jelentek meg az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának a honlapján. Putyin elnök utasította az Orosz Föderáció Állami Archívumát, hogy oldja fel a Sztálin idejében zárolt dokumentumokat a titkosítás alól.

A dokumentumok beszámolnak azokról a bűncselekményekről és kegyetlenkedésekről, amelyeket az ukrán nacionalista erők követtek el a II. világháború alatt. Ezeket az ukrán nacionalista szervezetek követték el, az ukrán nép széleskörű támogatásával és szószoros értelemben, ijesztőek.

Az ukrán felkelõ hadsereg által a lipniki faluban, Wołyńban (Volhynia) elkövetett mészárlás lengyel áldozatai, 1943

Ezekből a dokumentumokból elénk tárul egy embertelen ukrán nacionalizmus, tele vadsággal és bestiális gyűlölettel minden iránt, ami nem ukrán. Ukrajnához hasonlítva, a náci Németország szinte emberinek, az ukrán Sztepan Andrijovics Bandera mellett, Hitler pedig egy naiv gyereknek tűnik.

Hitler a zsidók kiirtását, az ukránok nemcsak a zsidók, hanem az összes együtt élő nemzetiségiek, elsősorban az oroszok kiirtását akarták, nem is akárhogy, hanem kegyetlen kínok között.

A II. világháború idején az ukránok által elkövetett kegyetlenkedésekről szóló dokumentumokat Sztálin titkosította, attól való félelmében, hogy az oroszok nehogy fellázadjanak, tudomást szerezve ezen dokumentumokról és követeljék az egész ukrán nép kiirtását, ami nagy felfordulást idézett volna elő a Szovjetunióban.

Wolyn-4 Az ukrán OUN-UPA által 1943-ban Lipnikiben elkövetett mészárlás áldozatai

Egyébként már 1944-ben az orosz marsallok kérték Sztálintól egy katonai törvényszék felállítását, amely ítélkezzen a népirtásban bűnös ukrán gyilkosok felett és végezze ki őket.

Ők felhívták Sztálin figyelmét, hogy az ukrajnaiak egy gyilkos nép, amely függetlenül attól, hogy mikor és milyen rezsim alatt, de nem tudott gyilkolás nélkül élni.

Sztálin, egy megrögzött marxista-leninista, nem értett egyet ezzel az elmélettel, és elutasította, hogy nagyszabású bűntető intézkedéseket foganatosítson az ukrajnaiak ellen, megelégedve azzal, hogy kivizsgálják a leggyűlöletesebb gyilkosok tetteit, akiket elítéltek és felakasztottak.

Sztálin halála után, a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov (aki ukrán volt) fenntartotta a dokumentumok titkosítását, attól való félelmükben, hogy Izrael nehogy kártérítést követeljen a Szovjetuniótól az ukrajnai emberirtás miatt.

Akkor Ukrajna a Szovjetunió része volt és egy izraeli kártérítés terhe Moszkvát terhelte volna, amelyik természetesen, nem akart 300 milliárd dollárt fizetni olyan bűncselekményekért, amelyeket nem az oroszok követtek el. Ma, Ukrajna független állam és az ukrán népnek vállalnia kell a saját múltjáért a felelősséget. De, ma a múltat nagy mértékben meghamisítják, éppen ezért rendelte el Putyin elnök az ukrajnai emberirtás dokumentumai titkosításának a feloldását.

Wolyn-4 Az ukrán OUN-UPA által 1943-ban Lipnikiben (Lengyelország) elkövetett mészárlás áldozatai

A dokumentumok iszonyatosak és azt mutatják, hogy az 1940-1945 közötti Ukrajna nácibb volt, mint a náci Németország, gyűlöletesebb és fanatikusabb, mint a német SS és a Gestapo.

Az ukrán hadseregnek egész hóhér ezredei voltak, amelyek csak a más nemzetiségű civil lakosság öldöklésével foglalkoztak.

Teljes orosz falvakat és városokat irtottak ki. Az önkéntesek jobboldali szélsőségesek voltak és az ő kegyetlenségük félelmetes volt. Amikor elfogtak egy oroszt vagy zsidót, késsel kivették a szívüket és megették. Mindezt Ukrajna védelmének nevében.

A legtöbb kegyetlenkedést az ukrán nácik a délkelet-ukrajnai térségben (Donyec, Luganszk, Harkov stb.) követték el. Vagyis ott, ahol ma az ukrán hadsereg ágyúkkal lövi az orosz falvakat és városokat úgy, ahogy 1941-1943 között csinálta.

Egy hazug propagandával megtévesztett közvélemény nem tudja, hogy a donyecki és luganszki oroszok azért kiáltották ki a függetlenségüket és kérték Oroszország segítségét, mert féltek, hogy az 1941-1945 közötti események nehogy megismétlődjenek és az ukrajnaiak kiirtsák őket.

1941-1943 között, az ukrán fasiszták kivégeztek 5 200 000 (ötmillió-kétszázezer) civilt Ukrajnában (együtt élő nemzetiségűeket, elsősorban oroszokat) és ugyanakkor megöltek közel 900 000 (kilencszázezer) zsidót is.

A megölt lengyelek száma 200 000 (kétszázezer) volt. Kivégeztek 400 000 (négyszázezer) szovjet katonát, akiket a németek ejtettek foglyul vagy akik megadták magukat.

Így az ukrán nacionalista bandák által végrehajtott gyilkosságok tekintetében Ukrajna jóval megelőzi a náci Németországot és ő az első a náci országok között, az áldozatok száma alapján.

Vakhitükben és Hitler csodálatában, közel hárommillió ukrán férfi kérte, hogy a III. Birodalomba mehessen önkéntesnek, a németek gyáraiba és földjeire, csak azért, hogy a német hadsereg kiirthassa az orosz népet.

1941. június 30-án a Lvov fasiszta ezred, R. Sukovici vezetésével kivégzett háromezer ukrajnai lengyelt tarkón lövéssel, köztük három világhírű tudóssal. Az utána következő napokon az ezred még kivégzett hétezer oroszt, köztük nők, öregek és gyerekek.

Míg a nőknek és a gyerekeknek késsel vágták el a nyakukat, a kijevi Szent András Katedrális udvarán az ukrajnai katolikus érsek hálaadó szentmisét celebrált, amelyen Adolf Hitler győzelméért imádkoztak.

Az ukrajnai katolikus egyház áldását adta a Galicia náci ezred összes gyilkosságaira. Ez, 1941 szeptemberében hajtotta végre a Babij Jar-i mészárlást egy Kijev közeli szurdokban. Ide, 1941 szeptemberében több mint 50 000 (ötvenezer) középosztálybéli zsidót, háromezer cigányt és közel 40 000 (negyvenezer) oroszt (többnyire nőket és gyerekeket) hoztak, akiket az ukrán SS katonák levetkőztettek csóréra, majd a nőket és lányokat megerőszakolták, nem törődve azzal, hogy a szüleik és rokonaik is jelen voltak. A megerőszakolások után lidérces jelenetekre ragadtatták magukat. Az orosz és a zsidó nőknek levágták a melleiket és a sebeiket besózták, a férfiakat pedig élve kiherélték. A foglyok közül többnek levágták a karjait, amelyeket aztán megsütöttek a rostélyon. A kegyetlenkedések olyan iszonyatos fokozatot értek el, hogy a német katonák, felháborodásukban, megtagadták részvételüket az öldöklésben és visszavonultak, otthagyva az ukrán hóhérokat, hogy véghezvigyék a népirtást.

Végül az egész egy vérfürdővel végződött. A foglyokat bestiálisan meggyilkolták, nyakon vagy hason lőtték (hogy kínlódjanak) vagy pedig agyonverték fejszével vagy az ásóval. Az öldöklés befejeztével a hullákat bedobták egy vízmosásba, amit aztán beföldeltek.

A fiatal nő testét az ukrán fasiszták szétfűrészelték.

Az öldöklő ezred, amelyet Vojnovszkij vezetett 350 000 (háromszázötvenezer) oroszt, többségükben nőket és gyerekeket, és több mint 160 000 (százhatvanezer) zsidót gyilkolt meg. Ezekhez a gyilkosságokhoz nagyban hozzájárultak az ukrán fasiszta parasztok és munkások, akik annyira gyűlölték az oroszokat és a zsidókat, hogy nem riadtak vissza a kannibalizmustól sem. Ezekért a tetteikért náci kitüntetéseket kaptak, Vojnovszkij pedig őrnagyi rangot kapott a német hadseregben.

Az ukrán Sutnevics, aki maga is megölt vagy háromezer zsidót, csak kapitányi rangot kapott a német hadseregben.

Lypnyky, Mikuliczyn és más falvakban az ukrán bandák halomra ölték az orosz és lengyel gyerekeket lábuknál fogva forogtak velük, a fejüket falhoz verve. Ha sok gyerek volt, akkor ezeket a kútba dobták, utánuk a szüleiket, majd a kutat betemették földdel. Így öltek meg, csak egy megyében, tizenötezer embert.

Az ukránok gyűlölete az oroszokkal és a zsidókkal szemben olyan nagy volt, hogyha egy ukrán lány férjhez ment egy zsidóhoz vagy oroszhoz, akkor az apja vagy a fiútestvére megerőszakolták. Sok fiatal lány nem tudta elviselni ezt a megaláztatást és a Dnyeszterbe dobta magát, ahova belefulladt. Akik nem lettek öngyilkosok, azokat megfogták (az apjuk vagy a fiútestvérük) és felhasították úgy, hogy a kés hegyét bedugták a lány vaginájába és onnantól felhasították a fejéig.

Mindezek 1941-1945 között történtek a szocialista Ukrajnában. Vagyis egy olyan nép körében, amelyik már 20 éve élt a népek közötti barátság jegyében, amelyet a szocialista ideológia terjesztett, de ez a nép egyik napról a másikra elfelejtette ezeket az elveket és egyből primitívebb és vadabb lett, mint a barlanglakók.

Ma, húsz évvel az európai nemzeti kisebbségek védelmének szellemében, amelyet ők maguk is hangoztatnak, Kijev utcáin az ukránok újra náci menetelésbe kezdtek, és büszkék a zsidók, lengyelek és oroszok ellen elkövetett emberirtásukra, az ukrán hadsereg pedig ágyúkkal lövi a délkelet-ukrajnai orosz városok lakásait, kórházait és iskoláit.

Videó az 1943-as Volini mészárlásról

Egyre világosabb, hogy függetlenül attól, hogy az ukrán nép milyen rendszerben él, a nácizmust és a fasizmust nem képes felszámolni.

Olvasva ezeket a dokumentumokat, nem hiszem, hogy Izrael nem fog kártérítést kérni Ukrajnától gyilkosságért és népirtásért. A kártérítés értéke körülbelül 300 milliárd euró. Izrael kérni fogja ezt a kártérítést, csak egyelőre várja, hogy a helyzet rendeződjön Ukrajnában, vagyis kiderüljön ki marad Ukrajna határain belül. Egyelőre csak a Krím-félsziget lett Oroszország része, amelyik így nem fizet kártérítést.

 

(Eredeti cím: Nem Németország volt a legnácibb ország a világon! Fordította: Csata Ernő)

Forrás: Nemzet Internet Figyelő
Beküldte: Antal Miklós

Megjelent: 1007 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 69.2%Norway 1.2%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4%Sweden 0.7%
Ukraine 3.4%France 0.5%
Russian Federation 2.8%Switzerland 0.4%
Germany 2.4%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Australia 0.2%
Slovakia 1.9%Kuwait 0.2%
Serbia 1.3%Italy 0.1%
Austria 1.2%Poland 0.1%

Today: 214
This Week: 3274
Last Week: 3995
This Month: 6189
Last Month: 24640
Total: 2433767

Belépés