Forrai Sándor tisztelői részére

A lejáratásokkal, idegen szavakkal, tévedésekkel telezsúfolt „műalkotás" címe: A tények azonban makacs dolgok. 2014-ben került kiadásra, a Rovás Alapítvány (Hosszú Gábor-Rumi Tamás-Sipos László) kiadásában, akik mint kiadók, bizonyára egyet értenek Záhonyival.

Záhonyi a 42. oldalon melegíti fel újra a Forrai Sándor elleni, az évtizedek alatt már többször cáfolt rágalmat, hogy Forrai egy Kr. u. 1000-ből való okiratot hamisított Szent István ellen. Ezt híreszteli „művében" Forrairól, a látását ekkor már elvesztett, keresztény, református presbiterről, az életét szorgalmasan végigdolgozott gyors és gépírás tanárról, aki ezen a területen is maradandót alkotott, de még maradandóbbat a rovásírás területén. Tette mindezt az aljas kommunizmusban, amit a hozzá hasonló becsületes emberek nagyon megszenvedtek. Ebben a kommunizmusban nem kedvelték a keresztény-hazaszerető, hazájukat felemelni akaró okos embereket. Ezernyi gonoszsággal igyekeztek őket tönkretenni. Volt, aki elmenekült előlük, pl. Fehérné Walter Anna kiadó-szerkesztő és Fehér Mátyás Jenő volt domonkos rendi történész Buenos Airesbe.

Innen Forrai elmondása nyomán folytatom: Forrai levelezett a rovásírásról a Buenos Airesben élő Fehérné Walter Annával, egy nagyszerű mű írójával (Az ékírástól a rovásírásig, 1975). Ezért a kommunista titkosszolgálat figyelni kezdte, sőt felszólította, hogy fejezze be a levelezést. Forrai erre nem volt hajlandó. De nem csak ez nem tetszett a kommunistáknak. Forrai levelezett Dr. Csallány Dezső régésszel, múzeum igazgatóval, szintén keresztény, nagyszerű magyar emberrel is, aki nagyszerű műveket írt a rovásírásról. Az avar rovásemlékeket pl. ő gyűjtötte egybe.

A kommunisták a következőt eszelték ki, hogy szétugrasszák a levelezőtársakat: 1969-ben Forrai nevében küldtek egy levelet Csallány Dezsőnek, benne egy gépírásos cetlit a Szent István rendelettel a rovásírás ellen. Csallány azt hívén, hogy Forrai küldte, lehozta a Nyíregyházi Jósa András Múzeum 1969-71-es évkönyvében (Nagyszerű írások vannak ezekben az évkönyvekben). Óriási
botrány kerekedett, Csallányt is sikerült lejáratni, Forrait is. Csallány nemsokára meghalt, Forrai ellen pedig két-három évente feldobja valaki az okirathamisítás vádját, főként azután lángolt fel ellene a gyűlölet és irigység, hogy Szakács Gábor többszöri beadvánnyal, több év alatt elérte, hogy a munkássága megkapja a Magyar Örökség Díjat.

Forrai sajnos ezt már nem érhette meg. 2007-ben elhunyt. És hét évvel később, 2014-ben Záhonyi leírja „művében" ezt az aljas mondatot: FORRAI ÁLLÍTÓLAG HALÁLOS ÁGYÁN BEVALLOTTA A „HAMISÍTÁST".

Nem azért írom ezt a levelet, mert Záhonyi a rovásírás szabványosításánál azok mellé állt, akik az arámi és kazár rovásírásból eredeztetik szkíta-hun-avar-magyar rovásírásunkat és a W, Q, X, Y-al szerették volna felhígítani. Nem azért írom, mert Záhonyi évek óta fosztogatja az írásaimat hivatkozás nélkül, ennek ellenére hazudozik rólam és most is abból él, hogy a Fríg Kiadóval kiadatott saját és Mandics György neve alatt egy könyvet, amely 75%-ban az én Torma Zsófia és Tatárlaka tanulmányomból, fényképeimből áll. Ezt a levelet nem ezért írom, hanem kizárólag Záhonyi halottgyalázó mondata miatt.

Kérdéseim:
Honnan tudja Záhonyi, hogy Forrai mit mondott halálos ágyán?
Csak nem hallgatták le Forrait még a halálos ágyán is?
És ha igen, akkor ennek eredményét hogyan tudhatja Záhonyi?

Üdvözlettel: Friedrich Klára 2018. Halottak Napja idején

Beküldte: Ballán Mária