Az 56-os Magyar forradalom eszmeiségének nagy titkai
Felhívom az olvasók figyelmét, hogy Tácsi István írása 2008-ban jelent meg de tartalmának időszerűsége örökös csupán az a különbség, hogy az idei évben, 2016-ban a hatvanéves évfordulóról emlékezhetünk meg. >Zoli<
E csodálatos eszmeiségű népfelkelés ötven éves évfordulója tiszteletére már egyszer és mindörökre, végérvényesen fel kell tárni az igazságot. Az ünnepi felmagasztalás igénye késztetett e feltáró társadalmi közlemény megírására.
Az, hogy eddig senki sem tudta a forradalom eszmeiségének a valódi mozgatórugóit megfejteni, még Ők sem, akik a legteljesebb résztvevői voltak az eseményeknek, a mai tudásom birtokában felém is elképesztő tanulságokkal szolgált. Láttatnom kell hova vezet, ha egy nemzetnek, esetünkben a magyarok őstörténetének a valóságát meghamisítják, elveszik a jogos tulajdonosuktól. Ugyanis egy nép mindenkori cselekedeteit a saját történelmének az indítékai motiválják. Beépül az ősiség a nemzet génállományba, rajta keresztül a társadalom biológiai erejébe, életébe. Nagyon fontos a megértéshez a következő mondatom: hiába vették el a közép és újkori hatalmak a magyar nemzet őstörténetének valódi tudását és hitét, a nemzet génjeiben e fejlődés tudatalatti módon is tovább élt és hatott a mindennapjai során. Egy ősi nemzet történelmi hitét a mindennapi tiltások mellett csak úgy lehet maradandóan eltörölni, ha genetikai kódjukat is felülírjuk egy más idegen nemzet génállományával. Ennek gyakorlati végrehajtását láthatjuk egész Európában.
Ha az 56-os forradalom igazi motivációit keressük, eredményt csak a nemzet valódi történelmének feltárása esetén kaphatunk. És valóban a titok, a mintegy emberöltőnyi magánkutatásaim eredményeképpen megfejtett, a magyar őstörténet rejtvénykulcsával kinyitott titkos szoba (Bartók: A kékszakállú herceg vára, a hetedik szoba jelképe) a teljes valóságával tárult elém. De a hasonlat képe olybá meglepett, hogy évekig nem voltam képes a közvélemény elé tárni e feltörő igazságokat. Talán mára, annyira leülepedett a „látvány" igazsága, hogy a mai állami ünnep tiszteletére megtehetem.
Akkor fogalmazzuk meg: milyen történelmi folyamatok eredményezték az ötvenhatos forradalom motivációit? A társadalmi közlemény tömörsége érdekében csak a „három a magyar igazság" szerinti legfontosabb tételek kiemelésére szorítkozom. Nézzük, mi lehet az a nagy történelmi igazság, melyet a mai hatalmak még mindig tiltanak a nemzetünk tudatától? Szinte biztos, hogy van a világunkban egy olyan hatalmi központ, ahol pontosan ismerik az általam megfejtett igazságokat. Talán egyszer ők is igazolják állításaim helyességét.
Egy össznemzeti forradalmi folyamathoz vezető okokat logikailag három csoportba sorolhatunk:
1. Aktuális, vagyis időszerű motiváló tényezők összhangja;
2. Közvetlen, vagyis egyenes ági nemzeti történelmi tényezők együttállása;
3. Közvetett, vagyis genetikailag rögzült őstörténeti tényezők motiváló ereje.
Az első aktuális tényezők elemzése azok tiszte, akik abban résztvettek. Csak a fő okait említem: vesztes ország, az újjáépítés nehézségei, az elkövetett gazdasági és politikai bűnök okozta elkeseredettség mindenki előtt ismert. Bennem mégis felmerült a kérdés: vajon ezek elégséges okot szolgáltatnak-e egy nemzeti forradalom kitöréséhez? Szerintem nem, ezért kutassunk tovább.
A második közvetlen, vagyis az ismert történelmi tények forradalom kiváltó okai a Kárpát-medence egyenes ági történetében fedezhetők fel. Az utóbbi ezer év során lezajlott szabadságharcaink tudati tényezője fontos indukáló erő. Ezek közül csak a legnagyobb történészi tévedés (hamisítás) kérdésével foglalkozom. Ismert tény, hogy Árpád honegyesítése (honfoglalása) után alig száz évvel 997-ben kirobbant az első magyar Koppány-féle kárpát-medencei forradalom (tévesen pogánylázadás). Ezer év után végre már ki kell mondanunk, és meg kell követnünk Koppány vezért, mert a lázadása nem a kereszténység ellen irányult. Ő ezt nem is tehette, ugyanis nemzetével együtt ősidők óta őskeresztény vallású volt. A világunk egyik nagy titka, hogy az ősi magyar nemzet alkotta meg az Őskereszténységet, és ebből fejlődött ki maga a Római-katolikus keresztény vallás is. Koppány: a magyarok istene, az ŐSI-NAPISTEN (aki azonos RÉ-vel) szabadságának a védelme érdekében, a Német-római Császárság hűbéri terjeszkedése ellen fogott fegyvert. Egészen pontosan, az évezredek alatt kifejlődött és a fenntartható életet biztosító, akkor még viruló nemzetségi társadalmi formája fennmaradásáért harcolt. Ahol jellemzően minden életfenntartó tulajdon a magyar nemzetségek csoporttulajdonában volt. Vele szemben Vajk, vagyis I. István király, az akkor világszerte terjedő haszonelvű magántulajdon, a feudális hűbériség új társadalmi formájának megvalósításáért, vagyis országunknak az új nyugat-európai hatalmi rendszerbe való beillesztéséért küzdött.
Tudnunk kell, hogy István király és Koppány is a Haza megmentése céljából – egyetlen eseteként a történelmünkben – mindketten pozitív hősként küzdöttek a meggyőződésükért. Mivel István győzött, már sohasem tudhatjuk meg, hogy a Koppány-féle ősi igazság milyen Magyarországot eredményezett volna. De bukásában is, még legalább ötszáz évig képes volt az idegen hűbériség terjedését lassítani, illetve megállítani az ország ilyetén kiszolgáltatását. Ha a Koppány, Vazul és Vata fémjelezte ezer évvel ezelőtti küzdelmeiket kivetítjük az 56-os forradalomra, az egyenes ági egybeesésük megcáfolhatatlan, csak egy másik (szovjet) világhatalom ellenében. Összefoglalva, az 56-os hősök teljes joggal tekinthetik magukat Koppány és társai eszmei leszármazottainak. A hősies szabadságvágyuk még a bukásukkal is az ország jövőjét szolgálta.
A harmadik közvetett, vagyis genetikailag rögzült eszmeisége a legizgalmasabb történelmi igazsága nemzetünknek, de az egész világnak is. Ha arra a kérdésre keressük a választ: miért nem ismeri a tudására oly büszke világ az emberiség (Homo sapiens) ősi nemzetiségét és ősnyelvét? Az a válaszom, hogy pont ott nem keresték, ahol az rejtezett. Ez a tudáshiány a tiltott magyar „hetedik szoba" rejtekében található. A mai világ valamikor, valami érthetetlen okból eltitkolta a közvélemény előtt, ezért azoknak adok igazat, akik a magyarokat tartják Indoeurópa ősnemzetének, és ebből adódóan az ősnyelvének a magyar nyelvet. Ez olyan mérhetetlenül nagy igazságtalanság a magyarokkal szemben, hogy alig van rá magyarázat. Vajon miért kellett elvenni népünktől a civilizációnkat megalapító elsődleges „Indomediterrán világkultúra" történettudatát? Ha akarjuk tudni, ha nem, igenis a mai indoeurópai nemzetek szinte kivétel nélkül, a magyar ősnemzet különböző időpontokban szétvált törzseinek alapnépességéhez hozzávándorolt, rátelepült hódító, vagyis szemita és nomád törzsek egységesülése útján keletkeztek. Még a nagy világnemzetek is a vérrokonaink! Ugyanígy, az összes indoeurópai nyelv a magyar ősnyelvre ráépülő: latin, germán, angolszász, szláv, vagyis asszír eredetű (szarmata) nyelvek hozzávándorlása útján (admigráció) keletkeztek. Kérdezem: kiknek lehet ez szégyen? A magyar nemzet nyelve az egyedüli e világunkban, mely a leszármazás (filiáció) alapján képződött.
A harmadik csoport másik fontos kérdése: miért baj az – mikor örülnünk kellene e ténynek – ha a mai világunk megtalálhatja az összes világvallás ősiségét (a „nagyszülőket") a magyarok istene őskereszténységében? Tudatosítani kellene már végre, hogy a civilizációnk minden főbb vallása a legigazabb természetvallásból, a magyar őskereszténységből ered több ezer évre visszamenőleg.
Összefoglalva a harmadik csoportról leírhatom, hogy az emberiség minden nagy titka az ősmagyar nemzet alkotta magyarok nyelvében található meg kódolt állapotban. A fenti s minden állításom az egykori ősi tudás dekódolásával váltak bizonyíthatóvá. Ameddig ez a sokszor megcsonkított nyelv él, addig a múlt titkai megfejthetőek, újra és újra felszínre fognak törni.
E közleményben részletesebben nincs módom bizonyítani állításaimat, akit megragad a téma, állok szíves rendelkezésére (honlapom: http://www.fiberweb.hu/taara). Láthatjuk, hogy az 56-os forradalom eszmeiségének a gyökerei a nemzetünk több ezer éves fejlődéséből merítkezik. Népünk génjeibe kitörölhetetlenül beépült a fenntartható élet szabadsága. Ezért nem tűri, tűrhette soha a szabadsága elvesztését, amikor csak tehette fellázadt ellene. Ha elfogadják az 56-os hősök az ajánlásomat, legyenek büszkék arra, hogy a szabadságharcukat a népünk sokezer éves szabadságszeretetének egyik utolsó fellángolásaként tiszteljük. Legyenek nagyon büszkék tettükre, miként írtam, Koppány hazaszeretetére is. Az 56-os Forradalom és Szabadságharc váljék a nemzetünk, de a civilizációnk fennmaradásának világítótornyává! Bukásukban is valószínűleg a legnagyobb emberi cselekedetet valósították meg, túlmutatva a Hazán, az önzetlen nemzet és világmegmentő emberi akarat kifejeződését.
Vaskút: 2008. 10. 11.
TÁCSI ISTVÁN
Beküldte: Kőműves Géza