Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2019Dec09

2012. Május 13., Vasárnap 20:40

Tengeri kígyó a hazai bírói joggyakorlatban

Írta:  Füzesi Zsolt
Értékelés:
(8 szavazat)
"Ebben az ügyben annyi törvénysértés történt, hogy ebből akár azt a bizonyos állatorvosi lovat is össze lehetne rakni – s hxa a ló már áll – még mindig maradna néhány „alkatrész” egy másik lóhoz."

 Tengeri kígyó a hazai bírói joggyakorlatban 1. rész avagy, köz„szolgáltatók” vs. kiszolgáltatottak

Nem szeretem az összeesküvés elméleteket – a bizonyíthatóság híve vagyok.
Nem rajongok túlzottan a kitalált történetekért sem, mert az élet sokkal izgalmasabbakat, sajnos néha brutálisabbakat is produkál.
Az ingatlanmaffiáról, a devizahitelesekről szóló tudósításokat olvasva nehéz elhinni, hogy emberek ilyesmit tehetnek – minden következmény nélkül – pedig ez így van.
Mert hiába a tények bizonyítása okiratokkal, a jogszabályi hivatkozás – a bírói ítélet katasztrofális. Nem véletlen tehát, hogy a bíróságra ma nehezebb bejutni, mint egy nemzetközi repülőtérre!
Ez a tény betudható annak, hogy a bírói függetlenség csak a törvényben került rögzítésre – a gyakorlatban azonban, más a helyzet.
A jogalkotás támogatja és teszi lehetővé, hogy valódi munka nélkül milliókat zsebeljenek be a végrehajtók – bírósági és ügyészségi támogatással. S hogy ez utóbbiak is részesülhetnek az „üzletből” – efelől nincsenek kétségeim. Ez az „üzlet” pedig nem szól másról, mint hogy a háttérben maradók fillérekért vagy túl alacsony áron szerezzék meg emberek ingatlanait, amely gyakorta egy élet munkájának gyümölcse. S hogy a sokszor évekig húzódó jogászi huzavona során mennyi bűncselekményt, törvénysértést követnek el az „üzletben” résztvevők minden következmény nélkül – arra itt a bizonyíték.

Egy valódi történet, aminek még mindig nincs vége!

Ebben az ügyben annyi törvénysértés történt, hogy ebből akár azt a bizonyos állatorvosi lovat is össze lehetne rakni – s hxa a ló már áll – még mindig maradna néhány „alkatrész” egy másik lóhoz.

Az alapprobléma, amikor egy igen magas rangú jogász, dr. Baka András kijelenti:a bíróság feladata nem az igazság kiderítése!
Nocsak! – akkor mi a bíróság feladata?

Tudtommal azért fordul valaki a bírósághoz, hogy egy bonyolult ügyben olyan szakember hozza meg a döntést a feltárt és bizonyított tények alapján, aki kiismeri magát az adott területen a jogszabályok rendelkezéseit illetően. Ezt tanulta hosszú évekig, ez a hivatása! Már aki hivatásnak tekinti.

Hogy is szól a jogászi eskü, mellyel az egyetemi tanulmányok befejezését követően minden jogász ünnepélyes keretek közt tesz fogadalmat a választott hivatására?

AZ ESKÜ

„Én, X Y esküszöm, hogy országunk alkotmányát, törvényeit es alkotmányos rendjét megtartom, az ember személyiségéből folyó alapjogait tiszteletben tartom, tudományomat hazánk és embertársaink javára fogom hivatásom szerint hasznosítani.
Tudásomat arra kívánom használni, hogy hazánk felvirágozzék, abban kicsi és nagy, erős es erőtlen, de főleg minden elhagyatott és védelemre szoruló biztonságban érezhesse magát. A törvények rendjét nem önös szempontok szerint, hanem a közjóra és a természetes értékekre figyelemmel igyekszem alakítani, fenntartani és alkalmazni.
A rám ruházott hatalmat szolgálatnak tekintem, amellyel elszámolni tartozom.
Az ítéletemre bízott ügyekben ellenszenv és rokonszenv vagy bármely más részrehajlás nélkül, fenyegetés és személyes haszonra nem adva, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint jogszerűen fogok állást foglalni”.
Nos, ez a jogászok “Hippokratész” esküje.

Nem véletlen tehát a bírói függetlenség törvényi meghatározása sem – más kérdés azonban, mindez, hogyan valósul meg a mindennapi életben? Valóban független a bíró, vagy előre megmondják neki (nyíltan vagy burkoltan) – milyen ítéletet várnak el tőle?
S ha előre megmondják milyen ítéletet várnak el, s az elvárt ítélet nem születik meg, a bíró a törvényekre s a lelkiismeretére hallgat, s nem az elvárásoknak megfelelően ítél? Akkor bizony fuccs a szép karriernek, a magasabb bírói beosztásnak s az ezzel járó fizetésnek.
De olyan is előfordult már, hogy a bíró a saját lelkiismerete és a feltárt bizonyítékok alapján ítélt – el is távolították a bírói pozícióból (dr. Bónis Éva bírónő esete).
E konkrét ügy kapcsán meggyőződhetünk róla, mi is történik a valóságban.

A KEZDET

Pécsett, az Egyetemvárosban van az a 35 négyzetméteres panellakás, melynek tulajdonosa kb. 2 évtizede külföldön él, a lakást csaknem 10 évig a fia és annak családja használta. Kiköltözésük után azonnal megvoltak az új lakáshasználók, akik négyévnyi használat után tökéletesen lelakták a lakást – a szakértő 1,8 millió Ft értékű kárt állapított meg.
A bíróság rövid idő alatt elintézte az ügyet: elutasította a kártérítési keresetet, mondván fizessen a tulajdonos, elvégre az ő lakása.
A szóban forgó lakás Pécsett, az Egyetemvárosban, egy 10 emeletes panelépületben található.
Az épületben 64 szövetkezeti lakás van, melyekből mintegy 30 lakást az ország különböző részein élő tulajdonosok (Debrecen, Paks, Ózd, Budapest, Szingapúr, stb.) bérlők részére adtak ki – a többi lakást a tulajdonosok használják.

A tulajdonos (nevezzük őt Katalinnak) – ezt követően kötelességszerűen valamennyi szolgáltatónak bejelentette a lakás üresen állását, s kérte, amíg a teljes felújítás nem készül el – állítsák le az előszámlázásokat. A szolgáltatók a kérésnek helyt adtak – kivéve a távhőszolgáltatót, a PÉTÁV-ot. Válaszlevelükben közölték: ők hozzájárulnak, de előbb nyilatkozzon a tulajdonosi közösség, a Lakásszövetkezet közös képviselőjén keresztül.
Megtörtént – a közös képviselő tudomásul vette a bejelentést (amit természetesen később a bíróságon letagadott) – ennyi.
A szolgáltató pedig, változatlanul küldte a havi számlákat annak ellenére, hogy a lakásban semmiféle energiafogyasztás nem történt – Kati távol volt, a lakásban senki nem tartózkodott, mert Kati megfogadta, az ő lakásában soha többé idegen nem fog lakni, rokon meg végképp nem!

Miután Katalin 1976. óta tulajdonosa a lakásnak, és tagja a lakásfenntartó Szövetkezetnek – jogosan számíthatott arra, hogy a Szövetkezet a segítségére lesz, bármi probléma merül fel.
Bár ne tévedett volna ekkorát!

Az első fizetési meghagyást a távhőszolgáltató bocsájttatta ki mintegy 22 ezer Ft értékben „közüzemi számlatartozás” miatt. Katalin igaza tudtában ellentmondott a fizetési meghagyásnak. Mint a bíróságon kijelentette: „én csak olyan szolgáltatásért fizetek, amit igénybe is veszek!” A bíróság azonban másként látta a helyzetet – megítélte a felperes PÉTÁV-nak a követelést – s a fellebbezésre az ügyvédek körében „jóváhagyó bíróság”-nak elnevezett Megyei Bíróság is jóváhagyta az I. fokú ítéletet. Ezt követően a követelésre a PÉTÁV azonnal be is jegyeztette a Földhivatalban az ingatlan végrehajtást.

Jogosultság és kötelezettség

Katalinnak ekkor még fogalma sem volt arról a megállapodásról, amely 2003-ban került aláírásra a Szövetkezet és a távhőszolgáltató között – a levélváltásokban ugyanis erről a megállapodásról még csak említést sem tett senki!
Az már csak pikáns mellékkörülményként értékelendő, hogy a Szövetkezet a külföldön élő lakástulajdonost meg sem hívta a közgyűlésekre, az ott hozott határozatokról semmiféle értesítést nem küldött – holott, ez törvényben előírt kötelessége! Arra pedig a szövetkezet nem hivatkozhat, hogy nem ismerte a külföldön tartózkodó tulajdonos elérhetőségeit – Katalin minden elérhetőségét leadta a Szövetkezetben azzal, hogy ezen adatok nem hozhatok nyilvánosságra!

Az el nem fogyasztott fűtőenergia utáni, havonta rendszeresen megküldött számlák felkeltettek a tulajdonos gyanúját – elkezdett nyomozni, vajon mi is ennek a dolognak a háttere? Mindez nem volt könnyű, mert a Szövetkezet kezdetben még a közgyűlési jegyzőkönyveket sem akarta kiadni részére – aztán jobb belátásra tértek. A jegyzőkönyvek tanulmányozása során derült ki, hogy a Szövetkezet és a PÉTÁV között 2003-ban létrejött egy megállapodás a távhő mérésszerinti (?) elszámolására.
Azt már csak zárójelben kérdem meg, minek alapján fizettek a tulajdonosok 2003. előtt? Milyen adatok alapján számolta el a PÉTÁV a fogyasztást? Ezeket a kérdéseket a mai napig senki nem válaszolta meg – még a bíróságon sem.

A 2005. évi XVIII. törvény a távhőszolgáltatásról a Közüzemi Szerződés című fejezet 37.§. :

„A távhőszolgáltatót a lakossági felhasználóval általános közüzemi szerződéskötési kötelezettség terheli.“
A 38.§. a közüzemi szerződés felmondására határozza meg a feltételeket, ugyanezen § /5/ bekezd. pedig kimondja:
„abban az esetben, ha a távhővel ellátott épületben lévő, külön tulajdonban és külön használatban álló épületrészben kívánják a távhő igénybevételét megszüntetni, az épületrész tulajdonosa és a felhasználó közösség kezdeményezheti az általános közüzemi szerződés módosítását, ha együttes feltételként:

a./ a megszüntetéshez a távhővel ellátott épület tulajdonosi közösségének valamennyi tagja hozzájárul.“ Ez annyit jelent, hogy egy 10 emeletes épületben valamennyi tulajdonosnak (ezek száma elérheti a 100 főt is!) – írásban hozzá kell járulnia egy lakás távhőről való leválásához!
A 38. §. /6/ bekezdése tartalmazza azonban az anyagi következményeket is:
„A közüzemi szerződés és a felhasználó, ill. a díjfizető fizetési kötelezettsége a felmondási idő lejártával abban az időpontban szűnik meg, amikor a felhasználó a (2), (4) és az (5) bekezdésben előírt valamennyi feltételt teljesítette, és ezt a távhőszolgáltatónak írásban bejelentette“.
Magyarul: a használat, igénybevétel nem kötelező – de a fizetés igen!

Ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést rájövünk, ha a távhőszolgáltatás megszüntetésére tett intézkedések, a gyakorlati megvalósítás hosszabb időt vesz igénybe (bármilyen okból!) – a lakástulajdonos köteles fizetni – mindaddig, amíg véglegesen nem szüntette meg a távhő vételezésének lehetőségét s ezt a társasház közös képviselője vagy a Szövetkezet elnöke írásban nem igazolja a szolgáltató felé.

A 44.§. /2/ bek. szerint: „ha a hőközponti mérés szerinti szolgáltatás egy hőközponti mérőn keresztül több felhasználó részére történik, valamennyi felhasználó megegyezése esetén (?) a távhőszolgáltató az érintettekkel egy közüzemi szerződést is köthet”. S ha nem tudnak megegyezni?

Milyen következtetést lehet ebből levonni? Azt, hogy a szóban forgó lakóépület külön is megköthette volna a közüzemi szerződést a szolgáltatóval!
Ez a megoldás azonban szóba sem jöhetett, ugyanis senki nem tudott a 271 tagot számláló lakásszövetkezetben arról, hogy a nevükben az elnök 2003-ban egy megállapodást írt alá a távhőszolgáltatóval!
Miért is tudott volna? Egyrészt semmiféle információt erről nem kaptak a Szövetkezettől, s ha kaptak volna – miért is érdekelte volna őket? Mert általánosságban elmondható: a lakásszövetkezet a tulajdonosok vagyonának gyarapítását szolgálja – de maguk a tulajdonosok azok, akiket szinte semmi nem érdekel! Így jöhetett létre a kertvárosi lakásszövetkezet 39 millió forintos hiánya – amiről senki nem tudja, hogyan keletkezett – s egyáltalán: hol van a pénz?
A részletkérdések szabályozását a „távhőtörvény“ az önkormányzatokra bízta – s az önkormányzat szabályozott is egyetlen gondolatot nem vesztegetve arra, hogy vajon hány tulajdonos írásbeli hozzájárulását kell beszereznie annak, aki drágállja a távfűtést, s olyan megoldást szeretne, ami számára anyagi könnyebbséget jelentene?
Mert pontosan ez volt a cél! Bebetonozni azt a tulajdonost, aki le akar válni!
Olyan teljesíthetetlen feltételek elé állítani a leválni akaró tulajdonost, amiket a gyakorlatban szinte nem lehet teljesíteni!
Vagy ha valaki mégis megkísérli – hát kerüljön neki annyiba, hogy elmenjen a kedve a leválástól s fizesse azokat a horribilis összegeket, melyet a szolgáltató kiszámláz!

De térjünk vissza a lakásszövetkezeti elnök 2003-as szerződéskötésére.
A törvény és az önkormányzati rendeletek valamennyi tulajdonos felhatalmazását kívánják meg a távfűtéssel kapcsolatos szerződések megkötéséhez, módosításához és megszüntetéséhez.
Nem hivatkozhat arra egyetlen társasházi képviselő vagy szövetkezeti elnök, hogy őt a törvény hatalmazta fel a szerződés megkötésére, ha a törvényben meghatározott feltételek hiányoznak!
Ebben az esetben valamennyi tulajdonos felhatalmazására szükség van!

Mindez a megállapodás 15. pontjában így került megfogalmazásra: „Megbízott felelőssége teljes tudatában kijelenti, hogy ezen megállapodást az érintett tulajdonosi közösség teljes körű felhatalmazása alapján jogosult megkötni és aláírni”. A megállapodás kelte 2003. június 19.
Ezen megállapodás 1. számú mellékletét 2003. június 30.-án a Szövetkezet elnöke írta alá s a fűtési költségek elosztásáról szól, mégpedig: „a fűtési költség felosztásának módja, ha a felosztást a fogyasztói közösség készíti el. a./ az épületrészek és az épület összes fűtött térfogatának arányában.”

Ha megnézzük a megállapodás megkötésének dátumát s az 1. sz. melléklet dátumát, a két dátum közti kb. 10 eltelt nap azt a látszatot kelti, hogy a megállapodás megkötése es az 1. sz. melléklet aláírása közben eltelt idő arra szolgált, hogy a tulajdonosok megállapodjanak egymás között a költségek elosztásáról! Mindez azonban teljes megtévesztés! Mert 2003-ban a tulajdonosi közösség semmit nem tudott sem a távhőszolgáltatóval kötött megállapodásról, sem a költségelosztás módjáról!

A feljelentés alapján sem az ügyészség, sem a rendőrség nem foglalkozott az üggyel: ez nem okirat hamisítás és nem csalás! Hanem mi?
A Szövetkezet elnöke, Komári László pedig nyugodtan aláírhatta a megállapodást, két okból is: egyfelől senki nem számított arra, hogy akad valaki, aki a bíróságon támadja meg a szerződést, másfelől, ha mégis probléma adódna – a szerződő felek közös érdeke egymás megvédése.

Időközben sikerült megszereznie Katalinnak a közgyűlési jegyzőkönyveket, amiből kiderült,
a 2005. májusában megtartott közgyűlésen az elnök bejelentette a távhővel kapcsolatos megállapodás megkötését: most már mérés szerint fizetünk! Remek – s eddig mi alapján fizettek a tulajdonosok, ha nem mértek semmit? Honnan tudta a szolgáltató, milyen összeget kell kiszámlázni az egyes tulajdonosoknak? Ezen a közgyűlésen rögtön megtörtént a költségek elosztása is, a lakások légköbmétere alapján! Kicsit furcsa, ugyanis az elnök már 2003. június 30.-án a megállapodás 1. sz. mellékletében így jelentette a PETÁV felé a költségelosztást.
Ezt az előre megfogalmazott határozati javaslatot a 271 szövetkezeti tagból a közgyűlésen megjelent 30 tag szavazta meg – ki lehetett pipálni „elintézett”-ként.

Ebben a kérdésben azonban van egy igen csúnya hiba: a közgyűlésnek sem hatásköre, sem jogköre nincs a távfűtéssel kapcsolatos kérdésben bármiféle döntést hozni! A döntést a 271 szövetkezeti tag hozhatja meg – mindegy, milyen formában – de mindenképpen írásban, dokumentálható módón!
A dokumentálást a Szövetkezetben azonban úgy értelmezik, hogy a szerződéseket titkosítani kell! – azok előtt, akinek vagyonával a Szövetkezet vezetősége gazdálkodik. Ilyen alapállással már csodálkozni sem lehet azon, hogy 2006-ban és 2009-ben a távhőszolgáltatóval újabb megállapodások kerültek aláírásra – erről azonban a tagság a mai napig semmit sem tud – holott: ezen megállapodások megkötéséhez ugyancsak szükség volt a tulajdonosok teljes körű felhatalmazása – ami megint csak hiányzott a megállapodás aláírásakor!

További, megkérdőjelezhető gyakorlat: a 2005-ben megtartott közgyűlésen ugyan a jelenlévő 30 tag megszavazta az előterjesztett javaslatot – de minek alapján? A megkötött megállapodás nem került ismertetésre, a hatályos jogszabályi rendelkezésekről pedig egy szó sem hangzott el! Mindegy – fő, hogy megszavazták a jelenlévők!

A közgyűlési határozatokat a bíróság előtt lehet megtámadni, 60 napon belül – a határidő elmulasztása jogvesztő! Miután a Szövetkezet alapszabálya lehetővé teszi egy tulajdonos számára a bírósági út igénybevételét, ha egy közgyűlési határozat ellen kifogása van – Katalin a bírósághoz fordult!
Pedig ekkor még nagyon sok mindenről nem volt tudomása, ami csak később derült ki!

(1. oldal / 3)
Megjelent: 7620 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.8%Austria 1.2%
Romania 5.5%Canada 1.1%
United States 3.8%Norway 0.9%
Ukraine 2.8%Switzerland 0.3%
Russian Federation 2.7%France 0.3%
United Kingdom 2.2%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.1%Netherlands 0.3%
Germany 1.9%Australia 0.3%
Sweden 1.6%Italy 0.2%
Serbia 1.5%Spain 0.1%

Today: 26
This Week: 26
Last Week: 5029
This Month: 5953
Last Month: 17477
Total: 2198574

Belépés