Magyar Megmaradásért

..."A szomorú sorsok azokéi, akik még ma is itt vannak közöttünk. Tragédiák, melyek azokéi, akiket az akkori győztesek pökhendi és megalázó gőgje sok esetben, egyenesen a halálba kergetett!"...

E cikk rövidítve korábban már megjelent; most teljes egészében közlöm, mert nem lehet eléggé sulykolni, ismételni, ellensúlyozva a hivatalos agymosást, hogy nemzeti tragédiánk milyen következményekkel járt, s a tornyosuló árnyéka, mit eredményez a jövőben. Csak remélni tudjuk, hogy felnövőben ő a félelem nélküli nemzedék, melynek lesz bátorsága, ereje nemet mondani erre a bevándorlási őrületre.

Ha arra jártunk, Édesapám minden alakalommal elmondta, hogy a bástyán lévő országzászló „félárbocra volt eresztve", s ez addig lesz így, amíg nem térnek vissza a lecsonkolt részek a hazához, amíg nem egy hazában él az értékrendet megtartó, minden magyar ember.

A moholi László Mihály másodmagával szökött meg 1944 őszén a Tisza-parti vesztőhelyről – Vele ásatták meg a rokonai, köztük az apja sírját is

A XX. század legfényesebb temetésében volt része Josip Broz Titónak, a kommunista vezetőnek, aki délvidéki magyarok és németek ezreinek kínhaláláért felelős.

Az 1920. június 4-i diktátum évfordulója apropóján tettünk fel kérdéseket dr. Raffay Ernő budapesti történésznek, akinek Trianon előzményei és annak következményei az egyik kutatási területe. A jeles tudós sokszor okozott fejtörést megállapításaival az ún. „baráti szomszédos országok" történészeinek, politikusainak a témában, hiszen – amint látjuk – a történelmet lehet utólag megképzelni és megírni, ám a tények kegyetlenek – nem olyan tapintatosak, mint mondjuk az 1990 utáni alapszerződések.

A magyar nemzet szellem óriásai évszázadok óta, az elhallgatás, lehurrogás és támadások ellenére is felkutatták, s felmutatták azokat a járható utakat, amelyek az akkori kornak megfelelően, és napjainkig, megteremthették volna azt a nemzet tudatot, amely a magyar néplélek irányt mutató parancsa; követendő útja kellett volna, hogy legyen, ha azt Akadémiánk, és az iskolai oktatásunk nem hallgatja el.

Lipusz Zsolt. Fogalommá vált e név az írni, olvasni és gondolkodni tudó magyar társadalomban, határon innen és - most még - túl. Ő úgy nevezte, az ideiglenesen Romániának, Szlovákiának stb. hívott magyar területek. Sajnos nem érhette meg, hogy Székelyhíd, ahol bevégeztetett ez a gazdag földi pályafutás, nem csak a szívekben és nyelvében, hanem politikailag is Magyarország szerves része legyen

1920. június 4-én a Napkirály által megálmodott és építtetett versailles-i királyi palotát övező hatalmas park Nagy-Trianon nevű kastélyában Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ aláírták a történelmi magyar állam felnégyelését szentesítő békediktátumot. Mi több, hatfelé darabolásról beszélhetünk, hiszen – bár jelentéktelen veszteségekként – még Lengyelország is birtokba vehetett a Felvidék területéből 589 négyzetkilométert (a festői szépségű Nedecet és környékét), illetve Olaszországnak is jutott 21 négyzetkilométernyi terület (Fiume és vidéke) Magyarország testéből.

Leghirhedtebb gonosztevő Matuska Sziveszterről, a nagyarányú szerencsétlenség okozójáról regényt irt a vajdasági kiváló költő és prózairó Bozsik Péter. A szerző, arra a kérdésre, hogy mi késztette tollfogásra, merész epikus irás vállalására, - nem tudott hiteles magyarázatot adni. Különben a világhirű katasztrófa okozóját igy minősitette: hencegő, hiú, beképzelt majom...