Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2020Jul07

2020. Január 26., Vasárnap 21:38

Székelyek őstörténete

Írta:  Barabási László
Értékelés:
(5 szavazat)
CREDO / A székelység történelmének általam leírt anyaga a vasfüggönynél is erősebb elhatárolódás mindazzal szemben, amit el kellett szenvedjek csak  azért, mert magyar voltam, de elsősorban székely. Mindig a hátsó sorokból kellett nézzem a jó káderlapokkal rendelkező társaim ünnepségeit. Aztán, amikor apámnak leállították az utolsó teherautóját, és beállt egy gyárhoz gépkocsivezetőnek, engem is beengedtek a Vörös Paradicsomba, már nem voltam osztályellenség.

De mindent nem felejtettek el. Azt, hogy székely vagyok, hogy kényszerlakhellyel kerültünk Gyergyóba, hogy szemmel kellett engem tartani. Az egyetemi felvételimet is a rajoni néptanács elvtársai határozták meg. A marosvásárhelyi főiskola történelem-magyar karára adtak ajánlást. Akarva-akaratlanul történész kellett legyek, tanuljam a dák elméletet, dicsőítsem azokat a személyeket, akik minden lehetséges alkalommal népem mészárosai voltak. Ez annál is nehezebb volt, mert volt egy alapos „előképzettségem", amit szüleimtől kaptam. Anyámtól megtanultam a magyar népdalokat, operett slágereket, de elsősorban Kossuth Lajost, Horthy Miklóst, a magyar bakát megéneklő dalokat. Apám a kezembe nyomta Garcza György könyveit, melyek közül családi Bibliám lett a „Talpra magyar". Azt is megtanították, hogy tartsam a számat, ez csak a miénk, a családé, belső ügyünk.

1956-ban én is a rádió mellett kucorogtam. Éppen kamaszodó kölyökként nyaggattam a környezetemet, hogy menjünk segíteni. A székelyek megmagyarázták: mi a határon nem tudunk átmenni, nincsenek gépfegyvereink, a dolgunk, hogy titeket felneveljünk, és itt maradjunk ezen a földön. Amíg itt vagyunk, tudunk tenni egymásért. Ha börtönbe kerülsz, vagy a sírba, később szépen megemlékeznek rólad, de utódaid nem fognak futkorászni apád udvarán. Úgyhogy, mit kérnek, add be, s a szádat fogd be.
Igyekezz mindig testvéreid között maradni.

Akkor még nem tudtam, hogy egy erősen összetartó, nagy tömeg a székelység, amelyik minden tagjára odafigyel. Segítik egymást, de követelnek is. Ha úgy érezték, hogy tenni tudsz népedért, keményen toltak előre. Ha bigott kommunista lettél, hamar kitörted a nyakad. A sajátjaid buktattak le. Úgy kellett menni az árral, hogy ne válj hordalékká. A dolgod az volt, hogy fenntartsd a néped hagyományait, értékeit. Nem kellett kiállni a gátra, mert elsodort volna az ár. Ha lehajtottad a fejed, feltűnés nélkül nagyon sokat adtál
azoknak, akik rád hallgattak. Mindezt úgy, hogy senkinek kárt ne okozz.

Nagyon sokszor kivették a kezedből a döntést, de a neveddel igyekeztek igazolni önmagukat. A kötelező történelmi kiállításokat Bukarestből érkezett ideológusok vizsgálták felül, és címkézték újra a kiállított tárgyakat. A csíkszentkirályi szarmata kincsből dák kincs lett. A gót harcos csontvázát eltüntették. Végül Ceausescu testvére, a félanalfabéta tábornok elvtárs személyesen ellenőrizte le a kiállításunkat, és a változtatások ott maradtak a kiállítótermekben. Nekünk ehhez semmi közünk nem volt, még a román származású régészeinknek sem. Később igyekeztek a nevemhez, a nevünkhöz kötni a torzításokat. Elsősorban mindezen kikényszerített bemutatás mód a hamis dákó-román elméletet volt hivatva igazolni a székely történelmi vidéken. Ki mert volna ellenük szólni? Abban az időben élet-halál kérdése volt a tét.

Ez a kétlakiság nagyon erős lelki megpróbáltatás volt évtizedeken át.
De végig magam mellett éreztem az emberek szeretetét, segítségét. Az irigységét is. Mélységesen szántam azt a maroknyi egyént, amelyik a peremre szorult, mert nem tudta teljesíteni székely környezetének elvárásait. Az ilyen megkeseredett embereket ma is ismerjük. Ők a háttérből jelentgetők, az értetlenkedők, és a magukat mindentől elhatárolók. Én még tőlük sem határolom el magamat. Sajnálom őket.

De elhatárolom magamat a szemenszedett hazugságokon alapuló történelemírástól. A diktatúrák csápjai által kikényszerített mindennapoktól. Akkor is, ha a legelfogadhatatlanabb eszméket komoly tudományos címekkel rendelkező egyének tartják fenn a mai napig.

Miután Ceausescu Romániájából kiebrudaltak, azonnal írni kezdtem. Hogy mi volt a korábbi véleményem, azt bizonyítják a székelységről, a világ népeiről közölt könyvsorozataim, melyek visszhangra találtak a magyar olvasók szívében. Ezekben az írásokban egészen pontosan tükröződik elhatárolódásom a Habsburg kancellária által kitalált propaganda történelmektől, legyen az dákó-román elmélet, vagy a besenyők által idekergetett magyarok rémmeséjétől.

A székelyek történelme látszólag rendhagyó tényeken alapszik, de mindenik kézzel fogható, leellenőrizhető. Meghökkentő. Az évszázadokon át, ellenünk hangoztatott műlegendák, üres „tények", elferdített történelmi igazságok halálos ellensége vagyok. A bizonyítékok ott vannak a könyveimben. Tessék elolvasni a „Hol vagytok székelyek" című kötettől kezdve az „Emberiség története" című sorozaton át az alább bemutatott kötetig írásaimat, melyek teljes bizonyságát adják a valós magyar és székely történelem iránti megingathatatlan elkötelezettségemnek.

Óriási ellenfél gárda zúdult rám
Megköszönöm nekik, mert azt bizonyítják – amit írok, az hatásos.

Sajnálom, hogy a csíkszeredai múzeum igazgatói tisztének viselése idején nem tudtam megakadályozni, hogy az illetékességi területemen feltárt régészeti anyagokat a valótlan dákó-román kontinuitás igazolására használják. Mindettől elhatárolódom, és vallom az 1990 után megírt könyveimben hirdetett felismeréseket.

Barabási László 

 SZÉKELYEK ŐSTÖRTÉNETE

Jól tudjuk, hogy az Úr teremtette Ádámot, az oldalbordájából Évát és így született meg az emberiség. Mindenki egy nemzethez tartozott és egy nyelvet beszélt. Mikor Nimród a híres nyilas Babilonban tornyot akart építeni, hogy felérjen az égbe, az úr összekeverte a nyelveket. Így jöttek létre a mai nyelvek ősei.

De azt is ugyanúgy tudjuk, hogy egy majom leszállt a fáról, két lábon kezdett járni, beszélni és szerszámokat használni. Ki hol szállt le olyan nyelvet beszélt. Aztán a népvándorlások idején összekeveredtek.

A két magyarázatot ma egyformán tanítják. A 19. század végéig kialakított történelemírás hatásosan keveri. Sőt, igyekszik egy időlécbe sorolni az „eseményeket". Megállapítja, hogy vannak fejlettebb népek. Uralkodó nemzetek. És mindég is voltak. Ezeket tisztelni kell és kiszolgálni őket.

Mindezt gyönyörűen sikerült elsőfokú világszemléletté tenni. De aztán jöttek a vasutak, gőzhajók, rádiók, televíziók, repülőgépek és végül az internet. Ma egy kis szobából megismerheted a világot. És mi lett belőle?

Felborult a jól kialakított, határokkal, katonákkal, tollforgatókkal fenntartott elmélet rendszer. A világ különböző részein csoportok jöttek létre, akik meglepően világos képet kezdtek rajzolni az emberiség múltjáról. Teljesen más előjellel. Szerintük nincs született uralkodó nemzet. Csak ember van. És az ember nem gonosz, csak azzá nevelik, vagy arra kényszerítik. A különbözőségek érdekesebbé, az azonosságok egységesebbé teszik az emberiséget.

Tanulmányozzák mindkét elméletet. A bibliai változatnál kiderült, hogy gyökerei nagyon mélyre nyúlnak. Az ősi, sumérok által közvetített tudást mentették át napjainkra az ózsidó, majd a bizánci bibliába. Mindenki a saját értelmi szintje, érdekei szerint. Legendák, példabeszédek gyakorlatilag a világegyetem, a föld keletkezésétől, az ember megjelenésétől Krisztusig vezetnek. Ha a különböző népek legendáit is mellétesszük, kialakul egy nagyon is valós világkép. Ha elfogadjuk az eddigi történelemírás ésszerű
állításait is, derengeni kezd a valóság.

De az új felborítja a mereven beállított időrendet. Tény, hogy kétmillió évvel ezelőtt már kőeszközöket használtak őseink. Akkor „Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt"1 Ezt jelzik Vámos Tóth Bátor 'Tamana' térképei is, a világszerte azonos nyelven érthető helynevekkel.

Van egy másik fogódzó is a kutató számára. Vértes László Vértesszőlősön felfedezett egy emberőst. A laboratóriumi eredmények szerint 270 – 800 ezer évvel ezelőtt élt. Az agya nagyobb volt, mint a mai emberé. Körülötte feldarabolt zsákmány, tűzhely nyomai, kőeszközök, és egy lábnyom is. Samunak nevezték el. Hivatalosan egy - magyarországi, egyenesen álló, értelmes - előemberről van szó.2


Homo erectus

←  1- Homo erectus seu sapiens palaeohungaricus Samu

Samu olyan kőeszközöket használt, amiket állítólag 40000 évvel ezelőtt kezdtek használni az emberek. De hát, Samuka akkor még nem tudta, hogy milyen illetlen dolog megcáfolni egyes tudósokat. Egyidőben élt a Pekingi ősemberrel. A mai kínai főváros mellett 40 km.-re megtaláltak egy nagy barlangot az akkori ember csontjaival – de nagyon sok kőszerszámmal. Marokkövek, kaparókövek, nyílhegyek halmaza jelezte, hogy itt egy nagy raktár volt legkevesebb 300000 esztendeje.

A helység neve Csu-ku tien. Kelet Mongóliában ugyanilyen raktár volt – helység neve Ku-ku tyin3 A Keleti Kárpátok külső peremén van Ku-ku ten. Ugyanilyen raktár volt. De mit jelent a név? Az ősember még nem ismerte a többes számot, ezért azt felsorolással fejezte ki. Sok kő az ő nyelvén kő-kőnek, kű-kű-nek vagy KU-KU-nak hangzott. És a tin, 2. Pekingi ősemberten azt, hogy odatette? Ennek az ősnyelvi értelme = mellett. Számunkra ma is tisztán érthető - kő – kő – mellett.

helység neve Ku-ku tyin3 A Keleti Kárpátok külső peremén van Ku-ku ten.
Ugyanilyen raktár volt. De mit jelent a név? Az ősember még nem ismerte a
többes számot, ezért azt felsorolással fejezte ki. Sok kő az ő nyelvén kő-kőnek,
kű-kű-nek vagy KU-KU-nak hangzott. És a tin, ten azt, hogy odatette?
Ennek az ősnyelvi értelme = mellett. Számunkra ma is tisztán érthető - kő –
kő – mellett.

← 2. Pekingi ősember

 Telekiné Kovács Zsuzsanna Erdély őskori történelmét eredeti okmányokból olvasta, tanulmányozta és vizsgálta, és azt tapasztalta, hogy Ptolemaios Dácia (Erdély) lakosságának országát „Kau-ko encio"-nak nevezte. Régészünk kimutatta: ha kihagyjuk az „encio"-t, akkor „Kau-ko"-t kapunk, amely nyelvünkön „kő-kő"-t jelent s amelynek értelme a megduplázott hegy.

3. Marokkő stb. a pattintott kőkorból.

Az említett dokumentum Dácia rómaiak általi elfoglalása után úgy 20–30 évvel íródhatott. Ugyancsak Kovács Zsuzsanna fedezte fel, hogy Ammianus Marcellinus elbeszélésében – ahol a római Valens császár gótok elleni háborújáról ír – Erdélyt szintén Kau-ko-nak nevezi. (Ammianus Marcellinus: Res Gestae. III. 413 old. )

← 3. Marokkő stb. a pattintott kőkorból.

A sumir KO, KA és KAU szavak értelme ugyanaz, mint a magyarnak: kő. A sumir nyelvben a többes számot a szó kettőzésével fejezték ki. Így a Kau-ko kő-kő hegyeket jelentett, ahogy a székelyek még ma is nevezik a hegyeiket. Számos erdélyi hegy neve „kő"-vel végződik, úgymint Ünőkő, Szárkő, Siposkő. Az itt példának hozott csúcsok mind 1600–2000 méter magasak. Ha a Kaukázus hegység tőszavát – kau – kiemeljük, akkor a név az Erdély elő-sumír nevével egyezik meg. 4

Vegyünk egy másik kifejezést. A-cheuli (a- kő -li (k) leletek Spanyolországban. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai napig is a hagyománytisztelő nyelvjárások nem használják a barlang szót. Helyette azt
mondják a kőlik. Másik példa a Franciaországban található Chelles-i lelőhelyek neve. Ott követ lehet lelni. Írjuk le magyar helyesírással. Ke-les, vagyis kő-les, kőlelőhely, ahol követ lehet keresni. Ne felejtsük el, hogy a mai élő nyelv sokkal árnyaltabb az ősi nyelvnél, és több százezer év távlatából szól hozzánk egy-egy helynév. Ez alatt az idő alatt, nem csak emberek – népcsoportok is születtek és haltak ki. A helynév megmaradt. Még az után is, hogy később megjelent egy– az ősnép nyelvétől eltérő beszéddel élő– nép.

A 7-6000 éve a Himalája közül megjelenő sémi pásztornépek útvonala, térben és időben, a folyamközig tartott. Az ősnyelv és a korai sémi összehasonlítása közös eredetet, de egy nagyon korai elszigetelődést mutat, mely évtízezredeket tartott.

I.e. 2800 körül felborítják a sumér mezőgazdasági társadalom életét, nyelvét. Legalább 16 évezreddel Nimród után. Több mint öt évezreddel Hunor és Magor korától, Róma alapításától. Ne ijedjünk meg a nagy évszámoktól.

„A sémik elől menekül a lakosság egy része. Kényszer-vándorlásuk folytán Mezopotámiából Kínába keltek át, arra a területre, amit most Tibetnek hívunk. A sumir vándornép nyelvén Tibet Tő-Bő-Taj volt. A sumir és a magyar nyelven is a TŐ jelentése valaminek a töve, alja. E helyi viszonylatban a hegynek a töve. A BŐ értelme széles, nagy, tág. A TÁJ értelme térség, kilátás, hely, helység. Az a nép, amely K. u. 612-ig itt lakott, tő-bő-táj népnek hívatott. A kun herceg 612-ben összeházasodott a kínai királykisasszonnyal. Ekkortól kezdve a népet a kínaiak és a kunok elnyomták.

Felsorolva néhány tibeti királynevet, látható, hogy e nevek egyeznek a sumir, szittya, hun, szabír és magyar nevekkel, egyben földrajzi elnevezésekkel is.

Királynevek: Kos, Láto, Tori, Palkor, Nyatri, Csogyal
Helységnevek: Kun, Tar, Must, Korum, Jura, Gura
Tavak nevei: Sarovár, Leli, Kasa, Korum
Tibeti tartományok nevei: Szech, Kan, Kagyu, Sima, Ladag, Urga, Nyurga, Bartok
Családi nevek: Shatra, Tompa, Sur, Gyali, Csap, Punk, Pala, Rampe.
(Szelényi Imre: Sumer-magyar rokonság München, 1961. 27. old. (Douglas and Jenks: The History of Nations. NY. VII. China. 4 old.5

Kitűnő szakembereink ma már kimutatják az emberek rokonsági fokát, valamint anyagi és szellemi kultúrájának milyenségét az évezredek távlatából. Pontosan, tudományosan. De... a történelmet a suméroknál (nem olyan régen) és az egyiptomiaknál kezdjük tanítgatni, jól elhatárolva minden egyes
terület és időszak történelmét. Megkeressük az egyedi jellegzetességeket, és így tele vannak könyveink égből pottyant népekkel.

Pedig az ember szépen beírogatta a földbe a saját történelmét. Csak ki kell olvasni és összehasonlítani az azonos korokból feltárt leleteket. Megvan a történelem.

* * *

Régi, vagy pattintott (hasított) kőkorszak. Ősünk gyűjtögetett, halászott, vadászott. Az Acheuli leletek szerint az ember vadásztáborokat és állandó jellegű lakótelepeket létesített. Egy ilyent tártak fel a mai spanyolországi Torralba település melletti tó partján. Elefántot, orrszarvút, vadmarhát, szarvast, lovat ejtettek el lakói.

Itt kapcsolatot tételezhetünk fel a kárpát-medencei ősnéppel, mert egyik legfontosabb szerszámuk alapanyaga az obszidián volt, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj, és a Hont megyei Csitár község határában voltak. A feltárások ezeken a helyeken nagy telepeket találtak.

„A kárpátmedencei lakótelep környékén a tudományos kutatók félhold alakú csont- és kőkaparókat találtak, melyek nyelei szarvasagancsból készültek, s ugyanott különböző nagyságú munkatelepeket, ahol e munkaeszközöket előállították. Ez mutatja, hogy már a Würm két jégkorszaka közötti (interglaciális) korban a Kárpát-medencében a földművelés oly széles körben folyt, hogy az ehhez kellő szerszámok nagybani előállítására volt szükség. Az emberek itteni tevékenységeik olyan előrehaladottak voltak, hogy
egy falurendszerben éltek, a különböző eszközök készítésével kapcsolatban egymásra voltak utalva, és így fejlődtek ki a mesterségek. A Hont megyei Csitári-hegységben nagy mennyiségű kőszerszámok kerültek elő, mind egymás mellé rakva, betakarva, mintha itt raktározták volna. Mindegyik új volt, kész a használatra. Szántás közben véletlenül fedezték fel a szerszámokat, amelyeknek kora a III. Würm jégkorba vezet vissza. E csiszolt kőszerszámok korábbiak a csiszolt kőkorszak (neolit kor) eszközeitől.

Külön meg kell jegyeznünk, hogy ilyen jól kidolgozott kőeszközöket, melyeket a Würm-korban itt a Kárpát-medencében használtak, máshol a világon nem találtak, bár hasonló tárgyakat felfedeztek a Kárpát-medencén kívül, de ezek mind egyszerűbbek, nyersebb kivitelben, és sokkal későbbi korból származnak. Ezek után azt következtethetjük, hogy a Kárpátmedencében a paleolithicum-kor az orignacien időszak, a Würm I. és II. jégkorszak közötti korban már találunk nyílt területű települést és kezdetleges földművelést. Ez volt az első földművelés a földön. A kárpát-medencei ősnép volt az, aki elsőnek hagyta el a barlang biztonságát, és megkezdte a nyíltszínű települést.

Természeti megfigyelések nyomán kezdték el, fejlesztették ki a földművelést, és rájöttek a földművelőeszközök nagybani előállításának szükségességére. (Toronyi Etelka: A Kárpáti-medence, Buenos Aires, 1974, 10 old.) E fejlődés váltotta ki a dunai ember kereskedelemre való termelését, már K. e. 5500-ban. Marija Gimbutas szerint kőszerszámokat találtak egy boldogkőváraljai gödörben, „a falu lakói különösképpen kőszerszámok előállítására és azok kivitelére szakosították magukat.” (Gimbutas, Marija: The Civilization of the Goddess, New York, 1991) (Botos László: Hazatérés. 98 old.))

Csodálatosnak tűnt, hogy még a székelyföldi Csíkban, Moldvában is kerültek elő az ottani obszidiánból. Mikor jobban utána nézünk, kiderül, hogy az obszidián út jóval korábbi, mint a borostyánút. De ugyanott van a balatoni kecskekörömként ismert kagyló is. Ékszerként került az ősi kereskedelmi hálózatba.

Fényes Elek írja, hogy az obszidián és a só kereskedelmi útjai a Kárpátmedencéből indultak, a borostyánkő-, gyöngy- és selyem utak a Kárpátmedencét szelték át, és jutott el Európa minden lakott helységébe, mivel ezen  járatok mindig sűrűn lakott területet igyekeztek választani. (Fényes Elek: Magyar geológiai szótár)6

De ha kitermelés folyt, kereskedelmi szállítás, oda elég sűrű  településhálózatra volt szükség.7

Ha térképre tesszük egy olyan terület településeit, melyet aprólékosan végigkutattak a régészek az elmúlt 100 esztendőben, azzal a jelenséggel találkozunk, hogy két település között a távolság legtöbb hathétórai gyalogút volt.

Mi barlanglakóként tartjuk számon őseinket. Miért? Mert a barlangok megőrizték az emberi ottlét nyomait. Nem fújta el a szél, nem mosta el az eső, nem nőtték be a növények. A szabad ég alatti települések általában favázas építkezésekből álltak, melyeket agyaggal tapasztottak be. Ha a tető elrohadt, attól kezdve 10-20 éven belül az egész épület nyomtalanul beolvadt környezetébe. A másik nyom ami fennmaradt, hogy az emberek csak bizonyos ideig éltek egy településen. Amikor észrevették, hogy elég nagymértékben károsodott a környezetük, elhúzódtak az állatok, ritkult a növénytakaró - új telephelyet kerestek, és miután átköltöztek, felgyújtották az előzőt. Ennek nyomait megőrizte a föld. Nem kell messzire menni példáért. A Kárpátok keleti oldalán, hosszú évtizedeken át folytatott ásatások világosan
bizonyítják. 8

Kőeszközök, barlanglakások, fából, venyigéből épített, náddal födött házak. Mégis az emberiség ezt az időt tartja aranykornak. Az isten aranyembereket teremtett e földre. Ezt a görögök írják. De hát még nem ismerték a fémeket? Mitől volt aranykor? És itt van a kulcsa a székelység történelmének. Az aranyembert ne külsejében, hanem gondolkodásában keressük.

Az ősi közösségek egymással kapcsolatot tartottak, azonban ezek a kapcsolatok mellérendelő viszonyként jelentek meg. Egyetlen csoport keretén belül is mellérendelő a viszony. A település keretében családi házak épültek. Körkörös alakban. Háttal kifelé, mintegy sorban állnak, védik a településeket a széltől, vadállatok támadásaitól. Néha két-három, vagy több ilyen kört hoznak létre, egymás mögött. Közepében tér. Egyetlen ház sem nagyobb, vagy kisebb, mint a másik. Tehát nincs kiemelkedő fontosságú személy a közösségben. Mindenki egyenrangú.

. Az ősi kereszténység felvétele előtti időben a mellérendelő életformában éltek magyar őseink. Erről bővebben Cser Ferenc kutatása alapján: A magyar műveltség szemléleti módja (kézirat) A Magyarságtudományi Intézet honlapján: www.magtudin.org.9

Ehhez a gondolkodáshoz ragaszkodtak (-nak) az ősnép gyermekei minden körülmények között. A vezető a közösséget szolgálja. Nincs a többi fölé emelve. Nincsenek pártok. Ha pártszerű szerveződés jelenik meg valahol, valamikor, ott a közösségi szellem megszűnik. Demokrácia. Népi demokrácia. Pufogtak a jelszavak. A szó első része népet, a második uralmat jelöl. Kin, min uralkodik a nép? Még a természeten sem, mert önmagát a környező világ részének tekintette. Úgy gondolt rá, mint bármelyik embertársára. Honnan tudhatni? Még nem találták fel az időgépet. Menjünk el egy eldugott faluba. Az első ember, akivel találkozunk várakozó tekintettel néz ránk. Ha olyan hangnemben szólítjuk meg, mint barátainkat, munkatársainkat akkor máris otthon vagyunk. Viszonozzák a gesztusainkat. Ha kibukkan belőlünk a diplomás „nagyfiú" azonnal leírnak. Többezer éves hagyományokba gázoltunk. Nem emberek vagyunk, még elöljárók sem –funkcionáriusok.

De nemcsak nálunk maradt ez fenn! Az évezredekkel ezelőtti ember nyomait megtaláljuk a spanyol, francia barlangokban, észak-afrikai sziklarajzokon, a székelyföldi Tászok-tető feliratos kövein10, Szibériában, a hunok nagy birodalmának helyén, Ordosban. Szerszámok, csontmaradványok, rajzok mellett, egész jó festményeket láthatunk. Amerikában a hatalmas építkezéseket. Ausztráliában az őslakosok legendáit, veselkedési, gondolkodási szokásait. A mai napig tartják, hogy az ember nem lehet a föld tulajdonosa. A föld tartja el, tehát a föld az ember tulajdonosa. A földhöz tartozik és nem fordítva. A mellérendelő viszony és a földanya – anyaföld szentsége, ha burkoltan, tudat alatt, láthatatlanul is, de ma is él.

„Az ősi magyar rag, az „A" értelme: folyó. Sok magyar, azaz kárpátmedencei folyó neve végződik a-ra, például Duna, Tisza, Száva, Dráva, Morva, Mura, Rába, Rábca, Zagyva, Galga, és Mezopotámiában az Eufrátesz hajdani sumír neve Baranya volt.

Telekiné Kovács Zsuzsanna 1967-ben (Ann Arbor, Michigan) a 27. Nemzetközi Orientalista Világkongresszuson megismertette a Duna ősi nevét, amely a sumír termékenység Istennőről kapta nevét – ISTER. 1973-ban a 29. Sorbonne-i Orientalista Világkongresszuson újabb sumír földrajzi neveket mutatott be, amelyeket a Kárpát-medencében fedezett fel.

A mezopotámiai Nap-Isten neve SAMAS, megtaláljuk a Szamos folyó nevében. A NAP szó minden változás nélkül maradt fenn a magyar nyelvben mint nap és mint Napoka, Kolozsvár ősi nevében, amely magába foglalja a nap és a kő szavainkat. (Kolozsvár Rumániában Cluj-napoca nevet kapott.) (Botos: Hazatérés. 115 old.)

Dr. Nagy Sándor elemzi az ősi településneveket és vízzel kapcsolatos edény és ívó eszközök neveit. „Tarcsa: Kielemezve Tar-cso, annyi mint tartó vizet, vagyis víztartó. Tiszta sumir képzésű és jelentésű ősi szó. A régi Nagymagyarország területén hét ily nevű község van. Egy található a régi Vas-megyében, a mai Burgenlandban. Híres fürdőhely, mert kétféle gyógyforrás bő vize bugyogott fel már sok ezer év előtt ott. Az egyik szénsavas, a másik kénsavas. Mint telephely is, már néhány ezer évvel megelőzte a magyar honfoglalást. Nevet is az az ősnép adott neki, amelyik "cso"-nak nevezte a vizet, csuhának a vízhatlan felsőruhát, csupornak, csöbörnek és kancsónak a víztartó edényt, csónaknak a vízi járművet, csatornának a vízvezető árkot, csutorának a nyakba akasztható vizes edényt, amelyikből idővel bortartó edény lett.

Igaz, hogy a mai magyar is így nevezi ezt az edényt, de már nem tudja, hogy miért, pedig az ősi neve víztartót jelent, mert az ősember már akkor is ivott vizet belőle, amikor még a bort nem ismerte, csutora tehát akkor is volt, mikor a bornak híre se létezett.(. . . ) messzeható őstörténet árad ki egy kis csutorából. Ilyen őstörténet tör elénk Tarcsa nevéből is, mert azt is csak az a nép nevezhette el, amelyiknek nyelvében a tarcsa szó víztartót jelentett és még akkor mikor a víznek a nép ajkán "cso" volt a neve. Tarcsa nevű falu van még Mosonmegyében, Pestmegyében, Békésmegyében a Körös vize mellett Köröstarcsa, Biharban Értarcsa és Háromszékben Tarcsafalva.

Ezek a szavak pedig csak azt az egy igazságot hirdetik és bizonyítják, hogy ugyanaz a nyelvű nép élt az egész Kárpát-medencében már akkor, amikor a vizet "cso"-nak hívták." (Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története. 1956. 66 old."11


1 Mózes I. könyv 11. fejezet 1. vers. Magyar Bibliatanács Bibliafordító Szakbizottsága.
2 Homo erectus seu sapiens palaeohungaricus
3 Ide szoktak elmenni az emberek tőlünk zabot hegyezni.
4 Botos László: Hazatérés. 115 old
5 Botos László kiegészítése
6 Botos László kiegészítése.
7 Állítólag itt voltak a szlávok, akiknek nyelvét, kultúráját a legjobb indulattal sem
találjuk Cirill és Metód fellépése előtt.
8 Számomra a legnyilvánvalóbb adatokat a Piatra-Neamti régészek tárták fel
nemzedékeken át, akik a mai Moldva területén fellelhető Kukuteni kultúrát kutatták.
9 Botos László kiegészítése.
10 Friedrich Klára, Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig.Budapest. 2007
11 Botos László kiegészítése.


Naptár a fejünk fölött →

(1. oldal / 2)
Megjelent: 2320 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 69.3%Norway 1.2%
Romania 5.4%Canada 1%
United States 4%Sweden 0.7%
Ukraine 3.4%France 0.5%
Russian Federation 2.8%Switzerland 0.4%
Germany 2.3%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Australia 0.2%
Slovakia 1.9%Kuwait 0.2%
Serbia 1.3%Italy 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 40
This Week: 602
Last Week: 3995
This Month: 3517
Last Month: 25707
Total: 2431095

Belépés