20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2015 március 31, kedd

Húsvéti hagyományok, népszokások

Szerző:

Hús-vét… ez azt jelenti, hogy húst veszünk magunkhoz. Miért olyan nagy dolog ez, hogy még az ünnep neve is megemlékezik róla? Azért, mert a farsangi nagy vígasságokat egy 40 napos böjt követi, ami az ún. „Hamvazószerdával” veszi kezdetét. Ezt a szokást Jézus kereszthalálának, illetve az azt megelőző negyvennapos böjtölésének emlékére tartják. Régebben a böjt idejét különböző egyházi előírások, étkezési, mulatozási és szórakozási tilalmak jellemezték. Ez alatt az idő alatt a hagyományőrző emberek nem fogyasztanak semmiféle zsíros és húsos ételt. Jellegzetes ételek böjt idején pl. a cibereleves, a kenyér, a hal, a növényi eledelek.

Ezt a szokást Jézus kereszthalálának, illetve az azt megelőző negyvennapos böjtölésének emlékére tartják. Régebben a böjt idejét különböző egyházi előírások, étkezési, mulatozási és szórakozási tilalmak jellemezték. Ez alatt az idő alatt a hagyományőrző emberek nem fogyasztanak semmiféle zsíros és húsos ételt. Jellegzetes ételek böjt idején pl. a cibereleves, a kenyér, a hal, a növényi eledelek.

A húsvét ünnepi előkészületei, a hagyomány szerint már hamvazószerdával megkezdődnek, innentől kezdve 40 napig lemondunk az ételről - úgy, ahogy Jézus lemondott értünk életéről. Ez a fajta lemondás tulajdonképpen közösségvállalás, amely a vallásos embereknek alkalmat ad a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre. Ezáltal méltóképpen felkészülhetnek Jézus Urunk feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.
A negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét, virágvasárnappal kezdődik. A nagyhét napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak, illetve a népszokások ezeket elevenítik fel.

Virágvasárnap a bevonulás napja.
Általánosan elterjedt szokás a nagymise előtti barkaszentelés, melyet a pap aztán kioszt a hívek között. ( Virágvasárnap elnevezése a római egyházban Dominicca palmarum 'pálma vasárnap', ezért mediterrán vidékeken ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek. A pálmaszentelés szokása már a VII. században elterjedt volt Itáliában.) A megszentelt barkának gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak. Gyakorta leszúrták a földbe, azt tartva, hogy elűzi a férgeket.

Nagycsütörtök, az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosásának napja (ma ez a vendégszeretet jelképe).

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Jézust. Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt és így helyettesítették a harangokat. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás.

Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés. A templomban a gyerekek égtelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek. Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.

Elsősorban a protestánsok körében ismert nagypénteki népszokás a Pilátus-verés, égetés, kergetés vagy pancilusozás. Ennek során gyerekek, fiatal fiúk óriási lármát csapva dorongokkal, botokkal döngetik a földet, vagy a templom elé hordott deszkákat, esetleg a templompadokat, s teszik mindezt abban a hitben, hogy ezzel Pilátust verik agyon, aki Jézust halálra ítélte.

Nagypéntek, pedig Jézus keresztre-feszítésének napja, a gyászünnep, e napon halt kereszthalált Jézus. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárakat letakarják, a harangok némák. Ezen a napon a passiojátékok, élőképes felvonulások világszerte ismert szokások. Rómában minden évben a Pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút (Via Crucis) stációit.

Számos vidéki helyen, de elsősorban a Hortobágyon dívott (és dívik ma is) a nagypénteki mosakodás. A férfiak azért tisztálkodnak meg alaposan, hogy ne legyenek ragyásak, az asszonyok a szeplőt mossák le az arcukról. A fürdetésből a gyerekek sem maradnak ki. Az állatok közül elsősorban a lovakat fürösztik meg alaposan (ha mód van rá, meg is úsztatják őket), hogy ne legyenek rühösek, egészségesek maradjanak. A mosdatási ceremóniák eredete az a hollóval kapcsolatos hiedelem, mely szerint nagypénteken mossa a holló a fiát. Ebből következik, hogy az embereknek meg kell mosakodniuk, s a lovaikat is meg kell mosdatni.

Nagyszombat azonban már a feltámadás jegyében zajlik. Elindulnak a körmenetek, a templomokban gyertyát gyújtanak és lezárul a böjt is.

Tulajdonképpen Nagyszombathoz tartoznak a jellegzetes ételek is, mint például a tojás, a bárány és a kalács. Húsvét vasárnap maga a feltámadás napja. Ekkor sokan megnézik a Napfelkeltét, majd a hagyomány szerint bárányt fogyasztanak. A bárányevés az "áldozati bárányságot", azaz Jézus halálát szimbolizálja. Ezért is nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

HÚSVÉT

A tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe. A húsvét március 22-e és április 25-e közötti ünnep. Nem esik minden évben ugyanarra a napra, mint pl. a Karácsony. Pontos időpontja attól függ, hogy mikor van a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte. Az ettől számított első vasárnap húsvét első napja.

Hús-vét… ez azt jelenti, hogy húst veszünk magunkhoz. Miért olyan nagy dolog ez, hogy még az ünnep neve is megemlékezik róla? Azért, mert a farsangi nagy vígasságokat egy 40 napos böjt követi, ami az ún. „Hamvazószerdával” veszi kezdetét. Ezt a szokást Jézus kereszthalálának, illetve az azt megelőző negyvennapos böjtölésének emlékére tartják. Régebben a böjt idejét különböző egyházi előírások, étkezési, mulatozási és szórakozási tilalmak jellemezték. Ez alatt az idő alatt a hagyományőrző emberek nem fogyasztanak semmiféle zsíros és húsos ételt. Jellegzetes ételek böjt idején pl. a cibereleves, a kenyér, a hal, a növényi eledelek.

A böjt a húsvéti ünnepekre való előkészület, a várakozás, a testben-lélekben való megtisztulás ideje. Mivel a böjt a bűnbánat gyakorlását is jelenti, ebben az időszakban nem tartottak lakodalmakat, mert a hívő emberek körében tilos volt mindenféle hangos mulatozás, táncos rendezvény. A lányok-asszonyok nem viseltek világos színű ruhákat. Az emberek templomi szertartásokon vettek részt. Az egymással haragban levők igyekeztek kibékülni egymással.

A XX. századtól enyhültek a tilalmak. Az egyház már csak a pénteki napokra és a húsvét előtti hétre írta ki a szigorú böjtöt. A nagyhét virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. Virágvasárnapnak nevezzük azt a napot, amikor a bibliai történet szerint Jézus bevonult Jeruzsálembe, és az emberek pálmaágakat terítettek elé a földre. Erről emlékeznek meg a virágvasárnapi barkaágak. A begyűjtött barkákat a templomba viszik, ahol barkaszentelést végeznek. A szentelt barkának ugyanis varázserőt tulajdonítottak az emberek: felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására. Az általánosan elterjedt hiedelem szerint a villámcsapás és a tűzvész ellen megvédi a házat, ha a kapufélfára tűzik. Az állattartásban is használták, jóslásra, varázslásra (pl. a küszöb alá tették sertésvész ellen). A földművelők a földbe szúrták, ezzel űzték el a férgeket. Virágvasárnapon szokás volt az is, hogy a lányok és a legények zöld ágakkal vonultak végig a falun. A zöld ágak a tavasz behozatalát jelentették.

A kiszebáb szintén a virágvasárnaphoz kapcsolódó jellegzetes szokás. A kisze egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, mely a különböző magyarázatok szerint a telet, a böjtöt vagy a betegséget személyesítette meg. A lányok énekszóval kísérve vitték végig a falun, majd a falu végére érve szétszedték, elégették vagy vízbe dobták.

A nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. E napokhoz sokféle szokás kapcsolódik. Nagycsütörtökön megszűnt a falvakban, városokban a harangozás. A gyerekek zajt csapva, kereplővel hívták templomba az embereket. A zajjal a gonoszt űzték el a férfiak és a nők közül.

Nagypénteken nem ettek húst, böjtöltek. Tejet, túrót, tojást, metélttésztát fogyasztottak. E napon nem szítottak tüzet és nem sütöttek kenyeret, mert az ilyen kenyér az általános hiedelem szerint kővé vált volna. A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek viszont nagy jelentőséget tulajdonítottak, egészség- és szépségvarázslás, valamint gyógyító erő szempontjából.

Nagyszombaton véget ért a negyvennapos böjt, a vallásos emberek pedig ún. feltámadási körmenetben vettek részt. A hívők ugyanis ezen a meghitt ünnepen Krisztus feltámadását ünneplik. Nagyszombat a tisztaság és a féregűzés napja is: ekkor kitakarították a házakat, lemeszelték a falakat. Nagy zajt csaptak és a férgeket jelképező szemetet kiseperték az útra. Ez a tavasz kezdetét, a természet megújhodását is jelentette; ezzel együtt az ember is megtisztítja, megújítja környezetét.

Húsvétvasárnapon nem dolgoztak az emberek. Megszentelték a sonkát, a tojást, a kalácsot, a bort és mindezt az ünnepi asztalnál ették meg. 

Húsvéthétfő a víz tisztító és termékenységvarázsló erejének ünnepe. A legjellemzőbb népszokás ekkor a húsvéti locsolkodás. Ezt a napot régen vízbevető, vízhányó hétfőnek hívták. A lányokat a kúthoz vitték és vödörszám öntötték rájuk a vizet. A kölnivel történő locsolás csak később terjedt el, ekkor már verset is mondtak. A locsoló fiúkat, férfiakat sonkával, tojással és borral vendégelik meg. A lányos házak számon tartották, hány locsoló látogatta meg a családot.

A tojás egész Európában a termékenység jelképe. A húsvét egyik legnépszerűbb szokása a tojásfestés. A locsolkodó fiúknak a megvendégelésen kívül ún. hímes tojás is járt. A tojások festése, díszítése az asszonyok dolga volt. Régen a színezést házi festőanyagokkal színezték, pl. leggyakrabban hagymalevél főzetével festették vörösesbarnára. Erre viasszal rajzoltak, vagy belekarcoltak különböző mintákat. A legügyesebbek pedig apró fémdíszek felhasználásával patkolt tojásokat is készítettek. Az irodalmi művekben néhol a világ keletkezését is kapcsolatba hozzák a tojással. A megrepedt, eltört tojáshéj alsó része a Föld, felső része az ég, sárgája a Nap, fehérje a Hold.


Újabban elterjedt szokás városban és faluban egyaránt a tojást hozó nyúl, mely a termékenységet jelképezi. S hogy miért éppen a nyuszi hozza az ajándékot? Feltehetőleg fordítási hiba miatt. Eredetileg fürj lehetett az ajándékozó, akinek tojása is van. A nyúl Amerikában és Magyarországon is a XVI. Században vált ismertté. A védtelen nyúl a keresztény jelképrendszerben annak a kereszténynek a megtestesítője, aki az ördög elől Krisztushoz menekült. A legenda szerint egy kutyák elől menekülő nyúl Szent Márton köpönyege alatt lelt menedéket. A nyulat hosszú ideig mágikus lénynek tartották. Az elfogyasztott állat lábát nyakba akasztva viselték, mert azt hitték, elűzi a gonoszt.

A húsvéti bárány vallási jelkép. Általában áldozati állatként szerepel. A fehér bárány az ártatlanságot szimbolizálja. A zsidó hit szerint a bárány vére mentette meg a zsidókat az egyiptomi menekülés előtt az Úr haragjától. Az állat vérével kenték be a bejáratot, s ahol a pusztító angyal ezt a jelet látta, ott nem bántott senkit. A szarv nélküli fiatal bárány Krisztust, az áldozati bárányt jelképezi, aki magára vállalta az emberek bűneit, s ezzel megváltotta a világot. A bárány az ókeresztény vallásokban az apostolok és az egyház jelképe. Sokszor feltűnik Jézussal, a jó pásztorral kapcsolatban is.


Készült a következő Források alapján :ww.fertopart.hu/rovataink/unnepek,_unnepnapok/357-husveti_hagyomanyok,_nepszokasok.html  http://nagymami.network.hu/blog/nagymamik-klubja-hirei/a-tavaszi-unnepkor-hagyomanyai-husvet-1 stb

Hozzászólás  

#1 Egynéhány észrevételleszerelt 2014-04-27 19:18
Észrevételeimet ezen, és a A tavaszi napéjegyenlőség ünnepei című cikk magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/hitunk/item/3169 kibővítése céljából szeretném ide bejegyezni.

Nyilvánvaló, hogy a mai magyarság "Húsvét" néven elterjedt ünnepe saját őshitének, a valódi keresztény hitnek, és az idegen Római Egyház júdeokrisztián (zsidófelkent) ideológiának a keveréke. Az alábbiakban megpróbálom szétválasztani e két, egymást kölcsönösen kizáró világnézetet tükröző jelképek és rítusok némelyikét.

A magyar istenhit jelképei és rítusai

Hajnalcsillag: A kelta-szkíta népek istenhitében a magyar nyelvterületeken "Húsvét" néven elterjedt ünnep a Hajnalcsillag, Astare, Astoret, Istar, Fény fia ünnepe. Ebből ered az angol nyelvterületeken elterjedt "Easter" tavaszi ünnepnév. A Hajnalcsillag a valódi keresztények istenhitében Isten egyik neve, amit még a Római Egyház sem volt képes teljesen kioltani a magyar hitvilágból - pl. "Hajnali csillag könyörögj érettünk" (Loretoi Litánia), "...hajnalcsillag kél fel szívetekben" (2 Péter 1:19).

Tojás, mag: A tojás a termékenység, a mag, a fölújulás és önfölújítás jelképe. Egyes Jézust is, Máriát is ábrázoló ikonokon is látható egy tojás vagy mag, amit az ábrázolt személy a jobbkezében tart egy különleges, mutatóujjt nem használó, fogással. Így a Szent Koronán is.

Bárány: Nem tudni - én legalábbis nem tudom - mit jelképez a bárány, de számomra a legésszerűbb következtetés a kos nép gyermekének neve (A kos nép a Kos csillagkép korában, a Kos nagyhónap idejében élő középeurázsiai őslakókra utal, akikkel az ötezeréves "sumírnak" nevezett táblák írói már akkor foglalkoztak(1)). Ezenkívül, a "Bárány" szó a folyamközi "négy-folyó" egyikének neve, úgymint Magyarország egyik megyéje nevének föltételezett forrása (Baranya).

Nyúl: A szaporodásáról hírneves nyúlfajta a termékenység jelképe. Innen ered a fiatal lányok "nyuszi" elnevezése is.

Napvárás: A napvárás a magyar istenhit egyik hagyományos rítusa, melyet az őshitüket megőrző - vagy megtaláló - magyarok áhitattal gyakorolnak, nem csak Húsvétvasárnap, hanem minden Istennel való kapcsolattartásuk alkalmával - pl. a csángók a csíksomlyói búcsún.

Zöld ág: A zöld ág az életfa ága, mely termékenységvarázsló szerepben jelképezi a tavaszt, a reményt, a fölújulást, az új kezdetet. Az új ház megépítését is, az esküvőket is (lakodalmas házak) egy zöld ág kitűzésével ünneplik meg a magyarok. A zöldágazás, zöldághordás a magyar istenhit egyik hagyományos rítusa (Szendrey Zsigmond, A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei, Dömötör Tekla, Naptári ünnepek – népi színjátszás).

Víz: A víz az életforrás és a termékenység jelképe. A víz már 2000 évvel Jézus születése előtt jelképezi az életforrást - pl. a Gudea-szobrokon és föliratokon. Jézus is az örök élet kútfejének nevezi ama vizet, amelyet ő ad (János 4:14). Mint termékenység jelkép, a víz a leánymosdatás, avagy annak mai változata, a locsolkodás rítusban maradt fönn, mely szokást a leányok a szintén a termékenységet jelképező hímzett tojások ajándékozásával viszonoznak.

A Római Egyház ideológiái jelképei és rítusai

Hajnalcsillag: A Hajnalcsillagnak nincs szerepe a Római Egyház "húsvéti" szertartásaiban. A Hajnalcsillagot a Római Egyház egy (a zsidók szempontjából nézve) gonosztevő jelenségnek kiáltotta ki. A Katolikus Enciklopédia szerint a "Hajnalcsillag" latin változata a zsidóisten fiának, a júdaizmus sátánjának egyik neve.

Bárány: A zsidók és a zsidófelkentek a bárányt egy állatáldozatnak tekintik, melynek vére a zsidók házai és üzletei bejáratára kenve szerintük megkíméli őket tömeggyilkos istenük hóhérangyalaitól. Átvitt értelemben, pl. Jézus, mint a kos nép fia, esetében, úgymint az erkölcsileg biztosan tiszta nemzsidó gyermeklányok rítusszerű elvéreztetései esetében, emberáldozat. Szerintük, istenüket földühítette ember tudásvágya és törekvése e vágy kielégítésére - amit "eredeti bűn"-nek neveznek -, mely "bűnt" szerintük istenük az emberiségen a végtelenségig megbosszul. Ebből a dühből és bosszúból igyekszenek önmagukat kiváltani egy váltságdíjjal, istenük halálos ellensége gyermekének, Jézusnak, meggyilkolásával. Így hamisított az eredetileg "megmentő" (görög "soter") Jézusból saul rabbi, a zsidófelkentek "Szent Pál"-ja(2), egy úgynevezett "megváltót" (az evangéliumokban sehol sincs semmiféle "megváltó"). Ez a hamisítás azon júdaista ideológiát tükrözi, miszerint "vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" (Zsidókhoz 9:22). "Ebből ered az "Isten báránya ki elveszed a világ bűneit" zsidófelkent imasor is.

Nyúl: A júdaizmusban a nyúl a gyávaságot jelképezi. A zsidófelkentségben tudtommal nem szerepel nyúl, kivéve közvetve egyes felekezetek rítusaiban, ahol a valódi keresztény rítusokból fönnmaradt nyúltojásokat a hívők pirosra festik, mely szerintük, viszont, már nem a termékenységet, hanem az elzsidósított Jézus "emberiségért ontott vérét"(3) jelképezi.
_______________

(1) N.I. 1117, 2337, 2473, 2742, Museum of the University of Pennsylvania, Badiny Jós Ferenc nyomán.

(2) magyarmegmaradasert.hu/images/stories/k_keptar3/saulrabbi.jpg

(3) Itt fontos kiemelni, hogy a zsidófelkent dogmák kiagyalóin kívül senki sem állít ilyesmit, se Jézus kora előtt, se megtestesült léte idejében, se azután. Szó sincs arról, még az evangéliumokban sem, hogy Jézus bármikor is önkéntesen vagy önkéntelenül ontotta volna vérét, akár az emberiségért, akár valaki vagy valami másért, valamiféle zsidósten beteg vágyai kielégítésére. János szerint Jézus félreérthetetlenül nyilatkozik megtestesülése céljáról: "Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz" (12:46).

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások