Magyar Megmaradásért

Pannónia, Írország és India és három szent – látszólag semmi kapcsolat nincs köztük, de a valóság ennél megint sokkal érdekesebb.

A 2013-as kiadású Angyali korona, szent csillag A MAGYAR SZENT KORONA könyvében Pap Gábor avarokat és Nagy Károlyt említ, akikről a fantom korszakkal kapcsolatos előadásaiban következetesen állítja, hogy sosem léteztek. Vélhetően Pap Gábor is érzi ezt ez ellentmondást, ahogy azt is, hogy helyesek a különálló véleményei akár a Szent Koronával kapcsolatban, akár a fantom korszak létét illetően. Helyesek, de mégis egymásnak ellentmondóak, aminek látszólag nincs is feloldása. Pedig van!

Mindenekelőtt dicséret illeti a mai nevén Salzburg, eredetileg Sóvár városának, a mai nevén osztrák, eredetileg magyar-avar népét, mert évszázadokon keresztül megőrizte nekünk a korai középkor emlékeit. 

Gézának, az Attila-hagyományú dinasztia sarjának ősi ellenségekkel kellett szembenéznie. Európa gyűlölettel tekintett a magyarokra, akik maguk is azt vallották, a hunok utódai, és sikeresen foglalták vissza ősi szokásjog alapján Attila örökségét, a Kárpát-medencét. Nemcsak fizikailag, eszmeileg is útban voltunk. Az európai feudális-hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonnyal szemben, ahol az uralkodó teljhatalmú vezető, a szakrális magyar államban a Szent Koronán alapuló mellérendeltségre épülő páratlan közszabadság és népfelségjog érvényesült.

A történelmi rétestészta első változata (avagy, ki olvasta el a krónikákat?) alapjában véve azokat a következtetéseket tartalmazta a Kitalált középkor témában, amit viszonylag gyorsan, Tóth Gyula: A magyar krónikák és a kitalált középkor című könyvének elolvasása után vetettem papírra. A második rész megírása (A történelmi rétestészta nyújtása, avagy a töltelék dátumok titkai) az ezek után átolvasott nagy mennyiségű könyvnek köszönhető. Az azóta eltelt időben megpróbáltam a helyükre tenni a dolgokat, így az első és a második írás tévedéseit igyekeztem kiszedegetni és a két részt összedolgozva, fogyaszthatóbb formába önteni. De erről ennyit, ahogy Anonymus is írta, haladjunk a történelem útján.

Ekkor azonban - mint már oly sokszor - nyugtalanító gondolatok leptek meg. Kis híján elkerülte a figyelmemet, hogy egy ordító ellentmondás bújt meg a soraim között. Ez a fenti gondolatmenet ugyanis szöges ellentétben áll mindazzal, amit a korábbi fejezetekben feltártunk. Az Isten ostora és a tetrarkhák c. tanulmányban ugyanis világosan kimutattuk, hogy a hunok Attila idején történt első bejövetelének egyik legfontosabb kiváltó oka éppen a Diocletianus által elindított keresztényüldözés volt. Isten ostora éppen a keresztényüldöző tetrarkhákra sújtott le, s annak az egész kontinensre rátelepedő pusztító szuperhatalomnak vetett véget, amely a tetrarchia idején bestialitás tekintetében túlment minden határon.

Felvetődhet a kérdés, hogy a mai világban miért fontos meglelnünk a múlt igazságát, miért kell tisztáznunk sok évszázaddal korábban történt eseményeket és hogyan hat ki ez a mai életünkre? A válasz egyszerű: hazug múltra hazug jövő épül.

Tanulmányom fő mottója: “Krónikákat, történelmet lehet hamisítani, de a Nap járását az égen már nem!” . Vagy talán mégis? Mégha az égbolton nem is, de a számítógép képernyőjén és a planetáriumokban annál inkább.

A következő eszmefuttatás megértéséhez fontos röviden összefoglalni Tóth Gyula (Kitalált Középkoron Túl) állításait, a teljesség igénye nélkül (Előre bocsátom, hogy ezeket, a meglepő mondatokat Tóth Gyula kristálytiszta logikával igazolja a könyvében):

Magyarok Világszövetsége — Magyarságtudományi Füzetek / Gálfi Aba / Az avarokról