A Tiszántúl uralmi központja

A magyarság őstörténetével kapcsolatban egyik fontos kérdés, hogy hol alakultak ki ősi uralkodói központok a Kárpát-medencében. A két jelentős régészeti lelet arra enged következtetni, hogy az egyik hatalmi centrum a Tiszántúlon.

Szinte az egész történelmünk folyamán végigkövethetjük azt, hogy a Tiszántúl egyes régiói különös jelentőséggel bírtak, hiszen már a 449-ben Attilához látogató Priszkosz rétort is ott fogadhatták a hunok. további segítséget nyújtanak a régészeti leletek, melyek ismét azt valószínűsítik: a termékeny keleti terület akár egy főkirályi udvart is képes volt ellátni.

Ártánd

A mai román-magyar határátkelőnél 1953-ban ástak elő egy páratlan szkíta fejedelmi sírleletet, mely a Kr. e. 6. században került a földbe. A sír egy szkíta harcos földi maradványát tartalmazta és mellette gazdag aranykincsek és fegyverek hevertek. Előbbihez diadémok, karperecek és aranygyöngyök tartoztak, utóbbihoz pedig fokosok, páncélingek és lándzsák.

Ártándi szkíta leletek

 A feltáró régészek úgy vélték, hogy az elhunyt nemcsak az alföldi térségben uralkodott, hanem fennhatóságát kiterjeszthette a távoli vidékre. A sírban lévő tárgyak alapján valószínű, hogy a szkíták ura kiterjedt kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat ápolt a Balkánnal és Hellásszal, hiszen sírjában egy spártai készítésű „hüdriát”, vagyis vasüstöt is találtak, de ugyanúgy megtartotta rokoni kötelékeit a fekete-tengeri királyi szkítákkal is.

Szilágysomlyó

A hun-magyar történelem szempontjából nagyon jelentős település Szilágysomlyó, onnan ugyanis páratlan hun művészeti alkotások kerültek elő. Azokat sajnos a hazai kutatók máig gepidának tartják és úgy értelmezik a leleteket, hogy a hunok fennhatóságától kiszakadt gepida fejeledelem birtokolta azokat. Ezt az elméletet nem lehet alátámasztani érvekkel, a Szilágyságban talált kincsek nem gepida hatást tükröznek, hanem egyértelműen a közép-ázsiai és a kelet-európai hun művészetbe illeszkedő darabok!

Szilágysomlyói leletek

Tárgyai beleillenek a hun kultúrába és hitvilágba. Az arany ivócsészéknek mai napig kultusza van a hun utód török és mongol népek között, ráadásul a „gepida” csészéknek komoly hun előzményei találhatók meg Kínában is. A gepidának tartott fibulák pedig már jóval korábban megtalálhatók a szarmaták, majd a rómaiak között, ugyanez mondható el az övcsatokról, vagy akár a csontfésűkről is.

Valószínűleg Szilágysomlyó az egyik Attila-fi szállásterülete lehetett a nagy hun birodalom felbomlása után. A Tarihi Üngürüsz szerint Aladár volt egy ideig ott az erdélyi bán. A települést nemcsak a hunok, hanem a Szkítiából bevonuló Árpádék is fontos uralmi központnak tartották, a kereszténység ellen, a szeri gyűlés után azt Vata kapta meg. A régi hitéhez ragaszkodó főúr ott alakíthatta ki uralmi központját, melyet utódai is megörököltek: a helyet 1251-ben Vatasomlyónak emlegették. Később pedig a Báthoriak építették oda ősi várukat.

OB
Forrás: http://barikad.hu/tisz%C3%A1nt%C3%BAl_uralmi_k%C3%B6zpontja-20111216